Fejezet

 1 3 |  megszökik. Csak bátran, barátom, anyám Etelkával addig hazamegy,
 2 4 |             s keservesen sírtunk. Anyám mondá, hogy mindez nem lehet
 3 4 |         fõbíró elment. „Oh, azóta anyám még sokkal rosszabbul van -
 4 4 |         fölakasztják. Most sokáig anyám is csak ezt beszélte, s
 5 10|   mindenikben ellenséget lát...~- Anyám elbeszélé az egész történetet;
 6 14|     könnyeit, felsóhajtott:~- Oh, anyám, õ nem jön, bizonyosan baj
 7 14|          de mindnyájan aggódtunk, anyám is, s lássa, mikor önt legnagyobb
 8 14|    mindennel, de gondoljon reánk, anyám ma is annyi aggodalmakon
 9 14|      tekintetét vetve kedvesére - anyám mondá, hogy még éjjel vissza
10 16|         árva leány voltam, apám s anyám jókor meghaltak, s ha kend,
11 23|           fiam!~- Úgy van, kedves anyám. Fellebbezzük a pert. Ha
12 25| kételkedtem volna, a mód, mellyel anyám e szobában felõle szólt,
13 34|          Még gyermek valék, midõn anyám meghalt, de már eléggé kifejlõdve,