Fejezet

 1 1 |      homlok alatt e szem lángoló tekintetét, ha ez õsz fürtök után a
 2 2 |       évrõl évre szürkült, midõn tekintetét az égtõl, hol éltének szerelme
 3 3 |        találkozol, de mely szúró tekintetét azonnal elvonja, mihelyt
 4 4 |        apjára függesztve nyugodt tekintetét -, azt lányod nem fogja
 5 6 |           sötét szemének ragyogó tekintetét, a piros ajkak mosolyát,
 6 10|           hasonlóan oda fordítva tekintetét - nem látok senkit...~-
 7 14|    szemeibe nézek, s látom meleg tekintetét, mely rajtam nyugszik, ha
 8 14|       szólt Vilma, aggodalomteli tekintetét vetve kedvesére - anyám
 9 22|          rabra függesztve mérges tekintetét -, ha nem veszed vissza
10 25| válaszolt az ifjú hideg megvetés tekintetét vetve a szólóra - apám megegyezése
11 26|       Nem-e azért, hogy a család tekintetét neveljem, hogy neki, éppen
12 37|       varázserõvel magához vonta tekintetét; úgy látszott, nem szabadulhata