Fejezet

 1 4 |              Igazságod van, kedves Vilmám - szólt a jegyzõ, leánya
 2 10|         hogy beteg kedvesét lássa? Vilmám, ez szép, ez nagyszerû a
 3 10|       fojtom könnyeimet.~- Szegény Vilmám - szólt Etelka felsóhajtva -,
 4 14|           Ákos dicséretét hallá -, Vilmám nem szeretõje senkinek,
 5 14|            oly gyalázatosnak, hogy Vilmám szeretetére érdemetlenné
 6 14|      szeretet a világon, melyet én Vilmám szerelméért becserélnék.~-
 7 14|        mint a porvári úton, kedves Vilmám, nyugodt lehet - szólt Ákos
 8 14|   gondolatai közt elszunnyadott -, Vilmám, ez nem maradhat tovább
 9 14|     világon inkább nem szeret. Oh, Vilmám, mi boldogok leszünk.~Vilma
10 14|          függtek az ifjún.~- Igen, Vilmám! mi boldogok leszünk. Szóltam
11 16| gonosztevõnek lesütnöm kell, midõn Vilmám említtetik...~- Az istenért,
12 17|            állnak! S mit várhatok? Vilmám apja s szüleim halálos ellenségek.~
13 17|           s mégis ez kellene, hogy Vilmám szerencsés legyen. A szerelemnek
14 27|            leányomat... s valamint Vilmám szeretetét, úgy tegnap óta
15 31|         megsérteni, ha merészli... Vilmám ily emberek elõtt! vallatva,
16 31|         tettek.~- Mondom, ne félj, Vilmám - folytatá Tengelyi ismét -,