Fejezet

 1 14|        helyben hagyná, de szemei leírhatlan boldogságban függtek az
 2 16|  kétségbe, és...~Tengelyi arcain leírhatlan fájdalom vonula át, megszorítá
 3 19|     homlokáig emelkedett. Keblét leírhatlan boldogságnak érzete tölté,
 4 20|         a kunyhó elõtt, s lelkét leírhatlan szomorúság tölté el. A sötét
 5 22|    egypár fehérnemût vevének ki, leírhatlan. - Ez az õ kendõje vala,
 6 24|       egészt maga kilocsogá, s a leírhatlan boldogság kifejezését látva,
 7 33|         alatt, s az egész arcnak leírhatlan s ijesztõ kifejezést adtak,
 8 34|     szólt Réty magában, s szívét leírhatlan kínok tölték el.~Réty, mint
 9 34| egyszerre megfosztatám, lelkemet leírhatlan szomorúság, ellentállhatlan
10 37| számolhatok? Férjemre?! - arcain leírhatlan keserûség látszott - tõle
11 38|         ideig hallgatott; arcain leírhatlan fájdalom kifejezése vala
12 39|        tölté-e ily pillanatokban leírhatlan érzemény kebelét? érzemény,