Fejezet

 1 14|           alig nyomhatva el könnyeit, felsóhajtott:~- Oh, anyám, õ nem jön,
 2 17|     legvígabbat is elkedvetlenítheté, felsóhajtott, s ismét hallgatva tért
 3 17|              érzé e szavak igazságát, felsóhajtott.~- Reménylhetem-e, hogy
 4 22|            homloka izzadságát törölve felsóhajtott: - Ej, be sok dolga van
 5 22| helybenhagyólag intve fejével, szinte felsóhajtott.~De még nagyobb zavart okozott
 6 22|         hallva az egyes szavazatokat, felsóhajtott s kezeit éghez emelé, míg
 7 23|               lesz a legjobb.~Vándory felsóhajtott.~- Nem, nem - mondá a tiszttartó -,
 8 23|               ember vagyok.~Kislakyné felsóhajtott, de nem szólt. A jó asszonynak
 9 32|           Tengelyi e szavaknál mélyen felsóhajtott; de Vilma nyugodtabbnak
10 33|      szolgálatba kell menni.~Tengelyi felsóhajtott. - No, nem kell szomorkodni -
11 34|             többit bízd istenre.~Réty felsóhajtott.~- Ne mondj le reményeidrõl -
12 38|            érezve e szavak valóságát, felsóhajtott.~- Látja kend, aki kezét