Fejezet

 1 1 | fölsóhajtott:~- Hej, barátom, be boldogok ezek!~- Ami engem illet -
 2 14|    eszembe. Hogy szerettem, mily boldogok voltunk, s most künn fekszik
 3 14|       nem szeret. Oh, Vilmám, mi boldogok leszünk.~Vilma nem vonta
 4 14|        ifjún.~- Igen, Vilmám! mi boldogok leszünk. Szóltam anyáddal,
 5 14|      lesz virágokkal. Oh, mi ott boldogok leszünk!~- Vilma - szólt
 6 19|         áll a szentírásban, hogy boldogok, kik éheznek és szomjúhoznak
 7 24|        egész éjt itt töltendi.~- Boldogok, akik bíznak az úrban -
 8 34|           s ha majd az felnõ, mi boldogok leszünk egymással.~Gyermekségem
 9 34|          kezet nyújtánk, s mégis boldogok valánk. Te egy munkás élet
10 34|        nagy áldozatodba kerülne. Boldogok voltunk mindketten e viszonyok
11 38|    melyek csak vagy határtalanul boldogok, vagy egészen szerencsétlenek
12 39|          merüljünk. És Vándory - boldogok között élt, oly körben,