Fejezet

 1 1 |         említettetni, fejét csóválva nagyokat sóhajtott -, dehogy lesz,
 2 7 |     tetteknél nem kevésbé szükséges: nagyokat tûrni panasz nélkül; de
 3 12|            nem csalódom, így hívják, nagyokat káromkodik örömében; s midõn
 4 20|        magyar ember tûznél szokott - nagyokat sóhajtva nézi a mindig inkább
 5 20|       örömnek bizonyos kifejezésével nagyokat szörpentett.~Ezek után a
 6 22|  beszélgetést figyelemmel hallgatá s nagyokat sóhajtozott a szorongatások
 7 23|       ráncokba szedte arcát, a másik nagyokat ásított.~Mindenki örült,
 8 24|            hozattak, hatni megszûnt, nagyokat ásítva várák a pillanatot,
 9 24| türelmetlenül rázva fejét, míg társa nagyokat sóhajtva, fegyverére támaszkodott.~
10 31|             fogai közt, míg Kenyházy nagyokat sóhajtott, s Réty megjegyzé,
11 33|                válaszolt a kérdezett nagyokat ásítva -, a faluban, honnan