Fejezet

 1 2 | Felsõbbjeink - így szóla többször - minket, alsóbbakat csak annyiban
 2 4 |         volna ennyire. De ez a baj, minket exekválnak a kontribucióért,
 3 7 |     megvitatásába ereszkedjem, mely minket a céltól elvezetne, vagy
 4 15|           úrfi szolgabíró nem lesz, minket a teins úr nem vádolhat. -
 5 22|           mennyországban.~- De hisz minket a zsiványok most sem bántottak -
 6 22|     kezeivel Sóskuty -, ki vádolhat minket részrehajlással? Mondatott-e
 7 22|            halál nem büntetés, csak minket tenne szerencsétlenné.~-
 8 29|          voltak - mondá a révész -, minket ebrúdon dobnak ki.~- Majd
 9 31|         Tengelyiné asszonyom, férje minket feleletére érdemeseknek
10 32|           fejeztek le senkit! végre minket is megölnek! - buzdítá a
11 36|   kifejezése visszatért - kérdezzen minket, zsidókat, mit tapasztaltunk?