Fejezet

 1 1 |     mely most urán, de melyen ura éppoly kényelmesen függhetett
 2 2 |     mihez még az járult, hogy ura - igen szabadelvû nagyságos
 3 3 |    tapasztalásaira emlékezve, ura helyett most az egyszer
 4 8 |       vendégszeretetbõl, mint ura unalomból, mindig füstöl,
 5 8 |   szobájába hoznák?” Az ispán ura nézeteit egészen helyeslé,
 6 17|    szobában, néha, midõn ifjú ura szomorú képét látá, rosszkedvûen
 7 17|   monda végre a huszár, midõn ura karjáról, mint látszék,
 8 17|        jóval, mielõtt mostani ura világra jött, János a Rétyeket
 9 17| Rétyeket el nem hagyta. Mikor ura fõbíróból alispánná emelkedett,
10 17|     úrfiával tölté, s ha néha ura által megdorgáltatott is,
11 17|    visszatértek, a szolga, ki ura képén kedélyének minden
12 23| háladatosságra, fõképp ha oly ura van, mint az enyim, s öreg
13 24|       a tiszttartónak, miként ura túlvitt vendégszeretete
14 38|    nem ismeré valódi nevét, s ura s azok, kikkel érintkezésbe
15 39|      hogy a szomszéd megyéből ura számára marhát hajtson,
16 39|        s lova, mintha osztaná ura bánatát, leeresztett fõvel