Fejezet

 1 22|       nagy jégesõtõl. Szegény Kislakyné mindezzel nem vigasztalhatá
 2 22|    most sem bántottak - mondá Kislakyné.~- Igen - válaszolt a tiszttartó -,
 3 22|       kérem méltsádat - mondá Kislakyné melegebben -, egypár garasért
 4 22|     megfordult, Nyúzó fülébe.~Kislakyné, ki a kis fiatal embert
 5 22|        a többiekkel elment, s Kislakyné férjével, ki egypár percre
 6 23|       volna.~Vándory s fõképp Kislakyné felszólaltak e terv ellen
 7 23|   szerencsétlen ember vagyok.~Kislakyné felsóhajtott, de nem szólt.
 8 23|    volna életét, s nem tette.~Kislakyné nehány vigasztaló szót monda
 9 23|       veszed a dolgot - mondá Kislakyné, kinek szemei könnyekkel
10 23| mondja, hogy jól cselekedtem.~Kislakyné imádta fiát, s olvasóim
11 23|  szobába ne tétessék? - mondá Kislakyné - nem foghattam meg.~- És