Fejezet

 1 2 |          adatott, úgy az emberi élet szintúgy múlik csend, mint vészek
 2 2 |           sem maradt a választásnál. Szintúgy maradtak a dolgok az alszolgabírói
 3 8 |          szívökbõl megvetik s ellene szintúgy zúgolódnak, mint kedveseik
 4 17|       közkatona, s ha valamihez jut, szintúgy eszik. Béke idején az ember
 5 22|            mely szerint éveit ezután szintúgy számíthatá, mint eddig a
 6 22|        törvényszéknek ne mutassuk be szintúgy, mint e kendõt s a fehér
 7 23|              tartatik, hogy két tanú szintúgy hazudjon, mint egy, vagy
 8 24|            félelem minden fokozatain szintúgy keresztülment, mintha õ
 9 26|               pedig az nagysádnak is szintúgy érdekében fekszik, minthogy
10 27| elmozdíttatnék, meg vagyok gyõzõdve, szintúgy szeretné Tengelyi urat most,
11 30|              mindent csak félig ért. Szintúgy vallott a kulcsár és mindenes,
12 30|             Tengelyi jelleme, melyet szintúgy ismersz, mint enmagam.~-
13 31|              Való! hogy helyzetemben szintúgy cselekedtek volna... legalább
14 34|         tudom, helyzetemben mindenki szintúgy cselekedett volna, s ha
15 36|            betegségei, a tömlöcöknek szintúgy, mint a pénztáraknak, s
16 36|            ím, most pár évvel késõbb szintúgy cselekszem olvasóimmal.