Fejezet

 1 2 |     egykor gyermekének játékait nézé, most magánosan járt körül;
 2 5 | miatyánkját, õ maga az ablaknál nézé s hallgatá a történteket.
 3 9 |       örömtõl sugárzó szemekkel nézé idõrõl idõre az ívet, melyen
 4 13|         késéhez nyúlva, dühösen nézé a szólót. - Zsidó! ne tréfálj
 5 14|       boldog ábrándokba merülve nézé a szép párt, mely az asztalok
 6 20|     piszkálva, meredt szemekkel nézé a lángokat -, minek beszélsz
 7 20|         mosolygó megelégedéssel nézé, miként dörzsöli fájó nyakát -,
 8 20|        betekintve azon társakat nézé, kik neki e világon maradtak...
 9 22|        Kislaky szorult kebellel nézé a szerencsétlent, s szemeiben
10 22|    legnagyobb türelmetlenséggel nézé óráját.~- Ugye, teins uram,
11 24|      mély gondolatokba merülten nézé Macskaházyt, ki épp a kártyákat
12 24|       megelégedett mosolygással nézé sápadt arcvonásait s a remegést,
13 33|       még egyszer körültekintve nézé a nap végsõ sugárait, melyek
14 33|  elapadó világánál alvó társait nézé. Végre a fáradtság, melyet
15 35|    Tengelyi a vasrostélyokon át nézé a derült márciusi napot,
16 37|    szívvel állt ágya mellett, s nézé az elszáradt arcot, melyet