Fejezet
1 1 | messze terjedettnek csak oly kis darabját járhaták be!
2 1 | mondom én, hogy a természet oly tökéletesen tudná elérni
3 1 | civilizációnk emelkedett e részben oly tökélyre, hogy minden egyén
4 1 | kincseket? Miért ne választanánk oly álláspontot, honnan szemeinknek
5 1 | hogy azt, mit hivataluk oly bõséggel nyújt - a munkát -,
6 1 | egész falut rémülésbe hozá, oly egészet képezének, mitõl
7 1 | végezetül az üres s ah, oly bõ bõrzsák! - mely - quia
8 1 | nagyobbhoz az ijesztõ eszközöknek oly fokozatát képezé, mely elõtt
9 1 | ajándékot fogad el; azaz: ha oly perben állana, melynek igazságáról
10 1 | mintha táncolni akarna, s oly füstöket ereszte pipájából,
11 1 | utoljára. Ki tudja - az oly igen becsületes vén cigány
12 1 | Violát? - kérdé Nyúzó oly hangon, melybõl ki õt úgy
13 1 | lovainkat - szegény párák oly fáradtak voltak, hogy alig
14 1 | mikor én ártatlan vagyok, oly ártatlan, mint a ma született
15 1 | vármegye kezére került, oly becsületes ember volt, hogy
16 1 | tisztviselõk, hogy ezerek sorsa oly emberek kezeiben fekszik,
17 1 | tétetnek, s melyeket a fõbíró oly igen bölcsen közlött vele.
18 2 | hogy ötven év elõtt, fõképp oly kis helységben, mint Bárd,
19 2 | hogy kár annyit fáradni oly dolgokért, melyek keblünk
20 2 | világon? S mégis... a gyermek oly szép vala. Égszínû szemei
21 2 | látszottak a kéznek, mely által oly szorgosan ápoltattak: mi
22 2 | fõképp szép anyáknál, vagy oly házakban, hol jó ebédek
23 2 | hivatalában követni fogja, oly erõs vala az öreg lelkészben,
24 2 | bárdi lelkészhivatalon kívül oly valami, mi után a bárdi
25 2 | pályát, mint melyen önmagát oly boldognak érzé? S miután
26 2 | minden ifjúnak elsõ szüksége oly kört keresni magának, melyben
27 2 | minden kép nevét s történetét oly szépen tudá elmondani, hogy
28 2 | tûrhetlen vagy legalább oly emberré teszik, kit kerülni
29 2 | egymást, s midõn a fiú apját oly évtörötten s gyöngén, ez
30 2 | évtörötten s gyöngén, ez fiát oly épen s erõsen látá, sírva
31 2 | filozófia arany - s épp ezért oly nehezen emészthetõ - almái
32 2 | tudjuk, mi nagy baj az, hogy oly egészen elhallgatott) -
33 2 | ellenkezõleg valamely öreg ember oly célt ért el, mely után soká
34 2 | ha a világ kormánya csak oly konstitúcióval bírna is,
35 2 | adósának fizetni nem akart, oly hatalmas replikát írt, hogy
36 2 | pálya, mely e hajlandóságnak oly tágas tért nyit, annyival
37 2 | birtokos, szólni mert, ez oly meglepõ, oly hallatlan dolog
38 2 | szólni mert, ez oly meglepõ, oly hallatlan dolog vala már
39 2 | társaságot látá, mely mind oly nyájas volt iránta, s szabad
40 2 | keresztülment”, nem volt oly könnyen megrontható. Valahányszor
41 2 | ellen az adóssági perben oly hatalmasan allegált, a pálfalviakkal
42 2 | veres s Réty fehér borából oly egybehangzó lelkesülést
43 2 | költõi lélekkel elõre élvezé, oly biztos vala választásáról,
44 2 | biztos vala választásáról, s oly nyugalommal hallá nevét
45 2 | megbosszankodott a sokaságra; s ha oly férfinál, ki, mint Tengelyi,
46 2 | talán nem volt ember, ki ez oly büszke házban annyi tekintéllyel
47 3 | találhatni, s mely az asszonynak oly különös bájt s kellemet
48 3 | ritka õsz fürt környeze, oly egészet képezének, mely
49 3 | mind amazoknak. Az ember oly csudálatos vegyüléke a jó
50 3 | melyet a társas életben oly fölötte jól használhatunk,
51 3 | ismerem nagysádat, nagysád nem oly asszony, mint a többiek.
52 3 | kis irományelsikkasztás; - oly dolog, mely naponként történik,
53 3 | s mely Magyarországban oly közönséges, hogy legfelebb
54 3 | meg, s ezt sohasem láttam oly mértékben, mint most.~-
55 3 | köpönyeggel takart szemekkel, még oly ügyes ember mint Macskaházy
56 3 | visszacsapó ágak tevének, oly jó kedvben érzi magát, hogy
57 4 | mindazon vagyon, melyet oly forrón óhajtunk, nem ér
58 4 | mulassanak, s bemenék. A kamara oly setét vala, hogy belépve
59 4 | azok a katonák a szobában oly szörnyûket beszéltek, hogy
60 5 | gondolták, hogy én vagyok, s ha oly nagy kedvök van velem megmérkõzni,
61 5 | kis készületen? Violát nem oly könnyen fogják el, mint
62 5 | Ezen meggyõzõdés végre oly erõssé vált, hogy tíz óra
63 5 | Tiszarét egész helységében, sõt oly külföldi, kinek ízlése még
64 5 | hagyák el honukat, hogy oly hazát keressenek, hol a
65 5 | meggyõzõdhetett, miszerint oly hazában él, hol az, hogy
66 5 | volt. Midõn tehát a lárma oly fokra hágott, hogy gyönyörû
67 5 | kisasszony, nem érik õt utol oly hamar. Szüléinek ne szóljon
68 6 | azon rossz kedv, mely hozzá oly hasonló, hogy nem ritkán
69 6 | cserélnek be. Kinek az ég oly barátot adott, kire ez észrevételek
70 6 | egyike, kiknek egész valója oly harmóniában áll, hogy nem
71 7 | találhatnánk, számra kevés, de oly egyedekbõl áll, kik Taksony
72 7 | hol mindig az elsõ volt, oly tökéletesen kimívelék az
73 7 | a remekül pödört bajusz oly tökéletesen megtevék hatásukat,
74 7 | szegény asszonyi szívet oly erõsen fonta körül, hogy
75 7 | sérelemmel fenyegetõdzött; az oly nagy érdemû férfi mégsem
76 7 | annyi élvezetet nyújt és nem oly drága, mint a valóságos
77 7 | arcai soha nem mosolyogtak oly nyájasan, soha karjai annyi
78 7 | a céltól elvezetne, vagy oly tárgyak eldöntésére kényszerítene,
79 7 | földi bajok legnagyobbika oly nõ, ki férje tetteivel meg
80 7 | a pompás magyar nyelvben oly szépen hangzik? Azonkívül
81 7 | valamennyi kutyáinak vonítását, s oly hangászi élvezetünk lesz,
82 7 | szokta, a beszélgetésnek oly fordulatot ad, melynél bizonyos
83 7 | hívei tévedésbõl valamely oly koponyát ne törjenek be,
84 7 | folyó metalis perre áttért, oly dolgok, melyeknek elintézése
85 8 | melyet ajkaink megízleltek, oly keserûen átkoznók, mint
86 8 | rendszerek helyett csak oly szabályokat látok, melyek
87 8 | hogy nevelõk fáradozásai oly gyermekeknél, kiknek keblében
88 8 | népszerûséget szerzett magának; mint oly ember, ki azáltal, hogy
89 8 | hogy azon szeretethez, mely oly roppantnak látszik, az egyes
90 8 | az emberek ítéletét még oly valaminek tartjuk, mi után
91 8 | utazni megyek, elmegyek oly helyre, hol senki sem ösmer,
92 8 | akart, de hogyha e szerencse oly valakinek jut, kit õ ismer,
93 8 | rút grófot megveti, szóval oly ügyesen járt el vigasztalásaiban,
94 8 | kiváltsága, hogy öröm s fájdalom oly közel fekszenek egymáshoz;
95 8 | ordítva csendet eszközölt, oly remekül szónokolt, hogy
96 8 | embernek, ki alatta csak oly valamit ért, mit önmagunk
97 8 | Pennaházy szõke, pödört bajsza oly nemûek valának, hogy miután
98 9 | való tanácskozásra mindég oly helyek szoktak választatni,
99 9 | a vallás - mint tudjuk - oly nagy szerepet játszik, egyiránt
100 9 | lejjebb szállva jelenleg oly szépen égett arcain, hogy
101 9 | szavazatról rendelkezik - oly ildomos férfiú, mint Krivér
102 9 | azzá tettük, s hogy épp oly járásban állítottuk fõbírónak,
103 9 | miként a báró földi javai nem oly nagyok, hogy elvesztésök
104 9 | tárgyban teins Sáskay úr oly jeles ismereteket szerzett
105 9 | Hogy a dolog ezen állásában oly kitûnõ férfiú, mint Sáskay,
106 9 | hogy megyei autonómiánk oly botrányos beavatkozásoktól
107 9 | meg akarja semmisíteni; ki oly politikai tévtanokat hirdet,
108 9 | garast fizetnek, és az utak oly jók lesznek, hogy a gabona
109 9 | tisztújítás elõtti napokban oly állapotban legyenek, hogy
110 9 | sõt mint sokan hiszik, oly viszonyban áll, melynek
111 9 | fontos jog független, azaz oly egyedekre bízassék, kik
112 9 | körülményekre, tervének oly alapot állított föl, melyre
113 9 | foghatja, miként találhatott az oly általános helyeslésre, holott
114 9 | pénz s élelemszerek vannak, oly legényeket, minõknek bizonyos
115 10| érzemény talán nem vált volna oly meleggé; legalább a ritka
116 10| vagy általán véve, hogy oly emberek, kik egymáshoz közel
117 10| kész mindenre, mint hogy oly valamit tegyen, mi neki
118 10| indulunk, nem néznénk le oly büszkén azokra, kik tekintélyeket
119 10| jellemre nézve látszólag oly távol álla egymástól (a
120 10| kezét megfogva -, nincs oly dolog a világon, melyet
121 10| tárgyról - tevé hozzá Etelka oly hangon, melybõl mindenki
122 10| keserûséggel -, ez nálunk nem oly veszélyes.~- De hisz tudod,
123 10| e zsidó alázatos bókjai oly ellentétben álltak, hogy
124 10| keresni, csak szemedet nem: oly egészt képezének, mely mindenkire
125 10| vettem Pesten.~A zsidóban oly csudás vegyülete volt az
126 10| kalapját leejté, s az ajtónál oly ügyetlenül viselé magát,
127 11| kik választatni akartak, oly általános helyeslést talált,
128 11| részegségében az egész házat egyszer oly tökéletesen bezárta, hogy
129 11| visszavonul, Pénzesy fõügyészben oly vetélytársat jelölhetnének
130 11| nem hajt, s a törvényhozó oly törvényeket, melyek mindenütt
131 11| a házinõ jobb oldalához, oly kínokat tûr, minõkrõl csak
132 11| hasonlósággal éljek), zaj támadt, oly irtóztató, hogy maga Sóskuty
133 11| fényes volt, azaz e szónak oly értelmében, melyben az Magyarország
134 11| kit már a beszéd kezdetén oly nyugtalannak láttunk, mihelyt
135 12| nem lehetnek tekintettel oly tulajdonokra, miknek megismerésére
136 12| fénymázos fekete csizma - oly fényes, hogy magadat benne
137 12| veszi, azt mondják, hogy oly választás, melynél katonai
138 12| Bántornyitól reménylik, ki oly buzgón vítt a tíz krajcár
139 12| észrevéve fölgerjedését -, ha oly idõre s viszonyokra emlékeztetém,
140 12| szavai nyájasak voltak s oly hangon mondva, hogy ha más
141 12| túlzás van. A magyar nép nem oly szerencsétlen, mint ön festi.
142 12| szabadságunkat megtartsa, oly gyenge volna, hogy vele,
143 12| mert Veszõsy átlátá, hogy oly országban, hol a nép a törvények
144 12| befolyását arra, hogy e megyében oly tisztviselõk választassanak,
145 12| szellemi szempontból is mind oly kicsinyeknek látszanak,
146 12| jegyzõ szavaiban valami oly meleg, oly meggyõzõ, mi
147 12| szavaiban valami oly meleg, oly meggyõzõ, mi a hallgatót
148 12| túlmenni nem mer, ha senki oly célokat nem tûz ki magának,
149 13| õszülõ haja s szakálla által, oly egészt képezének, mely elõtt,
150 13| De Cifra bácsi, azt nem oly könnyen fogja megtudni.~-
151 14| belsejét tölti, s mégis oly boldognak érzi magát, mint
152 14| ért, s ki magát ez órában oly véghetlenül boldognak érzé,
153 14| ki azért Ákosnak jöttét oly jól tudta, mint bárki más. -
154 14| monda Vilma remegve -, Ákos oly bátor, õ nem ismer veszélyeket,
155 14| éppen az aggaszt, az éj oly setét, s ha baja történt
156 14| setét - szólt komolyan, de oly hangon, melynél bizodalom
157 14| tûzhelyen. Szép dolog lenne, ha oly legény, mint õ, Porvárról
158 14| istenért, ne szóljon kend oly fennszóval. Itt van õ?~-
159 14| tüstént tovább futok.~- S oly fontos dolgod van Violával?~-
160 14| enni megszûnt -, persze nem oly jól készült, mint melyhez
161 14| nézett, annyi szeretet, oly kimondhatatlan boldogság
162 14| érzené magát, ha valaha -~- S oly alávalónak gondol-e - szakítá
163 14| félbe Ákos szenvedéllyel -, oly gyalázatosnak, hogy Vilmám
164 14| aggodalmakon ment át.~- Mert oly sokáig nem jöttem?~- Igen,
165 14| találtam egyenesen ide. A köd oly sötét volt, hogy ámbár százszor
166 14| kezedet, ne szólj velem oly idegenen, nevezz kedvesednek,
167 15| bizodalmoknak? De mégis a világ oly gonosz! Annyi szomorú tapasztalásokat
168 15| egyik fõ embere; a másik nem oly régi kamarás, de báró helyett
169 15| sem leszünk készen, s itt oly légvonal van, hogy valamennyien
170 15| teljesítendi, habár azok még oly lehetetleneknek látszanának
171 15| nem tüntetheté, Rétynek oly veszélyes ellene nem lehetett,
172 16| Eleinte nem is gondoltam, hogy oly ember, mint õ, engem szeretni
173 16| emlékeztem lakodalmomra, oly szerencsésnek érzém magamat.~
174 16| azután mi történt, nem tudom, oly rosszul lettem, hogy nem
175 16| sóhajtva - az asszonyi szív oly különös, s a tövisek, melyek
176 16| Kálmán tapasztalá, hogy oly nyugtalanság nincs, mely
177 16| s gyermekeink parasztok! oly valami, mit megvetnek, lábbal
178 16| tetemes az, mennyire hathat oly dolgokra, melyek e világon
179 16| szomorúan -, a világ nem oly szép! Te Bécsbe, te, egy
180 16| melyet nyújt. A király oly magasan áll, hogy a falusi
181 17| módon akarják teljesíteni, oly székekre ereszkedve, melyeknek
182 17| Porváron egymástól elváltak, oly sok történt! Ákos lelkét,
183 17| miután boldogsága közepette oly váratlan baj érte, komor
184 17| mint a dohány, mikor új, oly erõs, könnybe lábad az ember
185 17| óriási bajsza ékesíte, ez is oly színû, mint ha vörös paprika
186 17| lelkének jólesett, hogy oly valaki váltja tányérait,
187 17| kielégítve, midõn a kis Ákos oly teljes mértékben viszonzá
188 17| tarthatott volna, s ha haragjában oly valamit mondott, mi az öreget
189 17| kis szünet után, mint ki oly valamit kérdez, mirõl nem
190 17| lehetnének e jámbor lelkésznek oly fontos irományai, melyeknek
191 17| embereket, hogy a tiszteletesnek oly dolgokat kell tudnia, melyek
192 17| tekintsük: Sererben minden oly magyar, hogy ha utazóink
193 17| hallgatá, korántsem vala oly kitûnõ, mint azt vártuk.
194 17| mi a kérdezést illeti, oly rendkívüli képességet adott,
195 17| legnagyobb.~- Igen, hanem oly kicsi, hogy magától meggyógyul -
196 17| vágnak eret soha - mondá Ákos oly komolysággal, minõt Kálmán,
197 17| egész fürdõk? Mit ér nekem oly orvos, kitõl egy haszontalan
198 17| kételyeket félig sem tartá oly vétkeseknek, mint ha valaki
199 17| senki, hogy ha valamibõl oly parányi adag, mint a homoeopathák
200 17| a homoeopathák állítják, oly nagy hatást tesz, többnek
201 18| megtartá a bús melódiát, mely oly korban támadott, midõn az
202 18| maga körül, és magát rajta oly magánosan, oly elhagyatva,
203 18| magát rajta oly magánosan, oly elhagyatva, a nagy csend,
204 18| hogy rablás lesz a vége. Oly legény, mint Viola, nincs
205 19| zsindelyezve lesz; s a kéménybõl oly vastagon gomolyog a füst,
206 19| faluhelyeken is a bútorok oly összevissza rakatnak, hogy
207 19| Attilára s testvérére, Budára oly hamar reá ismersz, mintha
208 19| lepergett; s Nyúzónak e ház oly teli vala emlékekkel. Ez
209 19| fogakat törte ki, s mégis oly tokányt, mint õ, senki sem
210 20| ilyenkor s e téren!... a dolog oly rendkívüli, hogy olvasóim
211 20| egy második zökkenéssel oly mélyen beütõdött szájába,
212 20| mennyit szenvedek; a levegõ oly nedves, az egész vidék teli
213 20| Ej, barátom, ne légy oly poltron - mondá Macskaházy -,
214 20| beteg leszek.~- Ne légy oly hypochondricus - mondá a
215 20| melyet a bátor érez, ha oly valamit tesz, mit senki
216 20| sorából ki ne zárja: mindenki oly morált képez magának, mely
217 20| szerencsétlenség ért, nem haladhat oly hamar, hogy bármennyi eltérések
218 20| valakinek a világon két oly sárgája, mint István gulyásnak?~
219 20| istenadta!... mondom, nincs oly jó ló Magyarországban.~Fûzfák
220 20| Ej, Peti! Peti! te is oly vén ember vagy! minek hoztál
221 20| Magyarország e részében oly csekély, hogy ezen tölgyek
222 20| ez embereknek sorsát, kik oly kevéssel vígan s megelégedve
223 20| árulástól nem kell félnie, Viola oly biztosan aludhatott e födél
224 20| jámbor közönség számára, oly szépek, oly csábítók, hogy
225 20| közönség számára, oly szépek, oly csábítók, hogy szinte bámulni
226 20| nyújthatnának. Oh, ha valaha ez oly regényesnek festett zsiványéletet
227 20| szóla emez, fejét rázva, oly képpel, mintha méreggel
228 20| félhetne, ki az emberektõl oly keveset kíván? A szerencsétlen
229 20| vigyázzatok magatokra, oly szentül, mint isten néz
230 20| miáltal az ostromlók közé oly rémülés jött, hogy része
231 20| káromkodásaival s a lövésekkel együtt oly zajt képezének, mely annyival
232 20| állva kérem. Édes Viola, még oly fiatal vagyok, s látja,
233 21| felsõbb osztályok hölgyeinél oly ellenállhatlannak tartatik,
234 21| ártatlan, s lelkiismérete oly nyugodt, hogy kemény földön
235 22| annyi, s meg kell vallani, oly olcsó nemei léteznek, mint
236 22| számnélküli hiúságok kielégítésére oly eszközt, minõvel Európa
237 22| akasszanak fel ezúttal egyet, oly nyugodtan fogunk élni, mint
238 22| mindenki dicsér, mert bennök oly tulajdont, melyet irigyelhetne,
239 22| meg, hogy Viola talán nem oly vétkes, mint sokan gondolják.~-
240 22| szokott udvariasságával -, oly vétkes, vagy nem oly vétkes,
241 22| oly vétkes, vagy nem oly vétkes, az nekünk tökéletesen
242 22| meg, egy ember élete nem oly valami, mit ismét visszaadhatsz;
243 22| félek tõle.~- Ne beszélj oly bolondokat, Verus - szóla
244 22| szemeit Sóskutyra függesztve, oly hangon, melynek hallásán
245 22| tárgy, melyrõl szólunk, oly fontos, hogy azt, ki esze
246 22| se ment a faluba, melyhez oly közel volt, s hol kétségen
247 22| értelmét tökéletesen felfogá, oly keserû volt a hang, mellyel
248 22| és mégis néha meg a láng oly fényt terjesztett egyszerre,
249 22| mosolyogva a kérdõ -, de ha éppen oly bizonyosan tudtad, hogy
250 22| a fához sem közelített. Oly édes mondhatni: mégis nekem
251 22| összebeszéltek, s ez alkalommal oly vigyázatlanul jártak el,
252 22| vissza nem vett; ha nem is oly szép magyarsággal írott,
253 22| hagyjak.~- De hisz vannak oly dolgok is, melyek a tárgyhoz
254 22| pedig higgye el a teins úr, oly esetek voltak közte, hogy
255 22| gondolattól, hogy elnöksége alatt oly valami történjék, mi által
256 22| Ne féljen, mi nem eszünk oly bolondok. A statárium nem
257 22| nyomorék szavát emelte, nincs oly fönséges, oly férfias tett,
258 22| emelte, nincs oly fönséges, oly férfias tett, szó, melynél
259 22| vissza nem vehetõ ítélet oly formákhoz köttetik, melyek
260 22| megfordultak, által fogják látni. Oly országban, hol az, vajon
261 22| rikácsolt Macskaházy.~Sóskuty oly sebesen hadart, hogy még
262 22| A törvényszék nem áll oly férfiakból, minõk az utasítás
263 22| elválasztva tõle.~Valami oly mondhatlanul keserves vala
264 22| távol s mégis egymásban oly egészen elmerült szerencsétlen
265 22| volna; anélkül, hogy egyszer oly valamihez kellene magát
266 22| nem tudva, mit feleljen oly okokra, melyeket egész életében
267 22| Pistát maga mellé húzva -, oly jó úr, neki fogunk köszönni
268 22| És kisebb gyermekem is oly szépen mosolygott reá. Oh,
269 23| tétetett, megállt.~- Amennyiben oly dolgot, melynek kimenetelét
270 23| még akaratlan eszköz sem, oly tettnek végrehajtásánál,
271 23| módon, mellyel a máskor oly nyugodt Völgyesy e szavakat
272 23| is csak eszköz, s félek, oly emberek vannak érdekelve,
273 23| simítva -, az öreg János sem oly bolond, mint sokan gondolják.
274 23| háladatosságra, fõképp ha oly ura van, mint az enyim,
275 23| szülei s fõképp anyja által oly hévvel pártoltatott, hogy
276 23| szinte feljött -, én a rabot oly helyre tudom tenni, hol
277 23| strázsát állítanak, Viola oly biztos, mint ha Munkács
278 23| többség határoz, az történik. Oly eset, hol a rabnak élete
279 23| borzasztó! Teheti-e ezt oly ember, kinek szíve van,
280 24| magok olvasóim Garacson oly állapotban látták õt, minõbe
281 24| legerõsebb ivója, ne kockáztassa, oly tökéletesen ellensúlyozták
282 24| pohár vörös bort ürített ki, oly képpel fordulva Kálmánhoz,
283 24| benne. Én Taksony megyének oly táblabírája vagyok, mint
284 24| akár Kenyházy ez alkalommal oly könnyen megnyugodjanak,
285 24| holnap meghalni...” s Viola oly nyugodtan várta sorsát,
286 24| élet iránti közönyösség nem oly ritka népünk között, mint
287 24| fog.~Jánosnak okoskodása oly helyesnek látszott, hogy
288 24| látá, midõn szabadulása oly valószínûnek látszott s
289 24| mind e boldogság, melyet oly közel, melyet maga elõtt
290 24| Viola?... Miért vagy most oly alázatos, hisz máskor legénykedtél?~-
291 24| megelégedve az éjszakával, mely oly setét vala, hogy három lépésnyire
292 24| lebegnének körülötte, szíve oly csudálatosan dobog, keble
293 25| érdekessé tevék, fõképp oly lány elõtt, ki magát bábbá
294 25| éppen azért valamennyien oly szerfelett szigorúaknak
295 25| nõvére mondá: hogy jövõjét oly férfira, ki ezen hibákat
296 25| férfira, ki ezen hibákat oly mértékben bírja, mint Kálmán,
297 25| melyeknek egy része õt oly közelrõl érdeklé? Nyilván
298 25| fel, s miként teheti azt, oly esetben, midõn a gonosztevõ
299 25| Ne tegyünk semmit, mi oly esetben, midõn arról, mit
300 25| szellemi, mint anyagi világban, oly fogalom, melyhez csak tapasztalás
301 25| józan, vagy nem, embertõl oly dolgokat kívánni, melyeknek
302 25| lehetetlen, mennyire célszerû oly érzemények ellen küzdeni,
303 25| ellenszenve vala minden kérdésnek oly módoni felállítása ellen,
304 25| Kedves fiam - mondá Réty oly érzékenyen, minõvé hangja
305 25| kigyógyul, mi a szívnél oly igaz, mint más betegségeinknél,
306 25| élvezted-e szabadságodat oly mértékben, mint talán soha
307 25| helyzetemet, s tudod, hogy oly valamit ígérek, mit teljesíteni
308 25| nagysádat illeti - szólt Ákos oly hangon, melybõl belsõ megindulását
309 25| melyet mások, úgy látszik, oly tökéletesen elfoglaltak,
310 26| hol érzelmeimet mindig oly céloknak áldoztam fel, melyeket
311 26| birtoka s tulajdonai által oly helyre emelkedhettem, hol
312 26| õnagysága s szegény magam ellen oly dolgokat beszélhessen, melyeket
313 26| szolgálatának szentelé, s oly veszélynek tette ki magát,
314 26| alkalmatlanságot ne okozzon, oly fizetési idõszakokkal, hogy
315 26| legnagyobb haraggal - hogy oly bolondok leszünk, akár én,
316 26| válaszolt a másik nyugodtan. - Oly irományok, melyekért ily
317 26| jellemû asszony, mint nagysád, oly gonosztettekre vetemedik,
318 26| vagyok.~- Ne méltóztassék oly felette nyugodt lenni -
319 26| haszon tekintetében sem oly rossz, mint elsõ tekintetre
320 27| reggelfelé az ablakokat oly erõsen csapta fel, hogy
321 27| jött, nem lenne másképp oly nyugodt. Ha szidna s lármáznék,
322 27| s Rétyné õrizkedni fog oly lépésektõl, melyek inkább
323 27| látta ezt, s azért választa oly pillanatot elsõ látogatására,
324 27| ki az ügyvéd által mégis oly valaminek tudásához reménylt
325 27| éljek, mely egykor szívemnek oly kedves vala, s melynél ifjúságom
326 27| szerényen -, hogy befolyásom oly nagy, mint azt az emberek
327 27| szemtelenségét -, Macskaházy úr ezt oly jól tudja, mint bárki más
328 27| a legfontosabb ok nélkül oly veszélynek tenné ki magát,
329 27| úzusnak az fõtulajdona, hogy oly valami szokást jelent, mely
330 27| tisztújításnál százakat csinálnak, s oly jó nemeseket, mint bárki
331 27| barátságosan integetve -, s pedig oly barátok, kik érdekökben
332 27| ily gazdag, de legalább oly férjet találhatott volna,
333 27| házassági dolgokba; s miután az oly rosszul ütött ki, s Ádám
334 27| különös; nem hisz semmit oly erõsen, hogy azon soha nem
335 27| érzékeny, hogy szeretetében nem oly állandó, mint mi, meglettebb
336 27| nyájasabban. Való, nem vagyok oly ifjú, mint akkor voltam,
337 27| éppen azért hasonlíttatik oly különbözõ dolgokhoz, mert
338 27| de a jegyzõné nem volt oly kedélyi állapotban, hogy
339 27| fáradságtól, midõn elõadását oly kifejezésekkel fûszerezve,
340 28| felkereste. - „Miként is lehettem oly bolond - szóla magában -,
341 28| magát által, melyekhez csak oly ember juthat, ki egyszerre
342 28| a szerencsétlen ügyvédre oly tekintetet vetve, melynél
343 28| Tengelyit nevezte, és azt oly tisztán s érthetõen, hogy
344 30| 30~Ha az emberek oly nagylelkûleg bánnának mindennel,
345 30| meggyilkoltatása után nem találják oly levert állapotban, mint
346 30| gyilkosságot bizonyosan valami oly semmirevaló gazember követte
347 30| látszó elv többnyire csak oly személyek irányában alkalmaztatik,
348 30| annyira, mint a szakács, ki oly nép iránt, mely hurkát s
349 30| elvek szerint járjon el oly egyed irányában, ki, mint
350 30| hazánkban e pillanatban oly hegyhez hasonló, melynek
351 30| fog tolni, pedig a zsidó oly ártatlan, mint a ma született
352 30| mondhatott volna... minek oly késõni megtudását a szakácsné
353 30| követem alássan, azt csak oly bolond mondhatná - a tekintet,
354 30| pillanatig megértettem. Oly szomorú édes szemeket csinált
355 30| szegény tekintetes úr, csak oly tisztán szólt, mint mi most
356 30| szólt ismét Réty - csak oly valaki követhette el, ki
357 30| Kihozom én belõle, ha még oly makacs volna is; és a bûnjelek
358 30| zsidóból, ha még egyszer oly gazember volna is.~- Már
359 30| ki rosszban más valakirõl oly valamit feltenni nem akarna,
360 30| vissza nem fizettünk... oly bûnnel vádolni, mely fõbenjáró
361 30| látva, hogy férje nincs oly hangulatban, hogy vele e
362 30| természet szerint éppen oly elõreláthatólag halálosoknak
363 30| talált: mint megfordítva oly esetekben, hol a vádlott
364 30| ily gyenge ember, mint én, oly erõs urat, mint Macskaházy,
365 30| azalatt. De mikor üldözése oly egészen más eredményhez
366 30| félelem, mely a szegényebbet oly országban, hol, mint nálunk,
367 30| hogy Macskaházynak halálát oly nagy szerencsétlenségnek
368 31| elijedve a gondolattól - oly embernek elfogatását, ki
369 31| ki magát reád bízta? s oly körülmények között, hol
370 31| hogy te, ki vele egykor oly szoros viszonyban álltál,
371 31| képzete ragadta el, vagy oly körülményekben él, hol az
372 31| fogsz találni hármat, kik oly ember iránt, ki magát nemesi
373 31| tulajdonának ismerte, szóval minden oly összhangzásban volt, hogy
374 31| akarna részesülni az eddig oly ügyesen vitt vizsgálódás
375 31| hogy az ügyész szobájában oly irományok találtattak, melyeknek
376 31| házát tegnap szokása ellen oly késõn, s miként történt,
377 31| foglalatját, melyet Violától oly rejtélyes módon kapott.~-
378 31| bûnt? Kérdem: egy jegyzõ, oly ember, kinek a gonosztevõk
379 31| érzetében végre lefeküdt, oly édes álomba szenderült,
380 31| használja befolyását arra, hogy oly szolgabíró választassék,
381 32| marad; ne keserítsük ezt oly vitatkozásokkal, melyek
382 32| nincs, s így a rabok számára oly helyet, mely minden másra
383 32| ott maradt, hogy az egykor oly büszke s most rabságra jutott
384 32| kitüntetve látván, a dolgot oly felette kellemetlennek hinné...
385 32| tartatik - mindamellett, hogy oly könnyen érzi magát, mintha
386 32| válaszolt az elõbbi. - Soha oly határozottan nem hallám
387 32| hogy vannak az életben oly körülmények, midõn az elszökéshez
388 32| lábaira, melyek e megyében oly erõseknek mutatkoztak, hogy
389 32| hogy ugyanez történik talán oly emberekkel is, kiket sokszor
390 32| porvári börtön félig sem oly borzasztó. Az udvaron van
391 32| építtettek, korántsem voltak oly borzasztók, mint azt némelyek
392 32| ellátni, s a gyógyszertárak oly méregdrágák; azonban nem
393 32| kisebb szoba volt, mely oly rabok elzárására használtatott,
394 32| lehet, mikor egyik inasát oly erõvel fõbe ütötte, hogy
395 32| három ötös és tizes is, s oly tökéletesen utánozva, hogy
396 32| hosszú vitatkozásnak, midõn, oly tekintettel Völgyesyre,
397 32| a fõügyész Karvalyhoz - oly tömlöcbe kell zárni, hol
398 33| egymással; mi mindössze is nem oly szomorú életet élünk, mint
399 33| meg a tótot.~- Az nem tud oly jóízûen beszélni, mind kend,
400 33| minden azt mutatá, hogy oly korhoz jutott, minõt kevesen
401 33| szólt Tengelyi.~- Nem oly rossz dolgom van, mint akkor
402 33| prókátorának, megszabadul, oly bizonyosan, mint én itt
403 34| mászhatnak, csakhogy mindig oly embereket találjanak magok
404 34| kielégítését kereste, s oly nõt hozott házához, ki noha
405 34| választást, s az alispán oly irány követésére látá magát
406 34| Vesztõhelyre hozni egy oly embert, kinek ártatlanságáról
407 34| megvetéssel viszonzá, mellyel oly emberek, kik bár rosszat,
408 34| ha a levelet, mely Rétyt oly nyugtalanságba hozá, itt
409 34| talán elveszett; lelkedet oly tettek fogják terhelni,
410 34| melyek mindenikünket késõbb oly ellenállhatlanul láncolják
411 34| után e bátyám meghalt, s oly sebesen és váratlanul, hogy
412 34| örökségnek felét követelem, oly vagyonbeli állapotba hozlak,
413 34| el kezét, s közönségesen oly szelíd arcain ünnepélyes
414 34| Boldizsár! ha még te is, ki oly irgalmas s oly szeretõ vagy
415 34| te is, ki oly irgalmas s oly szeretõ vagy mindenki iránt,
416 34| Vétkes tetteinknek érzete oly kínzó, hogy tõle menekülni
417 34| keres, s munkássága céljául oly tárgyat jelelt ki, melyet
418 34| világot minden örömeivel oly bájlón fogja ismét találni,
419 35| melyet az életben is néha oly nehezen nélkülözünk? Ha
420 35| rövid ábránd után, mely néha oly unalmas valósághoz vezet!
421 35| mellé állítani? - De valóban oly nagy-e a merény? Kik való
422 35| személyeit; de csakugyan oly nagy-e e különbség? Azon
423 35| hónap történetét elmondom, oly bálokat írhatnék le, melyeknek
424 35| kikerülöm. Azt is tudom, hogy oly regény soha nem érdekelt
425 35| gyújtását kémlelhetik, s oly szerencsétlen valék, hogy
426 35| válnak, hogy kimondásuk csak oly hatást tesz, mintha valaki
427 35| népszerû jellem, habár nem oly ritka, mint ennyi érdemei
428 35| sõréket hizlalt, s így egészen oly ember vala, ki a politikára
429 35| gonosztettel vádolva, kitéve oly veszélyeknek, melyekre csak
430 35| hazának átalakítása nem oly feladat, melyet a tiszaréti
431 35| nem fogom azt soha tenni oly eszközökkel, melyeket használva
432 35| szól, vagy a fõispánt, ki oly barátilag nyilatkozott minden
433 35| napjaimra egész éltemet oly tettekkel gyalázzam meg,
434 35| s azért János tanácsát oly jónak tartá, hogy a konyhásrab
435 35| teremtés, meg a gyerekei oly szépek, s úgy tépték bajszomat
436 35| bonyodalmairól gondolkozott. Ki áll oly magasan, hogy elõre mondhatná:
437 35| csak az, hogy nincs hang oly távolálló, mely életünk
438 36| mondhat embertársai ellen oly valamit, mit néha magára
439 36| segíthetek rajta! Tudom, sokszor oly dolgokat mondok el, melyeket
440 36| miután a taksonyi fõorvosban oly egyeddel ismerkedhetünk
441 36| tiltatik, meggyõzõdvén, miként oly ökrök, melyek a megye egyik
442 36| a világon, ki az egyikre oly kevés okot talál, mint a
443 36| irodalomban nevet szerezzünk, egy oly munkára van szükségünk,
444 36| folyóiratokban kedvezõ vagy legalább oly bírálatot ád ki, melyben
445 36| elismerést nem találtak, oly szívesen vetik magokat az
446 36| beszélgetés, fõképpen téli idõben, oly tökéletesen kipótolák a
447 36| anya gyermekét nem ápolá oly gondosan, mint e szerencsétlen
448 36| évekig, s lesz-e valaki oly merész, hogy mert a legújabb
449 36| krónikájából merítettem, hanem oly idõbõl, hol az emberi jogok
450 36| kínjait, melyeket a jövõben oly kevés remény, a múltból
451 36| reménylé, hogy a zsidó által oly dolgoknak jöhet nyomára,
452 36| lelkemet egy titok terheli, oly dolog, melynek tudása Vándory
453 37| sõt még a szorgalom is oly dolgok, melyekben az elsõséget
454 37| társaságnak nevezett, legalább oly címmel bírt, mely angolra
455 37| állatokról szólnak, könnyen oly tárgyakra terjeszkedhetnek,
456 37| Koronának valóságos tagja, oly szolgaságra jut, hogy tulajdon
457 37| találhatunk a föld kerekségén oly valamit, mit némelyek nálunk
458 37| mellyel ezen párt a jelen, õt oly közelrõl érdeklõ esetben
459 37| kérdezõsködött többé felõle, s oly nyugodtnak érzé magát, mintha
460 37| Soha a tiszteletes urat oly meglepett képpel nem láttam,
461 37| De miért volna e gondolat oly iszonyú? - fûzé tovább gondolatait,
462 37| hogy itt voltam.~E szavak oly hangon mondattak, hogy az
463 37| ha óvakodásra intetik oly valamitõl, mihez semmi köze
464 38| gyengén világított szobában oly könnyen történhetett, megmagyaráz
465 38| ritkaságokhoz, hogy midõn oly házaspár közül, mely egész
466 38| egykor érzett volna is, oly oldalról tanulta ismerni
467 38| melyikében keressék? ez oly kérdés vala, melyre az öreg
468 38| mindkettõjöknek kellemetlenné vált. - Oly célok után fáradunk majdnem
469 38| maradnak, holnap reggel oly emberhez fogja vezetni,
470 38| bizonyosan boldog; hisz oly szép gyermekei vannak...
471 38| érezheté magát. Háza nem vala oly nagy s kényelmes, mint az,
472 38| szereti hazáját, szereti, mint oly valamit, mit teljesen megfogni
473 38| önhelyzete meghatározására oly kevés befolyást adott, pótlékul
474 38| csak kívánhat, s emellett oly nyájas s szeretõ, mintha
475 38| szemének, midõn az öreg, máskor oly rendesen felöltözött katonát
476 38| s végre ez a ruha nem is oly rossz, csakhogy oly embernek,
477 38| nem is oly rossz, csakhogy oly embernek, ki, mint én, sokáig
478 38| hinned, hogy Tengelyi úrnak oly igen rossz dolga van. Nincs
479 38| némely szegény emberrel oly keményen. Azt mondják, egy
480 38| mint a kis Pista volt, oly kedves gyerek nincs s nem
481 38| gonosztevõ bírája elõtt, oly kérdésekre feleltem, melyek
482 38| enyhíthetem; ha nem volna oly szerencsétlen, hogy teljes
483 39| vala, de miként találjon oly ürügyet távozásra, mely
484 39| emberi természetünk; ha oly helyzetbe jutottunk, honnan
485 39| pandúrlovak által nem vala oly könnyen elérhetõ, s a pár
486 39| emlékezteté.~- Mintha ma volna, oly elevenen áll elõttem minden -
487 39| segítségére legyen; a harmadik oly távolságra maradt el, hogy
488 39| Violára süte.~Az ellenek oly közel voltak e pillanatban
489 39| rogyott.~Mindez a törökdombhoz oly közel történt, hogy Ákos,
490 39| ne gondolja, hogy Viola oly alávaló ember volt, ki jóltevõjét
491 39| Tengelyi eleinte szomorú volt. Oly szerencsétlenség, mint melyen
492 39| bolondok s gonoszok még oly nagy többségben volnának
493 39| Vándory - boldogok között élt, oly körben, mely optimizmusának
494 39| minden, ki segélyt keresett, oly szívesen betért. Soha a
495 39| ámbár a fõbírónak vége nem oly regényes, mint kívánnám.
496 39| gaz maga, mely határodon oly dúsan felnõ, hirdeti termékenységedet,
|