Fejezet
1 1 | járnak lépteid.~Minden, mit a Rétyek építének, monumentális
2 1 | nem kételkedett senki, s mit ha némelyek rosszalltak
3 1 | mennyivel kevesebb az, mit valóban emlékezetre méltót
4 1 | terjesztheték - valóban nincs mit bámulnunk! De bármiként
5 1 | találkoztak.~Ezen férfiakra az, mit elõbb külsõnknek életünkre
6 1 | több s érdekesebb vala az, mit e vonásokon a múltról olvashatott,
7 1 | Csak azt bizonyítják, mit velök bizonyítni akarunk -
8 1 | világ meghódítása legyen az, mit magának kitûzött, az érzet
9 1 | egyesítik úgy, hogy azt, mit hivataluk oly bõséggel nyújt -
10 1 | szavai szerint, nem tudva, mit a bal - ti. szolgabírájok -
11 1 | azt tenni felebarátjával, mit ily alkalommal magának kívánna?
12 1 | pandúrjaihoz fordulva -, hát mit tett ez a vén gonosztevõ?~-
13 1 | bajlódtak -, elfogása után mit vettetek észre? Nem találtatok
14 1 | elõbb beszélt?”~- No, s mit mondott erre a cigány? -
15 1 | sóhajta a cigány -, de mit tehetek én róla, hogy húsz
16 1 | megpatkoltam, de ily öreg ember mit tegyen, ha csákány- s pisztolyos
17 1 | levélben mindent megígér, mit a falusi penna kíván, egyszersmind
18 1 | barátja kezét s így szólt: - Mit mondasz - hát nincs-e igazam?
19 2 | öreg Ézsaiás fiát oktatá, s mit arra, hogy fia hivatásának
20 2 | rendkívüli nem történt, mit följegyezni szükségesnek
21 2 | Tengelyinek volt szánva. Mit tegyünk? ha egyezség nem
22 2 | szereté s mindazon jót, mit egy esküdt embertársainak
23 2 | egyaránt ellentétben állt. De mit vala tennie? hisz Erzsébet
24 2 | elbocsáttatott.~Kevés bútora s az, mit magának szolgálata alatt
25 2 | mindenben valamit talált, mit szeretni lehessen, jóltevõ
26 2 | ez utóbbi történt, nincs mit bámulni, s nincs mit neheztelni,
27 2 | nincs mit bámulni, s nincs mit neheztelni, fõképp ha e
28 2 | szerény lelkésze.~Ez az, mit hõseim múlt életérõl mondani
29 3 | porban játszva, ez minden, mit észrevehetünk, s mi felett
30 3 | leírásába nem ereszkedem, mit én fõképp Rétyné õnagyságára
31 3 | majdnem szóról szóra ugyanaz, mit az alispán mondani szokott,
32 3 | napernyõjével a földet üté -, az, mit ön mond, engem kétségbe
33 3 | ön kétségbeesni nem fog; mit bánja ön a mi bajainkat.
34 3 | nõ - mi csak önbe bízunk, mit tegyünk, ha önt elveszítjük?
35 3 | becset ád, kényszerítnek...~- Mit nem tesz anya gyermekeiért -
36 3 | alispánné -, háztörés, rablás, mit tudom én, mily iszonyú neveket
37 3 | csakugyan volt itt valaki, mit még most sem hiszek, elfogjuk;
38 4 | de szegény Violáné majd mit csinál? Halálán fekszik
39 4 | leány volt gyermekkorában, mit tehet õ róla, hogy férje
40 4 | megismert, s elémbe jõve kérdé: mit akarok? Mondám, hogy a beteg
41 4 | törülve. - Kevés szalmát, mit az ágyakból kiszórtak, szedtem
42 4 | tiszaréti jegyzõnél szálláson! Mit fognak mondani elleneim?~-
43 4 | közt el fog jõni hozzá. Mit tegyek akkor? Mint tisztviselõnek
44 5 | hidd el, Peti, nincs rajta mit féltenem.~- És nõd s gyermekeid?~-
45 5 | bajának nagyságát, elmondá, mit olvasóim Viola családjáról
46 5 | keressed hajlékodat. Istenem! mit vétett ez áldott teremtés
47 5 | fölakasztják, Peti cigánynak nincs mit keresni e világon.~Viola
48 5 | zsinóros gazembert, lássuk, mit csinálnak.~Viola megállt,
49 5 | üldözöttnek más valamije, mit e világon magáénak nevezhete?
50 5 | szót, mellyel a fiúnak azt, mit apjáról mondani akart, szelíden
51 5 | hallotta, hogy futva távozik.~Mit tegyen? A kertben nem maradhatott,
52 5 | volna.~- Jól van, jól, de mit tegyünk most? Bevezethet
53 5 | senki.~- Átkozott naplopók, mit ácsorogtok itt! - ordítá
54 5 | alkalmat arra, hogy neki azt, mit közönségesen egy kis poézissel,
55 5 | elöljárója az úr, nem az enyim. Mit nekem vármegye, mit szolgabíró;
56 5 | enyim. Mit nekem vármegye, mit szolgabíró; én nemesasszony
57 5 | ismersz - felelt Peti -, nos, mit mondasz az illuminációhoz?~-
58 6 | egy alkalomra teszik el, s mit szeretetök nekünk szánt
59 6 | században élünk, s nincs mit bámulni, ha azok is, kik
60 6 | irigyelhetném, ha ti. azt, mit a sors magunknak is adott,
61 6 | nyájas arc színezetérõl mit mondjak? Ha havasról szólok,
62 6 | nincs e világon semmi, mit érte föláldozni kész nem
63 6 | ha okaik meggyõztek is, mit használ? nincs erõnk mást
64 7 | van, amit szeretni, kevés, mit leírni lehet. A kis gömbölyded
65 7 | védelmére szólítá fel; s nincs mit csudálnunk, ha a nemesség
66 7 | megmutathatta volna; minden, mit felõle mondhatunk, az, hogy
67 7 | úgyis olvashatja mindenki: mit rejt. Még azon sok közeledési
68 7 | mikor szobájából kiment, mit használt! A kormány ez egyszer,
69 7 | elvekhez kezde ragaszkodni, mit a többség, mely õt leginkább
70 7 | zöldet, kéket, sárgát s mit tudom én mit nem tapasztalt
71 7 | kéket, sárgát s mit tudom én mit nem tapasztalt öntestén,
72 8 | s meg foglak kérdezni, mit tartasz felõle? A magyar
73 8 | annak ellenkezõjévé vált, mit naponként maga körül látott.
74 8 | alatta csak oly valamit ért, mit önmagunk elbeszélni pirulnánk,
75 8 | elsõ pillanatban nem tudák, mit tegyenek. De midõn az ispán
76 8 | járnak, s ugyanazt beszélik, mit úrnõiktõl hallottak, szinte
77 9 | Tudják-e a teins urak, mit? Én a járásban lakom, majd
78 9 | egyéb fõ dolgokban nincs, mit az angoloktól irigyelhetnénk.
79 9 | teremtésrõl kezde beszélni, mit azonban, mert alantabb hangon
80 9 | szívrázó szavainál, s minden, mit ez utóbbi késõbb az egyesületek
81 9 | fogják elõlegezni, s pedig, mit Sáskay ügyes negácíóinak
82 10| gyönyör, mint midõn azt, mit úgyis tudunk s mi szívünket
83 10| találkozhatnám; minden, mit felõle hallok, érdekel.
84 10| világon, az egyen kívül, mit tõle kívánok, s ami éppen
85 10| palástolva fölgerjedését -, s mit Ákos mond, azon kételkedni
86 10| barátjáért, nem is foghatják meg, mit kívánhatunk ennél többet?
87 10| utósó szolgálóig, s akkor mit tegyünk?~- Nem fog történni;
88 10| teljesítem e kívánatát; mit tegyek? Lábaihoz akarnék
89 10| szögletét átvizsgálá.~- Mit mondasz ehhez? - szólt Vilma,
90 10| talán az volna, de hozzátok mit jõne kémlelni?~- Violát.
91 10| kisasszony után.~- És a zsidó mit kért kedves atyámtól? Úgy
92 11| kijelöltnek titkolt bõkezûsége mit használt? A pártnak, mint
93 11| koldusokként titkolódzunk? Mit reménylhetni így?~Hogy ezen
94 11| azaz igazságod van; de mit tegyünk?~- Ha bátyádat arra
95 11| boldogulunk.~- Igaz, de mit tegyünk? Bátyám s magam
96 11| megvendégelése nem becsületes mód, mit én részemrõl tagadok, ha
97 11| Krivér - nem nemesember.~- Mit hallok?~- Bizonyosan tudom;
98 11| nemességében; ha nem, majd tudjuk, mit tegyünk.~A fõügyész, ki
99 11| bármi mulatságos is mindaz, mit James vendégeinek az angol
100 11| sokkal több függ attól: mit tett a vádlott õsapja, mint
101 11| tett a vádlott õsapja, mint mit tett õ maga, mert sorsát
102 11| ily alkalomnál nem tudja, mit tegyen, s fõképp tisztújítás
103 11| játszik.~- Három volt, hát mit játsszam?~- Tököt, az istenért,
104 11| kocsisának minden elmondatott, mit e helyzetben várhattak,
105 11| mosolygását.~- Fõtisztelendõ uram, mit csinál? - suttogá Sóskuty -
106 11| fáradságosan készítém, holnapután mit mondjak a püspöki vizitációnál?~-
107 12| egyszeri ismétlésére, mint mit benn töltött - párthívéinek
108 12| tanácsos mosolyoghat csak így. Mit mondjak ruházatáról? mert
109 12| láthattad -, ez jóformán minden, mit a fõispán öltözetérõl aznap
110 12| hogy inkább hallgassuk, mit mások mondanak, mint hogy
111 12| istenasszonyt.~- Ne enyelegjen ön.~- Mit tehetek róla, ha mind e
112 12| testestõl-lelkestõl Rétyhez szegõdött, s mit tesznek a sárgák? Ötszáz
113 12| vezér nélkül nem tudja, mit tegyen. A másik rablás a
114 12| tartatik, mindent tesz, mit õ akar; maga tanult ember,
115 12| megbánva a mondottakat - mit parancsol excellenciád velem?~-
116 12| együtt tölténk, mindaz, mit önrõl hallok, meggyõztek:
117 12| keresztülvigye, vagy valaminek, mit tudni akar, ismeretéhez
118 12| helyökbe tenni kívánnak, mit várhatnak azon osztályok,
119 12| Igen, Tengelyi uram, ez az, mit öntõl tudni akarok, szóljon
120 12| valamely falun keresztülment? S mit látott? Rongyos födelû kunyhókat,
121 12| mondá a fõispán -, de mit tehet ennek megváltoztatására
122 12| megváltoztatására a megyei tisztikar? mit tehetek én?~- Sokat, igen
123 12| meggyõzõdésemhez, semhogy azt, mit mások eszméik létesítéséért
124 12| sóhajtva néze utána.~- Mit mond, kegyelmes uram - szóla
125 13| kend - szólt a másik -, mit csinálna a kulcsokkal?~-
126 14| helvéteknél csak azt találta, mit a rómaiaknál ki akart kerülni.
127 14| legrendezettebb házban is mennyi van, mit ily alkalomnál helyére állítani,
128 14| Tengelyiné mindamellett? s mit én, gyenge asszony tettem,
129 14| kedvesünk szerelmére int, ha, mit magunk körül látunk, mindennapi
130 14| szeressétek egy mást és sza- - de mit is akartam mondani, akár
131 14| tûzhelynél.~Nem fogom én azt, mit Vilma e pillanatban érzett,
132 14| mondják. Az írásban áll: mit isten összeadott, ember
133 14| meg férjem parancsolatát, mit eddig soha nem tettem, nem
134 14| kitartására, s ha atyám, mit nem hiszek, egy ideig neheztelne
135 14| vissza fog lovagolni.~- Mit tegyek, ha azt akarom, hogy
136 15| közbizodalom nem olyan valami, mit levonás vagy összeadás által
137 15| megállva, ne ingadozzanak... de mit tehetnénk célirányosabbat,
138 15| asztaltól kezdve mindazt, mit udvaron tartott tisztújításoknál
139 15| tisztújításról szinte nincs, mit emlékezetre méltót mondjak.
140 15| öregapám sem tanult soha.~- Mit mondtam - szólt Kislaky
141 15| veszett el a lárma között, s mit sok becsületes ember, ki
142 15| hivatalra kineveztetett, mit sem bizonyít; hány hasonló
143 15| ekképp hallá beszélni: - Mit nekem viszonyok! bánom is
144 16| becsületét illeti, nincs mit aggódnia. Vilma s Ákos jegyesek,
145 16| akarlak sérteni, jó asszony, mit tehetsz te róla, de férjed
146 16| nénémasszony, százszor mondta, s mit is csinálna ily szegény
147 16| vagyok, s tudja-e valaki, mit szenvedtem én? Szegény árva
148 16| és Viola miket felelt? S mit tudom én, hány kérdést. „
149 16| s elõre látnám mindazt, mit mint Viola felesége szenvedek,
150 16| gyermekeink parasztok! oly valami, mit megvetnek, lábbal taposnak,
151 16| honosok, mert hisz a haza az, mit magadénak nevezhetsz.~Tengelyi
152 16| világon, mint leányod, s mit csináltál belõle? Éltem
153 16| melyet elõtted titkoltam? S mit tevél te ennyi szeretet
154 17| délután fölkelni sem tudott, mit a jelenvoltak a szék jóságának
155 17| nyájasakká tenni igyekezett. - Mit akartál elõbb mondani?~-
156 17| Bizony az a krumpli, mit most szednek - szólt János,
157 17| katonadolog, nem tesz semmit.~- Mit ne vegyek fel? - szólt Ákos
158 17| De tudja-e, teins uram, mit tennék én, ha úgy lennék,
159 17| lennék, mint a teins úr?~- Mit?~- Hát elvenném.~- Bohó,
160 17| átkozott ferkók tulajdonképpen mit akartak rebelliójokkal,
161 17| érzelmeivel ellentétben állnak! S mit várhatok? Vilmám apja s
162 17| nyugodt szerencséhez, s ez az, mit a házasságban keresünk,
163 17| érintetlenül hagyva mindent, mit a szobában találhatott,
164 17| hivatással mégsem bírt: mit apja már abból is gyanított,
165 17| szebbeket láthatott volna.~- Mit ért kend hozzá - válaszolt
166 17| szóla keserûen - de hát mit tesznek a homoeopathák?
167 17| lábvizek, ülõ- s egész fürdõk? Mit ér nekem oly orvos, kitõl
168 17| hogy megpróbáljon mindent, mit a gyógyszertárban találhat,
169 17| hogy neki mindent beadjon, mit az egyetemben tanult? feleljen
170 17| abban csak mákszemnyi ész, mit a homoeopathák tesznek? -
171 17| elrontja, eljõ a homoeopatha, s mit ad be? Kérem alásan, mit
172 17| mit ad be? Kérem alásan, mit ad be ily alkalommal? egy
173 17| nem okozott, úgy hiszem... Mit gondol, János? - szólt az
174 17| többször megfordul. Tudod-e, mit? Nyargalj oda mindjárt,
175 18| kirabolták? - szólt nevetve - no, mit mondtam? Mihelyt hallám,
176 18| gulyás Cifra árulásáról még mit sem tudott. Viola sietségében
177 18| hírt vigyenek? Itt nem vala mit reményleni! -~- Csak szekerem
178 19| alázatosan, hogy nem tudják, mit jelentenek; de csak menjünk
179 19| teóriáira használ fel. Nincs mit irigyleni sorsotokon!~Eltértem!
180 19| tökéletesen meg is érdemli, mit nem mindenkirõl mondhatunk
181 19| öltözetrõl gondoskodtak! s mit mondjanak azon szegény honosink,
182 19| kik ha gõzhajón utaznak, mit kebleikben érzenek, azt
183 19| forint negyvenhárom krajcár, mit a tisztújításra költött,
184 19| fejér lóért kapták meg.~- Mit nevetsz? - szólt végre Nyúzó,
185 19| ki az utósó iskolából. - Mit az esküdt annyival nagyobb
186 19| te itt maradhatsz.~- De mit csinálhatsz nálam nélkül?~-
187 20| tekintetben igaz; de végre mit bizonyít egyebet annál,
188 20| érez, ha oly valamit tesz, mit senki utánozni nem mer,
189 20| úgy... István nem tudta, mit tegyen örömében. Feje felett
190 20| benne, hogy nem messze tart. Mit mondasz, Peti?~De Peti nem
191 20| kivágatása többe kerülne, mint mit fájokért kapni lehet, az
192 20| egy sebet mutathatának, mit e pásztorok pajkossága baltákkal
193 20| két kulacson kívül minden, mit e szûk hajlékban találunk,
194 20| hátrább ne maradjanak. Ez az, mit századunkban a mûvelt világ
195 20| elfordulunk, van még valami, mit a bûnös iránt érezhetünk -
196 20| emberi tett fekszik elõttünk: mit mondjunk a mázolókról, kik
197 20| visszasimítva homlokáról - mit mondasz, nem jó volna egy
198 20| Viola sem, azt elhiheted.~- Mit bánom én - szólt a másik,
199 20| részegségtõl jött.~- Ma nincs mit félni - mondá Viola -, legfelebb
200 20| haza. Megtettünk mindent, mit tõlünk a nemes megye megkívánhat,
201 20| csak ne akasszanak fel. Mit gondol kend, Viola, ezt
202 20| feccsent; õ kétkedve álla, mit tegyen.~- Mi atyánk isten! -
203 20| gulyás kezeibõl, nem tudva, mit akar, mit tesz, félig magánkívül
204 20| kezeibõl, nem tudva, mit akar, mit tesz, félig magánkívül rohant
205 21| tapasztaltam, meghálálni? s mit használt?! Isten maga nem
206 21| Már miért hinnék?~- És mit mondanak az emberek ehhez?
207 21| mondd, beszéld el, Peti, mit mondanak az emberek ehhez?~
208 21| s fel fogják akasztani. Mit gondolnak õk vele, hogy
209 22| gyülekezetében gondolák magokat, mit mondanának, ha tapasztalnák,
210 22| ember élete nem oly valami, mit ismét visszaadhatsz; légy
211 22| fogja felakasztani hát?~- Mit tudom én - válaszolt a férfi.~-
212 22| a kis asszony tovább.~- Mit tudom én... akkor az urak
213 22| elébe való, nem tarthatja.~- Mit, nem a törvényszék elébe
214 22| a megye tömlöcébe tölté, mit vall? Vallja elõször, hogy
215 22| tovább szólt. - A második, mit a tanú vall, az, hogy midõn
216 22| Zátonyi -, mi majd meglátjuk, mit teszünk. Most talán a rabért
217 22| bizodalmát, s csak ez vala az, mit Macskaházy kívánt, a többi
218 22| mondá az elnök.~- Tudják-e, mit - mondá Zátonyi, mint kinek
219 22| akasztassuk fel mind a kettõt.~- Mit gondol, amice! - válaszolt
220 22| mondja nyíltan, nincs semmi mit védelmére mondhatna?~Kislakynak
221 22| mintha semmi sem volna, mit mentségemre mondhatok, sõt
222 22| érzelmeit nem fogom leírni.~- De mit használ mindez? - folytatá
223 22| akaratlanul ököllé szorult - mit ér, ha mindezen ocsmányságot,
224 22| emberek elõtt nincs semmi, mit mentségemre felhozhatok.
225 22| tekintetes fõbíró úr azt, mit Violától elfogásánál elvettünk.~
226 22| környülállások alatt magam sem tudom, mit tennék; talán méltóztatik
227 22| mindig nyájasan - azon, mit ez ember talán mondani fog,
228 22| büntetést, abban szenved, mit mi, törvénytudók, „ignorantia
229 22| tekintetes urak hatan, nincs mit félni.~A hajdúk kiküldettek.~
230 22| Tengelyit vigyázatra intse, mit azonban - nem adva elõ semmi
231 22| Lisippus aranyának állítja azt, mit drága pénzen mint olyant
232 22| feljegyezni.~- Feljegyezni, mit? - kérdé Sóskuty bámulva -
233 22| raboltatták el?~- Mindent, mit a rab a törvényszék elõtt
234 22| hogy minden szamárság, mit neki a törvényszék elõtt
235 22| e pillanatban nem tudta, mit tegyen, ha Macskaházy által
236 22| szóla sokszor magában -, mit keresek én az emberek között,
237 22| hogy tõlem jõ; nekem nincs mit keresni az emberek között!” -
238 22| szólók között is nem az, mit mondanak, hanem csak a polgári
239 22| Megmagyarázni, megmagyarázni, mit? - kiáltott Zátonyi mindig
240 22| mindazon badar beszéd, mit a rabtól hallottunk, nem
241 22| minden haszontalanságot, mit a rab magát mentegetve elmond,
242 22| mindenikünket eltölti, ha azt, mit régen szívén hord, másvalaki
243 22| egypár óra múlva halál fia, mit árthat a teins vármegyének,
244 22| megbocsát, a jókat bünteti; mit tudom én, hány az ezerszer
245 22| szívet adott, hogy azon, mit naponként maga körül lát,
246 22| aggodalmait osztaná, nem tudva, mit feleljen oly okokra, melyeket
247 22| éghez emelve -, nem tudom, mit adnék, ha ez embernek életét
248 22| öljék meg apját. Nem tudja, mit beszél, szegény parasztgyerek,
249 22| nevelése: magam sem tudom, mit beszélek.~- Szegény asszony -
250 22| gondolatra jött - istenem, mit beszélek! Sõt, Viola csak
251 22| Kislaky felgerjedését - mit neki a halál, egy perc s
252 22| s egy künn Liptáknénál; mit csináljunk, ha e gyermekeknek
253 23| bíróság elébe való; az egy, mit a halálos ítélet ellen felhozni
254 23| Viola követte el. Minden, mit hihetõképp e tárgyban, vallott,
255 23| levél megerõsít mindenben, mit a törvényszék alatt gyanítottam.~-
256 23| alatt gyanítottam.~- De mit tegyünk? - szólt, mindig
257 23| be akar ereszteni, vagy mit is mondok, akit a profusz,
258 23| zár alatt tartják.~- De mit használ ez? - mondá Kálmán
259 23| kétségen kívül a legjobb, mit e körülmények között kigondolni
260 23| szenvedélyességét. Már azt is, mit a tisztújításnál Tengelyiért
261 23| Kálmán nyugodtan -, nincs mit aggódnunk. Én sem Rétyrõl,
262 23| közgyûlésen határoztatik el? S mit féljünk? nálam van a pince-
263 24| csapván - mikor én mondom... mit is akartam mondani... igaz,
264 24| élet e szerencsétlennek mit nyújtott olyast, minek veszte
265 24| végre megtörtént? Hisz mit tehet õ nejeért, ki általa
266 24| földönfutó koldussá tétetett? Mit tehet gyermekeiért, kiknek
267 24| reá vetett, vevé észre, mit mondott.~A titkot e szavak
268 24| kell kétségbeesni. Azaz, mit is mondtam? - igazítá ki
269 24| a kulcsot magával viszi, mit azonban Nyúzó, mint egyenesen
270 24| reggelig.~- Tudják-e kendtek, mit? - mondá János barátságos
271 24| pillanatban bizonytalan vala, mit tegyen, s volt egy perc,
272 24| ilyenekre születtem én! mit ér az ostoba gazdálkodás!
273 24| Borzadva eloltá gyertyáját, de mit ért? A számadások helyét
274 24| hogy Violának függni kell, mit a zsiványok eddig bizonyosan
275 24| imádságra szorultak össze. Mit tegyen? Be kell-e zárnia
276 25| akadályozhassa... s Ákos mit tegyen, hol engedni, sõt
277 25| elvakítá, s nem tudjuk, mit teszünk, leginkább hatunk
278 25| hangját, úgyhogy Etelka többé mit sem hallhatott; s midõn
279 25| Viola meg vala mentve... de mit tegyenek most? Azok után,
280 25| egyenlõ bizonytalanság, mit tegyenek õk magok?~Az irományok,
281 25| kiváltságnál, hogy kétkedhetik.~- Mit tegyünk? - szóla végre Ákos,
282 25| oly esetben, midõn arról, mit tenni kell, tisztában nem
283 25| ajkait mosolyra kényszerítve, mit közönségesen tenni szokott,
284 25| ajkai mosolygásra vonultak, mit Ákos észrevéve, elpirult. -
285 25| lehetsz, hogy mindenben, mit ifjú vigyázatlanságod jóvátételére
286 25| engedett volna; s minden, mit Ákos apjától válaszul nyerhetett,
287 25| történik, s hogy valóban nincs mit örvendeni rajta, ha a szív
288 25| alá járt -, gondold meg, mit teszesz; gondold meg, hogy
289 25| kedvesünk szerelme, ez minden, mit igénylünk; ami még hibáznék,
290 25| anélkül, hogy élete végén azt, mit elért, haszontalannak tapasztalva
291 25| hogy oly valamit ígérek, mit teljesíteni hatalmamban
292 25| annak felét fogod bírni, mit most én bírok, és...~- Kedves
293 25| hangon az alispánné - s mit mond?~- Szóltam - válaszolt
294 25| apja ellen elkövetett - mit tesz, ha Vándory éppen akkor
295 26| látá, fõképp, miután az, mit Kislakon hallott, gyanúját
296 26| átmenendenek) -, végre - mondá - mit tegyünk? Szeretik egymást,
297 26| szerfelett sokat elfogadni, mit hasonló adományokkal nem
298 26| Ákos ezek közé tartozik. - Mit, hogy a jegyzõ nemcsak mondott,
299 26| most is még Vándory vagy mit tudom én kinek kezében lehetnek,
300 26| pénzt csikarjon, mindent, mit elégetésükrõl beszélt, csak
301 26| elhatározott hangon kérdé: - Az, mit mondott, utolsó szava-e?~-
302 26| csináljon velök, amit akar; mit bánom én! Akár Ákosnak több,
303 26| gondolkoznék. - Nincs semmi, mit Ákos, ha Tengelyi irományait
304 27| házában csak az történnék, mit én akarok. Mindent, mit
305 27| mit én akarok. Mindent, mit az alispán vagy a kevély
306 27| ha a házban az történnék, mit én akarok, a dolgok másképp
307 27| vonítva -, csak azt tudom, mit férjem mond, s amit Viola
308 27| asszonyom maga. Minden, mit Viola vallásánál a rablásról
309 27| miért? mert úzusom van.~- De mit használ mindez nekünk? -
310 27| kényelem, fényûzés, öröm, mit tudom én?!... de azt a való
311 27| felsõbb körökben nevetséges... mit mondana a világ hozzá, ha
312 27| becsületes ellátás helyett, mit akkor ígérhettem, most szép
313 27| maga lépett a szobába.~- Mit akar az úr itt? - szólt
314 28| Ha Vilmát elveszem is, mit nyerhetek?... Az ötvenezer
315 28| s hogy bírói eljárástól mit sincs félnie. Jókedvûen
316 28| megfeledkeztem. Minden, mit rajtad elkövethetek, ha
317 28| ontom is ki, nem fizeti meg, mit te rajtam elkövettél.~-
318 28| nemegyszer mondá, hogy mindent, mit azóta szenvedett, csak vétke
319 28| végerejét összeszedve; a többi, mit hihetõképp mondani akart,
320 28| meghalt.~- Csak tudnám, mit akart mondani - szólt a
321 28| rosszkedvûen -, ki tudja, mit akart mondani?~- Én nem
322 29| kis nyugtalanságba hozák. Mit tegyen? ha a zsivány meghívását
323 29| jõjön, elégetett, senki mit sem tudott. Ha Erzsébet,
324 29| s erõs hanggal kérdezé: mit akarnak itt? Ferkó meghökkenve,
325 30| fáradságosan, hanem felgyûjti, mit mások homlokuk izzadságával
326 30| pénznél csak az, hogy legyen mit kiadnunk: gondolatoknál,
327 30| gondolatoknál, hogy legyen mit elmondanunk - képezi az
328 30| kifejezésével integetve fejével.~- Mit mondtál mindjárt, Bandi? -
329 30| míg beléillesztheti... mit bánja õ, hogy tetszik neki?
330 30| fejét rázta; de ki tudja, mit értett alatta! talán már
331 30| Látta-e már a zsidót életében? Mit tud felõle? stb. - a szakácsnét
332 30| többé türelmetlenségét - mit akar az ifjasszony mindezzel?
333 30| még szólt.~- Szólt? és mit? - kérdé kíváncsian a fõbíró.~-
334 30| nehogy ismét valamit mondjon, mit késõbb megbánna.~- Én nem
335 30| meg, õ nem tudja, a zsidó mit kereshetett a kályhalyukban;
336 30| vétett ellenünk semmit, mit mi bõven vissza nem fizettünk...
337 30| szólt a zsidóhoz fordulva - mit kerestél rejtekedben?~-
338 30| még rám fogják.~- S hát mit hallottál? - vágott szavába
339 30| szolgabírája maradtak.~- Mit mondtam? - szólt végre emez
340 31| ellene támadt gyanúról még mit sem sejdíte, az éjet kínos
341 31| polgár, valahányszor az, mit a közjó követel, egyes nemesebb
342 31| róla elháríttassék.~Minden, mit Vándory barátjától elérhetett,
343 31| hogy példáján amaz lássa, mit érdemlett volna õ; nálunk,
344 31| szenvedéllyel folytatá:~- Tudom, mit akarsz mondani. Mi gazdagok
345 31| egyenlõség, a népnek jogai... mit tudom én!... A mívelt világban
346 31| magadat ámítani nem akarod, mit találsz? Szabadságot s egyenlõséget?
347 31| keserûséggel - hallod, nincs mit aggódnunk, ott van Réty
348 31| kérdéseire feleljen; de minden, mit a többi kihallgatott vallott,
349 31| tulajdonához tartoztak. Mit mond nótárius úr ezekhez?~
350 31| kötelesnek érzi. Azonkívül, mit tehettem egyebet? más módot,
351 31| elsõ pillanatban nem tudva, mit mondjanak, elhallgattak,
352 31| által a házban elrejtetett, mit sem tudott, esküvéssel bizonyítá,
353 31| Liptáknét hívatá elé, ki azt, mit a rögtönítélõ törvényszék
354 31| kérdezzük meg azt is.~- Mit, az én leányomat?! - szólt
355 31| Tengelyi, sem Liptákné jöttérõl mit sem hallott, s csak most,
356 32| összerakására használt, mit magával vinni szándékozott,
357 32| emez remegõ hangon.~- S mit mondott? - kérdé Erzsébet
358 32| szerencsétlen helyzetbe juthat. Mit tudom én! Õ elmondott mindent,
359 32| kezességet vállalt volna, vagy ha mit tõle késõbb kértem, õt tulajdon
360 32| állni kívánatának? Igen, de mit fog mondani a nagyméltóságú
361 32| Porvárra.~A jegyzõ ismétlé, mit már családjának mondott,
362 32| nõmnek nevezhetném! Ki tudja, mit apám fia boldogságáért nem
363 32| kérdezé: a nótárius útközben mit csinált? Mirõl beszélt?
364 32| átkozá Bandiját. - Szegény, mit tegyen? Fia belébolondult
365 32| ének... szóval, minden, mit magyar ember csak kívánhat.
366 32| szavába élénken James úr. - Mit mondtam? végre oda jutunk
367 32| fogja hallani leírását - de mit tehetünk róla, hogy négy
368 32| került fogságra.~- No, s mit tapasztalt Karvaly úr? -
369 32| rendszerrel. Hát a másik kettõ mit csinál?~- A fiskális, akit
370 32| tevé hozzá -, mindent, mit csak lehet, adni kell neki.
371 33| valakitõl, s az nem tudom, mit fog érte naponként követelni;
372 33| beszélõ igen öreg lehet.~- Már mit ér ez az örökkévaló hallgatás? -
373 33| belõled derék gyerek lesz; de mit csinál pajtásod?~- Megint
374 33| szokatlan tisztaságú ruhája.~- Mit bánom én! - szólt végre,
375 34| ezek nem engedék, hogy azt, mit sorsától nyert, nyugodtan
376 34| vallomásáról tudósíttatott, mit tehetett?~Elborzadva kérdé
377 34| kell remegnie - s mégis mit tehetett? - Neje helyesen
378 34| még egy lépés, s a rossz, mit tevél, talán helyrehozhatlan;
379 34| Nem gondoltam, hogy azt, mit tõled legszorosabb kötelességed
380 34| napjaiban, hol magunk elõtt, mit szívünk érez, nem titkolhatjuk
381 34| éltem tapasztalásait s azt, mit tanultam, hasznodra fordíthassam.~
382 34| szerencsétlenség vala, mint mit fiának megtalálása pótolhatna,
383 34| lépésre határozám, hol az, mit tenni akartam, áldozatnak
384 34| enyhíthetjük, e vágyban nincs, mit szégyenlenünk kellene. Miután
385 34| semmit tõled nem kérhetek, mit te megtagadnál; így ha néha
386 34| önnyugalmadra kérlek, tedd azt, mit tõled kötelesség- s önlelkiisméreted
387 34| önlelkiisméreted kíván, mit tõled az kér, ki, miként
388 34| magadhoz nem térsz, a rossz, mit tevél, talán helyrehozhatatlanná
389 34| s csak arra emlékezve, mit a jegyzõ végett szenvedett,
390 34| gyûlölsz, mert minden rosszat, mit neki tevél, elfelejteni
391 34| érted mindent feláldozott, mit mások e világon becsesnek
392 34| lehetséges, tõled nem kívánhatok, mit te megtagadnál?~Réty szólni
393 34| A derék férfiú mindent, mit általad szenvedett, megbocsátva,
394 34| irományok elrablásában, mit õ csak a tett elkövetése
395 34| emelve -, nem sejdíti senki, mit szenvedek! Gyermekeim megvetéssel
396 34| gyermekeim nevét megmocskolom, mit használok? Mennyivel bizonyosabb,
397 34| meghatva -, tégy mindent, mit szegény Jónásunk sorsának
398 35| azt veszi fel elõadásába, mit legszebbnek vagy nagyszerûebbnek
399 35| néha valóbb is igen soknál, mit történetkönyveinkben tanulunk?
400 35| valónak felkeresése az, mit a regény-, mint a történetíró
401 35| jobbra s balra mindenre, mit mások körülöttünk mondanak,
402 35| boldogságot nyújtott neki, mint mit a világ minden szenvedései
403 35| ki - mely alatt mindent, mit maga körül lát, undorral
404 35| valósítani lehetne; s hogy az, mit tevékenységünkkel a közélet
405 35| fog.~Magára Tengelyire az, mit rabsága alatt szenvedett
406 35| igazságtalanok követeléseinkben, mit várhatunk egyebet, mint
407 35| késõbb megbosszulják magokat? mit várhatunk mást, mint hogy
408 35| egy ideig hallgatott.~- Mit akar, hogy tegyek? - szól
409 35| bánatát, én jól tudom, hogy mit miattam szenvedett, örökre
410 35| kerüljön kezünkbe. Ha õ, mit eddigi magaviselete után
411 35| szolgabíró elébe álljon.~- De mit tegyünk? tud-e kend más
412 36| embertársai ellen oly valamit, mit néha magára is nem alkalmazhatott
413 36| e gyengeségemet, minden, mit tehetek, csak az, hogy hibámat
414 36| szólnak, õk ketten teszik azt, mit vallásuk parancsol. A küszködõ
415 36| Minden nagy- s szépnek, mit e világon látunk, megvan
416 36| gyûlöltetve, üldöztetve - ez az, mit a zsidó múltjában talál,
417 36| akkor élvezett; de a zsidó mit talál, ha e korára emlékezik? -
418 36| tett, mi erejétõl kitelt, s mit az ájtatos férfi keresztényi
419 36| körültekintett, mindent, mit veszt, még egyszer maga
420 36| Köszönnöm kell mindazon jóért, mit velem tett, s azután - tevé
421 36| mindazon jóra gondolok, mit a tiszteletes úr rajtam
422 36| elpártolok. Nincs semmi, mit a tiszteletes úrért nem
423 36| kérdezzen minket, zsidókat, mit tapasztaltunk? Ha több ily
424 36| félbeszakasztva, elmondá azt, mit olvasóim Tengelyi s Vándory
425 36| egyedül rajtam marad.~- De mit kerestél az éjjel, mikor
426 37| társaság titoknokán kívül senki mit sem kapott; de minden ellenségeskedés
427 37| utánzási hajlammal bír: mit a külföldön lát, fõképp
428 37| a külföldön lát, fõképp mit az idegen szokások között
429 37| kerekségén oly valamit, mit némelyek nálunk meghonosítani
430 37| szerencsétlen ismét eszébe jutott. „Mit bánom, akár él, akár nem -
431 37| felgyógyulásához semmi remény; mit kereshetnek ezek szobájában?
432 37| akármi áron elhallgatnának?~- Mit tegyek? - szólt magában
433 37| ember elõtt megalázzam! De mit tegyek?” - Az alispánné
434 37| csak attól foszthat meg, mit e földön bírunk, s nekem
435 37| meg vala törve. Nem tudá, mit tegyen, nem látott más utat,
436 37| fel agyában - ha minden, mit a zsidó vallomásáról beszélt,
437 37| tudhatom meg legjobban, mit vallott; s ha Vándory által
438 37| megszorítá -, tudni akarod, mit vallottam gonosztetteimbõl,
439 37| elválasztá, hallgatóddzék.~Mit Julis benn hallott, még
440 37| ismerné, több vala, mint mit szobaleány ildomosságától
441 37| szobába rohanva mindent, mit asszonya ajtaja mellett
442 38| mindnyájunkat egyiránt érdekli, de mit a legokosabb is csak hisz -
443 38| nem tudja, érdemes-e az, mit e földön elérhet, hogy érte
444 38| meggyõzõdését nyilváníthatá, hogy mit a nagyságos asszony ivott,
445 38| hogy annak tanúja legyen, mit családjára nézve gyalázatosnak
446 38| irományok Macskaházynál voltak, mit a zsidó vallomásában is
447 38| tudott -, a katona azt teszi, mit neki parancsolnak, a többi
448 38| mást annak elmondására, mit vagy nem tudtak, vagy mondani
449 38| megtámadá vezetõjét; de mit vala tennie? Erdõ közepén
450 38| szereti, mint oly valamit, mit teljesen megfogni s értelmezni
451 38| vált - s ilyen volt az, mit Viola szenvedett. Felejtheté-e
452 38| üldözve tölté? felejtheté-e, mit önmaga tett, s mi elõtt,
453 38| jövõ pillanatban mindentõl, mit még tulajdonának nevez,
454 38| mintha nem volna semmi, mit ennyi boldogság után még
455 38| nem volt-e hát elég, mit eddig szenvedtem, még ezt
456 38| Kezeimet vér fertõzteti, de mit tehet Zsuzsim, mit tehetnék
457 38| fertõzteti, de mit tehet Zsuzsim, mit tehetnék errõl szegény gyermekeim?
458 38| gyermekeim? Irgalmas isten, mit vétkezének õk ellened?~Ismét
459 38| üres helyedet találják. Mit mondasz, nem lesz-e ez jobb?~-
460 38| De azt hiszi-e, hogy az, mit így szenvedek, nem százszorta
461 38| fülembe csengeni hallanám... mit is akartam mondani? - tevé
462 38| Ez volt az utolsó szó, mit tõle hallottam; s ha itt
463 38| gyilkosságomért szenvedjek; s mit ér, ha ellene küszködöm?~-
464 38| küszködöm?~- Igen, de Zsuzsi mit fog csinálni!? - mondá János
465 38| mintha szét akarna repedni. - Mit fog Zsuzsi csinálni halálom
466 38| gondolok, elhágy bátorságom! De mit tehetek? Ha látnám, hogy
467 38| könnyebbségtõl fosztja meg, mit talán abban találna, hogy
468 38| egyenesen Porvárra, ez legjobb, mit velem tehet.~János Viola
469 39| Zsuzsi elhalaványult. De mit tegyen? Az okot, melyért
470 39| magamat, kétségbeesik. De mit tehetek? Végre is megtudták
471 39| eltûrni inkább, mint azt, mit e kedves teremtés túlélni
472 39| Viola? Az ötszáz forint, mit annak ígértek, ki õt halva
473 39| lábadó szemekkel kérdé: mit ácsorognak itt, s miért
474 39| gondomat, végem van - s nincs mit panaszkodnom. Vért ontottam,
475 39| körül látott, a sok jó, mit veje segedelmével a tiszaréti
476 39| a mindennapi kenyér az, mit bölcsek a szükséges alatt
|