Fejezet
1 1 | kiben a megye alispánját ne siratta volna (reménylem,
2 1 | levegõ gonosz befolyásának ki ne tegye, más jegyzõ elõtt
3 1 | hogy többé fölébredniök ne lehetne, Vándory arcai,
4 1 | gyõzöttnek vallani kénytelen ne legyen. Vándorynál, papi
5 1 | jó tulajdonait elszámolni ne tudnád: - ha még Tiszarét
6 1 | miben te valami igen jót ne találnál.~- S rosszabb vagy
7 1 | semmi, min az ember gyönyört ne találhatna magának; miért
8 1 | találhatna magának; miért ne keresnõk hát e számunkra
9 1 | rejtett kincseket? Miért ne választanánk oly álláspontot,
10 1 | öröméit legalább ifjúságukban ne élvezték volna. - Férfiaknál
11 1 | magas példa követésére föl ne buzduljanak? Hogy e nagy
12 1 | keresztül mívelte -, no, ne félj, lakolni fogsz, vén
13 1 | bíró -, én tudok mindent, s ne félj, majd eszedbe juttatom
14 1 | sóhajta föl Peti -, én...~- Ne ugass - lármáza Nyúzó -,
15 1 | kentek hozzám; s hogy el ne szökjék, mert...~A cigány
16 1 | ki embertársai botlásán ne örülne néha, ki az elbukottat,
17 1 | bántalma nem történt, ki ne nevetné - miért volnának
18 2 | tiszteletes elkezdé nevelését.~Ne várja senki, hogy neveléstani
19 2 | azokat anyai nyelven tanulá.~Ne gondolja azért senki, hogy
20 2 | észbeli munkásságát, se el ne nyomassék a tárgyak súlya,
21 2 | súlya, se fölületességhez ne szokjék azoknak sokasága
22 2 | korában hazája határain túl ne vágyódott volna, s a kálvinista
23 2 | mert hisz mely ifjúnak ne volnának számos barátai,
24 2 | térjünk vissza Jónásunkhoz. (Ne vegye rossznéven senki,
25 2 | kérlelhetlen üldözõjének hirdeté. Ne vádolják azonban olvasóim
26 2 | férfiút, fõképp a fiatalabbak ne, kik éltökbõl még csak föltételeiket
27 2 | szólnak legszívesben; miért ne tárhatna ki jámbor jegyzõm
28 2 | alakban közelít hozzánk; miért ne volnánk engedékenyek az
29 2 | vendégelhettem volna meg, s ne tegye azért félre könyvemet.
30 3 | hogy valami jobb érzemény ne támadjon keblében, valamint
31 3 | kinek nemes indokai közé ne vegyülne elõbb-utóbb egy
32 3 | köszönetül gyanúsítást találok.~- Ne vegye fel úgy ön - szóla
33 3 | ügyes. Mondám neki, hogy ne csak az írásokat, melyeket
34 3 | látszassék, s reánk semmi gyanú ne háramoljon. Ez volt oka,
35 3 | község irományait tartja; s ne féljen nagysád, megtaláljuk
36 3 | oldalukat fordítják kifelé. - Ne féljen, nagysád, errõl a
37 4 | parancsoltatott, hogy Violát senki ne tudósíthassa, mi lármájuk
38 4 | megparancsolta, hogy senkit ki s be ne eresszenek. Akkor a fõbíró
39 4 | játszhassék, s hogy egészen üresen ne jöjjek haza.” S ezzel a
40 4 | odamegyek s megnézem...~- Ne fáradjon, kedves atyám -
41 4 | az emberek néha szokták. Ne sírj, leányom - tevé hozzá -,
42 5 | elsõ helyet foglalják el.~- Ne szomorkodjál, pajtás - szóla
43 5 | mondád, hogy beteg?~- Arról ne aggódjál - szóla a másik -,
44 5 | arra esküszöm. De most ne késsünk, még virradatig
45 5 | hangon kimondott kívánatának ne engedett volna, s azért
46 5 | akasszanak föl engem, de õt ne bántsák.~- De hisz ki bántaná
47 5 | tartoztam, a jegyzõ az elsõ, s ne mondja, hogy háladatlan
48 5 | hogy senki a faluból ki ne eresztessék, félni lehete,
49 5 | magad, de az istenért be ne menj a házba; ha a lármának
50 5 | feléje fut.~- A kegyes isten ne adja, hogy itt legyen -
51 5 | fiú, hallgass, hogy föl ne költsd anyádat.~- Édes lelkem,
52 5 | csak maradj te nyugodtan, s ne szólj senkinek; érted, senkinek,
53 5 | Lóduljatok át a másik oldalra, de ne felette sokan, kössétek
54 5 | egész testén remegett.~- Ne féljen, kisasszony - szóla
55 5 | mielõtt visszajõnek.~- Ne féljen, kisasszony, nem
56 5 | utol oly hamar. Szüléinek ne szóljon semmit, fõképp édesatyja
57 6 | fonnyadó leveleket, hogy ne hulljanak el, s ne takarják
58 6 | hogy ne hulljanak el, s ne takarják száraz vázaikkal
59 6 | jegyzõ házánál, nemde?~- Ne szólj errõl, ha csak rágondolok,
60 6 | Én nem reménylek többé.~- Ne szólj ilyeket, Vilma szeret,
61 6 | kérlelhetlenebb atyámnál.~- Ne hidd, Tengelyi imádja leányát. ~-
62 6 | le magát, hogy nyakadba ne boruljon; s hidd el, ha
63 6 | indult - kérlek az istenre, ne vond el tõlem pártfogásodat.~-
64 7 | hogy Ágoston kék dolmánya ne jutott volna eszébe, ki
65 7 | egymást becsületesen gyûlölõre ne akadnánk, talán nincs a
66 7 | hogy semmi esetre vesztenie ne lehessen. Az idõ, úgy hiszik
67 7 | azonban megzavartatott. Ne gondolja senki, hogy az
68 7 | tetteivel meg nem elégszik, s ki ne iparkodnék, hogy ettõl szabaduljon?
69 7 | ordítanának e világon.~- Csak ne gyújtsanak föl semmit -
70 7 | tévedésbõl valamely oly koponyát ne törjenek be, mely alatt
71 8 | jövedelme van, valahogy ne gondold azt, hogy ezen szép
72 8 | mellett, ki magát egyenlõnek ne vallaná. De menj csak egyszer
73 8 | hogy szüléi gyöngéit át ne látta volna; s mi az életben
74 8 | teóriáit délelõtt, mint õ. Ne kárhoztassa senki a fiatal
75 8 | én lemondok -, én...~- Ne igyál bort soha, Kálmánom -
76 8 | szép dolog a népszerûség!~Ne vessék meg olvasóim a jámbor
77 8 | tartózkodott, azt mint Menelaus ne fogadná szívesen vissza
78 8 | hogy derekas benyomást ne tett volna sok érte lángoló
79 8 | mozdulatai se igen-, se nemnek ne magyaráztathassanak; az
80 8 | minden gyönyörei mellett ne lett volna különösen - szótalan.~
81 9 | maradjon, s féktelenséghez ne vezessen; hogy az egész
82 9 | melyben az most áll, meg ne zavartassék, hogy a magyar
83 9 | részt ismét öszvegyûjté.~- Ne szóljunk a múltakról! -
84 9 | lázadást csinálhat köztök.~- Ne méltóztassék a dolgot tréfának
85 9 | legyenek, hogy rajtok senki át ne mehessen. Ugyanez javasoltatott
86 10| emberektõl tanácsoltatik: ne gondolják azért, hogy azon
87 10| világon, melyet Kálmán érted ne tenne.~- Kivévén, hogy kedvemért
88 10| megengedem mindezt, csak azt ne monda, hogy szeret.~- Fel
89 10| alatt mellette ültem. De ne szóljunk többé e kellemetlen
90 10| igazságot szerez magának ne félj kedvesem - tevé hozzá
91 10| nyugodni. Mindenesetre neki ne szólj a dologról, amint
92 10| felsóhajtva -, s mégis alig tudom, ne irigyeljem-e helyzetedet?
93 10| hogy fél óra múlva jõjön s ne idõzzön itt.~A zsidó alázatosan
94 10| Macskaházyval beszélt, ki, hogy el ne feledjem, azt üzenteti Etelka
95 11| külsõ alakjában simmetria ne legyen. A második: hogy
96 11| a whigek s O’Conell...~- Ne szólj ezekrõl, barátom!
97 11| az istenért, tököt, hogy ne húzzon.~- Tököt, majd bizony
98 11| játsszék maga, vagy ingyen s ne más emberek pénzén.~- Itt
99 11| adja huszárjának, velem így ne szóljon! - s ezzel a táblabíró
100 11| fõképp mely esperestnek ne lennének e világon ellenségei?
101 11| ráadásként egypár ellenség ne adatnék hozzá. Ellenségei
102 11| fölött, nem látom át, miért ne tenné ugyanezt esperestünk
103 11| kormányzó elfogadására.~Ne várja tõlem senki, hogy
104 11| ismét látni fogjuk, semmi ne zavarja fel.~ ~
105 12| tudott használni, miért ne tehetné ugyanezt Taksony
106 12| ellentálljon vagy széttörjön, de ne engedjen soha. Századunkban,
107 12| aggódjék.~- Csak kicsapongások ne történjenek.~- A városban
108 12| állítanák az istenasszonyt.~- Ne enyelegjen ön.~- Mit tehetek
109 12| bátran számolhat reám.~- Ne féljen ön, inkább ismerem
110 12| itt a jegyzõ hallgatott.~- Ne vegye kíváncsiságnak ön! -
111 12| legszerencsésebb, kit eddig láttam.~- Ne ámíttassa magát külsõ szín
112 12| nyíltságot, mellyel szóltam, s ne feledje el a nagy csoport
113 13| az udvart, hogy senki el ne szökhessék, a zsidó kocsmáros
114 13| földünkön anélkül, hogy nyomokat ne hagynának maguk után, s
115 13| s az emberi arc miként ne tartaná meg azon érzelmek
116 13| nézé a szólót. - Zsidó! ne tréfálj velem, mert bizony... -
117 13| tiszteletes háztörésérõl pedig ne szólj, még istenednek se;
118 13| Viola megtudhatja, csak most ne szólj, késõbb beszélhetsz,
119 13| elvégzem én azt magam is...~- Ne bolondozzék kend - szólt
120 13| felemelve öklét -, mert!~- Ne lármázzék kend, adja vissza
121 14| pulykapecsenye, e hazai ámorposta, el ne barnuljon, a leves, mely
122 14| legrejtettebb érzelmeit elárulja, ne sózassék el; egyszóval minden
123 14| egész vacsora elromlik. Ne félj semmit, leányom - folytatá
124 14| tudta, mint bárki más. - Ne beszéljen a teins asszony
125 14| akármelyik szegénylegény; s az ne jõne, mert elsetétedett?
126 14| nekimegy az a halálnak is.~- Ne szóljon kend ily bolondokat -
127 14| megõrzi a jókat utaikon. Ne féljen, édes kisasszony -
128 14| isten összeadott, ember ne válassza el; azért a teins
129 14| honnan jössz?~- Az istenért, ne szóljon kend oly fennszóval.
130 14| elég erõvel, hogy szívét el ne ossza ennyi tárgy között?
131 14| Beszélni fogok atyjával.~- Ne tegye azt - szólt Vilma
132 14| magát, hogy õt kebléhez ne szorítsa -, teli rózsákkal.~-
133 14| meg magát.~- Oh, Vilma! ne vond vissza kezedet, ne
134 14| ne vond vissza kezedet, ne szólj velem oly idegenen,
135 15| belsejébõl jött, miként ne felelne meg bizodalmoknak?
136 15| helyeiken szilárdan megállva, ne ingadozzanak... de mit tehetnénk
137 15| függetlenségét.~- Igen, csak ne ordítanának úgy - sóhajtott
138 15| éppen Réty alispánt élteté - ne ordíts úgy, hisz titkosan
139 15| hogy senkinek panaszra oka ne legyen, s a megye határozata
140 15| Slacsanek -, nótárius uram! S ne higgye, hogy itt kupaktanácsa
141 15| fogjuk bebizonyítani; de ne feledje el uraságod, hogy
142 15| terhére törvényellenesen ne szaporíttassék.~James nem
143 16| melyet elvesztettem. Kérlek, ne fogadd el Ákost házunkban,
144 16| fogadd el Ákost házunkban, ne engedd Vilmával szólni,
145 16| jobb, semhogy megbocsátani ne tudna. Legyen nyugodtan,
146 16| ki legalább nehány hívet ne talált volna; ezt azon hatalomnak
147 16| istene sincs e világon.~- Ne beszélj ilyeneket, Zsuzsi -
148 16| akinek lelke van, kiáltott, ne jõjön közel”. Mind hátráltak.
149 16| vagy nyomukba akadhat, ne féljenek, Tengelyi úr nem
150 16| szólt Erzsébet felkelve.~- Ne féljen, nemzetes asszony -
151 16| vagyunk? Igen, jó asszony, ne bámulj úgy! Nemtelenek mi,
152 16| merek a király elébe lépni? Ne félj, bennem elég bátorság
153 16| Az istenért, Jónásom, ne beszélj így - szóla Erzsébet
154 16| Vilmával anyja jelenlétében ne találkozhatnék; hogy Ákos
155 16| nézeteimet, kértelek, hogy Ákost ne fogadd el házunkban, te
156 16| valamiképp idõ elõtt haza ne jõjek. Ez a mód, mellyel
157 16| szemeiben vad tûz lángolt. - Ne szólj hozzám - kiáltott
158 17| sóhajtott a huszár -, csak ne menne senki agarászni határunkon,
159 17| nem tesz semmit.~- Mit ne vegyek fel? - szólt Ákos
160 17| vigyázott, hogy fölbukva meg ne üsse magát; s midõn elõször
161 17| közönsége nem marad el. Ki ne lenne boldog ily helyzetben,
162 17| testvéremhez - szólt Rétyné -, ne végy soha olyat, ki lakodalom
163 17| összevonva szemöldeit -, ne becstelenítse nemét s önmagát
164 17| jövendõbeli menyérõl miért ne szólhatna kedve szerint?~-
165 18| után! S az átmenõ miként ne emlékeznék, hogy egykor
166 18| öntött ki. Az istenért, ne kímélje lovait, István.~
167 18| elõtt a gazember elõtt! Na, ne félj semmit, Zsuzsi lelkem,
168 19| jöttél keresni - s miért ne tehetnéd ezt? miután a jámbor
169 19| irigyleni sorsotokon!~Eltértem! Ne vedd rossznéven, nyájas
170 19| Garacsról szólva miként ne élnék egyes kitérésekkel?
171 19| kielégíthetlen vágyakat ne ébresszen. A templomot s
172 19| egész Tiszarétig hajtasson s ne menjen inkább Garacsra,
173 19| kelléke, hogy semmi utunkban ne álljon. Nyúzó szobája e
174 19| ellenök keserû panaszokra ne fakadna; kik itt-ott elkorcsosodott
175 19| mintha a belépõnek mondanák: ne zsenírozza magát ön, úgyis
176 19| hangosabbá lõn.~- Bandi, mondom, ne ordíts úgy. - Bandi a szólóra
177 19| Cifra bandájához tartozik.~- Ne félj, nem szükséges, hogy
178 20| közé vágok...~- Kérlek, ne félj - szólt Macskaházy,
179 20| Vilmosra.~- Ej, barátom, ne légy oly poltron - mondá
180 20| halálos beteg leszek.~- Ne légy oly hypochondricus -
181 20| az erényesek sorából ki ne zárja: mindenki oly morált
182 20| roppant síkon irányát el ne veszítse. Itt egy határhalom
183 20| kedves tátosait: - Vércse, ne!... ne, te sárga!... hogy
184 20| tátosait: - Vércse, ne!... ne, te sárga!... hogy kapaszkodik
185 20| ismét összefolyhatott.~- Ne félj semmit, Zsuzsim - mondá
186 20| kikapaszkodik szobájából. Ne te, Vércse!~- Adja isten! -
187 20| jártak.~- Hiszem! Sárga, ne!... No Zsuzsi, semmi szomorúság,
188 20| gyepen megyünk.~- Csak férget ne láttunk volna - szóla szomorúan
189 20| izzadnak.~- Csak a szekér ne törjék el - mondá Zsuzsi
190 20| a vasat Peti verte rá. Ne, te sárga!~Peti nem egészen
191 20| nyugalmát. - Csak vizet ne érjünk - szólt többször,
192 20| valahogy a lápok megteltek...~- Ne félj, Peti, minden rendiben
193 20| rendiben lesz; s te is, Zsuzsi, ne búsulj. Öcsém, Pista, ki
194 20| hogy: - Nincs semmi baj, ne félj, Peti, mindjárt ott
195 20| lovakat a víznek vezeté. - Ne féljetek, bolondok, Pista
196 20| képét, sírt keservesen.~- Ne félj, fiam - mondá a gulyás
197 20| víznek még nyoma sem volt. - Ne félj, Zsuzsi - tevé hozzá -,
198 20| csak az az átkozott köd ne lenne... de, az erdõ szélén
199 20| emlékezik kend?~- Hogy a menkõbe ne emlékezném, s jobbra, hacsak
200 20| Az istenre kérlek, Peti, ne hagyjatok itt - kiálta a
201 20| eldõdeiknél ez ösvényen hátrább ne maradjanak. Ez az, mit századunkban
202 20| csakhogy valamiképp csorbát ne szenvedjen; ki magas helikonáról,
203 20| Porvaron, s a hajdúk magukban, ne félj, nem jõnek ennyire,
204 20| békében, csak házi csendemet ne zavarják fel, és mégis!” -
205 20| szegletbe, hogy a nyílásokon ki ne világítson. Takard el a
206 20| másszor balra, csak hogy senki ne dughassa be fegyverét a
207 20| fegyverét a nyílásokon. Ne félj, fiú, nem lesz bajod.~
208 20| nem szelel, és Nyúzó Pál ne káromkodjék, ne szidja az
209 20| Nyúzó Pál ne káromkodjék, ne szidja az egész világot
210 20| nem bánom, akármit, csak ne akasszanak fel. Mit gondol
211 20| forróság kezde terjedni. - Meg ne hadd magadat fogni elevenen -
212 20| apjok fekszik eltemetve, ne kelljen õket az akasztófához
213 20| helye ismét nyugodtan állt.~Ne várják olvasóim, hogy az
214 20| ismét remélni kezdett. - Ne félj, Zsuzsi - szóla biztatva -,
215 21| lélekben erõs leányában ne keresse senki. E szívet
216 21| feltöri is kezeit, csak el ne szökjék -, nála vannak-e
217 21| Én - válaszolt Zsuzsi -, ne félj, én elmegyek; nem soká
218 22| tettlegesen megverik, miért ne nevezhetnõk mi a megzavart
219 22| nem lehet, más bálványt ne válasszon magának.~De ha
220 22| kötjük; és a béresek ma ne menjenek szántani, egy kis
221 22| van - mondá nyájasan -, ne ítéljünk senki felett, kit
222 22| hogy a szegény nyomorult ne szenvedjen sokáig. Azt mondják,
223 22| lesz, szinte félek tõle.~- Ne beszélj oly bolondokat,
224 22| istenért, kérem a teins urat, ne hagyja magát konfundáltatni,
225 22| biztatá Kislaky nyájasan -, ne féljen semmit.~- Teins uram,
226 22| adtam meg magamat, hogy ezek ne égjenek el velem, mert a
227 22| tetszik; de az írásokat ne tagadja el. Én Tengelyi
228 22| betakarta, hogy bántás rajtok ne történjék; miként fogja
229 22| törvényszék - szólt végre Viola.~- Ne méltóztassék felindulni -
230 22| magával, a törvényszéknek ne mutassuk be szintúgy, mint
231 22| törvényszéken kívül más ne hallja, mert feleségem s
232 22| állítását bebizonyítani?~- Ne is hallgassuk meg - ismétlé
233 22| fontossággal bírhat, el ne hagyjak.~- De hisz vannak
234 22| fogadni, hogy zsivány volt. Ne féljen, mi nem eszünk oly
235 22| nemes megyének, hogy vele ne éljen.~- A rögtönítélõ törvényszéknek
236 22| tisztelt barátját, hogy ne vegye rossznéven, ha véleménye
237 22| gerjesztett, nyilván ki ne mondja; de Kislaky állandó
238 22| irgalmat, teins uram! ne öljék meg férjemet!~Kislaky,
239 22| köszönni mindent.~- Kérem, ne öljék meg apámat - sírt
240 22| szólt az asszony szelíden -, ne hallgassanak ez ostoba fiúra,
241 22| fiúra, ha azt mondta, hogy ne öljék meg apját. Nem tudja,
242 22| keményen, akárhogy, csak ne öljék meg... istenem, megint
243 22| szerencsétlen szót mondtam! Ne haragudjanak reám. Büntessék
244 22| sokszor beszél ilyeket. Ne higgyenek neki, lám, akkor
245 22| megvan - szólt Zátonyi -, ne háborgasson haszontalan
246 23| az istenért, senkit meg ne sértsünk, mint Pilátus,
247 23| megtörtént, csak mi magunk ne járultunk légyen hozzá szavunkkal.
248 23| embert, ily viszonyok alatt. Ne hidd, atyám nem fog megegyezni
249 23| hozzá halkan, Kálmánhoz -, ne beszéljünk ily dologról
250 23| mindennel, mire szükséged van, ne kímélj semmit, rám is foghatod
251 23| közönségesen, hogy sokat ne mondjak, a legbarnábbak
252 23| hogy a hideg éjszaka meg ne fázzanak: a tiszttartó lármát
253 23| strázsák felállítása el ne mulasztassék.~- Ha a teins
254 23| bámulva megfordultak. - Ne tréfálj, fiam - monda az
255 23| hogy Viola jobb szobába ne tétessék? - mondá Kislakyné -
256 23| Kálmánnak általadott. - Ne kímélj semmit, igyák ki
257 23| én nem is mondhatom, hogy ne tegye.~- Ne gyötörje magát
258 23| mondhatom, hogy ne tegye.~- Ne gyötörje magát agyrémekkel -
259 23| kandalló mellé ülve - csak ne tudja meg senki e tettét,
260 23| igaz, de kriminalitás.~- Ne kínozd magadat ily gondolatokkal.~-
261 23| egész életében nyugodtan ne aludhassék.~És a jámbor
262 24| megyének legerõsebb ivója, ne kockáztassa, oly tökéletesen
263 24| tarokkozunk, mint statárium...~- Ne kiabáljon a teins úr úgy -
264 24| józanságát senki kétségbe ne vegye. Ki várja, hogy akár
265 24| mint hogy soha példáját ne kövessék? „Ha majdan nem
266 24| adva, hogy a világért el ne árulja magát, távozott nem
267 24| mondom én, és punktum.~- Ne prostituáld magadat - súgott
268 25| ellen?... szörnyûség!...~- Ne tegyünk semmit, mi oly esetben,
269 25| kíváncsiságomat, hogy szomszédom falán ne hallgatóddzam. Ha valamit
270 25| valóját összefûzik. Azonban ne gondolja senki, hogy az
271 25| egy órával késõbb.~- Csak ne hirtelenkedjünk el semmit -
272 25| Ákos észrevéve, elpirult. - Ne féljen, nem fogom leírni
273 25| fejét csóválva az alispán - ne engedd magadat túlzásokra
274 25| könnyelmûséged által kárt ne szenvedjenek. Isten megáldott
275 25| Igen - folytatá Ákos -, ne gondolja, hogy házitartásomra
276 25| megegyezésénél nem kérek egyebet... ne tagadja meg azt fiától!~
277 25| mosolyogva rázá fejét.~- Ne rázd fejedet - szóla Réty
278 25| ellentállásomban gyengeségemet ne áruljam el... ez nem azon
279 25| tûzhetnék-e ki mást?~- Miért ne? - válaszolt az alispán
280 25| szakítá félbe Ákos a szólót -, ne folytassuk e beszélgetést,
281 25| csakhogy apámnak fájdalmat ne okozzak; most, hol becsületem,
282 25| feltételem változhatatlan. Ne állítson beleegyezésének
283 25| családotokat. Anyád jószágaira ne számolj, rossz fiú! nem
284 25| nem fog kiadni semmit.~- Ne méltóztassék megfeledkezni -
285 26| karjai között soha eszébe ne jusson, miként kínos még
286 26| nagyítani szokott.~- Miként is ne? - szólt, mennyire tõle
287 26| Rétyné keserûen nevetett. - Ne féljen, gondom lesz reá,
288 26| legkisebb alkalmatlanságot ne okozzon, oly fizetési idõszakokkal,
289 26| szakítá félbe Rétyné - erre ne számoljon. Ugye, Macskaházy
290 26| barátok, mint mi, miért ne volnának engedékenyek egymás
291 26| megrontaná, nyugodt vagyok.~- Ne méltóztassék oly felette
292 26| mellette. Ellenben nagysád...~- Ne kínozz, hóhér! - kiálta
293 27| anélkül, hogy önmagát meg ne rontsa. „De végre, nem történhetik-e
294 27| kedvét keresi... s miért ne volna ez lehetséges s pedig
295 27| anélkül, hogy barátsággá ne váljék. Én tökéletesen megjutalmazva
296 27| jegyzõ háznépén segíthet.~- Ne higgye a nemzetes asszony -
297 27| belõle házukra semmi baj ne következzék.~- A fiskális
298 27| Erzsébet célzását megérté -, ne szóljon háladatosságról,
299 27| eszökbe...~- Az istenért, ne kínozzon! - szakítá félbe
300 27| tevé hozzá kérõ hangon -, ne tegye szerencsétlenné gyermekeimet.
301 27| megsértettem, az istenre kérem, ne bosszulja meg ez ártatlanokon!~
302 27| boldogságát feláldozzam: akár ne is szóljunk tovább.~- De
303 27| teremtette e két embert!...~- Ne higgye, édes nemzetes asszonyom -
304 27| én megkívánom, hogy mást ne szeressen.~- Az nem megy -
305 27| mint õ, feleségén kívül ne udvarolna senkinek?... megszólnák!...~-
306 27| szemtelen pofáját e házban ne lássam többé! - Ezek voltak
307 27| megérdemeltem; ha Vilma...~- Ne nevezd - szakítá félbe a
308 27| szakítá félbe a jegyzõ -, ne merészelj felõle szólni,
309 28| anélkül, hogy mostoháját belé ne keverné, s ettõl õrizkedni
310 28| elfagyott - talán lehetne okom. Ne hidd, hogy a múltról egészen
311 28| vetettem, hogy több baj ne legyen velök.~- Mondd ezt
312 28| vannak? ki küldött hozzám?~- Ne fecsegj - mondá Viola, bundáját
313 28| hogy egészen fegyvertelen ne legyen, egyszer oda tett.
314 28| úr Tengelyit nevezte.~- Ne szóljon az ifjasszony ily
315 29| istenért, jõjön bizonyosan... Ne féljen tõlem, habár zsivány
316 29| instálom minden alázatossággal, ne szóljon senkinek az egész
317 29| papírokat, csak hogy bûnjelekül ne használtathassanak ellene;
318 29| melyet, hogy más kézbe ne jõjön, elégetett, senki
319 29| tovább ballagva, árokba ne essék. A faluban mindenki
320 29| többieknek itt mondtam is, hogy ne jõjenek be, mert tudom,
321 29| fel mindent, hogy egy hely ne maradjon vizsgálat nélkül.~
322 30| e tárgyra jöttem, miért ne mondjam el?... Valamint
323 30| úr minek rázta fejét így ne? - s ezzel a szakácsné fejét
324 30| személyekkel bánni szokott, s azért ne várják, hogy az üveges zsidónak
325 30| hogy elõadásában semmit el ne hagyjon. Katalin elmondott
326 30| mikor a teins úr mondta hogy ne hagyjak el semmit.~- Hogy
327 30| hagyjak el semmit.~- Hogy ne hagyjon el semmit, mi a
328 30| arra intse, miként a tanút ne zavarja; s emezt újra kérdezé: -
329 30| felgerjedve nem láttam.~- Ne beszélj olyakat - szólt
330 30| inkább menjen vissza -, ne féljetek, el fog múlni.
331 30| alatt az udvart elhagyni ne merészelje.~A cselédek egymás
332 30| tettre képes volna?~- S miért ne? - kérdé az asszony, szemét
333 30| azt, hogy ellenségem... s ne félj, errõl nem fogok megfeledkezni! -
334 31| eleséggel tart, csakhogy nyájait ne bántsák; de hisz õk nemesemberek,
335 31| büntettetnek... de hogy a példa ne hiányozzék, annyival keményebben
336 31| hogysem annak ellentállhatna. Ne vesd meg Nyúzót, mert az
337 31| egy percig hallgatott.~- Ne méltóztassék megzavarodni
338 31| udvariassággal kérdezünk.~- Ne felelj neki egy szót se -
339 31| megengedte. Ez az egész; ne üdvezüljek, ha kívülünk
340 31| bûnös senki más, mint én!~- Ne félj, meg fogsz lakolni
341 31| egyszerre pirosság futotta el.~- Ne félj semmit, kedvesem -
342 31| kérdések reá tettek.~- Mondom, ne félj, Vilmám - folytatá
343 31| kértem õt, hogy csak apámnak ne mondjon semmit, mert tudtam,
344 31| s kezét fogá, kéré, hogy ne nyomassa el magát fájdalma
345 31| magát fájdalma által.~- Ne félj - mondá Tengelyi komoran -,
346 31| mondá Réty mélyen meghatva - ne legyen igazságtalan irántam!
347 31| hogy hivatalával vissza ne éljen.~- Nem fogok önnel
348 32| keserûséggel tölté el.~- Ne sírj, kedves leányom! -
349 32| mondá a hölgy szomorúan -, ne szóljon ily nyájasan velem,
350 32| magától eltaszította.~- Ne ítélj apádról ily szigorúan -
351 32| rendelé. Kevés idõnk marad; ne keserítsük ezt oly vitatkozásokkal,
352 32| tanácskozásaik alatt szomjúság által ne kínoztassanak - a megyeházban
353 32| egyedeket egész társaságtól ne találnók körülvéve, mely,
354 32| fél fontot nyomna - mégis ne nézne éppoly megelégedéssel
355 32| hadd adjuk által; itt, ne félj, majd a kellõ gravitással
356 32| persze! csak az alispán ne vette volna pártfogása alá -
357 32| nevete Zátonyi. - Csak Viola ne szökött volna meg, majd
358 32| börtöneit meg nem ismertetem. Ne higgye az olvasó, hogy midõn
359 32| változás nélkül tartotta meg. Ne képzeljenek magoknak olvasóim -
360 32| bizonyos drágább orvosságok ne használtassanak... késõbb
361 32| elítéltettek, kettõt egy szobába ne tegyünk, s az így megürült
362 33| hogy új társuknak semmiképp ne alkalmatlankodjanak, még
363 33| egészségére, s hogy senki ne háborgassa semmiben. - S
364 33| kedve jõ az embernek.~- No, ne félj, neked is lesz részed
365 33| mielõtt még bajszod nõ, ne jöjjek ki soha tömlöcömbõl.~-
366 33| most is félreáll szemed, ne bánd, ehhez is szokni kell,
367 33| tízszer személyes érdekeik ne jutnának eszökbe... de vannak
368 33| eredménye, lakja tömlöceinket!~Ne vegyék olvasóim egészen
369 33| nemzetes úrnak valami baja ne történjék.~- Bajom?~- Ettõl
370 34| legyünk, s egymást soha el ne hagyjuk.~Atyám halála után,
371 34| valóságos viszonyunkról senkinek ne szólj. Hisz veled maradhattam,
372 34| le nem mondok. Oh, öcsém, ne ébreszd bennem a meggyõzõdést,
373 34| Vándoryt félbenszakasztá. - Ne nevezd õt - mondá türelmetlenül -,
374 34| zavarral tekinte körül.~- Ne félj - mondá a lelkész,
375 34| egymást boldogítandják, el ne választassék egymástól;
376 34| hogy senkivel helyzetérõl ne szóljon. - Vess meg - mondá
377 34| Vándory szólni akart.~- Ne szólj, ne vigasztalj - mondá
378 34| szólni akart.~- Ne szólj, ne vigasztalj - mondá emez. -
379 34| istenre.~Réty felsóhajtott.~- Ne mondj le reményeidrõl -
380 35| nagyszerûebbnek tart; miért ne élnék e kiváltsággal, melyet
381 35| hazájával ily viszonyba ne jöjjön, legfeljebb néha
382 35| hogy vele érintkezésbe ne jöjj. Ákos úgy hivé, hogy
383 35| sokszor az agarászatról ne szóljon, sõt valahányszor
384 35| valahányszor az idõ engedé, ne vadásszon - de mindezen
385 35| részvétet mutatnak, magától el ne taszítsa, mint minap Krivérrel
386 35| hozzuk magunkkal, nem bánom, ne higgye senki, ha elmondom,
387 35| függ, kit akasztanak fel -, ne legyek becsületes ember,
388 35| feleségének s gyermekeinek bajuk ne legyen, arról majd az én
389 36| alkotmányos állásáról említést ne tegyek. Tudja mindenki,
390 36| megmentésérõl beszél, ellent ne mondjon. Neki évenként a
391 36| nevünk dicsõségére számot ne tarthassunk, s ugyan hány
392 36| uram - mondá sóhajtva -, ne kívánja tõlem ezt. Apáim
393 36| nem tennék, csak ez egyet ne kívánja tõlem.~- Ne gondold -
394 36| egyet ne kívánja tõlem.~- Ne gondold - mondá a lelkész
395 36| ideig hallgatott. - Miért ne mondjam - szólt végre -,
396 37| ezen szabálynak alávetni ne kényteleníttessenek, alapszabályai
397 37| foglalatosság kell, hogy el ne unja magát, s azon dolgok
398 37| kalapját, csakhogy valahogy le ne fújja fejérõl.~Midõn Vándory
399 37| várjon reám az udvaron; ne mondja senkinek, érti-e,
400 37| udvaron; s amint mondám, ne merészelje senkinek elbeszélni,
401 37| alispánné remegõ hangon - ne fordulj el, nézz reám, én
402 37| félek többé senkitõl.~- Ne hadd magadat rászedni -
403 38| melyet neje halála reá tett.~Ne gondolja azért senki, hogy
404 38| úrfi maradt meg; de ezt ne kérje tõlem. Ha életemmel
405 38| hogy Júdássá váljak, azt ne kívánja senki. Tengelyi
406 38| míg hozzá nem vezetett; ne mond gazdánknak, kivel van
407 38| beszélgetéseivel szüleit el ne árulja; s van-e kín ennél
408 38| bánatot maga körül; miként ne lenne a szegény gyermek
409 38| nagy boldogságunkban el ne bízzuk magunkat - s végre
410 38| szemébe nyomuló cseppeket ne lássa, érthetõbben szóltak,
411 38| vagy nem tudom, hogy híják, ne volna! nem tudni, mire ítélhetik,
412 38| jóltevõit szerencsétlenné ne tegye; lám, én rosszabb
413 38| valamivel nyugodtabban -, ne aggódjék kend. Három nap
414 38| tanácsot - így válaszolt. - Ne adjam magamat bíráim kezébe,
415 38| mondom, sokkal jobb, ha...~- Ne szóljon kend nekem errõl
416 38| kért, hogy többé zsivánnyá ne legyek. Ugye apám, nem lesz
417 38| s mondja Tengelyi úrnak, ne féljen, legfölebb négy nap
418 38| hogy, ha elmegyek, meg ne ijesszem; úgyis elég nehezen
419 38| maga is nyugodtabb lesz. Ne félj, öcsém - tevé hozzá,
420 38| határozatodat megbánod, ne jöjj. Tõlem bizony, míg
421 39| hogy férjének helyzetét ne nehezítse, legalább úgy
422 39| Viola, hogy senki kezeibe ne kerüljön, fõképp Taksony
423 39| sokszor magában - csak miatta ne kellene aggódnom, de ha
424 39| gondolá magát. - „Csak most ne hagyj el, jó Hollóm - mondá,
425 39| kegyetlenkedéstõl visszatartóztathatá.~- Ne merészeld e szerencsétlent
426 39| hogy csókoltatom kezét, s ne gondolja, hogy Viola oly
427 39| lakásomból áttekint; de ne szóljon senki ellened, honomnak
|