Fejezet
1 1 | esküdtjéhez; - hihetõképp egyike Viola bandájának. Statáriális
2 1 | szemeim, az, kit itt hoznak, Viola cimborája - tevé hozzá nevetve -,
3 1 | megmutatod, hogy a híres Viola, kitõl az egész vidék retteg,
4 1 | vele beszélget. „Hátha ez Viola volna” - szólt Pista, ki
5 1 | gyújtott. „Ejnye, ha ez Viola volna!” - szólék én - s
6 1 | Pista kérdezi: merre ment Viola? s õ azt mondja, hogy nem
7 1 | lehetetlen! Holnap reggelig Viola kezeink közt lesz, s meglátjátok,
8 1 | én csak azt mondom, hogy Viola még ma kezeim között lesz,
9 1 | legnagyobb érdektõl, midõn Viola elfogatása elõször említtetett,
10 4 | fogjanak el, mert mind Viola cimborája. Pedig Zsuzsi
11 4 | Kérdezõsködtem, s elbeszélték, hogy Viola, ki elõbb magát jól bíró
12 4 | engem talán mégsem tartanak Viola cimborájának, gondolám,
13 4 | tudom kitõl, megtudta, hogy Viola ma éjjel nejéhez jõ; s három
14 4 | magunkkal - szóla Tengelyi. - Viola, mondják, szereti nejét
15 4 | terjesztve.~- Igen, de ha Viola eljön - zokogá Vilma -,
16 5 | kérlek, öreg - viszonzá Viola, ki azalatt kényelmesen
17 5 | Éjjel nem félek senkitõl.~- Viola, Viola! utoljára is merészséged
18 5 | félek senkitõl.~- Viola, Viola! utoljára is merészséged
19 5 | kifejezést férfias vonásain.~Viola szép férfi volt. A magas
20 5 | Házamban pandúrok - szóla Viola felugorva -, és feleségem -
21 5 | Felebaráti szeretetbõl - mormogá Viola fogai közt -, hátha csak
22 5 | nagyságát, elmondá, mit olvasóim Viola családjáról már tudnak.
23 5 | családjáról már tudnak. Viola fokosára támaszkodva hallgatott,
24 5 | mindez másképp lehet, hogy Viola talán a vörös kakast is
25 5 | szóla rimánkodva Peti, ki Viola tántoríthatlan föltételét
26 5 | nincs mit keresni e világon.~Viola hallgatva megszorítá hív
27 5 | lakosai sem emlékeznek.~Viola házán s a külsõ csárdán
28 5 | eresztessék, félni lehete, hogy Viola az ellene tett készületekrõl
29 5 | hogy tíz óra után, mikor Viola Petivel Tiszaréthez közelgett,
30 5 | lássuk, mit csinálnak.~Viola megállt, s míg az öreg,
31 5 | vigyázott, egyszerre megfogja Viola kezét: - Megláttak - súgá
32 5 | eltûnt a házak között. Viola nem minden nehézség nélkül
33 5 | alszik még e hazában.~Hogy Viola helyzete e pillanatban éppen
34 5 | hosszú robotnak tekintsük. Viola, ki már többször hasonló
35 5 | istenéhez kötve érzi magát; s Viola szíve, mely veszélyek között
36 5 | az ablak felé fordulva, Viola kisfia, korának boldog kiváltsága
37 5 | szobában minden hallgatott, s Viola benézve, sokáig élvezheté
38 5 | Liptákné a kertbe ment.~Viola helyzete azalatt igen kétségessé
39 5 | Liptákné, s halkan kimondva Viola nevét, ez, mert más módot
40 5 | reám. - S az öreg bement, s Viola falhoz támaszkodva nyugodtan
41 5 | a várónak jelt adott; s Viola, a fal mellett csúszva,
42 5 | elaludva, sem arról, hogy Viola házában elrejtezett, sem
43 5 | szavain alapszik, ki talán Viola cimborája, s csak tévedésbe
44 5 | mert meggyõzõdve, hogy Viola a háznál nincs, átlátá,
45 5 | hallgatá a történteket. Csak Viola maga, ki rejtekében a közelgõ
46 5 | a hordókat, melyek alatt Viola rejtve volt. - Az alispán
47 5 | kend, még egy szót - mondá Viola -, én a nótáriuséknak sok
48 5 | megfogá.~- Ki az? - kérdé Viola, baltáját emelve.~- Hát
49 5 | is, csak menjünk - szólt Viola. S a két cimbora sebes léptekkel
50 10| vala a kert felé, melyen Viola a házba jött, a másik az
51 10| kis szoba, melyben most Viola neje betegen feküdt, foglalták
52 10| ki úgy tud szeretni, mint Viola, nem lehet szörnyeteg. Mondj
53 10| Oh, ha apám tudná, hogy Viola itt volt! remegek e gondolatnál.~-
54 10| haragja szûnni fog. Mihelyt Viola neje jobban lesz, talán
55 10| apáddal is.~- Igen, de addig! Viola tudta, hogy az egész falu
56 13| de vigyázzon magára, ha Viola megtudná, hogy minap a tiszteletesnél
57 13| talán észrevetted, hogy Viola rám gyanakszik?~- Nem, de...~-
58 13| még istenednek se; másképp Viola megtudhatja, csak most ne
59 13| õt úgy gyûlöli, mint én? Viola még gyerek volt, az utcákon
60 13| nevetséges, hogy ily embernek Viola parancsoljon.~- Igen - mondá
61 13| szolgabíró úr minap, hogy Viola Tiszarétre jõ?~- Hallgass,
62 13| ha baj történik, például Viola jár ott, vagy másvalaki,
63 14| szólt Vilma halkan -, Viola itt van?~A feleletet léptek
64 14| fennszóval. Itt van õ?~- Viola?~- Hát ki más?~Liptákné,
65 14| szólt elfojtott hangon Viola -, halál fia vagy, ha késel.~
66 14| szorítá. A lámpa földre esett. Viola félve, hogy a zajra valaki
67 14| kiragadni. A zsidó kését Viola mellének döfé, mire az ellenét
68 14| mint tudjuk, zaj támadt. Viola fölkapta az írásokat, s
69 14| földön egy zacskó pénzt s Viola, bundáját, melyet ez küzdés
70 16| kifejezéssel -, hogy mindezt Viola hozta házunkra, kinek feleségét
71 16| esküszik, hogy az Cifránál, Viola egyik cimborájánál nem volt
72 16| Liptákné megvallotta, hogy Viola ugyanez este a faluban,
73 16| volt. Nincs kétség! A zsidó Viola ütésétõl még most is betegen
74 16| nyugodtan visszafordulván, Viola nejét, Zsuzsit látá, ki
75 16| Erzsébet végszavait hallá.~- Viola a nemzetes asszony házában
76 16| reszketett e szavaknál. - Viola szegény, szerencsétlen ember.
77 16| mint a fenevadat, de ezt Viola nem tette. Darabokra téphetik,
78 16| minden férjedre mutat, és Viola, nem akarlak sérteni, jó
79 16| azok ültek.~- Igen, igen, Viola zsivány - szólt végre keserûen,
80 16| között, õ látja a szíveket, s Viola meg fog állhatni elõtte.~
81 16| õ, engem szeretni tudna. Viola gazdag volt, reá apjától
82 16| táncolt: gondolám magamban, Viola jó ember; de az, hogy elvesz,
83 16| gondolatoktól. De midõn Viola karácsonkor hozzánk jött
84 16| elhagyott nyomorúságunkban. Viola jól bírta magát, de csak
85 16| megtudta, házunkhoz, hogy Viola menjen mindjárt négy lóval
86 16| sincs a faluban jobb lova. Viola bosszankodott, de midõn
87 16| kocsisunkkal vissza, s mondá, hogy Viola jõjön, mert a nagyságos
88 16| minden más kocsissal fél. Viola látta fájdalmimat, s hogy
89 16| ment a többiek elõtt, hogy Viola majd meg fog lakolni makacsságáért.
90 16| valamennyiünk elõtt: elment-e Viola házához? és hányszor? megmondta-e,
91 16| szolgálatára hívatott? és Viola miket felelt? S mit tudom
92 16| parancsolatára. Húzzátok le!” Viola ott állt a pandúrok között;
93 16| mind nekirohantak. Akkor Viola körülnéz, meglát egy fejszét,
94 16| vérökben fekszenek a földön. Viola az emberek között, kik eliszonyodva
95 16| maradása többé.~- S azóta Viola zsivány - szólt Zsuzsi,
96 16| látnám mindazt, mit mint Viola felesége szenvedek, mégsem
97 16| Zsuzsi Liptáknéval elment -, Viola ártatlan. Ember, kit neje
98 16| gonoszoknak néha jutnak? Meglehet, Viola nem érdemli e ragaszkodást,
99 16| cselszövénynek vagyok áldozatja. Viola csak vak eszköz, azt elhiheted,
100 17| véleménye szerint a rablás Viola által követtetett el. Mire
101 17| azt hiszed, hogy a rablást Viola követte el?~- Viola vagy
102 17| rablást Viola követte el?~- Viola vagy a zsidó, és ennél nem
103 17| S te minap mondád, hogy Viola gulyástoknál többször megfordul.
104 18| minden kegyetlenség, mely Viola cinkosai által elkövettetett,
105 18| ennek társaságában látá. Viola is egy idõ óta gyanakodni
106 18| a vége. Oly legény, mint Viola, nincs három megyében, vele
107 18| ilyeket. Esküdni mernék, nem Viola követte el a rablást.~-
108 18| árulásáról még mit sem tudott. Viola sietségében megfeledkezett
109 18| miként érhetnének elõbb Viola rejtekéhez, hogy neki hírt
110 18| hogy mondjam meg, hol van Viola; az istenre kért s hozzá
111 18| talán csak nem lopja el Viola feleségét, hiszen nem marha!~ ~
112 19| értesíttetvén az állítólag Viola által követett rablásról,
113 19| kérdé tovább Nyúzó.~- Viola ott van, ma kell õt megfognunk,
114 19| sápadtabbnak látszott -, Viola nekem bosszút esküdött,
115 20| tulajdonítható. Az elsõ, hogy Viola barátai nem mûvelt emberek,
116 20| legtávolabb fekszik, vonult meg Viola társaival. Viola bandájának
117 20| vonult meg Viola társaival. Viola bandájának legbiztosabb
118 20| árulástól nem kell félnie, Viola oly biztosan aludhatott
119 20| elég tûrhetõnek látszik.~Viola mély gondolatokba merülve
120 20| lesz.~- Mi a baj? - szólt Viola, ki beszédeikre, míg azok
121 20| pálinkát, ha van - mondá Viola -, nekünk úgysem kell.~Mészáros
122 20| járnék itt az erdõben, és Viola sem, azt elhiheted.~- Mit
123 20| neki a kulacsot - mondá Viola ismét -, hadd töltse kedvét.~-
124 20| nincs mit félni - mondá Viola -, legfelebb ha még Peti
125 20| támasztva ült a tûz mellett. Viola kiment a kunyhó elébe.~Az
126 20| s hallgatás mindenfelõl. Viola ott állt a kunyhó elõtt,
127 20| hosszú estéivel eljött, Viola ott ült meleg szobájában,
128 20| emberek ronthatnak meg? Viola nyugodtan nézett a jövõ
129 20| zavarják fel, és mégis!” - Viola még egyszer átgondolá a
130 20| erdõben nesz hallatszott. Viola, elõrehajtva fejét, figyelni
131 20| Ki lehet ez? - gondolá Viola magában - talán Peti s a
132 20| Itt sok ember jár! - mondá Viola - ezek talán engem keresnek? -
133 20| suttogása is hallatszott. Viola berohant a kunyhóba, maga
134 20| vagyunk véve - válaszolt Viola -, ha nem sokan vannak,
135 20| puskával kezökben Rácz s Viola álltak, kinézve a kis nyílásokon,
136 20| ragadva. - Ez neked való, Viola - s ezzel fegyverét az ajtónak
137 20| nem segíthetett - hol van Viola? hogy merészeltetek visszajõni
138 20| gondolata mindennek ellentállt. Viola nyugodt vala, s hallgatott.
139 20| Nincs postánk többé - mondá Viola nyugodtan -, puskapor amennyi
140 20| serétünk?~- Nincs - felelt Viola -, egy puska és két pisztoly
141 20| halkan a zsivány, egyik kezét Viola felé terjesztve.~Viola megérté
142 20| kezét Viola felé terjesztve.~Viola megérté e kívánat célzatát,
143 20| hurcolnak az akasztófához.~- Te, Viola - szóla Mészáros halkan,
144 20| halni, ugyebár? Hogy lenne, Viola - tevé hozzá suttogva -,
145 20| Megbocsátanak - szóla Viola kacagva -, fiam, afelett
146 20| akasszanak fel. Mit gondol kend, Viola, ezt nem tennék, ha kérem,
147 20| térden állva kérem. Édes Viola, még oly fiatal vagyok,
148 20| lõttem.~- Szegény fiú - mondá Viola, midõn kezét társa reszketõ
149 20| Felgyújtották a kunyhót - szóla Viola elborzadva -, ez szörnyû!~
150 20| zsivány fõbe lövé magát. Vére Viola kezére feccsent; õ kétkedve
151 20| ki vagy a mennyekben... Viola, Viola! miért loptad el
152 20| vagy a mennyekben... Viola, Viola! miért loptad el a nótárius
153 20| égõ szalma hullt a földre, Viola haja égni kezdett, melle
154 20| Így történt, hogy midõn Viola leégett hajakkal s a füstben
155 20| még megszabadulhatna. De Viola nem gondolt többé ellentállásra.
156 20| s Sz.-Vilmosra vele.~Viola, ki még mindig ájulásban
157 20| érzelmeket írjam le, melyek Viola nejét ez idõ alatt eltölték.~
158 21| De mikor már mondom, hogy Viola nem volt itt - válaszolt
159 21| ki könnyeinket.~- Mondom, Viola nincs itt - szólt a gulyás -,
160 21| bátyám, ha tudná, mióta Viola zsivánnyá lett, mily gondolatok
161 21| melyeken keresztülmentek. Maga Viola, ki a faluháza nyitott színében
162 21| azonban, azt nem mondhatná.~Viola, mióta ellenségeinek kezeiben
163 21| Miután Sz.‑Vilmosra értek, Viola többször kérdé Nyúzót -
164 21| ehhez hasonlókban, mikbõl Viola láthatá, hogy Tengelyi irományainak
165 21| végzetén. - E gondolatok Viola lelkének visszaadák nyugalmát.
166 21| Porvárról, megtudá, hogy Viola reggel Kislakra fog vezettetni,
167 21| a szín felé, mely alatt Viola bundájába takarva a földön
168 21| Tengelyinek hírt vigyen s Viola gyermekeit az asszony kívánata
169 22| kellene.~Kislakon, hová Viola elfogatásának híre másnap
170 22| házában fog összeülni, s Viola tulajdon határán akasztatik
171 22| Kislaky, ki megtudván, hogy Viola elfogatott s hogy elítélésénél
172 22| csak azt jegyzé meg, hogy Viola talán nem oly vétkes, mint
173 22| túleshetünk rajta.~- Hisz Viola tízszer megérdemlette, hogy
174 22| boronák halomra hordattak, Viola cövekhez kikötve hajdúk
175 22| fel, hogy e jelentésbõl Viola esetét olyannak, mely rögtönítélõ
176 22| ki ezen jelentésbõl, hogy Viola csakugyan haramja?~- Mibõl
177 22| jelentésben világosan, hogy Viola ismert zsivány s haramja?~-
178 22| tökéletesen megjavulva Viola cimboráitól elvált, s hogy
179 22| vall? Vallja elõször, hogy Viola vele rablási szándékát elõre
180 22| adott bizonyságot, miként Viola Tengelyinek annyi köszönettel
181 22| annyival inkább, minthogy Viola, kivel régi ismeretségben
182 22| nótáriusnak megmondta-e kend, amit Viola üzent? - kérdé ismét a fõbíró.~
183 22| nótárius megtudja, hogy szegény Viola házánál megfordult, meg
184 22| esküdni fejére, hogy az nem Viola, hanem Cifra volt.~Miután
185 22| megnyílt, s õreitõl körülfogva Viola lépett a szobába.~A rabnak
186 22| állunk mi ketten egymáshoz. Viola és én régi ismerõsek vagyunk.
187 22| ismerõsek vagyunk. Ugyebár, Viola? - tevé hozzá, a rabot gúnyosan
188 22| régen keressük egymást, s Viola eskü mellett megígérte,
189 22| van, azt jól tudom - mondá Viola, sötét szemét a fõbíróra
190 22| vallatása kezdetett meg.~Viola nyugodtan s egyszerûen felelt
191 22| Látja a teins úr - mondá Viola, Völgyesyhez fordulva, ismét
192 22| láttam.~- Teins uram - szóla Viola érzékenyen -, lám, kezében
193 22| kihoztam magammal - válaszolt Viola -, hogy azokat valaki kiragadta
194 22| majd akkor másképp szólsz.~Viola nyugodtan válaszolá, hogy
195 22| értett nyelven tartatott, Viola nyugodtan állt, csak arcának
196 22| Látott-e kend?~- Én nem - mondá Viola -, annyira el voltam vakulva
197 22| meglepetés, a düh, mely Viola egész valóját megragadá,
198 22| törvényszék - szólt végre Viola.~- Ne méltóztassék felindulni -
199 22| lehet-e ezt csak feltenni is?~Viola egy ideig hallgatva, mintegy
200 22| hajdúk kiküldettek.~Ekkor Viola, szemeit Macskaházyra szegezve,
201 22| Völgyesy szólásra inté, s Viola, többször félbeszakasztva
202 22| cigánynak vagy Liptáknénak?~Viola, ki igen jól tudta, mily
203 22| kérdezé Macskaházy tovább.~Viola mondá, hogy az üldözés alatt
204 22| vallomását, mely szerint Viola Tengelyit a szándéklott
205 22| ajánlva mondá, hogy igen.~- Viola azt vallotta - szóla Liptáknéhoz
206 22| azon meggyõzõdésben, hogy Viola csakugyan e vallomást tette,
207 22| nem mondhatom - válaszolt Viola, ki inkább hatszor halt
208 22| válaszolt nyugtalanul Viola -, csak azt mondtam: tudtam,
209 22| Nem volt szükséges - mondá Viola.~- Mégis, miután tudtátok,
210 22| Magam voltam - mondá Viola, mindig inkább elvesztve
211 22| zsidót, ki kinn állt - felelt Viola -, mást senkit.~- Nem láttad-e
212 22| a hajdúk behívattak, s Viola velök a szobát elhagyá.~
213 22| melyekért kíváná, hogy Viola a törvényszék által vétkesnek
214 22| észrevevé.~Az ellentét, melyben Viola s Liptáknénak mellette tett
215 22| végre nem vallotta-e be Viola, hogy a rablás csak a zsidó
216 22| mondá Nyúzó -, mihelyt Viola kezembe került, esküdtem
217 22| bárónõnek s magamnak, ha Viola alávaló rágalmai a perben
218 22| magát a Réty család, ha Viola vallomásának azon része,
219 22| szükséges egyéb, mint hogy Viola életben maradjon, s az ellene
220 22| még ily zsivány is, minõ Viola, ha valaki ellen bármi alávaló
221 22| haragszanak egymásra; szegény Viola, hogy éppen ilyenkor kellett
222 22| kimondva hallhatja.~Csak Viola nem osztá, mint látszott,
223 22| mellett foglalt helyet. - Viola látta mindezt, látta a kegyetlen
224 22| Völgyesy a folyosóra lépett, Viola megfordult, gondolá, hogy
225 22| hasznára.~- Tudtam - mondá Viola, s arcain keserû mosolygás
226 22| meghatva, s miután a kapunál Viola nejét s gyermekeit maga
227 22| vallomásának aláírása kívántatott. Viola behívatván, midõn vallomása
228 22| mert nem valószínû, hogy Viola, ha késõbb halálra ítéltetnék
229 22| mindent el akart követni, hogy Viola halálos ítélete, melynek
230 22| észrevevé, azt adá hozzá: hogy Viola ugyan nagy gonosztevõ s
231 22| gonosztetteket beszélt el, melyek Viola és cimborái által állítólag
232 22| nem bánja a halált, oh, Viola sokszor beszél ilyeket.
233 22| apját híja, nem hinnék, hogy Viola meg akar halni!~- Mire való
234 22| istenem, mit beszélek! Sõt, Viola csak éppen halálát kívánja;
235 23| Mihelyt azon kérdés, hogy Viola vallomásának azon része,
236 23| kétséges nem lehetett többé. Viola esete minden egyéb tekintetben
237 23| közt vannak. A rablást nem Viola követte el. Minden, mit
238 23| tárgyban, vallott, való. Viola az egész ügyben nemesebben
239 23| hogy elítéltessék, mert ha Viola nem él, Tengelyi irományai
240 23| teins urak már jõnek, s Viola halálra ítéltetett.~Kálmán
241 23| szóljak. Mikor elmentem, Viola elfogásáról s hogy ide hozzák,
242 23| van, s mihelyt látta, hogy Viola e hideg novemberi éjszakára
243 23| eresztünk a szobába, melyen Viola feljön, s velünk vissza
244 23| örvendeni idõ elõtti volna.~- Ha Viola a kamarában és a magtár
245 23| melyen beláthatnának, s ha Viola mindenkit elküldött s aludni
246 23| világosan téli idõrõl szól, s Viola, úgy hiszem, a hideg szelet,
247 23| egy strázsát állítanak, Viola oly biztos, mint ha Munkács
248 23| bizonyos lehetsz, hogy Viola oda záratik.~Völgyesynek
249 23| strázsát állíttatott, s Viola, minden jelenlevõk teljes
250 23| többiek azt kiabálák, hogy ha Viola vallomása a perhez csatoltatik,
251 23| Ha atyámuram nem ellenzi, Viola szabad még ma, s vére ez
252 23| Fellebbezzük a pert. Ha Viola kiszabadul, vagy más bíró,
253 23| egész világ azt mondja is: Viola megmentése törvényes tekintetekben
254 23| mely rajtok átfutott, midõn Viola megmenthetésének lehetõségérõl
255 23| termékeny fiatal ész, mely Viola elszöktetésére módot talált,
256 23| azért ellenezted úgy, hogy Viola jobb szobába ne tétessék? -
257 23| mondok.~- Minek törõdni ezen? Viola megszabadul, s nyugodt lehetsz.~-
258 24| leírhatatlan nyugtalansággal tölté Viola s nejének szívét. Sokszor
259 24| mint holnap meghalni...” s Viola oly nyugodtan várta sorsát,
260 24| reá még szükségök van? - Viola régen gondolkozott élete
261 24| hát hol most a bátorság, Viola?... Miért vagy most oly
262 24| félelemnek tulajdonított. - No, Viola - mondá végre nevetve -,
263 24| Petivel találkozott, ki Viola lovával a kert kerítése
264 24| elvigye. Peti tanácsa szerint Viola nejét s gyermekeit a fõbíró
265 24| rendeltetésök helyére viszi, Viola maga lóháton utánok jöhet.~
266 24| pödré bajszát - s miután Viola jó lovát megsimogatva a
267 24| mellyel az elõbb történik, Viola megmenthetésének valószínûségét
268 24| ajtajánál kiáltozott, mikor Viola már a padlásra ért, honnan
269 25| Macskaházy vala ez, ki Viola elfogatása után az irományokkal
270 25| visszatért, egymás mellett ültek. Viola meg vala mentve... de mit
271 26| az alispánné sóhajtva. - Viola ismét szabadságban van,
272 26| mindinkább jókedvûen -, mintha Viola szabadsága nekünk árthatna.
273 26| súlyosabb a vád, melyet Viola emelt, annyival kevesebb
274 26| mennyire kompromittáltatott Viola vallomása által. Azonfelül
275 26| elõbbi gúnyoló hangján. - Viola az elõbbi törvényszék elõtt
276 27| be Rétyné cimboraságát? Viola, ki tudja, mikor kerül elé...
277 27| mit férjem mond, s amit Viola vallomásairól hallottam,
278 27| asszonyom maga. Minden, mit Viola vallásánál a rablásról beszélt,
279 28| megnyílt, s elõtte bundájában Viola állt.~- Viola! - szólt remegõ
280 28| bundájában Viola állt.~- Viola! - szólt remegõ hangon Macskaházy,
281 28| Miért bántanálak? - szólt Viola a szerencsétlen ügyvédre
282 28| Macskaházy, ki a hangból, melyen Viola szólt, látta, hogy türelmét
283 28| azon gondolat támadt, hogy Viola az alispánné zsoldjában
284 28| hozzám?~- Ne fecsegj - mondá Viola, bundáját visszavetve -,
285 28| s ment asztalához, míg Viola, minden mozdulatára figyelve,
286 28| volt Macskaházynak veszte. Viola nem volt kegyetlen. A gondolat,
287 28| azonban nem tarthatott soká... Viola a házban lármát hallott...
288 28| szerencsétlennek mellébe.~Viola a felszökõ vértõl nedves
289 29| nemzetes úr kezébe adom magamat~Viola~E sorok, melyeknek átolvasása
290 29| hihetõképp örökre elvesznek. Viola, ha egyszer a megyét elhagyta,
291 29| miután már az is, hogy Viola feleségét s gyermekeit házába
292 29| zsiványt fel fogja keresni. „Viola ittlétérõl jelentést nem
293 29| ért a helyre, mely neki Viola által kijelöltetett.~Nyárban
294 29| Tengelyi már hinni kezdé, hogy Viola megbánta, vagy nem teljesítheti
295 29| közelítének, s meggyõzõdve, hogy Viola valahogy megismertetett
296 29| csomó írást kezébe tartva Viola tört keresztül a bokrokon.
297 29| e pillanatban eltölté... Viola levelére emlékezve nem lehete
298 31| hogy a szerencsétlen ügyvéd Viola által gyilkoltatott meg -
299 31| vannak, elgondolhatám, hogy Viola csak erõszakos módon juthat
300 31| zsákmányát tõle átvegyem?...~- Viola tette szörnyû! - vágott
301 31| azért is gyanúsíták, hogy Viola nejét házába felvevé, most
302 31| ott -, hogy Tengelyi úr Viola meghívását azonnal követte?
303 31| gondolá. Már ha ez így van, Viola sorait véve... ha azok csakugyan
304 31| felbujtó részt is vett, miután Viola maga sem az irományoknak
305 31| jó õrizet alatt, nehogy Viola s cimborái, kik, amint látszik,
306 31| jegyzõ mindig hevesebben. - Viola az én házamban?... Felfogadtam
307 31| nejéhez fordulva -, volt-e Viola valaha házunkban?~Erzsébet,
308 31| Tengelyi maga, arról, hogy Viola Vilma megegyezésével Liptákné
309 31| el nekik, amire szegény Viola, mikor elment, kért, hogy
310 31| alunni ment. Mikor szegény Viola a házhoz jött, csak Vilma
311 31| fordulva -, igaz‑e, hogy Viola, mikor a faluban kerestetett,
312 31| tartózkodás nélkül: igaz-e, hogy Viola házunknál volt, s hogy te
313 32| emberek atyámra fogni, hogy Viola elrejtését maga is tudta,
314 32| nevete Zátonyi. - Csak Viola ne szökött volna meg, majd
315 33| meggyõzõdött, hogy hacsak Viola a hatóság kezébe nem kerül,
316 34| elrablásában vett. Midõn Viola vallomása által, mely, mint
317 34| megtörtént, s neje által Viola vallomásáról tudósíttatott,
318 34| házában megtörtént, miután Viola vallomásában egyenesen Macskaházyt
319 35| mondá Völgyesy -, csak Viola kerüljön kezünkbe. Ha õ,
320 35| Dobbal verebet fogni. Viola nem lesz bolond, hogy szolgabíró
321 35| nem sok baja lesz; s ha Viola a vármegye kezére kerül,
322 35| alispán mondta neki, hogy Viola statárium elébe kerülni
323 35| megszabadítsam: de hát a szegény Viola is ember, és aztán a felesége
324 36| alispánnénak részvéte, melyet már Viola vallomása után sokan hittek,
325 36| a zsidó. - A gyilkosság Viola által követtetett el, meg
326 36| hogy a szerencsétlen ügyvéd Viola által gyilkoltatott meg,
327 37| amit én mondtam, azt mondta Viola is; nem fog senki kételkedni
328 38| állítása, hogy a bûntettet Viola követte el, mint egy tanúnak,
329 38| úgy lehetett segíteni, ha Viola, az igazság kezébe kerülve,
330 38| minden törvényhatóságai Viola fölkeresésére hasztalan
331 38| gulyásból, kirõl tudatott, hogy Viola elszökése után feleségét
332 38| eláruljam.~Mindazok, kik Viola hollétérõl valamit tudhatának,
333 38| teljesíthetni.~Arról, hogy Viola a szomszéd megyékben nincs,
334 38| felelhetett. - Bizony ez a Viola átkozott gyerek - mondá
335 38| kirõl szólt, nem más, mint Viola maga.~- Magam is azt hiszem -
336 38| semmi embernek mondott, Viola volt. No, holnap meglátjuk. -
337 38| felakasztani, s ki tudja, ha Viola kezökbe kerül, megtartják-e
338 38| Tengelyi megszabaduljon, s Viola mégse kerüljön fogságba. „
339 38| hasonlítanak egymáshoz. Viola tanyája a jobbak közé tartozott,
340 38| tavaszi nap meleg sugáraiban.~Viola boldog lehetett új lakhelyén.
341 38| föltételezik? s mi volt akár Viola múltjában, akár jövõjében,
342 38| vált - s ilyen volt az, mit Viola szenvedett. Felejtheté-e
343 38| nagyobb? Mégis mindemellett Viola végre talán megszokta volna
344 38| végre be tudjon szokni. Ha Viola nejét, mint reménylé, boldogan
345 38| hova pár nappal késõbb Viola is megjött, midõn a veszélyt
346 38| anya fájdalmát kiöntheté; s Viola inkább szereté nejét, hogysem
347 38| gondolatokba merülve ült Viola a dombon, mely háza mögött
348 38| egyenesen feléje közeledni. - Viola, mint helyzete javaslá,
349 38| legényei tapasztalván, hogy Viola velök semminemû cimboraságba
350 38| mennyivel nagyobb volt Viola bámulása, midõn a közelgõben,
351 38| szólhasson, csak maga jött, s Viola még mindig alig hitt szemének,
352 38| midõn a bámulást, mellyel Viola e szavaknál reá tekintett,
353 38| szerencsétlenné teszek mindenkit. - Viola kezével takarta szemeit,
354 38| szenvedélyesen félbeszakasztva Viola - ember nincs a világon,
355 38| János mélyen meg vala hatva Viola fájdalma által, s amennyire
356 38| Mi azt illeti - szólt Viola valamivel nyugodtabban -,
357 38| könnyû. Itt vagyok, én, Viola öltem meg Macskaházyt -
358 38| fogják hinni - vágott szavába Viola.~- Jól van - folytatá a
359 38| többé gyermekeim - szólt Viola, s arcain mondhatlan fájdalom
360 38| hallgatva ült egymás mellett; Viola mély fájdalomba merülve,
361 38| erre még mindig idõd marad.~Viola meghatva hallgatá végig
362 38| szakítá félbe a szólót Viola -, tudom, hogy szándéka
363 38| mondá János mély fohásszal.~Viola egy ideig hallgatott; arcain
364 38| mit velem tehet.~János Viola szavaiból látá, hogy határozata
365 38| fogta meg.~- Jól van - szólt Viola rövid gondolkozás után -,
366 38| félj, öcsém - tevé hozzá, Viola vállára ütve -, még végre
367 38| várna, ismét útnak indult; s Viola nemsokára lovának távozó
368 38| de Zsuzsimból mi lesz!? - Viola fájdalmas gondolatokba merülten
369 39| által megismertethetett? Viola százszor nekikészült, hogy
370 39| valaki rám ismer - így szólt Viola többször, s Zsuzsi, hogy
371 39| megnyugtatva érzené magát.~Viola, kinek, valahányszor nejére
372 39| utolszor szólt kedveséhez. Viola rég megszokta a szenvedést;
373 39| arcain.~Már este volt, mikor Viola elhagyá a házát. A lealkonyodott
374 39| szenvedélyes kitörése után Viola visszanyerte ismét szilárdságát. „
375 39| szerencsétlenségre születtem.”~Viola föltevé magában, hogy Tiszarétre
376 39| húsz mérföldnyire volt, s Viola, hogy senki kezeibe ne kerüljön,
377 39| tölti a legbátrabbat is; s Viola, nejére gondolva, készebb
378 39| maradhatunk remény nélkül.”~Viola minél tovább gondolkozott
379 39| pandúrjainak kezeibe kerül. Viola a magával hozott irományok
380 39| mielõtt Tiszarétre érhetett. Viola megsajnálta jó lovát, melynek
381 39| rajtad többé ülni nem fogok.” Viola ismét szomorú gondolatokba
382 39| csak nevelé sebességét. Viola egyenesen Tiszarét felé
383 39| friss lovat adhatnék neki.~Viola helyzete - mert olvasóim
384 39| távolságra maradt el, hogy Viola, ki most már nem kívána
385 39| legjobb ló ereje kifogy, s Viola érzé, hogy az övé alig bírja
386 39| keresztül ment, ügetni kezde, s Viola, ki egy részrõl már a törökdomb
387 39| patakzott le az izzadtság, Viola tántorogni érzé lépéseit,
388 39| ordított egy vad hang Viola háta megett, s az üldözött
389 39| lövés alig hibázhatott, s Viola felkiáltva, lova nyakára
390 39| Nem látja a teins úr, hogy Viola? Az ötszáz forint, mit annak
391 39| egy ideig magok maradtak Viola mellett, ki még mindig eszméletlenül
392 39| faluból emberek jöttek, midõn Viola szemeit fölnyitva körültekintett,
393 39| kezét megfogá - nézz rám, Viola!~- Ismerem - mondá a zsivány,
394 39| teins úrhoz akartam menni. - Viola melléhez nyúlt, mintha valamit
395 39| kezét, s ne gondolja, hogy Viola oly alávaló ember volt,
396 39| megkárosíthatta volna.~Míg Viola ezeket mondá, a faluból
397 39| Tudom - szakítá félbe Viola -, Jánostól hallottam, s
398 39| egészen ártatlan e tettnél.~Viola fáradtan elhallgatott: a
399 39| apádnak.~- Bátyám - szólt Viola gyenge hangon, midõn szemeit
400 39| meleg napsugárok alatt...~Viola szava gyengült, intésére
401 39| volna, hová megyek - itt Viola szava érthetetlenné vált,
402 39| után.~Azoknak leírását, mik Viola halála után történtek, nyájas
403 39| hol néhány hónap elõtt Viola meghalt, a fûben egy asszonyt
|