Fejezet
1 1 | igazságtalanságát érezve, magát legyõzni nem engedé, s küzd
2 1 | csak még azért ví, hogy magát gyõzöttnek vallani kénytelen
3 1 | kitûzött, szemmel tartva, magát hozzá minden percben közelíteni
4 1 | gondoltál...~- Nem tettette-e magát csak cigánynak, ugye? -
5 1 | is kialudt. - Kövesse meg magát akárki, de Nyúzó Pál nem
6 1 | lógva nem rosszul vehetné ki magát.~Mire a szolgabíró, elméssége
7 1 | szolgabíró, elméssége fölött magát nevetésre kényszerítve,
8 1 | hátulról biztosítva érzé magát, mondá: „hogy a pandúrok
9 2 | kedves emléke tartá fenn magát szívében, melynek bájló
10 2 | fordítá, itt sem találta magát öröm s remények nélkül.~
11 2 | elszegényedik anélkül, hogy fejünk magát gazdagnak érzené - még a
12 2 | közt máris megszorítva érzé magát, egy távol szebb jövõ reményei
13 2 | tehát a politikára szánta magát, s miután e pályán nálunk
14 2 | nem lehet, a jusra veté magát egész erejével; s rövid
15 2 | pályája küszöbén találta magát.~Egy öreg barátom (szegény
16 2 | kell. Százszor biztatta magát hõsünk e gondolattal, s
17 2 | legparányibb kisebbségben látja magát; s habár Konkolyi, mint
18 2 | van, hogy valamint senki magát könnyebben új életmódhoz
19 2 | többször csalódva nem érzé magát. Így járt most is. Midõn
20 2 | Így járt most is. Midõn magát gazdatisztségre szánta,
21 2 | legalább boldognak érzé magát, s itt-ott volt egy könny,
22 2 | szomorú helyzetben látá magát, nem tehetni semmit leghívebb
23 2 | hivatalában biztosnak érzi magát, s a kis házat, melyben
24 3 | természetesen kivéve - rosszul érzé magát. E családnak hívebb embere
25 3 | Macskaházy sértve érezé magát, s miután türelme elfogyott,
26 3 | kezd.~- Ugyan miért kínozza magát, nagysád? - szóla közbe
27 3 | hogy legfelebb azáltal, ki magát sértve érzi, tartatik különösnek.
28 3 | ellenfél ügyvéde azért rejté magát el e fák alatt, hogy mesteri
29 3 | kellemetes helyzetben érzé magát. Képzelje ugyanis magát
30 3 | magát. Képzelje ugyanis magát valaki helyébe. Macskaházy
31 3 | azon gondolattal bátorítá magát, hogy ily sötétben puskával
32 3 | tevének, oly jó kedvben érzi magát, hogy e percben senkinek,
33 4 | elbeszélték, hogy Viola, ki elõbb magát jól bíró gazda volt, most,
34 5 | nagy, hogy abban valaki magát biztosan elrejtheté, mihez
35 5 | élethez s istenéhez kötve érzi magát; s Viola szíve, mely veszélyek
36 5 | nyíltabb volt, mint hogy abban magát elrejthette vagy védelmezhette
37 5 | házban csupa idegenek, kikre magát nem bízhatá. Már újra megkondult
38 5 | elfojtott hangon -, mérsékelje magát. Én a nemes vármegye nevében
39 5 | ildomos úriember volt, ki magát szükség esetében lábbal
40 5 | fölindulás után, székre veté magát és sírva fakadt.~- Úgy,
41 6 | érünk, mélyén meghajtja magát, s én mehetek. Szóltam nejével,
42 6 | valahányszor lát, alig gyõzheti le magát, hogy nyakadba ne boruljon;
43 7 | megbocsátá, és jobban érzé magát társaságában, mint a legelmésebb
44 7 | jogaiból, mint földjébõl tartja magát, becsülettel elélhet. Gyermekségét
45 7 | legtöbben védenek; ehhez tartva magát, azon ritka szerencsében
46 7 | mindent öszvevéve, jól érzé magát taktikája mellett, s mi
47 7 | hivataloskodás után talán elbízá magát; sõt emberemlékezet óta
48 8 | sz.-vilmosi jegyzõt - ki magát ebéd fölött sok cikornyás
49 8 | föl nem tarthatta volna magát: hogy a magyar soha eltûnni
50 8 | süttetett, nemigen jól érzené magát. Taksony megyében a háztartások
51 8 | szeretettel jött elébe, magát honosnak érezé, ha szokásaival
52 8 | szülei házát elhagyá, inkább magát, mint felebarátja teremtését
53 8 | ismét nincs hely, melyben magát egészen otthonosnak érzené.
54 8 | társaságába lép, kikkel magát hasonlónak inkább láttatja,
55 8 | senkit magad mellett, ki magát egyenlõnek ne vallaná. De
56 8 | gondolatoknak engedé át magát, melyekkel reménytelen szerelme
57 8 | mellyel az elsõ ételeknél magát kitünteté, mindinkább a
58 8 | Barátom - szólt padra vetve magát -, én a világ legboldogtalanabb
59 8 | bámulásából, s védni kezdé magát. Kérni akart, káromkodott,
60 9 | édesapja pedig, a kamarás, ki magát nem tudom, miért, hátulról,
61 9 | birtokosnak is nevezhetné magát.~A kis köpcös emberke, ki
62 9 | csak alázatosan viselheté magát; hogy arcain csak a szerénység
63 9 | alattuk állnak. Írva áll: ki magát megalázza, föl fog emeltetni,
64 9 | magára, arra kötelezvén magát, hogy az említett egyedeket,
65 9 | többség elégtelennek érzi magát, a jövõ, talán mához egy
66 10| több, akasztófának kitenné magát, csak hogy beteg kedvesét
67 10| kellemetlenül meghatva érzé magát ez ember elõtt, fõképp miután
68 10| zsidó alázatosan meghajtá magát, s a konyhába nyíló ajtó
69 10| a zsidó ismét meghajtva magát, Tengelyi szobáján át, az
70 10| ajtónál oly ügyetlenül viselé magát, hogy azt alig nyithatá
71 10| s Etelka elõtt meghajtva magát, leányát kebléhez szorítván,
72 11| kétségesnek hiszi. Az elsõ, hogy magát a fõügyészt s egypár alszolgabírót
73 11| Bántornyi Jakab vagy James, mint magát szívesebben hívatá, Angliából
74 11| boldog szigeten vélheté magát, s ha a három vagy négy
75 11| közt otthonosnak érezheté magát, mi a jámbor embernek nem
76 11| látni a küzdést, mellyel magát minden új jövevény ölelései
77 11| egészen önmaga kormányozza magát; Magyarországban, mondom,
78 12| nehezebben ismerhetni ki magát, minthogy minden gazda ugyanazon
79 12| megjelent elnökénél, hogy magát a tisztújítás elõestéjén
80 12| utána, mélyen meghajtva magát, Tengelyi lépett a fõispánhoz,
81 12| falusi jegyzõ, mint én, magát talán néha valamivel többre
82 12| közönyös maradhatna, meghajtá magát, s a fõispán kis szünet
83 12| eddig láttam.~- Ne ámíttassa magát külsõ szín által, kegyelmes
84 12| tevé hozzá a gróf, ki magát soha annyira elragadtatni
85 12| megtapsoltattak.~Tengelyi meghajtá magát. A fõispán megszorítá kezét,
86 14| mégis oly boldognak érzi magát, mint eddig soha életében!
87 14| s elátkozottnak gondolva magát, egy pillanatban bánat-
88 14| ellentmond, feltarthatná magát.~Magyar háziasszony, ki
89 14| szülék közönségesen, habár mi magát illeti, minden fényesebb
90 14| szerencsétlenség nem ért, s ki magát ez órában oly véghetlenül
91 14| mondhatlan boldognak érzé magát.~- Ugyan még egy kis darabot
92 14| Ha valaha csalatva érzené magát, ha valaha -~- S oly alávalónak
93 14| Vilmának egész szív kell, hogy magát boldognak érezhesse, férje
94 14| vagyonának, boldognak érzé magát a gondolatnál, hogy leányát
95 14| tükrözõdött, alig tarthatá vissza magát, hogy õt kebléhez ne szorítsa -,
96 14| ön beteg, nyugtassa meg magát.~- Oh, Vilma! ne vond vissza
97 14| csönd. Vilma, kiragadva magát Ákos karjai közül, fölsikoltott,
98 14| legnagyobb veszélynek teszi ki magát, s ennek hatalmában állt
99 15| hasonlítható? Nem a választást magát, mert hisz e jogot más,
100 15| nem lehet, s hol az, ki magát e részben kimívelni akarja,
101 15| a fõ szerepet játsszák, magát ki nem tüntetheté, Rétynek
102 15| kezdõdni.~- Kövesse meg magát - kiáltott mérgesen Slacsanek -,
103 15| Tengelyi anélkül, hogy magát a zaj között érthetõvé tehetné,
104 15| barlangjában gondolhatná magát az ember, ha itt körültekint.~-
105 15| Tengelyi, ki soha életében magát inkább meghatva talán nem
106 16| vagyok!~- Nyugtassa meg magát, Erzsébet asszonyom - szólt,
107 16| az asztalig jött, midõn magát köszöntve meghajtá, Zsuzsi
108 16| nyomorúságunkban. Viola jól bírta magát, de csak paraszt volt, és
109 16| kötelessége alól nem mentheti fel magát, s hogy jõni kell, mert
110 16| haragjában földre vetette magát, a hóhérok úgy cipelték,
111 16| föloldattak, most kiragadva magát a hajdúk kezébõl, mint oroszlán
112 16| felkelt, s székre vetve magát, kezeivel fedé be halvány
113 16| jegyzõ ismét székére veté magát, s kezeivel takará el szemeit.~-
114 16| a falusi lelkész elõtte magát azon fényes urak hasonlójának
115 16| kit e napon annyi ért, ki magát polgári állásában meg támadva,
116 16| érzeményeiben sértve, ki magát azon egy által, kiben mindig
117 17| hogy fölbukva meg ne üsse magát; s midõn elõször t á t
118 17| rejtett, most elõször érzé magát kielégítve, midõn a kis
119 17| soha boldogabbnak nem érzé magát, soha nyugodtabb nem volt,
120 17| igyekezetre vala szüksége, hogy magát elõbbi helyén fenntarthassa:
121 17| szeretete mellett magánosan érzi magát; s ha kettõs szeretettel
122 17| valóságos elemében érezte magát. Igaz, a fejér szappanbuborék,
123 17| élvezettõl fosztatik meg, ha magát homoeopathiára adja; az
124 17| fõorvosunk mondja, megerõlteti magát, minek késõbb mindig káros
125 17| az orvos, sem Kálmán, ki magát mélyen meghajtá, nem méltattak
126 17| részvéttel kérdé: „hogy érzi magát?”.~Serer Jánossal friss
127 17| noha meglepettnek tetteté magát, igen is jól tudá az ifjú
128 17| Rétyné nevetésre kényszeríté magát. - És hányadik, ha szabad
129 17| homlokára csapva szidni kezdé magát, hogy is nem jutott ez régen
130 18| pusztaságot látá maga körül, és magát rajta oly magánosan, oly
131 18| szolgáltatja, rejtve fogja magát tartani; kérvén egyszersmind,
132 19| felhányt szalmafedele alatt magát jól érzené; - s mégis Garacs
133 19| határok között jól nem érzi magát, míg egyenkint a falu túlsó
134 19| Kényelmes hely az, hol az ember magát kényelmesen érezheti, hol
135 19| kényelmesen érezheti, hol magát zseníroznia nem kell - hála
136 19| mondanák: ne zsenírozza magát ön, úgyis azon világítás
137 19| szolgabírónak lehetnek, ki magát ismét három évre megválasztva
138 19| válaszolt a fõbíró, összeszedve magát -, hát hová kellene mennünk?~-
139 20| értelmezi mindenikünk, hogy magát az erényesek sorából ki
140 20| maga is avval vigasztalá magát s szomorú társát. Igaz,
141 20| átjutván, ismét szárazon látá magát, s a szekérhez visszatérve,
142 20| jártatva, mint látszott, magát tökéletesen irányozni iparkodott,
143 20| kis hordón ülve, Violát magát találjuk, egyike vala a
144 20| helikonáról, félistennek képzelve magát, kora szenvedéseiben csak
145 20| az elhagyottság, melyben magát látá, s melyet még kínosabban
146 20| mozdulatait kormányozta, de magát a golyók körén kívül tartá,
147 20| novemberi éjszakán, midõn magát a legnagyobb náthának teszi
148 20| szebben nem viselte volna magát.~- Nem fogsz engedelmeskedni? -
149 20| a vén zsivány fõbe lövé magát. Vére Viola kezére feccsent;
150 20| kunyhó falai alá temeti magát; legalább ha Zsuzsi gyermekeit
151 20| ostrom.~Zsuzsi, kiragadva magát a gulyás kezeibõl, nem tudva,
152 20| visszatartották. Térdre veté magát, de lelkét csak egy gondolat
153 21| ellenségeinek kezeiben látá magát, minden ellenállással felhagyott,
154 21| fáradtan a földre veté magát. - Miért nem maradtam a
155 21| akarat nélkül átengedi magát a szükségnek, mely ellen
156 21| senki, hogy csak tetteti magát?~- Már miért hinnék?~- És
157 22| fel, hogy közöttök senki magát emiatt a többiek lenézésére
158 22| különösen megtisztelve érezheti magát: nem tagadhatni, hogy e
159 22| mindezzel nem vigasztalhatá magát, s midõn tiszttartójától
160 22| folytatá úriasan meghajtva magát a háziasszony elõtt -, hogy
161 22| ezzel Völgyesy meghajtva magát, a többiekkel elment, s
162 22| hogy valaki felakasztassa magát, az embert fogni kell; de
163 22| a teins urat, ne hagyja magát konfundáltatni, hallatlan
164 22| mosolygásra kényszerítve magát -, nekünk prókátoroknak
165 22| kollégáját, ki az ördögöt magát fehérre tudná mosni prókátori
166 22| Macskaházy mosolyra erõlteté magát. - Mese - szóla megvetõleg.~-
167 22| végre utolérik, védelmezi magát, visszahozzák, s oda akasztják
168 22| kijöttem, hol Rácz agyonlõtte magát, s nekem sem volt többé
169 22| nem fegyver-e, mellyel magát védelmezni akarja, kirántám
170 22| fordulva -, nyugtassa meg magát. Már gondolja meg maga,
171 22| úr kinyilatkoztatja, hogy magát lelkiismerete szerint a
172 22| mennyire sértve érezné magát a Réty család, ha Viola
173 22| fõképp nagyságos felesége magát sértve érezhetné, s kedves
174 22| felmentessék. Ha Macskaházy úr magát vagy Rétyné õnagyságát az
175 22| nemes vármegyének, hogy magát évenkint egy bizonyos számú
176 22| hozzá a szóló, meghajtva magát õszinte ájtatos képpel -,
177 22| hihetetlen rágalmakat mond, magát a rögtönítélõ törvénykezés
178 22| mindenikünk alája tartozik magát vetni. Ön által fogja látni
179 22| mindig kellemetlenül érzé magát. Egész magaviseletében bizonyos
180 22| módot látá, mellyel az ifjú magát ez alkalomnál viselé, s
181 22| hasznosnak, szükségesnek magát, s keblében feltámadt egész
182 22| mondá Zátonyi.~- Kövesse meg magát - rikácsolt Macskaházy.~
183 22| törvényszék, csak amennyiben magát szigorúan szabályaihoz tartja,
184 22| írásait azért rabolta el, hogy magát velök táplálja? mi szinte
185 22| haszontalanságot, mit a rab magát mentegetve elmond, fel kellene
186 22| között érthetõvé teheté magát arra nézve, hogy meggyõzõdése
187 22| azon egy módot, mellyel magát a rab által emelt vádtól
188 22| báró udvariasan meghajtva magát, egész kiterjedésében osztja
189 22| egyszer oly valamihez kellene magát határoznia, mi szíve érzelmével
190 22| hallgatva ült székén, s nem tudá magát semmire határozni.~- De
191 22| Nyúzó alig tarthatá vissza magát, hogy a megvetést, melyet
192 22| Férjem jól fogja viselni magát, én felmegyek gyalog Bécsbe,
193 23| tevé hozzá félbeszakasztva magát - nem arra való, hogy ezekrõl
194 23| ügyben nemesebben viselte magát, mint hasonló viszonyok
195 23| s a nemes mód, mellyel magát a tisztújítás alatt Tengelyi
196 23| úrfi kedveért - javítá ki magát János, midõn a pirosságot,
197 23| lehetetlen! - vigasztalá magát belsõképpen - nem ül paripáján
198 23| ne tegye.~- Ne gyötörje magát agyrémekkel - mondá Kálmán -,
199 24| spectabilis, kövesse meg magát, gondolja meg, kivel beszél
200 24| nem kért, nem mentegeté magát bírái elõtt, nem annyira
201 24| véletlentõl függ, nem óvhatja meg magát azon szenvedélyektõl, melyeket
202 24| is mondtam? - igazítá ki magát - kell bizony, szomorkodjál
203 24| a világért el ne árulja magát, távozott nem kis aggodalmak
204 24| hozott, s melyet ez, mihelyt magát férjével magányosan látta,
205 24| locsogás? - szakítá félbe magát egész fõbírói méltósággal. -
206 24| palackot odanyújtá, úgy tetteté magát, mintha õ is innék, s e
207 24| noha az érdemes férfi magát soha lenézni nem szokta -
208 24| bármennyiszer kényszeríté magát ásításhoz, teljességgel
209 24| helyzetébõl szabaduljon, s hogy magát álomba szenderítse. Számlálni
210 24| megtámadójának fülébe kapaszkodva, magát szinte veréssel s karmolással
211 24| köszönetet mondva, szabadban látá magát. Kálmán, a magtárt bezárva,
212 25| báró Sóskuty tünteté ki magát. - Ákos egyetlen figyermekem.
213 25| jólesett, azon mód, mellyel magát Kálmán Tengelyi irányában
214 25| fõképp oly lány elõtt, ki magát bábbá nem alázva, a férfiban
215 25| szenvedélyessége, a gyengeség, mellyel magát a pillanat benyomásaitól
216 25| nincs leány, mely midõn magát valóban szeretve látja -
217 25| sikerült. A mód, mellyel magát Tengelyi irányában a tisztújításnál
218 25| közelebb jutott céljához, mint magát bátorsága által attól eltávolítva
219 25| kétségbeesve védelmezé magát, de meggyújtottuk tanyáját
220 25| elment, nyugtalanul veté magát körül ágyán reggelig, míg
221 25| szólt bátyja, székre vetve magát -, tûrnünk, színlelnünk
222 25| asszony kacagásra kényszeríté magát.~- Nem lesz szükséges -
223 25| Rétyné, nem tartózthatva magát - szememre hányod, hogy
224 25| elgyengített, pamlagára veté magát, és sírva fakadt.~Nem múlt
225 26| legboldogabb emberének érzé magát.~Vándory, mihelyt vendégét
226 26| képzelhetik a fájdalmat mellyel magát a reménytõl, hogy irományairól
227 26| indulatos keservének engedé át magát.~- Hát ezért tettem mindent,
228 26| fáradt s végre céljánál látja magát, én azt hiszem, joggal lehet
229 26| oly veszélynek tette ki magát, mint én utolsó idõben,
230 26| mindenki jól teszi, ha magát a lehetõségig biztosítani
231 26| mosolygásra kényszerítve magát. - Az írások ön kezében
232 26| nem ronthat, anélkül, hogy magát is megrontaná, nyugodt vagyok.~-
233 26| Ördög! - kiáltott Rétyné, magát a pamlagra vetve, s égõ
234 26| visszajött, hallgatódzásra adta magát. Midõn az ügyvédet estefelé
235 27| ablakokat a zsidóhoz vítetné, õt magát rendelte mindjárt reggel
236 27| panaszkodván, hogy rosszul érzi magát.~Harmadnap Rétyné férjével
237 27| rendkívül nyugtalannak érzé magát. „Ez asszony - szólt magában,
238 27| ellen nem tarthatja fel magát. De miként?”~Átgondolva
239 27| teljesen megnyugtatva érzé magát e kilátás által, s mert
240 27| alkalmas pillanatot vára, hogy magát Tengelyiékkel érintkezésbe
241 27| szerepét, s azzal bátorítá magát, hogy bármi kellemetlen
242 27| mely alatt körültekintve, magát arról gyõzé meg, hogy senki
243 27| oly veszélynek tenné ki magát, minõvel a rangunkféle emberekre
244 27| mindenkinek Pegasus, mely által magát elragadtatni engedi. Vannak
245 27| mindent elkövetett, hogy magát mérsékelje, ki a hangot,
246 27| által biztosítva gondolá magát, hogy megveretni nem fog,
247 27| felindulása után egy székre veté magát, s alig nyerheté vissza
248 28| érzé egészen megnyugtatva magát, miután a lehetõségek közé
249 28| megmocskolni. Ekképp vigasztalva magát, gyertyát gyújtott, s Vándory
250 28| kellemes gondolatoknak engedé magát által, melyekhez csak oly
251 28| annyira elborzadott, midõn magát a zsivánnyal magányosan
252 28| ámbár azzal menthette volna magát önszemei elõtt, hogy e tettet
253 28| tökéletesen megvigasztalva érzé magát -, de a fiskális úr, mikor
254 29| az ellenkezõre határozva magát; s midõn Erzsébet a szobába
255 29| átgondolá, arra határozta magát, hogy a zsiványt fel fogja
256 29| hallatszott, megállva, s midõn magát meggyõzé, hogy senki sem
257 29| parton álló kis sajkába veté magát, s erõs lökéssel eltávozva
258 29| ezzel Ferkó, anélkül, hogy magát többé feltartatná, két társával,
259 30| különösen felhívatva érzé magát, hogy a szolgabírónak õ
260 30| volna, a kályhalyukba menté magát, honnan a hajdú által kihúzatott. -
261 30| csak azért határozta el magát, hogy mívelt embernek tartassék,
262 30| fejét felemeli és hátraveti magát: meghajlanak; ha a másik
263 30| szakács ajkai vonultak, midõn magát alig hallható hangon negyvenkét
264 30| sokkal fiatalabbnak tartja magát. A szakács s esküdt felkacagtak,
265 30| intés mellett nem bírhatá magát hallgatásra -, a kérdés
266 30| biztatói? Mert hogy a tettet magát senki más, mint te, alávaló
267 30| egyszerre kérdék: rosszul érzi-e magát? Mire amaz csak azt kérdé:
268 30| feltenni nem akarna, mire magát késznek érezi: s így az
269 30| fõbíró gyanítja - tevé hozzá, magát mintegy kiigazítva, midõn
270 30| jött, s végre a jegyzõt magát látá, az élénkség, melyet
271 30| csakhogy valami különöst mondva magát kitüntesse -, a botról nem
272 30| Nemesembernek mondja magát - pótolá az alispánné -,
273 31| fáradtan ágyára vetette magát, de lelkének felgerjedt
274 31| érdemetlenné tette volna magát. Mihelyt szürkülni kezdett,
275 31| embernek elfogatását, ki magát reád bízta? s oly körülmények
276 31| érzelmeivel ellentétbe jõ, magát kötelessége alól felmentheti,
277 31| legszigorúbb büntetésnek kitenni magát, hogysem valaha ily kötelességet
278 31| látszik, e szokás fenntartotta magát. Koronánk úgynevezett tagjai
279 31| kik oly ember iránt, ki magát nemesi kiváltsággal nem
280 31| vannak, az nem tarthatja fel magát többé... s ki tudja, nem
281 31| gazember csakugyan úgy tetteti magát, mintha e szörnyû dolgot
282 31| kénytelenségbe juthat, hogy magát igazolnia kell, s ez, meg
283 31| mellett adatott elõ - Nyúzót magát kivéve, talán nem bámultatott
284 31| tévedésérõl meggyõzni. Mi magát a dolgot illeti - tevé hozzá,
285 31| írt soraiból látám, hogy magát irántam háladatosságra kötelesnek
286 31| becsét nem ismerheté, sem magát megszerzésökért ily veszélynek,
287 31| szokott, visszatartóztatá magát, nem tartá szükségesnek,
288 31| ki a mérsékletet, melyre magát eddig kényszeríté, tovább
289 31| kímélettel felhagyjon, mellyel magát eddig viselte. - Hogy merészelem
290 31| mióta rossz életre adta magát, e házban nem volt; mire
291 31| azon hazugsággal mentegeti magát, hogy Violát engedelmeddel
292 31| kéré, hogy ne nyomassa el magát fájdalma által.~- Ne félj -
293 31| S ezzel mélyen meghajtva magát, Tengelyi, Vándoryt magával
294 32| Vilma nyugodtabbnak érzé magát, s maga Erzsébet csendesebben
295 32| bundáját, a kocsiba veté magát, melyet Réty érte küldött,
296 32| római csak forumán érzé jól magát - a táblabírónak a megyeházánál
297 32| kevés ember tüntette ki magát, ki élete végén be nem vallotta
298 32| bír, s alig van valaki, ki magát kitüntetve látván, a dolgot
299 32| mindamellett, hogy oly könnyen érzi magát, mintha csak egy fél fontot
300 32| Mirõl beszélt? Hogy viselte magát?~- Hát sehogy se! - válaszolt
301 32| keveredett, nem tetteti magát, mintha mellette mindent
302 32| sehol jobban nem érezheti magát, mint hegyes ívek alatt,
303 32| tömlöc építésére határozta el magát. Az újabb tömlöcök, mint
304 33| tökéletes setétben érezte magát. E setétség, fõleg pedig
305 33| szenderült, szabadon átengedheté magát gondolatainak. Vannak emberek,
306 33| szerencsétlen állapot, melyben magát látá, s a veszélyek, melyek
307 33| s vánkosokat rakott le, magát, mint Csavargós Gazsit,
308 33| látszik, megelégedettnek érzi magát fogsága alatt? - szólt Tengelyi.~-
309 34| mégis magányosan találja magát, azon szomorú meggyõzõdésre
310 34| joggal boldognak mondhatá magát. Úgy látszott, személyes
311 34| alispáni széket elfoglalva, magát e helyen, hol õt hódolók
312 34| senkit megsérteni s így magát egy magasztalótól megfosztani
313 34| megye alispánnéja elfoglalt, magát megelégedve nem érezheté.~
314 34| megelégedése nem tarthatá fel magát. Ha eddig örült, hogy a
315 34| s mintegy megalázva érzé magát önszemei elõtt.~Csalódik,
316 34| bizonyos irányban elragadtatá magát; s Réty, ha nejét soha forrón
317 34| meg hiúsága tárgyait, s ha magát egy téren reményeitõl megfosztva
318 34| színleléssel úgy tetteté magát, mintha az, minek ellent
319 34| szerencsétlenebbnek nem érzé magát, mint e pillanatban. Lelke
320 34| oly irány követésére látá magát kényszerítve, melyet rosszallt,
321 34| vala a helyzet, melyben magát látá; s Réty annyival inkább
322 34| olvasva át, székére veté magát s szemeit az égõ gyertyákra
323 34| alispán fájdalmasan, midõn magát székébe visszaveté -, te
324 34| vigasztalásra érzé fölhíva magát. Elmonda minden lehetõséget,
325 35| egészen másképp viselte volna magát. Õ otthagyta volna a kesztyût,
326 35| elsõ, ki nagy családokból magát kitünteté, sokszor híres
327 35| ki a politikára kiképezte magát, miután hihetõ, hogy egész
328 35| között ily szerencsésnek érzi magát.~Ha valaha fiatalember,
329 35| közélet körébe vetette volna magát; hisz ki látja át ifjú korában,
330 35| talán boldogabbnak nem érzé magát, mint õ ez egész idõ alatt.
331 35| viseltetett, nem gyõzheté magát le annyira, hogy sokszor
332 35| sikeretlen küzdéshez felhíva érzé magát. Azon inpraktikus emberek
333 35| amaz keserûen - képzelje magát helyzetemben, s mondja,
334 36| mint nevelõ szolgált, s magát ez idõ alatt igen kitünteté,
335 36| fáradsággal fenntarthatja magát a hír ingó hullámain; csak
336 36| amint mondám, neveztetni magát akárhogy, akárki által s
337 36| s mikor, csak neveztetni magát, ez az egész mesterség.
338 36| rendszer szerint akarta magát gyógyíttatni, míg ott, hol
339 36| haljon meg? Most, mielõtt magát életében még egyszer szabadnak
340 36| láthatta - mondá, hogy jól érzi magát, kérdezõsködött szülõi-
341 36| kétségbeesésnek engedte volna által magát. Voltak, kik e szelíd férfiaktól
342 36| lelkész oktatásai által magát meggyõzetni nem engedé,
343 36| kötelességül, s õ ehhez tartá magát.~Ha a zsidó zavart álmaiból
344 36| majdnem kétségbeesve veté magát vissza vánkosára. Végre
345 36| után, mely alatt, mintha magát arról akarná meggyõzni,
346 36| meg.~A zsidó visszaveté magát vánkosára. Vándory mély
347 37| foglalatosság kell, hogy el ne unja magát, s azon dolgok nagy részének,
348 37| suttogásokat, kénytelennek látá magát az ülést feloszlatni, miáltal
349 37| felõle, s oly nyugodtnak érzé magát, mintha már meghalt volna.
350 37| zsidó mégis jobban érzené magát, és?... Meg kell tudnom! -
351 37| szívvel kérdé, miként érzi magát a beteg most? s nem tudja-e,
352 37| olyanok, hogy az alispánné magát általok megnyugtatva érezheté,
353 37| nagysád is rosszul érzi magát?~Rétyné összeszedé minden
354 37| elzárva, pamlagára veté magát, s egy ideig néma kétségbeesésbe
355 37| a helyzet elõtt, melyben magát látá - nincs-e semmi mentség? -
356 37| rázá, látni lehetett, hogy magát addig semmire nem határozhatá
357 37| üveget, s egy székre vetve magát, szemét kezével takarta
358 37| miként ragadtathatá el magát annyira félelme által, hogy
359 37| feküdt, sokkal jobban érzi magát. Azóta majdnem mindig szunnyadozik.
360 37| midõn beszélésre kényszeríté magát, a hallgatót borzadással
361 37| szobájában magányosan találva magát, nem ismert fontosabb kötelességet,
362 37| alispánné pamlagára vetné magát, s a szobában fájdalmas
363 37| s talán vádolva gondolja magát. Ki tudja, mire nem képes
364 38| be nem éri, vigasztalja magát azzal, hogy a kivételek
365 38| szándékosan mérgezte meg magát; s miután az, hogy szobájának
366 38| nem vetemedik, mik által magát Vándory követelései ellen
367 38| ellenség megint összeszedhesse magát, s újra megverhessék. Látod,
368 38| inkább megelégedve nem érzé magát, mint mostani társával;
369 38| ismét katonának képzelheté magát, s fölemelkedve kengyelében
370 38| szél engedé, összefogva, magát a gondolattal vigasztalá,
371 38| János gazdáját, mihelyt az magát fiatal pajtásával kibeszélte,
372 38| szegény ember jól érezheté magát. Háza nem vala oly nagy
373 38| megelégedettnek nem érezheti magát, s ha a szerencse rá halmozná
374 38| magányosnak s elhagyottnak érzi magát: úgy ragaszkodnak a nép
375 38| elõtt meghajlik s mi iránt magát háládatossággal lekötve
376 38| más hely a világon, hol magát egészen otthonosnak érezheti.
377 38| nevez, megfosztva láthatja magát? A jövõ szüntelen fenyegetve
378 38| legalább nyugodtnak érezheté magát. A végzet, mely az embernek
379 38| Zsuzsinak nem sok kelle, hogy magát szerencsésnek érezhesse.
380 38| megfelelhetett, õ boldognak érzé magát. Míg maga mellett férjét
381 38| egészen boldognak érzé magát. Életének legfõbb reménye
382 38| egészen leveretni nem hagyja magát. A gyenge kéz, melynél gyermekét
383 38| lopni szokott, elhíhatjuk magát a gulyást harmadiknak. Így
384 39| nehezítse, legalább úgy tetteté magát, mintha ezáltal csakugyan
385 39| csakugyan megnyugtatva érzené magát.~Viola, kinek, valahányszor
386 39| s Réty Ákos kezeibe adja magát, vagy ha ezt nem találná
387 39| annál nyugodtabbnak érzé magát. A két emberölésen kívül,
388 39| kiállta, s most önmaga adja magát a bíróság kezébe, a legkeményebb
389 39| volt, az vala, hogy mielõtt magát s írásait Réty Ákos- vagy
390 39| csepp véréig védelmezni magát, hogysem Tengelyi írásait
391 39| által, már céljánál gondolá magát. - „Csak most ne hagyj el,
392 39| így majdnem céljánál látá magát, a síkról visszanézve mindinkább
393 39| kedélyére, annyival jobban érzi magát Porváron. Letette betegeskedés
394 39| egyéb az embernek, hogy magát boldognak érezze?~Az öreg
395 39| hogy fia is majd kiforrja magát.~Az öreg Tengelyi eleinte
396 39| teljesen megelégedve nem érzé magát, de miután Ákosnak fia született,
397 39| öntudattal vigasztalhatja magát, hogy minden tehetségével
|