Fejezet
1 1 | legboldogabb, mert csak az õ szabadsága nem gátoltatik
2 1 | Európa nagyobb folyói közt õ az egyetlen, ki nemes öntudattal
3 1 | nemessége, s nemeseinek õ is különös jeleket ád, melyek
4 1 | erénynek oka nem volt, mint õ, miután mindenki, aki õt
5 1 | valaki által viseltetik. Õ a közrend fenntartója, a
6 1 | minden parancs keresztülmegy. Õ a vizek szabályozója, utak
7 1 | ti. a megvesztegetést -, õ is odatartá kezét, sõt kész
8 1 | kívánni a bírótól, hogy csak õ maga legyen háládatlan az
9 1 | nem kívánná-e ezen esetben õ is, hogy bírája tõle ajándékot
10 1 | azokat ijeszteni, kik mint õ, elég szemtelenek lennének
11 1 | hasznosabb polgára; ha ház épül, õ veti tégláit; ha valahol
12 1 | ha valahol lakat romlott, õ igazítja meg, hogy a birtok
13 1 | táblabíró sarkantyúját veszti, õ veri fel; - a lakadalmaknál
14 1 | veri fel; - a lakadalmaknál õ húzza a brúgót, s õ ássa
15 1 | lakadalmaknál õ húzza a brúgót, s õ ássa a sírt, ha valakit
16 1 | mernék fogadni, hogy õ volt.~- Kend rosszabb szemeivel -
17 1 | kérdezi: merre ment Viola? s õ azt mondja, hogy nem látta.~-
18 1 | levelet hord az alispántól, s õ ártatlanságában bízik. De
19 1 | Nyúzónak némileg igaza volt, s õ csakugyan szövetségben áll
20 2 | észrevételeiket a tractushoz, úgy õ is, kinek hallgatása nekik
21 2 | predikációira gondolkozott, s õ elsõ lépéseit mászta - akkor
22 2 | sötét aknáiba miért merülne õ? Körében ezer hang szólal
23 2 | õsz fürteit árnyékozák. Õ, ki e házban született s
24 2 | sír olyanokra inte, kiknek õ volt legjobb vigasztalója,
25 2 | kerület után érhetjük el - õ nem ismeri még; õ nem tudja,
26 2 | érhetjük el - õ nem ismeri még; õ nem tudja, hogy a világ
27 2 | tanácsra vala szüksége, õ volt békebírójok, tanácsadójok.~
28 2 | tapasztalás tesz gyanakodókká, s õ még azon boldog korban állt,
29 2 | bárdi lelkészséget átadja, õ kívánatinak kielégítésére
30 2 | magokkal. Mondám, elmene õ is tudományt keresni, s
31 2 | hogy egypár úrfi, kiket õ készített a vizsgálatra „
32 2 | nemes mesterségét, mint õ. Az ember- s igazságszeretet
33 2 | barátot s védelmezõt talált. Õ mártírja, vagy mint Porváron
34 2 | hallgat senki”, de legalább õ maga nem üldöztetett, s
35 2 | szívesebben vitatkozott, mint õ, s természetes, hogy az
36 2 | mások hevességét rosszallák, õ (ha maguk voltak) egyre
37 2 | támadja meg a törvényszéket, õ õrzé meg erényét most is
38 2 | ugyanazt mondja, midõn az õ meggyõzõdése szerint is
39 2 | kételkednék ezen elv valóságán õ maga?~Jónás tehát testestõl-lelkestõl
40 2 | tribunusokhoz, valahányszor õ Konkolyival vagy a párt
41 2 | jövõ tisztújításig pedig, õ kétségen kívül valami dikasteriumhoz
42 2 | hogy reményljen és élvezzen õ is. Nem leszek hosszas e
43 2 | Jónásra nézve rég eljött, õ szerénnyé vált kívánataiban.
44 2 | jövõje biztosítva volt, õ megelégedett helyzetével. -
45 2 | nevelõsködött, katolikus volt, õ reformált, mint midõn még
46 2 | mint Tengelyihez, miután õ vala minden tisztek között
47 2 | ellen szót emelt, végre õ, kinek háza felgyújtatott,
48 2 | természetesebb, mint hogy ismét õ választatott áldozatul,
49 2 | emelkedni nem tudnak; s õ rég nem vágyódott más után,
50 2 | népszerûséggel bírna, mint õ. Voltak itt is, kik elveinek
51 3 | kongásokban, mintha fáradva volna õ is, s félig szunnyadozva
52 3 | öszvekötött iratcsomó van, melyet õ - ti. a szóló - annyira
53 3 | óvással, hogy mi õt illeti, õ nem fél, Ákos után elindult.~
54 3 | találkoznának keresett ellenökkel, õ Ákosnak segítséget szerezni
55 4 | gyermekkorában, mit tehet õ róla, hogy férje zsivány
56 4 | asszonyt akarom látni; mire õ megjegyzé, hogy bizony kár
57 4 | napokban még ágyaik voltak, õ kevés száraz gallyat szedett
58 4 | addig Vándoryért futok, õ félorvos. Isten áldjon meg.~
59 4 | öreg sietve elment, nehogy õ is könnyekre fakadjon; s
60 5 | bajod?~Peti - mert csakugyan õ az, kivel itt ismét találkozunk -
61 5 | átka feküdjék fejemen, de õ, õ, kit úgy szeretek...
62 5 | feküdjék fejemen, de õ, õ, kit úgy szeretek... ki
63 5 | nem mentheté meg senki. Õ azonban megszokva az ily
64 5 | nyugodtan, mintha nem is õ lenne, aki kerestetik, fölállt
65 5 | mint apja, zsivánnyá váljék õ is, e csecsemõ, kinek még
66 5 | szemekkel mondá el miatyánkját, õ maga az ablaknál nézé s
67 5 | Macskaházy, mert csakugyan õ vala ott, megösmerve Violát,
68 6 | szenvedélyességét mérséklé, õ, kire ez szíve titkait bízta;
69 6 | melyre asszonyok csak az õ korában, s akkor is vajmi
70 6 | pártokon állunk, legalább mint õ hiszi, mert magam részt
71 7 | érkezett; mely érdemrõl azonban õ, mi az erény jellemzõ tulajdona,
72 7 | megtevék hatásukat, hogy õ - ki, mint az egész környék
73 7 | maradt félhez számíttattak, õ maga a többségtõl pártolva,
74 7 | találtatott, s habár eleget mondá õ, hogy a pénz ellopatott,
75 7 | ellensége lett volna, mint õ, ami pedig a népképviseletet
76 7 | kitaszíttatik, noha közönségesen õ jön ki elsõ annak ajtaján,
77 7 | rosszallhatja, hogy angyal létére õ is, ki született báró, azaz
78 7 | éljeneztetett meg, mint õ. A nemes hadnagy példája
79 8 | teóriáit délelõtt, mint õ. Ne kárhoztassa senki a
80 8 | juttaták, s az ebéd vége felé õ is, mint barátja, szomorúan
81 8 | Láttad ma testvéredet? õ nem szeret, utál, megvet.~-
82 8 | iránta az ebéd kezdetén; hogy õ, becsületére, alig ivott
83 8 | utálatos teremtés, mint õ, ily angyal után nem vágyódhatik,
84 8 | után nem vágyódhatik, hogy õ örülni fog, ha Etelka más
85 8 | szerencse oly valakinek jut, kit õ ismer, annak kitekeri nyakát,
86 8 | Pennaházy még esküdtté, s õ Pennaházynévá nem vált,
87 9 | meg, miután az, ki mint õ, valamirõl szabadon rendelkezik
88 9 | Mire a báró válaszolá: hogy õ sok módokat tud; az elsõ
89 9 | szokás szerint megnyittatott, õ maga elsõ, Krivér fõjegyzõ
90 9 | beadják. Ez az út, melyet õ is követni akar, pedig tizenkét
91 9 | azonnal befogatni akart, mitõl õ és mások, kik példáját követni
92 10| hallott. Nagyban s kicsiben õ nem határozott semmit anélkül,
93 10| kisebb dolgokért kockáztatná; õ nem számol, s hol becsületrõl
94 10| követett el, de azért...~- Õ javíthatlan - szóla Etelka,
95 10| köszönhetjük megszabadulásunkat; ha õ nem jõ, feldúlják a házat,
96 10| Violát? hová gondolsz, õ talán harmadik megyében
97 10| ment. - Bizony isten, ha õ nem jõ, oda vagyok, egész
98 11| olyanokkal köté öszve, kik, mint õ, a nemes közönségnek csak
99 11| ugyan ki, de mely, mióta õ utazásából visszatért, útjainak
100 11| S mindöszve mi baj, ha õ elvál? Becsületes ember,
101 11| vádlott õsapja, mint mit tett õ maga, mert sorsát nemes
102 12| rendeztek fõispánuknak. Õ maga fáradtan annyi nyájasság
103 12| hiedelem támadjon, mintha õ Rétyt elhagyta volna. Egy
104 12| tartatik, mindent tesz, mit õ akar; maga tanult ember,
105 12| azt válaszolá, hogy miután õ maga a pártok mozgalmain
106 13| én nemesember vagyok, s õ mégis mindöszve haszontalan
107 13| fõbeüttetni nem akartam. Õ parancsol, én engedelmeskedem,
108 14| tarthatá meg irányát. De õ nem érzé a hideg nedvességét,
109 14| legkellemetlenebb vendég volna, õ fáradni s izzadni fog, hogy
110 14| reményeit balgatagságnak nevezé. Õ, ki egy trónról mondott
111 14| vegyületlen érzeményt, melyet õ keblében hordoz. Nem voltak-e
112 14| én boldog voltam így is, õ gyengébb, s nem viselhetné
113 14| eltöltheti. Ábrándozott õ is, de a nagy kastélynak,
114 14| kereshetné! de nem boldog-e õ így is? Azon gyönyör után,
115 14| végre ez óra is elmúlt, s õ mégsem jött, midõn kinézve
116 14| haragszanak, lovai biztosak, õ ismeri az utakat, s valóságos
117 14| felsóhajtott:~- Oh, anyám, õ nem jön, bizonyosan baj
118 14| remegve -, Ákos oly bátor, õ nem ismer veszélyeket, de
119 14| lenne, ha oly legény, mint õ, Porvárról idáig nem tudna
120 14| legény, eszem a lelkét! Õ az én tejemen nevelkedett
121 14| tejemen nevelkedett fel, õ nem olyan, mint a többiek.~-
122 14| oly fennszóval. Itt van õ?~- Viola?~- Hát ki más?~
123 14| fényes helyzetben láthatja; õ maga pártolta, ártatlan
124 14| Hiszem, jó Ákosom - szólt õ -, én nem kételkedem, nem
125 14| utamba s ide vezetett; ha õ nincs, ma nem láttuk volna
126 14| kérem, semmit, mint áldását: õ, hidd el, nem fogja megtagadni.
127 14| fogja megtagadni. Hisz atyám õ, s hányszor mondá, hogy
128 14| meglátogat néha.~- Igen, õ eljõ bizonyosan. Jó nagy
129 14| megtámadja, ez lármát üt, s õ a legnagyobb veszélynek
130 15| mutatni a küldöttségnek, hogy õ bírja legjobban. Estig sem
131 15| figyelmezteté, miként elnöknek õ neveztetvén, kötelességénél
132 15| népszerûség meleg öleléseit, õ Rétyként nyájasan mosolygani,
133 16| nyomorúságában fölvettük.~- Ki tudja, õ volt-e? - mondá a lelkész
134 16| szegények s gazdagok között, õ látja a szíveket, s Viola
135 16| mint üdvezítõnk.~- Igen, de õ isten fia volt - szólt Zsuzsi
136 16| gondoltam, hogy oly ember, mint õ, engem szeretni tudna. Viola
137 16| mezõn aratásnál voltam, s õ négy ökrével, ott hol én
138 16| segített; vagy ha a Tiszánál õ merített vizet vedrembe,
139 16| lesütöttem szemeimet, s õ derekamon fogva magához
140 16| elég ha lovait odaadta, õ maga nem megy el tõlem a
141 16| forspontját leszolgálta, s hogy õ ma nem megy istenének sem.
142 16| terheit, de hát nem boldog-e õ, mindemellett? Azon szeretet,
143 16| bánatát vigasztalhatá, õ szótlan fájdalmában nem
144 17| asszony nem volt is egészen az õ kedve szerint, és sokszor
145 17| Liptákné, mert tudjuk, hogy õ vala Ákos dajkája, a szobából
146 17| dajkája, a szobából kiment, õ vette karjára, s ha a gyermek,
147 17| köszönhetett. Szép napokon õ járt vele a kertben s mezõkön,
148 17| s mezõkön, ha szél fútt, õ bocsátá fel a nagy sárkányt,
149 17| maga készített; ha esett, õ igazította a kis malmot
150 17| korától a zászló alatt állva, õ közelrõl látta, õ részt
151 17| állva, õ közelrõl látta, õ részt vett a történetekben,
152 17| nagyobb optimista nálamnál, õ mindenben a jó, én mindenben
153 17| mások kívánhatnák, vagy õ maga félthetné.~- Azt mondják
154 17| fogai közt morogva, hogy õ azt már eddig tízszer is
155 17| járt körül a városban; de õ, kit eddig minden darab
156 17| hítta az aleopathákat, mert õ maga gyenge orvosságaival
157 17| irományok Violánál vannak, õ visszaadja, annyi bizonyos.~-
158 18| inti, hogy mint õk, úgy õ munkája által földi létének
159 18| egykor sírjába fog szállni õ is, eltûnve a nagy róna
160 18| esztendeje, hogy zsivány, s még õ árulkodik, no várj, várj!
161 19| ha édesapja meg nem hal, õ nem lehetne fõbíró; a prém,
162 19| mégis oly tokányt, mint õ, senki sem fõz a vármegyében;
163 19| jobb a többinél. De sebaj! õ parancsol, s az ember aztán
164 20| járnak, s útjok rossz, míg õ könnyû szekeren, a legjobb
165 20| az önmegtagadást, mellyel õ, ki keble mélyében gyémántokat
166 20| tölté lelkét. Mi boldog volt õ egykor! Ha a mezei munka
167 20| fejszéknek döngése, melyekkel õ s egy paraszt az ajtót verék,
168 20| kétszáz lépésnyire tõle. Õ a tanyát körülfogta õreivel
169 20| körülfogta õreivel és seregeivel, õ mindent elrendezett gondosan,
170 20| zsiványokat megfogják, kiket õ különösen e célból hozott
171 20| Vére Viola kezére feccsent; õ kétkedve álla, mit tegyen.~-
172 20| következésében a földre esett, s õ is Rácz mellett feküdt.~
173 20| lövés nem érheté-e keblét? Õ nem imádkozhatott. Kétségbeesve
174 21| üldözõinek kezeibe került; de õ üdvösségét adta volna, ha
175 21| ahelyett, hogy remegne, õ vele osztá veszélyeit; ha
176 21| veszélyeit; ha szenvedõt látott, õ nem sírt, de segített; õ
177 21| õ nem sírt, de segített; õ nem halványult, nem ájult
178 21| férje leheli ki életét, s õ jelen sem lehetett szenvedéseinél,
179 21| mezõn férjemet vártam, s õ nem jöhetett, mily iszonyú
180 21| szegletek egyikében feküdtek.~- Õ nincs itt - szólt végre
181 21| szerencsétlen asszonyban -, õ hihetõképp -~- És ez mi? -
182 21| Nyúzó a többiekkel távozván, õ õreivel egyedül maradt;
183 21| észrevéve, hogy fázik -, s õ kikötve, ott szabad ég alatt.~-
184 21| kovács pajtása, ki, mint õ, cigány létére a falun kívül
185 22| egy-egy statárium, mi által õ a polgári társaság igen
186 22| testi-lelki barátja, most is õ hozta gyerekeit Tiszarétrõl,
187 22| barátságosan szólt feleségével. Ha õ lenne a hóhér, Violáné csak
188 22| elõl ez szemeit elvoná -, õ meg fogja mondani, miért
189 22| sértés követtetnék el, azt õ nemcsak a vármegyénél, hanem
190 22| ki, leírhatlan. - Ez az õ kendõje vala, ugyanaz, melybe
191 22| alávalóságát bebizonyíthatá? Õ, a zsivány, két ember ellen,
192 22| meggyõzõdése szerint beszél. Õ nem érdemel büntetést, abban
193 22| pedig az egész rablás az õ parancsolatára történt.~
194 22| többiekhez, hogy a rabhoz õ intézhessen némely kérdéseket. -
195 22| nem adva elõ semmi okot - õ tenni elmulasztott. A rab
196 22| megyénél? Vagy ha talán õ sem szeret találkozni tisztviselõkkel,
197 22| talált, kinyilatkoztatá, hogy õ részérõl, ha e nemes nyilatkozat
198 22| hódol szívesebben, mint õ, de hogy vannak dolgok,
199 22| megfeledkezett mindenrõl. - Õ ellene vala a halálos büntetésnek
200 22| látszott, más nézetben volt: õ az ajtóhoz közel ülvén,
201 22| az kívántatik tõle, hogy õ, ki ez életnek egész becsét
202 22| életnek egész becsét ismeri, õ, ki még egy kutyát sem tudna
203 22| szerencsétlent a hóhérnak általadja, õ lesz. - S másrészrõl bírói
204 22| fenntartásának érdeke, melyet õ, mint hazánkban sok becsületes
205 22| újra nyugtalanná lett. Õ ismeré emberét, s tudta,
206 22| azonban ember ember marad, s õ a Macskaházy úr által mondottakat
207 22| Hát azt mondtam, hogy õ nem szereti? - sóhajta Violáné,
208 23| gazember, hogy a tolvaj õ, hogy...~- Nyugodtan, barátom -
209 23| mondá Kálmán fennszóval -, õ mindent tud. S ha módot
210 23| paripáján senki szebben, mint õ. Ily úrfit nem mindennap
211 23| megmenthettem volna ez embert, s õ mégis meghal. Vére lelkemen
212 23| magának, hogy a rab halálának õ maga volt oka. De itt, ha
213 24| kivihetõségén kételkedik, miként õ, Nyúzó Pál, minden pohárra,
214 24| sorsa el vala határozva, s õ nem kért, nem mentegeté
215 24| megtörtént? Hisz mit tehet õ nejeért, ki általa házi
216 24| melyben ha fel nem váltják, õ bizonyosan megfagy.~János
217 24| úgy tetteté magát, mintha õ is innék, s e cselekvés
218 24| esküdött: hogy mi õt illeti, õ nem tarthatja ki tovább
219 24| szintúgy keresztülment, mintha õ lett volna az, kit a törvényszék
220 24| vacsoránál a többiekkel õ is ivott, nem ijedt vissza
221 24| megtudtak? S nem hált-e õ két esztendõ óta, mióta
222 24| felé sietni hall? Sietett õ is, s leejtve dunnáját,
223 24| csókolva, szinte elsietett; õ maga, boldogan, mint ki
224 25| önmagának szemrehányásokat tett, õ lévén az, ki Vilmát s anyját
225 25| várható, sõt bizonyos, hogy õ is el fog követni mindent,
226 25| szorítá, látni lehetett, hogy õ legalább e pillanatban talán
227 25| mélyen hatottak szívére; de õ életének azon korához ért,
228 25| év múlva nem változott, õ a házasságot ellenezni nem
229 25| hajtogatá - soha! soha! sem õ, sem én ez õrültséghez meggyõzõdésünket
230 25| becsülettel eléljek. Ha õ élne, nem szorultam volna
231 26| mert Ákos Vilmát szereti... Õ, ki elõtt a világ nyitva
232 26| fõbejáró... s persze az õ állásában...~Már esteledni
233 27| vala, mint egyébkor, de õ is, úgy látszott, megnyugvék
234 27| folytatá gondolatait -, õ Vándory írásaiból néhány
235 27| Tengelyi irományaival együtt - õ, Macskaházy - késõbb átadja
236 27| vagy beszéljen úgy, mint õ érdemli.~- Ments meg isten -
237 27| neheztelésre, mert hisz õ az, ki által éltem fõboldogságától,
238 27| bebizonyíthatná. Tegyük fel, talán õ maga is tudja, hogy nemtelen
239 27| szereztek nemességet?... Õ ehelyett azt mutatja meg,
240 27| tisztújításnál megverték, vagy õ vert meg valakit... nincs
241 27| Tengelyi úr dolgaiban veszek, õ maga azon lesz, hogy a fõügyész
242 27| csalódik; sõt adná az ég, hogy õ hozzánk hasonló sorsú lenne!
243 27| hogy beszélni nem akart -, õ Vilmát imádja...~- Kérdésen
244 27| nyájasan -, kit nem imád õ? Nincs érzékenyebb szív
245 27| csak azt válaszolta, hogy õ Vilmának jegyesét ismeri,
246 27| becsületesebb ember, mint õ! Hisz elsõ gyermeksége óta
247 27| hozzá, ha ily ember, mint õ, feleségén kívül ne udvarolna
248 27| Tengelyiné szólni hagyja, õ kétségen kívül visszavonja
249 28| gyilkosságnak nevezi: s így õ is tette felett elfelejté
250 28| intsen fejével... ugye, õ volt?~Macskaházy ismét fejét
251 29| ellene; és ha elmegy - ha õ, egyike azoknak, kiket a
252 29| ígértetett volna díjul... õ erre képtelen vala. Elõtte
253 29| a vacsorához hívja, mind õ, mind a többiek nem csudálkozhattak
254 29| gyilkosságnak, habár tudatlanul, õ vala indoka. A kocsis s
255 30| haldoklónak utolsó szava az õ neve volt, észrevehetõ hatást
256 30| magát, hogy a szolgabírónak õ adja a szükséges felvilágosításokat.~-
257 30| urakat, hogy addig csak az õ jól fûtött szobájába menjenek,
258 30| beléillesztheti... mit bánja õ, hogy tetszik neki? s Nyúzó
259 30| jó kegyes uram volt, ha õ élne, nem bánnának így velem!~-
260 30| kérdeztem: ez gyilkolta-e meg? õ fejét rázta; de ki tudja,
261 30| Kata asszony, mert mint õ maga többször helyesen megjegyzé,
262 30| asszonynál is minden izgágának õ oka, s most mindent a zsidóra
263 30| hogy ami korát illeti, õ keresztlevelét nem látva,
264 30| saját meg gyõzõdését illeti, õ még sokkal fiatalabbnak
265 30| érzett, bõven kármentesíték. Õ azoknak vala egyike, kik
266 30| reménységében inkább, mint õ. Kettõ helyett, az igaz,
267 30| figyelmetessé tegye, miként õ ezen állításban soha meg
268 30| csaknem sírva mondá: hogy õ szegény özvegy, s a nemzetes
269 30| hogy szegény barátom az õ kezei által fog meghalni...
270 30| hanem más valaki ölte meg, õ nem tudja, a zsidó mit kereshetett
271 30| kiket ismerek, bizonyosan õ volna az utolsó, kirõl ily
272 30| akár más valaki által, kit õ erre felfogadott, raboltattak
273 30| más valaki vádoltatik, s õ, részérõl, a zsidót teljesen
274 30| bizonyosan csalódott, s hogy õ ostoba asszony, ki mindent
275 30| Midõn a házban lárma támadt, õ volt az elsõ, ki a béressel -
276 30| végett a jegyzõt, kinek õ maga is köszönettel tartozott,
277 30| melyet találtak, de hogy sem õ, sem pajtásai egy szóval
278 31| meg - érzete annak, miként õ maga a zsivány jelenlétét
279 31| cimborája volna; mintha õ, ki eddig majdnem túlzott
280 31| segédkezet nyújtson; hogy õ, részérõl készebb volna
281 31| csak azt válaszolá, hogy õ az egész dolgot egészen
282 31| lássa, mit érdemlett volna õ; nálunk, úgy látszik, e
283 31| de én õt jobban ismerem. Õ belsejében nem romlott meg
284 31| borzadást gerjeszt, hisz õ is, lám, csak gyengeségbõl
285 31| megszokta a sors csapásait; õ annyiszor érezte az emberek
286 31| kikérdezni, mondta, hogy õ nemesasszony, s másra felelni
287 31| s hogyha nem felel, majd õ tudni fogja, miként kényszerítse.
288 31| szerint is bizonyos, hogy õ a gyilkolásnak szándékát
289 31| Tengelyi megjegyzé: miként õ, mennyire emlékezik, ezt
290 31| úrért, ha úgy kívántatnék, õ szívesen ma is felvállalja
291 31| feleletteher rajta fekszik s õ ehhez hasonló esetben kezességet
292 31| nincs, mert azon esetben õ kikérdeztetését szívesen
293 31| legyen meggyõzõdve, miként õ mindent el fog követni,
294 32| midõn az alispán elment, õ is eltávozott, hihetõképp,
295 32| helyzetbe juthat. Mit tudom én! Õ elmondott mindent, mi akárkit
296 32| kezességet elfogadni nem akar, õ nem kényszerítheti reá -
297 32| kérésemet teljesítse... s õ megtagadta!~- S ki tudja -
298 32| teins Karok és Rendek, ha õ Tengelyinek, kit e megyében
299 32| bölcs belátására bízatott, s õ ismét e jogát egészen a
300 32| törvényhatóságra célzok, melyben õ él, vagy hivatalt visel.
301 32| s senki sem szól felõle. Õ szerencsétlen volt! Már
302 33| férfi nevet megérdemlé, õ vala az. Elhagyatva barátjaitól,
303 33| köhögök? Kérd meg Pistát, hogy õ beszélje el, miképp ölte
304 33| sikerültek -, a pálinkát õ fizette, hagyjuk most békével.
305 33| jogállapotok fenntartása az õ érdekökben is fekszik, átlátom,
306 33| tétessék ki, melyeket sem õ, sem bírája, sem azok, kiknek
307 33| volna, mint hogy a jegyzõ az õ erkölcsi romlottsága felett
308 34| nélkül az ifjúra; s ámbár õ atyja nagyravágyó terveinek
309 34| mint hogy Taksony megyében õ legyen az elsõ, õ az, kit
310 34| megyében õ legyen az elsõ, õ az, kit leginkább szeretnek
311 34| lehetõ legnagyobb szégyen, õ nem is kívánt egyebet.~E
312 34| mindenki bámulja, miként õ özvegy létére a környék
313 34| szerényebb helyzetben él õ, hanem egyszersmind férje
314 34| változtassa által, melyet õ maga érzett.~Ily befolyás
315 34| elfoglalt, senki inkább, mint õ maga.~Mennyivel kellemetlenebbé
316 34| bírt, visszaszerezhetlen, õ most egészen osztá neje
317 34| akaratlan cimboraságba jutott. Õ elõre látá mindazon nehézségeket,
318 34| közbeszélgetés tárgyává válnak, s õ maga, ha nem is a bíró -
319 34| elkövetésénél ott vesztette; de ha õ felmentetik, nem válik-e
320 34| a viszonyokat, melyeknek õ áldozatja, tudod, mindezen
321 34| nyújtott célom kivitelére is. Õ szerzé meg a szükséges irományokat,
322 34| nõmet apám házához vezetem, õ, kinek büszkeségét ismerém,
323 34| fel életem csendjét, mint õ? kinek köszönhetem, hogy
324 34| pillanatok egyikéhez jutott õ, hol a szív, tovább nem
325 34| irományok elrablásában, mit õ csak a tett elkövetése után
326 34| elleneztem nõm akaratát. Ekkor õ, hogy - mint mondá - gyengeségemet
327 34| üdvös befolyásra, melyet õ mint a megye alispánja a
328 35| s tavaszkor ezek, télben õ maga fáradjon, s pedig nemcsak
329 35| nem ismertettem meg, s kit õ igen jól használhat.~Ott
330 35| másképp viselte volna magát. Õ otthagyta volna a kesztyût,
331 35| szerelmünknek nem árt, s mire õ késznek mutatkozott. Csatlósy
332 35| úgy járva körül, mintha õ valami különös volna, miután
333 35| szépségét adta - ilyen volt õ boldogabb napjaiban. Senki
334 35| szenvedéseinek egyik oka õ maga. Éjszaka, ha észrevevé,
335 35| boldogabbnak nem érzé magát, mint õ ez egész idõ alatt. Etelka
336 35| egyediségeknek egyike vala õ, kiket a végzet nagyszerû
337 35| inpraktikus emberek közé tartozott õ, kik soha átlátni nem akarják,
338 35| fogalmaival ellentétben állt, õ haraggal elutasított magától!
339 35| vagyok, ítéljenek el, az az õ dolguk.~- De hisz nem szükséges,
340 35| Viola kerüljön kezünkbe. Ha õ, mit eddigi magaviselete
341 36| s meg kell vallani, hogy õ most is hív maradt jelleméhez,
342 36| bátyja által ápoltatott. Õ vala az, ki öccsét a bûntett
343 36| kérje az alispánt, hogy õ, az idõsebb s vétkesebb
344 36| elveszték egykori erejöket, de õ kiállta büntetését. Azon
345 36| fogadni a visszatérõt, de õ szabad lesz, s ez egy gondolat
346 36| hajdúkkal, hogy tudtára adja, de õ magánkívül feküdt szalmáján,
347 36| derített.~Nyájas emlékek! hisz õ zsidó volt: ez élettörténete.
348 36| melyet egész életén át õ, az egyes, a sokasággal
349 36| cseppeiben. Szeretni fog õ is, de kiért életét adná,
350 36| érzett, sõt úgy látszott, õ maga sem számolt részvétre -
351 36| tétetik kötelességül, s õ ehhez tartá magát.~Ha a
352 36| bizalom, melynek szükségét õ is magában hordá, de melyet
353 37| fenntartják? Hogy e kérdés az õ körükhöz tartozik, világos
354 37| hogy maradjon nyugodtan. De õ mindig hánykolódott és sóhajtozott;
355 37| rendes gazdasszonytól, minõ õ vala, kitelik. Ki pedig
356 37| szemei elveszték fényöket.~Õ nem vala többé.~ ~
357 38| Rétyné már magánkívül volt, s õ minden tudománya mellett
358 38| látott, nagy részben nem õ maga volt-e oka? Neje halála
359 38| esett, nem történnek, ha õ maga reájok alkalmat nem
360 38| feleségét s gyermekeit lovain õ vitte el, szinte nem lehete
361 38| kivenni többet. Szerinte õ Zsuzsit csak három mérföldnyire
362 38| társaságától, mi annak, ki, mint õ, tõlök sokat szenvedett,
363 38| miként reméljen szerencsét õ, kit lelkiismerete soha
364 38| szerencsésnek érezhesse. Egy vala õ azon lények közül, kiknek
365 38| míg ennek megfelelhetett, õ boldognak érzé magát. Míg
366 38| gondoskodhatik, míg értök dolgozhat, õ nem kíván többet. Midõn
367 38| asszony keblében megfér; csak õ tudja, mint lehet az anya
368 38| pillanatot szerezzen; egyedül õ ismeri azon erõt, mely míg
369 38| általa megcsalathatnék. Õ meglátta a titkolt könnyek
370 38| esetre bántása nem lesz, s õ bizonyosan meg fogja tartani
371 39| nyugodtan nézett a halál elébe, õ vala az; de a gondolat,
372 39| olvasóim gondolhatják, hogy õ az, kit Ákos a törökdombról
373 39| lelkét sok vétek terheli.~- Õ sokat szenvedett - szólt
374 39| s alispáni érdemei által õ Porváron az elsõ, véleménye,
375 39| szerencsétlenség, mint melyen õ keresztülment, elkeseríti
376 39| miként nem lett volna boldog õ! Hogy a levelek birtokába
377 39| élvezetet, több való szerencsét õ e világon nem találhatott
378 39| Föl akarák kelteni, de õ nem ébredett többé fel. -~
379 39| zöld s határtalan, mint õ, hol a szív szabadabban
|