Fejezet
1 1 | kiterjedésû ángolkert, melynek már majdnem harminc év elõtt
2 1 | fa nem volna is fölötte, már azért megérdemli a látogatást,
3 1 | mint a kínaiaknál valakinek már meghalt elõdei, vagy mint
4 1 | ritkuló hajfürtök, melyek már régen õszülni kezdének,
5 1 | hegy; nem szép-e mindez? ha már az égre föltekinteni nem
6 1 | fönntartására szükséges. Már maga külseje rémüléssel
7 1 | ki bízva ajándékában õt már megvesztegetve gondolá,
8 1 | ezt parancsolja vallásunk; már föltéve, hogy a bíró annak
9 1 | szerint mondhatja ki ítéletét; már ha az egymást majdnem fölmérõ
10 1 | megkerítjük a madarakat? Ha már kitesznek is hivatalomból,
11 1 | téglavetésen kívül, s ha már egyszer a hóhér szerepet
12 1 | mindig közelebb jött, s már ötszáz lépésnyire hajlongani
13 1 | egész dolog csak úgy volt. Már délután valami három óra
14 1 | ballagtunk. Napkeltétõl már délig lovagoltunk, s félni
15 1 | hegedûjétõl, mely kezét már egészen feltörte, megszabadítsák.~-
16 1 | A cigány rimánkodott, s már a pandúrok igazítani kezdték
17 1 | ez Ákoshoz fordulva -, ha már éppen mennem kell, s ártatlan,
18 1 | ember által küld?~- Mikor már mondtam - viszonzá Ákos,
19 1 | magadra.~A cigány, noha a nap már a láthatárt éré, ellentmondás
20 1 | kik csak pár perccel elõbb már kancsó borról álmodoztak.
21 2 | s hogy vágyai s reményei már csak a síron túl teljesülhetnek.~
22 2 | szerint bánt fiával; mi már azért is célszerûnek mutatkozott,
23 2 | s így lõn, hogy a kisfiú már tízéves korában eszmék s
24 2 | hiteles kútfõbõl tudjuk - már pár órával születése után
25 2 | nem vala nyolcesztendõs, s már majdnem minden kép nevét
26 2 | melyek õt késõbb jellemzék, már kifejlõdve voltak lelkében.
27 2 | s az agg lelkész, kinek már ezüst fürtök környezék homlokát,
28 2 | valának, hogy bámulásra már ez is elég okot nyújthatott -
29 2 | oly hallatlan dolog vala már magában véve is, hogy a
30 2 | kétséget; s alig múlt két hét s már a ráciak s pálfalviak s
31 2 | más fordítást köröztetett, már késõ volt. Tengelyi népszerûsége,
32 2 | a szegényeket védelmezi, már egy akció mártírságán is
33 2 | fõbírói hivatalához, melyre már a legszebb boldogítási terveket
34 2 | helyét. A fõispán is mondta már, hogy gondja lesz reád.”
35 2 | fiú bizatott gondjára - mi már csak azért is elég baj,
36 2 | ennyi bajjal küszködve, már majdnem lemondott minden
37 2 | menni nem fog.~Tengelyinek már külseje is tiszteletet gerjesztett,
38 2 | lehet mindig mulatságos.~Már a nap lealkonyodott, s csak
39 3 | tiszarétiek kertje, mint már említém, csudája vala az
40 3 | melyet a teins alispán úr már rég kivágatott volna, ha
41 3 | estharangot is hallottuk már, mint olvasóim talán emlékezni
42 3 | által, melyet napjainkban már magyar asszonyoknál is csak
43 3 | azonkívül - tevé hozzá a már ellenállhatatlanná vált
44 3 | szóla Rétyné -, menjünk. - Már indulni akartak, midõn a
45 3 | föl Macskaházy elrémülve már a gondolatnál - én magam?~-
46 3 | fel Macskaházy, Ákost, ki már visszafordult, feltartva -,
47 4 | mely most elõttem állt. Már mikor a házhoz közeledtem,
48 4 | kár fáradnom, mert Violáné már meg is halt, mi reá nézve
49 4 | elbeszélé szerencsétlenségüket. Már három napja, hogy anyja
50 5 | délután, mikor veled szóltam, már a sz.-vilmosi erdõ mellett
51 5 | olvasóim Viola családjáról már tudnak. Viola fokosára támaszkodva
52 5 | megfizetek Nyúzó uramnak. Már nagyobb bajban is volt ember
53 5 | Tengelyit kivéve.~- Mondtam már, hogy nem; a fõbíró eltiltotta,
54 5 | tudja, holnap nem lenne-e már késõn, e jómadarak igen
55 5 | öcsém, nem lesz semmi; ha már megbolondultál, s magadat
56 5 | látá, hogy Icik házában már gyertya nem ég, s hogy a
57 5 | látszott, mindenki aludt már. Átmenve e világos helyen,
58 5 | robotnak tekintsük. Viola, ki már többször hasonló helyzetben
59 5 | kikre magát nem bízhatá. Már újra megkondult a harang,
60 5 | vagyunk, ide nem jöhetnek be; már ha ilyen miféle szegény
61 5 | hajdújával a ház udvarába küldé, már közelgett a kert felé nyíló
62 6 | visszatartva Etelkát, ki már a ház felé indult - kérlek
63 7 | a csend helyreállítására már utósó pesztonkáját is leküldé,
64 7 | közmondássá vált hét szilvafa már apjára sem illett -, de
65 7 | ki harcias tulajdonainak már annyi jeleit adta, hadnagynak
66 7 | megyében hallatlannak látszik, már kilenc éven át, azaz: három
67 7 | melynek sok dicsõ név lett már áldozatává. Ez vala az eset
68 7 | sírhatnának.~- Ez lelkesedés! ez már népszerûség! - szóla végre
69 7 | melynél, mint a tapasztalás már többször mutatta, Sáskay
70 8 | járdalt az udvaron. Képzetében már Kálmán s Etelka egész ivadéka
71 8 | vissza házához.~Kálmán s Ákos már a házhoz közelgtek, midõn
72 8 | melynek sz.-vilmosi tisztelõi már Etelka ajtajához értek,
73 9 | tornácon az alispán úrral már láttak, a teremben számos
74 9 | új alispánjokhoz, ilyenek már arra valók, hogy velük restauráljon
75 9 | félbe, midõn e szavakkal: „már ami jelen helyzetünket illeti”,
76 9 | órájára nézve elbámult, hogy már kilenc, s azonnal befogatni
77 10| mennyit barátnéjától, ki már huszadik évéhez közelge
78 10| cselédház mellett beteg van, s már háromszor mondtam, hogy
79 10| vacsorához ülnek, s az alispán már többször kérdezõsködött
80 10| alkalmával, fõképp zsidókat, csak már azért is, hogy az új tisztviselõknél
81 11| pedig vacsorára váratott: már reggel alig lehete mozdulni
82 11| vezetõ nélkül, nehogy, mi már kétszer történt, ismét eltévedjen
83 11| tõlünk kitelt, a választás már eddig is egyévi jövedelmünkbe
84 11| szeretet fátyolát borítom.~Már esteledni kezdett. James
85 11| hogy õexcellenciája bizony már itt lehetne! Mire vendégeinek
86 11| vendégeinek egy része „bizony már itt lehetné”-vel vagy „bizonyosan
87 11| panaszló szavait elnyomá. Már gyertyát gyújtottak. James,
88 11| Teins alispán úr, ez már sok! - kiáltott a játszók
89 11| fel a vitával, Jánosy úr már most is rekedt, mindjárt
90 11| siessünk, uraim! De kérem, hisz már elkészülhettek! A fõispán
91 11| ijesztõ hírek: hogy a fõispán már a pajtánál van, s hogy a
92 11| s hogy a faluba jött, s már a kerthez ért; míg a kalap,
93 11| s a tisztelgõ küldöttség már a pitvarbán áll és sebesen
94 11| gondolatoknak.~A fõispán már a kert-kerítéshez jutott,
95 11| asszonyság mondta, hogy: már csak becsületesen kell fogadni
96 11| szólt a kis plébános, kit már a beszéd kezdetén oly nyugtalannak
97 12| Az arcon kívül, melyet már leírtam, s melynek kifejezése
98 12| borultak. Taksony megyében már excellenciád elõttöse alatt
99 12| ingyen szolgál. Ez oka, miért már excellenciád elõttöse õt
100 12| életében szólt ily hangon, már felnyitá ajkait, hogy elõtte
101 12| vígságot, mely a nép életét már országokban jellemzi, sehol.
102 12| törvények ellen is. De ha már ez állapotot változtatni
103 12| nyugalomtól is, melyre, ha már kiskorúnak nyilvánítottuk,
104 12| nyilvánítottuk, igénye van? Ha már minden jogokat meg kelle
105 12| az ablakhoz állt, honnan már a közelgõ mécsek világa
106 13| jó ismerõseinket, kiket már Réty házánál látánk, a sz.-
107 13| vagy borzalmat gerjeszt már elsõ tekintetre is. A tavasz
108 13| pillanatig csend lõn. - Már hogy bolondozhatik kend
109 13| kályha mögé bújt, mikor én már egész bandával jártam a
110 13| más ember kellett. Violát már köztök találtam, a furfang,
111 13| ferdíté el még inkább -, már hogy szerezted e kulcsokat?~-
112 14| Tiszarét felé száguldott. Már est vala, mikor Ákos, anélkül
113 14| jótáll. - S a boldog anya már ott a kastélyban látta leányát,
114 14| tudna lovagolni setétben. Már ha valami finnyás gavallér
115 14| kissé testvéredet, alszik-e már. - S midõn a lány, összetakarítva,
116 14| anyámról reám maradt, s melynek már birtokába léptem, elég magam
117 14| hogy a sz.-vilmosi lápokban már több ember veszté életét.~-
118 15| körültáncoltatva, bennök már választásuk alatt minden
119 15| kijelöltek nevei fel vannak írva, már aki olvasni nem tud, az
120 15| Kislaky megelégedéssel -, már kérdem, mehet-e ez tovább
121 15| lehetett, mint azok, kik õt már harmadszor hordozóival együtt
122 15| vagy nem végeztük volna már rég munkánkat? Titkos szavazás!
123 15| nekimelegedve a báró -, nincs-e már reumatizmusom? És még azt
124 15| mindazok, kik szavazatukat már beadva összegyûltek, a lármára
125 16| kik kíváncsiságukkal a már létezõ zavart még inkább
126 16| kisleányom született, reggel már rosszul éreztem magamat,
127 16| hisz annyit forspontozott már az esztendõn át, mint senki
128 16| nyugodtan maradtunk. Nálam már a vajúdások kezdõdtek, akkor
129 16| megraboltatásomról cimboráik által már tudósítva voltak, senki
130 16| mikor ez ígéretet tevéd, már kész volt a terv, hogy megcsalhass.
131 17| huszár, ha ideje engedé, már kis úrfia körül járt. Ha
132 17| tartozott, kik ha az örökös már egyszer a világon van, nemigen
133 17| hihetõképp valami egyetemre, mert már tizenhét éves, s mint mondják,
134 17| közt morogva, hogy õ azt már eddig tízszer is felrakta
135 17| hivatással mégsem bírt: mit apja már abból is gyanított, mert
136 17| láztalanság?~- Úgy hiszem.~- Talán már étvágy is volna?~- Bizonyosan.~-
137 17| vágott közbe Kálmán -, már rosszul érzem magam.~- Ki
138 17| camomilának milliónyi részét. Már kérdem, józan ember hogy
139 17| camomilának milliónyi része már valakit meggyógyíthat, én,
140 17| öreghez fordulva, ki mintha már a botot kezében érezné,
141 17| hatásáról, s miként Ákos már minden veszedelmen kívül
142 18| bámulva kettõzteté lépteit; de már sötétedni kezde, mikor a
143 18| Csak szekerem jõne már - szólt a gulyás, háza elébe
144 18| Ki tudja, otthon van-e már? Igaz, Peti mondta, hogy
145 19| hatalma ellen rég nem óvhatott már, csak támaszok által tartatnak
146 19| egyhangúlag ellene fordult, s már tizenkét órakor nagy többséggel
147 19| Tiszaréten történtekrõl már valamivel elõbb hírt vett,
148 19| asztala mellett, melyen már édesapja ítéleteket írt
149 19| mindjárt nyergeljenek.~- No, ez már más - szólt emez az ajtó
150 19| s mondá, hogy a pandúrok már Sz.-Vilmos felé indultak.~-
151 20| vidék teli van betegekkel.~- Már hogy lehet az ember ily
152 20| mint István gulyásnak?~Már sötét volt, mikor elindultak.
153 20| a múlt héten halt meg. Már régen felmondott uraságának,
154 20| leveleivel a vizet eltakarta, már el volt borítva. A cigány
155 20| mondá a gulyás, Violánét, ki már szekerérõl leszállni készült,
156 20| lelkem - mondá a cigány, ki már futásra készült, megfordulva -,
157 20| mely után ismét vágyódott, már több s nem hasztalan libációkat
158 20| töltse kedvét.~- Igen, de már most is részeg - válaszolt
159 20| kétség; az éj csendjében már a közelgõk suttogása is
160 20| Nyúzó, ki vezéri tehetségeit már azáltal bizonyítá, hogy
161 20| erdõben ki mehet utána?~Nyúzó már hajlani kezde ez okokra,
162 20| a kunyhó egyik szegletén már a tûz átlátszott, s szörnyû
163 21| szenved többé.~- De mikor már mondom, hogy Viola nem volt
164 21| járásban statáriális elnök - már lovas katona küldetett.
165 21| hogy csak tetteti magát?~- Már miért hinnék?~- És mit mondanak
166 22| sõt olyakat is mondtam már életemben, mik által az
167 22| elnökének neveztetett ki. Már az igaz, hogy a törvényszék
168 22| ért, Nyúzó s Macskaházy már a tornácon vártak, s az
169 22| észrevételére, hogy az idõ már közel jár tizenegy órához,
170 22| elmellõztetett.~- Hiszen ma már úgysem végezhetünk - jegyzé
171 22| táblabíró nevetve -, mintha már függne; tizenöt statáriumnál
172 22| szólt most Macskaházy, ki már régen türelmetlenségének
173 22| felakasztassék - mondá Macskaházy már az ajtó felé indulva.~-
174 22| egyet - mondá a jószívû nõ a már távozóhoz -, ha anélkül,
175 22| törvényszék elfogadására már minden el vala készítve.
176 22| magad kínoztad agyon.~- Már hogy beszélhet kend ilyeneket -
177 22| jelentését. Azonban, ha már a szabályok felolvasásánál
178 22| meghallgassák, s ha Zátonyi, már akkor sajnálkozva figyelmezteté
179 22| fõbíró jelentését felolvasva, már a rabért akart küldeni,
180 22| legidõsebb fõbírájának? Már ez mégis sok!~- A tekintetes
181 22| folytattatott szakadatlanul.~- Már ha nem statáriális eset -
182 22| egy esetet. Egy gonosztevõ már az akasztófa alatt ráismert
183 22| s mikor magamhoz jöttem, már kötözve a pandúrok s parasztok
184 22| leheletéig; s Zátonyi talán már kimondta volna ítéletét,
185 22| nyugtassa meg magát. Már gondolja meg maga, mi oka
186 22| többször órájára nézve, úgyis már félteni kezdé ebédjét.~Völgyesy
187 22| mentetek el ketten. Lám, már most is mi jó volna pajtásod
188 22| halálra készüljön, s ötkor már sötét van; ha ma akarjuk
189 22| felderült -, én magam, csak már hogy a teins alispán iránti
190 22| teins törvényszék elõtt már tettem: mégis sokkal inkább
191 22| kimondásánál kívántatik, s hogy itt már a többség határozott.~-
192 22| közönségesen hidegeknek tartunk. Már mint gyermek testi gyengesége
193 22| kívántatnak.~- Ez sok, ez már mégis sok! - kiáltott Zátonyi
194 22| további szólás haszontalan; s már menni akart, midõn Nyúzó,
195 22| múlt, a hosszú koplalástól már feje is megfájult, s hogy
196 22| halálos félelem minden kínain már egyszer keresztülment. Egy
197 22| tovább csak nem várathatjuk már.~- Igazság - szólt Kislaky,
198 22| felébresztve mély gondolataiból -, már késõ van, hagyjuk az ítéletet
199 23| által észre nem vétetik, már a házhoz közelített, midõn
200 23| vagy hihetõképp mostanig már megegyezett, arról biztos
201 23| megfogva Kálmán kezét, ki már az ajtó felé indult -, mindent,
202 23| hírrel, hogy a teins urak már jõnek, s Viola halálra ítéltetett.~
203 23| lovamat jól kipihentettem s már visszafelé jöttem, jutott
204 23| szándékunkat elõsegítse.~- Már ez más - mondá János mosolyogva -,
205 23| okos ez a parancsolat! mert már töprenkedni kezdtem magamban,
206 23| teins úr gulyása, kihez Peti már elment, lovát készen tartja,
207 23| annyi dologtól függ, hogy már örvendeni idõ elõtti volna.~-
208 23| vállain, hogy egyébiránt már többször életében vett büntetõ
209 23| kamarába záratása által már megkezdetett.~- Hát azért
210 23| agyrémekkel - mondá Kálmán -, már miként ronthatnám él éltem
211 23| asszonynak szenvedélyességét. Már azt is, mit a tisztújításnál
212 24| hogy megrészegednék.~- Már barátom, ami sok, sok -
213 24| A titkot e szavak után már nem lehetett többé megtartani;
214 24| kellett volna mennem, most már unokám lehetne, s hidd el,
215 24| hogy csakugyan mindkét õr már alszik, azonnal a magtárhoz
216 24| másik oldalára vonulva, már káromkodni kezde magában,
217 24| következése?!~Az ügyvéd már visszafelé fordult, midõn
218 24| is, s leejtve dunnáját, már a kulcs felé nyúlt, midõn
219 24| kiáltozott, mikor Viola már a padlásra ért, honnan egy
220 24| fogai maradtak jutalmul.~Már szürkülni kezdett, midõn
221 25| hogy a hír más módon úgyis már Porvárra érhetett, az alispánnak
222 25| Kálmán fellépése nemes vala már magában is... Helyzetében,
223 25| fontosságot az egésznek, már ismét alunni készült, midõn
224 25| Anyámnak birtoka, mely már kezemben van, elég, hogy
225 26| kik azokon éltökben vagy már átmentek, vagy bizonyára
226 26| persze az õ állásában...~Már esteledni kezde, s a szobában
227 26| alispánnét kezénél fogá - már hogy tréfálhat szegény szolgájával
228 26| a jutalomra számolhat.~- Már kérdem én - szólt Macskaházy,
229 26| által fogadtassanak el; már hogy reménylheti ön, hogy
230 27| mostohája az egészben vett. Ákos már nevének becsületéért sem
231 27| körül forgott, s Erzsébet már hinni kezdé, hogy az ügyvéd
232 27| legnagyobb alávalóság!~- De mikor már mondom - szólt megnyugtató
233 27| mellett szóhoz nem jöhetett, s már menni akart, más alkalomra
234 28| irományait kezdé átnézni.~Már tizenegy órához közelgett,
235 28| ilyent csak gondolni!~- Már én nem tudom - vágott szavába
236 28| bizonyíták. - És mikor azután már szólni nem tudott, én jól
237 29| ki által háborgattatik? s már be akará zárni ablakát,
238 29| lehetett, olyanra, mely már több szolgálatot látott...
239 29| világot vethet ez reá, miután már az is, hogy Viola feleségét
240 29| lelkiismeretem semmivel nem vádol?”~Már tizenegyhez közelgett, midõn
241 29| forróság az egész határt már kopárrá égette is. E helyet
242 29| is, e fa maga Tiszarétet már a kellemes lakhelyek sorába
243 29| félóra múlt így, s Tengelyi már hinni kezdé, hogy Viola
244 29| Ferkót visszatartóztatva, ki már félig átmászott, s kit egy
245 29| gonosztevõnek nyoma elveszett. Már ismét vissza akara menni,
246 29| jerünk be, ott megtaláljuk.~- Már hová gondol kend! - szólt
247 29| kend! - szólt a révész a már indulót visszatartva - nótárius
248 29| nem tudja-e, hogy e háznál már több zsivány is megfordult?
249 30| készen legyen. Mire emez, ki már úgyis alig mérsékelheté
250 30| aranyozott csúcsára nézve a nap már feljött... s ha az üveges
251 30| válaszolt sírva a kérdezett -, már miért öltem volna meg? Macskaházy
252 30| mit értett alatta! talán már magánkívül is volt.~- Nem
253 30| zsidó könyörgõ hangon -, már hogy lett volna magánkívül,
254 30| Macskaházy urat? Mióta? Látta-e már a zsidót életében? Mit tud
255 30| voltam...~- Ki tudja, talán már magánkívül is volt - szólt
256 30| pillanatáig, nem tudott már szólni, szegény ember, nem
257 30| látod, hogy cimboráidnak már nyomán vagyunk; ha tétovázás
258 30| feleségem, egészen oda van; már tegnap mintha sejdítette
259 30| oly gazember volna is.~- Már ha így bánnak velem - szólt
260 30| fel mindent: hasztalan! s már hinni kezdé, hogy Macskaházy,
261 30| miként jöhetett ez ide?~- Már ami engem illet - válaszolt
262 30| fel: ha Macskaházy, mint már hinni kezdé, a megtalált
263 30| az esküdt a látlelettõl már e szobába visszatértek,
264 30| még mindig térdepelve -, már miként lett volna részem
265 30| hogy is ölhetné meg!?~- No már, zsidó - mondá Nyúzó -,
266 30| bír bizonyító erõvel.~- Már ez sok! - szólt Rétyné éles
267 31| télben-nyárban négykor kelt, már fenn vala, s midõn ajtaját
268 31| számos ellenségei, kik õt már azért is gyanúsíták, hogy
269 31| érdemli megvetésedet, s már igazolva látod, ha gyengeségére
270 31| vizsgálódás dicsõségében. - Már miután Macskaházynak gyilkosa
271 31| nemesi kiváltságot illeti, már elébb mondám, ahol a nemesség
272 31| látnunk? érdekes volna, hacsak már azért, hogy a híres zsivány
273 31| folytatá az elõbbi -, mikor már a faluban voltam s vizsgálataimat
274 31| Macskaházy birtokában gondolá. Már ha ez így van, Viola sorait
275 31| szemeit a jegyzõre szegezé -, már önvallomása szerint majdnem
276 31| nemzetes asszony sem, ki akkor már alunni ment. Mikor szegény
277 32| a háztól elmenék, Nyúzó már a kocsikat rendelé. Kevés
278 32| Porvárra.~A jegyzõ ismétlé, mit már családjának mondott, s csak
279 32| kétségen kívül a legcélszerûbb, már csak azért is: mert miután
280 32| ámbár ehhez hasonló esetek már többször történtek s soha
281 32| melynek célirányossága mellett már az is szól, hogy e nevelõ-intézetnek (
282 32| igen érdekes s épp azért már sokszor elmondott angol
283 32| felkiáltásokkal, mint: bizony igaz! már két esztendeje, hogy nem
284 32| folytatá az esküdt -, de mert már a teins alispán úr úgy kívánta...~-
285 32| visszatéréseig várnának.~- Már minek? - mondá Nyúzó türelmetlenül -
286 32| felvilágosodottabb korunkhoz illik, már nem föld alá, hanem emeletes
287 32| van! - mondta a fõügyész már félve, hogy Millbanke tömlöcének
288 32| bárót tartjuk. Szegény úr, már harmadik esztendeje, hogy
289 32| felõle. Õ szerencsétlen volt! Már vagy harminc esztendeje
290 32| csendesen tovább folyt, s melyet már mindenki felejteni kezdett,
291 32| esztendõre terjesztette ki, pedig már hetven esztendõs; valóban
292 32| jegyzé meg James -, azonban már Angliában is felhagynak
293 32| ismerhette volna meg.~- Már ez jól van! - mondá James
294 32| három rab közül, kik úgyis már elítéltettek, kettõt egy
295 33| elvonatnak. Lenn a tömlöcben már sötét vala. Az alacsony
296 33| világosság kiszorítására már magokban is elégségesek
297 33| levegõ, melyet a belépõ már a negyedik lépcsõn érezni
298 33| beszélõ igen öreg lehet.~- Már mit ér ez az örökkévaló
299 33| elég szamárság volt, hogyha már valakit megölni akartál,
300 33| láttál volt nála. Én is már kétszer voltam halálra ítélve,
301 33| kívül semmi, mi az embernek már szükségessé vált kényelmeihez
302 33| fiatal rabot, ki felkelve már a szerencsétlen gyermek
303 33| majd megégett.~- De üsd már nyakon, Pista - mondá az
304 33| pálinkához tartsd magad, már most is félreáll szemed,
305 33| hozzá, midõn ivott -, ez már bor! Isten tartsa Völgyesy
306 33| mennyi bajom van velök, pedig már a legkönnyebb vasat verték
307 33| Az egyik alig végzette, már a másik kezdte; még asszony
308 33| a gyermekeknek egyike, már mióta fogva van is, gyújtogatott;
309 34| kielégítve érzé.~Voltak, kik neki már ekkor elvtelenséget vetettek
310 34| ellen, mint késõbb, midõn már egy bizonyos irányban elragadtatá
311 34| s földi vagyon, melynek már ennyit áldozál, megérdemlik-e,
312 34| midõn anyám meghalt, de már eléggé kifejlõdve, hogy
313 34| félig gyermek valék, fájt már akkor, midõn házunkat elhagyám.
314 34| tapasztalás tanított, azt már félig gyermekkoromban sejdíteni
315 34| le nem mondék, legalább már nyugodtan várám a pillanatot,
316 35| engem leírásra csábított már csak azért is, hogy az ellenem
317 35| mikorra anyja felébredt, Vilma már letörülte könnyeit, s nyugodtnak
318 35| sülni, most vagy késõbb. Ha már be kell bizonyítanom, hogy
319 35| miután a halálos félelmet már egyszer kiállta, jótállok,
320 35| ígéré, úgyhogy Jánossal már holnap reggel elmehessen.~-
321 36| a gyûlésen, hogy miután már több esztendõn át a marhadög
322 36| fõorvos, mint olvasóim látják, már elsõ föllépése által egész
323 36| leghíresebb gyógyításainál, s már az elsõ föllépés orvosi
324 36| fenntartsa, csak kevés kell már. Néha munkáinak új jelentése,
325 36| hol azok, kiket a betegség már megragadott, nem tarthatva
326 36| említése tanácstermeinkben már közönségessé vált, s mégis
327 36| megjavíthatóknak, sõt nagy részben már megjavítottaknak hirdeté.
328 36| karjai között feltartva, hogy már zsenge gyermekkorában e
329 36| emlékezik? - megvetést, mely már elsõ gyermekörömeit elkeseríté.
330 36| mely õt, mielõtt vétkezett, már gyanússá tevé, s beteges
331 36| szomját enyhíthetné. Mintha már meghalt volna, róla, úgy
332 36| ismét Tengelyihez küldve, már szinte lemondott reményérõl.
333 36| alispánnénak részvéte, melyet már Viola vallomása után sokan
334 37| állatok iránti hajlandóságát már tettlegesen bebizonyítá?
335 37| kaszinónál, a jakobinus klubot már alakultnak hivék, úgy most
336 37| tagjai, évenként tartoztak, már lefizették - szerencsére
337 37| lesz azok között, kiket már fölvettünk, s kiknek francia,
338 37| virágzó állapotban volt, s már eddig is nagy eredményekhez
339 37| miként az állatkínzásra nézve már a nép alsó osztályai között
340 37| ember által képeztetik - már egészen az egyesület mellett
341 37| a legközelebbi gyûlésben már nagy gyõzelmet vívott ki,
342 37| nyugodtnak érzé magát, mintha már meghalt volna. Most, midõn
343 37| hiszem, csak rám is lehetne már bízni valamit. De a tiszteletes
344 37| hozzám -, miért nem jõnek már? - Mondtam neki, hogy a
345 37| zsidó börtöne felé sietett.~Már este volt; senki az alispánnét,
346 37| az én kérdéseimre is.~- Már hogy magába szállt - szólt
347 37| elszáradt arcot, melyet a halál már átváltoztatott, de a beteg
348 37| rosszkedvérõl ítélve, föltételét már megváltoztatá, s célirányosabbnak
349 38| akkor hívatott, mikor Rétyné már magánkívül volt, s õ minden
350 38| magyarázatnak; s mivel, ha már igazsághoz nem juthatunk,
351 38| elrablásában része volt, már elõbb is kevesen kételkedtek:
352 38| legkisebb nyomra nem akadott, már maga is kétkedni kezdett,
353 38| azzal áll elõ, hogy azt már régen tudja; ezek meg azt
354 38| akarná, azt mindenik tudja már; ami iránt kérdez, arra
355 38| Reggel óta lovon ültek, s már dél elmúlt, midõn Csavargós
356 38| erdõben útjaikat megjelölik.~Már az est közelgett, midõn
357 38| s engem is. No, hiszed-e már, hogy csakugyan a kislaki
358 38| csak új üldözéseket várhat, már magában egy neme a szerencsének;
359 38| õt szerencsésnek gondolá. Már csak az, hogy életének elõbbi
360 38| s akkor mi vár reá, ki már halálra ítéltetett? Violának
361 38| egy idegennek közeledése már magában is figyelmet gerjesztett;
362 38| közelgõben, kinek vonásai elõtte már távolról ismereteseknek
363 38| kend, mennyit szenvedtem már eddig is, másképp nem adná
364 38| kínoktól mentenek meg.~- Már felakasztani nem fognak -
365 38| szólt az öreg János -, ha már rászántad magadat, jobb,
366 39| sűrűn peregtek le arcain.~Már este volt, mikor Viola elhagyá
367 39| harmadik éjjel Tiszaréttõl már csak néhány mérföldnyire
368 39| biztos kezekbe tegye le.~Már hajnallani kezdett, midõn
369 39| egyenesen a falunak kergetik, s már lova is gyengülni kezd,
370 39| szólt rövid szünet után -; már a pandúrok fegyvereit is
371 39| el, hogy Viola, ki most már nem kívána mást, mint a
372 39| biztos kezekbe adhatni által, már céljánál gondolá magát. - „
373 39| s Viola, ki egy részrõl már a törökdomb közelében s
374 39| pandúr csak pár lépésre van már tõle. Nem látva más menedéket,
375 39| eszméletlenségébõl.~Fél óra múlt, s már a faluból emberek jöttek,
376 39| törvényes bizonyság, mely ezen már azért is kiválólag magyar
|