Fejezet
1 1 | vadászatnak vége levén, Réty Ákos, ki barátainkat messzünnen
2 1 | láthatnák, nem kétlem, Réty Ákos s Kislaky Kálmán vonnák
3 1 | vitatkozott; Tengelyi s Ákos csak kevés részt vettek
4 1 | Azaz: ha megkapod - monda Ákos mosolyogva -, min, engedelmeddel,
5 1 | szóla tréfás sajnálkozással Ákos -, a hazának nincs hasznosabb
6 1 | Ha nem az - szakítá félbe Ákos nevetve -, ha valahogy fehér
7 1 | szakítá félbe a fõbíró Ákos enyelgéseit, egypár szót
8 1 | cigánynak, ugye? - kacagott föl Ákos, kit az érdemdús tisztviselõ
9 1 | fölött öszvevonult, s melyet Ákos, tréfáinak következését
10 1 | S azért - szóla közbe Ákos, ki az egész jelenet alatt
11 1 | folytatá a pandúr, ki Ákos szavain, amint látszott,
12 1 | szemeivel - szóla közbe Ákos - valóban csudálatos! Hát
13 1 | szorítva idehozták - vága közbe Ákos -, hisz ki tudja, mily szörnyûségeket
14 1 | fõbírót kéré, s Kálmán és Ákos kérelmét pártolák - s Tengelyi
15 1 | ez esetben felbosszantva Ákos tréfái által, mindent elkövetett,
16 1 | kezdték a hegedût, midõn Ákos megkönyörülve könnyein,
17 1 | Igen, ha eljõ - szóla közbe Ákos -, de...~- Ez egyszer el
18 1 | Mily leveleket? - kérdé Ákos.~- Hát azokat, melyeket
19 1 | Petire nézve történt. S midõn Ákos az egyik nyitott ívet átfutva
20 1 | ügyesen intézted el - szóla Ákos, valamivel halkabban a fõbíróhoz. -
21 1 | szeretnek - vága szavába Ákos -, s ha választanak, csak
22 1 | Mikor már mondtam - viszonzá Ákos, látszólag örvendve a fõbíró
23 1 | kancsó borról álmodoztak. Ákos s a többiek majd Nyúzó hadarászó
24 3 | Rétyek cseh kertészét s Ákos vadászát látjuk, kik, mint
25 3 | Macskaházy gondolatfolyamát Ákos vizslája szakítá félbe,
26 3 | az elõbbiekhez, épp midõn Ákos, Etelka testvérével, hozzájuk
27 3 | lép.~- Mi a baj? - kérdé Ákos, mostohájának kezét csókolva,
28 3 | fickó a faluból - szólt Ákos, vizsláját simogatva -,
29 3 | nemde? - szakítá félbe Ákos nevetve a szólót. - De ha
30 3 | zavarodva Macskaházy, kit Ákos kezénél fogva maga után
31 3 | Hová gondol - nevete Ákos -, hisz míg cselédeket találunk,
32 3 | mi õt illeti, õ nem fél, Ákos után elindult.~Rétyné s
33 3 | körülfogá. Gondoljuk ehhez, hogy Ákos fiatalsága hevében az úton
34 3 | úr, se lát igen tisztán; Ákos pedig mint látszik, barátja
35 3 | után az erdõszélhez érve Ákos végre megállt, s midõn Macskaházyhoz
36 3 | Ha úgy van - viszonzá Ákos, alig tartva vissza nevetését -,
37 3 | izzadságát.~- Jól van - mondá Ákos -, ha azt hiszi, hogy az
38 3 | minden csendes. - S ezzel Ákos átugrott az árkon, Macskaházy
39 3 | világot a tárgyak felett. Ákos s követõjének léptei rég
40 5 | gondolok, s ha az áldott Ákos úrfi meg nem ment, most
41 5 | tartattak volna, ha szerencsére Ákos s Macskaházy nem jõnek még
42 5 | nyugodtan. Midõn a dolgok Ákos jötte által jobb fordulatot
43 6 | vendégek elfogadására készült. Ákos s nõvére, Etelka, a kertben
44 6 | míg Tünde, az egy, kinek Ákos agarai között e kiváltság
45 6 | kedvesem? - szóla végre Ákos testvéréhez, ki épp egy
46 6 | látja.~- Igazad van - monda Ákos, maga is elmosolyodva -,
47 6 | kivételek közé tartozik. Ákos ezekhez számítható, s azon
48 6 | mégis Etelka vala az, ki Ákos szenvedélyességét mérséklé,
49 6 | mérföldre lehetnék - szólt Ákos sóhajtva.~- Talán kevesebbel
50 6 | akadály nem lenne - szóla Ákos szenvedéllyel -, én tisztelem
51 6 | megcsókolva nõvére kezét Ákos -, oh, csak ezt tudjam,
52 6 | elidegeníteni tõlem szívét.~- Ákos, Ákos miket beszélsz - szóla
53 6 | elidegeníteni tõlem szívét.~- Ákos, Ákos miket beszélsz - szóla közbe
54 6 | Vilmát látni fogom? - szóla Ákos, visszatartva Etelkát, ki
55 6 | türelem, s meglátod õt.~Ákos szenvedélyesen keblére voná
56 7 | ismerõsünknek, kivel Réty Ákos társaságában a törökdombon
57 8 | ház másik oldalán lakik.~Ákos Kálmánnal a kert távolabb
58 8 | távolabb részében sétált.~Ákos és Kálmán majdnem egykorúak
59 8 | érintkezési pont mellett Ákos s Kálmán között létezett.
60 8 | volna kedves táncosukra.~Ákos e tekintetben lényegesen
61 8 | X-tõl levelet kapott stb.~Ákos, kit szüléi jókor Pestre
62 8 | naponként maga körül látott. Ákos betyárrá lett, vagy, jobban
63 8 | idézte elõ. Valamint ti. Ákos a betyárságban, úgy Kálmán
64 8 | kérdésen kívül a leglármásabb Ákos volt, és senki divatszerûbben
65 8 | szerepek megváltoztak, s Ákos helyett, ki reggel fûnek-fának
66 8 | ellenezte állhatatosabban Ákos ivó teóriáit délelõtt, mint
67 8 | mindnyájan affektálunk. ~Ákos, ki erõt véve magán, az
68 8 | Magadon kívül vagy - mondá Ákos, melegen szorítva kezét -,
69 8 | alkalmatlankodni nem fogok soha, hol...~Ákos ismét félbeszakasztá, s
70 8 | peregtek le Kálmán arcain, s Ákos noha jól tudá, „honnan e
71 8 | Etelkát fölkeresve, mint Ákos mondá, az új békekötés nagy
72 8 | vissza házához.~Kálmán s Ákos már a házhoz közelgtek,
73 8 | véget vetett.~Kálmán s maga Ákos, annyira meg valának lepve,
74 8 | mint Kálmán e pillanatban. Ákos, kit nõvére nevének kiáltozása
75 9 | Krivér folytatá:~- Maga Ákos, ha nem tesz is semmit nyíltan
76 10| csalódtam, s azt gondolom, hogy Ákos szegény húgát barátja kedveért
77 10| szeretni csak erõs szív tud.~- Ákos másképp vélekedik barátjáról.~-
78 10| vélekedik barátjáról.~- Igen, Ákos - szólt Etelka, kényszerített
79 10| palástolva fölgerjedését -, s mit Ákos mond, azon kételkedni nem
80 10| azon kételkedni nem szabad? Ákos a legderekabb férfi, kit
81 10| s az egész ház dicsérte Ákos viseletét; hasztalan! Apám
82 10| tisztára mosta volna; s hogy Ákos hihetõképp mindent elõre
83 14| képzelheti az érzeményt, mellyel Ákos a tisztújítás elõestéjén
84 14| száguldott. Már est vala, mikor Ákos, anélkül hogy távozása észrevétetnék,
85 14| nõvér megtartá szavát, s Ákos boldogságban dobogó szívvel
86 14| fõképp a hölgynek anyja Ákos jöttében megegyezett, azt
87 14| tehesse ezt.~S Erzsébet örült Ákos látogatásának. Vilma maga
88 14| fényesebb állást óhajtott. Ákos a legszebb, legneveltebb
89 14| gyenge asszony tettem, azt Ákos nem tenné, mikor példánkon
90 14| adjuk. Vilma boldogabb lesz. Ákos gazdag, s Vándory, ki õt
91 14| kis zongoráján kitárva Ákos legkedvesebb énekei, lelkében
92 14| is, de a nagy kastélynak, Ákos neve- s vagyonának nem volt
93 14| érzelmeken átvonult, éppen Ákos fényes helyzete, mely anyjának
94 14| leányát vigasztalni kezdé:~- Ákos bizonyosan itt lesz nemsokára -
95 14| ház falát sem látni, de Ákos azért biztosabban megy,
96 14| És a jó asszony nevetett Ákos szeszélyén, s hosszú elmaradásán
97 14| borzadott a gondolatnál, hogy Ákos ily idõben künn a nagy síkon
98 14| mellyel a várakozók a deli Ákos helyett egyszerre Liptáknét
99 14| az égrõl, hát azt hiszi, Ákos úrfi nem jönne? Van-e derekabb
100 14| rejthetve örömét, mellyel Ákos dicséretét hallá -, Vilmám
101 14| monda Vilma remegve -, Ákos oly bátor, õ nem ismer veszélyeket,
102 14| hozzá enyelgõbb hangon -, Ákos úrfinak nem lesz baja, megfázott
103 14| gavallér volna, az más, de Ákos, Ákos legény, eszem a lelkét!
104 14| volna, az más, de Ákos, Ákos legény, eszem a lelkét!
105 14| félbe, s egy perc múlva Ákos álla a tûzhelynél.~Nem fogom
106 14| hallaná a hangot, mellyel Ákos nevét mondja ki, s midõn
107 14| elmondhatná: „ej, be boldog az az Ákos!”~Ákos vén dajkája, ki szép
108 14| be boldog az az Ákos!”~Ákos vén dajkája, ki szép növendékének
109 14| négyórai lovaglás, fõképp Ákos korában, sokat helyrehoz,
110 14| megelégedni vendégével. Ákos átfázva, most a jó fûtött
111 14| szólt Erzsébet, midõn Ákos minden jóakarata mellett
112 14| puha, ugyan méltóztassék.~Ákos, ki e pillanatban mindent
113 14| boldogság vala kifejezve, hogy Ákos, megragadva kezét, azt ajkaihoz
114 14| isten megáldja érte. Oh, Ákos, ön jó, nemes teremtés,
115 14| anyjának keblére borult. Ákos szenvedéllyel csókolá kezeit,
116 14| összpontosult, megszorítá Ákos kezét, s remegõ hangon mondá: -
117 14| s remegõ hangon mondá: - Ákos, boldogítsa õt.~Ákos felelet
118 14| Ákos, boldogítsa õt.~Ákos felelet helyett visszaadá
119 14| gondol-e - szakítá félbe Ákos szenvedéllyel -, oly gyalázatosnak,
120 14| elégíteni.~Erzsébet örült Ákos vagyonának, boldognak érzé
121 14| átvonult, nem állhata ellent Ákos meleg szavainak, ki szerelmének
122 14| Kivévén szerelem - szólt közbe Ákos.~- Az sem, higgye el, barátom,
123 14| Erzsébet végre megnyugodott. Ákos elmondá neki: hogy Vilmát
124 14| mellett ült.~- Vilma - szólt Ákos halkabban, megfogva a piruló
125 14| Vilmám, nyugodt lehet - szólt Ákos mosolyogva -, a sz.-vilmosi
126 14| fogok eltévedni. De - tevé Ákos hozzá halkabban, midõn észrevevé,
127 14| vonta vissza kezét, melyet Ákos szenvedéllyel megragadott,
128 14| Szép nagy kert - szólt Ákos, ki látva az örömet, mely
129 14| leszünk!~- Vilma - szólt Ákos remegõ hangon, kezét szenvedéllyel
130 14| megfoszthatja-e attól?~Ákos kezei remegtek, halvány
131 14| melyen szinte elrémült.~- Ákos - szólt szelíd hangon -,
132 14| érthetõ hangon Vilma. S Ákos kebléhez szorítá a remegõ
133 14| Vilma, kiragadva magát Ákos karjai közül, fölsikoltott,
134 14| Erzsébet fölugrott székérõl, Ákos gyertyával sietett az ajtóhoz,
135 14| véletlenül tanúja volt. Ákos jelenlétét nem tudva a cimborák,
136 14| ajtón kivánszorgott, s mikor Ákos belépett, csak a nyitott
137 14| elvesztett, találta a szobában.~Ákos a nyitva hagyott külsõ ajtóhoz
138 14| hangon segítségért kiáltott.~Ákos lehajlik. E pillanatban
139 14| lövés hallatszik, melyre Ákos földre dõl.~Erzsébet s Vilma,
140 16| szerencsétlen pillanat óta, melyben Ákos földre borult, majdnem szünet
141 16| Vilma ismét jól lesz. Ákos eltiltotta, hogy cselédei
142 16| Vándory -, hála istennek! Ákos baja nem veszedelmes, s
143 16| nincs mit aggódnia. Vilma s Ákos jegyesek, ki tudja, talán
144 16| egymás után elõsorolt. Ákos becsületérzetét, a fiatal
145 16| hogy semmi ok sincs, miért Ákos Vilmával anyja jelenlétében
146 16| ne találkozhatnék; hogy Ákos becsületes szándékkal jött
147 16| terv, hogy megcsalhass. Ákos elõre tudta a napot, melyen
148 17| 17~Ákos sebe, mint olvasóim tudják,
149 17| nem derítheté föl. Mióta Ákos s Kálmán Porváron egymástól
150 17| elváltak, oly sok történt! Ákos lelkét, miután boldogsága
151 17| csend vala, s maga Tünde, Ákos kedvenc agara, osztozni
152 17| Vigyázz karomra - kiáltott Ákos.~- Oh, én vén szamár! -
153 17| baj, most nem fájt - szólt Ákos, megsajnálva hû cselédjét
154 17| bizony rossz idõnk van.~Ákos ablak felé fordult, s mondá,
155 17| elromlik.~- Meglehet - felelt Ákos, s ismét hallgatás lõn.~
156 17| éppen most raktál - szólt Ákos türelmetlenül.~- Ha jó,
157 17| Nem bánom, add ide - mondá Ákos, s a sebre új borítás tétetett.
158 17| Mit ne vegyek fel? - szólt Ákos bámulva.~- No, hát azt a
159 17| az ember nem is hinné...~Ákos elmosolyodott, de arca elõbbi
160 17| módon tudatni akará, hogy Ákos baját tökéletesen felfogta. -
161 17| fogadtatván, innen rövid idõ múlva Ákos apjához, akkori fõszolgabíróhoz
162 17| avandsírozott. Ott volt Ákos anyja temetésén, urával
163 17| viszonyokban ismerkedett meg Ákos Jánossal. Minden befolyásnak
164 17| elszállásoltatott; de mióta Ákos a világra jött, reá szebb
165 17| mert tudjuk, hogy õ vala Ákos dajkája, a szobából kiment,
166 17| büszke volt, csak most, mióta Ákos kis kezeivel tépdesé - s
167 17| kielégítve, midõn a kis Ákos oly teljes mértékben viszonzá
168 17| nem bír is hatással, s ha Ákos, ki Jánosánál senkit szívesebben
169 17| nagyobb legyen; miután tehát Ákos anyja meghalt, János s az
170 17| sõt a fiatal nevelõ is, ki Ákos hetedik évében a házhoz
171 17| tûretnék, mondanám, hogy Ákos az öreg huszár által neveltetett:
172 17| a hosszú téli estéken is Ákos egyedüli boldogságát a szép
173 17| egészen kie1égíték egymást. Ákos, mint minden gyermek, minél
174 17| tagadni nem lehet, hogy Ákos elsõ történettudományát
175 17| kevesebbé látszék barátságosnak. Ákos fiatalabb barátokat talált,
176 17| néha kellemetlenné vált, de Ákos sokkal jobb vala, semhogy
177 17| mellyel Vilmáról szólt, sem Ákos, sem Kálmán elõtt nem vala
178 17| kezét karjára támasztva Ákos. - Vilma nem tartozik azok
179 17| Kálmán.~- Nem, nem - folytatá Ákos -, csalódol; ha van ember,
180 17| egész.~- Nem az - válaszolt Ákos, fejét szomorúan rázva -;
181 17| fõmestere...~- Apám? - kérdé Ákos ijedten.~- Nem épp az; ismeri
182 17| tettre képtelen - szólt Ákos gondolkozva.~- Talán nem
183 17| irományairól?~- Nem én - válaszolt Ákos -, töprenkedtem, miként
184 17| Hogy elszökött - vága közbe Ákos -, hallottam az egész történetet,
185 17| illetik.~- Furcsa - mondá Ákos gondolkozva.~- Tudod, milyenek
186 17| Mindenesetre feltûnõ eset - szólt Ákos mindinkább gondolatokba
187 17| tekintetet vetett Jánosra, Ákos ágyához ment, s miután az
188 17| vigyázattal friss ruhát tett Ákos karjára. Az öreg János,
189 17| alkalommal csudákat mível.~Ákos mosolygott.~- Nem hinné
190 17| vágnak eret soha - mondá Ákos oly komolysággal, minõt
191 17| szakítá félbe a szólót Ákos mosolyogva -, a beteg sok
192 17| is beadnak sokat - szóla Ákos, mindig fenntartva komolyságát -,
193 17| beteg meggyógyul? - kérdé Ákos.~- Éppen nem mindegy, ha
194 17| meggyógyultak, ki tudja - szólt Ákos -, azokat is nem a természet
195 17| tudnók?~- Igazság - szólt Ákos -, miért tanultak volna
196 17| csudálatos hatásáról, s miként Ákos már minden veszedelmen kívül
197 17| nagy nyájasságra; azonban Ákos mindig különös hatalommal
198 17| kertbe nézett. Látod-e, Ákos - szólt Rétyné halkan -,
199 17| teljesítené, lányokhoz jár.~Ákos hallgatott, de arcai égtek. -
200 17| és... ~- Nagysád! - szólt Ákos feszült kebellel.~- Vilma -
201 17| volt valami a hangban, mi Ákos egész vérét arcaiba hajtá,
202 17| Vilma mátkám! - szólt Ákos, erõt véve magán, s mennyire
203 17| tekintet elõtt, mellyel Ákos reá nézett.~- Lázban beszélsz? -
204 17| Ha Vilma mátkám - szólt Ákos folyvást mostohájára függesztve
205 17| szeressen.~- Nagysád - szólt Ákos, összevonva szemöldeit -,
206 17| Persze becsületes leány, hisz Ákos ott van éjjel tizenkét óráig,
207 17| Méltóztassék - szólt Ákos keserûen -, jövendõbeli
208 17| bebizonyíthatja.~- Voltak - szólt Ákos, élvezve a zavart, s aggodalmat,
209 17| ellenkezõleg - válaszolt Ákos, ki mostohájának fölgerjedését
210 17| minden erõlködése mellett; Ákos elõtt egészen eltitkolni
211 17| Kik lehettek a tolvajok?~Ákos, ki az egész idõ alatt szemeit
212 17| tett, bámulva nézett utána. Ákos, felülve ágyában fejét csóválva
213 17| én alig hihetem - szólt Ákos, fejét rázva. - De ha az
214 17| barátja ép kezét, elsietett.~Ákos égõ homlokát fejére támasztva
215 23| nem látja a teins úr, hogy Ákos úrfi Fecskéjén jöttem ide?
216 23| fontosságúak. Okunk van hinni, hogy Ákos, talán egész családunk szerencséje,
217 23| hiába tettem, s valamint Ákos, úgy én örök hálára leendünk
218 23| még kevesebbé Etelka és Ákos, büntetõ perbe keverni nem
219 23| éppen ma kelle távol lennem. Ákos kérésére, mert tudtam, hogy
220 23| kisasszony, akarám mondani, Ákos úrfi kedveért - javítá ki
221 25| Sóskuty tünteté ki magát. - Ákos egyetlen figyermekem. Nem
222 25| imádom Etelkát is... de Ákos egyetlen figyermekem, s
223 25| után nagy szüksége volt.~Ákos baja senkire az egész család
224 25| anyját arra bírta, hogy Ákos látogatásába beléegyezzenek.
225 25| mostoháját, mint hogy annak Ákos s Vilma házasságára való
226 25| szándékában akadályozhassa... s Ákos mit tegyen, hol engedni,
227 25| sem maradhatott közönyös Ákos barátja iránt. Ha hallgatok
228 25| figyelmét... s valahányszor Ákos barátja mellett szót emelt,
229 25| vele közölheté. Mihelyt Ákos a történteket hallá, Kálmánnak
230 25| nyugtalanságot, mellyel Ákos s Etelka aznap reggelén,
231 25| célra használni kívánja. Ákos hogy jusson ez irományokhoz,
232 25| Mit tegyünk? - szóla végre Ákos, miután mind e lehetõségeket
233 25| kérdezõsködések után, melyeket azonban Ákos kinézése szükségtelenné
234 25| tárgyról szólunk - mondá Ákos, s hangjának remegésében
235 25| atyám! - válaszolt élénken Ákos - fia becsülete forog kérdésben
236 25| mosolygásra vonultak, mit Ákos észrevéve, elpirult. - Ne
237 25| fogok vitatkozni - folytatá Ákos mindig melegebben -, mennyire
238 25| legfontosabb - válaszolt Ákos -, biztossá tehetem apámat,
239 25| szenvedéllyel megragadva Ákos.~- Mindenre - folytatá az
240 25| fényesen kiházasítjuk, és...~Ákos eleresztve apja kezét, felugrott
241 25| hajait. - Igen - folytatá Ákos -, ne gondolja, hogy házitartásomra
242 25| engedett volna; s minden, mit Ákos apjától válaszul nyerhetett,
243 25| érzékenységét veszté el.~Ákos tántoríthatatlan vala, s
244 25| vagyok határozva - válaszolt Ákos nyugodtan. - Vilma birtokán
245 25| hódolatában keressük pótlékunkat.~Ákos mosolyogva rázá fejét.~-
246 25| ha úgy volna is - szólt Ákos, kit apja szavai nem gyõztek
247 25| tartoznám? - szóla közbe Ákos. - Eddig nagyravágyás nem
248 25| De, kedves apám - szóla Ákos, nem nyomhatva el egészen
249 25| Kedves apám - szakítá félbe Ákos a szólót -, ne folytassuk
250 25| alispánságnál többre becsülheti; de Ákos apját inkább szereté, s
251 25| közönségesen magára vállalá, Ákos vére a parancsoló hangok
252 25| megszólított zavarodtan -, s Ákos azt mondja, hogy... azaz
253 25| lemondani nem fog - vága szavába Ákos nyugodtan -, sem a jelen
254 25| nagysádat illeti - szólt Ákos oly hangon, melybõl belsõ
255 25| igazsága van - folytatá Ákos mindig inkább megindulva -,
256 25| megfeledkezni - válaszolt Ákos nyugodtan -, hogy két hónap
257 25| megvetek.~- Nagysád! - kiálta Ákos.~- Igen, erkölcstelen személy,
258 25| legnagyobb indulatában mondott, Ákos, szenvedélye nem ismert
259 25| kezénél fogva, magával hívá. Ákos, kit betegsége elgyengített,
260 25| egészet kiegyenlítendi, Ákos nem akart egy órával tovább
261 26| gyógyerejét senki inkább, mint Ákos, ki elûzve apai házától,
262 26| barátjának elmondá azt is, hogy Ákos apai házától kitiltatott,
263 26| úgy biztosíthatja, ha az Ákos nejévé válik; vagy végre
264 26| bizonyos csak az, hogy midõn Ákos Vándoryval a házhoz jött,
265 26| hazudtolni okoskodásimat. Ákos becsületes ember, olyan,
266 26| kivételek, s reménylem, Ákos ezek közé tartozik. - Mit,
267 26| szerelem minden bájait önté, Ákos mellett látá.~A szerelem,
268 26| számolása, minden! s csak mert Ákos Vilmát szereti... Õ, ki
269 26| eszembe azonnal, hogy mióta Ákos határozatát tudom, ez írások
270 26| irományok, miután nagysád Ákos határozatát ismeri, szemei
271 26| gondolkoznék. - Nincs semmi, mit Ákos, ha Tengelyi irományait
272 27| mindenki munkája után járt, s Ákos neve csak a cselédházban
273 27| legbiztosabb módnak az látszott, ha Ákos házasságát megakadályoztatja.
274 27| mostohája az egészben vett. Ákos már nevének becsületéért
275 27| oka: ez elmozdíthatatlan? Ákos maga rendjében megkérte
276 27| házasságot azért kívánjuk, mivel Ákos gazdag: erõsen csalódik;
277 27| mégsem lehet találni.~- Ákos kivételt képez - mondá Erzsébet,
278 27| ismeré, a kétely, melyet Ákos szeretetérõl kimondott,
279 27| rangú fiatalembernél, minõ Ákos, az csaknem lehetetlen.~-
280 27| Macskaházy mosolyogva -, ha Ákos hozzánk hasonló ember volna,
281 27| meggyõzõdésemet kifejezni, hogy Ákos a nemzetes asszony kívánatainak
282 27| nem talált -, kész vagyok Ákos helyét elfoglalni.~- A fiskális
283 27| noha a többiek s késõbb Ákos, ki Vándory után eljött,
284 28| csikarhatok ki... s ha most Ákos házasságát akadályozhatom
285 28| lehetõségek közé tartozott, hogy Ákos, ki õt régóta gyûlölte,
286 28| becsületszavát; ily emberek, mint Ákos, ily elõítéletekre sokat
287 28| Eszébe jutott, hogy mióta Ákos kiköltözködött s Etelka
288 29| jegyzõ családja, melyhez most Ákos is tartozott, Vándoryval,
289 31| hagyá el a házat, midõn Ákos a legnagyobb felgerjedésben
290 31| felgerjedésben a szobába lépett.~Ákos, ki, miután Vándoryval tegnap
291 31| Az érzelmeket, melyek Ákos szívét e híreknél eltölték,
292 31| szólt kétségbeesve Vilma. - Ákos! Ha valaha szeretett, mentse
293 31| ifjú karjai közé rogyott.~Ákos, Erzsébettõl követve, kedvesét
294 32| vállalandja védelmemet. Ákos módot fog szerezni, hogy
295 32| tudósítást kapjak. De hol van Ákos?~Erzsébet mondá, hogy midõn
296 32| magával vinni szándékozott, Ákos maga lépe a szobába. Az
297 32| lehettek gyõzõdve - válaszolt Ákos keserûen. - Sírt, valósággal
298 32| Nem, barátom! - folytatá Ákos indulattal - azt te nem
299 32| kinek a keserûség, mellyel Ákos apjáról szólt, fájt -, nem
300 32| azt gondolod - válaszolt Ákos még keserûbben -, ha apám
301 32| Hagyjuk ezt! - szakítá félbe Ákos. - Mikor a háztól elmenék,
302 32| több jogom volna! - mondá Ákos Tengelyinek kezét szorítva -
303 32| engedni egyesülésteket.~Ákos felelni akart; a kocsi zörgése,
304 32| mellette mindent elkövetne, Ákos, szenvedélyességében, ki
305 32| kérdezõsködjék, miután maga Ákos mátkáját a kedélyállapotban,
306 34| vágyakat nem ébresztett. Ákos anyjának halála s második
307 34| mellyel Tengelyivel bántál. Ákos Vilmát szereté. Tudtad,
308 34| halaszthatám. Észrevéve Ákos szerelmét e szerencsétlen
309 35| mert mindent tûrni kész, s Ákos szerelme több boldogságot
310 35| Ha valaha fiatalember, Ákos megérdemlé e szerelmet.~
311 35| lát, undorral tekint. - Ákos e koron túl volt. Ha más
312 35| hogy érte lelkesüljünk. Ákos más helyzetben, mint sok
313 35| vele érintkezésbe ne jöjj. Ákos úgy hivé, hogy ki egy szeretett
314 35| ellenezte többé fia kívánatát, s Ákos boldogságának csak azon
315 35| Völgyesy tanácsa s Vándory, sõt Ákos kérései nem bírhaták õt
316 35| engedelmével tudniillik és Ákos kérésére azon kevés szolgálat,
317 38| határozatra, mert látá, miként Ákos s Vilma házasságát nem akadályoztathatja,
318 38| szólíttattak fel, miután Ákos, Kálmán, Völgyesy, szóval
319 38| olyannyira, hogy mióta Ákos felnõtt s katonatörténeteit
320 38| szolgálom, s gondolhatod, Ákos úrfinak jövendõ ipjára van
321 39| Tiszarétre megy, s Réty Ákos kezeibe adja magát, vagy
322 39| azonkívül nem számolhat-e Réty Ákos s általa annyi becsületes
323 39| jó kezekbe kerülj. Talán Ákos úrfi istállójába fogad s
324 39| távolságban utána nyargaltak.~Ákos éppen Tiszaréten volt. Az
325 39| álmát könnyen hagyná el, s Ákos nem jó kedvben követé öreg
326 39| törökdombon találkozott, Ákos nem vala itt, s igen természetes,
327 39| hogy Violát fogatta meg.~Ákos e szavaknál mintegy akaratlanul
328 39| Éspedig mégis úgy van - mondá Ákos, ki szemeit azalatt a lovasoktól
329 39| menekülhet meg többé - mondá Ákos -, egyenesen a falunak kergetik,
330 39| gondolhatják, hogy õ az, kit Ákos a törökdombról lát - azáltal,
331 39| oly közel történt, hogy Ákos, ki mihelyt a lövést s annak
332 39| bántani, alávaló - kiálta Ákos a legnagyobb indulattal,
333 39| is követelnék részöket.~Ákos nem hallá ez embertelen
334 39| alól.~- Meghalt - mondá Ákos, midõn a vérzõ testet a
335 39| pisztollyal, kutya! - kiáltott Ákos, Violának a ló mellett fekvõ
336 39| Cifrát sietésre inté, s Ákos Vándoryval egy ideig magok
337 39| vízért ment, de sem ez, sem Ákos s Vándory biztató szavai
338 39| Nem ismersz? - mondá Ákos, midõn hozzá lehajolva,
339 39| hozzá, midõn az irományokat Ákos kezeiben látá -, újra véresek;
340 39| mert habár bizonyos, hogy Ákos Vilmával s Kálmán Etelkával
341 39| vala.~Az öreg János, kit Ákos gazdájának tett, de ki mindamellett
342 39| hol férjével élt, s miután Ákos a házat Liptákné segedelmével
343 39| s ott maradt virradatig.~Ákos fiatal nejével egy nyári
|