Fejezet
1 1 | bizonyos családok arcain, úgy itt az egyes vidékeknél csak
2 1 | látszottak, nem is említve itt a nagyszerû szemétdombot,
3 1 | egyik kéz a másikat mossa, itt még azt sem állíthatná senki,
4 1 | is. S ha a férfiak, kiket itt a dombon találunk, éltöket
5 1 | darabját járhaták be! mert itt is elõbb nem gyanított határhalmok
6 1 | tömegtõl megkülönböztetik. Itt hosszabb körmök, ott inkább
7 1 | mezõ nem zöldell-e szépen itt, mint bárhol a világon?
8 1 | terjesztetnek.~Ugyanis - nem szólva itt hazai törvényeinkrõl, melyek
9 1 | hogy a tisztújítás elõtt itt e dombon még három ily semmirekellõt
10 1 | csalnak szemeim, az, kit itt hoznak, Viola cimborája -
11 1 | igen jól illik kezére. - S itt Nyúzó s esküdtje az elmésség
12 1 | cigány - mondtam én -, kend itt beszélt vele szemünk láttára,
13 1 | ide a teins úr eleibe - itt majd kisül az igazság.~-
14 1 | menj, lódulj, takarodj - itt vannak leveleid, s ha estig
15 2 | reá, földi körére fordítá, itt sem találta magát öröm s
16 2 | õt hivatalában követé - itt tölté életét, kit a faluban
17 2 | olvasóimat, csak azt említve itt, hogy idejének nagyobb részét
18 2 | a Kályhásyak pereit is itt hagyta, s a családfõ, ki
19 2 | Tengelyi meg lenne csalva. Itt csak a fõispán segíthet. -
20 2 | kiben bíznia lehetne. Igaz, itt volt Réty; de habár valahányszor
21 2 | jobbágyok között létezett. Itt példa kelle, azt átlátta
22 2 | annyi reménnyel távozott.~Itt kezdõdik hõsûnk életének
23 2 | népszerûséggel bírna, mint õ. Voltak itt is, kik elveinek túlvitt
24 3 | ebéd után visszavonulhatál, itt félórára legalább szabadnak,
25 3 | tudja, nem mondaná-e... - S itt az alispánné elakadt, talán
26 3 | mennyi lakatos e világon! - Itt Macskaházy gondolatfolyamát
27 3 | vagyunk; ha csakugyan volt itt valaki, mit még most sem
28 3 | senki, arra esküt tehetünk, itt nem látszik s nem hallatszik
29 3 | az erdõben nincs, menjünk itt a kert körül, talán másik
30 3 | oldalán találunk valakit, itt minden csendes. - S ezzel
31 4 | elvették utósó tehenét, itt átellenben Farkas Jánosnál
32 4 | szomszédom pár napra ágyat ád, ez itt egy cipó kenyeret, ez egypár
33 4 | kiszórtak, szedtem össze, s itt csináltam egy kis ágyat
34 4 | szívesen fizetnék értök, de itt az én házamnál, a legnagyobb
35 5 | mert csakugyan õ az, kivel itt ismét találkozunk - mihelyt
36 5 | mellett voltunk, s a pandúrok itt a kertek szélén, mégis az
37 5 | fordulhat. Csak most menj el, itt egy percig sem vagyunk biztosan.
38 5 | csináltuk volna ki, hogy itt a tûznél találkozunk, el
39 5 | neked minden perc, melyet itt késel, éltedbe kerülhet.~-
40 5 | nekünk nincs idõnk, hogy itt a világ igazságtalanságai
41 5 | is, s tanácskozunk. Most itt a faluban úgysem tehetnél
42 5 | elõre, nekem még dolgom van itt.~- Hol? - kérdé Peti, bundájánál
43 5 | azért jöttünk nyugotra, hogy itt újra fáradjunk; sõt miután
44 5 | kegyes isten ne adja, hogy itt legyen - szóla Liptákné,
45 5 | álmomban szóltam, bizony itt volt, ott állt az ablaknál
46 5 | Hisz látod, senki sincs itt.~- Igaz - felelt a fiú félig
47 5 | félig sírva -, most nincs itt, de itt volt, azt elhiheti
48 5 | sírva -, most nincs itt, de itt volt, azt elhiheti nénikém;
49 5 | lesz Júdásod, csak várj itt reám. - S az öreg bement,
50 5 | naplopók, mit ácsorogtok itt! - ordítá ismét Nyúzó Pál. -
51 5 | házában elrejtezett, sem hogy itt valaki által kerestetik,
52 5 | zsiványok, gyilkosok dúlongnak itt? Ki, mindjárt ki, takarodjatok
53 5 | takarodjatok azonnal, ez nemes ház, itt nincs keresete senkinek,
54 5 | meglátjuk, ki parancsol itt!~- Botot adjatok, botot! -
55 5 | azt reménylé, hogy Violát itt fogja találhatni. De midõn
56 6 | menjünk, a kortesek mindjárt itt lesznek, érkezésök szép
57 7 | amazt akarják-e a T. RK.?” S itt következtek, általános s
58 7 | mûködik, mint férjeiknél - itt fekszik a baj, melynek sok
59 8 | áldomásnál összekevertetett, itt nem feledtettek még el,
60 8 | kasznár, ki mint elnök, itt a fõispán helyét pótolá,
61 9 | alkalmazható. Ez történt itt is, s a tanácskozmány színhelyéül
62 9 | fölötte bõnek mutatkozik.~- Itt is csupa veszedelem, ellenünk
63 9 | nagy dolgok történtek.” S itt több esetek adatnak elõ,
64 9 | érhetik.~A báró s Tüskey itt nagyot sóhajtának. Karvaly
65 9 | oldaláról e kedves szavak: „itt van a leves”, nem hangzanak
66 10| maga Tengelyi lakott, s itt tartá hivatalos irományait,
67 10| ha apám tudná, hogy Viola itt volt! remegek e gondolatnál.~-
68 10| ablakra meresztve szemeit - itt van!~- Kicsoda? - kérdé
69 10| míg Nyúzó s a fél megye itt tanyázik, nem is jõ vissza
70 10| téptek, azóta úgy félek! - Itt az idegen hosszú történetet
71 10| fog. - A cselédház nincs itt a szoba mellett, ugye, kisasszony?
72 10| múlva jõjön s ne idõzzön itt.~A zsidó alázatosan meghajtá
73 10| fölnyitott.~- Hová megy kend itt? - szóla Vilma.~- Alássan
74 10| raká -, hogy a kisasszonyt itt találom, a kastélyban ma
75 10| tevé hozzá - épp most volt itt, alig bírtuk kiigazítani.~-
76 11| tiszaréti ármányok kijátszására itt tartattak. Ki, mint Krivér,
77 11| kénytelenségbõl száll meg itt; vagy pedig e lépést a lehetõ
78 11| õexcellenciája bizony már itt lehetne! Mire vendégeinek
79 11| vendégeinek egy része „bizony már itt lehetné”-vel vagy „bizonyosan
80 11| ne más emberek pénzén.~- Itt van három húszasa! - kiálta
81 11| Én korcsmába, én? - S itt a sok közbeszólás hallatlanná
82 11| most is rekedt, mindjárt itt lesz a fõispán. Szerencsétlen
83 11| rövid szavakkal; „mindjárt itt lesz”, minden gondolatoknak
84 11| elkészülhettek! A fõispán itt van!” s több hasonló fölkiáltással
85 11| kevéssé nevelé a közzavart.~Itt menték, ott kardok vagy
86 11| Õexcellenciája mindjárt itt lesz, ide egy kalapot, akárkiét,
87 11| beszélni:~- A nyáj, mely itt elõtted áll - a küldöttség
88 11| s ki azt elõdbe vezeti - itt Sóskuty nagyon elbámult -,
89 11| magánkívül tovább olvasá:~- Itt hasztalan keressz tudományt,
90 11| parasztokat látsz magad elõtt... - Itt az indignáció kitört...~-
91 12| minden véleményfelekezet itt találhatja képviselõit;
92 12| excellenciád, mennyire vágyódik itt mindenki a katonaság után.
93 12| jegyzõvel szólt ön?~- Mindjárt itt lesz, kegyelmes uram. Excellenciád
94 12| bizodalmát megnyerték volna; itt a jegyzõ hallgatott.~- Ne
95 12| érdemli-e, hogy érte fáradjunk?~Itt a szólót távol éljen szakítá
96 12| mindezen lelkesedés csak itt a megyeház közelében hallható.
97 13| nyitom fel. De látja kend - s itt a zsidó mellényébõl rongyba
98 13| egyik pad alá vonult, s itt eltakarva a padra vetett
99 14| kezdé:~- Ákos bizonyosan itt lesz nemsokára - így szólt -,
100 14| Ej, Liptákné, bárcsak itt volna - szólt Vilma az öreghez,
101 14| szólt Vilma halkan -, Viola itt van?~A feleletet léptek
102 14| halkan kimondott.~- Ki van itt? - szólt az öregasszony
103 14| szóljon kend oly fennszóval. Itt van õ?~- Viola?~- Hát ki
104 14| házához lopództak. Csend vala itt is. A konyha ajtaja rég
105 15| szerint fenyõ-, vagy mint itt, tölgyágakkal takartatik.
106 15| Estig sem leszünk készen, s itt oly légvonal van, hogy valamennyien
107 15| valamit, hogy ezek az emberek itt valamely kijelöltet kiáltanak,
108 15| benn, bárkit kiáltsanak is itt elõttünk?~- De kérem - szólt
109 15| uram! S ne higgye, hogy itt kupaktanácsa elõtt áll;
110 15| takarodjék kend haza, nemtelennek itt szava nincs”, a kapu felé
111 15| nemességet meg lehet mutatni - itt elakadván, a fõügyész által
112 15| leütéssel fenyegettetik benne; itt minden polgár igazságot
113 15| szerint a borban találtatik; itt bírákat keresünk s fütykösöket
114 15| gondolhatná magát az ember, ha itt körültekint.~- Micsoda!
115 15| ha ily ember, minõ ez - s itt mondhatlan megvetés kifejezésével
116 15| hajtok, estig az írásokkal itt leszünk.~A jelen volt nemesek
117 16| legbecsületesebb emberek, mint itt a tiszteletes úr s a nótáriusné
118 16| de mint a szomszédok s itt nénémasszony mondják, mihelyt
119 16| fogok elszökni, gyermekeimet itt a háznál hagyom, s lássa,
120 16| friss szél majd megpirosít. Itt nem maradhatok. Violán nehéz
121 16| nincs tagadás, bundáját itt a szobában találták, minden
122 16| meghalnék kínomban, ha tovább itt maradnék, s mindazon szörnyûségeket
123 16| Réty kastélyáig - repültek, itt nagy zökkenéssel lehajtva
124 16| A pénzt megtaláltátok, itt volt az ajtó küszöbén, nemde?
125 16| nem lehet; olyanok, minõk itt e kunyhókban körülöttünk
126 16| nem idegenek, mert hisz itt születtek, s hely nincs,
127 16| szükségesnek, hogy nemességemet itt a megyében kihirdettessem,
128 16| volt szabad, hogy éjfélkor itt lányomnál volt, ki fogja
129 17| beteget ágyba fekteté. S itt találjuk õt most, elég rosszkedvûen
130 17| adta volna hozzá inasnak.~Itt a viszony külsõleg valamivel
131 17| irományokra céloztatott. De -~Itt a beszélgetõket János szakítá
132 17| szobába lépett.~- Teins uram, itt hozom a jeget s a feldsert -
133 17| mitõl hideglelést kapunk, itt nálunk teremtette, a chinát
134 17| teremtette, a chinát mégis nem itt hagyá nõni?~- A teins úr
135 18| lépcsõkön, hány panaszlá itt keserû bajait annak képe
136 18| mikor a tanyához közelgett.~Itt az öreg gulyást, s Petit
137 18| István mindent elbeszél, én itt egyenesen a legrövidebb
138 18| hogy neki hírt vigyenek? Itt nem vala mit reményleni! -~-
139 18| Cifra után Kálmán úrfi volt itt, s elbeszélte, hogy a nótáriusnak
140 18| zörgését hallva, felkapta - itt vannak lovaim.~A kis szekér,
141 19| tulajdon házát soha nem - itt roskadófélben áll. Az alacsony
142 19| tisztviselõknél legyõzetett, itt is, mint közönségesen visszavonult,
143 19| belépve mindenki látá, miként itt azt teheti, mihez éppen
144 19| rázá fejét - ha nem maradsz itt jószántodból, kivesszük
145 19| bundában látá.~- El, te itt maradhatsz.~- De mit csinálhatsz
146 20| Macskaházy türelmetlenül -; itt csak nem szállhatsz ki a
147 20| az még veszedelmesebb, itt legalább lágyan eshetnék
148 20| nevetését - a gyepen vagyunk, itt egyenes az út; csontig átfázunk,
149 20| vinni nem merte. Kinek van itt igaza? egyiknek sem, vagy
150 20| meggyõzõdéssel hagyhatjuk itt e társaságot, hogy ha így
151 20| irányát el ne veszítse. Itt egy határhalom vagy elhagyott
152 20| láttam én életemben, mégis itt vagyok. Mi bajunk lehetne?...
153 20| s jobbra keresett utat, itt is víz mindenfelõl, csak
154 20| nekibolondult.~- A menkõ üsse meg, itt is víz! - kiáltott a gulyás,
155 20| irányában tovább ment. - Itt nincs baj - kiálta végre,
156 20| ezen átmenne.~- Maradjatok itt - szólt Zsuzsi remegõ hangon -,
157 20| férjedet fölakasztják, s te itt fúlsz belé a vízbe, mi lesz
158 20| felkelve -, nem maradhatok itt nyugtalanságomban magam.~-
159 20| iszap, megfáznál, ülj le itt, s várj meg.~- De visszajöttök?
160 20| kérlek, Peti, ne hagyjatok itt - kiálta a szerencsétlen
161 20| kora reggeltõl vagyunk itt, s nincs egy falatunk. Ha
162 20| mint te, bizony nem járnék itt az erdõben, és Viola sem,
163 20| mindinkább közelegtek. - Itt sok ember jár! - mondá Viola -
164 20| kétcsövû puskáját fogva - s ez itt - Mészárost meglökve - részeg,
165 20| látható -, csak jõjenek, itt jó vacsora vár rájok.~-
166 20| felakasztanak!~- A madarak itt vannak - kiálta egy erõs,
167 20| védelmezzük magunkat, mind itt hagyják fogaikat. - Mészáros
168 20| töltötték meg fegyvereiket, itt Nyúzó s a kommisszárius
169 20| amit én parancsolok. - Itt Nyúzó, ki vezéri tehetségeit
170 20| kit annyi ideig keresett, itt volt kétszáz lépésnyire
171 20| érzetében -, ki parancsol itt?~- Próbálja meg a teins
172 20| legfontosabbak, és most itt hagyja elégni magával, s
173 21| az, meglátod, nem is volt itt, hanem csak a többieket,
174 21| kezét - férjed nem is volt itt, meg mernék esküdni reá. -
175 21| egyszer láthassam. Neki jobb itt ez elégett falak, mint ott
176 21| mondom, hogy Viola nem volt itt - válaszolt István -, teremt-úgysegéljen,
177 21| üdvösségemre mondom, nem volt itt! Hát mi az ördögnek keresgélnél
178 21| magamat. Akármit lássak itt a kunyhóban, valami bizonyost
179 21| férjem meghalt, elássuk itt a fák alatt, legalább a
180 21| gyermekeimmel sírjához, s itt sírhatjuk ki könnyeinket.~-
181 21| könnyeinket.~- Mondom, Viola nincs itt - szólt a gulyás -, de látod,
182 21| A szerencsétlenek, kik itt végzék éltöket, az egyik
183 21| egyikében feküdtek.~- Õ nincs itt - szólt végre Violáné, miután
184 21| Sz.-Vilmos felé sietett.~Itt a zaj, melyet az üldözõknek
185 22| magokét. Kend cöveket ver be itt a fészer alatt jó erõsen,
186 22| nagy-e a vármegye, hogy éppen itt szemem elõtt kell felakasztani
187 22| közbe földesasszonya -, ha itt akasztják fel, nem merek
188 22| megvan, mi is öten vagyunk itt; öcsémuram - tevé hozzá,
189 22| a tiszttartói lak felé.~Itt a törvényszék elfogadására
190 22| asztalon feküdtek, felkapá -, itt a hatodik szakasz nyolcadik
191 22| tökéletes leírása, nincs-e itt a vétek, a kereszt- és vezetéknév,
192 22| nem tanulhat könyvekbõl. Itt az utasításban igen sok
193 22| hogy hatalmas emberek.~Itt Macskaházy mosolyra erõlteté
194 22| Olyan igaz, mint hogy itt állok, teins uram - mondá
195 22| akasztjuk fel mindkettõt. De itt jön a rab.~Most az ajtó
196 22| irgalmas ítéletet várok; itt a földön számomra nincs
197 22| üldözhet, akinek tetszik; itt vagyok, teins urak, akasszanak
198 22| A dolgok, melyeket a rab itt mondott, felfogásom szerint
199 22| keresztülestünk egy nap alatt, s éppen itt kellene felakadnom? Soha
200 22| kiáltott Nyúzó.~- Míg én itt ülök - harsoga, az asztalra
201 22| családra. Ha az irományok itt nálunk, a megye archívumában
202 22| vagy akárki azok közül, kik itt szavazattal bírnak, e felmentõ
203 22| kimondásánál kívántatik, s hogy itt már a többség határozott.~-
204 22| mindenki szólt, s miután itt, mint majdnem mindenütt
205 22| felelet terhére, mely minden itt jelen volt tagra háramolni
206 22| válaszolt a táblabíró -, s itt az utasítás hatodik részének
207 22| el nem rabolhatja tõle, s itt kelle állnia pár lépésre
208 22| embereknek nincsen szívök. Csak itt mellettem lehessen, mást
209 22| emez -, hadd térdepeljek itt, én és gyermekem. Csókold
210 22| nekünk! két gyermekem van, ez itt s egy künn Liptáknénál;
211 22| elborzadva felugrott.~- Itt van - szólt Nyúzó gúnyoló
212 22| így holnapig maradhatunk itt.~- De kérem - mondá Zsuzsi,
213 23| Kálmán, fel s alá járva.~- Itt nagyszerû gazság történik -
214 23| Tiszaréti tiszteletesünk itt van, s mihelyt látta, hogy
215 23| töprenkedni kezdtem magamban, ha itt a fészer alatt marad, hogy
216 23| halálának õ maga volt oka. De itt, ha meggondolom, hogy csak
217 23| szegény szerencsétlen embert itt tulajdon határunkon akasztassunk
218 23| mód azért jó marad. - S itt Kálmán elmondá János tervét,
219 24| szentségét vegye figyelembe, mi itt statáriális sedria vagyunk.~
220 24| unokám lehetne, s hidd el, itt ez ezüst emlékpénzt és keresztemet
221 24| hallá - kikérem magamnak, itt senki nem részeg, senki
222 24| fülébe -, ki szólt rólad? de itt ezek az emberek, nézd csak,
223 24| Menj ide, menj oda, állj itt, fázzál, koplalj!... õk
224 24| lett volna, nem kellene itt állniok, gondoskodott volna
225 24| kilátástól, hogy az egész éjt itt töltendi.~- Boldogok, akik
226 24| gondoltam - szóla magában -, itt valami gazság céloztatik.
227 24| s akár magam strázsálok itt reggelig... Violának meg
228 24| kiáltott fel - átkozott! nincs itt senki? Várjatok, semmirevalók,
229 24| Várjatok, semmirevalók, itt vagyok! - S Macskaházy minden
230 24| az világos, zárjuk be itt szobájába; de jerünk hamar,
231 24| rendetlenséget, melyet Kálmán itt talált, nem fogom leírni,
232 25| hihetõképp azt látná, hogy Kálmán itt épp annyival közelebb jutott
233 25| irományokat néze át.~- Itt vannak - szóla félhalkan,
234 25| összefüggetlen szótagokban -, itt vannak mind Tengelyinek
235 25| nemességedet, büszke jegyzõ!... S itt az irományok, melyeket a
236 25| Engedjük-e, hogy Tengelyi itt szemünk láttára egy gazember
237 25| becsülete forog kérdésben itt, hirtelenkedésrõl szó nem
238 25| betegségeinknél, csakhogy itt is a gyógyulás sokszor halál
239 25| akart egy órával tovább itt maradni. Röviden búcsút
240 26| szólt a másik -, fûts nekik itt a házban jó melegen, hadd
241 27| mondhatok el, mint az, ki itt elõttem ül.~E magasztalások
242 27| szobába.~- Mit akar az úr itt? - szólt a jegyzõ, homlokát
243 28| én tudom, hogy az írások itt nálad vannak... hogy Rétyéktõl
244 28| Macskaházyhoz került. - Itt vannak - szólt elfojtott
245 28| feltartatnék. Megláttatva itt a kocsis s még egy ember
246 28| fogva a szobába húzta. - Itt van mondá nem kis megelégedéssel -,
247 29| csak nem fenyegetés? Mióta itt lakom, nem volt eset...
248 29| vármegye... ha tudják, hogy itt járok, halál fia vagyok.
249 29| hogy a jegyzõ nincs többé itt, s hátul a bokrokhoz közel
250 29| parttól, evezni kezdett.~- Itt van! itt kell lennie! -
251 29| evezni kezdett.~- Itt van! itt kell lennie! - kiáltott
252 29| kergettük a gyilkost, s itt a bokrok alatt tûnt el.
253 29| Csak éppen most láttam... itt kell lennie; segítsen kend
254 29| kergették, az nincs többé itt... éppen most, mielõtt kendtek
255 29| körülfeccsent.~- És ez mi itt? - mondá a kocsis lehajolva
256 29| ezt talán most lopta s itt vesztette... Csak utána!
257 29| egyszerre lámpásával megállt - itt nem látni több nyomot!~A
258 29| gondolkozva -; maradjanak kendtek itt; én átmászok s megnézem...
259 29| átmászok s megnézem... hátha itt találjuk...~- Hagyja el
260 29| megfordult? úrfinkat is itt lõtték meg.~- De kend szemlátomást
261 29| hanggal kérdezé: mit akarnak itt? Ferkó meghökkenve, elsõ
262 29| az olyan igaz, mint hogy itt vagyok; de hogy éppen a
263 29| tudom... és én a többieknek itt mondtam is, hogy ne jõjenek
264 30| szakácsné - és utolsó szava...~Itt a szakács nagy örömmel jelenté,
265 30| amit akart...~- Ki szólt itt férjérõl? - vága szavába
266 30| urat? miért nevezte? és itt én mondom...~- Akkor nevezte,
267 30| perccel tovább tagadsz - itt a fõbíró nem monda többet,
268 30| tettesrõl kérdés sem lehet - s itt Nyúzó nagy megelégedéssel
269 30| Tengelyi János úrhoz szól, s itt éppen most találok a földön
270 30| levelek s más irományok is itt találtattak; csak azt nem
271 30| volna véres én is?~A kulcsár itt megjegyzé, hogy a zsidók
272 31| emberekben... nemcsak a hazában, itt e megyében is szebbnél szebb
273 31| a jegyzõ házához mentek.~Itt a dolgok azalatt Tengelyire
274 31| is, hogy csalódott. - S itt Tengelyi körülményesen elõada
275 31| Violát múlt restauráció elõtt itt a faluban kerestük, a zsivány
276 31| szegény az egész idõ alatt itt a házban volt. Én magam
277 31| hogy az, akit keresnek, itt van. Ha rosszul cselekedtünk,
278 31| tudósítanál. Lám ez asszony itt - tevé hozzá, Liptáknéra
279 31| jegyzõ meghatva -, maradj te itt házamnál. Miután ily terhes
280 31| Az istenért, mi történt itt? - mondá, mihelyt a szobába
281 31| tömlöcébe fogják vinni... - itt könnyei elfojták szavait.~-
282 32| tartották.~Tagadni nem lehet, itt is történtek újabb idõben
283 32| megyeházánál kedvesebb helye nincs. Itt mulat, itt dolgozik, nem
284 32| helye nincs. Itt mulat, itt dolgozik, nem eszik sehol
285 32| tudósította Porvárra indult - itt megérkezve a fõügyész szobáiban
286 32| rabunkat, hadd adjuk által; itt, ne félj, majd a kellõ gravitással
287 32| hely!~- Nincs hely? - szólt itt a nyugalmazott kapitány
288 32| harmadik esztendeje, hogy itt van, pedig biz az ártatlanul
289 33| Tengelyihez -, ha ezeknek itt egy kis bort vagy pálinkát
290 33| egy rekedt gyenge hang -, itt ez átkozott pincében elég
291 33| Nem bizony! - válaszolt itt egy férfi- s gyermekhang
292 33| csakhogy kis Imrécskémet itt minden fertály esztendõben
293 33| halálra ítélve, s azért mégis itt vagyok; s ha lefejeznek,
294 33| hogy õket hozzám záratta, itt legalább tanulhatnak valamit.~
295 33| oly bizonyosan, mint én itt vagyok. Ebben a pincelyukban
296 33| asszony is volt köztünk. De itt az embernek kétségbe kellene
297 34| oly nyugtalanságba hozá, itt egész kiterjedésében elõmutatom.~
298 34| térre fordítja talán csak itt valóban használható tehetségeit.
299 34| falu lelkészének nevezve itt telepedhettem le, minden
300 34| elfelejteni nem tudsz. Kinek van itt oka panaszra?~- Én Tengelyi
301 35| aljasságra vetemedik. Bíráink itt Porváron fajunk keleti származását
302 35| igazságtalanság mértéke itt e földön - s egy kis kört
303 35| magában elenyészik; talán...~Itt az ügyvédet az öreg János
304 35| Violát.~- Mióta Tengelyi úr itt van - mondá Völgyesy sóhajtva -,
305 35| zsiványok közül, akiket itt fogva tartanak. A becsületes
306 35| zsiványok mind egy kompánia. Itt van példának okáért a fõfiskális
307 36| mindkettõjökért.~- Tartsanak itt két esztendeig, ha kell,
308 36| éppen Vándory úr, kinek én - itt a rabnak szavát ismét elfojták
309 37| hiszi senki, James úrnak itt is mennyi nehézségekkel
310 37| szerencsésen megmagyarosítánk. Mi itt az emberi életrõl mondatik,
311 37| mely fizetéssel jár, miután itt a haszon magában a fizetésben
312 37| kérdezõsködött felõle, sõt hogy itt is volt...~- Menjen ki kend -
313 37| érti-e, senkinek, hogy itt vagyok. Szólnom kell a szerencsétlennel,
314 37| mégis jobb volna talán, ha itt maradnék. A beteg szavamat
315 37| senkinek elbeszélni, hogy itt voltam.~E szavak oly hangon
316 37| volt nálad...~Az alispánnét itt a zsidó kacagása vagy inkább
317 37| és a székre ültettek... - Itt a beteg megtörött szavai
318 37| talán a fõorvosért mehetnék? itt van a háznál.~- Mi közöd
319 38| öreg azon reményben, hogy itt végre Violának nyomára jön,
320 38| nagyobb annál, mellyel az itt tanyázó gulyás Csavargóst
321 38| meggondolni.~- Odamenni könnyû. Itt vagyok, én, Viola öltem
322 38| képest, melyben élek, mióta itt lakom! Húsz mérföldre mentem
323 38| mit tõle hallottam; s ha itt maradok, ugyan teljesíthetem-e
324 39| végett több napot töltött itt - s mert az utolsó idõben
325 39| találkozott, Ákos nem vala itt, s igen természetes, ha
326 39| egy, utána három, mintha itt is valaki üldöztetnék.~-
327 39| mégysz, mindjárt fõbe lõlek itt ezzel a pisztollyal, kutya! -
328 39| gyenge hangon -, jó, hogy itt van, éppen a teins úrhoz
329 39| szemekkel kérdé: mit ácsorognak itt, s miért nem viszik Violát
330 39| parancsolatja. Hagyjatok meghalni itt, e mezõn, melyet szántottam,
331 39| megmondtam volna, hová megyek - itt Viola szava érthetetlenné
|