Fejezet
1 1 | az utaknál, melyek noha mindig új meg új földdel hordattak
2 1 | szokott, s gót kapuja elõtt mindig az instánsoknak egy egész
3 1 | pénzeikre, az emberarcra mindig rányomja bélyegét - talán
4 1 | tekintélye szenvedjen - mindig rendkívül meleg, vagy azáltal
5 1 | hallhatók, melyeknél Kenyházy mindig egy: „no, úgy megmaradunk”-
6 1 | nézeteinek cáfolatául, ki mindig azt mondja, hogy e világon
7 1 | bánnak vele! Csak hiába, mindig hálátlan a világ, s pedig
8 1 | ki azalatt a törökdombhoz mindig közelebb jött, s már ötszáz
9 1 | eresztik! Ha a rablók ûzésére mindig ily okos embereket küldenek
10 1 | táncoltatjuk”. A cigány még mindig tagadta. „Hát ki lett volna
11 1 | melyet Ákosnak átadott. - Mindig én vagyok a nagyságos úr
12 1 | Lóth nejének ellentéteként mindig sebesebb futásnak eredt,
13 1 | néha messze távolban, de mindig föl fogja találni okát,
14 2 | állni e világon; hol a szív mindig szerelmet kér, s az anyai
15 2 | rebegé álmai között, késõbb mindig ritkábban említé kedves
16 2 | legszebb jutalmuk, hogy mindig reményekké válnak - miként
17 2 | szenvedés iránt, bátorság mindig s mindenütt, hol igaztalanság
18 2 | Gyermekek között az erény mindig többségben van, s azért
19 2 | szegény jámbor ember, míg élt, mindig azt hittük, sokat beszél,
20 2 | élvezésére.” Az öreg, ki csaknem mindig ily hasznos tárgyakkal foglalkozott,
21 2 | bohóságim eszembe jutnak, mindig áldom istenemet, hogy nem
22 2 | rossznéven vétetett - én mindig legalább tízezer olvasót
23 2 | politikai, mint a házasélet, mindig esküvéssel kezdõdik, s pedig -
24 2 | után látott.~Orvos s ügyvéd mindig szegények testén s birtokán
25 2 | fõügyésznek, jegyzõnek van mindig legalább egy ellensége:
26 2 | után, ily körülmények közt mindig eltûnik. Jónás egészen elhagyatva
27 2 | elég baj, mert két úrfi mindig többet lármázik s kevesebbet
28 2 | akar lenni, s az nem lehet mindig mulatságos.~Már a nap lealkonyodott,
29 3 | hazánkban a korcsma után mindig a legzajosabb hely. Az úrfi,
30 3 | a berket, e házat máskor mindig eltölti szavával, s e kedves
31 3 | így okoskodik!~- A világ mindig ferdén ítélt, s így fog
32 3 | viszonzá Macskaházy, még mindig arra szögezve szemeit, hol
33 3 | A tiszta napnyugot után mindig több föllegek vonulnak össze
34 4 | éhen maradnánk, s Farkasék mindig jó szomszédink voltak.~-
35 4 | meg senki, tudod, nekem mindig kételyeim vannak. Te pedig
36 5 | bántaná õt - szóla Peti mindig türelmetlenebbül -, soha
37 5 | hallatszó szavak s a még mindig fölkonduló harang Violának
38 5 | parancsára helyeiken, ki még mindig azt reménylé, hogy Violát
39 6 | a vigasztalásnak majdnem mindig legjobb, de egyszersmind
40 6 | ki, isten áldja meg érte, mindig pártomat fogta, de az asszony,
41 6 | szólalnak föl - a gyõzelem nem mindig azon ügye, melyet legjobban
42 7 | rokona, ki ily alkalommal mindig meghívatik, majd valakinek
43 7 | piros arcaival, kinek ajkai mindig mosolyganak, szép kék szemei
44 7 | mosolyganak, szép kék szemei mindig jószívûen tekintenek reád,
45 7 | kollégium, hol társai közt mindig az utósó, s az agarászat,
46 7 | utósó, s az agarászat, hol mindig az elsõ volt, oly tökéletesen
47 7 | rosszallák, mondatott, hogy mindig elöl menni nem nagy dicsõség,
48 7 | Réty ellenei, mint mondám, mindig kisebbségben voltak, s azok
49 7 | százszor látta is a közönség, mindig csudálva tátja száját: úgy
50 7 | alispánnak, ki egész életén át mindig a szótöbbségnek hódolt,
51 7 | magok, legalább nemök iránt mindig legszigorúbbak, s kérem
52 7 | háborúban s restaurációnál mindig elsõ ember.~- Talán vannak
53 7 | vérszínû hajnalában úszva még mindig tovább szendereg, mint egy
54 8 | hajlamink szerint különbözõ, de mindig ellenállhatlan befolyást
55 8 | vendégszeretetbõl, mint ura unalomból, mindig füstöl, hol a kuvaszokon
56 8 | mely mellett elõadattak, mindig jókedvû hallgatókra találtak.
57 9 | bizonyosan!~- Hát nem mondtam mindig - vágott közbe a báró -,
58 9 | még rosszabb, olyan, ki mindig elveirõl szól, vagyonos
59 9 | annak megvizsgálása elõtt mindig néhány férfira bízatik,
60 9 | van, s mert Bántornyiék mindig a házi adó fölvállalása
61 9 | Körmöczy ellen létezik, ki mindig Rétyekhez szított, nehéz
62 9 | érdekes, de tisztújításoknál mindig a legnagyobb figyelemmel
63 9 | adtak ki, mint bevettek, mindig új kasszák alkotásáról álmodoznak.
64 10| s habár késõbb a szülék mindig távolabb álltak egymástól,
65 10| egymástól (a szelíd Vilma, kinek mindig támaszra vala szüksége,
66 10| kisasszony - szólt a zsidó, mindig kalapját forgatva s a szobákban
67 10| nevetésre készté, míg Vilma mindig nyugtalanabb lõn, s még
68 11| hölgyek, úgy a nép szerelme, mindig ugyanazon fortélyok által
69 11| Hogy a fõispán, ki eddig mindig Rétyéknél szálla meg, most
70 11| az ellenzék elvei iránt mindig viseltetett? Így szóltak
71 11| a másik, mielõtt szólt, mindig körültekintett, mintha azt
72 11| De Tengelyi?~- Tengelyi s mindig Tengelyi! S mindöszve mi
73 11| nyilatkoztatá ki.~A kert azalatt mindig több s több vendégekkel
74 11| mondva, bajos helyzetekben mindig háladatlan szerepet játszik,
75 11| szólt, mint maga mondá, mindig elhalványult.~- Menjünk,
76 11| hasonló tárgy fölött, s mindig hangos „éljen”-ek között
77 11| vagy magunkról jót hallani mindig mulatságos. De a nagy férfiú
78 11| excellenciás urat. Tiszaréten is mindig mozsaraznak, hát bizony
79 11| hangulatban tovább olvasott s mindig bátrabban hangoztatá csinosan
80 11| alássan - szólt a lelkész mindig nyugtalanabbul -, ezt a
81 11| lehetnek - a küldöttség mindig nyugtalanabb lett -, parasztokat
82 12| ideig viseltük, majdnem mindig azzá leszünk, mi címünkhez
83 12| nyúlni nem akarok. A világ mindig rossz néven veszi, azt mondják,
84 12| hogy e tréfa tart. Zsoltáry mindig részeg, s folyvást azt vélve,
85 12| három nemes község, mely mindig az erdõkerülõvel szavaz,
86 12| felelé: „hogy õexcellenciája mindig parancsolhat vele, s egyébiránt
87 12| társadalmi lépcsõn álltak, mindig csalatva, csak bizalmatlansággal
88 13| lovainkat beköthetjük, nem mindig hiányzik, s hol az, ki valamit
89 14| tehet róla, hogy ilyenkor mindig Jancsim jut eszembe. Hogy
90 14| lovam bírja, ez elõttem mindig sebesebben, míg a köd között
91 14| az ott a kályha mellett, mindig azon ül, ha hozzánk jõ,
92 15| legalább ha élénk vitát várunk, mindig jelen van: visszavoná szép
93 15| lehetetlenséget parancsolt - szólt mindig melegebben Kislaky. - Hisz
94 15| a lelkesült Kislaky, ki mindig a titkos szavazás legnagyobb
95 15| középrendû nemesség közt, melyre mindig hatással bírt, hanem még
96 15| szólt Kálmán, ki Tengelyit mindig szerette, s Slacsanek durvasága
97 15| összegyûltek, a lármára mindig többen sereglettek a küldöttség
98 15| Sóskuty biztatva.~- De hisz mindig nemesi kiváltságokkal éltem,
99 15| A nemesség publikációja mindig jó - szólt oktatva a fõügyész,
100 15| tekintetes úr! ha az adózónak mindig ily védõje találkoznék!~-
101 15| válaszolt Slacsanek.~- Mindig nemesnek tartattam. Szóljon
102 15| alispán úr jegyzõ úrral mindig mint nemesemberrel bánt;
103 16| hajtattak ki, vagy más valami, mindig õt választák szószólónak;
104 16| házamból, mint kellett; s én mindig féltem, ámbár férjem azt
105 16| magát azon egy által, kiben mindig bízott, csalatva látá: eddigi
106 17| szamár! - sóhajtott az öreg - mindig rosszul veszem le a ruhát.~-
107 17| fejét csóválgatva s még mindig valamit morogva fogai közt,
108 17| szüntelen változott, ilyenkor mindig a huszár által töltetett
109 17| gyermekei s cselédei között mindig barátságos viszonyt találunk.
110 17| mondani. Hosszú bajsza, melyre mindig büszke volt, csak most,
111 17| kik által szerettetik, mindig megismeri, s melyet követve
112 17| kinek százada történetesen mindig csak parancsolatra vonult
113 17| háború kezdetétõl végig mindig gyõztek; de mindamellett
114 17| János, mint a nép embere, mindig leginkább ezek elmondásában
115 17| történetét követhetjük, mindig csizmadia mesterséggel foglalkozott.
116 17| vissza apjához. „A gyermek mindig locsog”, mondá az apa, majd
117 17| s hazai tudósításaiban mindig többet, a külföldiekben
118 17| beadnak sokat - szóla Ákos, mindig fenntartva komolyságát -,
119 17| megerõlteti magát, minek késõbb mindig káros következményei vannak.~-
120 17| nyájasságra; azonban Ákos mindig különös hatalommal bírt
121 17| irányában nem mérséklé, vele mindig szelíden, vagy legalább
122 17| leányka - mondá az asszony, mindig enyelegve, de úgy, hogy
123 17| nagyságos asszony azóta mindig Macskaházynál van. Rövid
124 18| Mióta Cifrát elõször látta, mindig borzadással tekinte reá.
125 19| heloták száma a polgárokét mindig felülmúlta. Azon vastag
126 19| haj! haj!~De ámbár szava mindig erõsebbé s harsogóbbá lõn:
127 19| nevetek - válaszolt a másik, mindig kacagva -, hogy készültek
128 20| melyet szárából szítt, még mindig köpködött -, az még veszedelmesebb,
129 20| szidással fogadtatik, mert mindig késõ jõ, s éppen akkor csimpeszkedik
130 20| szóla szomorúan Zsuzsi -, mindig hallottam, az nem jót jelent.~-
131 20| többször, fejét vakarva -, mindig esik, s ha valahogy a lápok
132 20| vigyázz, István, maradj mindig a víz mellett, másképp eltévedünk,
133 20| nagyokat sóhajtva nézi a mindig inkább elapadó lángokat.~
134 20| nemesebb emberi természet mindig fennmaradó töredékeit, hanem
135 20| töredékeit, hanem az erényben is mindig csak azon aljas indulatokat
136 20| suhancra nézhet.~- De mikor mindig tréfálsz - mondá Mészáros,
137 20| Addszide - szólt emez, mindig haragosabban -, én inni
138 20| mint kellene, részeg ember mindig bajba kever.~- De mikor
139 20| kulacsot a földrõl fölvéve még mindig kétkedve tartá kezei között. -
140 20| fájdalmas sóhaj hallatszott, mindig távolabb s távolabb, míg
141 20| hatalmát az ifjú felett, ki mindig inkább elhalványodva s reszketve,
142 20| bátorság, mint a félelem, mindig ragadós, s maga a küzdelem,
143 20| mint a haldoklóé -, lõj mindig, míg csak egy van közelünkben.~-
144 20| monda ismét a fiatal zsivány mindig vékonyabb hangon, mintha
145 20| Ez nem lehet.~A lángok mindig tovább terjedtek, a kunyhó
146 20| pattogása s a szerencsétlennek mindig hallhatóbb kiáltása szakíta
147 20| Vilmosra vele.~Viola, ki még mindig ájulásban vala, a földrõl
148 21| mondá a gulyás, ki még mindig reményeket akart ébreszteni
149 21| fel - e fegyvert férjem mindig magával hordá. Fogja kend -
150 22| illeti, mívelt országokban mindig ily szükség uralkodik, a
151 22| hogy az eleség fogyna, mindig többel kínáltatnak; az emberi
152 22| ugyanazon egy lépcsõn s mindig azon meggyõzõdéssel, hogy
153 22| tartozik, melyeket viselve mindig mondhatjuk, hogy nekünk
154 22| határoznak, e többség majdnem mindig egynek vezérletét követi,
155 22| statáriumnál voltam életemben, s mindig felakasztottunk valakit.
156 22| Völgyesyt, ki az egész megyében mindig a legszerényebb fiatalembernek
157 22| egyszer mondom - folytatá mindig nyugodtan Völgyesy -, a
158 22| mondásait a helyszûke miatt mindig csak kivonatban közölhetjük,
159 22| van - folytatá Völgyesy mindig inkább lelkesedve védelme
160 22| válaszolt a táblabíró még mindig mosolyogva -, egy kis lárma
161 22| vága közbe Macskaházy mindig nyájasan - azon, mit ez
162 22| törvényszéknek - szóla Macskaházy mindig nyájasan -, ez az ember
163 22| szóla remegõ hangon, de mindig mosolyogva -, kíváncsi vagyok,
164 22| Rendkívüli - mondá Macskaházy mindig gúnyolódva -, hogy az, ki
165 22| Magam voltam - mondá Viola, mindig inkább elvesztve reményét,
166 22| bátran, mond a közmondás, mindig marad valami! Mennyire illõ
167 22| istent s minden szenteit, mindig kiveszik városuk patrónusát;
168 22| Zátonyi, ki egész életén át mindig függetlennek mutatkozott,
169 22| figyelmesen kerültetett, mindig kellemetlenül érzé magát.
170 22| mit? - kiáltott Zátonyi mindig mérgesebben - azt, hogy
171 22| tudatlanság! - mondá a táblabíró mindig fentebb hangon - talán nem
172 22| kiegészítése? - vága közbe Völgyesy mindig hevesebben.~- Haszontalan
173 22| ajtó felé fordult, honnan mindig nevekedõ lárma hallatszott,
174 22| mióta az alügyész távozott, mindig szembetûnõbbé lõn.~Csak
175 22| Tizenöt statáriumnál voltam, s mindig elsõ pillanatban tisztában
176 22| kárhoztató ítéletet nem mondva, mindig csak azt kéré, hogy az egész
177 22| törvényszék - mondá Zsuzsi mindig térdelve -, hogy a büntetéstõl
178 22| De kérem - mondá Zsuzsi, mindig inkább eliszonyodva -, mi
179 23| De mit tegyünk? - szólt, mindig növekedõ nyugtalansággal,
180 23| gyakorolnának, mint hogy az elsõ mindig mérgesebb ráncokba szedte
181 23| mind a kettõ, a kisebbik mindig mosolyog s kapkod bajszom
182 23| tovább! - mondá Kálmán, mindig türelmetlenebbül.~- A magtárkulcs -
183 23| mint eddig, még Kálmán sem? Mindig az fog eszetekbe jutni,
184 23| törvényszékekben részt, s bizonyosan mindig a törvények s meggyõzõdése
185 23| megtudják? - mondá az apa még mindig nyugtalanul - ha kriminális
186 24| teremtessék közé tartozott, kik mindig józanok. - Ennél Kálmán
187 24| statáriális sedria vagyunk.~Nyúzó mindig türelmetlenebbé vált. Kálmán,
188 24| kiabálni - folytatá Zátonyi mindig hevesebben -, s szeretném
189 24| bírja ily viszonyok között mindig megtartani tervét? Midõn
190 24| mindennek vége volna.~Violáné, mindig suttogva, férje elszöktetése
191 24| egyszer azt a palackot, még mindig fázom - mondá az õr türelmetlenül
192 24| nem fog.~Azalatt a palack mindig kézrõl kézre ment, míg az
193 24| kisebbíti.~Macskaházy lámpásával mindig tovább haladt a kamara felé,
194 24| mióta õt a guta keringeté, mindig nyitott ajtókkal? Nem jöhetnek-e,
195 24| Másrészrõl e recsegés, mely mindig erõsebb lett, s az éj csendjében
196 25| tisztában nem vagyunk magunkkal, mindig a legokosabb - mondá Etelka. -
197 25| Tengelyi bizonyos tekintetekben mindig józan ember volt - vágott
198 25| vitatkozni - folytatá Ákos mindig melegebben -, mennyire józan,
199 25| igazsága van - folytatá Ákos mindig inkább megindulva -, de
200 25| megmásolhatatlan - szólt Rétyné mindig hevesebben -, nemde, férjem? -
201 26| küzdésnél egyéb, hol érzelmeimet mindig oly céloknak áldoztam fel,
202 26| Akármit - folytatá Rétyné mindig kacagva -, alig foghatom
203 26| meglehet; asszonyi szív mindig változékony; elõttem a közönyösöknek
204 27| mondá Erzsébet - részünkrõl mindig a legnagyobb háladatosságra
205 27| mereszté szemeit; Macskaházy mindig mosolyogva tovább szólt. -
206 27| hogy úzusom volt, hogy mindig ennyire szoktam szántani
207 27| Én emberek emlékezetére mindig juhokat tartottam... a nemzetes
208 27| rosszat? - kérdé Erzsébet mindig élénkebben.~- Rosszat? isten
209 27| asszonyom - folytatá Macskaházy mindig melegebben -, én ismerek
210 27| nem? - folytatá a másik, mindig nyájasabban. Való, nem vagyok
211 27| megbánni! - kiáltott Tengelyi mindig nagyobb indulatban.~- Igen,
212 27| nejéhez fordulva, ki kezét még mindig visszatartá. - Macskaházy
213 28| tudod, hív embere voltam mindig... mindig... mihelyt hozzájok
214 28| embere voltam mindig... mindig... mihelyt hozzájok juthattam,
215 28| futott ide s tova, míg a mindig nagyobb számmal összegyûltek
216 28| mozogtak, mintha Tengelyit, mindig csak Tengelyit akarna mondani.
217 28| mondok mást - válaszolt emez mindig hevesebben -, mint hogy
218 28| folytatá az elõbbi még mindig neheztelve -, csak azt mondom,
219 28| mondom, hogy a fiskális mindig Tengelyit nevezte... s ezt
220 29| nap sugaraitól megõrizve, mindig szépen zöldellt, ha a júliusi
221 29| bokrok között, úgyhogy a mindig tovább távozó evezõ ütései
222 29| kocsis után, ki lámpájával mindig a nyomot követé, a jegyzõkert
223 30| csak a szakácsné rázá még mindig fejét, azt súgva az esküdtnek
224 30| bámulva, mint ily alkalomkor mindig az emberek balgatagságán,
225 30| hiszik, hogy bánásmódunkat mindig azon egyedek jelleméhez
226 30| azzal, kivel éppen szólnak, mindig paralelvonalt képezzenek;
227 30| mellyel felsõbbek iránt mindig viseltetnek. Ha azon tiszteletet,
228 30| valahányszor valamit csináltattam, mindig megcsalt.~- De kérem alássan,
229 30| öltem meg - folytatá a másik mindig zokogva -; mikor szakács
230 30| áldott szegény fiskális úr mindig rázta fejét.~- Alkalmasint
231 30| a szobába jöttem, hanem mindig rázta fejét.~- Hívja be
232 30| tizennégy nap és éjszaka mindig nála voltam...~- Ki tudja,
233 30| régi vitát újra megkezdve, mindig inkább nekilelkesedett. -
234 30| Tudom, hogy Macskaházy mindig pártfogója volt, és...~-
235 30| rimánkodó hangon - régen ismer, mindig becsületesen viseltem magamat;
236 30| rimánkodott a zsidó még mindig térdepelve -, már miként
237 31| házhoz - válaszolt amaz, még mindig az elõbbi hangon.~- Jó asszony,
238 31| eljárásnál, esküdtjét odaértve mindig pluralisban szólt, s Nyúzó
239 31| érdemeseknek tart - szólt a fõbíró mindig gúnyolva, mert miután az
240 31| fellépni? - kérdé a jegyzõ mindig hevesebben. - Viola az én
241 31| jó kedves leányom voltál mindig, soha semmit szüleid elõtt
242 32| szív, mely a múltat s jövõt mindig a jelennek világításában
243 32| az, mi apámat, most, mint mindig életében, meggyõzõdésének
244 32| komolyan. - Rabok irányában mindig fel kell tartanunk auktoritásunkat...
245 32| tartanunk auktoritásunkat... mindig egy bizonyos gravitással
246 32| észrevevé - hiába, te Bandi, mindig galant gyerek voltál. Hozasd
247 32| komoly s férfias vala, mint mindig, egyenlõn távol kérkedéstõl
248 32| menõ ablakokon esõs napokon mindig elég víz folyt be börtönükbe,
249 32| fõképp a levegõ ellen, mely - mindig csak azokról szólok, kik
250 32| rabjainak felét kezesség mellett mindig szabadlábon tartá, végre
251 32| állottak, melyeknek elsõiben mindig huszonöttõl negyven, utolsójában
252 32| kérdé James, kit, mint mindig mondá, semmi a tömlöctartásnál
253 32| váratlan esetekre számítván, mindig üresen kell maradnia.~-
254 33| Valahányszor új rab jõ, mindig meg szokták inni áldomását,
255 33| erõs italtól részegülve mindig hangosabb hahotában nyilváníták
256 33| szegényember ily szolgálattal mindig beérheti.~- De hát nem jut-e
257 34| annyi fáradság után még mindig távol céljától, midõn a
258 34| következése, mert Rétynek mindig szüksége vala valakire,
259 34| lépcsõre mászhatnak, csakhogy mindig oly embereket találjanak
260 34| helyzetében szükséges leereszkedés mindig terhesebbé vált a gúny által,
261 34| szerette is, az eszes s mindig egy cél után törekedõ asszony
262 34| s miután regényolvasók mindig azon kiváltsággal bírnak,
263 34| visszatekintesz, nem tagadhatod, hogy mindig testvérileg bántam veled,
264 34| volt, hogy reményeimmel mindig a távol jövõben kelle tévelyegnem,
265 34| Anyámnak egy közel rokona, ki mindig különös szeretettel viseltetett
266 34| tehettem - válaszolt Réty mindig nyugtalanabbul -, tulajdon
267 34| folytatá az elõbbi, ki mindig melegebben, majdnem indulatosan
268 34| vártam a kedvezõ alkalmat, s mindig elhalasztva feltételemet,
269 34| szándéka megváltoztatását, mindig elleneztem nõm akaratát.
270 35| legnagyobb érdekében fekszik, mindig nagyobb tökélyre emeltessék.
271 35| felnéz kedvesére, s néz mindig, néz végsõ órájáig, és soha
272 35| jutalomra számolhatna - mindig nemcsak egy, hanem valamennyi
273 35| de beszédünkkel maradjunk mindig a két vélemény között. Szóval
274 35| azt, kinek pénze nincs - mindig; szóval a hasonlatosság
275 35| minden bajai közt benne mindig támaszt talált, melynek
276 35| melyet Tengelyinek még mindig bizonytalan sorsa felett
277 35| szilárdabb jellemû egyediségeknél mindig, ahelyett, hogy jellemét
278 35| akarjuk, s ki ezt nem teszi, mindig szerencsétlenné válik. Sokszor
279 35| elismert morál parancsait mindig követni akarja, s elfelejti,
280 35| mely bizonyos magasságról mindig visszagördül: elõbb fogja
281 35| munkáját, mint azok, kik a mindig visszasüllyedõ népet aljasságából
282 35| halálánál? és azután Violának mindig jó embere volt. Azt gondolja
283 35| mentem én ki életemben, s mindig becsülettel jöttem haza.
284 36| naponként néha kétszer-háromszor mindig új halottal a megyeház udvarából
285 36| esztendõn át a marhadög mindig e hónapban ütött ki, a megye
286 36| több hatást tettek, mert mindig egészen ismeretlen emberektõl
287 36| csak magokat okolhaták, de mindig védõkre is számolhatott.
288 36| bûntelensége miatt rabtársai mindig a legnagyobb megvetéssel
289 36| kiket életveszély fenyeget, mindig irgalmasabbak az emberek,
290 36| esetben lehetségessé válik, de mindig csak olyanok által, kiket
291 36| többször hozzá is elment, mindig magába zárkózva találta
292 36| valahányszor e nevet kimondá, mindig nyugodtabbnak látszott.~
293 36| mondatott, délre váratik, még mindig nem jõ.~- Nem halhatok meg
294 37| lóversenynél s rókavadászatokban mindig élénk részt vesz, s így
295 37| melyeket a társaság rajta mindig ismert, s ezen érdeménél
296 37| fölgerjedését, s miután a még mindig csudálkozó asszonynak elmondta,
297 37| maradjon nyugodtan. De õ mindig hánykolódott és sóhajtozott;
298 37| hazánkban száz háznál találunk, mindig magánál s zár alatt tartá,
299 37| melyhez szeme akaratlanul mindig visszatért, mely után néha
300 37| hogy engem vádoljon, holott mindig jóltevõje valék?”~E gondolatok
301 37| többé nem félt, majdnem mindig nyitva hagyatott, Rétyné
302 37| érzi magát. Azóta majdnem mindig szunnyadozik. Szegény ember,
303 37| szólt az ápolónõ, még mindig késve a kimenéssel -, az
304 37| rángatásaiból, mellyel karját még mindig erõsen megszorítá, érzé,
305 38| rendkívüli szenvedélyességét mindig ily betegség jelének tartották;
306 38| kérései s ígéretei dacára, mindig csak azt mondá: hogy Violát
307 38| tudják, hogy János, ki maga mindig csak rossz kedvvel s parancsolat
308 38| eddig hallottak után még mindig nem érzé felderítve.~- Az
309 38| ballagva is, tovább megy, mindig messzire jut, sõt végre
310 38| adományait, az idegenek közt mindig magányosnak s elhagyottnak
311 38| történt.~Kisebb gyermeke mindig gyenge s beteges volt. -
312 38| csak maga jött, s Viola még mindig alig hitt szemének, midõn
313 38| járt, ha megszorítva nincs, mindig valamije hiányzik. Elsõ
314 38| embernek ígérnek, arra nem mindig jó sokat adni, s úgy hiszem,
315 38| vége van, okos generális mindig a legutolsókat dicséri s
316 38| világon, de gyerek, s lám, én mindig azt mondom, akinek még gyermeke
317 38| adnád magadat; erre még mindig idõd marad.~Viola meghatva
318 38| bír-e a többiekkel? s én mindig azt mondom, sokkal jobb,
319 38| meghalt, egész betegsége alatt mindig csak arra kért, hogy többé
320 39| sötét habjai, úgy arcának mindig komor kifejezése eltakará
321 39| maradtak Viola mellett, ki még mindig eszméletlenül feküdt a földön.
322 39| el kend, néném - mondá, mindig nehezebben véve lélegzetet,
323 39| Az ott történtek emléke mindig kellemetlenül hat kedélyére,
324 39| véleménye, mint hajdanában, mindig a többségé, miáltal elérte,
325 39| elérte, hogy a többség által mindig bámultatik - s alkotmányos
326 39| házban születtem - mondá mindig -, így akarok meghalni. -
|