Fejezet
1 1 | nemzetség ügyvédje, teins Macskaházy Jónás hiteles s ugyanakkor
2 3 | õnagyságát leghívebb szolgájával, Macskaházy ügyvéd úrral, a legfontosabb
3 3 | tudománnyal s mélységgel, hogy Macskaházy úr sokszor megvallá, miként
4 3 | jára föl s alá a fák alatt, Macskaházy egy lépéssel hátrább, s
5 3 | jól tudja úgyis, miként Macskaházy senkit sem enged szóhoz
6 3 | mondom nagysádnak - viszonzá Macskaházy, ki mint látszék, hasonlóképp
7 3 | marad, és ki tudja, talán...~Macskaházy sértve érezé magát, s miután
8 3 | böcsülete fenntartásaért én - Macskaházy Ádám, fejemet kockáztattam,
9 3 | túlment hevében, s hogy Macskaházy nem férje, kitõl válóper
10 3 | inskripciót illeti - dörmögé Macskaházy szelídebb hangon -, isten
11 3 | szóla nemes lelkesedéssel Macskaházy.~- S valóban azt gondolja,
12 3 | Fölakasztatjuk - szóla közönyösen Macskaházy -, hisz statáriumunk van.~-
13 3 | gyermekeiért - viszonzá meghatva Macskaházy, midõn szemeit törlé, s
14 3 | nagysád? - szóla közbe Macskaházy, földesasszonya zavarodását
15 3 | elfogadtatik - szóla komolyan Macskaházy, ki jó reformált létére
16 3 | lakatos e világon! - Itt Macskaházy gondolatfolyamát Ákos vizslája
17 3 | tekintetes uram - viszonzá Macskaházy, még mindig arra szögezve
18 3 | aggodalmasan Rétyné, míg Macskaházy, karját taszítva, vigyázatra
19 3 | szóla Etelka nevetve -, Macskaházy igen mulatságos úriember,
20 3 | zsiványt? Tekintetes s vitézlõ Macskaházy úr megbirkózik tízzel, s
21 3 | volt...~- Én? - kiálta föl Macskaházy elrémülve már a gondolatnál -
22 3 | spectabilis - szólt zavarodva Macskaházy, kit Ákos kezénél fogva
23 3 | ijedtünkben a guta meg nem üt.~Macskaházy, ki még mindég annyira el
24 3 | amaz aggodalmak közt, ez Macskaházy félelmén kacagva, hazafelé
25 3 | senkinek sem tulajdonai, Macskaházy épp azt bírá legkevésbé,
26 3 | ugyanis magát valaki helyébe. Macskaházy járatos vala a törvény legtekervényesebb
27 3 | keresztül. Más alkalommal Macskaházy megemlékezve nemeslevelére,
28 3 | még oly ügyes ember mint Macskaházy ügyvéd úr, se lát igen tisztán;
29 3 | Dehogy van - sóhajta fel Macskaházy, Ákost, ki már visszafordult,
30 3 | Ákos átugrott az árkon, Macskaházy elõbb az árok közepébe,
31 5 | volna, ha szerencsére Ákos s Macskaházy nem jõnek még jókor, s megtudva
32 5 | nem tartóztatják. Miben Macskaházy annyival munkásabb vala,
33 5 | fogadni, hogy az az átkozott Macskaházy áll ott.~- Ha az ördög fia
34 5 | háza mögött eltûnt, míg Macskaházy, mert csakugyan õ vala ott,
35 7 | meghívatásáért tartozó háláját; míg Macskaházy a dóriai oszlopok egyikéhez
36 8 | állt meg, s világosan hallá Macskaházy szavát, ki ajtaját kulccsal
37 8 | jutalmat ismered - válaszolt Macskaházy, s a két beszélgetõ együtt
38 8 | nem hallatszottak többé, Macskaházy szobájában volt, s mindent
39 10| tekintetben rendben van: Macskaházy az egész kár megtérítését
40 11| hallok?~- Bizonyosan tudom; Macskaházy, kivel, mint tudod, jól
41 15| fõügyésze fogtak helyet, míg Macskaházy úr, ki majd az udvaron a
42 15| rivalgásait hallá, midõn Macskaházy kezeit dörzsölve azt mondta
43 15| míg végre Nyúzó, kivel épp Macskaházy nehány szót váltott, haragos
44 17| befogatni rendelt, s melyen most Macskaházy elindult.~ ~
45 18| s látá a hintót, melyen Macskaházy szinte Garacs felé hajtatott.
46 18| fõképp midõn hallá, hogy Macskaházy Cifrát kocsijára vevé s
47 19| jõni, hisz megmaradtunk!~Macskaházy, ki bundájában a szobába
48 19| Ma nem játszunk - szólt Macskaházy, alig szabadulhatva Nyúzótól,
49 19| dehogy! - mondá emez, ismét Macskaházy után nyúlva, ki látva a
50 19| volna áldomását - szólt Macskaházy vállvonítva.~- Talán bizony
51 19| ismétlé nevetve az esküdt. S Macskaházy kétségbeesett tekintetet
52 19| némi idõ után, mely alatt Macskaházy, mint látszék, egész szónoki
53 19| látszott, mint elõbb maga Macskaházy reménylé.~- Hisz csak esküdtedre
54 19| indultak.~- Menjünk hát - szólt Macskaházy, ismét magára akasztva bundáját.~-
55 20| ildomos emberek - s Nyúzó s Macskaházy kétségen kívül ezekhez tartoztak -
56 20| Kérlek, ne félj - szólt Macskaházy, szinte fejét dörzsölve -,
57 20| Biztos ember? részeg, mondom, Macskaházy barátom, részeg, mint a
58 20| csak egy keveset - mondá Macskaházy türelmetlenül -; itt csak
59 20| Menjünk! menjünk! - szólt Macskaházy, elnyomva nevetését - a
60 20| légy oly poltron - mondá Macskaházy -, látod én nyugodt vagyok,
61 20| zöttyenésnél jajgat és káromkodik, Macskaházy pedig a kikerülhetlen betegség
62 20| hallatszott, melyben az ildomos Macskaházy szép szavát ismerhetik meg
63 20| fontosságát maga is átlátá, midõn Macskaházy, ki miután a küzdés zaja
64 20| magától elsült. Maga Nyúzó s Macskaházy bosszankodva, hogy reményökben
65 20| két férfival találkozott. Macskaházy kiragadá az írásokat kezébõl,
66 21| lassanként elhallgatott. Nyúzó s Macskaházy a nemesek hadnagya házába
67 21| ajtóhoz közel csak a fõbíró és Macskaházy álltak, s hogy egyik közülök
68 21| tagadtatni, vagy hogy azok Macskaházy kezébe kerültek, ki annyi
69 22| Valamivel késõbb érkezett meg Macskaházy, ki elébb még Tiszaréten
70 22| Kislaky házához ért, Nyúzó s Macskaházy már a tornácon vártak, s
71 22| Kérem alássan - szólt most Macskaházy, ki már régen türelmetlenségének
72 22| hogy felakasztassék - mondá Macskaházy már az ajtó felé indulva.~-
73 22| nem tetszik - suttogott Macskaházy, ki e szavakra szinte megfordult,
74 22| megfeledkeznék arról - mondá Macskaházy szokott éles hangján -,
75 22| Dehogy hiszi - mondá Macskaházy mosolygásra kényszerítve
76 22| megakaszthatjuk.~- Teins Macskaházy úr csalódik - felelt Völgyesy -,
77 22| bírákat tévutakra vezetheté.~Macskaházy, mihelyt az irányt, melyet
78 22| s csak ez vala az, mit Macskaházy kívánt, a többi bírákon
79 22| hogy hatalmas emberek.~Itt Macskaházy mosolyra erõlteté magát. -
80 22| szegény Zsuzsit is elküldi.~Macskaházy s Nyúzó mosolyogva integettek
81 22| kifejlõdésére idõt akarna engedni. Macskaházy látszó nyugtalansággal tekinte
82 22| vallani nem akar - mondá Macskaházy, ki a dolgok ezen fordulatát
83 22| szemei nedvesedni kezdének; Macskaházy mérges tekintetet vetett
84 22| a teins törvényszékhez.~Macskaházy látszó nyugtalanságban dörzsölé
85 22| kijöttem, senki a fõbírón s Macskaházy úron kívül közelembe nem
86 22| Bizonyosan kabala - súgott Macskaházy Zátonyinak. - Tengelyi azt
87 22| más, mint a fõbíró s teins Macskaházy úr hozzám közel nem állottak,
88 22| szólók mozdulatait követé. Macskaházy Nyúzóval suttogva beszélt.~-
89 22| fogja engedni - szólt végre Macskaházy azon nyájas mosolygással,
90 22| igen nagy volt? - kérdé Macskaházy tovább.~- Szörnyû, teins
91 22| ember igazat mond - szóla Macskaházy mosolyogva a törvényszékhez -,
92 22| mondá a rab, kinek arcain Macskaházy szavainál kezdetben a legnagyobb
93 22| belõle kivétettek? Ha Nyúzó s Macskaházy szüntelen tagadják, hogy
94 22| törvényszék látja - szólt Macskaházy a legnagyobb részvéttel,
95 22| felindulni - vága közbe Macskaházy mindig nyájasan - azon,
96 22| vagyok, s a teins fõbíró és Macskaházy úr hatalmas urak, azt tudom;
97 22| teins törvényszéknek - szóla Macskaházy mindig nyájasan -, ez az
98 22| mondani, azon bizonyosan, Macskaházy úron kívül, mind bámulni
99 22| kérdezik, mi oka lehetne Macskaházy úrnak Tengelyi úr írásainak
100 22| parancsolatára történt.~Macskaházy elhalványult.~- Meg kell
101 22| kezdve, midõn a kertben Macskaházy s az alispánné beszélgetését
102 22| által vett hírt, nem említé.~Macskaházy, ki a hosszú elõadást nyugodtan,
103 22| tartózkodott? - kérdezé Macskaházy tovább.~Viola mondá, hogy
104 22| vallotta - szóla Liptáknéhoz Macskaházy tovább -, hogy kenddel eziránt
105 22| üldözött házánál tartózkodik.~Macskaházy arcai ragyogtak, midõn Liptáknét
106 22| fejedre, az igaz - válaszolt Macskaházy -, de az a másik, ki neked
107 22| meg.~- Rendkívüli - mondá Macskaházy mindig gúnyolódva -, hogy
108 22| magad voltál - folytatá Macskaházy -, és a gonosztett színhelyén
109 22| fejedre fog esküdni - folytatá Macskaházy.~- Nem bánom - válaszolt
110 22| mondanivalód? - kérdezé Macskaházy.~- Nincs.~- Talán a rabot
111 22| valószínûtlensége, mely a rab által Macskaházy s fõképp az annyira tisztelt
112 22| nótárius irományait teins Macskaházy úr s az alispánné õnagysága
113 22| kívánja, miután a rabnak Macskaházy úr által történt megkérdeztetése
114 22| Miután úgy látszik - szóla Macskaházy élesen -, némelyeknek igen
115 22| saját nézete - vága közbe Macskaházy -, és a teins törvényszék
116 22| csak természetes, ha miután Macskaházy megmagyarázá, mennyire sértve
117 22| büntetését elnyeri, mint Macskaházy úr megjegyzé, az ily ocsmányan
118 22| igazolhatnák.~- Ki akadályozhatja Macskaházy urat, hogy ezen védelmére
119 22| haláltól felmentessék. Ha Macskaházy úr magát vagy Rétyné õnagyságát
120 22| állításait: miért nem adná Macskaházy úr, vagy akárki azok közül,
121 22| Engedelmet - vága szavába Macskaházy -, miután a rabnak felmentése,
122 22| nem tudta, mit tegyen, ha Macskaházy által nem emlékeztetik,
123 22| talán hajlott volna, ha Macskaházy nem segíti ki azon ajánlatával:
124 22| Teins Völgyesy úr - szóla Macskaházy, minden tõle kitehetõ nyájassággal,
125 22| bámulhatjuk, ha a gúnyt, melyet Macskaházy nyájas mosolygása rosszul
126 22| Kövesse meg magát - rikácsolt Macskaházy.~Sóskuty oly sebesen hadart,
127 22| ifjú ügyészre függesztve, Macskaházy -, a teins úr mily módon
128 22| indignációja azalatt lecsillapult. Macskaházy az írásokat átvéve, ezeknek
129 22| foglaltatik; miután azonban Macskaházy mondá, hogy csak az a kérdés,
130 22| megfájult, s hogy sietniök kell.~Macskaházy, röviden elõsorolva még
131 22| egész holnapig halasztassék.~Macskaházy, ki célját, midõn Völgyesy
132 22| ember ember marad, s õ a Macskaházy úr által mondottakat a teins
133 22| valóságos polgári bûn volna.~Macskaházy elmondá, hogy ez bizonyosan
134 22| szeghetem meg kötelességemet.~Macskaházy mindjárt hozzáfogott az
135 22| papírra mutatva, melyet Macskaházy éppen beporzott.~- De ha
136 22| fáradtunk - enyelge Nyúzó -, Macskaházy úr kend kedvéért mindjárt
137 23| eddig e dologban hallottam, Macskaházy maga is csak eszköz, s félek,
138 23| ugyan szükségesnek - mondá Macskaházy nyájasan -, hogy a rab szobába
139 23| No enyelegj - folytatá Macskaházy sóhajjal, midõn a rossz
140 23| kamara mellett nyilatkozál, Macskaházy gyanakodó tekintetet vete
141 23| történet igazolá: s miután Macskaházy túlvitt óvatosságból kérdezé:
142 23| tarokk-kártyák feküdtek, s csak Macskaházy és Nyúzó váratott, hogy
143 23| tudtam ellentállni; mert Macskaházy s a többiek azt kiabálák,
144 24| titkolhatta el belsõ örömét. Macskaházy mindent elkövetett, hogy
145 24| részegen szobájába viteté, Macskaházy s a tiszttartó kíséretében,
146 24| szembetûnõbb volt, semhogy fõképp Macskaházy s a tiszttartónak figyelmét
147 24| kiigazíttatott, hova õt Macskaházy és a tiszttartó követték.
148 24| nem vala olyan, hogy vele Macskaházy megelégedett volna, s éppen
149 24| prostituáld magadat - súgott Macskaházy fülébe -, ki szólt rólad?
150 24| bizonyosan nem szökhetik meg. Macskaházy azonban biztosabbnak gondolá,
151 24| észrevevé, hogy a kulcs Macskaházy által azért kívántatik,
152 24| valószínûségét kisebbíti.~Macskaházy lámpásával mindig tovább
153 24| semmirevalók, itt vagyok! - S Macskaházy minden ildomossága mellett
154 24| választani. Végre, midõn Macskaházy kiáltó szavát hallá, melyet
155 24| belépõt, s a jövõ percben Macskaházy segedelemért ordítva a földön
156 24| megbolondult! - kiáltott Macskaházy - az világos, zárjuk be
157 24| ajtaját, magára hagyák, s Macskaházy után a kamarához siettek,
158 24| a világ álnokságán.~Hogy Macskaházy a rabot kamarájában, mely
159 24| töltött, csak természetes. Macskaházy még a kamra ajtajánál kiáltozott,
160 24| szükségesnek nem tartá, úgyhogy Macskaházy éberségének csak véres orra
161 25| ajtaját felnyitva belépett. Macskaházy vala ez, ki Viola elfogatása
162 25| mulatott, s késõbb látá, hogy Macskaházy az egész idõ alatt szobájában
163 25| ismét alunni készült, midõn Macskaházy szavai figyelmét felgerjeszték.
164 25| olcsón kicsikarja. - S ezzel Macskaházy valamit szekrényébe zára,
165 25| mellékszobának ajtaja megnyílt, s Macskaházy szokott rikácsoló hangján
166 25| mindent meghall. - Mire Macskaházy, ki az alispán s leánya
167 25| meg. Etelka hallá, midõn Macskaházy azokat fiókjába zárta...
168 25| ismét hallgat, nem fog-e Macskaházy a birtokában levõ irományokkal
169 25| legokosabb - mondá Etelka. - Macskaházy egypár napig sem az irományokat
170 25| lehetsz, ha évekig állsz Macskaházy falánál, nem hallasz többé
171 25| mentsen meg, mostohánk s Macskaházy lépései ismeretesek elõtte,
172 26| adám magamat ez alávaló Macskaházy kezébe, kit utálok? Nem-e
173 26| midõn az ajtó megnyílt, s Macskaházy lépe be. Az alispánné, feléje
174 26| kissé hökkent meg, miután Macskaházy máskor õnagysága elõtt csak
175 26| szobában homály terjede el; de Macskaházy hangjában, egész magaviseletében
176 26| nehezedik.~- Nevetség! - mondá Macskaházy mindinkább jókedvûen -,
177 26| bizalmasan ismét kezét szorítva Macskaházy - éppen ellenkezõleg; meg
178 26| reménylem?... - mondá Rétyné, ki Macskaházy szemtelen tolakodásai miatt
179 26| elfojtá az indulatot, mely Macskaházy szemtelenségénél benne támadt,
180 26| Már kérdem én - szólt Macskaházy, elragadtatással csókolva
181 26| erre ne számoljon. Ugye, Macskaházy uram? hát most ismerkedünk
182 26| bámulat- s ijedségében állt Macskaházy elõtt s remegõ hangon kérdé: -
183 26| melybõl meglátszott, hogy Macskaházy indokait sejdíteni kezdi.~-
184 26| tulajdonának maga szabja árát. De Macskaházy úrnak nem lehet komoly szándékában
185 26| midõn, magába fojtva mérgét, Macskaházy elõtt megállt -, gondolja
186 26| felett gyakorol - válaszolt Macskaházy ismét gúnyosan -, s csak
187 26| szoba sötétebb vala, semhogy Macskaházy a könnyeket láthatná, melyeket
188 26| melyet a dolgok vettek, Macskaházy - akármit?~- Akármit - folytatá
189 26| szembeállítások, a tanúvallatások...~- Macskaházy! - kiáltott felugorva pamlagáról
190 26| Alázatos szolgája. - S ezzel Macskaházy a szobát elhagyá, melybe
191 26| állt asztala mellett.~Midõn Macskaházy léptei a folyosón elhangzottak,
192 26| hogy Tengelyi irományai még Macskaházy kezében lesznek, mióta Tiszarétre
193 27| áll elõttünk, mint máskor. Macskaházy sokkal inkább ismeré Rétynét,
194 27| szomszéd jószágára indult, s Macskaházy maga maradt a házban.~Az
195 27| ugyan min törheti fejét?” Macskaházy átgondolt minden lehetõséget,
196 27| Átgondolva helyzetét, Macskaházy elõtt két út nyílt. Az elsõ,
197 27| irományaival együtt - õ, Macskaházy - késõbb átadja Ákosnak,
198 27| sem fog szólni senkinek; Macskaházy vallomása ily módon teljes
199 27| magának, mint neki ártanának.~Macskaházy teljesen megnyugtatva érzé
200 27| legbarátságosabbak egyike. Azonban Macskaházy annyi lelki nyugalommal
201 27| ajánlani váratlan vendégének.~Macskaházy elõre látta ezt, s azért
202 27| a jegyzõ a beszélgetést Macskaházy kidobásával kezdi meg. A
203 27| valamivel közelebb tolva Macskaházy -, nekem a nemzetes asszonnyal
204 27| Tudom, tudom! - sóhajtott Macskaházy - hogy akkor is, midõn húsz
205 27| bámulni a szívességet, mellyel Macskaházy egyszerre szólt... s ámbár
206 27| ügyvéd szemtelenségét -, Macskaházy úr ezt oly jól tudja, mint
207 27| Értem a célzást - szólt Macskaházy nyugodtan mosolyogva -,
208 27| szárazon.~- Az ég látja - szólt Macskaházy szemeit felfelé emelve -,
209 27| kérdezett mindinkább bámulva Macskaházy különös magaviseletét.~-
210 27| máskor undorral elfordult.~Macskaházy alig titkolhatá el örömét,
211 27| szavakat, reá mereszté szemeit; Macskaházy mindig mosolyogva tovább
212 27| viszongásnak oka - folytatá Macskaházy bizodalmas hangon - azon
213 27| feláldozásáról? - mondá Macskaházy szinte neheztelõ hangon. -
214 27| Kérdésen kívül - vága szavába Macskaházy nyájasan -, kit nem imád
215 27| valamennyien... s noha Erzsébet Macskaházy egész aljasságát ismeré,
216 27| szeressen.~- Az nem megy - mondá Macskaházy mosolyogva -, ha Ákos hozzánk
217 27| nemzetes asszonyom - szólt most Macskaházy ismét körültekintve s székét
218 27| Erzsébet asszonyom - folytatá Macskaházy mindig melegebben -, én
219 27| rossz néven venném és...~Macskaházy, ki a közte s Vilma között
220 27| ez azonban nem sikerülne, Macskaházy más utat fog választani,
221 27| vontatják, hová tetszik, s Macskaházy ezek közé tartozott.~Ha
222 27| komoly ráncokba szedve.~Macskaházy felelni akart, de Tengelyiné
223 27| ez egyszer, mint tudjuk, Macskaházy egészen önfeje szerint indult.~-
224 27| s kíváncsian benézett. Macskaházy, ki e tanúk által biztosítva
225 27| még mindig visszatartá. - Macskaházy jól kiszámítá a pillanatot,
226 28| el szomszédaiknak, hogy Macskaházy megveretett s kidobatott,
227 28| pertõl mentem meg magamat.”~Macskaházy még ezen határozat által
228 28| visszatette, s alunni készült.~Macskaházy most az egész dologra nézve
229 28| annyi éven át!” S ezzel Macskaházy az ajtó felé ment, hogy
230 28| az ajtó nem záródott be. Macskaházy bámulva csóválta fejét...
231 28| berozsdásodott.”~És ezzel Macskaházy levetkezett, s ágyába feküdve
232 28| hallatszottak halkan, de tisztán. Macskaházy meg vala gyõzõdve, hogy
233 28| Viola! - szólt remegõ hangon Macskaházy, mert kiáltásra nem vala
234 28| Tudom, tudom - mondá Macskaházy, ki a hangból, melyen Viola
235 28| szakítá félbe elbámulva Macskaházy, kiben egyszerre azon gondolat
236 28| mindenre elhatározott... s Macskaházy érezve, hogy ellentállnia
237 28| Irgalmat! - kiáltott Macskaházy elfojtott hangon, midõn
238 28| akasztófára ítéltél? - mondá emez.~Macskaházy arca kékült, szemei kiduzzadtak;
239 28| a cselédek, felébredve Macskaházy sikoltásaira, közeledtek...
240 28| cselédek, kik mindjárt ezután Macskaházy szobájába rohantak, az ügyvédet
241 28| Utána! utána! - hörgött Macskaházy - irományaim...~- Mily irományok? -
242 28| felemelve.~- Tengelyi - mondá Macskaházy végerejét összeszedve; a
243 28| fejével... ugye, õ volt?~Macskaházy ismét fejét rázá, megragadta
244 28| szemeit törülve, nem mintha Macskaházy halálát bánná, de mert felfogása
245 29| Azoknak megértésére, mik Macskaházy meggyilkoltatása után történtek,
246 29| Tengelyinek rossz kedve egészen a Macskaházy által okozott bosszúságnak
247 29| kiáltásai, kik a zsiványt Macskaházy meggyilkolása után ûzõbe
248 30| tiszaréti kastély lakóit Macskaházy meggyilkoltatása után nem
249 30| majdnem egyszerre rohant Macskaházy szobájába, mégis nem volt
250 30| mellett azt állítá, hogy Macskaházy, mikor kérdeztetett, ki
251 30| magának képzelte. Szerinte Macskaházy minden kérdésen kívül a
252 30| ilyenre vetemedék; szegény Macskaházy, áldott jó ember volt!~-
253 30| már miért öltem volna meg? Macskaházy úr jó kegyes uram volt,
254 30| mikor szakács úr engem Macskaházy úrhoz vezetett s kérdezte:
255 30| született gyermek. Mikor Macskaházy ágyához vezették... stb.~
256 30| követõ kérdések: - Ismerte-e Macskaházy urat? Mióta? Látta-e már
257 30| úr a haldoklóhoz vezette, Macskaházy fejét rázta?~- Igaz bizony -
258 30| világon; csak az a kérdés: Macskaházy, mikor kérdezték s fejét
259 30| Tisztán emlékezik-e, hogy Macskaházy csakugyan Tengelyit nevezte
260 30| közül azokat híja be, kik Macskaházy halálánál jelen voltak,
261 30| szakácsné vallomása szerint Macskaházy, midõn halála elõtt gyilkosa
262 30| mindegy. Elébb rázta-e fejét Macskaházy, vagy késõbb, ahhoz semmi
263 30| világosan állítják hogy Macskaházy haldokolva... pedig a halál
264 30| hangján a fõbíró -, hogy Macskaházy a nótáriust nevezte?~- És
265 30| éppen nem csudálatos, miután Macskaházy úr Tengelyivel egész életén
266 30| vizsgálatot nem tevénk, miután Macskaházy a teins úr fiskálisa levén,
267 30| az alispánné élénken -, Macskaházy kezében mindenféle peres
268 30| lehetetlen!... Tudom, hogy Macskaházy mindig pártfogója volt,
269 30| jegyzé meg: hogy miután Macskaházy s a jegyzõ között csakugyan
270 30| fog múlni. Ki tehet róla? Macskaházy hív emberünk volt, még nem
271 30| olvasóim emlékezni fognak - Macskaházy, meggyilkoltatása elõtt,
272 30| s már hinni kezdé, hogy Macskaházy, a többit elégetve, csak
273 30| azt nem foghatá fel: ha Macskaházy, mint már hinni kezdé, a
274 30| inté, még egyszer kérdé Macskaházy halálának körülményeirõl.
275 30| én, oly erõs urat, mint Macskaházy, hogy is ölhetné meg!?~-
276 30| keress más mentséget. - Macskaházy erejérõl most hallok elõször
277 30| vérmennyiség után, melyet Macskaházy vesztett, csakugyan alig
278 30| legnagyobb felgerjedésben talál. Macskaházy szobájában Tengelyihez szóló
279 31| reá feljogosítva, miután Macskaházy meggyilkoltatása iránt egy
280 31| szóvitáról, melynek következtében Macskaházy a házból tegnap bottal ûzetett
281 31| körülmények, melyeknél fogva reám Macskaházy meggyilkoltatására nézve,
282 31| irományainak elrablása iránt Macskaházy ellen nyilvánított, a kislaki
283 31| találtattak, melyeknek birtokához Macskaházy csak e rablásban való részvétele
284 31| elismeri, hogy irományait Macskaházy birtokában gondolá. Már
285 33| ártatlanságát bebizonyíthatná.~Midõn Macskaházy meggyilkoltatásának minden
286 34| hízelgõinek csoportja maradt. Macskaházy s hozzá hasonló emberek,
287 34| egész valója borzadott.~Macskaházy meggyilkoltatása által ezen
288 34| állás még nehezebbé vált. Macskaházy szobájában egyes irományok
289 35| magaviselete után remélhetünk, Macskaházy meggyilkoltatását bevallja,
290 35| elébe állíttatik, miután Macskaházy meggyilkoltatásán kívül
291 36| hatása az üveges zsidóra, ki Macskaházy meggyilkoltatása iránt,
292 36| gyilkosság elkövetése után Macskaházy szobájának kályhalyukában
293 36| õt? Egy nappal, mielõtt Macskaházy meggyilkoltatott, Rétyné
294 36| a zsidó halkan - másképp Macskaházy kezeim által halt volna
295 37| bámulását észrevevé -, hogy Macskaházy, kit e zsidó megölt, leghívebb
296 37| Azon pillanattól, midõn Macskaházy velem elõször az írások
297 37| karddal. Cifra is ott volt, s Macskaházy, s körös-körül roppant nép,
298 38| igazság kezébe kerülve, Macskaházy ellen elkövetett bûntettét
|