Fejezet
1 1 | fölötte sok takarmánya, vagy igen kevés marhája van; - ezt
2 1 | teremteni, miben te valami igen jót ne találnál.~- S rosszabb
3 1 | utoljára. Ki tudja - az oly igen becsületes vén cigány mikkel
4 1 | a brúgót, s e kis hegedû igen jól illik kezére. - S itt
5 1 | többi magában értetõdik.~- Igen, ha eljõ - szóla közbe Ákos -,
6 1 | viszem, mert mondta, hogy igen fontos dolog; - s ha ezek... -
7 1 | vilmosiak...~- Téged úgysem igen szeretnek - vága szavába
8 1 | s melyeket a fõbíró oly igen bölcsen közlött vele. De
9 2 | kitûnõ ügyessége által igen hasznos szolgálatokat tehet
10 2 | Jónás- s Lászlónak nevezék, s igen barátságosan tegezék is
11 2 | még a liliomoknak is csak igen könnyû tavaszi köntös adatott,
12 2 | múlva elküldé, S hogy, mi igen természetes, a professzorsági
13 2 | még az járult, hogy ura - igen szabadelvû nagyságos úr,
14 2 | láttassanak el. Ezenkívül még más, igen célszerû javítások hozattak
15 2 | utósó követválasztás óta igen elhidegült. Más érdekest
16 3 | zárkózott, s kétségen kívül igen fontos tárgyakról beszélgetne,
17 3 | lehetnének kifogások.~- Igen, igen, de a mód - sóhajta
18 3 | lehetnének kifogások.~- Igen, igen, de a mód - sóhajta az alispánné -,
19 3 | fognak adni az egésznek.~- Igen, háztörés, rablás - szóla
20 3 | kérdé remegõ hangon emez.~- Igen, vizslám ugatott, talán
21 3 | Etelka nevetve -, Macskaházy igen mulatságos úriember, de
22 3 | Macskaházy ügyvéd úr, se lát igen tisztán; Ákos pedig mint
23 4 | gonosztettet nem követtetek el?~- Igen, atyám - viszonzá Vilma
24 4 | tudósíthassa, mi lármájuk mellett igen fölösleges õrizkedéssé vált.
25 4 | meggondoltad-e a következéseket?~- Igen - viszonzá Vilma nyugodtan -,
26 4 | ítéletét megvethetjük?~- Igen, ha egészen tisztában vagyunk
27 4 | Erzsébet felé terjesztve.~- Igen, de ha Viola eljön - zokogá
28 5 | mégis az egyik rád ismert.~- Igen, mint mi õreájok; gondolták,
29 5 | És nõd s gyermekeid?~- Igen - nõm s gyermekeim! - szóla
30 5 | Zsuzsi a nótáriuséknál van, igen megijedtem. De mikor megmondták,
31 5 | kell adnom...~- Még ma?~- Igen, még ma, ki tudja, holnap
32 5 | lenne-e már késõn, e jómadarak igen éhesek prédájuk után. Legfelebb
33 5 | e taktikáról értesülvén, igen káromkodott, s megparancsolta,
34 5 | kiáltásánál elsõ pillanatban igen megijedt, most maga is elhivé,
35 5 | Viola helyzete azalatt igen kétségessé vált. Visszavonulva
36 6 | leányát. ~- Nem ismered õt. - Igen, Tengelyi imádja leányát;
37 7 | kötelességeit, s nemcsak igen sokszor siratta halálát,
38 7 | vilmosiakat ismerem.~- Igen, én is - szakítá félbe Karvaly -,
39 7 | közmunkába tudattak be, azon igen törvényes oknál fogva, minthogy
40 7 | meglepetett ember létére szinte igen szépen szólt. Elmondá: mennyire
41 8 | majdnem hasonló, pénzbõl pedig igen különbözõ mennyiség jutott,
42 8 | ezzel a herceg hadnaggyal igen szoros viszonyban áll, s
43 8 | birtoka határos vala, s pedig igen valószínûleg a teremtés
44 9 | elkülönözve, s mint látszik, igen érdekes tárgyakról beszélgetve,
45 9 | még valamivel több, azaz igen gazdag gróf uradalmi igazgatója,
46 9 | egy módot - elõször...~- Igen - sóhajta közbe szomorú
47 9 | akkor a járást nem féltem.~- Igen, de a Kislakyak is bizonytalanok -
48 9 | mátkájának kiáltatott ki.~- Igen, a kortesek által; és én
49 9 | dicsõ példát hozhatnék fel. Igen, uraim! - olvasá lelkesedve
50 9 | Mi akarjuk a szabadságot! Igen, tekintetes konferencia,
51 9 | asztal másik oldalán.~- Igen, mintha nem volna igazságos,
52 9 | Sáskay?~- Progresszív adó.~- Igen, progresszív adó, a legliberálisabb
53 9 | alispán megköszönve a bárónak igen finom tapintatra mutató
54 9 | keresztülment, s - viszont.~- Igen, s fõképp tisztújításnál -
55 9 | csoportokra oszlott. A báró, mi az igen közönséges, de azért nem
56 10| Kálmán tûzbe menne érted.~- Igen, meg vagyok gyõzõdve, fõképp
57 10| elhagyására bírni nem fogja. Igen, neki sok jó s nemes tulajdonai
58 10| vélekedik barátjáról.~- Igen, Ákos - szólt Etelka, kényszerített
59 10| nem egészen ok nélkül.~- Igen, de atyám, téged kivéve,
60 10| szólhatsz apáddal is.~- Igen, de addig! Viola tudta,
61 10| ez szörnyû baj nekem, igen szükséges dolgom volna a
62 10| kérdé Vilma megijedve.~- Igen; ha kutyái nincsenek, majd
63 10| nincs kutya a háznál.~- Igen, de talán a szomszédoknál;
64 10| okkal több idejövetelemre?~- Igen, de mily vendégek! - szólt
65 10| bírtuk kiigazítani.~- De igen - válaszolá a jegyzõ -,
66 11| jelen körülmények között igen természetes, miután Bántornyi
67 11| hivatalokra is kiterjedvén, igen veszélyes is. A második,
68 11| eszközök iránt létezett, igen élénk vitatkozásokra adott
69 11| váratott, ez alkalommal igen nyájas levélben Bántornyinak
70 11| Szõnyegek s jó karszékek igen kívánatosak, elkerülhetlen
71 11| félbeszakasztá a beszédet.~- Igen, tudom, te is aláírtad a
72 11| lehet. Igaz, a tisztikar igen rossz néven veendi, s talán
73 11| kissé haragosabban Édesy.~- Igen, de akkor játsszék maga,
74 11| melyen átment, nem látszott igen megnyugtató hangulatban.
75 11| melyben az Magyarország igen sok törvényhatóságaiban
76 11| palástomat?~- Ön palástját?~- Igen, nézze csak, benne kell
77 12| zöttyenésekbõl veszik észre. Szóval, igen sokat említhetnék, de fontosabb
78 12| õexcellenciája viselt. A haj is igen ékesen göndörítve környezi
79 12| elraboltatott.~- Elraboltatott?~- Igen - viszonzá a titoknok nevetve -;
80 12| becsülheti, mint társai, igen hibázik, ha mástól hasonlót
81 12| talán kellemetlenek.~- Sõt igen megtisztelve érzem magamat,
82 12| érzelmeinek nem parancsolhat. - Igen, Tengelyi uram, ez az, mit
83 12| Nem látjuk rongyokban, igen, mert soha ruházva nem volt,
84 12| kiállják az öszvehasonlítást.~- Igen, de hát ezen egyeseken kívül
85 12| mit tehetek én?~- Sokat, igen sokat, kegyelmes uram! -
86 12| lakni kormánya alatt.~- Igen, barátom! ha helyzetemben
87 12| van.~- A népszerûségnek. Igen, kegyelmes uram, minden
88 13| tulajdon testvére volna is.~- Igen, de nem fogja megtudni -
89 13| mészárost, kinek eladtam.~- Igen - hogy azután hurokra kerüljek?
90 13| embernek Viola parancsoljon.~- Igen - mondá a másik, nagyot
91 13| volna meg, mi közöd hozzá?~- Igen - mondá a zsidó, székét
92 14| szerelméért becserélnék.~- Igen, kedves Ákosom, elhiszem -
93 14| oly sokáig nem jöttem?~- Igen, és a köd; mondják, hogy
94 14| boldogságban függtek az ifjún.~- Igen, Vilmám! mi boldogok leszünk.
95 14| ez! - sóhajtott Vilma.~- Igen, kedvesem, s kis testvéredet
96 14| Vándory is meglátogat néha.~- Igen, õ eljõ bizonyosan. Jó nagy
97 15| köszvényben szenvedve az igen esõs napot szabad ég alatt
98 15| pedig a jobb oldalt illeti, igen csalódnék, ki azt ott keresné,
99 15| embernek való függetlenségét.~- Igen, csak ne ordítanának úgy -
100 15| ez valóságos komédia.~- Igen, de ki parancsolhat kedves
101 15| titkosan? Quite independent.~- Igen, de - kiáltott a jámbor
102 15| tanultam ugyan...~- És kend?~- Igen.~Mire Sáskay megjegyzé,
103 15| hasonló helyzetben volt, igen jól tudja, nem emberekért
104 15| öcsémuram, mint édesatyja igen bölcsen megjegyzé, az egész
105 15| titkolhatá szíve megelégedését.~- Igen - szólt a fõbíró a küldöttséghez
106 15| erre a fõügyész nevetett.~- Igen, csak az irományokat méltóztassék
107 16| azok visszakerülhetnek.~- Igen, de a bizodalom, mellyel
108 16| mely mellett azok ültek.~- Igen, igen, Viola zsivány - szólt
109 16| mellett azok ültek.~- Igen, igen, Viola zsivány - szólt végre
110 16| meghatva hallgatának.~- Igen, igen, bízzam istenemben -
111 16| meghatva hallgatának.~- Igen, igen, bízzam istenemben - szólt
112 16| keresztedet, mint üdvezítõnk.~- Igen, de õ isten fia volt - szólt
113 16| szemeiben könnyek ragyogtak.~- Igen, én víg voltam - szólt mindinkább
114 16| kimondja, ekképp folytatá: - Igen, s lássák, hogy mindennek
115 16| legényünkkel, megtette, pedig igen kedve ellen, mert lovait
116 16| hogy nemtelenek vagyunk? Igen, jó asszony, ne bámulj úgy!
117 16| Erzsébetet vigasztalhatá.~- Igen, igen - szólt végre keserûen
118 16| Erzsébetet vigasztalhatá.~- Igen, igen - szólt végre keserûen mosolyogva -,
119 17| tizenhét éves, s mint mondják, igen mívelt fiú volt; s az emberek
120 17| nem az, mely legnagyobb.~- Igen, hanem oly kicsi, hogy magától
121 17| erre a teins úr, ha tud!~- Igen, de a homoeopathák is beadnak
122 17| egész tál kocsonya, és...~- Igen - válaszolt Kálmán nevetve -,
123 17| china miért segít?~- Az igen természetes, hogy a teins
124 17| tudományban, de ez magában igen világos s egyszerû. A chinának
125 17| meglepettnek tetteté magát, igen is jól tudá az ifjú felgerjedésének
126 17| többé ily hangon; Vilma...~- Igen csinos kis leányka - mondá
127 18| társával eleibe jött.~- Igen - felelt Violáné.~- És hol?~
128 19| elbeszélési modoromhoz. Igen, olvasóm, ha Garacsra jössz,
129 19| mint Kenyházy esküdt úr igen helyesen megjegyzé, a teins
130 19| hogy kárát megkerítsük.~- Igen, s késõ éjszaka, rossz idõben,
131 19| megvan a maga hatásköre.~- Igen, de éjjel mégse kellene
132 19| s hová? - kérdé Nyúzó.~- Igen, hová? - visszhangozá Bandi -
133 19| kocsikerekedet, ugye Bandi?~- Igen, kivesszük, és aztán a teins
134 19| maga utána, ha tetszik.~- Igen, járjon maga utána, ha neki
135 20| nyugodtabbnak látszott.~- Igen - mondá a másik -, de reumatizmusom...
136 20| sudarak emelkedtek ki.~- Igen, meglehet - felele a gulyás,
137 20| megye legbátrabb szolgái sem igen mertek e helyhez közelíteni.
138 20| hadd töltse kedvét.~- Igen, de már most is részeg -
139 20| meg e meggyõzõdést, miután igen természetesnek látszott,
140 20| kommisszárius vissza.~- Igen, de ha még puskapor lenne
141 21| s tartsa meg emlékéül.~- Igen, mihelyt találkozom vele,
142 22| által õ a polgári társaság igen munkás tagjává válhatnék;
143 22| mint a vármegyének volt igen érdemes alispánja, a tiszaréti
144 22| tiszt -, sõt a közbátorság igen nevekedni fog ily példa
145 22| bántottak - mondá Kislakyné.~- Igen - válaszolt a tiszttartó -,
146 22| hallgatni, a harmadik, mert igen jól tarokkozni tud.~Midõn
147 22| azonban Macskaházynak azon igen alapos észrevételére, hogy
148 22| doktort is hívattam neki.~- Igen - mondá a másik asszony -,
149 22| Gráciát - mondá a férfi -, igen, majd gráciát: ahol azok
150 22| felakasszon, nem találkozott?~- Igen, de ha mégis megtörténnék? -
151 22| értelmesen olvasá fel, igen különös vala, s ha Nyúzó
152 22| mégis sok!~- A tekintetes úr igen hibázik - szólt az elõbbi
153 22| könyvekbõl. Itt az utasításban igen sok áll, kit kell zsiványnak
154 22| úgy sincs. Szavazzunk.~- Igen, de mégis - mondá Kislaky.~-
155 22| kivonatban közölhetjük, igen szépen értekezve az eskü
156 22| nem ment volna.~- Gyanús, igen gyanús - mondá Kislaky,
157 22| bõrében lenni.~- Lárma... igen - válaszolt a táblabíró
158 22| minden vádakat elismerne.~- Igen, de ezen embernek - szóla
159 22| a füst benn a kunyhóban igen nagy volt? - kérdé Macskaházy
160 22| úgy szegény nyomorult, igen csalódtál. Ugyan hozza el
161 22| ámítani. Én meghiszem, sõt igen valószínû, hogy Tengelyi
162 22| helyett fehérruháit hozta ki. Igen természetes.~- Persze -
163 22| invincibilis”-nek nevezünk.~- Igen, igen - jegyzé meg Sóskuty -,
164 22| invincibilis”-nek nevezünk.~- Igen, igen - jegyzé meg Sóskuty -,
165 22| nem fogna mondani mást. Igen természetes. Kend csalódott -
166 22| kendõt s a fehér ruháit?~- Igen - szóla Sóskuty -, mi oka
167 22| vagy Liptáknénak?~Viola, ki igen jól tudta, mily következtetéseket
168 22| esküvést ajánlva mondá, hogy igen.~- Viola azt vallotta -
169 22| folytatá az ügyész -, igen szeretném ismerni a drágalátos
170 22| fejemre díj tétetett.~- Igen, a te fejedre, az igaz -
171 22| Macskaházy élesen -, némelyeknek igen szívökön fekszik, hogy én
172 22| õszinte ájtatos képpel -, bár igen jól tudom, mily éles fegyverek
173 22| megrázta kezét, s kéré igen tisztelt barátját, hogy
174 22| ily fiatal úri emberben, igen megfogható; azonban megbocsáthatlan
175 22| keserû mosolyra vonultak - igen, ha az emberek közé mennék,
176 22| infámis; az úr infámis.~- Igen - szólt közbe a báró -,
177 22| hazánkba Franciaországból; igen valószínû, hogy a kocsonya
178 22| alá való rab nem volt.~- Igen, de a többi környülállások? -
179 22| formaságok mellõztével ítél.~- Igen, mi minden törvényes formák
180 22| semmi az instrukcióban.~- Igen, és ha volna - folytatá
181 23| törvényszék tagja voltál.~- Igen, szavazat nélküli tagja -
182 23| Ej, sokkal, teins uram, igen sokkal - válaszolt János
183 23| csinálhatunk, amit akarunk.~- Igen, de az õrök? - jegyzé meg
184 23| másnak adni kisasszonyunkat. Igen, de ha nem szereti? lehetetlen! -
185 23| hol semmi ablak nincs.~- Igen, pincébe - jegyzé meg Zátonyi -,
186 23| érte, ha megmentheted.~- Igen, de - szóla közbe az öreg
187 24| önmegelégedéssel folytatá: - Igen, igen, semmi tréfa! semmi
188 24| önmegelégedéssel folytatá: - Igen, igen, semmi tréfa! semmi nevetség!
189 24| mellyel Jánosra tekintett, igen sokat gyaníthatott volna.
190 24| háladatosságával vegyült.~- Igen, mint második apjokat -
191 24| mert nem volt feleségem. Igen, de miért nem volt feleségem?
192 25| Kézen ejtett sebek, mint igen tisztelt fõorvosunktól -
193 25| zavarodtan simítá hajait. - Igen - folytatá Ákos -, ne gondolja,
194 25| legyen, ha én az vagyok?~- Igen - válaszolt Réty, ki a vitatkozás
195 25| Nagysád! - kiálta Ákos.~- Igen, erkölcstelen személy, olyan,
196 26| kérdezõsködött.~- Az alispán úr igen fel van gerjedve - mondá
197 26| joggal lehet jókedvben.~- Igen, de mi elértük-e célunkat? -
198 26| titokban marad. Az egész dolog igen egyszerû - tevé rövid szünet
199 26| az egésznek összefüggését igen jól ismeri... csak igazságos
200 26| ügyvéd gúnyoló hangon -, s igen természetesnek tartom, hogy
201 26| veszi nõül; nekem ehhez igen kevés közöm, s másra ez
202 26| kérdé Rétyné ijedten.~- Igen egyszerûen, nagyságos asszonyom -
203 27| várá, alig leend alkalma... igen valószínû lévén, hogy a
204 27| s nagy befolyása mellett igen sok alkalmatossága lehet,
205 27| hihetetlennek, mint gondolá -, igen, a legbolondabbnak, édes
206 27| becsülettel elélhessen; s én igen felfoghatom a fájdalmat,
207 27| tehetek, sõt nem fogok tenni igen sokat? - válaszolt az ügyvéd
208 27| mondá Erzsébet.~- Pedig igen természetes - folytatá az
209 27| el, nemzetes asszonyom, igen csalódik, ki azt hiszi,
210 27| barátok kellenek és...~- Igen, de vannak-e nekünk barátaink? -
211 27| úr õnagysága magában véve igen jó, szíves úri ember, s
212 27| édes nemzetes asszonyom, igen különös dolog: az ember
213 27| hinné; fõképp ha valamit igen kívánunk, vagy valamitõl
214 27| kívánunk, vagy valamitõl igen félünk, hajlandók vagyunk
215 27| Erzsébet bámulva néze reá.~- Igen, kedves Erzsébet asszonyom -
216 27| mindig nagyobb indulatban.~- Igen, igen, édes nótárius uram -
217 27| nagyobb indulatban.~- Igen, igen, édes nótárius uram - folytatá
218 27| mely köztünk létezik.~- Igen, különbség, azon különbség,
219 29| a szolgabíró vezetett.~- Igen, de azok urak voltak - mondá
220 30| fogtam - szólt a hajdú.~- Igen, a kályhalyukban fogták -
221 30| kezét, lábát, hogy...~- Igen, teins uram - folytatá a
222 30| aki engem régen ismer...~- Igen, hogy semmirevaló gazember
223 30| táblái vannak, és az üveg igen drága, és én...~- Megint
224 30| fecsegett.~- A szakácsné igen - folytatá a rab -, és az
225 30| ezek voltak szavaim.~- Igen - folytatá a másik -, de
226 30| hozzá, ismét rázta fejét?~- Igen, és a teins urak nem is
227 30| elbeszéltettek.~- Különös, igen különös! - mondá Nyúzó esküdtjéhez
228 30| elraboltattak, Macskaházynál voltak, igen természetes, hogy a jegyzõhöz
229 30| vér.~- Megvizsgálni!... igen - mondá Réty, ki a gondolaton,
230 30| elõször szólni életemben.~- Igen, kérem alássan - folytatá
231 30| kertje közelében találták, igen valószínû, hogy azt a jegyzõ
232 31| melyben bûneit megbánhatná!~- Igen - szólt kétségbeesve a másik -,
233 31| ellentállani nem tud.~- Igen, gyengeség - szólt Tengelyi -,
234 31| Szabadságot s egyenlõséget? igen, azon szabadságot, mellyel
235 31| úr!... A népnek jogait? igen, azon népét, melyrõl Werbõczi
236 31| ellentállni akarna?!... Igen, barátom - tevé hozzá, lelkesedéssel
237 31| válaszolt Tengelyi.~- Az igen kár volt - szólt Nyúzó -,
238 31| fõképp ha Tengelyi úrnak ez igen rendkívüli és legalábbis
239 31| barátommal közöltem ma reggel.~- Igen, ma reggel, értem - folytatá
240 31| helyzetbõl megmentse.~- Igen köszönöm a meleg részvétet,
241 32| merne állni kívánatának? Igen, de mit fog mondani a nagyméltóságú
242 32| tudományos elõadását egyes igen érdekes s épp azért már
243 32| jelenlevõkben gerjesztének, igen sajnálá, hogy azokra tagadólag
244 32| alispánnak ezen intését igen természetesnek tartom -
245 32| kérdés Karvaly helyzetében igen természetes vala, nemcsak,
246 32| Taksony megyében, mint e haza igen sok törvényhatóságaiban,
247 32| zárassék el.~Karvaly s Nyúzó igen rosszkedvûen hallák e határozatot,
248 32| dereseinkben legalább, igen szép pótlékra tettünk szert.
249 32| tömlöcök minden kérdésen kívül igen kellemetlenek, fõképp miután
250 32| fogadta el, mi által a költség igen mérsékelt mennyiségre szállíttatott
251 32| kire, úgy látszott, a hír igen hatott, hogy az alispán
252 32| újabb bajba keveredett. Igen sokat tart kertjére, s a
253 33| inni áldomását, s ezek ma igen rosszkedvûek, mert helyökbõl
254 33| meggyõzé, hogy a beszélõ igen öreg lehet.~- Már mit ér
255 33| hosszú meggondolás után sem igen láthatják által, hogy a
256 33| És a szabadság? no, ha igen szép idõ van, fõképp csillagos
257 33| társaság másokban sem lehet igen jó - szólt közbe Tengelyi,
258 34| megfeledkezni nem akarsz.~Igen, Sámuel, ha a múlt idõre
259 34| közelebbi ismeretség után igen sok szeretetre méltót nem
260 34| birtokra nem vala szükségem.~Igen, Sámuelem, te nekem megígérted
261 34| Vándory félbeszakasztá.~- Igen, testvéred. Az irományok,
262 34| hozzád közelítenek.~- Boldog? igen, Sámuel, én az vagyok -
263 35| hasznosabb, sõt néha valóbb is igen soknál, mit történetkönyveinkben
264 35| ismertettem meg, s kit õ igen jól használhat.~Ott van
265 35| elsõnek sok, a másodiknak igen kevés bizodalma volt; végre
266 36| azt feleltem volna, hogy igen. Elvisszük magunkkal hazánkat
267 36| mennyivel bizonyosabb, hogy igen sok magában józan ember
268 36| került. A fõispán azonnal egy igen kitûnõ fiatalembernek ígérte
269 36| szolgált, s magát ez idõ alatt igen kitünteté, a „Szép Mulatságok”-
270 36| szenvedéseket állnak ki. Igen, évekig, s lesz-e valaki
271 36| tartó fogságot szenvedtek. Igen, hosszabb ideig tartó rabságot,
272 36| hogy a porvári tömlöcben igen sok vádlotton kívül szinte
273 37| foglalatosságukból néha kipihennek. Igen, nem fogja tagadni senki,
274 37| képét festvén, nem lenne igen természetes, hogy személyeinknek
275 37| mely angolra fordítva is igen szépen hangzanék. A részvét
276 37| tudjuk, a hétfarkú macskával igen jól összeférnek. A részvétleneken
277 37| emberi életrõl mondatik, áll igen sok dologra nézve a világon.
278 37| ülésnek titoknoki elõadásában igen sok eset adatott elõ, melybõl
279 37| ember, midõn kitér, lovait igen veri. A kocsis megszólítja
280 37| legkönnyebben találhatott -, éppen igen érdekes vitatkozások folytak
281 37| Bántornyi egy bizonyos, akkor igen beteg ügyészhez hívattak
282 37| ezek szobájában? Különös, igen különös. Völgyesy Tengelyinek
283 37| vallomását? s mikor hallá, hogy igen, egészen nyugodtnak látszott;
284 38| hogy Tengelyi úrnak oly igen rossz dolga van. Nincs is
285 38| tanút hívok. Csavargós Gazsi igen jó gyerek, ki velem jött,
286 38| Halálra fognak ítélni, igen, én megérdemeltem; de mi
287 38| megfelejtkezem mindenrõl... Igen, mielõtt kis Pistám meghalt,
288 38| ha ellene küszködöm?~- Igen, de Zsuzsi mit fog csinálni!? -
289 39| találkozott, Ákos nem vala itt, s igen természetes, ha most ugyanazon
290 39| éppen gazságával használt, igen derék embernek nem tartatnék.
|