Fejezet
1 1 | behunyta, ezt, midõn azokat ismét fölnyitá. Magok a tornyok,
2 1 | úgy zaj nélkül távozik ismét, s a szõke Tisza nyugodtan
3 1 | maga a pázsit, valamint ez ismét esõs napokban sokkal homokosabbnak
4 1 | közköltségen épülnek - ez ismét egyike azon tényeknek, melyeken,
5 1 | gondolatot ébreszté benned, hogy ismét egy becsületes emberrel
6 1 | sivatagot adhata lakhelyül.~- Ismét kedves vidékünket ócsárlod -
7 1 | nevetésre kényszerítve, pipáját ismét meggyújtá, s káromkodva
8 1 | szokatlan nyájassága által ismét nekibátorodott -, az egész
9 1 | s mikor Nyúzó figyelmét ismét reá fordítá, az öreg könyörgõ
10 1 | jegyzõjök kedveért teszik, ki ismét nem szemeidért, hanem más
11 1 | kezd.~S ezzel a két férfi ismét elindult, s gondolatokba
12 2 | védelmére. De ha az idõ ismét kiderült, s Ézsaiás javítandó
13 2 | most miután kis kerüléssel ismét a jurátusokhoz értem, térjünk
14 2 | nézve egyenlõ, Tengelyi ismét elbocsáttatott, s mint gazdasági
15 2 | természetesebb, mint hogy ismét õ választatott áldozatul,
16 2 | kényszeríttetik.~Így múlt el ismét három év, s amit nem csudálhatunk
17 3 | fordult, ki szemeit fölnyitva ismét lélegzetet vett, így szólt: -
18 4 | cimborájának neveztetem, s ismét koldulhatunk.~- Nem, atyám,
19 5 | Hazátlan - de szabad!~- Hát ismét nagyidai gyászdalodat énekled,
20 5 | csakugyan õ az, kivel itt ismét találkozunk - mihelyt visszanézett,
21 5 | másik kiszabadítva kezét, s ismét a tûzhöz közelítve -, ott
22 5 | azonban rövid idõ múlva ismét csillapodott. A keresõk
23 5 | üldözõi hollétérõl tudósítva, ismét talpon vannak. Ily körülmények
24 5 | ácsorogtok itt! - ordítá ismét Nyúzó Pál. - Miért nincs
25 5 | Ha ellentáll - kiálta ismét az esküdt -, csak mindjárt
26 5 | fordulatot võnek, Liptákné ismét nyugodtabb lett, s Vilmát,
27 6 | tájat, melynek új vetései ismét zöldellni kezdének, s csak
28 6 | sétálókat körülugrándozva, s ismét elszaladva, saját módja
29 6 | erõltesd magadat.~S a víg leány ismét virágaihoz fordult, s Ákost
30 6 | eloszlott, s valahányszor ismét eszébe jut, egy negyedóra
31 6 | most vigasztalásaim után ismét teljes reménnyel néz a jövõbe.~-
32 6 | csak egyszer egy percre ismét.~- Majd meglátjuk, ki tudja,
33 7 | Édesapjának ötödik fia, ki ismét édesapjának ötödik gyermeke
34 7 | katasztróf után Karvaly ismét saját közlegelõjére szorult,
35 7 | s nála - oh, közönség - ismét azt találák sokan, hogy
36 7 | csak rövid idõ óta jött ismét gyakorlatba alispánaink
37 7 | ezelõtt három évvel, talán ismét hátán fognak tapsolni.~-
38 7 | váratlanul lepett meg, s ki, mi ismét mindennapi eset, alig talála
39 7 | beszéd, mint az elébbi, ismét éljenekkel fogadtatott,
40 7 | kívánnak menni: az egész csapat ismét éljenek közt a házba tolult,
41 8 | elemének nem tartana, s ismét nincs hely, melyben magát
42 8 | egyenlõségedrõl szólunk ismét, s meg foglak kérdezni,
43 8 | fogok soha, hol...~Ákos ismét félbeszakasztá, s boldogtalansága
44 8 | vigasztalásunkra, hogy közönségesen ismét új baj ér, még mielõtt a
45 8 | kijózanodott, s a két fiatalember ismét a ház felé indult, hogy
46 9 | állunk? - kérdé Slacsanek ismét a fõjegyzõhöz fordulva;
47 9 | a báró -, fiam példája, ismét egy rossz gyermek, ki nem
48 9 | is bizonytalanok - mond ismét a jegyzõ. - Kálmán anyjának
49 9 | nem hiszik - válaszolá ismét a báró -, az utolsó nemesi
50 9 | után, végre a nagyobb részt ismét öszvegyûjté.~- Ne szóljunk
51 9 | kiviteléhez pénz nem kell, végre ismét székeikre hozá vissza a
52 9 | asztalt, s mint az ülés elõtt, ismét kis csoportokra oszlott.
53 10| helyérõl -, képzeld csak, ismét lerészegedett!~- Talán ismét
54 10| ismét lerészegedett!~- Talán ismét csalódtál, mint minap, midõn
55 10| haragját - szólt végre Etelka, ismét barátnéjához ülve -, midõn
56 10| megvallani mindent, de akkor ismét nyugalma, becsülete jut
57 10| hidd el, minden rendbe jõ ismét: a tisztújítás után, ha
58 10| ki áll jót, nem jön-e el ismét, ma, holnap vagy akármikor.
59 10| amerre jött. - S a zsidó ismét meghajtva magát, Tengelyi
60 10| mielõtt a másik szobában ismét két, három bókot csinált,
61 11| mi már kétszer történt, ismét eltévedjen s a kancellistához
62 11| rázva megállt, tovább ment, ismét megállt, kezében tartott
63 11| óráját, kiment a pitvarra, s ismét bejött, mondva, hogy õexcellenciája
64 11| játszani! - kiálta Jánosy ismét - ha a teins úr még át sem
65 11| vastag táblabíró az elsõhöz, ismét a szónokra fordítva figyelmét,
66 11| egyet fordítva kéziratán, ismét halkabb hangon kezde beszélni:~-
67 11| nagy napjáig, melyen õket ismét látni fogjuk, semmi ne zavarja
68 12| szokott nyájassággal fogadva, ismét a kandallóhoz állt, hová
69 13| visszavonult, s minden nyugodt vala ismét Porvárnak utcáin, csak az
70 13| õt egyszer látva, képét ismét elfeledi, nem tartozván
71 13| bolondozhatik kend így? - szólt, ismét visszaülve székére - csak
72 13| el akarsz árulni? - szólt ismét késéhez kapva. - Zsidó!
73 13| az üveges, midõn székével ismét visszavonult -, kend valóságos
74 13| hogy-hogy? - szólt a zsidó, ismét közelébb tolva székét.~-
75 13| kiszabadultam és pajtásaimmal ismét összecsaptam, ki lett volna
76 13| mindent nyugodtan látott, ismét székére ülve, tovább szólt: -
77 13| szólt a másik mérgesen -, ismét errõl szólsz.~- Legyen kend
78 14| s álmodott bajaink közt ismét véghetlenül szerencsétleneknek
79 14| ki tudja, mikor lehettek ismét együtt.~S a jó asszony nagy
80 14| kerítéséhez kötém, virradatkor ismét a megyeháznál vagyok. Egy
81 14| A rég elhagyott kertet ismét rendbe hoztam, a kis szobák
82 14| Lesz-e ez valaha? - szólt ismét ajkaihoz szorítva kezét
83 14| följajdulás, férfi léptek, s ismét csönd. Vilma, kiragadva
84 14| zsidó halkan, mint jött, ismét az ajtó felé vonult, midõn
85 15| szavazott, eresztetett be ismét a mellékkapunál.~E parliamentalis
86 15| szavazása minden zavar nélkül ismét tovább folyt.~Míg a kapu
87 15| ellenzés bírt arra, hogy ismét a párthoz szegõdjék, melyet
88 16| könyvét bezárva -, Vilma ismét jól lesz. Ákos eltiltotta,
89 16| másnak gondviselésére. S ismét nyugodtan maradtunk. Nálam
90 16| Szegény fiam!~És a jegyzõ ismét székére veté magát, s kezeivel
91 16| melyet benne találhatunk.~- Ismét azt fogod mondani, optimista
92 16| arcának szörnyû kifejezésén, ismét hallgatott, s Vándory zavarodva
93 16| visszanyerheti!~Vándory ismét nehány vigasztaló szót monda,
94 16| szeretni kezdém az embereket ismét, ha körüljárva köztök minden
95 16| örültem a pillanatnak, melyben ismét azon egyedüli lények körébe
96 17| föltekintett, halkan morogva ismét behunyta szemeit. Csak az
97 17| elkedvetlenítheté, felsóhajtott, s ismét hallgatva tért vissza székére;
98 17| szednek - szólt János, ki ismét az ágyhoz visszatért s hosszú
99 17| Meglehet - felelt Ákos, s ismét hallgatás lõn.~Ej, ej -
100 17| s párszor körülforogva ismét lefeküdt.~- Ez a kutya is
101 17| mondá, nagyon megszerette, ismét elszállásoltatott; de mióta
102 17| múlva engedelmet kért, s ismét régi barátságba lépett.
103 17| évei alatt, mint miután ismét együtt Tiszarétre visszatértek,
104 17| ostoba”, szóla a legény, ki ismét ily alkalmaknál néha az
105 18| pillanatban új veszélyben forog, s ismét útnak indult, nem új erõt,
106 19| eljõ a történetbúvár, s ismét teóriáira használ fel. Nincs
107 19| még be, de miután a fõbíró ismét három évre választatott,
108 19| melyen Nyúzó három évre ismét fõbírónak választatott,
109 19| a padozat, melyet régóta ismét föld takar, magok a pókhálók,
110 19| szolgabírónak lehetnek, ki magát ismét három évre megválasztva
111 19| mosolyogva - megvagyunk! - szólt ismét, az asztalra csapva - no,
112 19| szomorúságának közepette ajkai ismét mosolyogni kezdének. „Megmaradtunk!”
113 19| megvagyunk - szólt a fõbíró most ismét mosolyogva -, csak úgy van
114 19| szabadulhatva Nyúzótól, ki ismét csókoláshoz fogott -, azonnal
115 19| megyünk, dehogy! - mondá emez, ismét Macskaházy után nyúlva,
116 19| melódiájához visszatérve, ismét fejét kezére támasztva,
117 19| hát - szólt Macskaházy, ismét magára akasztva bundáját.~-
118 20| bakjáról leszállhatott, a kocsi ismét egyenesen állt.~- Menjünk!
119 20| mely mellett megélhessen.~Ismét eltértem... - sebaj. - A
120 20| érni, még mielõtt az utánok ismét összefolyhatott.~- Ne félj
121 20| gulyás, ki bal kezével hamar ismét a gyeplõket ragadta meg,
122 20| húsz mérföldre innen, s ott ismét mint becsületes emberek
123 20| nem széles eren átjutván, ismét szárazon látá magát, s a
124 20| szerencsésen a túlsó parton ismét szárazra jött. S így mentek
125 20| Igazság! - válaszolt ismét a cigány - még mondtad,
126 20| szegezve, kezét, mellyel ez ismét a kulacs után nyúlt, izmos
127 20| a kulacsból, mely után ismét vágyódott, már több s nem
128 20| a kulacsot - mondá Viola ismét -, hadd töltse kedvét.~-
129 20| szörpentett.~Ezek után a kunyhó ismét békességben állt. - Mészáros,
130 20| gyenge nesz eltûnt, s a fák ismét hallgató mozdulatlanságban
131 20| a csörgõ ágakat, azután ismét véghetlen csönd s hallgatás
132 20| elõttem csillog, felkapom ismét, s jaj annak, ki elõmbe
133 20| becsületes ember leszek ismét. Istenem, ha megfognak,
134 20| egyszer, és még egyszer, és ismét - válaszolt a fõbíró, lábával
135 20| közeledtek, a kunyhóból ismét lövések fogadák, a csövek
136 20| csapat legbátrabbjaival ismét a kunyhó felé rohant, honnan
137 20| kunyhó felé rohant, honnan ismét lövések irányoztattak feléjök,
138 20| miután az ajtórésen át ismét lövés történt, mely jobb
139 20| mondtam-e százszor - kiáltá ismét a többiekhez -, hogy nekem
140 20| úgy megbocsátani - monda ismét a fiatal zsivány mindig
141 20| egészen megbocsátani, hogy ismét szabadon mehessek; csak
142 20| Rácz felnyitá szemeit, s ismét könyökére támaszkodva körültekintett;
143 20| elébb minden tárgyra vetett, ismét homály váltá fel, s csak
144 20| eltûntek, s az iszonynak helye ismét nyugodtan állt.~Ne várják
145 20| lépteit hallhassák.~A gulyás ismét remélni kezdett. - Ne félj,
146 20| De a zaj újra kezdõdött, ismét lövések s lárma, új ostrom.~
147 21| nyugodt s hallgatag vala ismét. A léptek, melyekkel a gyõzedelmes
148 21| szívében csak egy percre ismét reményt önthet.~- Hagyja
149 21| kedveseinek használhatott, ismét feltámadt szívében.~- Köszönöm,
150 21| szükség, hogy aggódjék, ismét jól érzem magamat. Akármit
151 22| meggyõzõdéssel, hogy most ismét magasabban áll, s mindenikünk
152 22| egyesületet, melynek mindenikénél ismét számos választmányi tag
153 22| gondoskodva van - szólt ismét megfordulva az ispánhoz -,
154 22| élete nem oly valami, mit ismét visszaadhatsz; légy inkább
155 22| egy béresnek lökése által ismét elveszté -, hát én csak
156 22| teins törvényszéket - szóla ismét az elõbbi, látva, hogy fáradozása
157 22| amit Viola üzent? - kérdé ismét a fõbíró.~Liptákné akadozott.~-
158 22| dolgok ezen fordulatát látva, ismét nyugodtabb lõn -, kényszeríteni
159 22| Viola, Völgyesyhez fordulva, ismét nyugodtabban -, hisz mondtam,
160 22| Tekintetes törvényszék - szóla ismét a rab legnagyobb felgerjedésében -,
161 22| ijedtségében burnótszelencéjét ismét nyitva hagyá -, hát ezt
162 22| maga kész lesz hivatalát ismét felvállalni, s én ily kitûnõ
163 22| társaság felett, míg végre ismét szóhoz juthatott.~- Mondjanak
164 22| alássan - mondá Sóskuty, ismét kihúzva óráját -, tisztelt
165 22| most, mióta a kis Pistát ismét megcsókolta, nem szólna
166 23| Nyúzó s Kenyházy, kik most ismét hivatalos szokásuk szerint
167 23| Völgyesyt magával híva, ismét a terembe visszasietett. -
168 23| lehetõségérõl hallott, most ismét azon bizonytalanság vala
169 24| ugye? - mondá Nyúzó, miután ismét egy pohár vörös bort ürített
170 24| szerencséjöket, s minden jó lesz ismét. Jobb ma, mint holnap meghalni...”
171 24| ítéletnek meghallása után ismét eszmélethez tért, nyugodtabb
172 24| aludni ment.~Kislakon minden ismét csendes lõn. A bírák nehéz
173 24| közelében rejtezzék el: maga ismét a kamara elõtt álló õrökhöz
174 24| parancsolat - sóhajtott ismét az elõbbi -, az uraknak
175 24| Végre a szoba hûvössége ismét gutaütésére emlékezteté,
176 24| rövid nyugalmat keresni ismét éji hajlékaikba vonultak,
177 24| ház s tiszttartólak körül ismét csend lõn.~ ~
178 25| szunnyadott el, midõn kocsizörgés ismét felébreszté álmaiból, melyekben
179 25| fontosságot az egésznek, már ismét alunni készült, midõn Macskaházy
180 25| Kevés idõ múlva a folyosón ismét lépések hallatszottak. -
181 25| hallhatott; s midõn mostohája ismét elment, nyugtalanul veté
182 25| szüleinek eszköze?! És ha ismét hallgat, nem fog-e Macskaházy
183 26| alispánné sóhajtva. - Viola ismét szabadságban van, s ránk
184 26| meg! - szólt, bizalmasan ismét kezét szorítva Macskaházy -
185 26| mentsen meg - szóla közbe ismét sóhajtva az ügyvéd -, hogy
186 26| Emlékezem - válaszolt az ügyvéd ismét gúnyosan -, sõt mi több,
187 26| gyakorol - válaszolt Macskaházy ismét gúnyosan -, s csak nagysádtól
188 27| házában külsõleg minden ismét szokott rendében folyt.
189 27| titkaiba egy percig, s arca ismét hidegen mosolygva áll elõttünk,
190 27| hangon -, engedje, hogy ismét e névvel éljek, mely egykor
191 27| kellemetlenségekbe keverjem, most ismét mindent elkövetnék, hogy
192 27| gyermekeimnek? - kérdezé ismét szárazabban Erzsébet - ha
193 27| soha nem kételkednék... s ismét nem tart semmit annyira
194 27| szólt most Macskaházy ismét körültekintve s székét még
195 28| odament s hallgatózva mindent ismét csendesen talált, megnyugodott. - „
196 28| lehetne más! - mondá a szakács ismét - csak intsen fejével...
197 28| ugye, õ volt?~Macskaházy ismét fejét rázá, megragadta a
198 28| megragadta a szakácsnak kezét, s ismét szólni akart... hasztalan!
199 28| megtettem... - és az asszony ismét törülni kezdé szemeit.~-
200 29| felkelt, s felnyitá ablakát... Ismét nem látva senkit, türelmetlenül
201 29| meggyõzé, hogy senki sem jõ, ismét tovább folytatva kedvtelen
202 29| gonosztevõnek nyoma elveszett. Már ismét vissza akara menni, midõn
203 30| midõn a szerencsétlent ismét mellbe löké, s az remegve
204 30| ugyane kérdést intézte hozzá, ismét rázta fejét?~- Igen, és
205 30| tanúbizonyságul - szólt ismét a fõbíróhoz fordulva, lángoló
206 30| könnyíté keblét, nehogy ismét valamit mondjon, mit késõbb
207 30| szakácsné, midõn a kályhától ismét elõre jött -, én csak azt
208 30| A gonosztettet - szólt ismét Réty - csak oly valaki követhette
209 30| férjével a lépcsõkön le ismét a szakács szobája felé ment -;
210 30| házhoz való! - szólt közbe ismét a szakács. - Tegnapelõtt
211 30| feküdt.~- De hol van? - kérdé ismét Nyúzó élénken.~- Hát kérem
212 30| Tengelyi nemesember - mondá ismét Réty.~- Nemesembernek mondja
213 31| házhoz jött, Tengelyi úr ismét szokása ellen még ébren,
214 31| akarok - mondá Tengelyi, ismét visszanyerve nyugalmát -,
215 31| És ugyan kérjük - mondá ismét Nyúzó - a levélkét, melyrõl
216 31| Vilmám - folytatá Tengelyi ismét -, én tudom, hogy az egész
217 32| visszatérek hozzátok, s te ismét szép víg leányom léssz,
218 32| belátására bízatott, s õ ismét e jogát egészen a hajdúkáplárnak
219 32| De kérem, I say - mondá ismét az elõbbi -, a solitary
220 32| adni rabjainknak - szólt ismét nevetve Zátonyi -, és rizskását,
221 32| kipihentetné, felült, s ismét Tiszarét felé nyargalt,
222 33| akasztottak. Csak legyen ismét baltám, én vele fagallyakat
223 33| megkínozhatjátok, míg ismét pálinkát hozat, így pincének
224 33| jutottak? - kérdé a jegyzõ ismét.~- Az furcsa dolog - válaszolt
225 34| szerencsétlenné tevék. Ha ismét természetes hajlamának engedve
226 34| korában, a régi lábon állt, ismét alig jött a házhoz. Vándory
227 34| Ezen szigorú ítélet azonban ismét igazságtalan vala. Réty,
228 34| boldog emlékeirõl szólhattam ismét, kérdéseimre testvérem felelt,
229 34| felelt, s évek óta elõször ismét azon meggyõzõdés ébredt
230 34| Boldizsár. ~ ~Az alispán éppen ismét e levél végsõ sorait olvasva
231 34| napok megváltoztak?~Réty ismét szólni akart.~- Nem akarok
232 34| örömeivel oly bájlón fogja ismét találni, mint azt elhagyá.
233 35| eszméit eljátszatja.~De ismét tévelygek, s mint a világon
234 35| bírálóim engedelmével ismét deák szavakkal élve - a
235 35| igazságtalanságról hallva, ismét új sikeretlen küzdéshez
236 35| fõügyésszel tevé, kikbõl ismét ellenségeket csinált.~-
237 35| Édes Tengelyi uram - szólt ismét az elõbbi majdnem könyörgõ
238 36| e kérdés természetesen ismét szõnyegre került. A fõispán
239 36| kormányzójok között támadtak, ismét kiegyenlíttettek, mi csak
240 36| antikritikákra adnak alkalmat, ezekre ismét felelni kell, botrány támad,
241 36| munkáinak új jelentése, néha ismét egy kis irodalmi botrány
242 36| hallá, s ha ez elhangozott, ismét csend lõn, mint a sírban.
243 36| magával az udvarra, hol ismét melléje ült, fejét, mint
244 36| részegen elfelejtsék.~Mások ismét tompa fájdalomban ültek
245 36| kérdezé: ki küldte õt hozzá? - ismét Vándory nevét hallá. Mint
246 36| jött-e még meg?~Az asszony ismét fölment Tengelyihez, hová
247 36| ágya mellett, ki ápolóját ismét Tengelyihez küldve, már
248 36| én - itt a rabnak szavát ismét elfojták könnyei, kezével
249 36| meggyilkoltatott, a kastélyban? - kérdé ismét Vándory.~A zsidó rövid ideig
250 36| ha az, mielõtt a zsidó ismét elõbbi eszméletlenségébe
251 36| mondá a zsidó, s vonásai ismét vad kifejezésöket vevék
252 36| könnyeit, melyek e szavaknál ismét szemébe léptek, letörölve -
253 37| kísérni, hol a megye színe ismét ülést tart, s üléseink nagy
254 37| gyûlésben tölték, délután ismét ülésnél találjuk, miként
255 37| veszélyeztethetik. Mások ismét az elsõ rész kilencedik
256 37| hogy alig ülhetett fel ismét.~Határozat. A társaság a
257 37| kijönni látta, a szerencsétlen ismét eszébe jutott. „Mit bánom,
258 37| hígvelejû pap bizonyosan ismét papolt neki valamit, mibõl
259 37| rövid idõ múlva az udvaron ismét lépéseket hallott, s lenézve
260 37| gondolja azt kend? - kérdé ismét az alispánné, kinek szokatlan
261 37| tegyek?” - Az alispánné ismét fel s alá kezde járni szobájában;
262 37| kezével nyúlt, s melytõl ismét borzadással elfordult. „
263 37| bevenni, beveszem mind - szólt ismét magában, s ujjai görcsösen
264 37| szoríták a palackot, melyet ismét kezébe vett -, úgy legalább
265 37| húsz évig élhetnék!” Rétyné ismét elereszté az üveget, s egy
266 37| alig valószínû... s Rétyné ismét elõbbi aggodalmaiba esett
267 37| azután az is meglehet, hogy ismét szörnyû álmaiba esik vissza,
268 37| hínak, de mihelyt a beteg ismét magához jõ, úgyhogy tõle
269 37| hihetõképp ápolójának gondolt, ismét a fal felé akart fordulni:~-
270 37| hát nem ismersz? - szólt ismét Rétyné, majdnem könyörgõ
271 37| Leült asztalához, s írt. Ismét fölkelt, s mintha papírt
272 37| valakit hínék.~A szobaleány ismét az ajtóhoz illeszté fülét,
273 38| egyszer Ákoshoz, midõn tõle ismét kérésekkel ostromoltatott. -
274 38| keresztül lovagolva néha ismét katonának képzelheté magát,
275 38| s nyájas napok jöhetnek ismét, de a szív örökre terméketlenné
276 38| mit vétkezének õk ellened?~Ismét ily gondolatokba merülve
277 38| esztendõre bezárnak, s azután ismét mint becsületes ember térsz
278 38| S ezzel az öreg huszár ismét a ház felé indult, hol lovát
279 38| anélkül, hogy feleletre várna, ismét útnak indult; s Viola nemsokára
280 39| megrontani kedvét; másszor ismét arca kifejezését a közönségesnél
281 39| vár - s e gondolatoknál ismét könny nyomult szemébe; de
282 39| után Viola visszanyerte ismét szilárdságát. „Ki tehet
283 39| midõn egy nehéz fohász után ismét útnak indult - sorsát senki
284 39| többé ülni nem fogok.” Viola ismét szomorú gondolatokba merülve
285 39| állhatott ellen a vágynak, hogy ismét egyszer a törökdombról nézze
286 39| ugrásokban tovább haladó lovát ismét megsarkantyúzá -, hajrá,
287 39| esetben, hogyha húsz év múlva ismét Tiszarétre vagy Kislakra
|