Fejezet

 4501 20|                megfordulva -, beteg voltál, a föld csupa sár és iszap,
 4502 20|                   ne hagyjatok itt - kiálta a szerencsétlen nõ a távozó
 4503 20|                   kiálta a szerencsétlen nõ a távozó után.~- Ha átmehetünk -
 4504 20|                  átmehetünk - kiálta vissza a cigány még egyszer megfordulva -,
 4505 20|                    én magam viszlek hátomon a túlsó partra. - Ki e pillanatban
 4506 20|                  partra. - Ki e pillanatban a cigány mellett áll, egy
 4507 20|                barna arcredõi közt lefolyt.~A férfiak a köd homályában
 4508 20|                     közt lefolyt.~A férfiak a köd homályában eltûntek,
 4509 20|                   csak Zsuzsi maga állt ott a víznek szélén, a túlsó partról
 4510 20|                   állt ott a víznek szélén, a túlsó partról átsötétlõ
 4511 20|                   hozzá - sóhajta, s lelkét a szerelem minden fájdalmai
 4512 20|               minden fájdalmai dúlták szét.~A szegény asszonynak igaza
 4513 20|              szegény asszonynak igaza volt; a vízen túl alig ezer lépésnyire
 4514 20|                    túl alig ezer lépésnyire a helytõl, hol neje feléje
 4515 20|                   társait. Taksony megyének a Tisza mentében fekvõ síkságán
 4516 20|                  tölgyesei vannak, valamint a homok szép hajlongó nyíreit
 4517 20|                 termi meg, s némely helyen, a festõileg elhelyezett facsoportok
 4518 20|              elhelyezett facsoportok között a legszebb kertben képzelhetnénk
 4519 20|                hatását nem rontaná meg: úgy a kemény agyagban, mely a
 4520 20|                     a kemény agyagban, mely a Tisza két partját képezi,
 4521 20|                    ápolva emberek által, de a természet egész pompájában
 4522 20|                    az ég felé, melyeket nem a fejsze, hanem csak az idõ
 4523 20|                      hanem csak az idõ vagy a Tisza döntenek meg. Miután
 4524 20|                  Tisza döntenek meg. Miután a fának ára Magyarország e
 4525 20|                    jövedelem, melyet belõle a birtokos húz, csaknem egyedül
 4526 20|               birtokos húz, csaknem egyedül a makkolásban áll, mely jó
 4527 20|                     esztendõkben az erdõket a tiszai földesurak egyik
 4528 20|                    még talán távol van, hol a mûveltség kiterjesztve hatalmát
 4529 20|               kiterjesztve hatalmát ide is, a Tisza sötét tölgyesei jövedelmezõbbek
 4530 20|                midõn sötét ágaik alatt csak a varjúk ezrei ütötték föl
 4531 20|             nagyszerû tölgyesek egyike vala a sz.-vilmosi határon is.
 4532 20|                   kiöntéseknek kitett s így a gazdaság más nemeire alkalmatlan
 4533 20|               részét takarta, lenyúlt egész a Tiszáig, melynek túlsó partján
 4534 20|                  éneke s fütyülése hangzott a fák alatt, melyek nem egy
 4535 20|                kérgökbe vágott. Ha ilyenkor a sz.-vilmosi erdõ mellett
 4536 20|              vilmosi erdõ mellett átmentél, a fák között itt-ott nagy
 4537 20|                    alakokat láthattál. Néha a sûrûbõl egy magányos duda
 4538 20|                    terül el az erdõ felett. A tölgyek ez évben éppen nem
 4539 20|                évben éppen nem termettek, s a pásztorkunyhók, melyeket
 4540 20|                    pásztorkunyhók, melyeket a kanászok múlt esztendõkben,
 4541 20|               esztendõkben, csak éppen hogy a legnagyobb fergetegtõl legyen
 4542 20|                állnak, vagy szétdüledeznek. A kanász építés közben nem
 4543 20|                     nem gondol utódaira; ha a kunyhó, melyet rakott, másnap,
 4544 20|                  erdõn át azon oldalon, hol a kunyhó állt, nem vezetett
 4545 20|                 állt, nem vezetett út; maga a kunyhó körül sûrû rengeteg,
 4546 20|                   két pandúr agyonlövettek, a megye legbátrabb szolgái
 4547 20|                 magát találjuk, egyike vala a nagyobbaknak, s ámbár bútorzatában
 4548 20|                   kényelmeire emlékeztetne, a faajtóból, mellyel az alacsony
 4549 20|                 bejárást el lehete zárni, s a nádfödelen, mely itt-ott
 4550 20|                egészen elhagyatva nem volt.~A fal mellett, mindkét oldalon,
 4551 20|                      mely bundákkal takarva a zsiványoknak ágyul szolgált,
 4552 20|                     kormos vasbogrács, mely a falon függött, volt egyébiránt
 4553 20|                    függött, volt egyébiránt a jelenlevõk fegyverein s
 4554 20|                  hajlékban találunk, s mire a kunyhó közepén pislogó tûz
 4555 20|                   bizonytalan világát veti. A kunyhó nádfödele, mely a
 4556 20|                    A kunyhó nádfödele, mely a falak mellett annyira leereszkedett,
 4557 20|            egyenesen megállni nem lehetett, a sok tüzelés által koromfeketévé
 4558 20|                koromfeketévé vált, de ámbár a kunyhónak kéménye nincs,
 4559 20|                  kunyhónak kéménye nincs, s a füst csak a nyitott ajtón
 4560 20|                kéménye nincs, s a füst csak a nyitott ajtón s egyes kis
 4561 20|                  egyes kis lyukakon, melyek a falban e célból csináltattak,
 4562 20|               célból csináltattak, megy ki, a bennlét az égõ tûz mellett
 4563 20|                     gondolatokba merülve ül a szoba homályos szögletében,
 4564 20|           nyújtózkodik, s néha fölpiszkálva a parázst, vagy félig unalomból,
 4565 20|                      nagyokat sóhajtva nézi a mindig inkább elapadó lángokat.~
 4566 20|                    inkább elapadó lángokat.~A regényíróknak egy idõ óta
 4567 20|                     bájló színekkel festeni a vétket. Mint a lovagregény
 4568 20|            színekkel festeni a vétket. Mint a lovagregény boldog emlékû
 4569 20|                    megrohanni nem szokta, s a kínpad s boszorkányégetés
 4570 20|                 volt, elenyészett: úgy most a vétek minden nemeinek nyájasan
 4571 20|                 mosolygó képei készíttetnek a jámbor közönség számára,
 4572 20|               magoknak típusokat, mint hogy a természetet örök változékonyságában
 4573 20|               követnék, s ha egyszer egyike a nagyobbaknak bizonyos úton
 4574 20|                    bizonyos úton megindult, a többiek utána rohannak,
 4575 20|                     Ez az, mit századunkban a mûvelt világ majdnem minden
 4576 20|             irodalmában is észrevehetünk. - A középkor nem ismert irgalmat
 4577 20|                középkor nem ismert irgalmat a gonosztevõ iránt, s mégis
 4578 20|                    mégis mennyi van sokszor a vétkesnek életében, mi,
 4579 20|    Felvilágosodottabb korunk jól tudja ezt. A vad szenvedélyek, melyek
 4580 20|                     részvét nélkül elfordul a szenvedésektõl, melyeket
 4581 20|                   írók érezték ezt, s midõn a társaság legundokabb sebeit
 4582 20|             részeire emlékeztetének, melyek a gonosztevõ keblébõl nem
 4583 20|            elfordulunk, van még valami, mit a bûnös iránt érezhetünk -
 4584 20|                    s tiszteletreméltó volt. A sokaság érzéketlensége elleni
 4585 20|              mellyel az emberek nem annyira a vétek, mint a vétkes ellen
 4586 20|                   nem annyira a vétek, mint a vétkes ellen viseltettek -
 4587 20|                  talál, ki nem elégíthetik. A költészet kedves játékká
 4588 20|                  kedves játékká aljasul, ha a kor nagy érdekeitõl különválva
 4589 20|                   érdekeitõl különválva nem a létezõ hibák orvoslása,
 4590 20|             legszentebb érdekeiért küzdene, a mûvészi forma mélyébe elássa,
 4591 20|              stúdiumok tárgyát látja, s míg a föld vérben áll, s az egész
 4592 20|                   életnek indul, virágok- s a langy esti szellõrõl énekel:
 4593 20|             szenvedéseit megérthesse. De ha a költõtõl, ki nemes emberi
 4594 20|                erõsebben hathasson, azt, mi a mûvésznek legdrágább, mûve
 4595 20|                 mert érezzük, hogy mi ellen a kritikus kifogásokat tehetne,
 4596 20|                 embernek bámulni kell, hogy a könyvben nem szép mû, hanem
 4597 20|              fekszik elõttünk: mit mondjunk a mázolókról, kik minden magasabb
 4598 20|                      mi szörnyû vagy undok, a rothadást, mely között amazok
 4599 20|                    találtak, fölvájják, nem a virágért, hanem mert nekik
 4600 20|        ocsmányságokban körülkapargatni; kik a vétekben nem a nemesebb
 4601 20|         körülkapargatni; kik a vétekben nem a nemesebb emberi természet
 4602 20|                     akasztófátóli félelem - a kép más volna, mint melyet
 4603 20|                 ördög vigyen el - dörmögött a másik, ki eddig a tûzben
 4604 20|                 dörmögött a másik, ki eddig a tûzben piszkálva, meredt
 4605 20|            piszkálva, meredt szemekkel nézé a lángokat -, minek beszélsz
 4606 20|                   egy kis dohány - folytatá a másik nevetve -, ugye egy
 4607 20|                    Átkozott hóhér! - kiálta a másik, kinek ifjú, részegeskedés
 4608 20|                  sóhajtott emez -, addszide a kulacsot, hadd igyam legalább
 4609 20|                   Melletted van - válaszolt a másik, midõn nevetve nagy
 4610 20|                ugyan nem kapsz, fiú - mondá a másik, messzebb tolva a
 4611 20|                     a másik, messzebb tolva a kulacsot, mely után a fiatal
 4612 20|                 tolva a kulacsot, mely után a fiatal zsivány kezét kiterjeszté -,
 4613 20|                     kezét, mellyel ez ismét a kulacs után nyúlt, izmos
 4614 20|               mindenki láthatta volna, hogy a tekintetet, melyben a banda
 4615 20|                  hogy a tekintetet, melyben a banda között áll, nem tisztán
 4616 20|                  várj, vén kutya - kiáltott a másik, ki, mint látszott,
 4617 20|                   másik, ki, mint látszott, a kulacsból, mely után ismét
 4618 20|                     felugrott, torkon fogta a fenyegetõt, s még mielõtt
 4619 20|                  szóla lángoló szemekkel -, a kanászok elég disznót öltek
 4620 20|                      eggyel több lesz.~- Mi a baj? - szólt Viola, ki beszédeikre,
 4621 20|                    felkelt hordójáról.~- Ez a fiú erõnek erejével pálinkát
 4622 20|                 reményteli tekintetet vetve a kulacsra, felkelt, s feléje
 4623 20|                  mondá Rácz, elébe állva -, a fiú úgyis többet ivott,
 4624 20|                   mikor éhes vagyok - szóla a másik, kérõ tekintetet vetve
 4625 20|                   Tíz esztendeig szolgáltam a császárt, a legnagyobb háború
 4626 20|           esztendeig szolgáltam a császárt, a legnagyobb háború idejében,
 4627 20|                        Mit bánom én - szólt a másik, kit a komolyság,
 4628 20|                     én - szólt a másik, kit a komolyság, mellyel az elõbbi
 4629 20|                     inni akarok.~- Add neki a kulacsot - mondá Viola ismét -,
 4630 20|                 részeg - válaszolt Rácz, ki a kulacsot a földrõl fölvéve
 4631 20|               válaszolt Rácz, ki a kulacsot a földrõl fölvéve még mindig
 4632 20|                  bandának szerencsétlensége a részegségtõl jött.~- Ma
 4633 20|                    István gulyás húst küld. A szolgabíró Porvaron, s a
 4634 20|                    A szolgabíró Porvaron, s a hajdúk magukban, ne félj,
 4635 20|                     Rácz, fejét csóválva -, a veszedelem akkor üt ki,
 4636 20|                 odanyújtá kulacsát, melybõl a másik minden szitkok mellett,
 4637 20|             nagyokat szörpentett.~Ezek után a kunyhó ismét békességben
 4638 20|                  beszélt, midõn látta, hogy a másik szavaira nem válaszol
 4639 20|              könyökét térdére támasztva ült a tûz mellett. Viola kiment
 4640 20|                   tûz mellett. Viola kiment a kunyhó elébe.~Az éj setét
 4641 20|                    elébe.~Az éj setét vala. A magas tölgyek, melyek a
 4642 20|                     A magas tölgyek, melyek a helyet környékezék, s melyeknek
 4643 20|            környékezék, s melyeknek csúcsai a ködben eltûntek, még inkább
 4644 20|                eltûntek, még inkább nevelék a homályt, s csak a gyönge
 4645 20|                   nevelék a homályt, s csak a gyönge tûz, melynek fénye
 4646 20|                   gyönge tûz, melynek fénye a kunyhó ajtaján keresztül
 4647 20|                  világot az egészre. Miután a kunyhóban a beszélgetés
 4648 20|                 egészre. Miután a kunyhóban a beszélgetés megszûnt, véghetlen
 4649 20|                   szálla át az erdõ felett, a tölgyek száraz lombja, mely
 4650 20|                    függött, csörögni kezde, a sudarak között mintegy hosszú
 4651 20|                    távolabb s távolabb, míg a gyenge nesz eltûnt, s a
 4652 20|                     a gyenge nesz eltûnt, s a fák ismét hallgató mozdulatlanságban
 4653 20|                   varjúkárogás hallatszott, a madarak, melyek az erdõben
 4654 20|                 nehéz szárnyaikkal verdesék a csörgõ ágakat, azután ismét
 4655 20|                 mindenfelõl. Viola ott állt a kunyhó elõtt, s lelkét leírhatlan
 4656 20|             leírhatlan szomorúság tölté el. A sötét éj, a hallgatás, az
 4657 20|            szomorúság tölté el. A sötét éj, a hallgatás, az elhagyottság,
 4658 20|                   még kínosabban érzett, ha a kunyhó ajtaján betekintve
 4659 20|                    boldog volt õ egykor! Ha a mezei munka bevégeztetett,
 4660 20|                     Zsuzsira függesztve, ki a lobogó mécs mellett nem
 4661 20|                 orsóját. Künn köd borula el a vidéken, a kastély s parasztházak,
 4662 20|                    köd borula el a vidéken, a kastély s parasztházak,
 4663 20|                     kastély s parasztházak, a templom s a Tisza partjai
 4664 20|                   parasztházak, a templom s a Tisza partjai eltûntek fátyola
 4665 20|                  eltûntek fátyola alatt; de a boldogságot, melyet a gazda
 4666 20|                    de a boldogságot, melyet a gazda szerény lakában talált,
 4667 20|                  takarhaták el szemei elõl. A természet elteríti ködét
 4668 20|               takarja földünket, mely alatt a vidám zöldnek s virágozásnak
 4669 20|                  melyet keblünkben hordunk, a természetnek isten nem ada
 4670 20|                    adta azt. Ki hinné, hogy a virág, mely az érzéketlen
 4671 20|                      Viola nyugodtan nézett a jövõ elébe, boldogsága nem
 4672 20|               emberektõl oly keveset kíván? A szerencsétlen visszagondolt
 4673 20|        parancsolataikat, levettem süvegemet a hóhérok elõtt, alázatos
 4674 20|                elõtt, alázatos voltam, mint a kutya, megcsókoltam volna
 4675 20|                   kutya, megcsókoltam volna a sarut lábaikon, csak Zsuzsimat
 4676 20|                 Viola még egyszer átgondolá a méltatlanságokat, melyeken
 4677 20|                   miként hurcolták õt végig a falun; miként akarta Nyúzó
 4678 20|                   Nyúzó megveretni, s végre a pillanatot, melyben a fejszét
 4679 20|                 végre a pillanatot, melyben a fejszét meglátva, élét az
 4680 20|                 nevetõ hóhérok, s egyszerre a fejsze elõttem csillog,
 4681 20|                Mintha emberek közelgenének. A földet takaró száraz levélben
 4682 20|                    recsegése hallatszott, s a varjúk károgva felszálltak,
 4683 20|                Viola magában - talán Peti s a gulyás; de azok hogy jõnek
 4684 20|                 hasonló nesz hallatszott, s a lépések mindinkább közelegtek. -
 4685 20|                kétség; az éj csendjében már a közelgõk suttogása is hallatszott.
 4686 20|                 hallatszott. Viola berohant a kunyhóba, maga után zárá
 4687 20|                     röviden elmondá Rácznak a történteket.~- Nem mondtam?! -
 4688 20|                     meglökve - részeg, mint a csap.~Ez utolsóban Rácz
 4689 20|                    szegény pajtása, ki most a lökdösést angyali nyugalommal
 4690 20|                    vannak, azért semmi baj. A fegyverek megtöltve?~- Négy
 4691 20|                    vár rájok.~- Gyújtsd meg a mécset, s állítsd a szegletbe,
 4692 20|                     meg a mécset, s állítsd a szegletbe, hogy a nyílásokon
 4693 20|                   állítsd a szegletbe, hogy a nyílásokon ki ne világítson.
 4694 20|                    ne világítson. Takard el a tüzet hamuval. - Mészáros
 4695 20|           engedelmeskedett. - Te, Rácz s én a két elsõ nyíláshoz állunk
 4696 20|                    ne dughassa be fegyverét a nyílásokon. Ne félj, fiú,
 4697 20|             történtek, mint én elmondhatám.~A hamuval takart tûz füsttel
 4698 20|                    takart tûz füsttel tölté a kunyhót, mely között a mécs
 4699 20|                tölté a kunyhót, mely között a mécs a kunyhó egyik szegletében
 4700 20|                 kunyhót, mely között a mécs a kunyhó egyik szegletében
 4701 20|                     s Viola álltak, kinézve a kis nyílásokon, melyek lõrések
 4702 20|                hasonló megtámadások esetére a fal ezen oldalán készíttettek.
 4703 20|                   alá, nemegyszer hörpentve a lõpor mellett az asztalon
 4704 20|                   most nem vigyázott többé. A lelkesítõ ital azonban,
 4705 20|                mennél inkább közelgeni érzé a veszélyt, félig magánkívül
 4706 20|                   magánkívül járt fel s alá a kunyhóban. - Csak ez egyszer
 4707 20|                 megfognak, felakasztanak!~- A madarak itt vannak - kiálta
 4708 20|                     szavát ismerheté meg -, a kunyhóban világot látok.
 4709 20|        felszólításra egyszerre felkiáltott, a zsiványok tudtára adá, hogy
 4710 20|                       kiáltott Rácz -, menj a nyíláshoz, s aki közel jõ,
 4711 20|            zsiványok! - kiáltott Nyúzó - ha a nemes vármegye ezen felszólítására
 4712 20|                 útján fognak veletek bánni.~A kunyhóban minden hallgatott.~-
 4713 20|                    ajtót, rajta! - kiáltott a fõbíró. Két pandúr s néhány
 4714 20|                     de mielõtt fejszéik még a deszkákat érheték, néhány
 4715 20|                  lövés hallatszott, s kettõ a megtámadók közül vérében
 4716 20|                    közül vérében váncorgott a földön, a többiek visszafutottak.
 4717 20|                vérében váncorgott a földön, a többiek visszafutottak.
 4718 20|                     többiek visszafutottak. A kunyhóból Rácz dörgõ szava
 4719 20|                   Akinek élete van, jöjjön.~A pillanatban, midõn társai
 4720 20|                 szinte elsütötte fegyverét; a sors úgy akarta, hogy e
 4721 20|                   hogy e lövésre is egy, ki a kunyhó azon oldalára állíttatott
 4722 20|                    része szaladásnak eredt.~A harcnak ezen megkezdése
 4723 20|                  egy ideig csend vala, mind a kunyhóban, mind megtámadói
 4724 20|                 mind megtámadói között. Ott a zsiványok újra töltötték
 4725 20|                   fegyvereiket, itt Nyúzó s a kommisszárius körül az ostromlóknak
 4726 20|              boldogulni, teins uram - mondá a kommisszárius, egyik kezében
 4727 20|               egyszer, és ismét - válaszolt a fõbíró, lábával tombolva -,
 4728 20|                     lábával tombolva -, míg a gazembereket megfogjuk,
 4729 20|                     Hiszen ha lehet - mondá a másik, vállat vonítva -,
 4730 20|           mozdulatait kormányozta, de magát a golyók körén kívül tartá,
 4731 20|               létezett, ki, mint tudva van, a lehetetlen szót nem franciának
 4732 20|                        Én nem bánom - szólt a kommisszárius haraggal -,
 4733 20|                     az ördög volna is, csak a többiek jõjenek utánam.~-
 4734 20|                  ütni mindjárt.~- Hát jõjön a teins úr velünk, én nem
 4735 20|                        Azt se bánom - mondá a kommisszárius megvetõ tekintetet
 4736 20|                  elöljárójára, melyet ha ez a sötétben nem látott is,
 4737 20|                     nem látott is, legalább a hangból, melyen e szavak
 4738 20|                Elõre, legények! - kiáltotta a kommisszárius; a fõbíró
 4739 20|                  kiáltotta a kommisszárius; a fõbíró még hangosabban ismétlé
 4740 20|                    ismerhetik meg olvasóim. A kommisszárius feje felett
 4741 20|                   felett forgatá kardját, s a pandúrok- s néhány paraszttól
 4742 20|                  néhány paraszttól követve, a kunyhó felé rohant. Midõn
 4743 20|            ostromlók az ajtóhoz közeledtek, a kunyhóból ismét lövések
 4744 20|            kunyhóból ismét lövések fogadák, a csövek tüze villámhoz hasonló
 4745 20|                  fájdalmas nyögések, melyek a földrõl hallatszottak, mutaták,
 4746 20|                elõre, most elõre - kiáltott a kommisszárius -, még mielõtt
 4747 20|                 semmi veszedelem. - S ezzel a kommisszárius a csapat legbátrabbjaival
 4748 20|                     S ezzel a kommisszárius a csapat legbátrabbjaival
 4749 20|               csapat legbátrabbjaival ismét a kunyhó felé rohant, honnan
 4750 20|         irányoztattak feléjök, melyek által a kommisszárius bal keze s
 4751 20|                   mellen keresztüllövettek.~A kommisszárius felkáromkodott
 4752 20|                     újra az ajtónak rohant. A többiek részint, mert csakugyan
 4753 20|                  mert csakugyan hivék, hogy a zsiványoknak töltött fegyverök
 4754 20|                  többé nincs, részint, mert a bátorság, mint a félelem,
 4755 20|              részint, mert a bátorság, mint a félelem, mindig ragadós,
 4756 20|                      mindig ragadós, s maga a küzdelem, a veszélynek érzete
 4757 20|                 ragadós, s maga a küzdelem, a veszélynek érzete a gyávábbat
 4758 20|               küzdelem, a veszélynek érzete a gyávábbat is indulatba hozza,
 4759 20|                 fegyvereiket siettek utána. A kunyhóból egy lövés a másikat
 4760 20|                utána. A kunyhóból egy lövés a másikat érte, s majdnem
 4761 20|                  mindenik leteríté emberét. A megsebesültek jajgatása
 4762 20|              ostromlottak káromkodásaival s a lövésekkel együtt oly zajt
 4763 20|                   egész felett, melyen csak a lövések villanása terjeszte
 4764 20|                     néha pillanatnyi fényt. A kommisszárius intõ szava
 4765 20|                  kommisszárius intõ szava s a fejszéknek döngése, melyekkel
 4766 20|                     ajtót verék, áthangzott a lármán.~- Ide a puskával! -
 4767 20|                  áthangzott a lármán.~- Ide a puskával! - kiálta, elvetve
 4768 20|                kiálta, elvetve fejszéjét, s a fegyvert pandúrai egyikének
 4769 20|                      elsüté.~E lövésre benn a kunyhóban valaki felsikoltott
 4770 20|                    összerogyott. De mielõtt a kommisszárius örömét szavakban
 4771 20|                örömét szavakban kimondhatá, a kunyhóból egy második lövés
 4772 20|                   lövés hallatszott, melyre a fejszével mellette álló
 4773 20|                    más puskával! - kiáltott a kommisszárius. De kik parancsát
 4774 20|                 tömeg tarthatatlanul futott a fõbíró felé, ki az egész
 4775 20|                  jelenet alatt káromkodni s a küzdõket biztatni meg nem
 4776 20|                 tántoríthatlan vezér létére a csata színhelyéhez egy lépéssel
 4777 20|                    sem jött azért közelebb.~A kommisszárius, ki végre
 4778 20|                    végre látá, hogy egymaga a zsiványokon nem gyõzedelmeskedhetik,
 4779 20|                     káromkodva visszavonult a többiekhez.~Az ostrom vissza
 4780 20|                   ostrom vissza volt verve; a legyõzött had hatalmas vezére
 4781 20|                   magánkívül vala mérgében. A zsivány, kit annyi ideig
 4782 20|                  kétszáz lépésnyire tõle. Õ a tanyát körülfogta õreivel
 4783 20|                   ki várakat ostromol... és a lator társaival ellentáll
 4784 20|                    kiknek kötelessége, hogy a zsiványokat megfogják, kiket
 4785 20|             novemberi éjszakán, midõn magát a legnagyobb náthának teszi
 4786 20|                 hogy veszély nincs, mellyel a hazafi a közjó kedvéért
 4787 20|                     nincs, mellyel a hazafi a közjó kedvéért szembe nem
 4788 20|                kedvéért szembe nem szállna. A dolog hallatlan! És még
 4789 20|                hallatlan! És még pipája is. A nedves dohány nem ég, szára
 4790 20|                  dühös kifejezését láthatá, a lövések elõtt szaladók aligha
 4791 20|                   lángokat okádó griff állt a magas tölgyek mellett.~-
 4792 20|                   Hát semmirevalók! hol van a zsivány? - kiálta földhöz
 4793 20|                     visszajõni nála nélkül?~A gyülekezet hallgatott, a
 4794 20|                    A gyülekezet hallgatott, a hajdúknak egyike a szerencsére
 4795 20|              hallgatott, a hajdúknak egyike a szerencsére lágy sárba esett
 4796 20|             gazember - mondá ehhez fordulva a fõbíró -, nem szelel. Nem
 4797 20|                     százszor - kiáltá ismét a többiekhez -, hogy nekem
 4798 20|                    többiekhez -, hogy nekem a zsiványokat kötözve hozzátok
 4799 20|                    vagy négy halva fekszik, a többieknek fele sebet kapott,
 4800 20|               többieknek fele sebet kapott, a kommisszáriusnak is bal
 4801 20|                    Legalább tíz zsivány van a kunyhóban, amerre az ember
 4802 20|                   hogy lehetetlen? - kiálta a fõbíró dühösen - szeretném
 4803 20|                     parancsolok!... hol van a gazember?~- Igazsága van -
 4804 20|                        Igazsága van - mondá a kommisszárius, ki azalatt
 4805 20|            kommisszárius, ki azalatt szinte a többiekhez jött -, ily emberekkel,
 4806 20|                 Vedd kendõmet - tevé hozzá, a pandúrok egyikéhez fordulva -,
 4807 20|                 Akárhogy, csak erõsen, hogy a vér kevesebbé folyjon, míg
 4808 20|               parancsol itt?~- Próbálja meg a teins úr, ha tetszik, én
 4809 20|                    hogy az ördög vigyen el.~A fõbíró felkiáltását a kunyhóból
 4810 20|                   el.~A fõbíró felkiáltását a kunyhóból egypár lövés követte,
 4811 20|               semmirekellõk! - így kiáltoza a fa megül, de mindenki helyén
 4812 20|                  mindenki helyén maradt; ha a megtámadók helyett õk lennének
 4813 20|              megtámadók helyett õk lennének a megtámadottak, soha sereg
 4814 20|            megragadva; nem lódulsz mindjárt a kunyhóhoz?~- Nem biz én -
 4815 20|                      Nem biz én - válaszolt a másik nyugodtan, félreállva.~-
 4816 20|            nemesember, ez se megy.~- De hát a parasztok hol vannak?~-
 4817 20|            haszontalan paraszt nép - kiálta a fõbíró -, no, majd adok!~-
 4818 20|                  adok!~- Teins uram - mondá a kommisszárius a fõbíróhoz -,
 4819 20|                       mondá a kommisszárius a fõbíróhoz -, menjünk haza.
 4820 20|              Megtettünk mindent, mit tõlünk a nemes megye megkívánhat,
 4821 20|                     alig vagyunk tizenöten, a többi halva és sebesülve
 4822 20|                  hogy ily kevesen vagyunk s a kunyhó emberektõl körülvéve
 4823 20|                    nincs, el fog illanni, s a sötét erdõben ki mehet utána?~
 4824 20|                 midõn Macskaházy, ki miután a küzdés zaja megszûnt, s
 4825 20|           tapasztalásból meggyõzõdött, hogy a zsiványok golyói ennyire
 4826 20|               ennyire nem érnek, rejtekébõl a többiekhez jött, s új tanáccsal
 4827 20|                    fel. - Fel kell gyújtani a kunyhót - mondá -, ha melegök
 4828 20|                 melegök lesz, majd kijõnek. A puskásokat a fák megé állítjuk,
 4829 20|                  majd kijõnek. A puskásokat a fák megé állítjuk, mihelyt
 4830 20|                  megé állítjuk, mihelyt egy a zsiványok közül kijõ, le
 4831 20|                   közül kijõ, le kell lõni.~A szavak alig kimondva, új
 4832 20|                   életet hoztak az egészbe. A kommisszárius kacagott örömében.
 4833 20|                  egy szurkos fáklya adatott a pandúrok egyikének, ki a
 4834 20|                    a pandúrok egyikének, ki a felgyújtás tisztét magára
 4835 20|                vállalá, s e gyújtószerekkel a kunyhó hátulsó részéhez
 4836 20|               lövéstõl tarthatna, nem volt. A puskások a bokrok között
 4837 20|             tarthatna, nem volt. A puskások a bokrok között rejtõztek
 4838 20|                     ez angyali gondolatért.~A zsiványoknak helyzete azalatt
 4839 20|                 szomorúbb volt. - Rácz, kit a lövés, melyet a kommisszárius
 4840 20|                   Rácz, kit a lövés, melyet a kommisszárius az ajtón keresztül
 4841 20|               mellbe talált, hörögve feküdt a szalmán; a föld, nyughelye
 4842 20|                   hörögve feküdt a szalmán; a föld, nyughelye mellett,
 4843 20|               Mészáros fel s alá tántorgott a kunyhóban, káromkodva s
 4844 20|                imádkozva egyszerre, átkozva a napot, melyen született.
 4845 20|                     s félelem nélkül nézett a halál elébe, csak neje s
 4846 20|          menekülésrõl kezde gondolkozni. Ha a födelen keresztültörve a
 4847 20|                    a födelen keresztültörve a kunyhó hátulsó oldalán kimegy,
 4848 20|                     Csak lõj - szóla, midõn a kunyhó elõtt a lármát hallá,
 4849 20|                 szóla, midõn a kunyhó elõtt a lármát hallá, Rácz, fejét
 4850 20|                    s szava hörgõ vala, mint a haldoklóé -, lõj mindig,
 4851 20|                      puskapor amennyi kell, a serét elfogyott.~- Ördög
 4852 20|                     Ördög és pokol! - mondá a másik, nehezen véve lélegzetét -
 4853 20|                     pisztoly még megtöltve, a többi üresen.~- Add ide
 4854 20|                    pisztolyt - mondá halkan a zsivány, egyik kezét Viola
 4855 20|             célzatát, s szomorúan odanyújtá a kívánt fegyvert, melyet
 4856 20|                     kívánt fegyvert, melyet a másik görcsösen markába
 4857 20|                  megbocsátani - monda ismét a fiatal zsivány mindig vékonyabb
 4858 20|                    meg senkit, most is csak a levegõbe lõttem.~- Szegény
 4859 20|                   mi ez? - kiáltá egyszerre a kunyhó szegletére mutatva -
 4860 20|                szegletére mutatva - füst.~- A kunyhó ég! - hangozék künn. -
 4861 20|                   Lökjetek vissza mindenkit a tûzbe - kiáltott Nyúzó erõs
 4862 20|                  kiáltott Nyúzó erõs hangja a lárma közt, míg a kunyhó
 4863 20|                    hangja a lárma közt, míg a kunyhó belseje nehéz füsttel
 4864 20|               füsttel telt.~- Felgyújtották a kunyhót - szóla Viola elborzadva -,
 4865 20|                 támaszkodva körültekintett; a kunyhó egyik szegletén már
 4866 20|                  kunyhó egyik szegletén már a tûz átlátszott, s szörnyû
 4867 20|                 erõvel -, ha lehet, lõdd le a fõbírót, azután halj meg. -
 4868 20|                  azután halj meg. - S ezzel a vén zsivány fõbe lövé magát.
 4869 20|                borulva - megégünk; addszide a csutorát, talán elolthatom.
 4870 20|                  kiálta eliszonyodva, midõn a pálinka kék lángokban folyt
 4871 20|              pálinka kék lángokban folyt el a földön - ki vagy a mennyekben...
 4872 20|                 folyt el a földön - ki vagy a mennyekben... Viola, Viola!
 4873 20|                      Viola! miért loptad el a nótárius írásait?... ez
 4874 20|                         ez mindennek oka. - A szerencsétlen, ajkához szorítva
 4875 20|                     kétségbeesve ivott, míg a füst s erõs ital következésében
 4876 20|                    erõs ital következésében a földre esett, s õ is Rácz
 4877 20|                     emlékezteték, melyekrõl a veszedelem között megfeledkezett.
 4878 20|               legalább ha Zsuzsi gyermekeit a helyre akarja vezetni, hol
 4879 20|                      ez irományok reá nézve a legfontosabbak, és most
 4880 20|                     s azon hírrel menjen ki a világból, hogy legnagyobb
 4881 20|        szerencsétlenné tette? Ez nem lehet.~A lángok mindig tovább terjedtek,
 4882 20|                    mindig tovább terjedtek, a kunyhó hátulsó részén égõ
 4883 20|                     részén égõ szalma hullt a földre, Viola haja égni
 4884 20|                 melle nem talált lélegzetet a forró levegõben, szemei
 4885 20|                     forró levegõben, szemei a füstben elvakultak, még
 4886 20|                   ajtót, s kirohant.~Miután a kunyhóban egy ideig zaj
 4887 20|                     nem hallatszott, s noha a szalmafödél magas lángokban
 4888 20|                   kezdé gondolni, hogy mint a kommisszárius mondá, a zsiványok,
 4889 20|                 mint a kommisszárius mondá, a zsiványok, használva a setétséget,
 4890 20|                      a zsiványok, használva a setétséget, elillantak.
 4891 20|                     setétséget, elillantak. A pisztolylövés, mellyel Rácz
 4892 20|                 otthagyott fegyverek egyike a tûzben magától elsült. Maga
 4893 20|                    Viola leégett hajakkal s a füstben elvakult szemmel,
 4894 20|                    kendõbe takarva kezében, a kunyhóból kirohant, éppen
 4895 20|                    kezébõl, s visszafutott. A többiek irtóztató kiáltással
 4896 20|        összeszaladtak, s Violát körülfogák.~A zsivány kezében nem vala
 4897 20|                kezében nem vala fegyver, de a félelem, melyben neve az
 4898 20|                    nevelt, visszatartóztatá a bátrabbakat is; s ha kezében
 4899 20|                gondolt többé ellentállásra. A lelki s testi kínok, miken
 4900 20|                  lélegzetekben szívá magába a friss levegõt, melle emelkedett,
 4901 20|                 örömzajt lecsöndesíté, hogy a rabnak Sz.-Vilmosra-i általvitele
 4902 20|                     rendeléseit megtehesse: a kunyhóból nyögés s gyenge
 4903 20|                 jajgatások hallatszottak. - A jelenlevõk borzadtak, s
 4904 20|              borzadtak, s halotti csend lõn a kunyhó körül, melyet csak
 4905 20|                   kunyhó körül, melyet csak a tûznek pattogása s a szerencsétlennek
 4906 20|                   csak a tûznek pattogása s a szerencsétlennek mindig
 4907 20|                       Talán kihozom - szóla a pandúrok egyike, emberiebb
 4908 20|                  pandúrok egyike, emberiebb a többieknél.~A szólót irtózatos
 4909 20|                     emberiebb a többieknél.~A szólót irtózatos dörrenés
 4910 20|                     dörrenés szakítá félbe. A puskapor, melyet a zsiványok
 4911 20|                   félbe. A puskapor, melyet a zsiványok ott tartának,
 4912 20|                     ott tartának, felgyúlt, a kunyhó födele szétvetve,
 4913 20|               eredtek, valaki megsértetnék.~A vidéket halotti csend tölté
 4914 20|                     halotti csend tölté el. A jajgatás, mely a kunyhóban
 4915 20|                  tölté el. A jajgatás, mely a kunyhóban hallatszott, elhallgatott,
 4916 20|                  hallatszott, elhallgatott, a világosságot, melyet az
 4917 20|                    homály váltá fel, s csak a széthányt gerendák közül
 4918 20|                 körére, míg az egész felett a lõpor füstje meleg ködként
 4919 20|                  Megjárhattuk volna - szólt a kommisszárius, ki a többiek
 4920 20|                   szólt a kommisszárius, ki a többiek között elõször nyeré
 4921 20|                     Nem, teins uram - szóla a kommisszárius vissza.~-
 4922 20|                    de ha még puskapor lenne a kunyhóban.~- A puskapornak
 4923 20|               puskapor lenne a kunyhóban.~- A puskapornak az a természete -
 4924 20|               kunyhóban.~- A puskapornak az a természete - válaszolt a
 4925 20|                    a természete - válaszolt a másik mosolyogva -, hogy
 4926 20|                    sül el. De csak maradjon a teins úr ott. Nincs többé
 4927 20|                   Fogja fel két erõs legény a zsiványt - szóla a többiekhez
 4928 20|                   legény a zsiványt - szóla a többiekhez fordulva, kik
 4929 20|                  még mindig ájulásban vala, a földrõl fölemeltetvén, az
 4930 20|            Macskaházyhoz.~- Meg - válaszolt a másik hasonlóan -, tûzbe
 4931 20|                 miután õt elhagytuk, Peti s a gulyás visszatértek. Az
 4932 20|               gulyás visszatértek. Az egyik a nyílást, a másik a nádat
 4933 20|           visszatértek. Az egyik a nyílást, a másik a nádat megtalálta;
 4934 20|                    egyik a nyílást, a másik a nádat megtalálta; a magas
 4935 20|                   másik a nádat megtalálta; a magas fa az vala, melyrõl
 4936 20|              csizmáikat, átmenni készültek. A lovak lábaira bilincs tétetett. -
 4937 20|                  bottal kezében elõre ment; a gulyás Zsuzsit - ki az istenért
 4938 20|                  gázolt. Alig értek azonban a víz közepéig, midõn az erdõ
 4939 20|                     midõn az erdõ egyszerre a megtámadók zajával telt
 4940 20|                      Lövések hallatszottak, a szétszaladó parasztok közül
 4941 20|                    részének vevé futását, s a gázolók elég közel valának
 4942 20|                áradás túlsó partjához, hogy a futóknak lépteit hallhassák.~
 4943 20|                futóknak lépteit hallhassák.~A gulyás ismét remélni kezdett. -
 4944 20|                    szóla biztatva -, látod, a gazemberek mind elfutottak.~
 4945 20|                    tovább ment, s így értek a parthoz. - De a zaj újra
 4946 20|                   így értek a parthoz. - De a zaj újra kezdõdött, ismét
 4947 20|                     Zsuzsi, kiragadva magát a gulyás kezeibõl, nem tudva,
 4948 20|                     félig magánkívül rohant a lárma felé. A férfiak erõszakkal
 4949 20|             magánkívül rohant a lárma felé. A férfiak erõszakkal visszatartották.
 4950 20|                     kezeit. - Felgyújtották a kunyhót; férjemet égetik
 4951 21|                     s hallgatag vala ismét. A léptek, melyekkel a gyõzedelmes
 4952 21|                  ismét. A léptek, melyekkel a gyõzedelmes sereg kötözött
 4953 21|                      rég nem hallatszottak; a kurjongatás, mellyel diadalát
 4954 21|                  mellyel diadalát ünnepelé, a távolban elhangzott, s csak
 4955 21|                 távolban elhangzott, s csak a varjúk nagy serege, mely
 4956 21|                     károgva az erdõ felett. A kunyhó körül a nyitott helyen,
 4957 21|                 erdõ felett. A kunyhó körül a nyitott helyen, mely mindenfelõl
 4958 21|             mindenfelõl bokroktól körülvéve a hajléknak mintegy udvarul
 4959 21|                     gyászszövétnek lobogott a kiégett falak felett - gyenge
 4960 21|             bizonytalan világot terjesztett a romokon.~Violáné nyugodt
 4961 21|             bizonyos mennyisége fér meg; ha a kehely egyszer színig telve
 4962 21|                   egyszer színig telve van, a tenger árjai átmehetnek
 4963 21|                fogják nevelni tartalmát; ha a mérleg egyszer elveszti
 4964 21|              egyszer elveszti egyensúlyát s a serpenyõk egyike bizonyos
 4965 21|                 mélyebbre nem nyomhatod le. A szerencsétlen asszony rég
 4966 21|                  rég elérte e pontot. Midõn a kunyhóhoz jött, kezével
 4967 21|                ideig hallgatva állt. Peti s a gulyás, ki Violánét vezette,
 4968 21|                  erõt véve önmagán, sebesen a kunyhóhoz ment, s benézett.~-
 4969 21|                       szólt visszafordulva, a füsttõl elfojtott lélegzettel -,
 4970 21|                    fát s parázst találhatsz a földön, hadd keressem férjemet.~
 4971 21|              sóhajtva, parázst ment szedni. A gulyás - kinek e kétségbeesett
 4972 21|              kétségbeesett nyugalom, melyet a szerencsétlen asszonyon
 4973 21|                   végre -, menj oda hátrább a fák alá, majd mi keressük...
 4974 21|                     is volt itt, hanem csak a többieket, ha csakugyan
 4975 21|                   meg mernék esküdni reá. - A szegény ember tudta, hogy
 4976 21|               Violát - talán félig elégve - a romok között fogják találni;
 4977 21|                     az ördögnek keresgélnél a füst között? Ez, látod,
 4978 21|                 ellenállhatlannak tartatik, a falunak e test- s lélekben
 4979 21|                   keményebb anyagból alkotá a természet. Ha férjét veszély
 4980 21|                    halványult, nem ájult el a seb elõtt, hanem békötözé;
 4981 21|                     az üldözõk kiáltásait s a lövéseket, látva a vörös
 4982 21|             kiáltásait s a lövéseket, látva a vörös fényt, mely között
 4983 21|                    lehetett szenvedéseinél, a lelki erõ, melynek hasznát
 4984 21|                 hasznát nem veheté, elhagyá a szerencsétlen asszonyt,
 4985 21|                   talán szüksége van reá, s a tetterõ, mellyel kedveseinek
 4986 21|                 magamat. Akármit lássak itt a kunyhóban, valami bizonyost
 4987 21|                 férjem meghalt, elássuk itt a fák alatt, legalább a helyet
 4988 21|                   itt a fák alatt, legalább a helyet fogjuk ismerni, hol
 4989 21|                     Viola nincs itt - szólt a gulyás -, de látod, ha félig
 4990 21|                  elégett embereket látsz... a dolog mégis nem asszonynak
 4991 21|                 nagyságos asszonyom jött, s a szegény fekete dögöket látta,
 4992 21|                 reggelig házamban vagy kinn a mezõn férjemet vártam, s
 4993 21|               világon. Bármi vár reám, csak a szerencsétlenségnek egy
 4994 21|                   neme lesz; én esztendõkig a pokolnak minden kínait egyszerre
 4995 21|               egyszerre tûrtem képzetemben.~A tûz, melyet a cigány azalatt
 4996 21|                  képzetemben.~A tûz, melyet a cigány azalatt a kunyhó
 4997 21|                     melyet a cigány azalatt a kunyhó körül rakott, lobogó
 4998 21|               körültekintett. Az ajtó elõtt a sz.-vilmosi parasztnak holtteste
 4999 21|             parasztnak holtteste feküdt, ki a kommisszárius mellett az
 5000 21|          agyonlövetett; valamivel távolabb, a bokrok közelében még egypár