Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
8 1
811 1
9 1
a 10305
á 1
à 1
a- 1
Frequency    [«  »]
-----
-----
-----
10305 a
5916 s
4309 nem
4302 az
Eötvös József
A falu jegyzoje

IntraText - Concordances

a

1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10305

      Fejezet
4501 20| megfordulva -, beteg voltál, a föld csupa sár és iszap, 4502 20| ne hagyjatok itt - kiálta a szerencsétlen a távozó 4503 20| kiálta a szerencsétlen a távozó után.~- Ha átmehetünk - 4504 20| átmehetünk - kiálta vissza a cigány még egyszer megfordulva -, 4505 20| én magam viszlek hátomon a túlsó partra. - Ki e pillanatban 4506 20| partra. - Ki e pillanatban a cigány mellett áll, egy 4507 20| barna arcredõi közt lefolyt.~A férfiak a köd homályában 4508 20| közt lefolyt.~A férfiak a köd homályában eltûntek, 4509 20| csak Zsuzsi maga állt ott a víznek szélén, a túlsó partról 4510 20| állt ott a víznek szélén, a túlsó partról átsötétlõ 4511 20| hozzá - sóhajta, s lelkét a szerelem minden fájdalmai 4512 20| minden fájdalmai dúlták szét.~A szegény asszonynak igaza 4513 20| szegény asszonynak igaza volt; a vízen túl alig ezer lépésnyire 4514 20| túl alig ezer lépésnyire a helytõl, hol neje feléje 4515 20| társait. Taksony megyének a Tisza mentében fekvõ síkságán 4516 20| tölgyesei vannak, valamint a homok szép hajlongó nyíreit 4517 20| termi meg, s némely helyen, a festõileg elhelyezett facsoportok 4518 20| elhelyezett facsoportok között a legszebb kertben képzelhetnénk 4519 20| hatását nem rontaná meg: úgy a kemény agyagban, mely a 4520 20| a kemény agyagban, mely a Tisza két partját képezi, 4521 20| ápolva emberek által, de a természet egész pompájában 4522 20| az ég felé, melyeket nem a fejsze, hanem csak az idõ 4523 20| hanem csak az idõ vagy a Tisza döntenek meg. Miután 4524 20| Tisza döntenek meg. Miután a fának ára Magyarország e 4525 20| jövedelem, melyet belõle a birtokos húz, csaknem egyedül 4526 20| birtokos húz, csaknem egyedül a makkolásban áll, mely 4527 20| esztendõkben az erdõket a tiszai földesurak egyik 4528 20| még talán távol van, hol a mûveltség kiterjesztve hatalmát 4529 20| kiterjesztve hatalmát ide is, a Tisza sötét tölgyesei jövedelmezõbbek 4530 20| midõn sötét ágaik alatt csak a varjúk ezrei ütötték föl 4531 20| nagyszerû tölgyesek egyike vala a sz.-vilmosi határon is. 4532 20| kiöntéseknek kitett s így a gazdaság más nemeire alkalmatlan 4533 20| részét takarta, lenyúlt egész a Tiszáig, melynek túlsó partján 4534 20| éneke s fütyülése hangzott a fák alatt, melyek nem egy 4535 20| kérgökbe vágott. Ha ilyenkor a sz.-vilmosi erdõ mellett 4536 20| vilmosi erdõ mellett átmentél, a fák között itt-ott nagy 4537 20| alakokat láthattál. Néha a sûrûbõl egy magányos duda 4538 20| terül el az erdõ felett. A tölgyek ez évben éppen nem 4539 20| évben éppen nem termettek, s a pásztorkunyhók, melyeket 4540 20| pásztorkunyhók, melyeket a kanászok múlt esztendõkben, 4541 20| esztendõkben, csak éppen hogy a legnagyobb fergetegtõl legyen 4542 20| állnak, vagy szétdüledeznek. A kanász építés közben nem 4543 20| nem gondol utódaira; ha a kunyhó, melyet rakott, másnap, 4544 20| erdõn át azon oldalon, hol a kunyhó állt, nem vezetett 4545 20| állt, nem vezetett út; maga a kunyhó körül sûrû rengeteg, 4546 20| két pandúr agyonlövettek, a megye legbátrabb szolgái 4547 20| magát találjuk, egyike vala a nagyobbaknak, s ámbár bútorzatában 4548 20| kényelmeire emlékeztetne, a faajtóból, mellyel az alacsony 4549 20| bejárást el lehete zárni, s a nádfödelen, mely itt-ott 4550 20| egészen elhagyatva nem volt.~A fal mellett, mindkét oldalon, 4551 20| mely bundákkal takarva a zsiványoknak ágyul szolgált, 4552 20| kormos vasbogrács, mely a falon függött, volt egyébiránt 4553 20| függött, volt egyébiránt a jelenlevõk fegyverein s 4554 20| hajlékban találunk, s mire a kunyhó közepén pislogó tûz 4555 20| bizonytalan világát veti. A kunyhó nádfödele, mely a 4556 20| A kunyhó nádfödele, mely a falak mellett annyira leereszkedett, 4557 20| egyenesen megállni nem lehetett, a sok tüzelés által koromfeketévé 4558 20| koromfeketévé vált, de ámbár a kunyhónak kéménye nincs, 4559 20| kunyhónak kéménye nincs, s a füst csak a nyitott ajtón 4560 20| kéménye nincs, s a füst csak a nyitott ajtón s egyes kis 4561 20| egyes kis lyukakon, melyek a falban e célból csináltattak, 4562 20| célból csináltattak, megy ki, a bennlét az égõ tûz mellett 4563 20| gondolatokba merülve ül a szoba homályos szögletében, 4564 20| nyújtózkodik, s néha fölpiszkálva a parázst, vagy félig unalomból, 4565 20| nagyokat sóhajtva nézi a mindig inkább elapadó lángokat.~ 4566 20| inkább elapadó lángokat.~A regényíróknak egy idõ óta 4567 20| bájló színekkel festeni a vétket. Mint a lovagregény 4568 20| színekkel festeni a vétket. Mint a lovagregény boldog emlékû 4569 20| megrohanni nem szokta, s a kínpad s boszorkányégetés 4570 20| volt, elenyészett: úgy most a vétek minden nemeinek nyájasan 4571 20| mosolygó képei készíttetnek a jámbor közönség számára, 4572 20| magoknak típusokat, mint hogy a természetet örök változékonyságában 4573 20| követnék, s ha egyszer egyike a nagyobbaknak bizonyos úton 4574 20| bizonyos úton megindult, a többiek utána rohannak, 4575 20| Ez az, mit századunkban a mûvelt világ majdnem minden 4576 20| irodalmában is észrevehetünk. - A középkor nem ismert irgalmat 4577 20| középkor nem ismert irgalmat a gonosztevõ iránt, s mégis 4578 20| mégis mennyi van sokszor a vétkesnek életében, mi, 4579 20| Felvilágosodottabb korunk jól tudja ezt. A vad szenvedélyek, melyek 4580 20| részvét nélkül elfordul a szenvedésektõl, melyeket 4581 20| írók érezték ezt, s midõn a társaság legundokabb sebeit 4582 20| részeire emlékeztetének, melyek a gonosztevõ keblébõl nem 4583 20| elfordulunk, van még valami, mit a bûnös iránt érezhetünk - 4584 20| s tiszteletreméltó volt. A sokaság érzéketlensége elleni 4585 20| mellyel az emberek nem annyira a vétek, mint a vétkes ellen 4586 20| nem annyira a vétek, mint a vétkes ellen viseltettek - 4587 20| talál, ki nem elégíthetik. A költészet kedves játékká 4588 20| kedves játékká aljasul, ha a kor nagy érdekeitõl különválva 4589 20| érdekeitõl különválva nem a létezõ hibák orvoslása, 4590 20| legszentebb érdekeiért küzdene, a mûvészi forma mélyébe elássa, 4591 20| stúdiumok tárgyát látja, s míg a föld vérben áll, s az egész 4592 20| életnek indul, virágok- s a langy esti szellõrõl énekel: 4593 20| szenvedéseit megérthesse. De ha a költõtõl, ki nemes emberi 4594 20| erõsebben hathasson, azt, mi a mûvésznek legdrágább, mûve 4595 20| mert érezzük, hogy mi ellen a kritikus kifogásokat tehetne, 4596 20| embernek bámulni kell, hogy a könyvben nem szép mû, hanem 4597 20| fekszik elõttünk: mit mondjunk a mázolókról, kik minden magasabb 4598 20| mi szörnyû vagy undok, a rothadást, mely között amazok 4599 20| találtak, fölvájják, nem a virágért, hanem mert nekik 4600 20| ocsmányságokban körülkapargatni; kik a vétekben nem a nemesebb 4601 20| körülkapargatni; kik a vétekben nem a nemesebb emberi természet 4602 20| akasztófátóli félelem - a kép más volna, mint melyet 4603 20| ördög vigyen el - dörmögött a másik, ki eddig a tûzben 4604 20| dörmögött a másik, ki eddig a tûzben piszkálva, meredt 4605 20| piszkálva, meredt szemekkel nézé a lángokat -, minek beszélsz 4606 20| egy kis dohány - folytatá a másik nevetve -, ugye egy 4607 20| Átkozott hóhér! - kiálta a másik, kinek ifjú, részegeskedés 4608 20| sóhajtott emez -, addszide a kulacsot, hadd igyam legalább 4609 20| Melletted van - válaszolt a másik, midõn nevetve nagy 4610 20| ugyan nem kapsz, fiú - mondá a másik, messzebb tolva a 4611 20| a másik, messzebb tolva a kulacsot, mely után a fiatal 4612 20| tolva a kulacsot, mely után a fiatal zsivány kezét kiterjeszté -, 4613 20| kezét, mellyel ez ismét a kulacs után nyúlt, izmos 4614 20| mindenki láthatta volna, hogy a tekintetet, melyben a banda 4615 20| hogy a tekintetet, melyben a banda között áll, nem tisztán 4616 20| várj, vén kutya - kiáltott a másik, ki, mint látszott, 4617 20| másik, ki, mint látszott, a kulacsból, mely után ismét 4618 20| felugrott, torkon fogta a fenyegetõt, s még mielõtt 4619 20| szóla lángoló szemekkel -, a kanászok elég disznót öltek 4620 20| eggyel több lesz.~- Mi a baj? - szólt Viola, ki beszédeikre, 4621 20| felkelt hordójáról.~- Ez a fiú erõnek erejével pálinkát 4622 20| reményteli tekintetet vetve a kulacsra, felkelt, s feléje 4623 20| mondá Rácz, elébe állva -, a fiú úgyis többet ivott, 4624 20| mikor éhes vagyok - szóla a másik, kérõ tekintetet vetve 4625 20| Tíz esztendeig szolgáltam a császárt, a legnagyobb háború 4626 20| esztendeig szolgáltam a császárt, a legnagyobb háború idejében, 4627 20| Mit bánom én - szólt a másik, kit a komolyság, 4628 20| én - szólt a másik, kit a komolyság, mellyel az elõbbi 4629 20| inni akarok.~- Add neki a kulacsot - mondá Viola ismét -, 4630 20| részeg - válaszolt Rácz, ki a kulacsot a földrõl fölvéve 4631 20| válaszolt Rácz, ki a kulacsot a földrõl fölvéve még mindig 4632 20| bandának szerencsétlensége a részegségtõl jött.~- Ma 4633 20| István gulyás húst küld. A szolgabíró Porvaron, s a 4634 20| A szolgabíró Porvaron, s a hajdúk magukban, ne félj, 4635 20| Rácz, fejét csóválva -, a veszedelem akkor üt ki, 4636 20| odanyújtá kulacsát, melybõl a másik minden szitkok mellett, 4637 20| nagyokat szörpentett.~Ezek után a kunyhó ismét békességben 4638 20| beszélt, midõn látta, hogy a másik szavaira nem válaszol 4639 20| könyökét térdére támasztva ült a tûz mellett. Viola kiment 4640 20| tûz mellett. Viola kiment a kunyhó elébe.~Az éj setét 4641 20| elébe.~Az éj setét vala. A magas tölgyek, melyek a 4642 20| A magas tölgyek, melyek a helyet környékezék, s melyeknek 4643 20| környékezék, s melyeknek csúcsai a ködben eltûntek, még inkább 4644 20| eltûntek, még inkább nevelék a homályt, s csak a gyönge 4645 20| nevelék a homályt, s csak a gyönge tûz, melynek fénye 4646 20| gyönge tûz, melynek fénye a kunyhó ajtaján keresztül 4647 20| világot az egészre. Miután a kunyhóban a beszélgetés 4648 20| egészre. Miután a kunyhóban a beszélgetés megszûnt, véghetlen 4649 20| szálla át az erdõ felett, a tölgyek száraz lombja, mely 4650 20| függött, csörögni kezde, a sudarak között mintegy hosszú 4651 20| távolabb s távolabb, míg a gyenge nesz eltûnt, s a 4652 20| a gyenge nesz eltûnt, s a fák ismét hallgató mozdulatlanságban 4653 20| varjúkárogás hallatszott, a madarak, melyek az erdõben 4654 20| nehéz szárnyaikkal verdesék a csörgõ ágakat, azután ismét 4655 20| mindenfelõl. Viola ott állt a kunyhó elõtt, s lelkét leírhatlan 4656 20| leírhatlan szomorúság tölté el. A sötét éj, a hallgatás, az 4657 20| szomorúság tölté el. A sötét éj, a hallgatás, az elhagyottság, 4658 20| még kínosabban érzett, ha a kunyhó ajtaján betekintve 4659 20| boldog volt õ egykor! Ha a mezei munka bevégeztetett, 4660 20| Zsuzsira függesztve, ki a lobogó mécs mellett nem 4661 20| orsóját. Künn köd borula el a vidéken, a kastély s parasztházak, 4662 20| köd borula el a vidéken, a kastély s parasztházak, 4663 20| kastély s parasztházak, a templom s a Tisza partjai 4664 20| parasztházak, a templom s a Tisza partjai eltûntek fátyola 4665 20| eltûntek fátyola alatt; de a boldogságot, melyet a gazda 4666 20| de a boldogságot, melyet a gazda szerény lakában talált, 4667 20| takarhaták el szemei elõl. A természet elteríti ködét 4668 20| takarja földünket, mely alatt a vidám zöldnek s virágozásnak 4669 20| melyet keblünkben hordunk, a természetnek isten nem ada 4670 20| adta azt. Ki hinné, hogy a virág, mely az érzéketlen 4671 20| Viola nyugodtan nézett a jövõ elébe, boldogsága nem 4672 20| emberektõl oly keveset kíván? A szerencsétlen visszagondolt 4673 20| parancsolataikat, levettem süvegemet a hóhérok elõtt, alázatos 4674 20| elõtt, alázatos voltam, mint a kutya, megcsókoltam volna 4675 20| kutya, megcsókoltam volna a sarut lábaikon, csak Zsuzsimat 4676 20| Viola még egyszer átgondolá a méltatlanságokat, melyeken 4677 20| miként hurcolták õt végig a falun; miként akarta Nyúzó 4678 20| Nyúzó megveretni, s végre a pillanatot, melyben a fejszét 4679 20| végre a pillanatot, melyben a fejszét meglátva, élét az 4680 20| nevetõ hóhérok, s egyszerre a fejsze elõttem csillog, 4681 20| Mintha emberek közelgenének. A földet takaró száraz levélben 4682 20| recsegése hallatszott, s a varjúk károgva felszálltak, 4683 20| Viola magában - talán Peti s a gulyás; de azok hogy jõnek 4684 20| hasonló nesz hallatszott, s a lépések mindinkább közelegtek. - 4685 20| kétség; az éj csendjében már a közelgõk suttogása is hallatszott. 4686 20| hallatszott. Viola berohant a kunyhóba, maga után zárá 4687 20| röviden elmondá Rácznak a történteket.~- Nem mondtam?! - 4688 20| meglökve - részeg, mint a csap.~Ez utolsóban Rácz 4689 20| szegény pajtása, ki most a lökdösést angyali nyugalommal 4690 20| vannak, azért semmi baj. A fegyverek megtöltve?~- Négy 4691 20| vár rájok.~- Gyújtsd meg a mécset, s állítsd a szegletbe, 4692 20| meg a mécset, s állítsd a szegletbe, hogy a nyílásokon 4693 20| állítsd a szegletbe, hogy a nyílásokon ki ne világítson. 4694 20| ne világítson. Takard el a tüzet hamuval. - Mészáros 4695 20| engedelmeskedett. - Te, Rácz s én a két elsõ nyíláshoz állunk 4696 20| ne dughassa be fegyverét a nyílásokon. Ne félj, fiú, 4697 20| történtek, mint én elmondhatám.~A hamuval takart tûz füsttel 4698 20| takart tûz füsttel tölté a kunyhót, mely között a mécs 4699 20| tölté a kunyhót, mely között a mécs a kunyhó egyik szegletében 4700 20| kunyhót, mely között a mécs a kunyhó egyik szegletében 4701 20| s Viola álltak, kinézve a kis nyílásokon, melyek lõrések 4702 20| hasonló megtámadások esetére a fal ezen oldalán készíttettek. 4703 20| alá, nemegyszer hörpentve a lõpor mellett az asztalon 4704 20| most nem vigyázott többé. A lelkesítõ ital azonban, 4705 20| mennél inkább közelgeni érzé a veszélyt, félig magánkívül 4706 20| magánkívül járt fel s alá a kunyhóban. - Csak ez egyszer 4707 20| megfognak, felakasztanak!~- A madarak itt vannak - kiálta 4708 20| szavát ismerheté meg -, a kunyhóban világot látok. 4709 20| felszólításra egyszerre felkiáltott, a zsiványok tudtára adá, hogy 4710 20| kiáltott Rácz -, menj a nyíláshoz, s aki közel , 4711 20| zsiványok! - kiáltott Nyúzó - ha a nemes vármegye ezen felszólítására 4712 20| útján fognak veletek bánni.~A kunyhóban minden hallgatott.~- 4713 20| ajtót, rajta! - kiáltott a fõbíró. Két pandúr s néhány 4714 20| de mielõtt fejszéik még a deszkákat érheték, néhány 4715 20| lövés hallatszott, s kettõ a megtámadók közül vérében 4716 20| közül vérében váncorgott a földön, a többiek visszafutottak. 4717 20| vérében váncorgott a földön, a többiek visszafutottak. 4718 20| többiek visszafutottak. A kunyhóból Rácz dörgõ szava 4719 20| Akinek élete van, jöjjön.~A pillanatban, midõn társai 4720 20| szinte elsütötte fegyverét; a sors úgy akarta, hogy e 4721 20| hogy e lövésre is egy, ki a kunyhó azon oldalára állíttatott 4722 20| része szaladásnak eredt.~A harcnak ezen megkezdése 4723 20| egy ideig csend vala, mind a kunyhóban, mind megtámadói 4724 20| mind megtámadói között. Ott a zsiványok újra töltötték 4725 20| fegyvereiket, itt Nyúzó s a kommisszárius körül az ostromlóknak 4726 20| boldogulni, teins uram - mondá a kommisszárius, egyik kezében 4727 20| egyszer, és ismét - válaszolt a fõbíró, lábával tombolva -, 4728 20| lábával tombolva -, míg a gazembereket megfogjuk, 4729 20| Hiszen ha lehet - mondá a másik, vállat vonítva -, 4730 20| mozdulatait kormányozta, de magát a golyók körén kívül tartá, 4731 20| létezett, ki, mint tudva van, a lehetetlen szót nem franciának 4732 20| Én nem bánom - szólt a kommisszárius haraggal -, 4733 20| az ördög volna is, csak a többiek jõjenek utánam.~- 4734 20| ütni mindjárt.~- Hát jõjön a teins úr velünk, én nem 4735 20| Azt se bánom - mondá a kommisszárius megvetõ tekintetet 4736 20| elöljárójára, melyet ha ez a sötétben nem látott is, 4737 20| nem látott is, legalább a hangból, melyen e szavak 4738 20| Elõre, legények! - kiáltotta a kommisszárius; a fõbíró 4739 20| kiáltotta a kommisszárius; a fõbíró még hangosabban ismétlé 4740 20| ismerhetik meg olvasóim. A kommisszárius feje felett 4741 20| felett forgatá kardját, s a pandúrok- s néhány paraszttól 4742 20| néhány paraszttól követve, a kunyhó felé rohant. Midõn 4743 20| ostromlók az ajtóhoz közeledtek, a kunyhóból ismét lövések 4744 20| kunyhóból ismét lövések fogadák, a csövek tüze villámhoz hasonló 4745 20| fájdalmas nyögések, melyek a földrõl hallatszottak, mutaták, 4746 20| elõre, most elõre - kiáltott a kommisszárius -, még mielõtt 4747 20| semmi veszedelem. - S ezzel a kommisszárius a csapat legbátrabbjaival 4748 20| S ezzel a kommisszárius a csapat legbátrabbjaival 4749 20| csapat legbátrabbjaival ismét a kunyhó felé rohant, honnan 4750 20| irányoztattak feléjök, melyek által a kommisszárius bal keze s 4751 20| mellen keresztüllövettek.~A kommisszárius felkáromkodott 4752 20| újra az ajtónak rohant. A többiek részint, mert csakugyan 4753 20| mert csakugyan hivék, hogy a zsiványoknak töltött fegyverök 4754 20| többé nincs, részint, mert a bátorság, mint a félelem, 4755 20| részint, mert a bátorság, mint a félelem, mindig ragadós, 4756 20| mindig ragadós, s maga a küzdelem, a veszélynek érzete 4757 20| ragadós, s maga a küzdelem, a veszélynek érzete a gyávábbat 4758 20| küzdelem, a veszélynek érzete a gyávábbat is indulatba hozza, 4759 20| fegyvereiket siettek utána. A kunyhóból egy lövés a másikat 4760 20| utána. A kunyhóból egy lövés a másikat érte, s majdnem 4761 20| mindenik leteríté emberét. A megsebesültek jajgatása 4762 20| ostromlottak káromkodásaival s a lövésekkel együtt oly zajt 4763 20| egész felett, melyen csak a lövések villanása terjeszte 4764 20| néha pillanatnyi fényt. A kommisszárius intõ szava 4765 20| kommisszárius intõ szava s a fejszéknek döngése, melyekkel 4766 20| ajtót verék, áthangzott a lármán.~- Ide a puskával! - 4767 20| áthangzott a lármán.~- Ide a puskával! - kiálta, elvetve 4768 20| kiálta, elvetve fejszéjét, s a fegyvert pandúrai egyikének 4769 20| elsüté.~E lövésre benn a kunyhóban valaki felsikoltott 4770 20| összerogyott. De mielõtt a kommisszárius örömét szavakban 4771 20| örömét szavakban kimondhatá, a kunyhóból egy második lövés 4772 20| lövés hallatszott, melyre a fejszével mellette álló 4773 20| más puskával! - kiáltott a kommisszárius. De kik parancsát 4774 20| tömeg tarthatatlanul futott a fõbíró felé, ki az egész 4775 20| jelenet alatt káromkodni s a küzdõket biztatni meg nem 4776 20| tántoríthatlan vezér létére a csata színhelyéhez egy lépéssel 4777 20| sem jött azért közelebb.~A kommisszárius, ki végre 4778 20| végre látá, hogy egymaga a zsiványokon nem gyõzedelmeskedhetik, 4779 20| káromkodva visszavonult a többiekhez.~Az ostrom vissza 4780 20| ostrom vissza volt verve; a legyõzött had hatalmas vezére 4781 20| magánkívül vala mérgében. A zsivány, kit annyi ideig 4782 20| kétszáz lépésnyire tõle. Õ a tanyát körülfogta õreivel 4783 20| ki várakat ostromol... és a lator társaival ellentáll 4784 20| kiknek kötelessége, hogy a zsiványokat megfogják, kiket 4785 20| novemberi éjszakán, midõn magát a legnagyobb náthának teszi 4786 20| hogy veszély nincs, mellyel a hazafi a közjó kedvéért 4787 20| nincs, mellyel a hazafi a közjó kedvéért szembe nem 4788 20| kedvéért szembe nem szállna. A dolog hallatlan! És még 4789 20| hallatlan! És még pipája is. A nedves dohány nem ég, szára 4790 20| dühös kifejezését láthatá, a lövések elõtt szaladók aligha 4791 20| lángokat okádó griff állt a magas tölgyek mellett.~- 4792 20| Hát semmirevalók! hol van a zsivány? - kiálta földhöz 4793 20| visszajõni nála nélkül?~A gyülekezet hallgatott, a 4794 20| A gyülekezet hallgatott, a hajdúknak egyike a szerencsére 4795 20| hallgatott, a hajdúknak egyike a szerencsére lágy sárba esett 4796 20| gazember - mondá ehhez fordulva a fõbíró -, nem szelel. Nem 4797 20| százszor - kiáltá ismét a többiekhez -, hogy nekem 4798 20| többiekhez -, hogy nekem a zsiványokat kötözve hozzátok 4799 20| vagy négy halva fekszik, a többieknek fele sebet kapott, 4800 20| többieknek fele sebet kapott, a kommisszáriusnak is bal 4801 20| Legalább tíz zsivány van a kunyhóban, amerre az ember 4802 20| hogy lehetetlen? - kiálta a fõbíró dühösen - szeretném 4803 20| parancsolok!... hol van a gazember?~- Igazsága van - 4804 20| Igazsága van - mondá a kommisszárius, ki azalatt 4805 20| kommisszárius, ki azalatt szinte a többiekhez jött -, ily emberekkel, 4806 20| Vedd kendõmet - tevé hozzá, a pandúrok egyikéhez fordulva -, 4807 20| Akárhogy, csak erõsen, hogy a vér kevesebbé folyjon, míg 4808 20| parancsol itt?~- Próbálja meg a teins úr, ha tetszik, én 4809 20| hogy az ördög vigyen el.~A fõbíró felkiáltását a kunyhóból 4810 20| el.~A fõbíró felkiáltását a kunyhóból egypár lövés követte, 4811 20| semmirekellõk! - így kiáltoza a fa megül, de mindenki helyén 4812 20| mindenki helyén maradt; ha a megtámadók helyett õk lennének 4813 20| megtámadók helyett õk lennének a megtámadottak, soha sereg 4814 20| megragadva; nem lódulsz mindjárt a kunyhóhoz?~- Nem biz én - 4815 20| Nem biz én - válaszolt a másik nyugodtan, félreállva.~- 4816 20| nemesember, ez se megy.~- De hát a parasztok hol vannak?~- 4817 20| haszontalan paraszt nép - kiálta a fõbíró -, no, majd adok!~- 4818 20| adok!~- Teins uram - mondá a kommisszárius a fõbíróhoz -, 4819 20| mondá a kommisszárius a fõbíróhoz -, menjünk haza. 4820 20| Megtettünk mindent, mit tõlünk a nemes megye megkívánhat, 4821 20| alig vagyunk tizenöten, a többi halva és sebesülve 4822 20| hogy ily kevesen vagyunk s a kunyhó emberektõl körülvéve 4823 20| nincs, el fog illanni, s a sötét erdõben ki mehet utána?~ 4824 20| midõn Macskaházy, ki miután a küzdés zaja megszûnt, s 4825 20| tapasztalásból meggyõzõdött, hogy a zsiványok golyói ennyire 4826 20| ennyire nem érnek, rejtekébõl a többiekhez jött, s új tanáccsal 4827 20| fel. - Fel kell gyújtani a kunyhót - mondá -, ha melegök 4828 20| melegök lesz, majd kijõnek. A puskásokat a fák megé állítjuk, 4829 20| majd kijõnek. A puskásokat a fák megé állítjuk, mihelyt 4830 20| megé állítjuk, mihelyt egy a zsiványok közül kijõ, le 4831 20| közül kijõ, le kell lõni.~A szavak alig kimondva, új 4832 20| életet hoztak az egészbe. A kommisszárius kacagott örömében. 4833 20| egy szurkos fáklya adatott a pandúrok egyikének, ki a 4834 20| a pandúrok egyikének, ki a felgyújtás tisztét magára 4835 20| vállalá, s e gyújtószerekkel a kunyhó hátulsó részéhez 4836 20| lövéstõl tarthatna, nem volt. A puskások a bokrok között 4837 20| tarthatna, nem volt. A puskások a bokrok között rejtõztek 4838 20| ez angyali gondolatért.~A zsiványoknak helyzete azalatt 4839 20| szomorúbb volt. - Rácz, kit a lövés, melyet a kommisszárius 4840 20| Rácz, kit a lövés, melyet a kommisszárius az ajtón keresztül 4841 20| mellbe talált, hörögve feküdt a szalmán; a föld, nyughelye 4842 20| hörögve feküdt a szalmán; a föld, nyughelye mellett, 4843 20| Mészáros fel s alá tántorgott a kunyhóban, káromkodva s 4844 20| imádkozva egyszerre, átkozva a napot, melyen született. 4845 20| s félelem nélkül nézett a halál elébe, csak neje s 4846 20| menekülésrõl kezde gondolkozni. Ha a födelen keresztültörve a 4847 20| a födelen keresztültörve a kunyhó hátulsó oldalán kimegy, 4848 20| Csak lõj - szóla, midõn a kunyhó elõtt a lármát hallá, 4849 20| szóla, midõn a kunyhó elõtt a lármát hallá, Rácz, fejét 4850 20| s szava hörgõ vala, mint a haldoklóé -, lõj mindig, 4851 20| puskapor amennyi kell, a serét elfogyott.~- Ördög 4852 20| Ördög és pokol! - mondá a másik, nehezen véve lélegzetét - 4853 20| pisztoly még megtöltve, a többi üresen.~- Add ide 4854 20| pisztolyt - mondá halkan a zsivány, egyik kezét Viola 4855 20| célzatát, s szomorúan odanyújtá a kívánt fegyvert, melyet 4856 20| kívánt fegyvert, melyet a másik görcsösen markába 4857 20| megbocsátani - monda ismét a fiatal zsivány mindig vékonyabb 4858 20| meg senkit, most is csak a levegõbe lõttem.~- Szegény 4859 20| mi ez? - kiáltá egyszerre a kunyhó szegletére mutatva - 4860 20| szegletére mutatva - füst.~- A kunyhó ég! - hangozék künn. - 4861 20| Lökjetek vissza mindenkit a tûzbe - kiáltott Nyúzó erõs 4862 20| kiáltott Nyúzó erõs hangja a lárma közt, míg a kunyhó 4863 20| hangja a lárma közt, míg a kunyhó belseje nehéz füsttel 4864 20| füsttel telt.~- Felgyújtották a kunyhót - szóla Viola elborzadva -, 4865 20| támaszkodva körültekintett; a kunyhó egyik szegletén már 4866 20| kunyhó egyik szegletén már a tûz átlátszott, s szörnyû 4867 20| erõvel -, ha lehet, lõdd le a fõbírót, azután halj meg. - 4868 20| azután halj meg. - S ezzel a vén zsivány fõbe lövé magát. 4869 20| borulva - megégünk; addszide a csutorát, talán elolthatom. 4870 20| kiálta eliszonyodva, midõn a pálinka kék lángokban folyt 4871 20| pálinka kék lángokban folyt el a földön - ki vagy a mennyekben... 4872 20| folyt el a földön - ki vagy a mennyekben... Viola, Viola! 4873 20| Viola! miért loptad el a nótárius írásait?... ez 4874 20| ez mindennek oka. - A szerencsétlen, ajkához szorítva 4875 20| kétségbeesve ivott, míg a füst s erõs ital következésében 4876 20| erõs ital következésében a földre esett, s õ is Rácz 4877 20| emlékezteték, melyekrõl a veszedelem között megfeledkezett. 4878 20| legalább ha Zsuzsi gyermekeit a helyre akarja vezetni, hol 4879 20| ez irományok reá nézve a legfontosabbak, és most 4880 20| s azon hírrel menjen ki a világból, hogy legnagyobb 4881 20| szerencsétlenné tette? Ez nem lehet.~A lángok mindig tovább terjedtek, 4882 20| mindig tovább terjedtek, a kunyhó hátulsó részén égõ 4883 20| részén égõ szalma hullt a földre, Viola haja égni 4884 20| melle nem talált lélegzetet a forró levegõben, szemei 4885 20| forró levegõben, szemei a füstben elvakultak, még 4886 20| ajtót, s kirohant.~Miután a kunyhóban egy ideig zaj 4887 20| nem hallatszott, s noha a szalmafödél magas lángokban 4888 20| kezdé gondolni, hogy mint a kommisszárius mondá, a zsiványok, 4889 20| mint a kommisszárius mondá, a zsiványok, használva a setétséget, 4890 20| a zsiványok, használva a setétséget, elillantak. 4891 20| setétséget, elillantak. A pisztolylövés, mellyel Rácz 4892 20| otthagyott fegyverek egyike a tûzben magától elsült. Maga 4893 20| Viola leégett hajakkal s a füstben elvakult szemmel, 4894 20| kendõbe takarva kezében, a kunyhóból kirohant, éppen 4895 20| kezébõl, s visszafutott. A többiek irtóztató kiáltással 4896 20| összeszaladtak, s Violát körülfogák.~A zsivány kezében nem vala 4897 20| kezében nem vala fegyver, de a félelem, melyben neve az 4898 20| nevelt, visszatartóztatá a bátrabbakat is; s ha kezében 4899 20| gondolt többé ellentállásra. A lelki s testi kínok, miken 4900 20| lélegzetekben szívá magába a friss levegõt, melle emelkedett, 4901 20| örömzajt lecsöndesíté, hogy a rabnak Sz.-Vilmosra-i általvitele 4902 20| rendeléseit megtehesse: a kunyhóból nyögés s gyenge 4903 20| jajgatások hallatszottak. - A jelenlevõk borzadtak, s 4904 20| borzadtak, s halotti csend lõn a kunyhó körül, melyet csak 4905 20| kunyhó körül, melyet csak a tûznek pattogása s a szerencsétlennek 4906 20| csak a tûznek pattogása s a szerencsétlennek mindig 4907 20| Talán kihozom - szóla a pandúrok egyike, emberiebb 4908 20| pandúrok egyike, emberiebb a többieknél.~A szólót irtózatos 4909 20| emberiebb a többieknél.~A szólót irtózatos dörrenés 4910 20| dörrenés szakítá félbe. A puskapor, melyet a zsiványok 4911 20| félbe. A puskapor, melyet a zsiványok ott tartának, 4912 20| ott tartának, felgyúlt, a kunyhó födele szétvetve, 4913 20| eredtek, valaki megsértetnék.~A vidéket halotti csend tölté 4914 20| halotti csend tölté el. A jajgatás, mely a kunyhóban 4915 20| tölté el. A jajgatás, mely a kunyhóban hallatszott, elhallgatott, 4916 20| hallatszott, elhallgatott, a világosságot, melyet az 4917 20| homály váltá fel, s csak a széthányt gerendák közül 4918 20| körére, míg az egész felett a lõpor füstje meleg ködként 4919 20| Megjárhattuk volna - szólt a kommisszárius, ki a többiek 4920 20| szólt a kommisszárius, ki a többiek között elõször nyeré 4921 20| Nem, teins uram - szóla a kommisszárius vissza.~- 4922 20| de ha még puskapor lenne a kunyhóban.~- A puskapornak 4923 20| puskapor lenne a kunyhóban.~- A puskapornak az a természete - 4924 20| kunyhóban.~- A puskapornak az a természete - válaszolt a 4925 20| a természete - válaszolt a másik mosolyogva -, hogy 4926 20| sül el. De csak maradjon a teins úr ott. Nincs többé 4927 20| Fogja fel két erõs legény a zsiványt - szóla a többiekhez 4928 20| legény a zsiványt - szóla a többiekhez fordulva, kik 4929 20| még mindig ájulásban vala, a földrõl fölemeltetvén, az 4930 20| Macskaházyhoz.~- Meg - válaszolt a másik hasonlóan -, tûzbe 4931 20| miután õt elhagytuk, Peti s a gulyás visszatértek. Az 4932 20| gulyás visszatértek. Az egyik a nyílást, a másik a nádat 4933 20| visszatértek. Az egyik a nyílást, a másik a nádat megtalálta; 4934 20| egyik a nyílást, a másik a nádat megtalálta; a magas 4935 20| másik a nádat megtalálta; a magas fa az vala, melyrõl 4936 20| csizmáikat, átmenni készültek. A lovak lábaira bilincs tétetett. - 4937 20| bottal kezében elõre ment; a gulyás Zsuzsit - ki az istenért 4938 20| gázolt. Alig értek azonban a víz közepéig, midõn az erdõ 4939 20| midõn az erdõ egyszerre a megtámadók zajával telt 4940 20| Lövések hallatszottak, a szétszaladó parasztok közül 4941 20| részének vevé futását, s a gázolók elég közel valának 4942 20| áradás túlsó partjához, hogy a futóknak lépteit hallhassák.~ 4943 20| futóknak lépteit hallhassák.~A gulyás ismét remélni kezdett. - 4944 20| szóla biztatva -, látod, a gazemberek mind elfutottak.~ 4945 20| tovább ment, s így értek a parthoz. - De a zaj újra 4946 20| így értek a parthoz. - De a zaj újra kezdõdött, ismét 4947 20| Zsuzsi, kiragadva magát a gulyás kezeibõl, nem tudva, 4948 20| félig magánkívül rohant a lárma felé. A férfiak erõszakkal 4949 20| magánkívül rohant a lárma felé. A férfiak erõszakkal visszatartották. 4950 20| kezeit. - Felgyújtották a kunyhót; férjemet égetik 4951 21| s hallgatag vala ismét. A léptek, melyekkel a gyõzedelmes 4952 21| ismét. A léptek, melyekkel a gyõzedelmes sereg kötözött 4953 21| rég nem hallatszottak; a kurjongatás, mellyel diadalát 4954 21| mellyel diadalát ünnepelé, a távolban elhangzott, s csak 4955 21| távolban elhangzott, s csak a varjúk nagy serege, mely 4956 21| károgva az erdõ felett. A kunyhó körül a nyitott helyen, 4957 21| erdõ felett. A kunyhó körül a nyitott helyen, mely mindenfelõl 4958 21| mindenfelõl bokroktól körülvéve a hajléknak mintegy udvarul 4959 21| gyászszövétnek lobogott a kiégett falak felett - gyenge 4960 21| bizonytalan világot terjesztett a romokon.~Violáné nyugodt 4961 21| bizonyos mennyisége fér meg; ha a kehely egyszer színig telve 4962 21| egyszer színig telve van, a tenger árjai átmehetnek 4963 21| fogják nevelni tartalmát; ha a mérleg egyszer elveszti 4964 21| egyszer elveszti egyensúlyát s a serpenyõk egyike bizonyos 4965 21| mélyebbre nem nyomhatod le. A szerencsétlen asszony rég 4966 21| rég elérte e pontot. Midõn a kunyhóhoz jött, kezével 4967 21| ideig hallgatva állt. Peti s a gulyás, ki Violánét vezette, 4968 21| erõt véve önmagán, sebesen a kunyhóhoz ment, s benézett.~- 4969 21| szólt visszafordulva, a füsttõl elfojtott lélegzettel -, 4970 21| fát s parázst találhatsz a földön, hadd keressem férjemet.~ 4971 21| sóhajtva, parázst ment szedni. A gulyás - kinek e kétségbeesett 4972 21| kétségbeesett nyugalom, melyet a szerencsétlen asszonyon 4973 21| végre -, menj oda hátrább a fák alá, majd mi keressük... 4974 21| is volt itt, hanem csak a többieket, ha csakugyan 4975 21| meg mernék esküdni reá. - A szegény ember tudta, hogy 4976 21| Violát - talán félig elégve - a romok között fogják találni; 4977 21| az ördögnek keresgélnél a füst között? Ez, látod, 4978 21| ellenállhatlannak tartatik, a falunak e test- s lélekben 4979 21| keményebb anyagból alkotá a természet. Ha férjét veszély 4980 21| halványult, nem ájult el a seb elõtt, hanem békötözé; 4981 21| az üldözõk kiáltásait s a lövéseket, látva a vörös 4982 21| kiáltásait s a lövéseket, látva a vörös fényt, mely között 4983 21| lehetett szenvedéseinél, a lelki erõ, melynek hasznát 4984 21| hasznát nem veheté, elhagyá a szerencsétlen asszonyt, 4985 21| talán szüksége van reá, s a tetterõ, mellyel kedveseinek 4986 21| magamat. Akármit lássak itt a kunyhóban, valami bizonyost 4987 21| férjem meghalt, elássuk itt a fák alatt, legalább a helyet 4988 21| itt a fák alatt, legalább a helyet fogjuk ismerni, hol 4989 21| Viola nincs itt - szólt a gulyás -, de látod, ha félig 4990 21| elégett embereket látsz... a dolog mégis nem asszonynak 4991 21| nagyságos asszonyom jött, s a szegény fekete dögöket látta, 4992 21| reggelig házamban vagy kinn a mezõn férjemet vártam, s 4993 21| világon. Bármi vár reám, csak a szerencsétlenségnek egy 4994 21| neme lesz; én esztendõkig a pokolnak minden kínait egyszerre 4995 21| egyszerre tûrtem képzetemben.~A tûz, melyet a cigány azalatt 4996 21| képzetemben.~A tûz, melyet a cigány azalatt a kunyhó 4997 21| melyet a cigány azalatt a kunyhó körül rakott, lobogó 4998 21| körültekintett. Az ajtó elõtt a sz.-vilmosi parasztnak holtteste 4999 21| parasztnak holtteste feküdt, ki a kommisszárius mellett az 5000 21| agyonlövetett; valamivel távolabb, a bokrok közelében még egypár


1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10305

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License