1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10305
Fejezet
4501 20| megfordulva -, beteg voltál, a föld csupa sár és iszap,
4502 20| ne hagyjatok itt - kiálta a szerencsétlen nõ a távozó
4503 20| kiálta a szerencsétlen nõ a távozó után.~- Ha átmehetünk -
4504 20| átmehetünk - kiálta vissza a cigány még egyszer megfordulva -,
4505 20| én magam viszlek hátomon a túlsó partra. - Ki e pillanatban
4506 20| partra. - Ki e pillanatban a cigány mellett áll, egy
4507 20| barna arcredõi közt lefolyt.~A férfiak a köd homályában
4508 20| közt lefolyt.~A férfiak a köd homályában eltûntek,
4509 20| csak Zsuzsi maga állt ott a víznek szélén, a túlsó partról
4510 20| állt ott a víznek szélén, a túlsó partról átsötétlõ
4511 20| hozzá - sóhajta, s lelkét a szerelem minden fájdalmai
4512 20| minden fájdalmai dúlták szét.~A szegény asszonynak igaza
4513 20| szegény asszonynak igaza volt; a vízen túl alig ezer lépésnyire
4514 20| túl alig ezer lépésnyire a helytõl, hol neje feléje
4515 20| társait. Taksony megyének a Tisza mentében fekvõ síkságán
4516 20| tölgyesei vannak, valamint a homok szép hajlongó nyíreit
4517 20| termi meg, s némely helyen, a festõileg elhelyezett facsoportok
4518 20| elhelyezett facsoportok között a legszebb kertben képzelhetnénk
4519 20| hatását nem rontaná meg: úgy a kemény agyagban, mely a
4520 20| a kemény agyagban, mely a Tisza két partját képezi,
4521 20| ápolva emberek által, de a természet egész pompájában
4522 20| az ég felé, melyeket nem a fejsze, hanem csak az idõ
4523 20| hanem csak az idõ vagy a Tisza döntenek meg. Miután
4524 20| Tisza döntenek meg. Miután a fának ára Magyarország e
4525 20| jövedelem, melyet belõle a birtokos húz, csaknem egyedül
4526 20| birtokos húz, csaknem egyedül a makkolásban áll, mely jó
4527 20| esztendõkben az erdõket a tiszai földesurak egyik
4528 20| még talán távol van, hol a mûveltség kiterjesztve hatalmát
4529 20| kiterjesztve hatalmát ide is, a Tisza sötét tölgyesei jövedelmezõbbek
4530 20| midõn sötét ágaik alatt csak a varjúk ezrei ütötték föl
4531 20| nagyszerû tölgyesek egyike vala a sz.-vilmosi határon is.
4532 20| kiöntéseknek kitett s így a gazdaság más nemeire alkalmatlan
4533 20| részét takarta, lenyúlt egész a Tiszáig, melynek túlsó partján
4534 20| éneke s fütyülése hangzott a fák alatt, melyek nem egy
4535 20| kérgökbe vágott. Ha ilyenkor a sz.-vilmosi erdõ mellett
4536 20| vilmosi erdõ mellett átmentél, a fák között itt-ott nagy
4537 20| alakokat láthattál. Néha a sûrûbõl egy magányos duda
4538 20| terül el az erdõ felett. A tölgyek ez évben éppen nem
4539 20| évben éppen nem termettek, s a pásztorkunyhók, melyeket
4540 20| pásztorkunyhók, melyeket a kanászok múlt esztendõkben,
4541 20| esztendõkben, csak éppen hogy a legnagyobb fergetegtõl legyen
4542 20| állnak, vagy szétdüledeznek. A kanász építés közben nem
4543 20| nem gondol utódaira; ha a kunyhó, melyet rakott, másnap,
4544 20| erdõn át azon oldalon, hol a kunyhó állt, nem vezetett
4545 20| állt, nem vezetett út; maga a kunyhó körül sûrû rengeteg,
4546 20| két pandúr agyonlövettek, a megye legbátrabb szolgái
4547 20| magát találjuk, egyike vala a nagyobbaknak, s ámbár bútorzatában
4548 20| kényelmeire emlékeztetne, a faajtóból, mellyel az alacsony
4549 20| bejárást el lehete zárni, s a nádfödelen, mely itt-ott
4550 20| egészen elhagyatva nem volt.~A fal mellett, mindkét oldalon,
4551 20| mely bundákkal takarva a zsiványoknak ágyul szolgált,
4552 20| kormos vasbogrács, mely a falon függött, volt egyébiránt
4553 20| függött, volt egyébiránt a jelenlevõk fegyverein s
4554 20| hajlékban találunk, s mire a kunyhó közepén pislogó tûz
4555 20| bizonytalan világát veti. A kunyhó nádfödele, mely a
4556 20| A kunyhó nádfödele, mely a falak mellett annyira leereszkedett,
4557 20| egyenesen megállni nem lehetett, a sok tüzelés által koromfeketévé
4558 20| koromfeketévé vált, de ámbár a kunyhónak kéménye nincs,
4559 20| kunyhónak kéménye nincs, s a füst csak a nyitott ajtón
4560 20| kéménye nincs, s a füst csak a nyitott ajtón s egyes kis
4561 20| egyes kis lyukakon, melyek a falban e célból csináltattak,
4562 20| célból csináltattak, megy ki, a bennlét az égõ tûz mellett
4563 20| gondolatokba merülve ül a szoba homályos szögletében,
4564 20| nyújtózkodik, s néha fölpiszkálva a parázst, vagy félig unalomból,
4565 20| nagyokat sóhajtva nézi a mindig inkább elapadó lángokat.~
4566 20| inkább elapadó lángokat.~A regényíróknak egy idõ óta
4567 20| bájló színekkel festeni a vétket. Mint a lovagregény
4568 20| színekkel festeni a vétket. Mint a lovagregény boldog emlékû
4569 20| megrohanni nem szokta, s a kínpad s boszorkányégetés
4570 20| volt, elenyészett: úgy most a vétek minden nemeinek nyájasan
4571 20| mosolygó képei készíttetnek a jámbor közönség számára,
4572 20| magoknak típusokat, mint hogy a természetet örök változékonyságában
4573 20| követnék, s ha egyszer egyike a nagyobbaknak bizonyos úton
4574 20| bizonyos úton megindult, a többiek utána rohannak,
4575 20| Ez az, mit századunkban a mûvelt világ majdnem minden
4576 20| irodalmában is észrevehetünk. - A középkor nem ismert irgalmat
4577 20| középkor nem ismert irgalmat a gonosztevõ iránt, s mégis
4578 20| mégis mennyi van sokszor a vétkesnek életében, mi,
4579 20| Felvilágosodottabb korunk jól tudja ezt. A vad szenvedélyek, melyek
4580 20| részvét nélkül elfordul a szenvedésektõl, melyeket
4581 20| írók érezték ezt, s midõn a társaság legundokabb sebeit
4582 20| részeire emlékeztetének, melyek a gonosztevõ keblébõl nem
4583 20| elfordulunk, van még valami, mit a bûnös iránt érezhetünk -
4584 20| s tiszteletreméltó volt. A sokaság érzéketlensége elleni
4585 20| mellyel az emberek nem annyira a vétek, mint a vétkes ellen
4586 20| nem annyira a vétek, mint a vétkes ellen viseltettek -
4587 20| talál, ki nem elégíthetik. A költészet kedves játékká
4588 20| kedves játékká aljasul, ha a kor nagy érdekeitõl különválva
4589 20| érdekeitõl különválva nem a létezõ hibák orvoslása,
4590 20| legszentebb érdekeiért küzdene, a mûvészi forma mélyébe elássa,
4591 20| stúdiumok tárgyát látja, s míg a föld vérben áll, s az egész
4592 20| életnek indul, virágok- s a langy esti szellõrõl énekel:
4593 20| szenvedéseit megérthesse. De ha a költõtõl, ki nemes emberi
4594 20| erõsebben hathasson, azt, mi a mûvésznek legdrágább, mûve
4595 20| mert érezzük, hogy mi ellen a kritikus kifogásokat tehetne,
4596 20| embernek bámulni kell, hogy a könyvben nem szép mû, hanem
4597 20| fekszik elõttünk: mit mondjunk a mázolókról, kik minden magasabb
4598 20| mi szörnyû vagy undok, a rothadást, mely között amazok
4599 20| találtak, fölvájják, nem a virágért, hanem mert nekik
4600 20| ocsmányságokban körülkapargatni; kik a vétekben nem a nemesebb
4601 20| körülkapargatni; kik a vétekben nem a nemesebb emberi természet
4602 20| akasztófátóli félelem - a kép más volna, mint melyet
4603 20| ördög vigyen el - dörmögött a másik, ki eddig a tûzben
4604 20| dörmögött a másik, ki eddig a tûzben piszkálva, meredt
4605 20| piszkálva, meredt szemekkel nézé a lángokat -, minek beszélsz
4606 20| egy kis dohány - folytatá a másik nevetve -, ugye egy
4607 20| Átkozott hóhér! - kiálta a másik, kinek ifjú, részegeskedés
4608 20| sóhajtott emez -, addszide a kulacsot, hadd igyam legalább
4609 20| Melletted van - válaszolt a másik, midõn nevetve nagy
4610 20| ugyan nem kapsz, fiú - mondá a másik, messzebb tolva a
4611 20| a másik, messzebb tolva a kulacsot, mely után a fiatal
4612 20| tolva a kulacsot, mely után a fiatal zsivány kezét kiterjeszté -,
4613 20| kezét, mellyel ez ismét a kulacs után nyúlt, izmos
4614 20| mindenki láthatta volna, hogy a tekintetet, melyben a banda
4615 20| hogy a tekintetet, melyben a banda között áll, nem tisztán
4616 20| várj, vén kutya - kiáltott a másik, ki, mint látszott,
4617 20| másik, ki, mint látszott, a kulacsból, mely után ismét
4618 20| felugrott, torkon fogta a fenyegetõt, s még mielõtt
4619 20| szóla lángoló szemekkel -, a kanászok elég disznót öltek
4620 20| eggyel több lesz.~- Mi a baj? - szólt Viola, ki beszédeikre,
4621 20| felkelt hordójáról.~- Ez a fiú erõnek erejével pálinkát
4622 20| reményteli tekintetet vetve a kulacsra, felkelt, s feléje
4623 20| mondá Rácz, elébe állva -, a fiú úgyis többet ivott,
4624 20| mikor éhes vagyok - szóla a másik, kérõ tekintetet vetve
4625 20| Tíz esztendeig szolgáltam a császárt, a legnagyobb háború
4626 20| esztendeig szolgáltam a császárt, a legnagyobb háború idejében,
4627 20| Mit bánom én - szólt a másik, kit a komolyság,
4628 20| én - szólt a másik, kit a komolyság, mellyel az elõbbi
4629 20| inni akarok.~- Add neki a kulacsot - mondá Viola ismét -,
4630 20| részeg - válaszolt Rácz, ki a kulacsot a földrõl fölvéve
4631 20| válaszolt Rácz, ki a kulacsot a földrõl fölvéve még mindig
4632 20| bandának szerencsétlensége a részegségtõl jött.~- Ma
4633 20| István gulyás húst küld. A szolgabíró Porvaron, s a
4634 20| A szolgabíró Porvaron, s a hajdúk magukban, ne félj,
4635 20| Rácz, fejét csóválva -, a veszedelem akkor üt ki,
4636 20| odanyújtá kulacsát, melybõl a másik minden szitkok mellett,
4637 20| nagyokat szörpentett.~Ezek után a kunyhó ismét békességben
4638 20| beszélt, midõn látta, hogy a másik szavaira nem válaszol
4639 20| könyökét térdére támasztva ült a tûz mellett. Viola kiment
4640 20| tûz mellett. Viola kiment a kunyhó elébe.~Az éj setét
4641 20| elébe.~Az éj setét vala. A magas tölgyek, melyek a
4642 20| A magas tölgyek, melyek a helyet környékezék, s melyeknek
4643 20| környékezék, s melyeknek csúcsai a ködben eltûntek, még inkább
4644 20| eltûntek, még inkább nevelék a homályt, s csak a gyönge
4645 20| nevelék a homályt, s csak a gyönge tûz, melynek fénye
4646 20| gyönge tûz, melynek fénye a kunyhó ajtaján keresztül
4647 20| világot az egészre. Miután a kunyhóban a beszélgetés
4648 20| egészre. Miután a kunyhóban a beszélgetés megszûnt, véghetlen
4649 20| szálla át az erdõ felett, a tölgyek száraz lombja, mely
4650 20| függött, csörögni kezde, a sudarak között mintegy hosszú
4651 20| távolabb s távolabb, míg a gyenge nesz eltûnt, s a
4652 20| a gyenge nesz eltûnt, s a fák ismét hallgató mozdulatlanságban
4653 20| varjúkárogás hallatszott, a madarak, melyek az erdõben
4654 20| nehéz szárnyaikkal verdesék a csörgõ ágakat, azután ismét
4655 20| mindenfelõl. Viola ott állt a kunyhó elõtt, s lelkét leírhatlan
4656 20| leírhatlan szomorúság tölté el. A sötét éj, a hallgatás, az
4657 20| szomorúság tölté el. A sötét éj, a hallgatás, az elhagyottság,
4658 20| még kínosabban érzett, ha a kunyhó ajtaján betekintve
4659 20| boldog volt õ egykor! Ha a mezei munka bevégeztetett,
4660 20| Zsuzsira függesztve, ki a lobogó mécs mellett nem
4661 20| orsóját. Künn köd borula el a vidéken, a kastély s parasztházak,
4662 20| köd borula el a vidéken, a kastély s parasztházak,
4663 20| kastély s parasztházak, a templom s a Tisza partjai
4664 20| parasztházak, a templom s a Tisza partjai eltûntek fátyola
4665 20| eltûntek fátyola alatt; de a boldogságot, melyet a gazda
4666 20| de a boldogságot, melyet a gazda szerény lakában talált,
4667 20| takarhaták el szemei elõl. A természet elteríti ködét
4668 20| takarja földünket, mely alatt a vidám zöldnek s virágozásnak
4669 20| melyet keblünkben hordunk, a természetnek isten nem ada
4670 20| adta azt. Ki hinné, hogy a virág, mely az érzéketlen
4671 20| Viola nyugodtan nézett a jövõ elébe, boldogsága nem
4672 20| emberektõl oly keveset kíván? A szerencsétlen visszagondolt
4673 20| parancsolataikat, levettem süvegemet a hóhérok elõtt, alázatos
4674 20| elõtt, alázatos voltam, mint a kutya, megcsókoltam volna
4675 20| kutya, megcsókoltam volna a sarut lábaikon, csak Zsuzsimat
4676 20| Viola még egyszer átgondolá a méltatlanságokat, melyeken
4677 20| miként hurcolták õt végig a falun; miként akarta Nyúzó
4678 20| Nyúzó megveretni, s végre a pillanatot, melyben a fejszét
4679 20| végre a pillanatot, melyben a fejszét meglátva, élét az
4680 20| nevetõ hóhérok, s egyszerre a fejsze elõttem csillog,
4681 20| Mintha emberek közelgenének. A földet takaró száraz levélben
4682 20| recsegése hallatszott, s a varjúk károgva felszálltak,
4683 20| Viola magában - talán Peti s a gulyás; de azok hogy jõnek
4684 20| hasonló nesz hallatszott, s a lépések mindinkább közelegtek. -
4685 20| kétség; az éj csendjében már a közelgõk suttogása is hallatszott.
4686 20| hallatszott. Viola berohant a kunyhóba, maga után zárá
4687 20| röviden elmondá Rácznak a történteket.~- Nem mondtam?! -
4688 20| meglökve - részeg, mint a csap.~Ez utolsóban Rácz
4689 20| szegény pajtása, ki most a lökdösést angyali nyugalommal
4690 20| vannak, azért semmi baj. A fegyverek megtöltve?~- Négy
4691 20| vár rájok.~- Gyújtsd meg a mécset, s állítsd a szegletbe,
4692 20| meg a mécset, s állítsd a szegletbe, hogy a nyílásokon
4693 20| állítsd a szegletbe, hogy a nyílásokon ki ne világítson.
4694 20| ne világítson. Takard el a tüzet hamuval. - Mészáros
4695 20| engedelmeskedett. - Te, Rácz s én a két elsõ nyíláshoz állunk
4696 20| ne dughassa be fegyverét a nyílásokon. Ne félj, fiú,
4697 20| történtek, mint én elmondhatám.~A hamuval takart tûz füsttel
4698 20| takart tûz füsttel tölté a kunyhót, mely között a mécs
4699 20| tölté a kunyhót, mely között a mécs a kunyhó egyik szegletében
4700 20| kunyhót, mely között a mécs a kunyhó egyik szegletében
4701 20| s Viola álltak, kinézve a kis nyílásokon, melyek lõrések
4702 20| hasonló megtámadások esetére a fal ezen oldalán készíttettek.
4703 20| alá, nemegyszer hörpentve a lõpor mellett az asztalon
4704 20| most nem vigyázott többé. A lelkesítõ ital azonban,
4705 20| mennél inkább közelgeni érzé a veszélyt, félig magánkívül
4706 20| magánkívül járt fel s alá a kunyhóban. - Csak ez egyszer
4707 20| megfognak, felakasztanak!~- A madarak itt vannak - kiálta
4708 20| szavát ismerheté meg -, a kunyhóban világot látok.
4709 20| felszólításra egyszerre felkiáltott, a zsiványok tudtára adá, hogy
4710 20| kiáltott Rácz -, menj a nyíláshoz, s aki közel jõ,
4711 20| zsiványok! - kiáltott Nyúzó - ha a nemes vármegye ezen felszólítására
4712 20| útján fognak veletek bánni.~A kunyhóban minden hallgatott.~-
4713 20| ajtót, rajta! - kiáltott a fõbíró. Két pandúr s néhány
4714 20| de mielõtt fejszéik még a deszkákat érheték, néhány
4715 20| lövés hallatszott, s kettõ a megtámadók közül vérében
4716 20| közül vérében váncorgott a földön, a többiek visszafutottak.
4717 20| vérében váncorgott a földön, a többiek visszafutottak.
4718 20| többiek visszafutottak. A kunyhóból Rácz dörgõ szava
4719 20| Akinek élete van, jöjjön.~A pillanatban, midõn társai
4720 20| szinte elsütötte fegyverét; a sors úgy akarta, hogy e
4721 20| hogy e lövésre is egy, ki a kunyhó azon oldalára állíttatott
4722 20| része szaladásnak eredt.~A harcnak ezen megkezdése
4723 20| egy ideig csend vala, mind a kunyhóban, mind megtámadói
4724 20| mind megtámadói között. Ott a zsiványok újra töltötték
4725 20| fegyvereiket, itt Nyúzó s a kommisszárius körül az ostromlóknak
4726 20| boldogulni, teins uram - mondá a kommisszárius, egyik kezében
4727 20| egyszer, és ismét - válaszolt a fõbíró, lábával tombolva -,
4728 20| lábával tombolva -, míg a gazembereket megfogjuk,
4729 20| Hiszen ha lehet - mondá a másik, vállat vonítva -,
4730 20| mozdulatait kormányozta, de magát a golyók körén kívül tartá,
4731 20| létezett, ki, mint tudva van, a lehetetlen szót nem franciának
4732 20| Én nem bánom - szólt a kommisszárius haraggal -,
4733 20| az ördög volna is, csak a többiek jõjenek utánam.~-
4734 20| ütni mindjárt.~- Hát jõjön a teins úr velünk, én nem
4735 20| Azt se bánom - mondá a kommisszárius megvetõ tekintetet
4736 20| elöljárójára, melyet ha ez a sötétben nem látott is,
4737 20| nem látott is, legalább a hangból, melyen e szavak
4738 20| Elõre, legények! - kiáltotta a kommisszárius; a fõbíró
4739 20| kiáltotta a kommisszárius; a fõbíró még hangosabban ismétlé
4740 20| ismerhetik meg olvasóim. A kommisszárius feje felett
4741 20| felett forgatá kardját, s a pandúrok- s néhány paraszttól
4742 20| néhány paraszttól követve, a kunyhó felé rohant. Midõn
4743 20| ostromlók az ajtóhoz közeledtek, a kunyhóból ismét lövések
4744 20| kunyhóból ismét lövések fogadák, a csövek tüze villámhoz hasonló
4745 20| fájdalmas nyögések, melyek a földrõl hallatszottak, mutaták,
4746 20| elõre, most elõre - kiáltott a kommisszárius -, még mielõtt
4747 20| semmi veszedelem. - S ezzel a kommisszárius a csapat legbátrabbjaival
4748 20| S ezzel a kommisszárius a csapat legbátrabbjaival
4749 20| csapat legbátrabbjaival ismét a kunyhó felé rohant, honnan
4750 20| irányoztattak feléjök, melyek által a kommisszárius bal keze s
4751 20| mellen keresztüllövettek.~A kommisszárius felkáromkodott
4752 20| újra az ajtónak rohant. A többiek részint, mert csakugyan
4753 20| mert csakugyan hivék, hogy a zsiványoknak töltött fegyverök
4754 20| többé nincs, részint, mert a bátorság, mint a félelem,
4755 20| részint, mert a bátorság, mint a félelem, mindig ragadós,
4756 20| mindig ragadós, s maga a küzdelem, a veszélynek érzete
4757 20| ragadós, s maga a küzdelem, a veszélynek érzete a gyávábbat
4758 20| küzdelem, a veszélynek érzete a gyávábbat is indulatba hozza,
4759 20| fegyvereiket siettek utána. A kunyhóból egy lövés a másikat
4760 20| utána. A kunyhóból egy lövés a másikat érte, s majdnem
4761 20| mindenik leteríté emberét. A megsebesültek jajgatása
4762 20| ostromlottak káromkodásaival s a lövésekkel együtt oly zajt
4763 20| egész felett, melyen csak a lövések villanása terjeszte
4764 20| néha pillanatnyi fényt. A kommisszárius intõ szava
4765 20| kommisszárius intõ szava s a fejszéknek döngése, melyekkel
4766 20| ajtót verék, áthangzott a lármán.~- Ide a puskával! -
4767 20| áthangzott a lármán.~- Ide a puskával! - kiálta, elvetve
4768 20| kiálta, elvetve fejszéjét, s a fegyvert pandúrai egyikének
4769 20| elsüté.~E lövésre benn a kunyhóban valaki felsikoltott
4770 20| összerogyott. De mielõtt a kommisszárius örömét szavakban
4771 20| örömét szavakban kimondhatá, a kunyhóból egy második lövés
4772 20| lövés hallatszott, melyre a fejszével mellette álló
4773 20| más puskával! - kiáltott a kommisszárius. De kik parancsát
4774 20| tömeg tarthatatlanul futott a fõbíró felé, ki az egész
4775 20| jelenet alatt káromkodni s a küzdõket biztatni meg nem
4776 20| tántoríthatlan vezér létére a csata színhelyéhez egy lépéssel
4777 20| sem jött azért közelebb.~A kommisszárius, ki végre
4778 20| végre látá, hogy egymaga a zsiványokon nem gyõzedelmeskedhetik,
4779 20| káromkodva visszavonult a többiekhez.~Az ostrom vissza
4780 20| ostrom vissza volt verve; a legyõzött had hatalmas vezére
4781 20| magánkívül vala mérgében. A zsivány, kit annyi ideig
4782 20| kétszáz lépésnyire tõle. Õ a tanyát körülfogta õreivel
4783 20| ki várakat ostromol... és a lator társaival ellentáll
4784 20| kiknek kötelessége, hogy a zsiványokat megfogják, kiket
4785 20| novemberi éjszakán, midõn magát a legnagyobb náthának teszi
4786 20| hogy veszély nincs, mellyel a hazafi a közjó kedvéért
4787 20| nincs, mellyel a hazafi a közjó kedvéért szembe nem
4788 20| kedvéért szembe nem szállna. A dolog hallatlan! És még
4789 20| hallatlan! És még pipája is. A nedves dohány nem ég, szára
4790 20| dühös kifejezését láthatá, a lövések elõtt szaladók aligha
4791 20| lángokat okádó griff állt a magas tölgyek mellett.~-
4792 20| Hát semmirevalók! hol van a zsivány? - kiálta földhöz
4793 20| visszajõni nála nélkül?~A gyülekezet hallgatott, a
4794 20| A gyülekezet hallgatott, a hajdúknak egyike a szerencsére
4795 20| hallgatott, a hajdúknak egyike a szerencsére lágy sárba esett
4796 20| gazember - mondá ehhez fordulva a fõbíró -, nem szelel. Nem
4797 20| százszor - kiáltá ismét a többiekhez -, hogy nekem
4798 20| többiekhez -, hogy nekem a zsiványokat kötözve hozzátok
4799 20| vagy négy halva fekszik, a többieknek fele sebet kapott,
4800 20| többieknek fele sebet kapott, a kommisszáriusnak is bal
4801 20| Legalább tíz zsivány van a kunyhóban, amerre az ember
4802 20| hogy lehetetlen? - kiálta a fõbíró dühösen - szeretném
4803 20| parancsolok!... hol van a gazember?~- Igazsága van -
4804 20| Igazsága van - mondá a kommisszárius, ki azalatt
4805 20| kommisszárius, ki azalatt szinte a többiekhez jött -, ily emberekkel,
4806 20| Vedd kendõmet - tevé hozzá, a pandúrok egyikéhez fordulva -,
4807 20| Akárhogy, csak erõsen, hogy a vér kevesebbé folyjon, míg
4808 20| parancsol itt?~- Próbálja meg a teins úr, ha tetszik, én
4809 20| hogy az ördög vigyen el.~A fõbíró felkiáltását a kunyhóból
4810 20| el.~A fõbíró felkiáltását a kunyhóból egypár lövés követte,
4811 20| semmirekellõk! - így kiáltoza a fa megül, de mindenki helyén
4812 20| mindenki helyén maradt; ha a megtámadók helyett õk lennének
4813 20| megtámadók helyett õk lennének a megtámadottak, soha sereg
4814 20| megragadva; nem lódulsz mindjárt a kunyhóhoz?~- Nem biz én -
4815 20| Nem biz én - válaszolt a másik nyugodtan, félreállva.~-
4816 20| nemesember, ez se megy.~- De hát a parasztok hol vannak?~-
4817 20| haszontalan paraszt nép - kiálta a fõbíró -, no, majd adok!~-
4818 20| adok!~- Teins uram - mondá a kommisszárius a fõbíróhoz -,
4819 20| mondá a kommisszárius a fõbíróhoz -, menjünk haza.
4820 20| Megtettünk mindent, mit tõlünk a nemes megye megkívánhat,
4821 20| alig vagyunk tizenöten, a többi halva és sebesülve
4822 20| hogy ily kevesen vagyunk s a kunyhó emberektõl körülvéve
4823 20| nincs, el fog illanni, s a sötét erdõben ki mehet utána?~
4824 20| midõn Macskaházy, ki miután a küzdés zaja megszûnt, s
4825 20| tapasztalásból meggyõzõdött, hogy a zsiványok golyói ennyire
4826 20| ennyire nem érnek, rejtekébõl a többiekhez jött, s új tanáccsal
4827 20| fel. - Fel kell gyújtani a kunyhót - mondá -, ha melegök
4828 20| melegök lesz, majd kijõnek. A puskásokat a fák megé állítjuk,
4829 20| majd kijõnek. A puskásokat a fák megé állítjuk, mihelyt
4830 20| megé állítjuk, mihelyt egy a zsiványok közül kijõ, le
4831 20| közül kijõ, le kell lõni.~A szavak alig kimondva, új
4832 20| életet hoztak az egészbe. A kommisszárius kacagott örömében.
4833 20| egy szurkos fáklya adatott a pandúrok egyikének, ki a
4834 20| a pandúrok egyikének, ki a felgyújtás tisztét magára
4835 20| vállalá, s e gyújtószerekkel a kunyhó hátulsó részéhez
4836 20| lövéstõl tarthatna, nem volt. A puskások a bokrok között
4837 20| tarthatna, nem volt. A puskások a bokrok között rejtõztek
4838 20| ez angyali gondolatért.~A zsiványoknak helyzete azalatt
4839 20| szomorúbb volt. - Rácz, kit a lövés, melyet a kommisszárius
4840 20| Rácz, kit a lövés, melyet a kommisszárius az ajtón keresztül
4841 20| mellbe talált, hörögve feküdt a szalmán; a föld, nyughelye
4842 20| hörögve feküdt a szalmán; a föld, nyughelye mellett,
4843 20| Mészáros fel s alá tántorgott a kunyhóban, káromkodva s
4844 20| imádkozva egyszerre, átkozva a napot, melyen született.
4845 20| s félelem nélkül nézett a halál elébe, csak neje s
4846 20| menekülésrõl kezde gondolkozni. Ha a födelen keresztültörve a
4847 20| a födelen keresztültörve a kunyhó hátulsó oldalán kimegy,
4848 20| Csak lõj - szóla, midõn a kunyhó elõtt a lármát hallá,
4849 20| szóla, midõn a kunyhó elõtt a lármát hallá, Rácz, fejét
4850 20| s szava hörgõ vala, mint a haldoklóé -, lõj mindig,
4851 20| puskapor amennyi kell, a serét elfogyott.~- Ördög
4852 20| Ördög és pokol! - mondá a másik, nehezen véve lélegzetét -
4853 20| pisztoly még megtöltve, a többi üresen.~- Add ide
4854 20| pisztolyt - mondá halkan a zsivány, egyik kezét Viola
4855 20| célzatát, s szomorúan odanyújtá a kívánt fegyvert, melyet
4856 20| kívánt fegyvert, melyet a másik görcsösen markába
4857 20| megbocsátani - monda ismét a fiatal zsivány mindig vékonyabb
4858 20| meg senkit, most is csak a levegõbe lõttem.~- Szegény
4859 20| mi ez? - kiáltá egyszerre a kunyhó szegletére mutatva -
4860 20| szegletére mutatva - füst.~- A kunyhó ég! - hangozék künn. -
4861 20| Lökjetek vissza mindenkit a tûzbe - kiáltott Nyúzó erõs
4862 20| kiáltott Nyúzó erõs hangja a lárma közt, míg a kunyhó
4863 20| hangja a lárma közt, míg a kunyhó belseje nehéz füsttel
4864 20| füsttel telt.~- Felgyújtották a kunyhót - szóla Viola elborzadva -,
4865 20| támaszkodva körültekintett; a kunyhó egyik szegletén már
4866 20| kunyhó egyik szegletén már a tûz átlátszott, s szörnyû
4867 20| erõvel -, ha lehet, lõdd le a fõbírót, azután halj meg. -
4868 20| azután halj meg. - S ezzel a vén zsivány fõbe lövé magát.
4869 20| borulva - megégünk; addszide a csutorát, talán elolthatom.
4870 20| kiálta eliszonyodva, midõn a pálinka kék lángokban folyt
4871 20| pálinka kék lángokban folyt el a földön - ki vagy a mennyekben...
4872 20| folyt el a földön - ki vagy a mennyekben... Viola, Viola!
4873 20| Viola! miért loptad el a nótárius írásait?... ez
4874 20| ez mindennek oka. - A szerencsétlen, ajkához szorítva
4875 20| kétségbeesve ivott, míg a füst s erõs ital következésében
4876 20| erõs ital következésében a földre esett, s õ is Rácz
4877 20| emlékezteték, melyekrõl a veszedelem között megfeledkezett.
4878 20| legalább ha Zsuzsi gyermekeit a helyre akarja vezetni, hol
4879 20| ez irományok reá nézve a legfontosabbak, és most
4880 20| s azon hírrel menjen ki a világból, hogy legnagyobb
4881 20| szerencsétlenné tette? Ez nem lehet.~A lángok mindig tovább terjedtek,
4882 20| mindig tovább terjedtek, a kunyhó hátulsó részén égõ
4883 20| részén égõ szalma hullt a földre, Viola haja égni
4884 20| melle nem talált lélegzetet a forró levegõben, szemei
4885 20| forró levegõben, szemei a füstben elvakultak, még
4886 20| ajtót, s kirohant.~Miután a kunyhóban egy ideig zaj
4887 20| nem hallatszott, s noha a szalmafödél magas lángokban
4888 20| kezdé gondolni, hogy mint a kommisszárius mondá, a zsiványok,
4889 20| mint a kommisszárius mondá, a zsiványok, használva a setétséget,
4890 20| a zsiványok, használva a setétséget, elillantak.
4891 20| setétséget, elillantak. A pisztolylövés, mellyel Rácz
4892 20| otthagyott fegyverek egyike a tûzben magától elsült. Maga
4893 20| Viola leégett hajakkal s a füstben elvakult szemmel,
4894 20| kendõbe takarva kezében, a kunyhóból kirohant, éppen
4895 20| kezébõl, s visszafutott. A többiek irtóztató kiáltással
4896 20| összeszaladtak, s Violát körülfogák.~A zsivány kezében nem vala
4897 20| kezében nem vala fegyver, de a félelem, melyben neve az
4898 20| nevelt, visszatartóztatá a bátrabbakat is; s ha kezében
4899 20| gondolt többé ellentállásra. A lelki s testi kínok, miken
4900 20| lélegzetekben szívá magába a friss levegõt, melle emelkedett,
4901 20| örömzajt lecsöndesíté, hogy a rabnak Sz.-Vilmosra-i általvitele
4902 20| rendeléseit megtehesse: a kunyhóból nyögés s gyenge
4903 20| jajgatások hallatszottak. - A jelenlevõk borzadtak, s
4904 20| borzadtak, s halotti csend lõn a kunyhó körül, melyet csak
4905 20| kunyhó körül, melyet csak a tûznek pattogása s a szerencsétlennek
4906 20| csak a tûznek pattogása s a szerencsétlennek mindig
4907 20| Talán kihozom - szóla a pandúrok egyike, emberiebb
4908 20| pandúrok egyike, emberiebb a többieknél.~A szólót irtózatos
4909 20| emberiebb a többieknél.~A szólót irtózatos dörrenés
4910 20| dörrenés szakítá félbe. A puskapor, melyet a zsiványok
4911 20| félbe. A puskapor, melyet a zsiványok ott tartának,
4912 20| ott tartának, felgyúlt, a kunyhó födele szétvetve,
4913 20| eredtek, valaki megsértetnék.~A vidéket halotti csend tölté
4914 20| halotti csend tölté el. A jajgatás, mely a kunyhóban
4915 20| tölté el. A jajgatás, mely a kunyhóban hallatszott, elhallgatott,
4916 20| hallatszott, elhallgatott, a világosságot, melyet az
4917 20| homály váltá fel, s csak a széthányt gerendák közül
4918 20| körére, míg az egész felett a lõpor füstje meleg ködként
4919 20| Megjárhattuk volna - szólt a kommisszárius, ki a többiek
4920 20| szólt a kommisszárius, ki a többiek között elõször nyeré
4921 20| Nem, teins uram - szóla a kommisszárius vissza.~-
4922 20| de ha még puskapor lenne a kunyhóban.~- A puskapornak
4923 20| puskapor lenne a kunyhóban.~- A puskapornak az a természete -
4924 20| kunyhóban.~- A puskapornak az a természete - válaszolt a
4925 20| a természete - válaszolt a másik mosolyogva -, hogy
4926 20| sül el. De csak maradjon a teins úr ott. Nincs többé
4927 20| Fogja fel két erõs legény a zsiványt - szóla a többiekhez
4928 20| legény a zsiványt - szóla a többiekhez fordulva, kik
4929 20| még mindig ájulásban vala, a földrõl fölemeltetvén, az
4930 20| Macskaházyhoz.~- Meg - válaszolt a másik hasonlóan -, tûzbe
4931 20| miután õt elhagytuk, Peti s a gulyás visszatértek. Az
4932 20| gulyás visszatértek. Az egyik a nyílást, a másik a nádat
4933 20| visszatértek. Az egyik a nyílást, a másik a nádat megtalálta;
4934 20| egyik a nyílást, a másik a nádat megtalálta; a magas
4935 20| másik a nádat megtalálta; a magas fa az vala, melyrõl
4936 20| csizmáikat, átmenni készültek. A lovak lábaira bilincs tétetett. -
4937 20| bottal kezében elõre ment; a gulyás Zsuzsit - ki az istenért
4938 20| gázolt. Alig értek azonban a víz közepéig, midõn az erdõ
4939 20| midõn az erdõ egyszerre a megtámadók zajával telt
4940 20| Lövések hallatszottak, a szétszaladó parasztok közül
4941 20| részének vevé futását, s a gázolók elég közel valának
4942 20| áradás túlsó partjához, hogy a futóknak lépteit hallhassák.~
4943 20| futóknak lépteit hallhassák.~A gulyás ismét remélni kezdett. -
4944 20| szóla biztatva -, látod, a gazemberek mind elfutottak.~
4945 20| tovább ment, s így értek a parthoz. - De a zaj újra
4946 20| így értek a parthoz. - De a zaj újra kezdõdött, ismét
4947 20| Zsuzsi, kiragadva magát a gulyás kezeibõl, nem tudva,
4948 20| félig magánkívül rohant a lárma felé. A férfiak erõszakkal
4949 20| magánkívül rohant a lárma felé. A férfiak erõszakkal visszatartották.
4950 20| kezeit. - Felgyújtották a kunyhót; férjemet égetik
4951 21| s hallgatag vala ismét. A léptek, melyekkel a gyõzedelmes
4952 21| ismét. A léptek, melyekkel a gyõzedelmes sereg kötözött
4953 21| rég nem hallatszottak; a kurjongatás, mellyel diadalát
4954 21| mellyel diadalát ünnepelé, a távolban elhangzott, s csak
4955 21| távolban elhangzott, s csak a varjúk nagy serege, mely
4956 21| károgva az erdõ felett. A kunyhó körül a nyitott helyen,
4957 21| erdõ felett. A kunyhó körül a nyitott helyen, mely mindenfelõl
4958 21| mindenfelõl bokroktól körülvéve a hajléknak mintegy udvarul
4959 21| gyászszövétnek lobogott a kiégett falak felett - gyenge
4960 21| bizonytalan világot terjesztett a romokon.~Violáné nyugodt
4961 21| bizonyos mennyisége fér meg; ha a kehely egyszer színig telve
4962 21| egyszer színig telve van, a tenger árjai átmehetnek
4963 21| fogják nevelni tartalmát; ha a mérleg egyszer elveszti
4964 21| egyszer elveszti egyensúlyát s a serpenyõk egyike bizonyos
4965 21| mélyebbre nem nyomhatod le. A szerencsétlen asszony rég
4966 21| rég elérte e pontot. Midõn a kunyhóhoz jött, kezével
4967 21| ideig hallgatva állt. Peti s a gulyás, ki Violánét vezette,
4968 21| erõt véve önmagán, sebesen a kunyhóhoz ment, s benézett.~-
4969 21| szólt visszafordulva, a füsttõl elfojtott lélegzettel -,
4970 21| fát s parázst találhatsz a földön, hadd keressem férjemet.~
4971 21| sóhajtva, parázst ment szedni. A gulyás - kinek e kétségbeesett
4972 21| kétségbeesett nyugalom, melyet a szerencsétlen asszonyon
4973 21| végre -, menj oda hátrább a fák alá, majd mi keressük...
4974 21| is volt itt, hanem csak a többieket, ha csakugyan
4975 21| meg mernék esküdni reá. - A szegény ember tudta, hogy
4976 21| Violát - talán félig elégve - a romok között fogják találni;
4977 21| az ördögnek keresgélnél a füst között? Ez, látod,
4978 21| ellenállhatlannak tartatik, a falunak e test- s lélekben
4979 21| keményebb anyagból alkotá a természet. Ha férjét veszély
4980 21| halványult, nem ájult el a seb elõtt, hanem békötözé;
4981 21| az üldözõk kiáltásait s a lövéseket, látva a vörös
4982 21| kiáltásait s a lövéseket, látva a vörös fényt, mely között
4983 21| lehetett szenvedéseinél, a lelki erõ, melynek hasznát
4984 21| hasznát nem veheté, elhagyá a szerencsétlen asszonyt,
4985 21| talán szüksége van reá, s a tetterõ, mellyel kedveseinek
4986 21| magamat. Akármit lássak itt a kunyhóban, valami bizonyost
4987 21| férjem meghalt, elássuk itt a fák alatt, legalább a helyet
4988 21| itt a fák alatt, legalább a helyet fogjuk ismerni, hol
4989 21| Viola nincs itt - szólt a gulyás -, de látod, ha félig
4990 21| elégett embereket látsz... a dolog mégis nem asszonynak
4991 21| nagyságos asszonyom jött, s a szegény fekete dögöket látta,
4992 21| reggelig házamban vagy kinn a mezõn férjemet vártam, s
4993 21| világon. Bármi vár reám, csak a szerencsétlenségnek egy
4994 21| neme lesz; én esztendõkig a pokolnak minden kínait egyszerre
4995 21| egyszerre tûrtem képzetemben.~A tûz, melyet a cigány azalatt
4996 21| képzetemben.~A tûz, melyet a cigány azalatt a kunyhó
4997 21| melyet a cigány azalatt a kunyhó körül rakott, lobogó
4998 21| körültekintett. Az ajtó elõtt a sz.-vilmosi parasztnak holtteste
4999 21| parasztnak holtteste feküdt, ki a kommisszárius mellett az
5000 21| agyonlövetett; valamivel távolabb, a bokrok közelében még egypár
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10305 |