Fejezet

 5501 22|               panaszlani. Mire Sóskuty csak a mostani ifjúság szemtelenségérõl,
 5502 22|        denunciánsokról mormogott valamit, s a dolog abbahagyatott.~E rövid
 5503 22|                Nyúzóval suttogva beszélt.~- A tekintetes törvényszék meg
 5504 22|         közönségesen használt, s mely miatt a megyében mindenki azt mondá,
 5505 22|                    mindenki azt mondá, hogy a tiszaréti fiskális csupa
 5506 22|                   noha más országokban, hol a „becsület” szó udvariasság
 5507 22|             ítéletre találna -, hogy miután a rab engem is vádol, néhány
 5508 22|                 Kend azt mondja, hogy mikor a kunyhóból kilépett, én is
 5509 22|                   annyira el voltam vakulva a füsttõl s a lángtól, mely
 5510 22|                  voltam vakulva a füsttõl s a lángtól, mely benn a kunyhóban
 5511 22|              füsttõl s a lángtól, mely benn a kunyhóban volt, hogy egy
 5512 22|                 ideig nem láttam semmit. De a hajdúk meg a parasztok mind
 5513 22|                     semmit. De a hajdúk meg a parasztok mind azt mondják,
 5514 22|            parasztok mind azt mondják, hogy a teins urak voltak ott, és
 5515 22|                 kiragadja kezembõl.~- S hát a füst benn a kunyhóban igen
 5516 22|               kezembõl.~- S hát a füst benn a kunyhóban igen nagy volt? -
 5517 22|                  egymást, és mégis néha meg a láng oly fényt terjesztett
 5518 22|                 szóla Macskaházy mosolyogva a törvényszékhez -, legalább
 5519 22|                 meggyõzõdése szerint. Mikor a kunyhóból kirohant, valamit
 5520 22|                       tevé hozzá nevetve, s a rabhoz fordult - ha azt
 5521 22|                   csalódtál. Ugyan hozza el a tekintetes fõbíró úr azt,
 5522 22|                  elvettünk.~Nyúzó kiment.~- A kendõben nem volt más, mint
 5523 22|                   más, mint írásaim - mondá a rab, kinek arcain Macskaházy
 5524 22|              Macskaházy szavainál kezdetben a legnagyobb öröm, késõbb
 5525 22|                     legnagyobb öröm, késõbb a legnagyobb nyugtalanság
 5526 22|              nyugtalanság vala észrevehetõ. A meglepetés, a düh, mely
 5527 22|                  észrevehetõ. A meglepetés, a düh, mely Viola egész valóját
 5528 22|                    midõn Nyúzó visszatérve, a kendõt az asztalra tevé
 5529 22|                volna valaki, ki látva, hogy a kunyhóból valamit hozott
 5530 22|             alávalóságát bebizonyíthatá? Õ, a zsivány, két ember ellen,
 5531 22|                  bíró felette ítélni fog!~- A tekintetes törvényszék látja -
 5532 22|                    látja - szólt Macskaházy a legnagyobb részvéttel, melyet
 5533 22|               legnagyobb részvéttel, melyet a rab iránt most mutatott -,
 5534 22|                   valami hazugsággal akarta a bíróságot ámítani. Én meghiszem,
 5535 22|              magával; de amint elébb mondá, a füst s láng egészen elvakíták
 5536 22|                méltóztatik emlékezni, mikor a szomszéd megyében a perceptornál
 5537 22|                   mikor a szomszéd megyében a perceptornál tûz támadt,
 5538 22|                    perceptornál tûz támadt, a szegény úgy megijedt, hogy
 5539 22|                     csizmáját mentette meg, a kassza mind porrá égett.
 5540 22|                     mind porrá égett. Mikor a vizitáció jött, a vasládában
 5541 22|                     Mikor a vizitáció jött, a vasládában a bankók helyett
 5542 22|                vizitáció jött, a vasládában a bankók helyett csak egy
 5543 22|                       jegyzé meg Sóskuty -, a remedium juridiciumoknak
 5544 22|                   törvényszék - szóla ismét a rab legnagyobb felgerjedésében -,
 5545 22|                elítélt gonosztevõ vagyok, s a teins fõbíró és Macskaházy
 5546 22|        gyermekeimben tizedíziglen, ha ebben a kendõben nem voltak írásaim.~-
 5547 22|                     írásaim.~- Hisz mondtam a teins törvényszéknek - szóla
 5548 22|                 Kend csalódott - tevé hozzá a rabhoz fordulva -, nyugtassa
 5549 22|                    meg maga, mi oka lehetne a teins fõbíró úrnak vagy
 5550 22|            csakugyan kihozta volna magával, a törvényszéknek ne mutassuk
 5551 22|                   szintúgy, mint e kendõt s a fehér ruháit?~- Igen - szóla
 5552 22|              Sóskuty -, mi oka lehetne erre a teins uraknak? lehet-e ezt
 5553 22|                  felemelve fejét kéré, hogy a hajdúk küldessenek ki, s
 5554 22|                 Kötözve vagyok - szóla -, s a tekintetes urak hatan, nincs
 5555 22|                     hatan, nincs mit félni.~A hajdúk kiküldettek.~Ekkor
 5556 22|              szegezve, ekképp szólt: - Amit a tekintetes uraknak most
 5557 22|                  most is azért küldettem ki a hajdúkat, hogy vallomásomat
 5558 22|                 hajdúkat, hogy vallomásomat a tekintetes törvényszéken
 5559 22|           Tiszaréten laknak, s halálom után a földesuraság talán gráciával
 5560 22|        eltitkolására, csak azt mondom; hogy a tekintetes úr ezt maga hihetõképp
 5561 22|               kíváncsi vagyok, miként fogja a rab becsületes ember ellen
 5562 22|                   által, kik - fõképp midõn a tisztelt alispánnét említeni
 5563 22|                   pillanattól kezdve, midõn a kertben Macskaházy s az
 5564 22|                      mikor Tengelyi házánál a zsidót földre teríté s tõle
 5565 22|                 zsidót földre teríté s tõle a rablott irományokat elvette. -
 5566 22|                     Tiszaréten üldöztetett, a jegyzõ házánál volt s Liptáknéval
 5567 22|                 Liptáknéval szólt, sem hogy a zsidó s Cifra által szándéklott
 5568 22|                  nem említé.~Macskaházy, ki a hosszú elõadást nyugodtan,
 5569 22|                     most azon kérést intézé a többiekhez, hogy a rabhoz
 5570 22|                   intézé a többiekhez, hogy a rabhoz õ intézhessen némely
 5571 22|                   általánosan véve is, hogy a jegyzõ irományait valaki
 5572 22|                     szerint Viola Tengelyit a szándéklott rablásról általa
 5573 22|                   üldözése alatt Tiszaréten a jegyzõ házánál rejtve volt.
 5574 22|                    midõn Liptáknét kiküldve a törvényszéket kérdezé: -
 5575 22|                   Az egyik azt mondja, hogy a rablási szándékról, melyrõl
 5576 22|                  vádol, senkinek sem szólt, a másik, hogy arról elõre
 5577 22|                       õ tenni elmulasztott. A rab azt állítja, hogy üldözése
 5578 22|                    tovább. Kitõl kaptad azt a hírt, hogy az üveges zsidó
 5579 22|                     az üveges zsidó s Cifra a nótáriusnál rablást szándéklanak?~-
 5580 22|                      igen szeretném ismerni a drágalátos virágot, ki neked
 5581 22|                   azt mondtam: tudtam, hogy a rablás történni fog.~- És
 5582 22|                        kérdezé ez tovább.~- A zsidó s Cifra közel Porvárhoz
 5583 22|                     vagy - szóla mosolyogva a kérdõ -, de ha éppen oly
 5584 22|                     bizonyosan tudtad, hogy a rablás történni fog, hát
 5585 22|                 tettél tüstént jelentést?~- A teins úr tudja, hogy fejemre
 5586 22|               fejemre díj tétetett.~- Igen, a te fejedre, az igaz - válaszolt
 5587 22|               válaszolt Macskaházy -, de az a másik, ki neked hírt adott,
 5588 22|                    nem tehetett-e jelentést a megyénél? Vagy ha talán
 5589 22|              Vándorynak, kit, mint mondják, a rablás szinte érdekel?~-
 5590 22|                        Én nem tudom - mondá a kérdezett -, talán Tengelyi
 5591 22|                    folyamodik. És ugyan, te a rablás megakadályoztatására
 5592 22|                      társad, vagy az, kitõl a hírt vetted, miért nem ment
 5593 22|                Mégis, miután tudtátok, hogy a rablásra ketten készülnek -
 5594 22|              tanúbizonysága. Hiszen ha csak a gonosztett megakadályozására
 5595 22|                 megakadályozására mentetek, a másikat bátran megnevezheted,
 5596 22|               másikat bátran megnevezheted, a nemes megye részérõl még
 5597 22|                   fõképp midõn Nyúzó arcain a kárörömet látá s a mondhatlan
 5598 22|                   arcain a kárörömet látá s a mondhatlan megelégedést,
 5599 22|             megelégedést, mellyel Zátonyi s a báró az ügyes kérdezõnek
 5600 22|                   folytatá Macskaházy -, és a gonosztett színhelyén kit
 5601 22|               színhelyén kit láttál?~- Csak a zsidót, ki kinn állt - felelt
 5602 22|                 láttad-e ott Cifrát?~- Nem, a zsidó csak maga volt.~-
 5603 22|                  zsidó csak maga volt.~- De a zsidó azt mondja, hogy te
 5604 22|                 mondja, hogy te követted el a rablást, s fejedre fog esküdni -
 5605 22|                       Nem bánom - válaszolt a rab -, én megmaradok állításomnál.~-
 5606 22|                Macskaházy.~- Nincs.~- Talán a rabot ki lehetne vezetni? -
 5607 22|                     ez parancsolatot adván, a hajdúk behívattak, s Viola
 5608 22|                   behívattak, s Viola velök a szobát elhagyá.~Száz szóvita
 5609 22|                 része csak azon fárad, hogy a többség neki adjon igazságot.
 5610 22|              emberek napjainkban vágyódnak; a többség megelégszik, ha
 5611 22|                     jól tudja is, hogy soha a fához sem közelített. Oly
 5612 22|                 mégis nekem volt igazságom! a valónak feltalálása nem
 5613 22|                    hajlamunk, melynél fogva a filozóf teóriájának legszörnyebb
 5614 22|                     elismerné, mely szerint a régiséggyûjtõ Lisippus aranyának
 5615 22|                    bizonyosan tapasztalták, a közönséges életben legjámborabb
 5616 22|                 valamely bûnvádi eljárásnál a tettest nem fedezhetik fel.
 5617 22|                melyekért kíváná, hogy Viola a törvényszék által vétkesnek
 5618 22|              képzelhetik az örömet, mellyel a rab kikérdezése által a
 5619 22|                     a rab kikérdezése által a bírákra tett hatást észrevevé.~
 5620 22|                     valószínûtlensége, mely a rab által Macskaházy s fõképp
 5621 22|                 ellen emeltetett, meggyõzék a jelenlévõket, hogy - mint
 5622 22|                  jóakarata mellett, mellyel a rabon segíteni kívánt, alig
 5623 22|                    gondolhatott egyebet.~Ha a zsidó és Cifra a jegyzõ
 5624 22|                egyebet.~Ha a zsidó és Cifra a jegyzõ kirablására csakugyan
 5625 22|             harmadik meghallá - mi legalább a sokat próbált Cifrára nézve
 5626 22|                 sokat próbált Cifrára nézve a valószínûségek közé nem
 5627 22|                  meg akarván akadályoztatni a gonosztettet, éppen Violához,
 5628 22|                   cimborájához fordul? hogy a zsidó s Cifra, ha magokat
 5629 22|                   vallotta-e be Viola, hogy a rablás csak a zsidó által
 5630 22|                   Viola, hogy a rablás csak a zsidó által követtetett
 5631 22|               követtetett el, s hogy Cifrát a helyszínen nem találta?
 5632 22|                 helyszínen nem találta? míg a kovács éppen arra esküszik,
 5633 22|                tévedésbõl nézte Cifrának.~- A dolog napfénynél világosabb -
 5634 22|                 miután mindezen körülmények a törvényszéki tagok által
 5635 22|                    ismételve felhozattak -, a rab nem tagad semmit, hamar
 5636 22|                    semmit, hamar aláíratjuk a vallomásokat, tartunk egy
 5637 22|             ítélhetünk. Az óra kettõre jár, a rabnak három órát kell engednünk,
 5638 22|                   órát kell engednünk, hogy a halálra készüljön, s ötkor
 5639 22|               inkább az elkésett ebéd, mint a közelgõ ítélet nyugtalanított -,
 5640 22|                     szóla közbe Völgyesy -, a rabnak vallomása hosszú,
 5641 22|               jelenlétében kihallgattam õt. A rab, mint a tekintetes törvényszék
 5642 22|                kihallgattam õt. A rab, mint a tekintetes törvényszék tudja,
 5643 22|                magyarsággal írott, mint azt a teins úr csinálná, elég
 5644 22|                   csinálná, elég jó, hogy - a rabbal aláíratván - a perhez
 5645 22|                       a rabbal aláíratván - a perhez mellékelhessük.~A
 5646 22|                    a perhez mellékelhessük.~A táblabírák, azon készséggel,
 5647 22|                  megjegyzéssel, hogy miután a rab elõbbi vallomását ugyan
 5648 22|                 Sóskuty bámulva - azt, hogy a nótárius irományait teins
 5649 22|              raboltatták el?~- Mindent, mit a rab a törvényszék elõtt
 5650 22|                    el?~- Mindent, mit a rab a törvényszék elõtt vallott -
 5651 22|              hallatlan! - kiáltott Nyúzó.~- A teins úr ismeri kötelességét
 5652 22|                     az ügyész -, én ismerem a magamét; ön lelkiismérete
 5653 22|              mindent, mi felfogásom szerint a tárgyhoz tartozik.~- Sed
 5654 22|                   burnótszelencéjét tartva, a másikat összeszorított ujjaival
 5655 22|        Kötelességemre - válaszolt nyugodtan a megszólított -, s az parancsolja,
 5656 22|                vannak oly dolgok is, melyek a tárgyhoz éppen nem tartoznak -
 5657 22|                    jegyzé meg Sóskuty -; ha a rab nekünk prédikációt tartana,
 5658 22|                   prédikációt tartana, vagy a tyúkszemek ellen valami
 5659 22|                    azt is felírná kegyed?~- A dolgok, melyeket a rab itt
 5660 22|                kegyed?~- A dolgok, melyeket a rab itt mondott, felfogásom
 5661 22|                   szerint fontosak - felelt a jegyzõ.~- De, tisztelt barátom -
 5662 22|                    tisztelt barátom - szólt a báró minden lehetõ udvariassággal -,
 5663 22|                   krumplit szedessen; és ha a gonosztevõ fecsegését szóról
 5664 22|                antetirozottság! - sóhajtott a báró.~- Hát talán mégis -
 5665 22|                  holnapra hagyhatjuk, addig a teins úr felteszi a vallomásokat,
 5666 22|                   addig a teins úr felteszi a vallomásokat, és Zátonyi
 5667 22|                     emez -, senki buzgóbban a nemes vármegye iránti kötelességeit
 5668 22|                Kislaky nyájasan -, de mikor a jegyzõ úr kinyilatkoztatja,
 5669 22|                 magát lelkiismerete szerint a rab egész vallomásának feljegyzésére
 5670 22|                     voltam, pedig higgye el a teins úr, oly esetek voltak
 5671 22|                esetek voltak közte, hogy ha a dolog rendes törvényszék
 5672 22|                  ily praetensiókat, minõket a jegyzõ tesz, nem hallottam.
 5673 22|                     egyszerûen az áll: hogy a rab vallomását aláírja,
 5674 22|                  minden szamárság, mit neki a törvényszék elõtt locsogni
 5675 22|                   fogva ezt kívánja, miután a rabnak Macskaházy úr által
 5676 22|                     méltóztatik tudni, hogy a tiszaréti jegyzõ ellen nemességi
 5677 22|               elkövetett rablását elismeri, a legnagyobb fontosságú lehet.~-
 5678 22|                     fõképp Rétyné õnagysága a perirományokban becsületünkben
 5679 22|              említtessünk, én részemrõl, ha a teins törvényszék többsége
 5680 22|                éppen nem ellenzem, legalább a tisztelt asszonyság megismerheti
 5681 22|                   Isten mentsen meg - mondá a báró -, hogy ez irományokban
 5682 22|                 vága közbe Macskaházy -, és a teins törvényszék meg fogja
 5683 22|                     mennyire lehet kellemes a nagyságos bárónõnek s magamnak,
 5684 22|                   ha Viola alávaló rágalmai a perben elõadatván, minden
 5685 22|                 keresztül járnak, fõképp ha a zsivány érdemlett büntetését
 5686 22|                büntetését elnyeri, s nekünk a vádak alaptalanságának bebizonyítására
 5687 22|                      Rágalmazz bátran, mond a közmondás, mindig marad
 5688 22|             méltányos, hogy Völgyesy úr, ki a tisztújításnál Réty úr elleneihez
 5689 22|                mennyire sértve érezné magát a Réty család, ha Viola vallomásának
 5690 22|               vallomásának azon része, mely a nagyságos asszonyt illeti,
 5691 22|                    asztalra ütve Zátonyi -, a zsivány alávaló hazudságaiból
 5692 22|                    Sóskuty, fejét csóválva, a megyében uralkodó pártoskodás
 5693 22|                     összeütközést, megijedt a gondolattól, hogy elnöksége
 5694 22|            megfosztassék, mely neki, miután a tisztújítás alatt Tengelyi
 5695 22|             csakhogy nem gondolta meg, hogy a rab egész vallomásának részletes
 5696 22|                    az irományok itt nálunk, a megye archívumában maradnának -
 5697 22|                     más volna, de így, mint a dolgok állnak, tisztelt
 5698 22|     megbecsteleníttessék, fõképp, miután ha a rab büntetését elnyeri,
 5699 22|                     rágalmazottak elvesztik a fõeszközt, mely által magokat
 5700 22|                 szokatlan pirosság futá el.~A többiek bámulva néztek egymásra,
 5701 22|                    szavazat szükséges, hogy a rab a haláltól felmentessék.
 5702 22|              szavazat szükséges, hogy a rab a haláltól felmentessék. Ha
 5703 22|                legfõbb kívánatát, azaz mind a rabnak felmentését, mind
 5704 22|                    rabnak felmentését, mind a Réty család lekötelezését
 5705 22|                     én magam, csak már hogy a teins alispán iránti tiszteletemet
 5706 22|                     nyitva hagyá -, hát ezt a gazembert nem akasztatnók
 5707 22|                   szemeit az éghez emelve - a legnagyobb zsivány kezünkbe
 5708 22|                     történt rajtam. Hisz ez a gonosztevõknek valóságos
 5709 22|               Sóskuty -, valóságos proemium a rablásra; irtóztató példa!~-
 5710 22|                  ördög sem fogja feltartani a közbátorságot - harsogott
 5711 22|                   közbátorságot - harsogott a fõbíró, s az asztal körül
 5712 22|                eszközölhetett ki magának, s a bíráknak értésére adhatá,
 5713 22|                   értésére adhatá, hogy nem a rabnak tökéletes felmentését,
 5714 22|                    felmentését, hanem annak a rendes bíróság elébe történendõ
 5715 22|             haragosan -, mintha nem tudnók, a rendes törvényszékek miként
 5716 22|                    jelen, másképp, fogadom, a skandalum nem történt volna -,
 5717 22|                    nem történt volna -, hol a rab a statárium által a
 5718 22|                  történt volna -, hol a rab a statárium által a rendes
 5719 22|                     a rab a statárium által a rendes bírósághoz utasíttatott,
 5720 22|                     Az egyik három hónapra, a másik egy esztendõre ítéltetett,
 5721 22|                  egy esztendõre ítéltetett, a harmadik éppen felmentõ
 5722 22|                    nem eszünk oly bolondok. A statárium nem azért adatott
 5723 22|                 statárium nem azért adatott a nemes megyének, hogy vele
 5724 22|             megyének, hogy vele ne éljen.~- A rögtönítélõ törvényszéknek
 5725 22|                    megvetõ tekintetet vetve a szólóra -, úgy tartom, nem
 5726 22|                 azon feltétel alatt adatott a nemes vármegyének, hogy
 5727 22|                   utasítást forgatá -, hogy a büntetés nem, lehet más,
 5728 22|                  tõlünk az kívántatik, hogy a gonosztevõket felakasztassuk,
 5729 22|                szavába Macskaházy -, miután a rabnak felmentése, vagy
 5730 22|                     rabnak felmentése, vagy a rendes törvényszékhez való
 5731 22|             személyes tekintetek, melyekkel a teins törvényszék iránta
 5732 22|                    engem illet - tevé hozzá a szóló, meghajtva magát õszinte
 5733 22|               kívánhatnék inkább, mint hogy a rab életben maradva, még
 5734 22|           állításainak hamisságát, mint azt a teins törvényszék elõtt
 5735 22|                semhogy személyes érdekemnek a közjót feláldozzam; és ki
 5736 22|             feláldozzam; és ki nem látja át a következéseket, ha példát
 5737 22|           hihetetlen rágalmakat mond, magát a rögtönítélõ törvénykezés
 5738 22|                ítéletet mondott volna; mert a bírónak elsõ kötelessége,
 5739 22|                  kérdés maradhat fel: vajon a rabnak a fõbíró elõtt tett
 5740 22|                maradhat fel: vajon a rabnak a fõbíró elõtt tett vallomása
 5741 22|          hitelesíteni - szólának egy hangon a többiek; csak Kislaky mondá,
 5742 22|                  szerint, másképp tenni fel a rab vallomását. Mire azonban
 5743 22|                 úrtól megjegyeztetett, hogy a legfelsõbb utasítás szerint
 5744 22|                 legfelsõbb utasítás szerint a szavazatok összhangzása
 5745 22|                szavazatok összhangzása csak a halálos ítélet kimondásánál
 5746 22|                  kívántatik, s hogy itt már a többség határozott.~- Azon
 5747 22|                  esetben - mondá Völgyesy - a teins törvényszék engem
 5748 22|            részemrõl kinyilatkoztatom, hogy a jegyzõkönyvet másképp, mint
 5749 22|               kellemetlenül vala érintve, s a zavar mellyel elnöki székén
 5750 22|                  maga Zátonyi meghökkent, s a báró, felugorva székérõl,
 5751 22|                    rossznéven, ha véleménye a többség által el nem fogadtatott. -
 5752 22|                 végre emberek vagyunk mind, a legügyesebb köztünk hibázhat -
 5753 22|                     s jeles tehetségeit, de a többség ellen nem lehet
 5754 22|                   méltóztassék meggondolni, a többségnek mindenikünk alája
 5755 22|                   fogja látni késõbb stb. - A báró, ki talán mert útközben
 5756 22|                   azt válaszolá, hogy senki a többség határozatainak nem
 5757 22|         önmeggyõzõdésével számolhat, s hogy a jelen eset azok közé tartozik.
 5758 22|                    azok közé tartozik. Mire a törvényszék még nagyobb
 5759 22|                tétetik; ha úgy kívántatnék, a jegyzõséget, mely úgyis
 5760 22|            jegyzõséget, mely úgyis csak még a vallomások aláírásában s
 5761 22|                    vallomások aláírásában s a rövid ítélet feltételében
 5762 22|                   vállalja.~- Elfogadtatik, a legnagyobb köszönettel elfogadtatik! -
 5763 22|                     úr, ki csak most lépett a megye szolgálatába, majd
 5764 22|                 gyümölcsöket hoz, ha valaki a reábízott kötelességet nem
 5765 22|                akarja teljesíteni, mint azt a többség kívánja. Majd meglátja,
 5766 22|             kétségen kívül csak azért vitte a dolgokat ennyire, hogy a
 5767 22|                    a dolgokat ennyire, hogy a gonosztevõt érdemlett büntetésétõl
 5768 22|                     büntetésétõl megmentse. A cél, megengedem, szép és
 5769 22|                    mondám, magamra vállalom a jegyzõséget, de teins Völgyesy
 5770 22|                    midõn látja, hogy célját a lemondás által el nem érheti,
 5771 22|                    hibás testalkotást adott a természet, mindinkább visszavonult
 5772 22|                   Õrizkedjél azoktól, kiket a természet megjelelt, így
 5773 22|               természet megjelelt, így szól a közmondás; õrizkedjetek
 5774 22|               õrizkedjetek inkább ti, kiket a természet valami testi hibával
 5775 22|                  nevetségesebb, mint ez? Én a törpe, a púpos hátú, egy
 5776 22|         nevetségesebb, mint ez? Én a törpe, a púpos hátú, egy szép hölgynek
 5777 22|                      az ügynek csak árthat, a legszentebbet csak nevetségessé
 5778 22|                   van, bizonyos lehet, hogy a fájdalmas érintések nem
 5779 22|                      nincs szerényebb ember a világon” - ez vala a mód,
 5780 22|                  ember a világon” - ez vala a mód, melyen Taksony megyében
 5781 22|                      mint majdnem mindenütt a világon, a pénz s az emberek
 5782 22|                majdnem mindenütt a világon, a pénz s az emberek csak külsõ
 5783 22|                  egész törvényszéket, midõn a szilárd módot látá, mellyel
 5784 22|                  mindenrõl. - Õ ellene vala a halálos büntetésnek általában
 5785 22|                     is, de kettõsen az, hol a vissza nem vehetõ ítélet
 5786 22|                  formákhoz köttetik, melyek a bírót csalódások ellen nem
 5787 22|                  egyrészrõl kimondani, hogy a rögtönítélõ törvényszék
 5788 22|                   egyebet nem mondhat ki, s a másikról elmellõzni mindazon
 5789 22|                    vala gyõzõdve, hogy mint a törvényszék jegyzõje, a
 5790 22|                     a törvényszék jegyzõje, a halálos ítélet elhárítására
 5791 22|                 függ, csak következetes, ha a szólók között is nem az,
 5792 22|                    mit mondanak, hanem csak a polgári állás, melyet elfoglalnak,
 5793 22|                 születni, mert azok, kiknél a nevelés a lelket az életre
 5794 22|                 mert azok, kiknél a nevelés a lelket az életre szükséges
 5795 22|                    s nem is bámulhatjuk, ha a gúnyt, melyet Macskaházy
 5796 22|                   az irományokat: miszerint a világnak minden kincsei
 5797 22|                      haraggal monda valamit a zaj között.~- Tekintetes
 5798 22|                     mérgesebben - azt, hogy a tekintetes törvényszék gyilkosokból
 5799 22|               infámis.~- Igen - szólt közbe a báró -, infámisnak deklaráljuk.~-
 5800 22|                beszél, az infámis, benn áll a corpus jurisban, nincs kétség,
 5801 22|                kifejeztek, nem engedé, hogy a szólót tovább lehessen hallani.
 5802 22|      Franciaországból; igen valószínû, hogy a kocsonya is ugyanezen fejedelmek
 5803 22|              terjedt el honunkban, legalább a francia név cochonade erre
 5804 22|                 idegen ház, hogy közüle egy a nagynak nevével tiszteltetett
 5805 22|                  nem tevék meg hatásukat, s a jegyzõ nyugodtan jártatá
 5806 22|                  kedveért, kik úgy látszik, a rab kivégeztetésénél egyebet
 5807 22|                 ilyenre ily emberektõl...~- A teins törvényszéket figyelmetessé
 5808 22|                   tegyem - folytatá amaz.~- A teins törvényszéknek nincs
 5809 22|                  szüksége - lármázott közbe a báró.~- Azon nehéz felelet
 5810 22|                  végéig folytattatnék.~- Mi a manó! bírót feleletre vonni?
 5811 22|                    halljuk! - szólt Kislaky a legnagyobb figyelemmel.~
 5812 22|                   kezében, figyelmessé tevé a törvényszéket, hogy a rögtönítélõ
 5813 22|                  tevé a törvényszéket, hogy a rögtönítélõ törvényszék,
 5814 22|          törvényesen; márpedig ezek szerint a jelen eset nem tartozik
 5815 22|                    rab nem volt.~- Igen, de a többi környülállások? -
 5816 22|                Szörnyû tudatlanság! - mondá a táblabíró mindig fentebb
 5817 22|                  hogy az eset olyan, melyet a törvényszék három nap alatt
 5818 22|                  hát elfeledni méltóztatott a rabnak vallomását, melyben
 5819 22|                  vádak...~- Ez nem tartozik a dologhoz - szakítá félbe
 5820 22|                    dologhoz - szakítá félbe a szólót Sóskuty -, az irományokban
 5821 22|                  mindazon badar beszéd, mit a rabtól hallottunk, nem a
 5822 22|                    a rabtól hallottunk, nem a species facti-hoz való;
 5823 22|                   facti-hoz való; minderrõl a jegyzõkönyvben szólni fölösleges.
 5824 22|                minden haszontalanságot, mit a rab magát mentegetve elmond,
 5825 22|            Haszontalan formaság - válaszolt a táblabíró -, s itt az utasítás
 5826 22|                  hogy e törvényszék minden, a törvénykezés rendes útján
 5827 22|                  nekünk tetszik - ismételte a báró méltósággal.~- Hogy
 5828 22|                    báró méltósággal.~- Hogy a tekintetes urak a rabot
 5829 22|                      Hogy a tekintetes urak a rabot felakasztathatják! -
 5830 22|                     három hang egyszerre.~- A törvényszék nem áll oly
 5831 22|                   minõk az utasítás szerint a bírói helyek betöltésére
 5832 22|                    hogy ítéletünket egészen a legfelsõbb helyen meghatározott
 5833 22|                 ítéletû férfiak? - folytatá a báró.~- Ki vele! ki vele! -
 5834 22|                   idõ kellett, míg Völgyesy a zaj között érthetõvé teheté
 5835 22|                   hogy meggyõzõdése szerint a bíróban részrehajlatlanság
 5836 22|                    Mondatott-e csak egy szó a rabnak védelmére, kivevén
 5837 22|                   függesztve, Macskaházy -, a teins úr mily módon fogja
 5838 22|              legalább külsõleg nyugodtabban a megszólított. - Mi önt illeti,
 5839 22|                    egy módot, mellyel magát a rab által emelt vádtól tökéletesen
 5840 22|                     s mely nem más, mint ha a rab életben marad, magának
 5841 22|                  valószínûleg látszik, hogy a vádnak a vádlóval egyszerrei
 5842 22|         valószínûleg látszik, hogy a vádnak a vádlóval egyszerrei megsemmisítése
 5843 22|           megsemmisítése érdekében fekszik. A fõbíró úrra nézve, mi a
 5844 22|                     A fõbíró úrra nézve, mi a részrehajlást illeti, kétség
 5845 22|               egyikre nézve valószínû, hogy a rabnak elítélése személyes
 5846 22|                személyes érdekében fekszik; a másik nyilván a törvényszék
 5847 22|                    fekszik; a másik nyilván a törvényszék elõtt kinyilatkoztatja,
 5848 22|                  ítélet nem mondathatik ki.~A lárma elnyomta az ügyész
 5849 22|                  által tudassam! - kiáltott a félbeszakasztott, majdnem
 5850 22|                     melyek között leginkább a fõbíró hangja vala kihallható,
 5851 22|                     s égõ arcokkal hagyá el a szobát.~A zaj, mely e vitatkozás
 5852 22|                 arcokkal hagyá el a szobát.~A zaj, mely e vitatkozás alatt
 5853 22|                     mely e vitatkozás alatt a szobában, hol a törvényszék
 5854 22|            vitatkozás alatt a szobában, hol a törvényszék tartatott, támadt,
 5855 22|                     mértékben vonta magára. A halk beszélgetések, melyeket
 5856 22|                     beszélgetések, melyeket a hajdúk s pandúrok részint
 5857 22|               részint magok között, részint a tanúkkal, vagy a házhoz
 5858 22|                    részint a tanúkkal, vagy a házhoz tartozó cselédekkel
 5859 22|                   nemegyszer mondá sóhajtva a mellette álló kovácshoz: -
 5860 22|                     kezeik közé kerülnie! - A többiek vegyületlen gyönyörûséggel
 5861 22|                    gyönyörûséggel hallgaták a zajt, mely által az ítélõszék
 5862 22|           nyilvánossá vált. Tudva van, hogy a nyilvánosságnál polgári
 5863 22|                 biztosítéka nincs; valamint a legerõsebb méreg - a kéksavany -
 5864 22|               valamint a legerõsebb méreg - a kéksavany - elveszti erejét,
 5865 22|             kéksavany - elveszti erejét, ha a nap sugarainak kitétetik:
 5866 22|                    azonban nem hiszem, hogy a magyar demosnak azon tagjai,
 5867 22|                 demosnak azon tagjai, kiket a tiszttartói lak folyosóján
 5868 22|              pillanatban gondoltak volna, s a gyönyörûség, mely minden
 5869 22|             látszott, ez általános érdeket. A folyosó kartámaszához dõlve
 5870 22|               szemei mozdulatlanul függtek. A kapu mellett neje, egyik
 5871 22|                    mellette kisfia állt, és a zsivány elõtt eltûnt minden
 5872 22|                  elõtt eltûnt minden egyéb.~A szegény asszony, mihelyt
 5873 22|                    szegény asszony, mihelyt a törvényszék kezdetét vevé,
 5874 22|              törvényszék kezdetét vevé, ide a kapuhoz jött s bemenetelt
 5875 22|                  megtagadták, megfeledkezve a dolog lehetetlenségérõl,
 5876 22|                  szándékát.~Mind hasztalan, a fõbíró parancsa szerint
 5877 22|                     fõbíró parancsa szerint a pandúrok lökdösve taszíták
 5878 22|                    lökdösve taszíták vissza a tolakodót. Midõn a szegény
 5879 22|                   vissza a tolakodót. Midõn a szegény Zsuzsi minden erõlködésnek
 5880 22|                  kéréseiben, könyörületbõl, a nézõk egy része által pártoltatott,
 5881 22|                    az udvarba nem jöhetett: a vasvillákkal felállított
 5882 22|                  Viola látta mindezt, látta a kegyetlen módot, mellyel
 5883 22|                   visszataszíttatott, látta a fájdalmat, mely e kedves
 5884 22|                 kebléhez szorítva kedvesét, a szívnek dobogását érezheti,
 5885 22|                   ember helyzetében, mi még a nem felette érzékeny õrökre
 5886 22|                    teremtésre nézett.~Midõn a törvényszék szobájának ajtaja
 5887 22|                 ajtaja megnyílt, s Völgyesy a folyosóra lépett, Viola
 5888 22|        meghallgatására hívatik, s vágyódott a pillanatra, mely után, mint
 5889 22|                lehet. - Vége van? - kérdezé a kijövõt.~- Még nincs - mondá
 5890 22|                   mondá emez halkabban.~- S a teins úr elmegy?~- Nincs
 5891 22|           feleségemet ide eresszék. Ott áll a kapu mellett a nyomorult,
 5892 22|                      Ott áll a kapu mellett a nyomorult, gyermekeivel,
 5893 22|                 múlva halál fia, mit árthat a teins vármegyének, ha egy
 5894 22|                   mélyen meghatva, s miután a kapunál Viola nejét s gyermekeit
 5895 22|                gondolatokba merülve elment.~A jelenetet, melynek a folyosón
 5896 22|                elment.~A jelenetet, melynek a folyosón állók most tanúi
 5897 22|                    most tanúi voltak, midõn a szerencsétlen nõ gyermekeivel
 5898 22|                     jött, nem fogom leírni. A szerencsétlenek nem szóltak,
 5899 22|       szerencsétlenek nem szóltak, de midõn a zsiványnak kisfia, sírva,
 5900 22|           zsiványnak kisfia, sírva, apjának a kötelektõl feltört egyik
 5901 22|              feltört egyik kezét csókolá, s a nõ reszketve megszorítá
 5902 22|                     nõ reszketve megszorítá a másikat, s a rab halvány
 5903 22|                     megszorítá a másikat, s a rab halvány arcain nehéz
 5904 22|                  nehéz könnyek peregtek le: a nézõk között alig maradt
 5905 22|                     egy szem szárazan.~Benn a szobában a táblabírák nemes
 5906 22|                   szárazan.~Benn a szobában a táblabírák nemes indignációja
 5907 22|                    Völgyesy szemtelenségét, a többiek közönyös tárgyakról
 5908 22|                 szembetûnõbbé lõn.~Csak még a rab vallomásának aláírása
 5909 22|              melyeket ma Tengelyi írásairól a törvényszék elébe terjesztett,
 5910 22|              Macskaházy mondá, hogy csak az a kérdés, vajon e vallomásban
 5911 22|                    nem e tárgyhoz tartozik, a törvényszék külön fogja
 5912 22|             nehézség nélkül írta oda nevét.~A per készen vala ítéletre,
 5913 22|                  statáriumnál nem volt még; a báró talán huszadszor nézve
 5914 22|                    huszadszor nézve óráját, a törvényszéket figyelmessé
 5915 22|                  tevé, hogy három óra múlt, a hosszú koplalástól már feje
 5916 22|              röviden elõsorolva még egyszer a perbõl kivilágosodott tényeket,
 5917 22|                  elõadását, hogy ez esetben a halálos ítéletrõl kétség
 5918 22|                 asszony sem mondhatna mást. A báró udvariasan meghajtva
 5919 22|                Kislaky vala hátra még, s ki a jámbor öreget látá, amint
 5920 22|                     székén körülfészkelõdve a bírák egyikétõl másikához
 5921 22|               kezeit éghez emelé, míg végre a sor reá került, s piros
 5922 22|                   elõször elhalványultak, s a papír, melyet ujjaival sodorgatott,
 5923 22|             ítéletet mondjon ember felett!! A többiek kimondták ítéletöket,
 5924 22|                 kimondták ítéletöket, de ha a szavazóknak csak egyike
 5925 22|                   ellenkezõleg nyilatkozik, a rabnak élete mentve van,
 5926 22|                   élete mentve van, nemcsak a jelen pillanatra nézve,
 5927 22|                     nem számolhatna, miután a halálos félelem minden kínain
 5928 22|                  szó, s ki e szerencsétlent a hóhérnak általadja, õ lesz. -
 5929 22|               másrészrõl bírói kötelessége, a közbátorság fenntartásának
 5930 22|                  sok becsületes ember, csak a legszigorúbb eszközök által
 5931 22|                    az ítéletet holnapra; ma a szerencsétlen exekúció úgysem
 5932 22|                 holnap nem szánthatok.~- De a rabnak legalább is három
 5933 22|                     elfogott pagátultimóval a teins úrnak adósa vagyok.
 5934 22|                 mondá Kislaky nyugtalanul - a halálos ítéletnek kimondása
 5935 22|                     mert bizony megítélnék.~A többiek bámulva néztek egymásra,
 5936 22|                 tarthatá vissza magát, hogy a megvetést, melyet e gyengeség
 5937 22|                   ki.~- Reánk nézve - szólt a lehetõségig nyugodtan az
 5938 22|                     az ügyész - mindegy; ha a teins úr úgy kívánja, hogy
 5939 22|                   hogy csak holnap ítélünk, a dolog közönyös, s én részemrõl
 5940 22|               közönyös, s én részemrõl csak a rab sorsának könnyítéseért
 5941 22|                      nyugodtabban készülhet a halálra, megteheti rendeléseit,
 5942 22|                    tekintet.~Zátonyi, midõn a hatást, melyet e szavak
 5943 22|              azonban ember ember marad, s õ a Macskaházy úr által mondottakat
 5944 22|             Macskaházy úr által mondottakat a teins törvényszék tapasztalt
 5945 22|                    jobban nem tudja, miként a bírónak ítéleteiben személyes
 5946 22|                     s önmegtagadással, soha a megyének benne helyzett
 5947 22|                megcsalni nem fogja. Sóskuty a humanitásról szólt hosszasan,
 5948 22|                   mindjárt halálra ítéljék. A példának szüksége említtetett,
 5949 22|                  említtetett, s az: hogy ki a gonosznak megbocsát, a jókat
 5950 22|                   ki a gonosznak megbocsát, a jókat bünteti; mit tudom
 5951 22|                elmondott okok közül, melyek a halálos büntetés mellett
 5952 22|        elkövettettek s el fognak követtetni a megyében, ha a statáriális
 5953 22|                   követtetni a megyében, ha a statáriális bíróságtóli
 5954 22|          bíróságtóli félelem megszûnik; míg a jámbor öreg megtámadva mindenfelõl,
 5955 22|                 nehezen felsóhajtva kimondá a várt ítéletet.~- Isten látja
 5956 22|             hozzáfogott az ítélet írásához; a többiek minden módon fel
 5957 22|                     követve, Violáné rohant a szobába.~A szegény asszony,
 5958 22|                   Violáné rohant a szobába.~A szegény asszony, miután
 5959 22|                     szegény asszony, miután a folyosóra jutott, kisebb
 5960 22|             könyörületbõl helyet engedének. A csend, mely a szobában,
 5961 22|                    engedének. A csend, mely a szobában, hol a bírák együtt
 5962 22|                 csend, mely a szobában, hol a bírák együtt ültek, mióta
 5963 22|                    mióta Völgyesy elment, s a rab vallomását aláírta,
 5964 22|              vallomását aláírta, támadott s a mellette álló hajdúnak halk
 5965 22|       visszatarthatá.~- Irgalmat - kiáltott a szerencsétlen, Kislaky lábaihoz
 5966 22|                jelenettõl, fel akará emelni a térdelõt.~- Nem, nem - zokogá
 5967 22|                   és gyermekem. Csókold meg a teins úr kezét, lám, tõle
 5968 22|                    függ apád élete - mondá, a kis Pistát maga mellé húzva -,
 5969 22|                     öljék meg apámat - sírt a kis Pista.~- Micsoda szemtelenség
 5970 22|         szemtelenség ez? - kiáltott Nyúzó - a teins törvényszék nem öl
 5971 22|                  asszony - mondá Kislaky -, a bírónak nehéz, de szoros
 5972 22|                     mindig térdelve -, hogy a büntetéstõl felmentsék.
 5973 22|                öljék meg... istenem, megint a szerencsétlen szót mondtam!
 5974 22|                 maga mondta, hogy nem bánja a halált, oh, Viola sokszor
 5975 22|                     gyermekeit; most, mióta a kis Pistát ismét megcsókolta,
 5976 22|                  akar halni!~- Mire való ez a haszontalan asszonyi vinnyogás? -
 5977 22|               Kislaky szorult kebellel nézé a szerencsétlent, s szemeiben
 5978 22|                    könny ragyogott, Sóskuty a legnagyobb türelmetlenséggel
 5979 22|                    felgerjedését - mit neki a halál, egy perc s vége van;
 5980 22|                     Zátonyi megjegyzé: hogy a gyermekekre nézve mindegy,
 5981 22|                  Nem, nem - mondá Zsuzsi -, a teins uraknak az mindegy,
 5982 22|                     térdeimen fogok csúszni a király elõtt, míg férjemnek
 5983 22|                    egész mennyország nekem. A halál, az szörnyû!~- Két
 5984 22|                   kimondtuk.~- Az ítéletet! a halálos ítéletet! - kiáltott
 5985 22|               ítélet - szóla feszült hangon a nõ -, ha én mondom, hogy
 5986 22|                    ér semmit, mert Violának a halál nem büntetés, csak
 5987 22|               háromnegyed lesz - tevé hozzá a báró -, így holnapig maradhatunk
 5988 22|              válaszolt Zátonyi nyugodtan, s a szegény asszony egy sikoltással
 5989 22|                    hallá, felolvastatott, s a törvényszék tagjai a kastély
 5990 22|                      s a törvényszék tagjai a kastély felé indultak -,
 5991 22|                  sedriát nem láttam - mondá a másik.~- Denique, ha a praeses
 5992 22|                mondá a másik.~- Denique, ha a praeses gyenge - jegyzé
 5993 22|                  ember nem eszik sehol.~Míg a táblabírák így mulattak,
 5994 22|                     mulattak, Kislaky távol a többiektõl mély gondolatokba
 5995 22|                     többé! Miért mondtam ki a halálos ítéletet?~Oh, miért
 5996 22|                    melyeknek teljesítésénél a jobb ember szívét borzadás
 5997 23|                           23~Midõn Völgyesy a törvényszéket elhagyva a
 5998 23|                    a törvényszéket elhagyva a kastélyhoz visszatért, az
 5999 23|                     nyitott levelet tartva, a másiknál valamivel elõbb
 6000 23|              másiknál valamivel elõbb járt. A nyugtalanság, mellyel majd