1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10305
Fejezet
5501 22| panaszlani. Mire Sóskuty csak a mostani ifjúság szemtelenségérõl,
5502 22| denunciánsokról mormogott valamit, s a dolog abbahagyatott.~E rövid
5503 22| Nyúzóval suttogva beszélt.~- A tekintetes törvényszék meg
5504 22| közönségesen használt, s mely miatt a megyében mindenki azt mondá,
5505 22| mindenki azt mondá, hogy a tiszaréti fiskális csupa
5506 22| noha más országokban, hol a „becsület” szó udvariasság
5507 22| ítéletre találna -, hogy miután a rab engem is vádol, néhány
5508 22| Kend azt mondja, hogy mikor a kunyhóból kilépett, én is
5509 22| annyira el voltam vakulva a füsttõl s a lángtól, mely
5510 22| voltam vakulva a füsttõl s a lángtól, mely benn a kunyhóban
5511 22| füsttõl s a lángtól, mely benn a kunyhóban volt, hogy egy
5512 22| ideig nem láttam semmit. De a hajdúk meg a parasztok mind
5513 22| semmit. De a hajdúk meg a parasztok mind azt mondják,
5514 22| parasztok mind azt mondják, hogy a teins urak voltak ott, és
5515 22| kiragadja kezembõl.~- S hát a füst benn a kunyhóban igen
5516 22| kezembõl.~- S hát a füst benn a kunyhóban igen nagy volt? -
5517 22| egymást, és mégis néha meg a láng oly fényt terjesztett
5518 22| szóla Macskaházy mosolyogva a törvényszékhez -, legalább
5519 22| meggyõzõdése szerint. Mikor a kunyhóból kirohant, valamit
5520 22| tevé hozzá nevetve, s a rabhoz fordult - ha azt
5521 22| csalódtál. Ugyan hozza el a tekintetes fõbíró úr azt,
5522 22| elvettünk.~Nyúzó kiment.~- A kendõben nem volt más, mint
5523 22| más, mint írásaim - mondá a rab, kinek arcain Macskaházy
5524 22| Macskaházy szavainál kezdetben a legnagyobb öröm, késõbb
5525 22| legnagyobb öröm, késõbb a legnagyobb nyugtalanság
5526 22| nyugtalanság vala észrevehetõ. A meglepetés, a düh, mely
5527 22| észrevehetõ. A meglepetés, a düh, mely Viola egész valóját
5528 22| midõn Nyúzó visszatérve, a kendõt az asztalra tevé
5529 22| volna valaki, ki látva, hogy a kunyhóból valamit hozott
5530 22| alávalóságát bebizonyíthatá? Õ, a zsivány, két ember ellen,
5531 22| bíró felette ítélni fog!~- A tekintetes törvényszék látja -
5532 22| látja - szólt Macskaházy a legnagyobb részvéttel, melyet
5533 22| legnagyobb részvéttel, melyet a rab iránt most mutatott -,
5534 22| valami hazugsággal akarta a bíróságot ámítani. Én meghiszem,
5535 22| magával; de amint elébb mondá, a füst s láng egészen elvakíták
5536 22| méltóztatik emlékezni, mikor a szomszéd megyében a perceptornál
5537 22| mikor a szomszéd megyében a perceptornál tûz támadt,
5538 22| perceptornál tûz támadt, a szegény úgy megijedt, hogy
5539 22| csizmáját mentette meg, a kassza mind porrá égett.
5540 22| mind porrá égett. Mikor a vizitáció jött, a vasládában
5541 22| Mikor a vizitáció jött, a vasládában a bankók helyett
5542 22| vizitáció jött, a vasládában a bankók helyett csak egy
5543 22| jegyzé meg Sóskuty -, a remedium juridiciumoknak
5544 22| törvényszék - szóla ismét a rab legnagyobb felgerjedésében -,
5545 22| elítélt gonosztevõ vagyok, s a teins fõbíró és Macskaházy
5546 22| gyermekeimben tizedíziglen, ha ebben a kendõben nem voltak írásaim.~-
5547 22| írásaim.~- Hisz mondtam a teins törvényszéknek - szóla
5548 22| Kend csalódott - tevé hozzá a rabhoz fordulva -, nyugtassa
5549 22| meg maga, mi oka lehetne a teins fõbíró úrnak vagy
5550 22| csakugyan kihozta volna magával, a törvényszéknek ne mutassuk
5551 22| szintúgy, mint e kendõt s a fehér ruháit?~- Igen - szóla
5552 22| Sóskuty -, mi oka lehetne erre a teins uraknak? lehet-e ezt
5553 22| felemelve fejét kéré, hogy a hajdúk küldessenek ki, s
5554 22| Kötözve vagyok - szóla -, s a tekintetes urak hatan, nincs
5555 22| hatan, nincs mit félni.~A hajdúk kiküldettek.~Ekkor
5556 22| szegezve, ekképp szólt: - Amit a tekintetes uraknak most
5557 22| most is azért küldettem ki a hajdúkat, hogy vallomásomat
5558 22| hajdúkat, hogy vallomásomat a tekintetes törvényszéken
5559 22| Tiszaréten laknak, s halálom után a földesuraság talán gráciával
5560 22| eltitkolására, csak azt mondom; hogy a tekintetes úr ezt maga hihetõképp
5561 22| kíváncsi vagyok, miként fogja a rab becsületes ember ellen
5562 22| által, kik - fõképp midõn a tisztelt alispánnét említeni
5563 22| pillanattól kezdve, midõn a kertben Macskaházy s az
5564 22| mikor Tengelyi házánál a zsidót földre teríté s tõle
5565 22| zsidót földre teríté s tõle a rablott irományokat elvette. -
5566 22| Tiszaréten üldöztetett, a jegyzõ házánál volt s Liptáknéval
5567 22| Liptáknéval szólt, sem hogy a zsidó s Cifra által szándéklott
5568 22| nem említé.~Macskaházy, ki a hosszú elõadást nyugodtan,
5569 22| most azon kérést intézé a többiekhez, hogy a rabhoz
5570 22| intézé a többiekhez, hogy a rabhoz õ intézhessen némely
5571 22| általánosan véve is, hogy a jegyzõ irományait valaki
5572 22| szerint Viola Tengelyit a szándéklott rablásról általa
5573 22| üldözése alatt Tiszaréten a jegyzõ házánál rejtve volt.
5574 22| midõn Liptáknét kiküldve a törvényszéket kérdezé: -
5575 22| Az egyik azt mondja, hogy a rablási szándékról, melyrõl
5576 22| vádol, senkinek sem szólt, a másik, hogy arról elõre
5577 22| õ tenni elmulasztott. A rab azt állítja, hogy üldözése
5578 22| tovább. Kitõl kaptad azt a hírt, hogy az üveges zsidó
5579 22| az üveges zsidó s Cifra a nótáriusnál rablást szándéklanak?~-
5580 22| igen szeretném ismerni a drágalátos virágot, ki neked
5581 22| azt mondtam: tudtam, hogy a rablás történni fog.~- És
5582 22| kérdezé ez tovább.~- A zsidó s Cifra közel Porvárhoz
5583 22| vagy - szóla mosolyogva a kérdõ -, de ha éppen oly
5584 22| bizonyosan tudtad, hogy a rablás történni fog, hát
5585 22| tettél tüstént jelentést?~- A teins úr tudja, hogy fejemre
5586 22| fejemre díj tétetett.~- Igen, a te fejedre, az igaz - válaszolt
5587 22| válaszolt Macskaházy -, de az a másik, ki neked hírt adott,
5588 22| nem tehetett-e jelentést a megyénél? Vagy ha talán
5589 22| Vándorynak, kit, mint mondják, a rablás szinte érdekel?~-
5590 22| Én nem tudom - mondá a kérdezett -, talán Tengelyi
5591 22| folyamodik. És ugyan, te a rablás megakadályoztatására
5592 22| társad, vagy az, kitõl a hírt vetted, miért nem ment
5593 22| Mégis, miután tudtátok, hogy a rablásra ketten készülnek -
5594 22| tanúbizonysága. Hiszen ha csak a gonosztett megakadályozására
5595 22| megakadályozására mentetek, a másikat bátran megnevezheted,
5596 22| másikat bátran megnevezheted, a nemes megye részérõl még
5597 22| fõképp midõn Nyúzó arcain a kárörömet látá s a mondhatlan
5598 22| arcain a kárörömet látá s a mondhatlan megelégedést,
5599 22| megelégedést, mellyel Zátonyi s a báró az ügyes kérdezõnek
5600 22| folytatá Macskaházy -, és a gonosztett színhelyén kit
5601 22| színhelyén kit láttál?~- Csak a zsidót, ki kinn állt - felelt
5602 22| láttad-e ott Cifrát?~- Nem, a zsidó csak maga volt.~-
5603 22| zsidó csak maga volt.~- De a zsidó azt mondja, hogy te
5604 22| mondja, hogy te követted el a rablást, s fejedre fog esküdni -
5605 22| Nem bánom - válaszolt a rab -, én megmaradok állításomnál.~-
5606 22| Macskaházy.~- Nincs.~- Talán a rabot ki lehetne vezetni? -
5607 22| ez parancsolatot adván, a hajdúk behívattak, s Viola
5608 22| behívattak, s Viola velök a szobát elhagyá.~Száz szóvita
5609 22| része csak azon fárad, hogy a többség neki adjon igazságot.
5610 22| emberek napjainkban vágyódnak; a többség megelégszik, ha
5611 22| jól tudja is, hogy soha a fához sem közelített. Oly
5612 22| mégis nekem volt igazságom! a valónak feltalálása nem
5613 22| hajlamunk, melynél fogva a filozóf teóriájának legszörnyebb
5614 22| elismerné, mely szerint a régiséggyûjtõ Lisippus aranyának
5615 22| bizonyosan tapasztalták, a közönséges életben legjámborabb
5616 22| valamely bûnvádi eljárásnál a tettest nem fedezhetik fel.
5617 22| melyekért kíváná, hogy Viola a törvényszék által vétkesnek
5618 22| képzelhetik az örömet, mellyel a rab kikérdezése által a
5619 22| a rab kikérdezése által a bírákra tett hatást észrevevé.~
5620 22| valószínûtlensége, mely a rab által Macskaházy s fõképp
5621 22| ellen emeltetett, meggyõzék a jelenlévõket, hogy - mint
5622 22| jóakarata mellett, mellyel a rabon segíteni kívánt, alig
5623 22| gondolhatott egyebet.~Ha a zsidó és Cifra a jegyzõ
5624 22| egyebet.~Ha a zsidó és Cifra a jegyzõ kirablására csakugyan
5625 22| harmadik meghallá - mi legalább a sokat próbált Cifrára nézve
5626 22| sokat próbált Cifrára nézve a valószínûségek közé nem
5627 22| meg akarván akadályoztatni a gonosztettet, éppen Violához,
5628 22| cimborájához fordul? hogy a zsidó s Cifra, ha magokat
5629 22| vallotta-e be Viola, hogy a rablás csak a zsidó által
5630 22| Viola, hogy a rablás csak a zsidó által követtetett
5631 22| követtetett el, s hogy Cifrát a helyszínen nem találta?
5632 22| helyszínen nem találta? míg a kovács éppen arra esküszik,
5633 22| tévedésbõl nézte Cifrának.~- A dolog napfénynél világosabb -
5634 22| miután mindezen körülmények a törvényszéki tagok által
5635 22| ismételve felhozattak -, a rab nem tagad semmit, hamar
5636 22| semmit, hamar aláíratjuk a vallomásokat, tartunk egy
5637 22| ítélhetünk. Az óra kettõre jár, a rabnak három órát kell engednünk,
5638 22| órát kell engednünk, hogy a halálra készüljön, s ötkor
5639 22| inkább az elkésett ebéd, mint a közelgõ ítélet nyugtalanított -,
5640 22| szóla közbe Völgyesy -, a rabnak vallomása hosszú,
5641 22| jelenlétében kihallgattam õt. A rab, mint a tekintetes törvényszék
5642 22| kihallgattam õt. A rab, mint a tekintetes törvényszék tudja,
5643 22| magyarsággal írott, mint azt a teins úr csinálná, elég
5644 22| csinálná, elég jó, hogy - a rabbal aláíratván - a perhez
5645 22| a rabbal aláíratván - a perhez mellékelhessük.~A
5646 22| a perhez mellékelhessük.~A táblabírák, azon készséggel,
5647 22| megjegyzéssel, hogy miután a rab elõbbi vallomását ugyan
5648 22| Sóskuty bámulva - azt, hogy a nótárius irományait teins
5649 22| raboltatták el?~- Mindent, mit a rab a törvényszék elõtt
5650 22| el?~- Mindent, mit a rab a törvényszék elõtt vallott -
5651 22| hallatlan! - kiáltott Nyúzó.~- A teins úr ismeri kötelességét
5652 22| az ügyész -, én ismerem a magamét; ön lelkiismérete
5653 22| mindent, mi felfogásom szerint a tárgyhoz tartozik.~- Sed
5654 22| burnótszelencéjét tartva, a másikat összeszorított ujjaival
5655 22| Kötelességemre - válaszolt nyugodtan a megszólított -, s az parancsolja,
5656 22| vannak oly dolgok is, melyek a tárgyhoz éppen nem tartoznak -
5657 22| jegyzé meg Sóskuty -; ha a rab nekünk prédikációt tartana,
5658 22| prédikációt tartana, vagy a tyúkszemek ellen valami
5659 22| azt is felírná kegyed?~- A dolgok, melyeket a rab itt
5660 22| kegyed?~- A dolgok, melyeket a rab itt mondott, felfogásom
5661 22| szerint fontosak - felelt a jegyzõ.~- De, tisztelt barátom -
5662 22| tisztelt barátom - szólt a báró minden lehetõ udvariassággal -,
5663 22| krumplit szedessen; és ha a gonosztevõ fecsegését szóról
5664 22| antetirozottság! - sóhajtott a báró.~- Hát talán mégis -
5665 22| holnapra hagyhatjuk, addig a teins úr felteszi a vallomásokat,
5666 22| addig a teins úr felteszi a vallomásokat, és Zátonyi
5667 22| emez -, senki buzgóbban a nemes vármegye iránti kötelességeit
5668 22| Kislaky nyájasan -, de mikor a jegyzõ úr kinyilatkoztatja,
5669 22| magát lelkiismerete szerint a rab egész vallomásának feljegyzésére
5670 22| voltam, pedig higgye el a teins úr, oly esetek voltak
5671 22| esetek voltak közte, hogy ha a dolog rendes törvényszék
5672 22| ily praetensiókat, minõket a jegyzõ tesz, nem hallottam.
5673 22| egyszerûen az áll: hogy a rab vallomását aláírja,
5674 22| minden szamárság, mit neki a törvényszék elõtt locsogni
5675 22| fogva ezt kívánja, miután a rabnak Macskaházy úr által
5676 22| méltóztatik tudni, hogy a tiszaréti jegyzõ ellen nemességi
5677 22| elkövetett rablását elismeri, a legnagyobb fontosságú lehet.~-
5678 22| fõképp Rétyné õnagysága a perirományokban becsületünkben
5679 22| említtessünk, én részemrõl, ha a teins törvényszék többsége
5680 22| éppen nem ellenzem, legalább a tisztelt asszonyság megismerheti
5681 22| Isten mentsen meg - mondá a báró -, hogy ez irományokban
5682 22| vága közbe Macskaházy -, és a teins törvényszék meg fogja
5683 22| mennyire lehet kellemes a nagyságos bárónõnek s magamnak,
5684 22| ha Viola alávaló rágalmai a perben elõadatván, minden
5685 22| keresztül járnak, fõképp ha a zsivány érdemlett büntetését
5686 22| büntetését elnyeri, s nekünk a vádak alaptalanságának bebizonyítására
5687 22| Rágalmazz bátran, mond a közmondás, mindig marad
5688 22| méltányos, hogy Völgyesy úr, ki a tisztújításnál Réty úr elleneihez
5689 22| mennyire sértve érezné magát a Réty család, ha Viola vallomásának
5690 22| vallomásának azon része, mely a nagyságos asszonyt illeti,
5691 22| asztalra ütve Zátonyi -, a zsivány alávaló hazudságaiból
5692 22| Sóskuty, fejét csóválva, a megyében uralkodó pártoskodás
5693 22| összeütközést, megijedt a gondolattól, hogy elnöksége
5694 22| megfosztassék, mely neki, miután a tisztújítás alatt Tengelyi
5695 22| csakhogy nem gondolta meg, hogy a rab egész vallomásának részletes
5696 22| az irományok itt nálunk, a megye archívumában maradnának -
5697 22| más volna, de így, mint a dolgok állnak, tisztelt
5698 22| megbecsteleníttessék, fõképp, miután ha a rab büntetését elnyeri,
5699 22| rágalmazottak elvesztik a fõeszközt, mely által magokat
5700 22| szokatlan pirosság futá el.~A többiek bámulva néztek egymásra,
5701 22| szavazat szükséges, hogy a rab a haláltól felmentessék.
5702 22| szavazat szükséges, hogy a rab a haláltól felmentessék. Ha
5703 22| legfõbb kívánatát, azaz mind a rabnak felmentését, mind
5704 22| rabnak felmentését, mind a Réty család lekötelezését
5705 22| én magam, csak már hogy a teins alispán iránti tiszteletemet
5706 22| nyitva hagyá -, hát ezt a gazembert nem akasztatnók
5707 22| szemeit az éghez emelve - a legnagyobb zsivány kezünkbe
5708 22| történt rajtam. Hisz ez a gonosztevõknek valóságos
5709 22| Sóskuty -, valóságos proemium a rablásra; irtóztató példa!~-
5710 22| ördög sem fogja feltartani a közbátorságot - harsogott
5711 22| közbátorságot - harsogott a fõbíró, s az asztal körül
5712 22| eszközölhetett ki magának, s a bíráknak értésére adhatá,
5713 22| értésére adhatá, hogy nem a rabnak tökéletes felmentését,
5714 22| felmentését, hanem annak a rendes bíróság elébe történendõ
5715 22| haragosan -, mintha nem tudnók, a rendes törvényszékek miként
5716 22| jelen, másképp, fogadom, a skandalum nem történt volna -,
5717 22| nem történt volna -, hol a rab a statárium által a
5718 22| történt volna -, hol a rab a statárium által a rendes
5719 22| a rab a statárium által a rendes bírósághoz utasíttatott,
5720 22| Az egyik három hónapra, a másik egy esztendõre ítéltetett,
5721 22| egy esztendõre ítéltetett, a harmadik éppen felmentõ
5722 22| nem eszünk oly bolondok. A statárium nem azért adatott
5723 22| statárium nem azért adatott a nemes megyének, hogy vele
5724 22| megyének, hogy vele ne éljen.~- A rögtönítélõ törvényszéknek
5725 22| megvetõ tekintetet vetve a szólóra -, úgy tartom, nem
5726 22| azon feltétel alatt adatott a nemes vármegyének, hogy
5727 22| utasítást forgatá -, hogy a büntetés nem, lehet más,
5728 22| tõlünk az kívántatik, hogy a gonosztevõket felakasztassuk,
5729 22| szavába Macskaházy -, miután a rabnak felmentése, vagy
5730 22| rabnak felmentése, vagy a rendes törvényszékhez való
5731 22| személyes tekintetek, melyekkel a teins törvényszék iránta
5732 22| engem illet - tevé hozzá a szóló, meghajtva magát õszinte
5733 22| kívánhatnék inkább, mint hogy a rab életben maradva, még
5734 22| állításainak hamisságát, mint azt a teins törvényszék elõtt
5735 22| semhogy személyes érdekemnek a közjót feláldozzam; és ki
5736 22| feláldozzam; és ki nem látja át a következéseket, ha példát
5737 22| hihetetlen rágalmakat mond, magát a rögtönítélõ törvénykezés
5738 22| ítéletet mondott volna; mert a bírónak elsõ kötelessége,
5739 22| kérdés maradhat fel: vajon a rabnak a fõbíró elõtt tett
5740 22| maradhat fel: vajon a rabnak a fõbíró elõtt tett vallomása
5741 22| hitelesíteni - szólának egy hangon a többiek; csak Kislaky mondá,
5742 22| szerint, másképp tenni fel a rab vallomását. Mire azonban
5743 22| úrtól megjegyeztetett, hogy a legfelsõbb utasítás szerint
5744 22| legfelsõbb utasítás szerint a szavazatok összhangzása
5745 22| szavazatok összhangzása csak a halálos ítélet kimondásánál
5746 22| kívántatik, s hogy itt már a többség határozott.~- Azon
5747 22| esetben - mondá Völgyesy - a teins törvényszék engem
5748 22| részemrõl kinyilatkoztatom, hogy a jegyzõkönyvet másképp, mint
5749 22| kellemetlenül vala érintve, s a zavar mellyel elnöki székén
5750 22| maga Zátonyi meghökkent, s a báró, felugorva székérõl,
5751 22| rossznéven, ha véleménye a többség által el nem fogadtatott. -
5752 22| végre emberek vagyunk mind, a legügyesebb köztünk hibázhat -
5753 22| s jeles tehetségeit, de a többség ellen nem lehet
5754 22| méltóztassék meggondolni, a többségnek mindenikünk alája
5755 22| fogja látni késõbb stb. - A báró, ki talán mert útközben
5756 22| azt válaszolá, hogy senki a többség határozatainak nem
5757 22| önmeggyõzõdésével számolhat, s hogy a jelen eset azok közé tartozik.
5758 22| azok közé tartozik. Mire a törvényszék még nagyobb
5759 22| tétetik; ha úgy kívántatnék, a jegyzõséget, mely úgyis
5760 22| jegyzõséget, mely úgyis csak még a vallomások aláírásában s
5761 22| vallomások aláírásában s a rövid ítélet feltételében
5762 22| vállalja.~- Elfogadtatik, a legnagyobb köszönettel elfogadtatik! -
5763 22| úr, ki csak most lépett a megye szolgálatába, majd
5764 22| gyümölcsöket hoz, ha valaki a reábízott kötelességet nem
5765 22| akarja teljesíteni, mint azt a többség kívánja. Majd meglátja,
5766 22| kétségen kívül csak azért vitte a dolgokat ennyire, hogy a
5767 22| a dolgokat ennyire, hogy a gonosztevõt érdemlett büntetésétõl
5768 22| büntetésétõl megmentse. A cél, megengedem, szép és
5769 22| mondám, magamra vállalom a jegyzõséget, de teins Völgyesy
5770 22| midõn látja, hogy célját a lemondás által el nem érheti,
5771 22| hibás testalkotást adott a természet, mindinkább visszavonult
5772 22| Õrizkedjél azoktól, kiket a természet megjelelt, így
5773 22| természet megjelelt, így szól a közmondás; õrizkedjetek
5774 22| õrizkedjetek inkább ti, kiket a természet valami testi hibával
5775 22| nevetségesebb, mint ez? Én a törpe, a púpos hátú, egy
5776 22| nevetségesebb, mint ez? Én a törpe, a púpos hátú, egy szép hölgynek
5777 22| az ügynek csak árthat, a legszentebbet csak nevetségessé
5778 22| van, bizonyos lehet, hogy a fájdalmas érintések nem
5779 22| nincs szerényebb ember a világon” - ez vala a mód,
5780 22| ember a világon” - ez vala a mód, melyen Taksony megyében
5781 22| mint majdnem mindenütt a világon, a pénz s az emberek
5782 22| majdnem mindenütt a világon, a pénz s az emberek csak külsõ
5783 22| egész törvényszéket, midõn a szilárd módot látá, mellyel
5784 22| mindenrõl. - Õ ellene vala a halálos büntetésnek általában
5785 22| is, de kettõsen az, hol a vissza nem vehetõ ítélet
5786 22| formákhoz köttetik, melyek a bírót csalódások ellen nem
5787 22| egyrészrõl kimondani, hogy a rögtönítélõ törvényszék
5788 22| egyebet nem mondhat ki, s a másikról elmellõzni mindazon
5789 22| vala gyõzõdve, hogy mint a törvényszék jegyzõje, a
5790 22| a törvényszék jegyzõje, a halálos ítélet elhárítására
5791 22| függ, csak következetes, ha a szólók között is nem az,
5792 22| mit mondanak, hanem csak a polgári állás, melyet elfoglalnak,
5793 22| születni, mert azok, kiknél a nevelés a lelket az életre
5794 22| mert azok, kiknél a nevelés a lelket az életre szükséges
5795 22| s nem is bámulhatjuk, ha a gúnyt, melyet Macskaházy
5796 22| az irományokat: miszerint a világnak minden kincsei
5797 22| haraggal monda valamit a zaj között.~- Tekintetes
5798 22| mérgesebben - azt, hogy a tekintetes törvényszék gyilkosokból
5799 22| infámis.~- Igen - szólt közbe a báró -, infámisnak deklaráljuk.~-
5800 22| beszél, az infámis, benn áll a corpus jurisban, nincs kétség,
5801 22| kifejeztek, nem engedé, hogy a szólót tovább lehessen hallani.
5802 22| Franciaországból; igen valószínû, hogy a kocsonya is ugyanezen fejedelmek
5803 22| terjedt el honunkban, legalább a francia név cochonade erre
5804 22| idegen ház, hogy közüle egy a nagynak nevével tiszteltetett
5805 22| nem tevék meg hatásukat, s a jegyzõ nyugodtan jártatá
5806 22| kedveért, kik úgy látszik, a rab kivégeztetésénél egyebet
5807 22| ilyenre ily emberektõl...~- A teins törvényszéket figyelmetessé
5808 22| tegyem - folytatá amaz.~- A teins törvényszéknek nincs
5809 22| szüksége - lármázott közbe a báró.~- Azon nehéz felelet
5810 22| végéig folytattatnék.~- Mi a manó! bírót feleletre vonni?
5811 22| halljuk! - szólt Kislaky a legnagyobb figyelemmel.~
5812 22| kezében, figyelmessé tevé a törvényszéket, hogy a rögtönítélõ
5813 22| tevé a törvényszéket, hogy a rögtönítélõ törvényszék,
5814 22| törvényesen; márpedig ezek szerint a jelen eset nem tartozik
5815 22| rab nem volt.~- Igen, de a többi környülállások? -
5816 22| Szörnyû tudatlanság! - mondá a táblabíró mindig fentebb
5817 22| hogy az eset olyan, melyet a törvényszék három nap alatt
5818 22| hát elfeledni méltóztatott a rabnak vallomását, melyben
5819 22| vádak...~- Ez nem tartozik a dologhoz - szakítá félbe
5820 22| dologhoz - szakítá félbe a szólót Sóskuty -, az irományokban
5821 22| mindazon badar beszéd, mit a rabtól hallottunk, nem a
5822 22| a rabtól hallottunk, nem a species facti-hoz való;
5823 22| facti-hoz való; minderrõl a jegyzõkönyvben szólni fölösleges.
5824 22| minden haszontalanságot, mit a rab magát mentegetve elmond,
5825 22| Haszontalan formaság - válaszolt a táblabíró -, s itt az utasítás
5826 22| hogy e törvényszék minden, a törvénykezés rendes útján
5827 22| nekünk tetszik - ismételte a báró méltósággal.~- Hogy
5828 22| báró méltósággal.~- Hogy a tekintetes urak a rabot
5829 22| Hogy a tekintetes urak a rabot felakasztathatják! -
5830 22| három hang egyszerre.~- A törvényszék nem áll oly
5831 22| minõk az utasítás szerint a bírói helyek betöltésére
5832 22| hogy ítéletünket egészen a legfelsõbb helyen meghatározott
5833 22| ítéletû férfiak? - folytatá a báró.~- Ki vele! ki vele! -
5834 22| idõ kellett, míg Völgyesy a zaj között érthetõvé teheté
5835 22| hogy meggyõzõdése szerint a bíróban részrehajlatlanság
5836 22| Mondatott-e csak egy szó a rabnak védelmére, kivevén
5837 22| függesztve, Macskaházy -, a teins úr mily módon fogja
5838 22| legalább külsõleg nyugodtabban a megszólított. - Mi önt illeti,
5839 22| egy módot, mellyel magát a rab által emelt vádtól tökéletesen
5840 22| s mely nem más, mint ha a rab életben marad, magának
5841 22| valószínûleg látszik, hogy a vádnak a vádlóval egyszerrei
5842 22| valószínûleg látszik, hogy a vádnak a vádlóval egyszerrei megsemmisítése
5843 22| megsemmisítése érdekében fekszik. A fõbíró úrra nézve, mi a
5844 22| A fõbíró úrra nézve, mi a részrehajlást illeti, kétség
5845 22| egyikre nézve valószínû, hogy a rabnak elítélése személyes
5846 22| személyes érdekében fekszik; a másik nyilván a törvényszék
5847 22| fekszik; a másik nyilván a törvényszék elõtt kinyilatkoztatja,
5848 22| ítélet nem mondathatik ki.~A lárma elnyomta az ügyész
5849 22| által tudassam! - kiáltott a félbeszakasztott, majdnem
5850 22| melyek között leginkább a fõbíró hangja vala kihallható,
5851 22| s égõ arcokkal hagyá el a szobát.~A zaj, mely e vitatkozás
5852 22| arcokkal hagyá el a szobát.~A zaj, mely e vitatkozás alatt
5853 22| mely e vitatkozás alatt a szobában, hol a törvényszék
5854 22| vitatkozás alatt a szobában, hol a törvényszék tartatott, támadt,
5855 22| mértékben vonta magára. A halk beszélgetések, melyeket
5856 22| beszélgetések, melyeket a hajdúk s pandúrok részint
5857 22| részint magok között, részint a tanúkkal, vagy a házhoz
5858 22| részint a tanúkkal, vagy a házhoz tartozó cselédekkel
5859 22| nemegyszer mondá sóhajtva a mellette álló kovácshoz: -
5860 22| kezeik közé kerülnie! - A többiek vegyületlen gyönyörûséggel
5861 22| gyönyörûséggel hallgaták a zajt, mely által az ítélõszék
5862 22| nyilvánossá vált. Tudva van, hogy a nyilvánosságnál polgári
5863 22| biztosítéka nincs; valamint a legerõsebb méreg - a kéksavany -
5864 22| valamint a legerõsebb méreg - a kéksavany - elveszti erejét,
5865 22| kéksavany - elveszti erejét, ha a nap sugarainak kitétetik:
5866 22| azonban nem hiszem, hogy a magyar demosnak azon tagjai,
5867 22| demosnak azon tagjai, kiket a tiszttartói lak folyosóján
5868 22| pillanatban gondoltak volna, s a gyönyörûség, mely minden
5869 22| látszott, ez általános érdeket. A folyosó kartámaszához dõlve
5870 22| szemei mozdulatlanul függtek. A kapu mellett neje, egyik
5871 22| mellette kisfia állt, és a zsivány elõtt eltûnt minden
5872 22| elõtt eltûnt minden egyéb.~A szegény asszony, mihelyt
5873 22| szegény asszony, mihelyt a törvényszék kezdetét vevé,
5874 22| törvényszék kezdetét vevé, ide a kapuhoz jött s bemenetelt
5875 22| megtagadták, megfeledkezve a dolog lehetetlenségérõl,
5876 22| szándékát.~Mind hasztalan, a fõbíró parancsa szerint
5877 22| fõbíró parancsa szerint a pandúrok lökdösve taszíták
5878 22| lökdösve taszíták vissza a tolakodót. Midõn a szegény
5879 22| vissza a tolakodót. Midõn a szegény Zsuzsi minden erõlködésnek
5880 22| kéréseiben, könyörületbõl, a nézõk egy része által pártoltatott,
5881 22| az udvarba nem jöhetett: a vasvillákkal felállított
5882 22| Viola látta mindezt, látta a kegyetlen módot, mellyel
5883 22| visszataszíttatott, látta a fájdalmat, mely e kedves
5884 22| kebléhez szorítva kedvesét, a szívnek dobogását érezheti,
5885 22| ember helyzetében, mi még a nem felette érzékeny õrökre
5886 22| teremtésre nézett.~Midõn a törvényszék szobájának ajtaja
5887 22| ajtaja megnyílt, s Völgyesy a folyosóra lépett, Viola
5888 22| meghallgatására hívatik, s vágyódott a pillanatra, mely után, mint
5889 22| lehet. - Vége van? - kérdezé a kijövõt.~- Még nincs - mondá
5890 22| mondá emez halkabban.~- S a teins úr elmegy?~- Nincs
5891 22| feleségemet ide eresszék. Ott áll a kapu mellett a nyomorult,
5892 22| Ott áll a kapu mellett a nyomorult, gyermekeivel,
5893 22| múlva halál fia, mit árthat a teins vármegyének, ha egy
5894 22| mélyen meghatva, s miután a kapunál Viola nejét s gyermekeit
5895 22| gondolatokba merülve elment.~A jelenetet, melynek a folyosón
5896 22| elment.~A jelenetet, melynek a folyosón állók most tanúi
5897 22| most tanúi voltak, midõn a szerencsétlen nõ gyermekeivel
5898 22| jött, nem fogom leírni. A szerencsétlenek nem szóltak,
5899 22| szerencsétlenek nem szóltak, de midõn a zsiványnak kisfia, sírva,
5900 22| zsiványnak kisfia, sírva, apjának a kötelektõl feltört egyik
5901 22| feltört egyik kezét csókolá, s a nõ reszketve megszorítá
5902 22| nõ reszketve megszorítá a másikat, s a rab halvány
5903 22| megszorítá a másikat, s a rab halvány arcain nehéz
5904 22| nehéz könnyek peregtek le: a nézõk között alig maradt
5905 22| egy szem szárazan.~Benn a szobában a táblabírák nemes
5906 22| szárazan.~Benn a szobában a táblabírák nemes indignációja
5907 22| Völgyesy szemtelenségét, a többiek közönyös tárgyakról
5908 22| szembetûnõbbé lõn.~Csak még a rab vallomásának aláírása
5909 22| melyeket ma Tengelyi írásairól a törvényszék elébe terjesztett,
5910 22| Macskaházy mondá, hogy csak az a kérdés, vajon e vallomásban
5911 22| nem e tárgyhoz tartozik, a törvényszék külön fogja
5912 22| nehézség nélkül írta oda nevét.~A per készen vala ítéletre,
5913 22| statáriumnál nem volt még; a báró talán huszadszor nézve
5914 22| huszadszor nézve óráját, a törvényszéket figyelmessé
5915 22| tevé, hogy három óra múlt, a hosszú koplalástól már feje
5916 22| röviden elõsorolva még egyszer a perbõl kivilágosodott tényeket,
5917 22| elõadását, hogy ez esetben a halálos ítéletrõl kétség
5918 22| asszony sem mondhatna mást. A báró udvariasan meghajtva
5919 22| Kislaky vala hátra még, s ki a jámbor öreget látá, amint
5920 22| székén körülfészkelõdve a bírák egyikétõl másikához
5921 22| kezeit éghez emelé, míg végre a sor reá került, s piros
5922 22| elõször elhalványultak, s a papír, melyet ujjaival sodorgatott,
5923 22| ítéletet mondjon ember felett!! A többiek kimondták ítéletöket,
5924 22| kimondták ítéletöket, de ha a szavazóknak csak egyike
5925 22| ellenkezõleg nyilatkozik, a rabnak élete mentve van,
5926 22| élete mentve van, nemcsak a jelen pillanatra nézve,
5927 22| nem számolhatna, miután a halálos félelem minden kínain
5928 22| szó, s ki e szerencsétlent a hóhérnak általadja, õ lesz. -
5929 22| másrészrõl bírói kötelessége, a közbátorság fenntartásának
5930 22| sok becsületes ember, csak a legszigorúbb eszközök által
5931 22| az ítéletet holnapra; ma a szerencsétlen exekúció úgysem
5932 22| holnap nem szánthatok.~- De a rabnak legalább is három
5933 22| elfogott pagátultimóval a teins úrnak adósa vagyok.
5934 22| mondá Kislaky nyugtalanul - a halálos ítéletnek kimondása
5935 22| mert bizony megítélnék.~A többiek bámulva néztek egymásra,
5936 22| tarthatá vissza magát, hogy a megvetést, melyet e gyengeség
5937 22| ki.~- Reánk nézve - szólt a lehetõségig nyugodtan az
5938 22| az ügyész - mindegy; ha a teins úr úgy kívánja, hogy
5939 22| hogy csak holnap ítélünk, a dolog közönyös, s én részemrõl
5940 22| közönyös, s én részemrõl csak a rab sorsának könnyítéseért
5941 22| nyugodtabban készülhet a halálra, megteheti rendeléseit,
5942 22| tekintet.~Zátonyi, midõn a hatást, melyet e szavak
5943 22| azonban ember ember marad, s õ a Macskaházy úr által mondottakat
5944 22| Macskaházy úr által mondottakat a teins törvényszék tapasztalt
5945 22| jobban nem tudja, miként a bírónak ítéleteiben személyes
5946 22| s önmegtagadással, soha a megyének benne helyzett
5947 22| megcsalni nem fogja. Sóskuty a humanitásról szólt hosszasan,
5948 22| mindjárt halálra ítéljék. A példának szüksége említtetett,
5949 22| említtetett, s az: hogy ki a gonosznak megbocsát, a jókat
5950 22| ki a gonosznak megbocsát, a jókat bünteti; mit tudom
5951 22| elmondott okok közül, melyek a halálos büntetés mellett
5952 22| elkövettettek s el fognak követtetni a megyében, ha a statáriális
5953 22| követtetni a megyében, ha a statáriális bíróságtóli
5954 22| bíróságtóli félelem megszûnik; míg a jámbor öreg megtámadva mindenfelõl,
5955 22| nehezen felsóhajtva kimondá a várt ítéletet.~- Isten látja
5956 22| hozzáfogott az ítélet írásához; a többiek minden módon fel
5957 22| követve, Violáné rohant a szobába.~A szegény asszony,
5958 22| Violáné rohant a szobába.~A szegény asszony, miután
5959 22| szegény asszony, miután a folyosóra jutott, kisebb
5960 22| könyörületbõl helyet engedének. A csend, mely a szobában,
5961 22| engedének. A csend, mely a szobában, hol a bírák együtt
5962 22| csend, mely a szobában, hol a bírák együtt ültek, mióta
5963 22| mióta Völgyesy elment, s a rab vallomását aláírta,
5964 22| vallomását aláírta, támadott s a mellette álló hajdúnak halk
5965 22| visszatarthatá.~- Irgalmat - kiáltott a szerencsétlen, Kislaky lábaihoz
5966 22| jelenettõl, fel akará emelni a térdelõt.~- Nem, nem - zokogá
5967 22| és gyermekem. Csókold meg a teins úr kezét, lám, tõle
5968 22| függ apád élete - mondá, a kis Pistát maga mellé húzva -,
5969 22| öljék meg apámat - sírt a kis Pista.~- Micsoda szemtelenség
5970 22| szemtelenség ez? - kiáltott Nyúzó - a teins törvényszék nem öl
5971 22| asszony - mondá Kislaky -, a bírónak nehéz, de szoros
5972 22| mindig térdelve -, hogy a büntetéstõl felmentsék.
5973 22| öljék meg... istenem, megint a szerencsétlen szót mondtam!
5974 22| maga mondta, hogy nem bánja a halált, oh, Viola sokszor
5975 22| gyermekeit; most, mióta a kis Pistát ismét megcsókolta,
5976 22| akar halni!~- Mire való ez a haszontalan asszonyi vinnyogás? -
5977 22| Kislaky szorult kebellel nézé a szerencsétlent, s szemeiben
5978 22| könny ragyogott, Sóskuty a legnagyobb türelmetlenséggel
5979 22| felgerjedését - mit neki a halál, egy perc s vége van;
5980 22| Zátonyi megjegyzé: hogy a gyermekekre nézve mindegy,
5981 22| Nem, nem - mondá Zsuzsi -, a teins uraknak az mindegy,
5982 22| térdeimen fogok csúszni a király elõtt, míg férjemnek
5983 22| egész mennyország nekem. A halál, az szörnyû!~- Két
5984 22| kimondtuk.~- Az ítéletet! a halálos ítéletet! - kiáltott
5985 22| ítélet - szóla feszült hangon a nõ -, ha én mondom, hogy
5986 22| ér semmit, mert Violának a halál nem büntetés, csak
5987 22| háromnegyed lesz - tevé hozzá a báró -, így holnapig maradhatunk
5988 22| válaszolt Zátonyi nyugodtan, s a szegény asszony egy sikoltással
5989 22| hallá, felolvastatott, s a törvényszék tagjai a kastély
5990 22| s a törvényszék tagjai a kastély felé indultak -,
5991 22| sedriát nem láttam - mondá a másik.~- Denique, ha a praeses
5992 22| mondá a másik.~- Denique, ha a praeses gyenge - jegyzé
5993 22| ember nem eszik sehol.~Míg a táblabírák így mulattak,
5994 22| mulattak, Kislaky távol a többiektõl mély gondolatokba
5995 22| többé! Miért mondtam ki a halálos ítéletet?~Oh, miért
5996 22| melyeknek teljesítésénél a jobb ember szívét borzadás
5997 23| 23~Midõn Völgyesy a törvényszéket elhagyva a
5998 23| a törvényszéket elhagyva a kastélyhoz visszatért, az
5999 23| nyitott levelet tartva, a másiknál valamivel elõbb
6000 23| másiknál valamivel elõbb járt. A nyugtalanság, mellyel majd
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10305 |