Fejezet

 6001 23|               bajszát pödré, látszott, hogy a hír, melyet hozott, nem
 6002 23|                   paripát vezetett körül, s a nemes állatok párolgásából
 6003 23|                által észre nem vétetik, már a házhoz közelített, midõn
 6004 23|               feltartá. - Vége van? - kérdé a legnagyobb felgerjedésben
 6005 23|                     bámulással - azt hivém, a törvényszék tagja voltál.~-
 6006 23|                   nélküli tagja - válaszolt a másik keserûen -, s elmentem,
 6007 23|                   hogy ezekrõl szóljunk. Ha a történteket tudni akarod,
 6008 23|                  öreg, fejét rázva -, elébb a ló, aztán az ember, elébb
 6009 23|            huszárrégula, s azután nem látja a teins úr, hogy Ákos úrfi
 6010 23|                 lenyergelé s megtisztogatta a lovász, a kocsisnak nem
 6011 23|                    megtisztogatta a lovász, a kocsisnak nem egy érdekes
 6012 23|                    érdekes szabályt közlött a paripatartás legjobb módjáról,
 6013 23|             módjáról, melynek bizonyításául a felejthetetlen sárgának
 6014 23|                     példáját hozá fel, mely a lipcsei csatában alatta
 6015 23|                   történt? - mondá, mihelyt a szobába jöttek, Kálmán -
 6016 23|                  Kálmán - miért hagytad oda a törvényszéket?~- Mert nem
 6017 23|                     nem akartam részt venni a gyilkolásban - szólt a másik,
 6018 23|                venni a gyilkolásban - szólt a másik, fel s alá járva szenvedéllyel -,
 6019 23|                    bosszú s alávaló érdekek a bírói hivatal szent palástja
 6020 23|                       mondá Kálmán, bámulva a szenvedélyes módon, mellyel
 6021 23|                 szenvedélyes módon, mellyel a máskor oly nyugodt Völgyesy
 6022 23|                     tûrték az alávalóságot. A gonoszok hatalma nem bennök,
 6023 23|                   hatalma nem bennök, hanem a jók gyengeségében fekszik.
 6024 23|                   mi nem merünk felszólalni a való mellett; emelt fõvel
 6025 23|                 nyúlnának, mi gyáván félünk a harctól, legfeljebb szavunkat
 6026 23|                    jósága ingó nád, mely ha a vész megragadta, hajlongva
 6027 23|                    lehet, röviden elbeszélé a történteket, személyes megsértéseit
 6028 23|          megsértéseit is, melyekért mihelyt a törvényszéknek vége lesz,
 6029 23|              elégtételt fog kívánni. Kálmán a lehetõ legnagyobb nyugtalanságban
 6030 23|                 Tengelyi irományait illeti, a perben nem fog említtetni,
 6031 23|                     elébe való; az egy, mit a halálos ítélet ellen felhozni
 6032 23|              felvilágosítás nem kívántatik, a rab halála bizonyos, fõképp
 6033 23|                 mint mindebbõl meglátszik - a bíráknak egy része azt személyes
 6034 23|                     Kálmán, fel s alá járva a szobában - s e levél, melyet
 6035 23|                    az alispántól? - kérdezé a másik.~- Nem - válaszolt
 6036 23|                  Olvasd magad - tevé hozzá, a levelet általadva, míg arcai
 6037 23|                Etelka nevénél elpirultak. - A levél így szólt:~Az irományok,
 6038 23|                  Tengelyitõl elraboltattak, a legnagyobb fontosságúak.
 6039 23|               alávalónak kezei közt vannak. A rablást nem Viola követte
 6040 23|                     viszonyok között akárki a világon; szörnyû volna gondolni,
 6041 23|                   életemben önhöz teszek, s a nemes mód, mellyel magát
 6042 23|                    nemes mód, mellyel magát a tisztújítás alatt Tengelyi
 6043 23|                    megerõsít mindenben, mit a törvényszék alatt gyanítottam.~-
 6044 23|                   növekedõ nyugtalansággal, a másik. - Lemegyek egyenesen
 6045 23|                 másik. - Lemegyek egyenesen a törvényszékhez, s megmondom
 6046 23|          Macskaházynak: hogy gazember, hogy a tolvaj õ, hogy...~- Nyugodtan,
 6047 23|                 pillanatban lépett be János a hírrel, hogy a teins urak
 6048 23|                     be János a hírrel, hogy a teins urak már jõnek, s
 6049 23|                   hozzák, még szó sem volt. A puszta jó három órányira
 6050 23|               Persze, mert nem tudtam, hogy a teins úr a pusztán van -
 6051 23|                     tudtam, hogy a teins úr a pusztán van - mondá János -,
 6052 23|                  miután el van ítélve?~- Ha a teins úr Etelka kisasszony,
 6053 23|                javítá ki magát János, midõn a pirosságot, mely Kálmán
 6054 23|                     tehetem.~- No, akkor ez a kis ítélet nem nagy baj.
 6055 23|                   mondá János mosolyogva -, a teins urak különben nem
 6056 23|                     õt megszabadítani. Hisz a teins úr itthon van, pincéje
 6057 23|                   az ember annyi esztendeig a császárt szolgálta, csak
 6058 23|                     De csengetnek, menjenek a teins urak enni, másképp
 6059 23|                    huszár -, mikor az ember a császárt szolgálta annyi
 6060 23|               gondolá magában tovább, midõn a szobából kiment -, azt se
 6061 23|                   Kálmán s Etelka szép pár, a fiú jól illik házunkhoz. -
 6062 23|                  illik házunkhoz. - S ezzel a tiszttartólak felé indult,
 6063 23|                      Az ebéd, mint olvasóim a történtek után gondolhatják,
 6064 23|                 után gondolhatják, nem vala a vígabbaknak egyike. Völgyesy
 6065 23|              gondolataikba ültek székeiken. A vendégszeretõ háziasszony
 6066 23|             senkinek, s nem kért engedelmet a rossz fõzésért, ámbár a
 6067 23|                     a rossz fõzésért, ámbár a sült, mely jó három órával
 6068 23|                      hogy sokat ne mondjak, a legbarnábbak közé tartozott;
 6069 23|            tartozott; s az öreg Kislaky, ki a nején történt változást
 6070 23|               változást észrevevé s megérté a szemrehányó tekintetet,
 6071 23|              elkövettek ugyan mindent, hogy a jó kedvet, mely kívülrõl
 6072 23|                 belülrõl azzal pótolják, mi a szentírás szerint az emberi
 6073 23|                 felderíti, de anélkül, hogy a hatalmas poharak, melyeket
 6074 23|               poharak, melyeket kiürítének, a két érdemes úriemberre más
 6075 23|            mérgesebb ráncokba szedte arcát, a másik nagyokat ásított.~
 6076 23|              ásított.~Mindenki örült, midõn a hosszú ebédnek vége lett,
 6077 23|                   türelmetlenségét, mihelyt a többiek felkeltek. Völgyesyvel
 6078 23|             felkeltek. Völgyesyvel odahagyá a termet.~- No, hogy vagyunk,
 6079 23|                    öreg huszárt meglátá, ki a folyosón pipázva állt.~-
 6080 23|                     teins uram! - válaszolt a megszólított - jerünk szobájába,
 6081 23|                      Hát azt gondolod, hogy a szerencsétlent megmenthetjük? -
 6082 23|                      szólt az elõbbi, midõn a szobába jöttek.~- Semmi
 6083 23|                     válaszolt János -, akit a kommandáns valami várba
 6084 23|                    vagy mit is mondok, akit a profusz, mert hisz most
 6085 23|                     hisz most teins uraimék a profuszok, ki akar ereszteni,
 6086 23|                        Hát csak úgy - mondá a huszár halkabb, majdnem
 6087 23|                 mellette szegény felesége s a gyermekek, úgy dideregve
 6088 23|                isten úgyse szép gyerek mind a kettõ, a kisebbik mindig
 6089 23|                   szép gyerek mind a kettõ, a kisebbik mindig mosolyog
 6090 23|                  Hát amint mondtam, mihelyt a tiszteletes úr ezt látta,
 6091 23|                   hogy valóságos kínzás, és a királyi parancsolatban az
 6092 23|                     áll: hogy ha hideg van, a rabot szabad ég alatt tartani
 6093 23|                 magamban én: ej, be okos ez a parancsolat! mert már töprenkedni
 6094 23|                    kezdtem magamban, ha itt a fészer alatt marad, hogy
 6095 23|                   szabadíthatjuk meg? mikor a szamarak négy lámpást állítottak
 6096 23|                      hanem csak azt mondtam a tiszttartónak, ki maga is
 6097 23|                   bizony csak biztosabb, ha a rabot zár alatt tartják.~-
 6098 23|                mindenfelõl nézik és látják, a legerõsebbnek elvész bizodalma.
 6099 23|                  Csak tegyék egyszer Violát a polyvakamarába, mert a tiszttartó
 6100 23|               Violát a polyvakamarába, mert a tiszttartó mondta, hogy
 6101 23|                     szinte türelmét vesztve a huszár hosszadalmasságán.~-
 6102 23|                     úgy, teins uram - szólt a huszár, még halkabban suttogva,
 6103 23|                   suttogva, mint azelõtt -, a polyváskamara a tiszttartó
 6104 23|                  azelõtt -, a polyváskamara a tiszttartó házának túlsó
 6105 23|                    házának túlsó végén van. A magtárból, mely a ház másik
 6106 23|                végén van. A magtárból, mely a ház másik oldalán áll, ajtó
 6107 23|                  áll, ajtó nyílik egyenesen a tiszttartó pallására, nemde?~-
 6108 23|                  érdekkel - tovább!~- Nohát a magtárból a tiszttartó pallására,
 6109 23|                 tovább!~- Nohát a magtárból a tiszttartó pallására, mint
 6110 23|                  nem csináltattam volna, de a tiszttartó úrnak kommoditására
 6111 23|                  mindig türelmetlenebbül.~- A magtárkulcs - folytatá az
 6112 23|                       édesanyjánál van, azt a teins úr megszerzi, ugye?~-
 6113 23|                    Éjszaka, ha valamennyien a házban alszanak, elmegyünk
 6114 23|                  házban alszanak, elmegyünk a magtárba, onnan az ajtón
 6115 23|                    onnan az ajtón keresztül a tiszttartó pallására, onnan
 6116 23|                 tiszttartó pallására, onnan a kamara fölébe. A kamara
 6117 23|                      onnan a kamara fölébe. A kamara csak úgy ragasztatott
 6118 23|                kamara csak úgy ragasztatott a házhoz, s padlása csak deszkázva
 6119 23|                   deszkát, létrát eresztünk a szobába, melyen Viola feljön,
 6120 23|                  feljön, s velünk vissza ki a magtár ajtaján. Ha egyszer
 6121 23|                     Völgyesy megvallá, hogy a terv kétségen kívül a legjobb,
 6122 23|                  hogy a terv kétségen kívül a legjobb, mit e körülmények
 6123 23|                    elõtti volna.~- Ha Viola a kamarában és a magtár kulcsa
 6124 23|                     Ha Viola a kamarában és a magtár kulcsa kezemben van -
 6125 23|               kezemben van - mondá János -, a többiekért jót merek állni.
 6126 23|                 többiekért jót merek állni. A kamarának nincs ablaka,
 6127 23|                      jegyzé meg Völgyesy. - A tiszttartó, ki a palláson
 6128 23|                Völgyesy. - A tiszttartó, ki a palláson minden zajt meghallhat
 6129 23|                       válaszolt megvetéssel a huszár. - A kommisszárius
 6130 23|                     megvetéssel a huszár. - A kommisszárius betegen fekszik,
 6131 23|         kommisszárius betegen fekszik, s ha a teins úr a fõbírót s esküdtet
 6132 23|                    fekszik, s ha a teins úr a fõbírót s esküdtet leitatja,
 6133 23|                     dolog, s mint jó háziúr a strázsáknak bort adat, hogy
 6134 23|                 strázsáknak bort adat, hogy a hideg éjszaka meg ne fázzanak:
 6135 23|                    éjszaka meg ne fázzanak: a tiszttartó lármát üthet,
 6136 23|                    De ettõl nem kell félni: a tiszttartó, ha egyszer fekszik,
 6137 23|               könnyen kel fel ágyából. Csak a kulcsot kapjuk meg, s azután
 6138 23|               Völgyesyt magával híva, ismét a terembe visszasietett. -
 6139 23|            visszasietett. - Mégis jó fiú az a Kálmán - gondolá az öreg
 6140 23|                magában, míg lassú léptekkel a tiszttartólak felé indult -,
 6141 23|                  találunk kisasszonyunknak.~A teremben az elsõbbieken
 6142 23|                  találák, ki miután kérését a törvényszék tagjai elébe
 6143 23|                   melyeket fõképp Zátonyi s a báró kérése ellen tettek;
 6144 23|                   az elsõ, mert mint mondá, a nép fogalma szerint statáriális
 6145 23|               szabad ég alatt kell tartani; a második, mert ez úri háznak
 6146 23|                   okozni nem volna illõ. De a tiszteletes kívánata Kálmán
 6147 23|                 Macskaházy nyájasan -, hogy a rab szobába zárássék. Az
 6148 23|                  szól, s Viola, úgy hiszem, a hideg szelet, mely künn
 6149 23|                  Macskaházy sóhajjal, midõn a rossz hatást, melyet a fõbíró
 6150 23|                midõn a rossz hatást, melyet a fõbíró szavai, esküdtjét
 6151 23|             mindenkire tettek, észrevevé -, a dolog nagyon is komoly.
 6152 23|                  ugyan szükségesnek, fõképp a felsõbb utasítás értelmében
 6153 23|           értelmében nem tartom annak, hogy a rab más helyre tétessék
 6154 23|                   kívánatát - feltéve, hogy a biztosságról gondoskodva
 6155 23|                bezárható állapotban, s hogy a szükséges strázsák felállítása
 6156 23|                    el ne mulasztassék.~- Ha a teins urak parancsolják -
 6157 23|             parancsolják - szólt most közbe a tiszttartó, ki Vándory után
 6158 23|                   után szinte feljött -, én a rabot oly helyre tudom tenni,
 6159 23|                 mindjárt gondoltam, ez lesz a legjobb.~Vándory felsóhajtott.~-
 6160 23|            felsóhajtott.~- Nem, nem - mondá a tiszttartó -, pincénkben
 6161 23|                     nem ereszthetek senkit, a teins uraságnak jószágára,
 6162 23|                bízatott, vigyáznom kell; de a pelyváskamarába. Az lakattal
 6163 23|                   miután megjegyzésök: hogy a kamarát nem fûthetni, még
 6164 23|            fontosnak, határozattá lõn, hogy a rab a kamarába zárassék,
 6165 23|                 határozattá lõn, hogy a rab a kamarába zárassék, s maga
 6166 23|             esküdtjével s Macskaházyval, ki a rab biztosságáról tulajdon
 6167 23|             meggyõzõdni, elkísérék Vándoryt a tiszttartó házához, hogy
 6168 23|            Kálmánhoz, midõn hátrább maradva a többieket követék -, mikor
 6169 23|                  többieket követék -, mikor a hideg kamara mellett nyilatkozál,
 6170 23|                       Igazságod van - szólt a másik, homlokára csapva -,
 6171 23|                  helyre hozom; ha meglátjuk a kamarát, annyit mondok ellene,
 6172 23|              magukra, s ha pelyváskamarátok a legrosszabb hely házatokban,
 6173 23|                      Völgyesynek e jóslatát a történet igazolá: s miután
 6174 23|                     jó matériából épültek-e a falak? s a tiszttartó méltósággal
 6175 23|             matériából épültek-e a falak? s a tiszttartó méltósággal megjegyezte:
 6176 23|                     s kevés szalma vitetett a kamarába, az ajtó elébe
 6177 23|                     teljes megelégedésével, a jéghideg kamarában maradt
 6178 23|                     vonult, s míg Zátonyi s a báró fel s alá járva egy
 6179 23|                   vetve az asztal felé, hol a tarokk-kártyák feküdtek,
 6180 23|                  játszáshoz fogjanak; addig a háziúr fejét kezére támasztva
 6181 23|               mellette, s majd férjét, majd a kandalló ropogó tüzét nézve,
 6182 23|                 felsóhajtott, de nem szólt. A jó asszonynak magának is
 6183 23|                      Vére lelkemen fekszik.~A jó asszonynak szíve megesett
 6184 23|                      azzal vigasztalá: hogy a feleletteher, ha csakugyan
 6185 23|                  részt, s bizonyosan mindig a törvények s meggyõzõdése
 6186 23|                meggyõzõdése szerint, s amit a többség határoz, az történik.
 6187 23|                     történik. Oly eset, hol a rabnak élete csak egy ember
 6188 23|                      Az ítélet feljebb megy a királyi táblához, a felséghez,
 6189 23|                    megy a királyi táblához, a felséghez, s ha végre a
 6190 23|                     a felséghez, s ha végre a gonosztevõ a legkeményebb
 6191 23|                     s ha végre a gonosztevõ a legkeményebb büntetést kapja
 6192 23|                     nem tehet magának, hogy a rab halálának õ maga volt
 6193 23|                 kimondása kívántatott, hogy a rab rendes bíráinak adassék
 6194 23|                  hozzá?!~- De ha így veszed a dolgot - mondá Kislakyné,
 6195 23|                   halálra?~- Miért? - szólt a háziúr, felkelve székérõl
 6196 23|                     nevetségessé teszem, ha a zsiványt el nem ítélem,
 6197 23|              ellentállni; mert Macskaházy s a többiek azt kiabálák, hogy
 6198 23|                     hogy ha Viola vallomása a perhez csatoltatik, Rétyék
 6199 23|                     fel - mondá gondolkozva a nõ.~- Én sem - válaszolt
 6200 23|                   igazsága van; most, midõn a dolgot nyugodtan átgondolom,
 6201 23|               magamnak is úgy látszik, hogy a jegyzõkönyv nem rendesen
 6202 23|                   Kálmán, ki azalatt halkan a szobába lépve, apjának végszavait
 6203 23|                  lelkét terhelni nem fogja.~A szülék bámulva megfordultak. -
 6204 23|                   még más lehetõségek is.~- A statáriumnál nincs felebbvitel -
 6205 23|                        Dehogy nincs - mondá a fiú -, azon felebbvitel,
 6206 23|                     földi dolgoknál megvan. A felebbvitel a jövõhöz.~-
 6207 23|             dolgoknál megvan. A felebbvitel a jövõhöz.~- Nem értelek -
 6208 23|                  kedves anyám. Fellebbezzük a pert. Ha Viola kiszabadul,
 6209 23|                    isten elébe kerül, s ott a mai törvényszéknek ítélete
 6210 23|                  által fog megvizsgáltatni. A dolog törvényesen lehetetlen;
 6211 23|                 azokat, melyeket kebleikben a világra hoztak, elfeledik:
 6212 23|                  öreg Kislaky, kinek arcain a rövid örömsugár után, mely
 6213 23|                     bízd rá - szakítá félbe a szólót neje -, mihelyt Kálmán
 6214 23|                     szóla nevetve Kálmán -, a termékeny fiatal ész, mely
 6215 23|                     talált, az öreg János s a vén Peti cigány esze volt;
 6216 23|                   cigány esze volt; azonban a mód azért jó marad. - S
 6217 23|               melynek végrehajtása Violának a kamarába záratása által
 6218 23|                     fontos dolog szükséges: a pince- és a magtárkulcs.
 6219 23|                dolog szükséges: a pince- és a magtárkulcs. Magyarországban,
 6220 23|                    pincénket, adass tokajit a hajdúknak, ha szükséges,
 6221 23|                   nagy léptekkel, látszólag a legnagyobb felgerjedésben
 6222 23|                      Hatalmamban állt, hogy a szerencsétlent megmentsem,
 6223 23|          szerencsétlent megmentsem, egészen a maga rendén, törvényesen
 6224 23|          szenvedélyességét. Már azt is, mit a tisztújításnál Tengelyiért
 6225 23|              másképp gondolkozik. - S evvel a János által vett levelet
 6226 23|                   szólt az öreg, visszaadva a levelet -, célod szent s
 6227 23|                    sikeréhez más, mint hogy a hajdúk lerészegedjenek,
 6228 23|                    éjjel Nyúzót s esküdtjét a szobában tartsuk? Az ajtó,
 6229 23|             szobában tartsuk? Az ajtó, mely a magtárból a tiszttartó pallására
 6230 23|                   Az ajtó, mely a magtárból a tiszttartó pallására vezet,
 6231 23|                 tiszttartó pallására vezet, a mi oldalunkról van bezárva:
 6232 23|                   nincs nehézség, nálam van a pince- s magtárkulcs!~-
 6233 23|                mondá Kálmán nevetve -, hogy a büntetõ kereset közgyûlésen
 6234 23|                    S mit féljünk? nálam van a pince- s magtárkulcs! -
 6235 23|               magtárkulcs! - S ezzel Kálmán a kulcsokat, melyeket elébb
 6236 23|                  Boldog! - sóhajta Kislaky, a kandalló mellé ülve - csak
 6237 23|                 nyugodtan ne aludhassék.~És a jámbor házaspár hallgatva
 6238 23|                    mellett, míg az asszony, a vacsorára teendõ készületekre
 6239 23|                     számos contrájok között a háziúrról, a fõfájásáról,
 6240 23|               contrájok között a háziúrról, a fõfájásáról, mely állítólag
 6241 24|                  még kísérleteket sem tett. A többiek, a bárót sem véve
 6242 24|           kísérleteket sem tett. A többiek, a bárót sem véve ki, nagy
 6243 24|               fiatal gazdájok kívánatát. De a fõbíró, mint szikla, melyen
 6244 24|                 fõbíró, mint szikla, melyen a zápor nyom nélkül patakzik
 6245 24|                     le, mint sziget, melyet a tenger árjai hasztalan mosnak,
 6246 24|                     árjai hasztalan mosnak, a legjobb vörös s fehér bor
 6247 24|                     vendégei máskor kaptak, a legerõsebb egri- s hegyaljaival
 6248 24|                  hegyaljaival cserélje fel. A fõbíró nem is tartozott
 6249 24|                 mint mondani szoktuk - soha a gyengeség erõt nem vesz,
 6250 24|                    helyheztetni kívánná; de a gyûlölt Völgyesynek jelenléte,
 6251 24|                    intései, leginkább pedig a nemes dicsvágy, hogy eddig
 6252 24|                  tökéletesen ellensúlyozták a bornak hatását, hogy ivási
 6253 24|                    ivási remekletei után is a részegségnek még semmi nyomai
 6254 24|                    nézé Macskaházyt, ki épp a kártyákat keveré, a lármára
 6255 24|                     épp a kártyákat keveré, a lármára felnézett s megjegyzé,
 6256 24|                   eset, melyet ma láttak. - A tizenhatodik, melynél életemben
 6257 24|                  valamit.~- Az nem tartozik a dologhoz - mondá haragosan
 6258 24|                esküdtemet...~- Nem tartozik a dologhoz - szakítá félbe
 6259 24|                     statáriális eljárásban? A törvényszék együtt marad,
 6260 24|                  Bolondság! ez sem tartozik a dologhoz - válaszolt a másik,
 6261 24|             tartozik a dologhoz - válaszolt a másik, fejét haraggal rázva -,
 6262 24|                  Bolondság! - szakítá félbe a táblabíró, a kiosztott kártyákat,
 6263 24|                  szakítá félbe a táblabíró, a kiosztott kártyákat, melyeket
 6264 24|                    kivel beszél s hol szól. A hely szentségét vegye figyelembe,
 6265 24|                  tréfa! semmi nevetség! míg a gonosztevõ kivégezve nincs,
 6266 24|                 statárium...~- Ne kiabáljon a teins úr úgy - harsoga a
 6267 24|                    a teins úr úgy - harsoga a fõbíró, betartva füleit.~-
 6268 24|                     kandidáltak alispánnak.~A báró, ki a vitatkozás alatt
 6269 24|          kandidáltak alispánnak.~A báró, ki a vitatkozás alatt kártyáit
 6270 24|                   hatalmas játékra készült, a lehetõ legnagyobb türelmetlenséggel
 6271 24|              vitájok keserûségét nevelje, s a fõbíró Völgyesy ajkai körül
 6272 24|                      úgyis elveszted.~- Áll a fogadás, ide a poharakkal.~
 6273 24|             elveszted.~- Áll a fogadás, ide a poharakkal.~Kálmán alig
 6274 24|                    mindent elkövetett, hogy a fogadás visszavonassék;
 6275 24|                  felhajtott utána hármat, s a játék valamivel lármásabban
 6276 24|                    kisebb sikerrel mûködött a hajdúk s õrök között, úgyhogy
 6277 24|                     valaki az udvarban, kit a legnagyobb hízelgõ józannak
 6278 24|                  józannak mondhatott volna.~A rabnak kamarájában, melynek
 6279 24|           uralkodott. Miután Vándory, ki õt a vallás vigasztalásaival
 6280 24|                     vallás vigasztalásaival a halálhoz elkészítette, távozott,
 6281 24|              fülöket az ajtóhoz tevék, csak a halk suttogást vevék észre,
 6282 24|              suttogást vevék észre, melyben a két szerencsétlen egymástól
 6283 24|                   egymástól végbúcsút vett, a fõbírónak szigorú parancsolata
 6284 24|                  megengedve akárkinek, hogy a rabbal szólhasson.~E külsõ
 6285 24|                    melynek most elébe megy. A pillanattól, hol a sz.-vilmosi
 6286 24|                    megy. A pillanattól, hol a sz.-vilmosi erdõben megfogatott,
 6287 24|                ebbeli fáradsága sikertelen. A halál végre mi más, mint
 6288 24|                   legalább nyugodtabbak, ha a szerencsétlenség, melynek
 6289 24|                 talán gondolják. - Valamint a rosszabb római imperátorok
 6290 24|                   korában bámulattal látjuk a könnyûséget, mellyel annyian
 6291 24|                 életöktõl majd önként, majd a zsarnok parancsolatára megváltak,
 6292 24|               tüneménynek okait nem annyira a stoa tanainak befolyásában,
 6293 24|                   vajmi sokszor nem éri fel a fáradságot, mellyel érte
 6294 24|                   Maga Violának neje, mikor a halálos ítéletnek meghallása
 6295 24|                   látva, valaki gondolhatá. A fenyegetõ vész, mely fejök
 6296 24|                  mitõl félniök kellene; - s a végsõ reménnyel eltûnik
 6297 24|                     felzavarák e nyugalmat. A vén katona eleinte feltette
 6298 24|            szándékát nyilatkoztatá ki, hogy a szegény embereket tovább
 6299 24|            állapotukban hagyni nem akarja - a teins úr mindent elrontana.
 6300 24|                    egészt maga kilocsogá, s a leírhatlan boldogság kifejezését
 6301 24|                     kifejezését látva, mely a szerencsétlennek arcain
 6302 24|                     ha e pillanatban valaki a szobába lép, Zsuzsi szerencsés
 6303 24|             számításainkról, nem sakkjáték. A legildomosabb játszó, tudva,
 6304 24|            ügyességétõl, hanem nagy részint a sorstól vagy véletlentõl
 6305 24|                tervét? Midõn az öreg huszár a szobába lépve, hol Violáné
 6306 24|                   Violáné gyermekeivel ült, a halvány asszonyt látá, ki
 6307 24|                  vevé észre beléptét; midõn a kis Pista vörösre sírt szemekkel
 6308 24|                 szemekkel elébe lépett s õt a gyermek ellentállhatlan
 6309 24|                     vigasztalja õt, s midõn a gyermek Zsuzsi karjai között
 6310 24|                gyermek Zsuzsi karjai között a neszre felébredett, s mosolygva
 6311 24|             ajkaihoz szorítva felsóhajta: - A szegény nyomorult nem tudja,
 6312 24|                 özvegy nem lesz... - s csak a bámuló tekintetbõl, melye
 6313 24|                    vevé észre, mit mondott.~A titkot e szavak után már
 6314 24|                  lehetett többé megtartani; a kis Pista kiküldetett tehát,
 6315 24|                  óra múlva, mikor az urak s a strázsák hortyognak, pedig
 6316 24|                pedig derekasan feltöltöttek a garatra, férjed szabad lesz,
 6317 24|                     kell mindjárt lemondani a világról, nem kell kétségbeesni.
 6318 24|                egész arca mosolygott, midõn a kisdedet vigyázva kezeibe
 6319 24|                  nem láttam... s hogy nevet a csintalan, mintha százszor
 6320 24|                    egy ily gyermekért, mint a tied... mind a kettõt od’
 6321 24|             gyermekért, mint a tied... mind a kettõt od’adnám biz én egyetlenegyért.
 6322 24|               egyformán szeretném akkor is. A gyermek mikor kicsi, mind
 6323 24|                      fürgék, elevenek, mint a kis halak, s késõbb a felébõl
 6324 24|                  mint a kis halak, s késõbb a felébõl is béka válik.~János
 6325 24|                  János ekkor közelgeni látá a kis Pistát, ki Vándoryval
 6326 24|           hamarjában azon intést adva, hogy a világért el ne árulja magát,
 6327 24|                    aggodalmak között, midõn a szobát elhagyá s meggondolá
 6328 24|                    egészen felesleges volt. A jó hír, melyet Violánénak
 6329 24|               szíveiket. Ez természetünk... a lombatlan fa nyugodtan áll,
 6330 24|               lombatlan fa nyugodtan áll, s a legerõsebb szél alig ingatja
 6331 24|                  alig ingatja száraz ágait; a zöld sudarak remegve hajlonganak
 6332 24|                 sudarak remegve hajlonganak a leggyengébb szellõ érintése
 6333 24|               gondolhata egyebet, mint hogy a szilárd férfiún végre a
 6334 24|                     a szilárd férfiún végre a haláltóli félelem erõt vett.
 6335 24|                biztos kilátás nyílt elõtte. A kislaki gulyásnak öccse,
 6336 24|        bizonyítványát s elbocsátó levelét s a megyétõl útlevelét megkapta,
 6337 24|                 nejével s három gyermekével a harmadik vármegyébe készült,
 6338 24|                  hajszálon?... Ha valakinek a házban eszébe jut, hogy
 6339 24|                     házban eszébe jut, hogy a tiszttartó padlását a magtártól
 6340 24|                  hogy a tiszttartó padlását a magtártól csak egy ajtó
 6341 24|                    egy ajtó választja el, s a magtár elébe õrök állíttatnak?
 6342 24|                  elébe õrök állíttatnak? ha a dörömbölésre, melyet a padlás
 6343 24|                   ha a dörömbölésre, melyet a padlás deszkáinak felfeszítése
 6344 24|                    felfeszítése okozni fog, a strázsák felébrednek? -
 6345 24|                    lehetõség, s mindeniknél a boldogság helyett, melyet
 6346 24|              szobájába viteté, Macskaházy s a tiszttartó kíséretében,
 6347 24|                 arcain, tíz óra felé lépett a kamarába. - A változás,
 6348 24|                   felé lépett a kamarába. - A változás, mely Violán történt,
 6349 24|                 semhogy fõképp Macskaházy s a tiszttartónak figyelmét
 6350 24|                     volna... s miután Nyúzó a kamarában körüljárva, a
 6351 24|                     a kamarában körüljárva, a falakat a legnagyobb figyelemmel
 6352 24|             kamarában körüljárva, a falakat a legnagyobb figyelemmel tapogatta
 6353 24|                     figyelemmel tapogatta s a szalmát botjával felturkálta,
 6354 24|               szalmát botjával felturkálta, a tiszttartó neki fülébe súgá,
 6355 24|           tiszttartó neki fülébe súgá, hogy a zsivány egész bátorságát
 6356 24|                       Ugyebár, hát hol most a bátorság, Viola?... Miért
 6357 24|                      Teins uram - válaszolt a megszólított, ajkait harapva -,
 6358 24|             megszólított, ajkait harapva -, a lépés, melyre készülnöm
 6359 24|                    majd felnõnek - folytatá a fõbíró jókedvûen -, oda
 6360 24|                    készülj holnap reggelre.~A rab, kiben e pillanatban
 6361 24|                     remegve megölelte õt, s a szerencsétlen asszony nem
 6362 24|                   azzal vége. - Zsuzsi, kit a fõbíró, midõn szava nem
 6363 24|       kiigazíttatott, hova õt Macskaházy és a tiszttartó követték. Nyúzó
 6364 24|                   percig megállt, s szemeit a rabra függesztve, megelégedett
 6365 24|                   nézé sápadt arcvonásait s a remegést, melyet ajkai körül
 6366 24|                    ki akasztatja fel holnap a másikat? Megígértük egymásnak,
 6367 24|                  szavamat tartom. - S ezzel a fõbíró kiment, s az ajtót
 6368 24|                    ajtót bezárta maga után.~A tömlöc ajtaja mellé, mint
 6369 24|                  ajtaja mellé, mint mondám, a két legjózanabb õr állíttatott
 6370 24|             állíttatott fel; miután azonban a regényíró is a valószínûség
 6371 24|               miután azonban a regényíró is a valószínûség keskeny korlátai
 6372 24|                     éppen sóhajtva panaszlá a tiszttartónak, miként ura
 6373 24|                     ház részeg, midõn Nyúzó a rabtól kijött.~- Ki részeg?
 6374 24|                    részeg? - mondá mérgesen a szólóhoz fordulva, kinek
 6375 24|                 csak, leitták magokat, mint a csap.~- Igazság! - kiáltott
 6376 24|           semmirekellõk, felakasztatlak. Ha a zsivány elszökik, egyik
 6377 24|                embernek, elinni eszét, mint a vadállat.~Az õrök természetesen
 6378 24|                    ajtót lakattal bezárván, a kulcsot magával viszi, mit
 6379 24|            mennyivel inkább észrevevé, hogy a kulcs Macskaházy által azért
 6380 24|               józanságához bizodalma nincs. A fõbíró tehát önzsebébe dugta
 6381 24|                fõbíró tehát önzsebébe dugta a kulcsot, s nem kevés káromkodással,
 6382 24|                  káromkodással, mely között a részegség ocsmány bûne ellen
 6383 24|                   minden ismét csendes lõn. A bírák nehéz fáradalmaik
 6384 24|                     után ágyaikba vonultak. A kapunál s ház körül felállított
 6385 24|                   felállított õrök, mihelyt a fõbíró távozott, lefeküdtek,
 6386 24|                     távozott, lefeküdtek, s a kislaki bor dicséretét hortyogák.
 6387 24|                   bor dicséretét hortyogák. A tiszttartó fejére húzta
 6388 24|                     bújt... s habár Violáné a bizonytalanság minden kínaival
 6389 24|                     szobáját, alig várhatva a pillanatot, melyben terve
 6390 24|                   minden hallgatott, s csak a kutyák, melyek a faluban
 6391 24|                     s csak a kutyák, melyek a faluban idõrõl idõre felszólaló
 6392 24|         ugatásaikkal az ünnepélyes csendet.~A rab kamarájában szinte minden
 6393 24|                elébe állított õrök, mihelyt a félelem, melybe a fõbíró
 6394 24|                   mihelyt a félelem, melybe a fõbíró által hozattak, hatni
 6395 24|             megszûnt, nagyokat ásítva várák a pillanatot, melyben mások
 6396 24|                   Az éj sötét s hideg vala. A felhõk, melyek az eget egész
 6397 24|                 nedves ködfátyolt borítának a tér felett, s noha mindketten
 6398 24|                    felmelegíték gyomraikat, a nedvesség, mely ruhájokon
 6399 24|                 kívülrõl jött, gyõzni kezde a nemesebb nedvek felett,
 6400 24|                     magában rejtett, s noha a katonaviselt hajdú nyugodtan
 6401 24|                     sóhajtozva panaszkodott a hideg ellen, melyben ha
 6402 24|            lépésnyire sem lehetett látni, s a külsõ õrökkel, kik mind
 6403 24|               találkozott, ki Viola lovával a kert kerítése megett várt.
 6404 24|                      fogókat, szóval minden a padlás felfeszítéséhez szükséges
 6405 24|                 elõtt lovaival s szekerével a szérûskertnél lesz, hogy
 6406 24|                    Viola nejét s gyermekeit a fõbíró hatalmában hagyni
 6407 24|                 Viola jó lovát megsimogatva a kerítéshez kötötte s Petinek
 6408 24|                     Petinek meghagyta, hogy a magtár közelében rejtezzék
 6409 24|                    rejtezzék el: maga ismét a kamara elõtt álló õrökhöz
 6410 24|          összefoghassa, puskáját maga mellé a földre fektette.~- Persze -
 6411 24|                       Ki tehet róla - mondá a másik -, mikor parancsolat?~-
 6412 24|                égett bort adatott, fenn áll a szobában, még majdnem az
 6413 24|                    elment, s Kálmántól, kit a dolgok állásáról tudósított,
 6414 24|                   kortyot nyelt s azt elõbb a hajdúnak, azután a másik
 6415 24|                    elõbb a hajdúnak, azután a másik õrnek odanyújtá -,
 6416 24|                   mind csak onnan van, mert a házban nincs senki, aki
 6417 24|                kommandírozni tudna. Ha akár a fõbíró, akár másvalaki ezek
 6418 24|                        szólt az õr elijedve a kilátástól, hogy az egész
 6419 24|                  kivel váltsanak fel, mikor a többiek mind alszanak.~-
 6420 24|                     Add ide még egyszer azt a palackot, még mindig fázom -
 6421 24|                támaszkodott.~János, mielõtt a kívánt palackot odanyújtá,
 6422 24|                  innék, s e cselekvés által a hajdút példája követésére
 6423 24|         felváltásukra jõni nem fog.~Azalatt a palack mindig kézrõl kézre
 6424 24|                tovább s mindjárt lefekszik; a hajdú is, bár a szigorú
 6425 24|                  lefekszik; a hajdú is, bár a szigorú parancsolatról szólt,
 6426 24|                  sem vagyok álmos, menjenek a fészer alá, s feküdjenek
 6427 24|                    fészer alá, s feküdjenek a száraz szalmára, ha érzem,
 6428 24|            kialusszák magukat, s holnap, ha a szolgabíró jön, ébren lehetnek.~
 6429 24|                  ébren lehetnek.~Ez ajánlat a paraszt-strázsától azonnal,
 6430 24|                 paraszt-strázsától azonnal, a hajdú által, kiben régi
 6431 24|                     s János rövid idõ múlva a fészerbõl hortyogást halla,
 6432 24|                    letevé fegyverét, melyet a hajdútól általvett, s halkan
 6433 24|                hajdútól általvett, s halkan a fészerhez lopódzott. Meggyõzõdvén,
 6434 24|              mindkét õr már alszik, azonnal a magtárhoz sietett, hol Peti
 6435 24|                  sietett, hol Peti s Kálmán a legnagyobb türelmetlenséggel
 6436 24|                    János lehúzta csizmáit - a cigánynak erre nem volt
 6437 24|                   volt szüksége -, s miután a lépcsõzeten lámpást gyújtottak,
 6438 24|               csendes lépésekkel felsiettek a magtár padlására, míg Kálmán
 6439 24|                  egyszerre lépéseket halla. A közelgõ a házból jött, hol
 6440 24|                  lépéseket halla. A közelgõ a házból jött, hol a törvényszéki
 6441 24|                  közelgõ a házból jött, hol a törvényszéki tagok aludtak,
 6442 24|                    tagok aludtak, s Kálmán, a magtár másik oldalára vonulva,
 6443 24|                   melyben az ildomos ügyész a leütésnek legnagyobb veszélyében
 6444 24|             lámpásával mindig tovább haladt a kamara felé, s alig képzelhetni
 6445 24|                    felé, s alig képzelhetni a meglepetést s haragot, mely
 6446 24|                  mely keblét eltölté, mikor a kamarához érve lámpájával
 6447 24|                körülvilágított s látá, hogy a rab õr nélkül hagyatott. -
 6448 24|               akarják szabadítani, világos! A törvényszéknél nem sikerült,
 6449 24|                   visszafelé fordult, midõn a rab kamarájában hallatszó
 6450 24|                 miként eresztetik le valami a kamarába. - A padláson törnek
 6451 24|                     le valami a kamarába. - A padláson törnek be! - kiáltott
 6452 24|                megfeledkezett magáról, hogy a rabhoz bement volna, ha
 6453 24|               rabhoz bement volna, ha Nyúzó a kamarát elzárva, a kulcsot
 6454 24|                    Nyúzó a kamarát elzárva, a kulcsot nem viszi magával.
 6455 24|                  magával. E lármára, melyet a kamarában dolgozókon kívül,
 6456 24|                 dolgozókon kívül, kik éppen a padláson talált lábtót a
 6457 24|                    a padláson talált lábtót a tört résen leereszték, Kálmán
 6458 24|              leereszték, Kálmán is hallott, a fészerben alvó õrök felébredtek,
 6459 24|                    nagyobb rémülés tölté el a szegény tiszttartó szívét,
 6460 24|           tiszttartó szívét, ki egy idõ óta a halálos félelem minden fokozatain
 6461 24|                 mintha õ lett volna az, kit a törvényszék elítélt.~A tiszttartó,
 6462 24|                  kit a törvényszék elítélt.~A tiszttartó, mint mondám,
 6463 24|                  hálósüvegét, mint ez este. A leereszkedõ mód, mellyel
 6464 24|                    leereszkedõ mód, mellyel a törvényszék minden tagjai
 6465 24|                    minden tagjai s fõképpen a báró - ki mégiscsak szinte
 6466 24|                     egész napon át szóltak, a fontos megyei, sõt mondhatni
 6467 24|                  melyet ez nap teljesített, a bámulatraméltó találékonyság,
 6468 24|                 mintegy kettõzteték becsét. A tiszttartó tökéletesen meg
 6469 24|                    Alispán, ki tudja, talán a hétszemélyes táblánál bíró,
 6470 24|                   erõsebb bor által, melyet a vacsoránál a többiekkel
 6471 24|                  által, melyet a vacsoránál a többiekkel õ is ivott, nem
 6472 24|                   ijedt vissza semmitõl, és a vastag ember nyugtalanul
 6473 24|               ellenszere ily ábrándozásnál. A hasonszenvi gyógyítás elveit
 6474 24|                   mint amazoknál elfárad, s a tiszttartó bármiként hunyta
 6475 24|                      ki ahhoz szokva nincs. A szerencsétlen, ki máskor,
 6476 24|                 Számlálni kezde. Hasztalan, a számlálás közt hivatalos
 6477 24|                    hogy semmi össze nem üt. A tiszttartó felnyitá szemeit,
 6478 24|                  szemeit, s körültekintett. A leégett gyertya világítása
 6479 24|                  gyertya világítása mellett a szobában minden rémületes
 6480 24|               rémületes alakot vett magára. A múlt évek rovásai, melyeket
 6481 24|               magyar gazdák szokása szerint a szoba gerendáin tartott,
 6482 24|                   bot, mely feléje nyúlt, s a lobogó világban ingadozva
 6483 24|                     gyertyáját, de mit ért? A számadások helyét most mindenféle
 6484 24|               rablások emléke váltotta fel. A megye legnagyobb zsiványa
 6485 24|                     zsiványa halálra ítélve a házban tartatik, ki tudja,
 6486 24|                     hogy vezérét megmentse, a házra törne, mi lesz belõle,
 6487 24|                   szegény tiszttartóból, ki a haramját legnagyobb szorgalommal
 6488 24|                   Violának függni kell, mit a zsiványok eddig bizonyosan
 6489 24|                  két esztendõ óta, mióta õt a guta keringeté, mindig nyitott
 6490 24|                      Nem jöhetnek-e, miután a máskor a pitvarában háló
 6491 24|                 jöhetnek-e, miután a máskor a pitvarában háló hajdú ma
 6492 24|                   hajdú ma strázsálni ment, a zsiványok minden akadály
 6493 24|                   akadály nélkül szobájába? A tiszttartó félelmében izzadni
 6494 24|                     pillanatban feje felett a padláson mintha lépéseket
 6495 24|                      de mégis tisztán hallá a lépéseket s mindjárt utána
 6496 24|                  lépéseket s mindjárt utána a neszt s recsegést, melyet
 6497 24|                   neszt s recsegést, melyet a deszkák felfeszítése okozott.
 6498 24|                     vehet lélegzetet, hozzá a hideg veríték homlokán,
 6499 24|              remegés minden tagjaiban, mind a gutaütésnek világos elõjelei. - „
 6500 24|                     úgy hallatszott, mintha a mellékszoba padlása feszíttetnék