Fejezet

 6501 24|                   Végre nem valószínû-e, ha a hideg szobában így izzadva
 6502 24|                szobában így izzadva felkel, a guta azon pillanatban ütheti
 6503 24|                    melyben ágyából kiszáll? A szerencsétlen sóhajtozott,
 6504 24|                   de e feltételek mind csak a jövõn segíthetének, s a
 6505 24|                     a jövõn segíthetének, s a jelenben mégis e két szörnyû
 6506 24|                  félelmében meg nem ismert, a látszólag közelebb álló
 6507 24|                    minden más tekintetet, s a tiszttartó magára véve dunnáját,
 6508 24|                 borzadását, midõn egyszerre a pitvar ajtaját megnyílni
 6509 24|                     s leejtve dunnáját, már a kulcs felé nyúlt, midõn
 6510 24|                    egy pillanat, melyen túl a félelem kétségbeeséssé válik
 6511 24|              félelem kétségbeeséssé válik s a gyávát hõsé változtatja,
 6512 24|               kíméletet nem vár, ragadá meg a belépõt, s a jövõ percben
 6513 24|                     ragadá meg a belépõt, s a jövõ percben Macskaházy
 6514 24|             Macskaházy segedelemért ordítva a földön hevert.~- Zsivány! -
 6515 24|               hevert.~- Zsivány! - kiáltott a tiszttartó, ellenét torkánál
 6516 24|              ellenét torkánál szorítva, míg a másik kezével fejét s vállait
 6517 24|                   Megbolondult! - sikoltott a másik, ki megtámadójának
 6518 24|                 emberek lámpákkal jöttek, s a két küszködõ, derekasan
 6519 24|           bámulással egymásra ismert.~- Hát a teins úr akart kirabolni? -
 6520 24|                    akart kirabolni? - mondá a tiszttartó bámulva.~- A
 6521 24|                     a tiszttartó bámulva.~- A tiszttartó megbolondult! -
 6522 24|            szobájába; de jerünk hamar, mert a rab szökik. - S ezzel valamennyien
 6523 24|            valamennyien e tanácsot követve, a lihegõ háziurat, rácsukva
 6524 24|                   hagyák, s Macskaházy után a kamarához siettek, míg amaz
 6525 24|                     szemtelenségén, remegve a félelem, harag s megerõltetés
 6526 24|                  fehér hálósüvegében. Végre a szoba hûvössége ismét gutaütésére
 6527 24|                   között álmélkodott tovább a világ álnokságán.~Hogy Macskaházy
 6528 24|                 álnokságán.~Hogy Macskaházy a rabot kamarájában, mely
 6529 24|                   idõt meggondoljuk, melyet a tiszttartó karjai vagy inkább
 6530 24|                 természetes. Macskaházy még a kamra ajtajánál kiáltozott,
 6531 24|                 kiáltozott, mikor Viola már a padlásra ért, honnan egy
 6532 24|               szabadban látá magát. Kálmán, a magtárt bezárva, Violánéhoz
 6533 24|                 hogy neki hírt vigyen, s õt a hátulsó kert ajtajánál gyermekeivel
 6534 24|                kibocsássa; s még alig értek a kertbe, midõn a sietve távozó
 6535 24|                  alig értek a kertbe, midõn a sietve távozó lókopogást
 6536 24|                  hallva, meggyõzõdtek: hogy a rab biztonságban van. -
 6537 24|                    jó tett öntudatával bír, a tiszttartói lak felé ment,
 6538 24|                   növekedõ zaj hallatszott.~A zajt s rendetlenséget, melyet
 6539 24|                    leírni, olvasóim ismerik a személyeket s az állapotot,
 6540 24|          személyeket s az állapotot, melybe a kislaki pince segedelmével
 6541 24|                   urak, szolgák, pandúrok s a faluból a lármára becsõdült
 6542 24|               szolgák, pandúrok s a faluból a lármára becsõdült parasztok
 6543 24|                   között, s miután mindenik a kamarába nézett, s mindenik
 6544 24|                 mindenik megmagyarázá, hogy a rab bizonyosan a padláson
 6545 24|         megmagyarázá, hogy a rab bizonyosan a padláson szökött ki - min
 6546 24|            parancsokat osztogatott, s senki a rabot üldözõbe venni a maga
 6547 24|                senki a rabot üldözõbe venni a maga részérõl szükségesnek
 6548 24|              bámulással hallván, hogy senki a rab után nem küldetett -
 6549 24|                   Kenyházyt kivéve, kit sem a lárma, sem hajdújának ismételt
 6550 24|              Kislaky fiával szobájába jött, a jó öreg Kálmánnak nyakába
 6551 25|                   25~Nincs kínosabb helyzet a világon, mint midõn munkás
 6552 25|               késõbb; s úgy látszik, mintha a világ, vagy legalább azon
 6553 25|               férfiú vala, semhogy, mihelyt a tisztújítást bevégezve látta,
 6554 25|                      s ki tudja, nem csal-e a hír, mely sebét könnyûnek
 6555 25|                  második érkezett, ki által a kulcsár, Ákosnak parancsolata
 6556 25|                ellen, de mert gondolá, hogy a hír más módon úgyis már
 6557 25|              reggelig Porváron fog maradni, a fõispán ebédjéhez ült, az
 6558 25|                  látszott, olyannyira, hogy a fõispán, ki nyugtalanságát
 6559 25|                elfogadta ezt, s leányával s a fõorvossal, ki buzgóságát
 6560 25|               bizonyítá be, hogy az ebédtõl a fagylalt elõtt kelt fel,
 6561 25|                  fel, hazafelé sietett; míg a vendégek az egész ebéd alatt
 6562 25|             olvasóim tudják, az pedig, hogy a fõorvos a betegnek állapotát
 6563 25|                    az pedig, hogy a fõorvos a betegnek állapotát megtudva,
 6564 25|                    alunni ment, mire fõképp a háziúrnak, reggeli fáradalmai
 6565 25|                Etelkára, nemcsak mert senki a házban a beteget inkább
 6566 25|                 nemcsak mert senki a házban a beteget inkább nem szerette,
 6567 25|              szerette, de mert egyszersmind a legtisztább barátsággal
 6568 25|            ragaszkodott Vilmához is, s érzé a következéseket, melyek e
 6569 25|                    ment, s szobaleányát, ki a mellékszobában hált, elküldve
 6570 25|                   több aggodalommal tekinte a jövõbe. - Sokkal jobban
 6571 25|         elhalasztani is becstelenség volna? A történtek után a család
 6572 25|                     volna? A történtek után a család belsõ csendének felbomlása
 6573 25|             nemesebb teremtés vala, hogysem a gondolat, miként apa s fiú,
 6574 25|                   is olyan vala, mely éppen a jobb asszonyokat leginkább
 6575 25|              asszonyokat leginkább érdekli. A nyíltság, melyet arca kifejezett,
 6576 25|                     magát bábbá nem alázva, a férfiban nem felpiperézett
 6577 25|                   senki nem látá tisztábban a hibákat, melyek azokat elhomályosíták.
 6578 25|                    Kálmán szenvedélyessége, a gyengeség, mellyel magát
 6579 25|                    gyengeség, mellyel magát a pillanat benyomásaitól elragadtatá,
 6580 25|                   közönyös maradhatna. Mint a szerelem istene bekötött
 6581 25|                     Kálmánnak nem sikerült. A mód, mellyel magát Tengelyi
 6582 25|                    magát Tengelyi irányában a tisztújításnál viselé, azonban
 6583 25|               magában is... Helyzetében, ki a Tengelyi s Rétyek között
 6584 25|            ellenségeskedést ismeré, s midõn a jegyzõnek védelmére felszólalt,
 6585 25|             felébreszté álmaiból, melyekben a tisztújítás, zsiványok,
 6586 25|             hallatszottak, melyekkel valaki a lépcsõn feljött, a folyosón
 6587 25|                   valaki a lépcsõn feljött, a folyosón végigment, s a
 6588 25|                     a folyosón végigment, s a mellékszobának ajtaját felnyitva
 6589 25|              választatott el;... s valamint a szobalány, midõn az utolsó
 6590 25|           konferencia alkalmával e szobában a sz.-vilmosi jegyzõvel mulatott,
 6591 25|                  mozdulatot észrevett, mely a mellékszobában történt. „
 6592 25|                  gyertyát gyújtott, s most, a nesz után ítélve, irományokat
 6593 25|                  itt az irományok, melyeket a nagyságos asszony annyi
 6594 25|                 szobájában. Kevés idõ múlva a folyosón ismét lépések hallatszottak. -
 6595 25|                    lépések hallatszottak. - A mellékszobának ajtaja megnyílt,
 6596 25|                 tanyáját s kifüstöltük mint a méheket. Az írások is mind
 6597 25|             kerültek.~- Hol vannak? - mondá a másik hang, melyben Etelka
 6598 25|                    kezembe kerültek - szólt a másik -, így legalább nem
 6599 25|                   istenért! - szakítá félbe a szólót az alispánné. - Etelka
 6600 25|              reggelig, míg bátyjához sietve a dolgokat, melyeknek véletlenül
 6601 25|                     közölheté. Mihelyt Ákos a történteket hallá, Kálmánnak
 6602 25|             látszott, olvasóim megfoghatják a nyugtalanságot, mellyel
 6603 25|                Vándoryról feltenni, hogy ha a családnak e szerencsétlen
 6604 25|                     mily irományai lehetnek a jámbor lelkésznek, melyeknek
 6605 25|                     azt, oly esetben, midõn a gonosztevõ csak saját szüleinek
 6606 25|               hallgat, nem fog-e Macskaházy a birtokában levõ irományokkal
 6607 25|                     követve nyugodtan halad a természet által elébe jelelt
 6608 25|                   vagyunk magunkkal, mindig a legokosabb - mondá Etelka. -
 6609 25|                   magunkat.~- Az egyenes út a legjobb - válaszolt fejét
 6610 25|               mihelyt valaki gyanítja, hogy a titoknak egy részét bírjuk,
 6611 25|                    mondá most Etelka, midõn a pamlagról felkelt s távozni
 6612 25|              készült -, apám lépteit hallom a folyosón... hihetõképp Vilmáról
 6613 25|                    meg nyugalmadat.~S ezzel a hölgy, kezet nyújtva, s
 6614 25|                     kezet csókolva, kiment.~A viszony, melyben apa s fiú
 6615 25|             határtalan bizalommal, mi által a családi élet boldogítóvá
 6616 25|              összeforrni nem fogunk soha; s a vérrokonság nem pótolhatja
 6617 25|            viseltetett fiához, mind ez soha a tiszteletrõl, mellyel apjának
 6618 25|                     egyik sem gyanítá, hogy a békesség, melyben élnek,
 6619 25|            összeütközésök lehetséges volna. A távolság, szellemi, mint
 6620 25|                     által juthatunk, s mint a gyermek míg a tért, mely
 6621 25|             juthatunk, s mint a gyermek míg a tért, mely õt egyes tárgyaktól
 6622 25|                   egyik emelkedési terveit, a másik ifjú lelkének sugallatát
 6623 25|              hihetõképp nem is gyaníták még a távolságot, melyben egymástói
 6624 25|              melyben egymástói álltak, noha a zavarból, mellyel az alispán,
 6625 25|                   pillanatban talán sejdíti a viszonyt, melyben fiához
 6626 25|               viszonyt, melyben fiához áll.~A szokott egészségrõli kérdezõsködések
 6627 25|                   alispán, erõt véve magán, a beszélgetést megkezdé.~-
 6628 25|                     azon kifejezésrõl, mely a jelen pillanatban legcélszerûbb,
 6629 25|                     közbe az alispán, kinek a mód, mellyel fia a beszélgetést
 6630 25|                    kinek a mód, mellyel fia a beszélgetést felfogá, nem
 6631 25|                 megértetni; de atyám ismeri a vigyáztalanságot, mire Tengelyi,
 6632 25|                   Vilma anyjának nem; de mi a leányt illeti, istenem,
 6633 25|               esztendõs!~E szavak, s fõképp a mód, mellyel azok mondattak,
 6634 25|            legbensõbb érzelmeiben sérték, s a változott hang, melyben
 6635 25|                apjának hamar eszébe juttatá a hibát, melyet elkövetett. -
 6636 25|                  elkövetett. - Hagyjunk fel a gúnnyal, apám - szólt komolyan -,
 6637 25|                      s beszéljünk nyugodtan a tárgyról. Azok által, mik
 6638 25|                   percig kételkedtem volna, a mód, mellyel anyám e szobában
 6639 25|                    volt felvilágosításomra. A dolgok ezen állásában csak
 6640 25|              tárgyra nézve alig képzelhetni a zavart, melybe az érdemes
 6641 25|                 fiának szavai hozák. - Csak a hirtelenkedés veszélyeirõl
 6642 25|                    rebegett valamit, s hogy a tárgy fontosabb, semhogy
 6643 25|                léphet megszégyenülés nélkül a világ elébe, s én nem akarom
 6644 25|                     senkit nem szeretek úgy a világon, hogy ez érzemény
 6645 25|            fiatalabb napjainkban gyengék; s a befolyás, melyet Rétyné
 6646 25|                minden sebébõl kigyógyul, mi a szívnél oly igaz, mint más
 6647 25|            betegségeinknél, csakhogy itt is a gyógyulás sokszor halál
 6648 25|                     mit örvendeni rajta, ha a szív sebével egyszersmind
 6649 25|                   év múlva nem változott, õ a házasságot ellenezni nem
 6650 25|                 szólt végre az alispán, míg a legnagyobb felgerjedésben
 6651 25|                   legnagyobb felgerjedésben a szobában fel s alá járt -,
 6652 25|                   kéréseimnek! gondold meg, a lépés, melyet tenni akarsz,
 6653 25|                  Vilma birtokán kívül nincs a világon semmi, mi szívemet
 6654 25|                kielégíthetné.~- S ismered-e a világot?... S tudod-e csak
 6655 25|                    látunk. De hidd el fiam, a szívnek vannak szükségei,
 6656 25|           szerencsénkre szintoly szükséges. A férfi kitüntetés után vágyódik,
 6657 25|                 szája, füle egyenlõn megvan a legszebb s legrútabb arcnak:
 6658 25|                     az idõ el fog jõni, hol a kitüntetés utáni vágy fel
 6659 25|                     is; napok, hol lelkedet a gondolat, miként nagy tehetségeid
 6660 25|                  mélyen hatottak, mert látá a megindulást, mellyel azok
 6661 25|                mellyel azok mondattak -, ha a nagyravágyásnak ördöge feltámadna
 6662 25|                 szenvedély bennem felébred, a cél, melyet magamnak kitûzök,
 6663 25|                büszkén emelni fejemet, mint a nádszál, mely posványból
 6664 25|                posványból ered, magam körül a rohadt elemmel, melynek
 6665 25|                   önhelyzetére céloz, örült a fordulatnak, melyet a beszélgetés
 6666 25|                 örült a fordulatnak, melyet a beszélgetés vett - ily fiatal
 6667 25|                    kellemetes. Helyzetedben a megyei szolgálatot nem kerülheted
 6668 25|                    nem nyomhatva el egészen a mosolygást, mely midõn e
 6669 25|                   kik Mahometként egy ideig a hegynek parancsolják, hogy
 6670 25|                   felkelnek, s magok mennek a hegyhez: ugyan, miként akadályozhat
 6671 25|                 nélkül semmire sem mehetsz? A személyes érdem... zérus,
 6672 25|                   Igen - válaszolt Réty, ki a vitatkozás hevében legbensõbb
 6673 25|           elõítéletekhez, s jól tudom, hogy a vért, mely ereinkben foly,
 6674 25|                   de javulni fog. Korunkban a nemzetségfák csak még annyiban
 6675 25|             bizonyságul használtathatnak, s a két ivadék óta nemesedett
 6676 25|           nemesedett pór megvetéssel néz le a százados nemesre, ha ez
 6677 25|                   apám - szakítá félbe Ákos a szólót -, ne folytassuk
 6678 25|                     Ha csak szívemrõl volna a szó, talán erõt érzenék
 6679 25|                    az ajtó fel nem nyílt, s a nagyságos asszony nem lépett
 6680 25|                    asszony nem lépett volna a szobába, mi által az egész
 6681 25|               szegény falusi jegyzõ leányát a taksonyi alispánságnál többre
 6682 25|                     apját inkább szereté, s a hang, mellyel ez szólt,
 6683 25|                  hagyhaták. Midõn mostohája a szobába lépett s a szónoki
 6684 25|                mostohája a szobába lépett s a szónoki szerepet mint közönségesen
 6685 25|                   magára vállalá, Ákos vére a parancsoló hangok elõtt
 6686 25|                 mond?~- Szóltam - válaszolt a megszólított zavarodtan -,
 6687 25|                    azt mondja, hogy... azaz a jelen pillanatban... hogy...~-
 6688 25|               szavába Ákos nyugodtan -, sem a jelen pillanatban, sem ezentúl.~-
 6689 25|                    bosszús tekintetet vetve a szólóra, - ha az úrfi azt
 6690 25|                   megvetés tekintetét vetve a szólóra - apám megegyezése
 6691 25|                 kötelezve érzem, s elhagyni a házat, melyet mások, úgy
 6692 25|                     ugyan hová megy - szólt a mostoha gúnyosan -, ha többé
 6693 25|                  lesz szükséges - válaszolt a másik, kinek arcait felindulásában
 6694 25|                     melyek keblét tölték -, a jószág, mely anyámról reám
 6695 25|                    Én nem fogom tûrni, hogy a név, melyet viselek, megmocskoltassék.~
 6696 25|                  arcain, reszketve, szemeit a földre süté, megsajnálta
 6697 25|                  nem tudom, az alispán - ki a történteket nem ismerve,
 6698 25|                      fiának magaviseletében a legóriásibb háládatlanságot
 6699 25|                      ha Vándory éppen akkor a szobába nem lép s a kínos
 6700 25|                   akkor a szobába nem lép s a kínos jelenetnek véget nem
 6701 25|             jelenetnek véget nem vet.~Midõn a lelkész bejött, Rétyné férjét,
 6702 25|                  óra, mely alatt Vándorynak a történteket röviden elmondá,
 6703 25|                   búcsút vett Etelkától, ki a történteket megtudva, bátyjához
 6704 25|                  Vándoryval még azon órában a lelkész lakához ment.~ ~
 6705 26|                                          26~A sebekrõl, melyeket keblünkben
 6706 26|                     igazságtalanság-e, hogy a szerelem gyógyító hatalmáról
 6707 26|                      szívünket egyszersmind a világ más csapásai ellen
 6708 26|                  tûrnénk?... Nem tapasztalá a szerelem e gyógyerejét senki
 6709 26|                        mégis szerelme által a föld legboldogabb emberének
 6710 26|                vezette, elment Tengelyihez. A jegyzõ egy távolabb lakó
 6711 26|                     Violával szóljon, midõn a rab megszökésérõl hírt vett.
 6712 26|                  vett. Olvasóim képzelhetik a fájdalmat mellyel magát
 6713 26|                     fájdalmat mellyel magát a reménytõl, hogy irományairól
 6714 26|                  Kislakon hallott, gyanúját a Rétyek ellen még inkább
 6715 26|                  beszélgetésnek, mely alatt a lelkész barátjának elmondá
 6716 26|               magával hozá.~Mennyire hatott a jegyzõ határozatának megváltoztatására
 6717 26|                 vagy azon meggyõzõdés, hogy a történtek után Vilmának
 6718 26|                  hogy midõn Ákos Vándoryval a házhoz jött, a jegyzõ melegen
 6719 26|                   Vándoryval a házhoz jött, a jegyzõ melegen szorítá az
 6720 26|              véghetlen szerelmét hozva fel, a múltért engedelmet kért,
 6721 26|                    az érzelmeket, melyekkel a hölgy az ifjút fogadta,
 6722 26|                egymást, s úgy látszik, maga a sors így akarta.~- Régen
 6723 26|                     Tengelyi komolyan. - Ha a szabadságról lemondunk,
 6724 26|                 boldogoknak érezhessük... s a szerelem könnyen elfárad,
 6725 26|                     vagy leereszkednie kell a tárgyhoz, melyet körülfogott.
 6726 26|         adományokkal nem viszonozhatunk; de a sors másképp akarta... s
 6727 26|                meghiúsítá kívánataimat, úgy a jövõ által, reménylem, meg
 6728 26|                  közbe Tengelyi -, de vajon a tölgy, ha szûk üvegházban
 6729 26|                közepette hajtja ágait?... S a gyümölcsfa nem válik-e terméketlenné,
 6730 26|                  örök árnyékba állítod, hol a nap meleg érintése nem hathatja
 6731 26|                   így emberekkel is, kikben a természettõl nyert hasonló
 6732 26|                   vagy vesznek el, mint azt a helyzet, melybe állíttattak,
 6733 26|                  közé tartozik. - Mit, hogy a jegyzõ nemcsak mondott,
 6734 26|              mutatja, mellyel leányát, kire a boldog szerelem minden bájait
 6735 26|                    önté, Ákos mellett látá.~A szerelem, mely a jegyzõ
 6736 26|              mellett látá.~A szerelem, mely a jegyzõ csendes házának nyugalmát
 6737 26|            örömkönnyezõ szemekkel néze majd a boldog párra, majd férjére,
 6738 26|                    több aggodalmat találunk a tiszaréti kastélyban.~Az
 6739 26|                     Az alispán, ki mindjárt a jelenet után, melynek tanúi
 6740 26|             beleavattatott, s Macskaházytól a törvényszéken elõfordult
 6741 26|                   utálok? Nem-e azért, hogy a család tekintetét neveljem,
 6742 26|                      hogy neki, éppen neki, a semmirekellõnek dús birtokot
 6743 26|                     gyermekei emelkedhetnek a helyre, melyet apjok elfoglalni
 6744 26|               Vilmát szereti... Õ, ki elõtt a világ nyitva áll, s ki mindent
 6745 26|                  kényelmesen asszonya mellé a pamlagra ereszkedve, min
 6746 26|             pamlagra ereszkedve, min Rétyné a dolog szokatlansága miatt
 6747 26|                    Nem képzelheti, nagysád, a jó úr mennyire aggódik;
 6748 26|        szemrehányásokat tett. Nem is csuda, a dolog fõbejáró... s persze
 6749 26|                      Már esteledni kezde, s a szobában homály terjede
 6750 26|                 kedvben van - szakítá félbe a szólót, - különös jókedvben,
 6751 26|                 látok, édes nagysám - mondá a másik vígan -, ha az ember
 6752 26|          felakasztják? s azt hiszi nagysád, a zsivány, csak hogy Rétyné
 6753 26|                   nem hisz, meg fog jelenni a törvényszék elõtt? Az ellenünk
 6754 26|                kínozni, mennyivel súlyosabb a vád, melyet Viola emelt,
 6755 26|                  lehetnek.~- Tréfa! - szólt a másik - tréfa, mondom...
 6756 26|                Kétségen kívül hallotta, mik a törvényszéken történtek,
 6757 26|               percig azt hinné, hogy seprõn a Szent Gellért hegyére táncolni
 6758 26|                     hegyére táncolni száll. A jó hír olyan, mint a tõke,
 6759 26|                 száll. A jó hír olyan, mint a tõke, ki egyszer megszerezte
 6760 26|                   én utolsó idõben, s végre a jutalom pillanatját elérte.
 6761 26|                 mondá Rétyné, midõn szemeit a szólóra mereszté.~- Dehogynem
 6762 26|               Nagysád bizonyosan emlékezik; a kertben voltunk...~- Tudom,
 6763 26|                Tudom, tudom - szakítá félbe a szólót Rétyné.~- És akkor -
 6764 26|                    keríti, együtt elmegyünk a káptalanhoz... Oh, nagysám,
 6765 26|                    féljen, gondom lesz reá, a kívánt oklevél kezébe fog
 6766 26|            szemtelenségénél benne támadt, s a lehetõségig nyugodtan figyelmezteté
 6767 26|                      mennyire fogná nevelni a gyanút, ha az inskripció,
 6768 26|                   ideig - tevé az alispánné a lehetõségig nyájasan hozzá -
 6769 26|                  egy ideig várjunk még, míg a most támadt zaj egy kissé
 6770 26|        becsületszavamra ígérem még egyszer, a jutalomra számolhat.~- Már
 6771 26|                    igazsága van, inskripció a jelen pillanatban a legnagyobb
 6772 26|              inskripció a jelen pillanatban a legnagyobb bajba keverhetne...
 6773 26|                    szolgálataimat, s minden a legbiztosabb titokban marad.
 6774 26|                 után hozzá. - Nagysád nekem a teins úr által maga rendjében
 6775 26|                     komolyabban - válaszolt a másik szelíden -, által
 6776 26|                pamlagáról.~- Körülbelül, ha a földnek mostani becsét felvesszük -
 6777 26|                becsét felvesszük - viszonzá a másik kis gondolkozás után,
 6778 26|                  vallomása által. Azonfelül a zsidónak is sokat kelle
 6779 26|                 érdekében fekszik, minthogy a zsidó, úgy hiszem, az egésznek
 6780 26|           teljesíteni fogom? - mondá Rétyné a legnagyobb haraggal - hogy
 6781 26|                 vagyok gyõzõdve - válaszolt a megszólított nyugodtan -,
 6782 26|          teljesíteni? Hol vannak tanúi, hol a bíró, ki engem reá szoríthatna?
 6783 26|      nagylelkûségemtõl függ; fõképp, miután a feltétel, mely alatt az
 6784 26|                mindenki jól teszi, ha magát a lehetõségig biztosítani
 6785 26|                     kevesebbet! - válaszolt a másik nyugodtan. - Oly irományok,
 6786 26|                     rendelkeznem nem lehet. A váltók érvényességére szükséges,
 6787 26|                     bírhassam?~- Én ismerem a hatalmat, melyet nagysád
 6788 26|                 szelíd módjával az alispánt a váltók elfogadására bírja.
 6789 26|                felelt e gúnyoló szavakra, s a szoba sötétebb vala, semhogy
 6790 26|                    vala, semhogy Macskaházy a könnyeket láthatná, melyeket
 6791 26|                könnyeket láthatná, melyeket a harag szemeibõl facsart;
 6792 26|               szemeibõl facsart; de ki csak a sebes lépteket hallá, melyekkel
 6793 26|                   Utolsó szavam - válaszolt a másik szinte határozottan.~-
 6794 26|                 válaszolt amaz, meghökkenve a hangon, melyen az alispánné
 6795 26|                 hangon, melyen az alispánné a kérdéseket hozzá intézé.~-
 6796 26|                     akarok? - szóla bámulva a fordulaton, melyet a dolgok
 6797 26|                bámulva a fordulaton, melyet a dolgok vettek, Macskaházy -
 6798 26|                    mondá legélesebb hangján a másik -, az irományok, miután
 6799 26|                 mindig változékony; elõttem a közönyösöknek tartott papírszeletek
 6800 26|          papírszeletek megtarták értéköket. A mód, melyen szereztük, nagyságos
 6801 26|             nagyságos asszonyom - válaszolt a másik, elõbbi gúnyoló hangján. -
 6802 26|                      én példának okáért, ki a zsivány minden szavát szép
 6803 26|                   nem volna-e roppant lárma a vármegyében?~- Ijesztgessen
 6804 26|               felette nyugodt lenni - mondá a másik keserûen -, talán
 6805 26|                keserûen -, talán ez egyszer a számolás csalhatna. Nem
 6806 26|                    egészen egyenlõen állunk a dolognál. Nekem az elrabolt
 6807 26|                 prókátor létemre megjelenek a teins törvényszék elõtt,
 6808 26|                  adom fel, s az irományokat a törvényszék kezei közé teszem
 6809 26|                      kiáltott Rétyné, magát a pamlagra vetve, s égõ arcát
 6810 26|                  reám nézve az egész dolog, a dicsõségen kívül, anyagi
 6811 26|                 összekulcsolva.~- Alispánné a megye tömlöcében! - folytatá
 6812 26|                megye tömlöcében! - folytatá a másik elõbbi hangján. -
 6813 26|                       Megengedem, nemsokára a pártfogás a büntetést talán
 6814 26|           Megengedem, nemsokára a pártfogás a büntetést talán fél vagy
 6815 26|        cimboraságában elkövetett! és azután a szembeállítások, a tanúvallatások...~-
 6816 26|                   azután a szembeállítások, a tanúvallatások...~- Macskaházy! -
 6817 26|                   Annyira vagyok - viszonzá a másik nyugodtan -, hogy
 6818 26|                  másik nyugodtan -, hogy ha a váltók egy hét alatt kezemben
 6819 26|                   nincsenek, az egész dolog a törvényszéknek be fog jelentetni.~
 6820 26|                    s alá jára szobájában. - A váltók kezében lesznek -
 6821 26|              folytatá az elõbbi.~- Tudom.~- A lejárás minden egyes váltónál...~-
 6822 26|                 rimánkodó hangon.~- Mihelyt a váltók kezemben vannak,
 6823 26|                  tevé hozzá, kalapját véve, a másik. - Alázatos szolgája. -
 6824 26|              szolgája. - S ezzel Macskaházy a szobát elhagyá, melybe az
 6825 26|                  eléggé, mi lelte egyszerre a nagyságos asszonyt, ki halványan,
 6826 26|                     Midõn Macskaházy léptei a folyosón elhangzottak, a
 6827 26|                    a folyosón elhangzottak, a legközelebbi kályhalyuk
 6828 26|                 Peti dugta ki borzas fejét. A fûtõ cigány, ki gyanítva,
 6829 26|               foglalatossága helyérõl fülét a kályhához tartva, mely szerencséjére
 6830 26|                      mi lelt? - szólítá meg a távozót János, ki gyertyával
 6831 26|                     gyertyával kezében vele a folyosón találkozott - csupa
 6832 26|                  képed.~- Nem csuda - mondá a megszólított, képét ingujjával
 6833 26|                        Csak bujkálj - szólt a másik -, fûts nekik itt
 6834 26|                     másik -, fûts nekik itt a házban jó melegen, hadd
 6835 26|                     melegen, hadd szokjanak a pokolhoz. Én uramhoz megyek,
 6836 26|              összeraktam, nincs több dolgom a kastélyban.~- Hát kend is
 6837 26|                   kend is elmegy? - kérdezé a másik sóhajtva.~- El biz
 6838 26|                     ezzel János, gyertyáját a konyhában letéve, a lelkészlak
 6839 26|              gyertyáját a konyhában letéve, a lelkészlak felé indult,
 6840 26|                    Peti felvevé bundáját, s a kertbe lopódzott, hol sebes
 6841 26|                   léptekkel tovább haladva, a homályban eltûnt.~ ~
 6842 27|                 után járt, s Ákos neve csak a cselédházban említtetett,
 6843 27|             fáradott ki dicséretökben. Hisz a szeretet megszerzésére,
 6844 27|                 szomszédainkat, hogy velünk a végsõ ítélet elõtt találkozni
 6845 27|                   készülünk valamennyien, s a nap talán közel van, melyen
 6846 27|             megnyugvék helyzetében, s habár a nyájas mosolygás, mellyel
 6847 27|                   vészfellegek tornyosulnak a sötétben; s alig tekintheténk
 6848 27|                  vala tekinthetõ. Az ügyvéd a legnagyobb vigyázattal kémlelé
 6849 27|                    vala észrevehetõ, s csak a szobaleánynak tûnt fel,
 6850 27|                   alispánné, ahelyett, hogy a törött ablakokat a zsidóhoz
 6851 27|                     hogy a törött ablakokat a zsidóhoz vítetné, õt magát
 6852 27|                     egész idõ alatt, melyet a zsidó munkájánál töltött,
 6853 27|            munkájánál töltött, nemcsak maga a szobában maradt, de nem
 6854 27|                    s Macskaházy maga maradt a házban.~Az ügyvéd rendkívül
 6855 27|              asszony - szólt magában, midõn a kocsi a kapun kigördült,
 6856 27|                szólt magában, midõn a kocsi a kapun kigördült, mély gondolatokba
 6857 27|                      Nem voltam-e én az, ki a rablásban egyenes részt
 6858 27|                   tudja, mikor kerül elé... a zsidó mindent tagadni fog,
 6859 27|                    fog-e tekintetbe vétetni a hatalmas alispánné ellen?
 6860 27|                 gyûlöl, s egy ember, legyen a legokosabb, annyiak ellen
 6861 27|                 kegyeit újra megnyeri, mire a legbiztosabb módnak az látszott,
 6862 27|               házasságát megakadályoztatja. A második, ha Ákosnak kedvét
 6863 27|                   legkisebbet ártson?... Ha a váltók kezeibe adatnak -
 6864 27|                     az alispánné nem ismeri a levelek számát, s azért
 6865 27|                 átadja Ákosnak, s elbeszéli a módot, melyen hozzájuk jutott,
 6866 27|                   melyen hozzájuk jutott, s a részt, melyet mostohája
 6867 27|        bizonyosságot szerzett magának, hogy a jegyzõ Vándoryval s Ákossal
 6868 27|                     kellemetlen módon fogna a háznál fogadtatni, végre
 6869 27|                  Ily gondolatok között jött a házhoz. Halkan kocogott,
 6870 27|                  házhoz. Halkan kocogott, s a szobába lépett. Erzsébet
 6871 27|                foglalkoztak, bámulva néztek a belépõre... s az elõbbinek
 6872 27|          köszönhetik e látogatást? nem vala a legbarátságosabbak egyike.
 6873 27|                 kívánta tenni... hogy végre a háziasszony nem tehetett
 6874 27|                  igen valószínû lévén, hogy a jegyzõ a beszélgetést Macskaházy
 6875 27|              valószínû lévén, hogy a jegyzõ a beszélgetést Macskaházy
 6876 27|           Macskaházy kidobásával kezdi meg. A beszélgetés eleinte az idõjárás,
 6877 27|            beszélgetés eleinte az idõjárás, a termés s más ehhez hasonló
 6878 27|                   tolva Macskaházy -, nekem a nemzetes asszonnyal dolgom
 6879 27|                     célozva voltak; azonban a jegyzõné, ki az ügyvéd által
 6880 27|                    elõtt szívemet s kezemet a nemzetes asszonynak ajánlottam,
 6881 27|          megvetéssel utasíttatott vissza, s a nyomor, melynek Tengelyi
 6882 27|             elfogadhatóbbnak látszott, mint a nyugodt boldogság, melyet
 6883 27|                      melyek végre is semmit a konyhára nem hoznak, kevésbé
 6884 27|                 éltem fõboldogságától, mely a nemzetes asszony birtokában
 6885 27|                megfosztattam, és...~- Kérem a teins urat - szakítá félbe
 6886 27|                  teins urat - szakítá félbe a szólót, kire egy megvetõ
 6887 27|      haszontalanságokkal. Ismerjük egymást. A tisztelet- s szeretetnek,
 6888 27|                  ügyvéd felsóhajtva -, hogy a nemzetes asszony szint azon
 6889 27|                   ki felõlem ekként szól... a jövõ meg fogja mutatni e
 6890 27|             panaszra az eddig történtekért, a teins fiskális úr legalább
 6891 27|                  Erzsébet nem gyõzé bámulni a szívességet, mellyel Macskaházy
 6892 27|                  mondá: hogy kétségen kívül a fiskális úrnak helyzetében
 6893 27|              háznépén segíthet.~- Ne higgye a nemzetes asszony - mondá
 6894 27|                 Sokan úgy beszélnek, mintha a Rétyék házában csak az történnék,
 6895 27|                Mindent, mit az alispán vagy a kevély báróné tesz, rám
 6896 27|                    isten látja lelkemet, ha a házban az történnék, mit
 6897 27|                   történnék, mit én akarok, a dolgok másképp mennének.
 6898 27|                     tagadni nem lehet, hogy a Rétyék házában mindamellett
 6899 27|                    nemességi per kezdetett?~A nyugodt mód, melyen e kérdés
 6900 27|                  bebizonyíthatná - folytatá a másik kérdéseit -, úgy hallám,
 6901 27|                   jól tudja, mint bárki más a világon.~- Értem a célzást -
 6902 27|                bárki más a világon.~- Értem a célzást - szólt Macskaházy
 6903 27|                     e részben reám vettetik a gyanú, kire nézve - ha ily
 6904 27|                  elraboltattak. Vagy mondja a nemzetes asszony maga, mily
 6905 27|                     tulajdon házukhoz? Hisz a világ legszemtelenebb emberének
 6906 27|               emberének kellene lennem, sõt a legbolondabbnak - tevé hozzá,
 6907 27|        hihetetlennek, mint gondolá -, igen, a legbolondabbnak, édes Erzsébet
 6908 27|                 semmi baj ne következzék.~- A fiskális úr ennek eddig
 6909 27|                   emelve -, mi igazságtalan a nemzetes asszony irántam!
 6910 27|                 hogy azt... de nem tartozik a dologhoz, kit... e lépéstõl
 6911 27|                Erzsébet - részünkrõl mindig a legnagyobb háladatosságra
 6912 27|                 arról gyõzé meg, hogy senki a szobában nincs, s székét
 6913 27|                uramtól elraboltattak, amint a nemzetes asszony hiszi,
 6914 27|                  kérdésen kívül - válaszolt a kérdezett mindinkább bámulva
 6915 27|         magaviseletét.~- Hm, hm! - folytatá a másik mintegy magában -
 6916 27|                 magában - fontos irományok! A keresztelés nem szükségesebb
 6917 27|            üdvösségre, mint Magyarországban a nemesség, hogy az ember
 6918 27|           elélhessen; s én igen felfoghatom a fájdalmat, melyet e veszteségen
 6919 27|            irományokról...~- De ugyan kérem a nemzetes asszonyt - kérdé
 6920 27|                     elõbbi, nem is figyelve a másik kérésére -, minden
 6921 27|                 titkolhatá el örömét, midõn a hatást látá, melyet szavaival
 6922 27|                  tudnám én azt? - válaszolt a másik nyájasan - csak gondolja
 6923 27|                Minden, mit Viola vallásánál a rablásról beszélt, koholmány.
 6924 27|                 lehet feltenni, hogy valaki a legfontosabb ok nélkül oly
 6925 27|                     tenné ki magát, minõvel a rangunkféle emberekre nézve
 6926 27|            rablókkal cimboraságra lépnének. A vád, mely ellenünk e tekintetben
 6927 27|                   ugyan mi által használhat a teins úr gyermekeimnek? -
 6928 27|              adomány- vagy nemeslevél által a felség is nemesít egyet-mást;
 6929 27|                  mentsen meg, hogy ez lenne a legközönségesebb. Ha mindenkitõl,
 6930 27|                   meggyérülne számunk, mint a mohácsi veszedelem után.
 6931 27|                     nemzetes asszonyom, van a nemesedésnek egy más, sokkal
 6932 27|            szokásnak szokták nevezni; de ez a dolgot nem fejezi ki, miután
 6933 27|                 valami szokást jelent, mely a törvényen nem alapszik,
 6934 27|                   volt. Például tegyük fel: a nemzetes asszonynak valami
 6935 27|                    válik, mint egykor volt. A nemzetes asszony végre pert
 6936 27|                  szoktam szántani és vetni. A nemzetes asszony mondja,
 6937 27|                  hogy ez rossz szokás, mert a föld az övé... Mindegy,
 6938 27|                      közbirtokosok vagyunk, a jószágnak fele az enyim,
 6939 27|                    jószágnak fele az enyim, a másik a nemzetes asszonyé.
 6940 27|            jószágnak fele az enyim, a másik a nemzetes asszonyé. Én emberek
 6941 27|                 mindig juhokat tartottam... a nemzetes asszony nem; végre
 6942 27|                    Hát csak azt - válaszolt a másik mosolyogva -, hogy
 6943 27|                 hogy mint minden egyéb, úgy a nemességi kiváltság nálunk
 6944 27|                    családból származott; de a megyében barátjai vannak,
 6945 27|         bebizonyítania, hogy teszem, elõdei a hazáért véröket ontva szereztek
 6946 27|                  azt mutatja meg, hogy soha a közterhekben részt nem vett...
 6947 27|                csalódik, ki azt hiszi, hogy a nemesség bebizonyítására
 6948 27|                   nemeseket, mint bárki más a világon; csak barátok kellenek
 6949 27|                     fog követni ellenünk.~- A nemzetes asszony csalódik -
 6950 27|                   ha az alispán látni fogja a részt, melyet Tengelyi úr
 6951 27|                      õ maga azon lesz, hogy a fõügyész által kezdett per
 6952 27|                      s ha azon egy ok, mely a két ház között viszongásokra
 6953 27|                   mint egykor, mikor együtt a német egyetemet járták.~-
 6954 27|                    melyet az alispán fiánál a mi angyali kis Vilmácskánk
 6955 27|                rendében van. Ki tehet róla? a házasság, mint mondják,
 6956 27|            valamennyien...~- De nem tudja-e a fiskális úr - kérdé Tengelyiné,
 6957 27|                    szakítá félbe Tengelyiné a szólót -, hogy e házasságot
 6958 27|              nemzetes asszonyom - válaszolt a másik fejét csóválva. -
 6959 27|                teremtett feleségével együtt a paradicsomból elûzetett,
 6960 27|                    mit tudom én?!... de azt a való szerelmet, lássa, édes
 6961 27|                      Nincs érzékenyebb szív a világon!... de lássa, az
 6962 27|                    egész aljasságát ismeré, a kétely, melyet Ákos szeretetérõl
 6963 27|                  adta volna neki leányát.~- A nemzetes asszony jól teszi,
 6964 27|              integetve fejével az ügyvéd -, a világon nincs jobb s becsületesebb
 6965 27|                     meglettebb korú emberek a fiatalságtól kívánjuk: ki
 6966 27|                   azt rossz néven?... Lássa a nemzetes asszony, ily rangú
 6967 27|                hozzánk hasonló ember volna, a kívánat csak méltányos lenne...
 6968 27|                   nevetséges... mit mondana a világ hozzá, ha ily ember,
 6969 27|                isten ments meg! - válaszolt a másik nyugodtan. - Semmit,
 6970 27|                          Szeretõi! - kiálta a másik ijedten.~- Hát mi
 6971 27|                szeretõi lennének... hisz ez a legnagyobb alávalóság!~-
 6972 27|                  ember létemre, ki sorsában a legnagyobb részt veszi,
 6973 27|        meggyõzõdésemet kifejezni, hogy Ákos a nemzetes asszony kívánatainak
 6974 27|            találhatni, melynek egész becsét a nemzetes asszony annyira
 6975 27|                      kérdõ tekintetet vetve a mellette ülõre, ki bámulatában
 6976 27|                   Ákos helyét elfoglalni.~- A fiskális úr?! - szólt kezét
 6977 27|                    És miért nem? - folytatá a másik, mindig nyájasabban.
 6978 27|                 akkor voltam, midõn kezemet a nemzetes asszonynak ajánlám;
 6979 27|                 venném és...~Macskaházy, ki a közte s Vilma között kötendõ
 6980 27|              házasság hasznait felszámolva, a hatást, melyet szavai Tengelyinére
 6981 27|                 tettek, nem is vette észre, a legnagyobb meglepetéssel
 6982 27|          viseltetett, mint olvasóim tudják, a nyugodtabbak közé tartozott.
 6983 27|                nyugodtabbak közé tartozott. A gondolat, hogy a megye egyik
 6984 27|                 tartozott. A gondolat, hogy a megye egyik legszebb leányát
 6985 27|                     szívfájdalmakat érzene. A szerelem - hogy e tárgyról,
 6986 27|                   magyarázza ki szavait; de a jegyzõné nem volt oly kedélyi
 6987 27|                    neki erre idõt engedjen. A gondolat, hogy ezen ember
 6988 27|              kételkedett, annyira felindítá a másképp nyugodt asszonyt,
 6989 27|             rémülésére Tengelyi maga lépett a szobába.~- Mit akar az úr
 6990 27|                     akar az úr itt? - szólt a jegyzõ, homlokát komoly
 6991 27|                  ügyvédet érdemesnek tartá, a történteket férjének elmondá.
 6992 27|                   az egyedüli szavak, miket a jegyzõ Macskaházynak mondott,
 6993 27|                   hogy magát mérsékelje, ki a hangot, melyen e szavak
 6994 27|                  édes nemzetes uram - szólt a másik nyugtatólag -, méltóztassék
 6995 27|                   Ne nevezd - szakítá félbe a jegyzõ -, ne merészelj felõle
 6996 27|                 söpredéke az emberi nemnek!~A lármára Vilmán s Liptáknén
 6997 27|               Vilmán s Liptáknén kívül, kik a szobába jöttek, több általmenõ
 6998 27|                    nótárius uram - folytatá a másik gúnyolva -, meg látszik
 6999 27|                  kellene soha megfeledkezni a különbségrõl, mely köztünk
 7000 27|                    Macskaházy jól kiszámítá a pillanatot, melyen túl maradása