Fejezet

 7001 27|                     érte el az ajtót, mikor a háziúr megszabadulva, botjával
 7002 27|                     Vándory által, ki éppen a házhoz jött, szobájába kísértetett,
 7003 27|                    szobájába kísértetett, s a jegyzõ fáradtan, felindulása
 7004 27|             nyerheté vissza nyugalmát, noha a többiek s késõbb Ákos, ki
 7005 28|                bánni kezdé, s míg azok, kik a jegyzõ házánál történt lármának
 7006 28|                     kárörömmel fogadtatott, a legnagyobb felgerjedésben
 7007 28|                    ostoba hívségem, mellyel a Rétyek iránt viseltetem,
 7008 28|                    miket nem kelle eltûrnöm a cselédek s parasztok elõtt?
 7009 28|                 irományai közül, ha egyszer a váltók kezemben vannak,
 7010 28|                  megnyugtatva magát, miután a lehetõségek közé tartozott,
 7011 28|                     még azon esetben is, ha a rablást önmaga fedezi fel,
 7012 28|                    egy részét általadja, õt a bíróságnak bevádolhatja.
 7013 28|                  ügyész e munkát bevégzé, s a levelek közül, melyekbõl
 7014 28|                     külön szekrénybe zárva, a többieket elõbbi helyökre
 7015 28|                 nézve nem aggódott többé... A leveleket átolvasva meggyõzõdött,
 7016 28|                átolvasva meggyõzõdött, hogy a Rétyek minden nyilvánosságot
 7017 28|                 hogy azt bezárja.~Ráfordítá a kulcsot s megpróbálta; az
 7018 28|                    maradt. Újra megkísérté; a kulcs forgott, de az ajtó
 7019 28|                      de bármint iparkodott, a tolózár sem vala megmozdítható...
 7020 28|                    Etelka szüleivel elment, a ház ezen oldalán egészen
 7021 28|                 zsiványokról beszélni, hogy a gondolat, miként az éjt
 7022 28|                     mi ok van rémülésre?... A hajdú, midõn takarítás után
 7023 28|         megfeszítette lakatomat; hogy pedig a tolózárt nem mozdíthatom,
 7024 28|                  nemsokára nesz zavará fel. A lépcsõn léptek hallatszottak
 7025 28|               lépcsõre feljebb jön, s végre a folyosón szobája felé közelget...
 7026 28|                    elborzadott, midõn magát a zsivánnyal magányosan látá.~-
 7027 28|                    Jó, hogy ismersz - mondá a másik, az ajtót maga után
 7028 28|                  Úgyis hasztalan lármáznál, a ház ezen oldalán nincs senki,
 7029 28|                  dehogy lármázok én - szólt a másik, s arcain halotti
 7030 28|                   bántanálak? - szólt Viola a szerencsétlen ügyvédre oly
 7031 28|                 lehetne okom. Ne hidd, hogy a múltról egészen megfeledkeztem.
 7032 28|                         Ki volt oka - szólt a másik komoran -, hogy zsivánnyá
 7033 28|             köszönhetem, hogy üldözve, mint a vadállat, erdõk- s pusztákon
 7034 28|                     feleségem gyermekeimmel a könyörületesség keserû kenyerére
 7035 28|                   amim csak van - válaszolt a másik könyörgõ hangon -,
 7036 28|                szakítá félbe megvetõ hangon a zsivány a szólót -, add
 7037 28|                    megvetõ hangon a zsivány a szólót -, add ide az írásokat,
 7038 28|                    alávaló zsidóddal együtt a nótáriusnál elraboltál.~-
 7039 28|                  Ugyanazon írásokat - szólt a másik homlokát ráncokba
 7040 28|                kiragadtál... melyek helyett a törvényszéknél fehérruhát
 7041 28|                tudom - mondá Macskaházy, ki a hangból, melyen Viola szólt,
 7042 28|                    Mondd ezt másnak - szólt a zsivány nyugodtan -, én
 7043 28|                  add ide írásaidat, mert...~A zsiványnak egész magaviselete
 7044 28|                minden mozdulatára figyelve, a szoba közepében megállt.~
 7045 28|                ügyvéd kezei remegtek, midõn a fiókból az irományokat kivéve,
 7046 28|           irományokkal egy papírba takarva, a zsidó által többivel egyszerre
 7047 28|                    pénzedet, mondom - szólt a zsivány megvetéssel, midõn
 7048 28|                 mellett mintegy akaratlanul a fegyverhez nyúlt s azt Violára
 7049 28|                     azt Violára szegezé; de a pisztoly nem volt felhúzva...
 7050 28|             pisztoly nem volt felhúzva... s a jövõ perc az ügyvédet földre
 7051 28|                  ügyvédet földre terítve... a fegyvert a zsivány kezében
 7052 28|                földre terítve... a fegyvert a zsivány kezében találá.~
 7053 28|                   Viola nem volt kegyetlen. A gondolat, hogy egy embernek
 7054 28|                   tettet önvédelem között s a legnagyobb kétségbeesés
 7055 28|               pillanatában követte el... de a nép embere közönségesen
 7056 28|                     nép embere közönségesen a szándékos és más emberölés
 7057 28|             általadja, nem volt oka félnie. A küzdés között, mellyel a
 7058 28|                    A küzdés között, mellyel a zsivány most a pisztolyt
 7059 28|                      mellyel a zsivány most a pisztolyt ellensége kezébõl
 7060 28|              kiragadta, feltámadt indulata. A gyûlölség, mely keblét ez
 7061 28|                     félig magánkívül rohant a szerencsétlenre, ki segítségért
 7062 28|                     ki segítségért kiáltva, a földrõl felkelni iparkodott. -
 7063 28|                     elfojtott hangon, midõn a zsivány torkát megragadta.~-
 7064 28|                      szemei kiduzzadtak; de a kétségbeesés erõt ada gyenge
 7065 28|                  ada gyenge kezeinek, midõn a fényes kést, melyet a zsivány
 7066 28|                 midõn a fényes kést, melyet a zsivány az asztalról felkapott,
 7067 28|                    tarthatott soká... Viola a házban lármát hallott...
 7068 28|                    házban lármát hallott... a cselédek, felébredve Macskaházy
 7069 28|                     s kése háromszor merült a szerencsétlennek mellébe.~
 7070 28|             szerencsétlennek mellébe.~Viola a felszökõ vértõl nedves kezekkel
 7071 28|                  levelet elhullat, kirohant a szobából, éppen elég jókor,
 7072 28|               feltartatnék. Megláttatva itt a kocsis s még egy ember által,
 7073 28|                    jött... s ûzõbe vétetve, a mezõnek vevé futását, s
 7074 28|                     mezõnek vevé futását, s a végre a Tisza partján álló
 7075 28|                     vevé futását, s a végre a Tisza partján álló bokrok
 7076 28|                   álló bokrok alatt eltûnt.~A cselédek, kik mindjárt ezután
 7077 28|               rohantak, az ügyvédet vérében a halállal küzdve találák.
 7078 28|                    halállal küzdve találák. A rablásnak nyomai nem látszottak,
 7079 28|               Rablás! gyilkolás! - kiáltott a vastag szakács, ki hálósüvegében
 7080 28|                     gyertyával az elsõ jött a szobába. - Utána!~- Doktort! -
 7081 28|                 másik.~- Papot! - sikoltott a szakácsné.~Mindenki vad
 7082 28|      rendetlenségben futott ide s tova, míg a mindig nagyobb számmal összegyûltek
 7083 28|                    összegyûltek közül kettõ a haldoklót ágyára fekteté.~-
 7084 28|                     Mily irományok? - kérdé a szakács, a beteget egy kissé
 7085 28|               irományok? - kérdé a szakács, a beteget egy kissé felemelve.~-
 7086 28|           Macskaházy végerejét összeszedve; a többi, mit hihetõképp mondani
 7087 28|                 hörgés vala hallható, mitõl a jelenlevõk borzadtak.~E
 7088 28|                     E pillanatban egyszerre a folyosón a hajdú kiáltása
 7089 28|            pillanatban egyszerre a folyosón a hajdú kiáltása hallatszott,
 7090 28|                hallatszott, ki, mint mondá, a gyilkost megfogta... s mindjárt
 7091 28|                üveges zsidót torkánál fogva a szobába húzta. - Itt van
 7092 28|                   nem kis megelégedéssel -, a kályhában találtam.~- Ah,
 7093 28|                     Ah, alávaló! - kiáltott a szakács, a remegõ zsidót
 7094 28|              alávaló! - kiáltott a szakács, a remegõ zsidót az ágyhoz
 7095 28|                     is lehetne más! - mondá a szakács ismét - csak intsen
 7096 28|                ismét fejét rázá, megragadta a szakácsnak kezét, s ismét
 7097 28|                   mit akart mondani - szólt a szakács, miután a halott
 7098 28|                     szólt a szakács, miután a halott betakartatott, s
 7099 28|                bizonyítá, erõsen megkötözve a pincébe záratott. - Mikor
 7100 28|                   pincébe záratott. - Mikor a zsidót mutattam neki s kérdeztem:
 7101 28|                   még szólni tudott - mondá a szakácsné, szemeit törülve,
 7102 28|                     alkalomnál úgy illik -, a fiskális úr Tengelyit nevezte.~-
 7103 28|                  ily bolondokat - válaszolt a szakács -, Tengelyi uramról
 7104 28|             megvigasztalva érzé magát -, de a fiskális úr, mikor kérdeztük,
 7105 28|                     úr, mikor kérdeztük, ki a gyilkos? csak mégis Tengelyit
 7106 28|                   nevezte, ugyebár? - mondá a többiekhez fordulva, kik
 7107 28|               törülni kezdé szemeit.~- Csak a nótáriusra az ifjasszony
 7108 28|          gyilkosságot fogni akarni? - mondá a szakács felindulva.~- Isten
 7109 28|               hevesebben -, mint hogy mikor a fiskálist kérdeztük: ki
 7110 28|                        Jól van, jól - mondá a szakács rosszkedvûen -,
 7111 28|                       csak azt mondom, hogy a fiskális mindig Tengelyit
 7112 28|              nevezte... s ezt fogom mondani a végsõ ítéletig.~- Majd a
 7113 28|                    a végsõ ítéletig.~- Majd a szolgabíró ki fogja sütni,
 7114 28|                      azért jótállok - mondá a szakács -, s végre is látni
 7115 28|                nekem volt igazságom, s hogy a gyilkosságot a zsidónál
 7116 28|            igazságom, s hogy a gyilkosságot a zsidónál nem követte el
 7117 28|                senki más. De most zárjuk be a szobát, s küldjünk a szolgabíróért
 7118 28|                     be a szobát, s küldjünk a szolgabíróért s esküdt emberekért...
 7119 28|                szabad.~S ezzel valamennyien a szobából kimentek, hol a
 7120 28|                    a szobából kimentek, hol a véres halott a sötétben
 7121 28|                kimentek, hol a véres halott a sötétben magányosan hagyatott.~ ~
 7122 29|                  kell visszatérnünk, melyen a szerencsétlen ügyészt Tengelyi
 7123 29|                    házában utolszor láttuk. A jegyzõ családja, melyhez
 7124 29|               szobájában, míg Tengelyi maga a másikban leveleket írt.~
 7125 29|                  leveleket írt.~Írás között a jegyzõ figyelmét gyenge
 7126 29|                    egy kis levélke dobatott a szobába s léptek hallatszottak,
 7127 29|             hallatszottak, melyekkel valaki a fal mellett, anélkül, hogy
 7128 29|                     láttatnék, vagy szólna, a sötétben távozott.~- Mi
 7129 29|                        Mi lehet ez? - szólt a jegyzõ, midõn ablakát betéve,
 7130 29|               jegyzõ, midõn ablakát betéve, a levélkét a földrõl felvevé,
 7131 29|                  ablakát betéve, a levélkét a földrõl felvevé, s vele
 7132 29|                  volt eset... s sem én, sem a község bosszúra okot nem
 7133 29|                 bosszúra okot nem adtunk...~A levélke, melynek a jegyzõ
 7134 29|                adtunk...~A levélke, melynek a jegyzõ mindenekelõtt külsejét
 7135 29|                    krajcár használtatott... a felírás nemzetes Tengelyi
 7136 29|                 nótárius uramhoz szólt... s a jegyzõ, midõn a pecsétet
 7137 29|                  szólt... s a jegyzõ, midõn a pecsétet feltöré, nem kis
 7138 29|            meglepetésére, ezeket olvasá:~Én a nemzetes úrnak örök háladatossággal
 7139 29|                 gazság ilyeneket mondani... A rabló az üveges zsidó volt,
 7140 29|                   az üveges zsidó volt, kit a viceispán fiskálisa bírt
 7141 29|                fiskálisa bírt rá... én csak a zsidótól vettem el; de mindezt
 7142 29|                    hosszú elbeszélni. Jõjön a nemzetes úr ma éjjel a nagy
 7143 29|                Jõjön a nemzetes úr ma éjjel a nagy nyárfához, mely mindjárt
 7144 29|                    nyárfához, mely mindjárt a rév mellett áll, nem elébb,
 7145 29|                    éjfélig az írásokat mind a kezébe visszahozom, ha életembe
 7146 29|                 életembe kerülne is... hisz a nemzetes úr tulajdon házában
 7147 29|                    még éjjel át kell mennem a Tiszán, a faluba jõni nem
 7148 29|                    át kell mennem a Tiszán, a faluba jõni nem merek. Azután
 7149 29|                jõjön. Fejemre vérpénzt tett a vármegye... ha tudják, hogy
 7150 29|                   halál fia vagyok. Egészen a nemzetes úr kezébe adom
 7151 29|                 sorok, melyeknek átolvasása a gyakorlatlan kéz s itt-ott
 7152 29|                    némi fáradságába került, a becsületes jegyzõt nem kis
 7153 29|        nyugtalanságba hozák. Mit tegyen? ha a zsivány meghívását nem követi,
 7154 29|                elvesznek. Viola, ha egyszer a megyét elhagyta, õrizkedni
 7155 29|                    õ, egyike azoknak, kiket a törvény fenntartása leginkább
 7156 29|                  ahelyett, hogy maga menne, a találkozás helyére több
 7157 29|                 több embert visz magával, s a zsiványt elfogatván, egyszersmind
 7158 29|                    elfogatván, egyszersmind a nála talált irományokat
 7159 29|                   nem fért jelleméhez, s ha a világ boldogsága ígértetett
 7160 29|                  képtelen vala. Elõtte csak a két fentebbi lehetõség állt,
 7161 29|                     szeretet között habozva a legnagyobb felgerjedésben
 7162 29|                 szobájában, majd arra, hogy a zsivány meghívását követni
 7163 29|                     magát; s midõn Erzsébet a szobába jött, hogy õt a
 7164 29|                     a szobába jött, hogy õt a vacsorához hívja, mind õ,
 7165 29|              vacsorához hívja, mind õ, mind a többiek nem csudálkozhattak
 7166 29|                    nyugtalanságán, mely még a cselédeknek s Liptáknénak
 7167 29|                     Liptáknénak is feltûnt. A levélkérõl, melyet, hogy
 7168 29|                  Erzsébet, vagy más valaki, a mellékszobában hallotta
 7169 29|                    s hogy ablakát felnyitá: a kisbírák néha tízszer eljöttek
 7170 29|                   napjában, s anélkül, hogy a házba lépnének, ablakánál
 7171 29|                 kérdeztek egyet-mást, s így a dolog közönségesebb vala,
 7172 29|             Tengelyinek rossz kedve egészen a Macskaházy által okozott
 7173 29|                  arra határozta magát, hogy a zsiványt fel fogja keresni. „
 7174 29|                tizenegyhez közelgett, midõn a jegyzõ ily gondolatok között
 7175 29|                elhagyá, s kertjén keresztül a Tisza partjához ért. - Esõs
 7176 29|                   látszott egy csillag sem, a tájon setétség terült el,
 7177 29|              ismeretére vala szüksége, hogy a keskeny úton, mely kertek
 7178 29|                    úton, mely kertek között a mezõre vezetett, tovább
 7179 29|                  ballagva, árokba ne essék. A faluban mindenki régen aludt,
 7180 29|                  valakivel találkoznék, ért a helyre, mely neki Viola
 7181 29|               kijelöltetett.~Nyárban e hely a tiszaréti határ egyik legkellemesebbike
 7182 29|                    terült el, melynek füve, a nap sugaraitól megõrizve,
 7183 29|                  mindig szépen zöldellt, ha a júliusi forróság az egész
 7184 29|                    s néhány alacsonyabb fa, a negyedikrõl a Tisza nyugodt
 7185 29|               alacsonyabb fa, a negyedikrõl a Tisza nyugodt tükre környezé,
 7186 29|              nyugodt tükre környezé, melyre a nagy fának egyes ágai kinyúltak.
 7187 29|                    mondá, hogy szebb helyet a Tisza hosszú mentében csakugyan
 7188 29|                   nem találhatni, s hogy ha a törökdomb nem lenne is,
 7189 29|                    e fa maga Tiszarétet már a kellemes lakhelyek sorába
 7190 29|                    s elhagyottnak látszott, a fa alatti tért száraz levelek
 7191 29|               száraz levelek takarták. Fenn a lombtalan ágak között süvöltve
 7192 29|                     át az éjszaki szél, míg a Tisza habokat vetve csapdosá
 7193 29|                Tisza habokat vetve csapdosá a sötét partot.~A jegyzõ,
 7194 29|                    csapdosá a sötét partot.~A jegyzõ, bundájába burkolva,
 7195 29|                     s alá, idõrõl idõre, ha a bokrokban valami nesz hallatszott,
 7196 29|                   kedvtelen sétálását, vagy a révészházhoz fordítva szemét,
 7197 29|                 lehetett, s melynek ajtaján a konyhában még égõ tûz kis
 7198 29|                midõn azoknak kiáltásai, kik a zsiványt Macskaházy meggyilkolása
 7199 29|                sebes léptekkel visszavonult a falu felé.~Kevés perccel,
 7200 29|                 tartva Viola tört keresztül a bokrokon. A zsivány egy
 7201 29|                  tört keresztül a bokrokon. A zsivány egy pillanatig megállt,
 7202 29|           körültekintett; miután látá, hogy a jegyzõ nincs többé itt,
 7203 29|                    nincs többé itt, s hátul a bokrokhoz közel üldözõinek
 7204 29|           üldözõinek kiáltásait hallá, egy, a parton álló kis sajkába
 7205 29|                     erõs lökéssel eltávozva a parttól, evezni kezdett.~-
 7206 29|                     kell lennie! - kiáltott a kocsis, ki, noha lámpása
 7207 29|                   ki, noha lámpása elaludt, a zsiványt idáig soha szeme
 7208 29|                   iszonyú lármával keresték a gonosztevõt a bokrok között,
 7209 29|             lármával keresték a gonosztevõt a bokrok között, úgyhogy a
 7210 29|                    a bokrok között, úgyhogy a mindig tovább távozó evezõ
 7211 29|                   vétettek általok észre, s a zajra a révész két fiával
 7212 29|                    általok észre, s a zajra a révész két fiával kunyhójából
 7213 29|               révész két fiával kunyhójából a fához sietett.~- Mi a baj,
 7214 29|           kunyhójából a fához sietett.~- Mi a baj, Ferkó? - kiáltott a
 7215 29|                    a baj, Ferkó? - kiáltott a révész, midõn az égõ darab
 7216 29|           fiskálisunkat; mi idáig kergettük a gyilkost, s itt a bokrok
 7217 29|                 kergettük a gyilkost, s itt a bokrok alatt tûnt el. Csak
 7218 29|                 segítsen kend keresni.~- Mi a manó! - válaszolt a révész
 7219 29|                      Mi a manó! - válaszolt a révész elbámulva - a fiskálist
 7220 29|              válaszolt a révész elbámulva - a fiskálist megölték?... No,
 7221 29|                     kár érte, de ha kendtek a gyilkost keresik s azt csakugyan
 7222 29|             hallottam valakit innen sebesen a falu felé menni; ugye, Andris,
 7223 29|                      csak utána! - kiáltott a kocsis, nem is várva a fiúnak
 7224 29|             kiáltott a kocsis, nem is várva a fiúnak feleletét, s követve
 7225 29|                 fiúnak feleletét, s követve a többiektõl, a falu felé
 7226 29|                     s követve a többiektõl, a falu felé sietett ugyanazon
 7227 29|                      hogy erre ment - szólt a révész, csak hogy sietésöket
 7228 29|                    útra irányozá. - Ni, még a nyomokat is meglátni...
 7229 29|                   ez mind friss nyom... még a víz is meglátszik, amint
 7230 29|                       És ez mi itt? - mondá a kocsis lehajolva s valamit
 7231 29|                  kocsis lehajolva s valamit a földrõl felvéve. - Bot,
 7232 29|                   nyomon tovább; bizonyosan a kertek között bújt el. -
 7233 29|                     el. - S az egész csapat a kocsis után, ki lámpájával
 7234 29|                  után, ki lámpájával mindig a nyomot követé, a jegyzõkert
 7235 29|                     mindig a nyomot követé, a jegyzõkert kerítéséhez ért.~-
 7236 29|                        Mi az ördög! - szólt a kocsis, ki a kerítés ajtajánál
 7237 29|                 ördög! - szólt a kocsis, ki a kerítés ajtajánál pár lépéssel
 7238 29|                  itt nem látni több nyomot!~A többiek, kezébõl kivéve
 7239 29|                     többiek, kezébõl kivéve a lámpást, szinte megnézték
 7240 29|                   szinte megnézték az utat, A friss nyom, melyet eddig
 7241 29|                 látni semmi nyomot! - mondá a révész - csak talán a föld
 7242 29|                 mondá a révész - csak talán a föld nem nyelte el? ott
 7243 29|                    nem nyelte el? ott hátul a kerítés ajtajánál még láttam.~-
 7244 29|               ajtajánál még láttam.~- Talán a kerítés megé bújt - szólt
 7245 29|                   kerítés megé bújt - szólt a kocsis egy kissé gondolkozva -;
 7246 29|                 kend, még fõbe ütik - mondá a révész, Ferkót visszatartóztatva,
 7247 29|                  félig átmászott, s kit egy a többiek közül követni akart -,
 7248 29|                   mi közünk van ahhoz, hogy a fiskálist megölték?... Bár
 7249 29|                fizetnem esztendõnként. - De a kocsis, kit bizonyosan nem
 7250 29|                 ildomos tanácsra hallgatna, a legnagyobb figyelemmel végigment
 7251 29|            legnagyobb figyelemmel végigment a kerítésen, s azon meggyõzõdéssel
 7252 29|            meggyõzõdéssel tért vissza, hogy a gonosztevõnek nyoma elveszett.
 7253 29|                   vissza akara menni, midõn a révész egyik fia, aki addig
 7254 29|               mellett állt, észrevevé, hogy a kertnek a házhoz vezetõ
 7255 29|                   észrevevé, hogy a kertnek a házhoz vezetõ útján szinte
 7256 29|                    szinte nyomok látszanak. A kocsis lámpásával odafutott,
 7257 29|                kocsis lámpásával odafutott, a többiek, kik azalatt az
 7258 29|                     mindenki világosan látá a nyomot, melyet eddig követtek,
 7259 29|                  követtek, s mely egyenesen a házhoz vezetett.~- A nótárius
 7260 29|              egyenesen a házhoz vezetett.~- A nótárius házában van...
 7261 29|                házában van... ott van talán a fészer alatt - mondá a kocsis,
 7262 29|                talán a fészer alatt - mondá a kocsis, ki, mint minden
 7263 29|                   hová gondol kend! - szólt a révész a már indulót visszatartva -
 7264 29|               gondol kend! - szólt a révész a már indulót visszatartva -
 7265 29|                       nótárius uram házánál a zsiványt csak nem fogja
 7266 29|                   És miért nem? - válaszolt a másik - nem tudja-e, hogy
 7267 29|                    háza nemes kúria - mondá a másik.~- Bánom is én! -
 7268 29|                kerestük, akkor is feldúltuk a házat, pedig maga a szolgabíró
 7269 29|               feldúltuk a házat, pedig maga a szolgabíró vezetett.~- Igen,
 7270 29|                    azok urak voltak - mondá a révész -, minket ebrúdon
 7271 29|                       Majd meglátjuk!... én a nagyságos asszony libériás
 7272 29|          feltartatná, két társával, ki vele a kastélyból jött, egyenesen
 7273 29|              egyenesen az udvarba ment, míg a révész fiaival, valamit
 7274 29|               maradt.~De bármi nagy volt is a kocsis bátorsága, midõn
 7275 29|                     s még le sem vetkezett, a zajra, melyet hallott, egyszerre
 7276 29|                   leírni az érzeményt, mely a jegyzõ keblét e pillanatban
 7277 29|               borzadott e gondolatnál, hogy a gyilkosságnak, habár tudatlanul,
 7278 29|                  tudatlanul, õ vala indoka. A kocsis s társai, minden
 7279 29|         míveletlenségök mellett, észrevevék a hatást, melyet e hír Tengelyire
 7280 29|                bámulva néztek egymásra, míg a jegyzõ, kinek kezében a
 7281 29|                     a jegyzõ, kinek kezében a gyertya reszketett, miután
 7282 29|                 vett, egyes kérdéseket tett a gyilkosság elkövetésének
 7283 29|                       Utána jöttünk - mondá a kocsis, majd Tengelyinek
 7284 29|                    majd társaihoz fordulva, a legnagyobb zavarban -, a
 7285 29|                    a legnagyobb zavarban -, a Tisza partjáig elõttem szaladt,
 7286 29|                     követem alássan - mondá a révész -, hogy szemlátomást
 7287 29|                   itt vagyok; de hogy éppen a zsivány nyoma volt-e? azt
 7288 29|                   biz én nem tudom... és én a többieknek itt mondtam is,
 7289 29|                jõjenek be, mert tudom, hogy a ház kúria, de...~- Kend
 7290 29|                    bolond! - mondá Tengelyi a legnagyobb felgerjedésben -
 7291 29|        felgerjedésben - ha azt hiszik, hogy a gyilkos házamban van, kutassanak
 7292 29|                  maradjon vizsgálat nélkül.~A lármára lassanként a ház
 7293 29|                nélkül.~A lármára lassanként a ház többi lakói is felkeltek.
 7294 29|                     elöl, szobáról szobára, a padra s istállóba ment el
 7295 29|             meggyõzõdtek, hogy semmi idegen a háznál nincs... Tengelyihez
 7296 29|                nincs... Tengelyihez azalatt a bíró jött, hogy õt a kastélyba
 7297 29|                azalatt a bíró jött, hogy õt a kastélyba hívja, s a jegyzõ
 7298 29|                     õt a kastélyba hívja, s a jegyzõ a többiekkel elment.~-
 7299 29|                 kastélyba hívja, s a jegyzõ a többiekkel elment.~- Látta
 7300 29|                elment.~- Látta kend - szólt a kocsis, ki a révésszel hátrább
 7301 29|                   kend - szólt a kocsis, ki a révésszel hátrább maradt,
 7302 29|                 révésszel hátrább maradt, s a többieket követé -, miként
 7303 29|                 követé -, miként reszketett a nótárius, mikor hallotta,
 7304 29|              nótárius, mikor hallotta, hogy a fiskálist megölték?~- Hát
 7305 29|                     ily idõben! - válaszolt a révész, bámulva Ferkó furcsa
 7306 29|                Bizonyisten, ha nem ismerném a nótáriust tíz esztendõ óta,
 7307 29|                  Talán csak nem hiszi, hogy a fiskálist ez ölte meg? -
 7308 29|                 megállva.~- Én bizony, mert a házban mást nem találtunk,
 7309 29|                  azt hinném, bátyám - mondá a kocsis halkan társához.~-
 7310 29|                Megbolondult-e kend? - kérdé a révész, s ezzel mindketten,
 7311 30|                azonnal gondolatcsere támad, a legigazságosabb csere a
 7312 30|                     a legigazságosabb csere a világon, hol ritka ad mást,
 7313 30|                 mást, mint ócskákat vissza. A boldogság, mely reánk mennyországban
 7314 30|                   hogy beszélhetünk... Mint a méh minden virágból mézet:
 7315 30|                virágból mézet: úgy az ember a legkellemetlenebb tárgyból
 7316 30|                   pedig nemcsak azon ritka, a természettõl megáldott teremtések,
 7317 30|                      mert hisz eszmék, mint a pénz, szaporodni látszanak
 7318 30|                látszanak körözések által, s a zacskó inkább peng, ha felette
 7319 30|                 arany, melyet Krözus egykor a görög bölcsnek mutatott,
 7320 30|                  úgy van az eszméinkkel is. A gondolat, mely ezeredek
 7321 30|          hetvenkedtek birtokával, mert hisz a gondolat, mint a pénz, azé,
 7322 30|                  mert hisz a gondolat, mint a pénz, azé, ki vele él. Ki
 7323 30|                  Van még egy hasonlat, mely a pénz s beszéd között létezik,
 7324 30|              országokban, hol arany s ezüst a földben terem, ritkán találunk
 7325 30|                    aranyinkat méri: úgy van a gondolatokkal is... ki velök
 7326 30|               becsét; az eszmék újsága, sõt a tárgy kellemetlensége közönyös;
 7327 30|              kellemetlensége közönyös; maga a beszélgetés az, mi élvet
 7328 30|                olvasóim nem bámulhatják, ha a tiszaréti kastély lakóit
 7329 30|                 pillanatban talán gondolák. A borzadás, melyet az ügyvéd
 7330 30|                      s az esemény most csak a beszélgetésnek kimeríthetetlen
 7331 30|      kimeríthetetlen tárgya maradt, melyben a konyha tüze mellett az egész
 7332 30|                    az egész háznép mindjárt a gonosztett után majdnem
 7333 30|                 lett volna, s reggelig, hol a társaság együtt maradt,
 7334 30|                     társaság együtt maradt, a történet majdnem annyiféleképpen
 7335 30|           megfeszíté.~Ezen elõadások között a legnagyobb különbség a haldoklónak
 7336 30|               között a legnagyobb különbség a haldoklónak végszavai iránt
 7337 30|               végszavai iránt fejlõdött ki. A szakácsné, a kulcsártól
 7338 30|                  fejlõdött ki. A szakácsné, a kulcsártól s mindenestõl
 7339 30|                  felelve nevezte Tengelyit. A szakács, kinek ily roppant
 7340 30|                     akar, mire nézve szinte a konyhaszolgáló, az inas
 7341 30|                  Tengelyire, ki még éjszaka a házhoz jött, s a szobát,
 7342 30|                    éjszaka a házhoz jött, s a szobát, melyben a gonosztett
 7343 30|                   jött, s a szobát, melyben a gonosztett elkövettetett,
 7344 30|                   gonosztett elkövettetett, a bírák által bepecsételteté,
 7345 30|                    bepecsételteté, az, hogy a haldoklónak utolsó szava
 7346 30|                    hogy ez nem kissé nevelé a viták élénkségét. Reggel
 7347 30|                    élénkségét. Reggel végre a szolgabíró, kire az egész
 7348 30|              Megölték fiskálisunkat - mondá a szakács még azalatt, hogy
 7349 30|              Szegény teins úr! - vága közbe a szakácsné - és utolsó szava...~
 7350 30|                      és utolsó szava...~Itt a szakács nagy örömmel jelenté,
 7351 30|                  nagy örömmel jelenté, hogy a gyilkos megfogatott.~- Azt
 7352 30|                       Azt én fogtam - szólt a hajdú.~- Igen, a kályhalyukban
 7353 30|                      szólt a hajdú.~- Igen, a kályhalyukban fogták - pótolá
 7354 30|               kályhalyukban fogták - pótolá a pesztonka.~- Nem fogták
 7355 30|                    meg! - mondá hangosabban a szakácsné.~- Az az üveges
 7356 30|                    Az az üveges zsidó, akit a teins úr ismer - szólt közbe
 7357 30|                teins úr ismer - szólt közbe a szakács, ki mint a legmagasabb
 7358 30|                    közbe a szakács, ki mint a legmagasabb rangú személy,
 7359 30|                 felhívatva érzé magát, hogy a szolgabírónak õ adja a szükséges
 7360 30|                 hogy a szolgabírónak õ adja a szükséges felvilágosításokat.~-
 7361 30|                  szinte elõre tolakodott -, a Tiszáig kergettük, ott...~-
 7362 30|                kergettük, ott...~- Lenn van a pincében - mondá a mindenes -,
 7363 30|                 Lenn van a pincében - mondá a mindenes -, úgy megkötöztem
 7364 30|                 Igen, teins uram - folytatá a kocsis -, úgy szaladt, nem
 7365 30|                    nem tudtuk elérni; mikor a bokrokhoz jött...~- Az ajtó
 7366 30|                rendjében be van pecsételve, a zsidót bezárattam... - mondá
 7367 30|                zsidót bezárattam... - mondá a szakács méltósággal.~- Nem
 7368 30|                   életében - vágott szavába a szakácsné.~- De bizony a
 7369 30|                    a szakácsné.~- De bizony a zsidó volt! - kiáltott a
 7370 30|                    a zsidó volt! - kiáltott a szakács, pesztonka a konyhaszolgáló
 7371 30|               kiáltott a szakács, pesztonka a konyhaszolgáló egyszerre.~-
 7372 30|                    ha zsidó volt - kiáltott a szakácsné -, a teins fiskális
 7373 30|                     kiáltott a szakácsné -, a teins fiskális úr minek
 7374 30|                     fejét így ne? - s ezzel a szakácsné fejét irtózatosan
 7375 30|                irtózatosan rázni kezdé, míg a többiek, azt, hogy a zsidó
 7376 30|                    míg a többiek, azt, hogy a zsidó volt, s hogy nem volt
 7377 30|                szolgabíró hatalmas szavával a lárma között - az ember
 7378 30|               között.~Mind hallgattak, csak a szakácsné rázá még mindig
 7379 30|            türelmesb hallgatót remélt, hogy a fiskális úr, miután megölték
 7380 30|              fiskális úr, miután megölték s a zsidót látta, éppen így
 7381 30|                 szörnyen megfáztunk. - Mire a megszólított arra kérve
 7382 30|                     megszólított arra kérve a teins urakat, hogy addig
 7383 30|                   menjenek, rövid idõ múlva a reggelire szükséges sligovicát
 7384 30|              kenyeret hozá, csak addig, míg a kávé, vagy más, amit parancsolnának,
 7385 30|               parancsolnának, elkészül.~Míg a szakácsné panaszkodva, hogy
 7386 30|              rosszkedvûen szobájába ment, s a kávécsinálást a pesztonkának
 7387 30|                     ment, s a kávécsinálást a pesztonkának engedé által,
 7388 30|            pesztonkának engedé által, addig a szakács a fõbírót egészen
 7389 30|               engedé által, addig a szakács a fõbírót egészen akképp értesíté
 7390 30|                     egészen akképp értesíté a történtekrõl, mint azokat
 7391 30|            Macskaházy minden kérdésen kívül a zsidó által öletett meg,
 7392 30|                     öletett meg, ki mihelyt a tettet elkövette s embereket
 7393 30|                valamit elrabolhatott volna, a kályhalyukba menté magát,
 7394 30|            kályhalyukba menté magát, honnan a hajdú által kihúzatott. -
 7395 30|                kihúzatott. - Ha az embernek a gyilkosságról csak egy kis
 7396 30|                  kis fogalma van - folytatá a szakács elõadását -, világosan
 7397 30|             olvastam ily históriákat; de az a szakácsné nem tud semmit,
 7398 30|               harmadikat töltött magának. - A dolog világos, kár is minden
 7399 30|                 mindjárt? - szólt az esküdt a legnagyobb önmegelégedés
 7400 30|                    mindjárt, Bandi? - kérdé a fõbíró, ki csak arra emlékezett,
 7401 30|                     azt mondtam - válaszolt a másik büszkén -, hogy ezt
 7402 30|                   másik büszkén -, hogy ezt a gyilkosságot bizonyosan
 7403 30|                 mindjárt mondta ezt - szólt a fõbíró -, én nem gondoltam
 7404 30|                    gondoltam volna, hogy ez a zsidó ilyenre vetemedék;
 7405 30|                Kenyházy -, kétszer húzta be a zsidó... Zátonyinak öt tarokkal
 7406 30|                     ultimóját... és most az a zsidó!~- De a zsidó mindent
 7407 30|                    és most az a zsidó!~- De a zsidó mindent tagad - szólt,
 7408 30|                      vendégei elébe helyezé a szakács -, hacsak a teins
 7409 30|                 helyezé a szakács -, hacsak a teins úrnak nem sikerül.~-
 7410 30|                    bosszús tekintetet vetve a szakácsra, hogy ily valamit
 7411 30|                   Húsz esztendeig szolgálom a vármegyét, s még mindent
 7412 30|                  tudja ezt - mentegetõdzött a szakács -, mindenki irigyli
 7413 30|                    irigyli járásunkat, hogy a teins urat bírjuk; de ezek
 7414 30|                  teins urat bírjuk; de ezek a zsidók néha szörnyû makacsok.~-
 7415 30|                   kiált.~- Elöl Pali, hátul a hajdú - mondá megelégedett
 7416 30|                     sokáig, azért jótállok.~A kávézás, melyre a két tisztviselõ
 7417 30|                 jótállok.~A kávézás, melyre a két tisztviselõ inkább csak
 7418 30|                    kik Magyarországban, hol a legjobb bor s pálinka terem,
 7419 30|                legjobb bor s pálinka terem, a kávéra vetemedtek, egy pohár
 7420 30|                  pohár sligovicával mosá le a kellemetlen italnak emlékét.
 7421 30|                    miután torkát köszörülve a szobában egypárszor fel
 7422 30|                  egypárszor fel s alá járt, a szakácsnak tudtára adá,
 7423 30|                szakácsnak tudtára adá, hogy a rabot felhozathatja, s hogy
 7424 30|                 rabot felhozathatja, s hogy a hajdú készen legyen. Mire
 7425 30|                   felírhatta; anélkül, hogy a megyének beszámolandó papirost
 7426 30|                munkájához.~Olvasóim ismerik a módot, mellyel Nyúzó az
 7427 30|                     többség közé tartozott. A fõbíró egyike vala azon
 7428 30|                     azon embereknek, kiknek a természet, úgy látszik,
 7429 30|            hátraveti magát: meghajlanak; ha a másik hajlik meg: felemelik
 7430 30|                  résznek kelleténél többet, a másiknak kevesebbet adtak,
 7431 30|                   hogy mindenkinek megadták a magáét. - Nyúzótól az üveges
 7432 30|                     mint melyet Peti cigány a törökdombon tapasztalt,
 7433 30|                      és mind Kenyházy, mind a szakács, ki a zsidókat utálá,
 7434 30|                Kenyházy, mind a szakács, ki a zsidókat utálá, mindent
 7435 30|                    mindent elkövettek, hogy a fõbírót még inkább felgerjesszék
 7436 30|              szerencsétlen vádlottja ellen. A zsidó azonban, noha minden
 7437 30|                    mintegy magában foglalá, a gyilkosságot állandóan tagadta.~
 7438 30|                    tagadta.~Nyúzó nem osztá a zsidók iránti elõítéletet.
 7439 30|               esetre nem ment annyira, mint a szakács, ki oly nép iránt,
 7440 30|                 érezhetett; sõt voltak, kik a fõbírónak az úr választott
 7441 30|                     megvannak határai, s ha a fõbíró a zsidó népnek gazdagabb
 7442 30|            megvannak határai, s ha a fõbíró a zsidó népnek gazdagabb részét
 7443 30|              hazánkban nagy lépéseket tesz. A zsidók - mert magukat egyenesen
 7444 30|              mindenféle kötelezvények által a keresztényeket kezdik mancipálni,
 7445 30|                eredményre nézve egyre megy. A zsidóság hazánkban e pillanatban
 7446 30|                   aranyozott csúcsára nézve a nap már feljött... s ha
 7447 30|                     meg nem veheté, sõt még a dohánykereskedésben sem
 7448 30|            üdvezítõnket keresztre feszíték.~A fõbíró, miután vádlottján
 7449 30|                   fõbíró, miután vádlottján a vallatásnak minden nemét -
 7450 30|                  vallatásnak minden nemét - a Kenyházy által említett
 7451 30|           körülfogást is ide értve, melyhez a hajdú botjával felhívatott -
 7452 30|                  felhívatott - megpróbálta, a legnagyobb felindulásban
 7453 30|           legnagyobb felindulásban jára fel a alá a szobában. - Farkasgúzsba
 7454 30|                felindulásban jára fel a alá a szobában. - Farkasgúzsba
 7455 30|                     szólsz! - kiálta, midõn a szerencsétlent ismét mellbe
 7456 30|                        Ártatlan! - kacagott a fõbíró - s így néz ki az
 7457 30|              ártatlanság? - mire Kenyházy s a szakács, a zsidóra fordítva
 7458 30|                  mire Kenyházy s a szakács, a zsidóra fordítva szemeiket,
 7459 30|                   arcain. Meg kell vallani, a zsidó külsejében nem vala
 7460 30|                 tartassék. Veres haja, mely a pincében, hol az egész éjt
 7461 30|          közönségesen, s csúnya arcvonásait a fájdalom, melyet kötéllel
 7462 30|               lehetne másképp festeni... de a zsidó azért mindegyre hirdeté
 7463 30|                   ártatlanságát. - De kérem a tekintetes fõszolgabíró
 7464 30|                     urat - rimánkodott - és a tekintetes esküdt urat és
 7465 30|                   tekintetes esküdt urat és a szakács urat is, aki engem
 7466 30|                     meg senkit! - sóhajtott a másik - a kastélyban az
 7467 30|               senkit! - sóhajtott a másik - a kastélyban az ablakoknak
 7468 30|                 akasztófáravaló! - kiáltott a fõbíró - még egyszer kérdezlek,
 7469 30|             történik veled; miért ölted meg a fiskális urat?~- Nem öltem
 7470 30|                    biz én - válaszolt sírva a kérdezett -, már miért öltem
 7471 30|                    volna meg - vága szavába a fõbíró.~- Én nem öltem meg -
 7472 30|                    nem öltem meg - folytatá a másik mindig zokogva -;
 7473 30|                   kérdezte: én öltem-e meg? a fiskális úr nem tudott szólni,
 7474 30|              gazembert az ágyhoz vezettem s a fiskális urat kérdeztem:
 7475 30|                     volt magánkívül - mondá a zsidó könyörgõ hangon -,
 7476 30|                szólt most Kenyházy -, mirõl a szakácsné, mikor jöttünk,
 7477 30|                      szüntelen fecsegett.~- A szakácsné igen - folytatá
 7478 30|                   szakácsné igen - folytatá a rab -, és az egész ház mind
 7479 30|                  ott voltak, s látták, hogy a fiskális úr fejét rázta;
 7480 30|                    tett semmi mást, mihelyt a szobába jöttem, hanem mindig
 7481 30|                fejét.~- Hívja be valaki azt a szakácsnét - szóla Nyúzó,
 7482 30|          visszaemlékezett.~- Bizony kár, ha a teins úr ezzel fárad - mondá
 7483 30|                teins úr ezzel fárad - mondá a szakács -, fecseg, mint
 7484 30|                     szakács -, fecseg, mint a kofa, s végre mégis bizonyos
 7485 30|                   végre mégis bizonyos hogy a fiskális urat csak az az
 7486 30|                     Nyúzó méltósággal -, de a formákat minden vallomásnál
 7487 30|                    s ezzel hajdúját elküldé a szakácsnéért.~Katalin, vagy
 7488 30|                özvegynek senki nem adja meg a magáét, s még nevét is megrövidítik,
 7489 30|                  míg természetes ellensége, a szakács, benn a vallatásnál
 7490 30|                  ellensége, a szakács, benn a vallatásnál volt, párthíveivel,
 7491 30|                    volt, párthíveivel, azaz a kulcsár- s mindenessel folyvást
 7492 30|             kulcsár- s mindenessel folyvást a fõbíró ostobaságáról beszélt,
 7493 30|                  okos embert nem is kérdez. A szakács bizonyosan tévedésbe
 7494 30|                      nincs árulkodóbb ember a világon! A nagyságos asszonynál
 7495 30|                 árulkodóbb ember a világon! A nagyságos asszonynál is
 7496 30|             izgágának õ oka, s most mindent a zsidóra fog tolni, pedig
 7497 30|                    zsidóra fog tolni, pedig a zsidó oly ártatlan, mint
 7498 30|                    zsidó oly ártatlan, mint a ma született gyermek. Mikor
 7499 30|             vezették... stb.~Alig lépett be a hajdú fõbírájának parancsával,
 7500 30|                   midõn e panaszok helyett: a fõbíró egyszerre fain emberré