1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10305
Fejezet
7001 27| érte el az ajtót, mikor a háziúr megszabadulva, botjával
7002 27| Vándory által, ki éppen a házhoz jött, szobájába kísértetett,
7003 27| szobájába kísértetett, s a jegyzõ fáradtan, felindulása
7004 27| nyerheté vissza nyugalmát, noha a többiek s késõbb Ákos, ki
7005 28| bánni kezdé, s míg azok, kik a jegyzõ házánál történt lármának
7006 28| kárörömmel fogadtatott, a legnagyobb felgerjedésben
7007 28| ostoba hívségem, mellyel a Rétyek iránt viseltetem,
7008 28| miket nem kelle eltûrnöm a cselédek s parasztok elõtt?
7009 28| irományai közül, ha egyszer a váltók kezemben vannak,
7010 28| megnyugtatva magát, miután a lehetõségek közé tartozott,
7011 28| még azon esetben is, ha a rablást önmaga fedezi fel,
7012 28| egy részét általadja, õt a bíróságnak bevádolhatja.
7013 28| ügyész e munkát bevégzé, s a levelek közül, melyekbõl
7014 28| külön szekrénybe zárva, a többieket elõbbi helyökre
7015 28| nézve nem aggódott többé... A leveleket átolvasva meggyõzõdött,
7016 28| átolvasva meggyõzõdött, hogy a Rétyek minden nyilvánosságot
7017 28| hogy azt bezárja.~Ráfordítá a kulcsot s megpróbálta; az
7018 28| maradt. Újra megkísérté; a kulcs forgott, de az ajtó
7019 28| de bármint iparkodott, a tolózár sem vala megmozdítható...
7020 28| Etelka szüleivel elment, a ház ezen oldalán egészen
7021 28| zsiványokról beszélni, hogy a gondolat, miként az éjt
7022 28| mi ok van rémülésre?... A hajdú, midõn takarítás után
7023 28| megfeszítette lakatomat; hogy pedig a tolózárt nem mozdíthatom,
7024 28| nemsokára nesz zavará fel. A lépcsõn léptek hallatszottak
7025 28| lépcsõre feljebb jön, s végre a folyosón szobája felé közelget...
7026 28| elborzadott, midõn magát a zsivánnyal magányosan látá.~-
7027 28| Jó, hogy ismersz - mondá a másik, az ajtót maga után
7028 28| Úgyis hasztalan lármáznál, a ház ezen oldalán nincs senki,
7029 28| dehogy lármázok én - szólt a másik, s arcain halotti
7030 28| bántanálak? - szólt Viola a szerencsétlen ügyvédre oly
7031 28| lehetne okom. Ne hidd, hogy a múltról egészen megfeledkeztem.
7032 28| Ki volt oka - szólt a másik komoran -, hogy zsivánnyá
7033 28| köszönhetem, hogy üldözve, mint a vadállat, erdõk- s pusztákon
7034 28| feleségem gyermekeimmel a könyörületesség keserû kenyerére
7035 28| amim csak van - válaszolt a másik könyörgõ hangon -,
7036 28| szakítá félbe megvetõ hangon a zsivány a szólót -, add
7037 28| megvetõ hangon a zsivány a szólót -, add ide az írásokat,
7038 28| alávaló zsidóddal együtt a nótáriusnál elraboltál.~-
7039 28| Ugyanazon írásokat - szólt a másik homlokát ráncokba
7040 28| kiragadtál... melyek helyett a törvényszéknél fehérruhát
7041 28| tudom - mondá Macskaházy, ki a hangból, melyen Viola szólt,
7042 28| Mondd ezt másnak - szólt a zsivány nyugodtan -, én
7043 28| add ide írásaidat, mert...~A zsiványnak egész magaviselete
7044 28| minden mozdulatára figyelve, a szoba közepében megállt.~
7045 28| ügyvéd kezei remegtek, midõn a fiókból az irományokat kivéve,
7046 28| irományokkal egy papírba takarva, a zsidó által többivel egyszerre
7047 28| pénzedet, mondom - szólt a zsivány megvetéssel, midõn
7048 28| mellett mintegy akaratlanul a fegyverhez nyúlt s azt Violára
7049 28| azt Violára szegezé; de a pisztoly nem volt felhúzva...
7050 28| pisztoly nem volt felhúzva... s a jövõ perc az ügyvédet földre
7051 28| ügyvédet földre terítve... a fegyvert a zsivány kezében
7052 28| földre terítve... a fegyvert a zsivány kezében találá.~
7053 28| Viola nem volt kegyetlen. A gondolat, hogy egy embernek
7054 28| tettet önvédelem között s a legnagyobb kétségbeesés
7055 28| pillanatában követte el... de a nép embere közönségesen
7056 28| nép embere közönségesen a szándékos és más emberölés
7057 28| általadja, nem volt oka félnie. A küzdés között, mellyel a
7058 28| A küzdés között, mellyel a zsivány most a pisztolyt
7059 28| mellyel a zsivány most a pisztolyt ellensége kezébõl
7060 28| kiragadta, feltámadt indulata. A gyûlölség, mely keblét ez
7061 28| félig magánkívül rohant a szerencsétlenre, ki segítségért
7062 28| ki segítségért kiáltva, a földrõl felkelni iparkodott. -
7063 28| elfojtott hangon, midõn a zsivány torkát megragadta.~-
7064 28| szemei kiduzzadtak; de a kétségbeesés erõt ada gyenge
7065 28| ada gyenge kezeinek, midõn a fényes kést, melyet a zsivány
7066 28| midõn a fényes kést, melyet a zsivány az asztalról felkapott,
7067 28| tarthatott soká... Viola a házban lármát hallott...
7068 28| házban lármát hallott... a cselédek, felébredve Macskaházy
7069 28| s kése háromszor merült a szerencsétlennek mellébe.~
7070 28| szerencsétlennek mellébe.~Viola a felszökõ vértõl nedves kezekkel
7071 28| levelet elhullat, kirohant a szobából, éppen elég jókor,
7072 28| feltartatnék. Megláttatva itt a kocsis s még egy ember által,
7073 28| jött... s ûzõbe vétetve, a mezõnek vevé futását, s
7074 28| mezõnek vevé futását, s a végre a Tisza partján álló
7075 28| vevé futását, s a végre a Tisza partján álló bokrok
7076 28| álló bokrok alatt eltûnt.~A cselédek, kik mindjárt ezután
7077 28| rohantak, az ügyvédet vérében a halállal küzdve találák.
7078 28| halállal küzdve találák. A rablásnak nyomai nem látszottak,
7079 28| Rablás! gyilkolás! - kiáltott a vastag szakács, ki hálósüvegében
7080 28| gyertyával az elsõ jött a szobába. - Utána!~- Doktort! -
7081 28| másik.~- Papot! - sikoltott a szakácsné.~Mindenki vad
7082 28| rendetlenségben futott ide s tova, míg a mindig nagyobb számmal összegyûltek
7083 28| összegyûltek közül kettõ a haldoklót ágyára fekteté.~-
7084 28| Mily irományok? - kérdé a szakács, a beteget egy kissé
7085 28| irományok? - kérdé a szakács, a beteget egy kissé felemelve.~-
7086 28| Macskaházy végerejét összeszedve; a többi, mit hihetõképp mondani
7087 28| hörgés vala hallható, mitõl a jelenlevõk borzadtak.~E
7088 28| E pillanatban egyszerre a folyosón a hajdú kiáltása
7089 28| pillanatban egyszerre a folyosón a hajdú kiáltása hallatszott,
7090 28| hallatszott, ki, mint mondá, a gyilkost megfogta... s mindjárt
7091 28| üveges zsidót torkánál fogva a szobába húzta. - Itt van
7092 28| nem kis megelégedéssel -, a kályhában találtam.~- Ah,
7093 28| Ah, alávaló! - kiáltott a szakács, a remegõ zsidót
7094 28| alávaló! - kiáltott a szakács, a remegõ zsidót az ágyhoz
7095 28| is lehetne más! - mondá a szakács ismét - csak intsen
7096 28| ismét fejét rázá, megragadta a szakácsnak kezét, s ismét
7097 28| mit akart mondani - szólt a szakács, miután a halott
7098 28| szólt a szakács, miután a halott betakartatott, s
7099 28| bizonyítá, erõsen megkötözve a pincébe záratott. - Mikor
7100 28| pincébe záratott. - Mikor a zsidót mutattam neki s kérdeztem:
7101 28| még szólni tudott - mondá a szakácsné, szemeit törülve,
7102 28| alkalomnál úgy illik -, a fiskális úr Tengelyit nevezte.~-
7103 28| ily bolondokat - válaszolt a szakács -, Tengelyi uramról
7104 28| megvigasztalva érzé magát -, de a fiskális úr, mikor kérdeztük,
7105 28| úr, mikor kérdeztük, ki a gyilkos? csak mégis Tengelyit
7106 28| nevezte, ugyebár? - mondá a többiekhez fordulva, kik
7107 28| törülni kezdé szemeit.~- Csak a nótáriusra az ifjasszony
7108 28| gyilkosságot fogni akarni? - mondá a szakács felindulva.~- Isten
7109 28| hevesebben -, mint hogy mikor a fiskálist kérdeztük: ki
7110 28| Jól van, jól - mondá a szakács rosszkedvûen -,
7111 28| csak azt mondom, hogy a fiskális mindig Tengelyit
7112 28| nevezte... s ezt fogom mondani a végsõ ítéletig.~- Majd a
7113 28| a végsõ ítéletig.~- Majd a szolgabíró ki fogja sütni,
7114 28| azért jótállok - mondá a szakács -, s végre is látni
7115 28| nekem volt igazságom, s hogy a gyilkosságot a zsidónál
7116 28| igazságom, s hogy a gyilkosságot a zsidónál nem követte el
7117 28| senki más. De most zárjuk be a szobát, s küldjünk a szolgabíróért
7118 28| be a szobát, s küldjünk a szolgabíróért s esküdt emberekért...
7119 28| szabad.~S ezzel valamennyien a szobából kimentek, hol a
7120 28| a szobából kimentek, hol a véres halott a sötétben
7121 28| kimentek, hol a véres halott a sötétben magányosan hagyatott.~ ~
7122 29| kell visszatérnünk, melyen a szerencsétlen ügyészt Tengelyi
7123 29| házában utolszor láttuk. A jegyzõ családja, melyhez
7124 29| szobájában, míg Tengelyi maga a másikban leveleket írt.~
7125 29| leveleket írt.~Írás között a jegyzõ figyelmét gyenge
7126 29| egy kis levélke dobatott a szobába s léptek hallatszottak,
7127 29| hallatszottak, melyekkel valaki a fal mellett, anélkül, hogy
7128 29| láttatnék, vagy szólna, a sötétben távozott.~- Mi
7129 29| Mi lehet ez? - szólt a jegyzõ, midõn ablakát betéve,
7130 29| jegyzõ, midõn ablakát betéve, a levélkét a földrõl felvevé,
7131 29| ablakát betéve, a levélkét a földrõl felvevé, s vele
7132 29| volt eset... s sem én, sem a község bosszúra okot nem
7133 29| bosszúra okot nem adtunk...~A levélke, melynek a jegyzõ
7134 29| adtunk...~A levélke, melynek a jegyzõ mindenekelõtt külsejét
7135 29| krajcár használtatott... a felírás nemzetes Tengelyi
7136 29| nótárius uramhoz szólt... s a jegyzõ, midõn a pecsétet
7137 29| szólt... s a jegyzõ, midõn a pecsétet feltöré, nem kis
7138 29| meglepetésére, ezeket olvasá:~Én a nemzetes úrnak örök háladatossággal
7139 29| gazság ilyeneket mondani... A rabló az üveges zsidó volt,
7140 29| az üveges zsidó volt, kit a viceispán fiskálisa bírt
7141 29| fiskálisa bírt rá... én csak a zsidótól vettem el; de mindezt
7142 29| hosszú elbeszélni. Jõjön a nemzetes úr ma éjjel a nagy
7143 29| Jõjön a nemzetes úr ma éjjel a nagy nyárfához, mely mindjárt
7144 29| nyárfához, mely mindjárt a rév mellett áll, nem elébb,
7145 29| éjfélig az írásokat mind a kezébe visszahozom, ha életembe
7146 29| életembe kerülne is... hisz a nemzetes úr tulajdon házában
7147 29| még éjjel át kell mennem a Tiszán, a faluba jõni nem
7148 29| át kell mennem a Tiszán, a faluba jõni nem merek. Azután
7149 29| jõjön. Fejemre vérpénzt tett a vármegye... ha tudják, hogy
7150 29| halál fia vagyok. Egészen a nemzetes úr kezébe adom
7151 29| sorok, melyeknek átolvasása a gyakorlatlan kéz s itt-ott
7152 29| némi fáradságába került, a becsületes jegyzõt nem kis
7153 29| nyugtalanságba hozák. Mit tegyen? ha a zsivány meghívását nem követi,
7154 29| elvesznek. Viola, ha egyszer a megyét elhagyta, õrizkedni
7155 29| õ, egyike azoknak, kiket a törvény fenntartása leginkább
7156 29| ahelyett, hogy maga menne, a találkozás helyére több
7157 29| több embert visz magával, s a zsiványt elfogatván, egyszersmind
7158 29| elfogatván, egyszersmind a nála talált irományokat
7159 29| nem fért jelleméhez, s ha a világ boldogsága ígértetett
7160 29| képtelen vala. Elõtte csak a két fentebbi lehetõség állt,
7161 29| szeretet között habozva a legnagyobb felgerjedésben
7162 29| szobájában, majd arra, hogy a zsivány meghívását követni
7163 29| magát; s midõn Erzsébet a szobába jött, hogy õt a
7164 29| a szobába jött, hogy õt a vacsorához hívja, mind õ,
7165 29| vacsorához hívja, mind õ, mind a többiek nem csudálkozhattak
7166 29| nyugtalanságán, mely még a cselédeknek s Liptáknénak
7167 29| Liptáknénak is feltûnt. A levélkérõl, melyet, hogy
7168 29| Erzsébet, vagy más valaki, a mellékszobában hallotta
7169 29| s hogy ablakát felnyitá: a kisbírák néha tízszer eljöttek
7170 29| napjában, s anélkül, hogy a házba lépnének, ablakánál
7171 29| kérdeztek egyet-mást, s így a dolog közönségesebb vala,
7172 29| Tengelyinek rossz kedve egészen a Macskaházy által okozott
7173 29| arra határozta magát, hogy a zsiványt fel fogja keresni. „
7174 29| tizenegyhez közelgett, midõn a jegyzõ ily gondolatok között
7175 29| elhagyá, s kertjén keresztül a Tisza partjához ért. - Esõs
7176 29| látszott egy csillag sem, a tájon setétség terült el,
7177 29| ismeretére vala szüksége, hogy a keskeny úton, mely kertek
7178 29| úton, mely kertek között a mezõre vezetett, tovább
7179 29| ballagva, árokba ne essék. A faluban mindenki régen aludt,
7180 29| valakivel találkoznék, ért a helyre, mely neki Viola
7181 29| kijelöltetett.~Nyárban e hely a tiszaréti határ egyik legkellemesebbike
7182 29| terült el, melynek füve, a nap sugaraitól megõrizve,
7183 29| mindig szépen zöldellt, ha a júliusi forróság az egész
7184 29| s néhány alacsonyabb fa, a negyedikrõl a Tisza nyugodt
7185 29| alacsonyabb fa, a negyedikrõl a Tisza nyugodt tükre környezé,
7186 29| nyugodt tükre környezé, melyre a nagy fának egyes ágai kinyúltak.
7187 29| mondá, hogy szebb helyet a Tisza hosszú mentében csakugyan
7188 29| nem találhatni, s hogy ha a törökdomb nem lenne is,
7189 29| e fa maga Tiszarétet már a kellemes lakhelyek sorába
7190 29| s elhagyottnak látszott, a fa alatti tért száraz levelek
7191 29| száraz levelek takarták. Fenn a lombtalan ágak között süvöltve
7192 29| át az éjszaki szél, míg a Tisza habokat vetve csapdosá
7193 29| Tisza habokat vetve csapdosá a sötét partot.~A jegyzõ,
7194 29| csapdosá a sötét partot.~A jegyzõ, bundájába burkolva,
7195 29| s alá, idõrõl idõre, ha a bokrokban valami nesz hallatszott,
7196 29| kedvtelen sétálását, vagy a révészházhoz fordítva szemét,
7197 29| lehetett, s melynek ajtaján a konyhában még égõ tûz kis
7198 29| midõn azoknak kiáltásai, kik a zsiványt Macskaházy meggyilkolása
7199 29| sebes léptekkel visszavonult a falu felé.~Kevés perccel,
7200 29| tartva Viola tört keresztül a bokrokon. A zsivány egy
7201 29| tört keresztül a bokrokon. A zsivány egy pillanatig megállt,
7202 29| körültekintett; miután látá, hogy a jegyzõ nincs többé itt,
7203 29| nincs többé itt, s hátul a bokrokhoz közel üldözõinek
7204 29| üldözõinek kiáltásait hallá, egy, a parton álló kis sajkába
7205 29| erõs lökéssel eltávozva a parttól, evezni kezdett.~-
7206 29| kell lennie! - kiáltott a kocsis, ki, noha lámpása
7207 29| ki, noha lámpása elaludt, a zsiványt idáig soha szeme
7208 29| iszonyú lármával keresték a gonosztevõt a bokrok között,
7209 29| lármával keresték a gonosztevõt a bokrok között, úgyhogy a
7210 29| a bokrok között, úgyhogy a mindig tovább távozó evezõ
7211 29| vétettek általok észre, s a zajra a révész két fiával
7212 29| általok észre, s a zajra a révész két fiával kunyhójából
7213 29| révész két fiával kunyhójából a fához sietett.~- Mi a baj,
7214 29| kunyhójából a fához sietett.~- Mi a baj, Ferkó? - kiáltott a
7215 29| a baj, Ferkó? - kiáltott a révész, midõn az égõ darab
7216 29| fiskálisunkat; mi idáig kergettük a gyilkost, s itt a bokrok
7217 29| kergettük a gyilkost, s itt a bokrok alatt tûnt el. Csak
7218 29| segítsen kend keresni.~- Mi a manó! - válaszolt a révész
7219 29| Mi a manó! - válaszolt a révész elbámulva - a fiskálist
7220 29| válaszolt a révész elbámulva - a fiskálist megölték?... No,
7221 29| kár érte, de ha kendtek a gyilkost keresik s azt csakugyan
7222 29| hallottam valakit innen sebesen a falu felé menni; ugye, Andris,
7223 29| csak utána! - kiáltott a kocsis, nem is várva a fiúnak
7224 29| kiáltott a kocsis, nem is várva a fiúnak feleletét, s követve
7225 29| fiúnak feleletét, s követve a többiektõl, a falu felé
7226 29| s követve a többiektõl, a falu felé sietett ugyanazon
7227 29| hogy erre ment - szólt a révész, csak hogy sietésöket
7228 29| útra irányozá. - Ni, még a nyomokat is meglátni...
7229 29| ez mind friss nyom... még a víz is meglátszik, amint
7230 29| És ez mi itt? - mondá a kocsis lehajolva s valamit
7231 29| kocsis lehajolva s valamit a földrõl felvéve. - Bot,
7232 29| nyomon tovább; bizonyosan a kertek között bújt el. -
7233 29| el. - S az egész csapat a kocsis után, ki lámpájával
7234 29| után, ki lámpájával mindig a nyomot követé, a jegyzõkert
7235 29| mindig a nyomot követé, a jegyzõkert kerítéséhez ért.~-
7236 29| Mi az ördög! - szólt a kocsis, ki a kerítés ajtajánál
7237 29| ördög! - szólt a kocsis, ki a kerítés ajtajánál pár lépéssel
7238 29| itt nem látni több nyomot!~A többiek, kezébõl kivéve
7239 29| többiek, kezébõl kivéve a lámpást, szinte megnézték
7240 29| szinte megnézték az utat, A friss nyom, melyet eddig
7241 29| látni semmi nyomot! - mondá a révész - csak talán a föld
7242 29| mondá a révész - csak talán a föld nem nyelte el? ott
7243 29| nem nyelte el? ott hátul a kerítés ajtajánál még láttam.~-
7244 29| ajtajánál még láttam.~- Talán a kerítés megé bújt - szólt
7245 29| kerítés megé bújt - szólt a kocsis egy kissé gondolkozva -;
7246 29| kend, még fõbe ütik - mondá a révész, Ferkót visszatartóztatva,
7247 29| félig átmászott, s kit egy a többiek közül követni akart -,
7248 29| mi közünk van ahhoz, hogy a fiskálist megölték?... Bár
7249 29| fizetnem esztendõnként. - De a kocsis, kit bizonyosan nem
7250 29| ildomos tanácsra hallgatna, a legnagyobb figyelemmel végigment
7251 29| legnagyobb figyelemmel végigment a kerítésen, s azon meggyõzõdéssel
7252 29| meggyõzõdéssel tért vissza, hogy a gonosztevõnek nyoma elveszett.
7253 29| vissza akara menni, midõn a révész egyik fia, aki addig
7254 29| mellett állt, észrevevé, hogy a kertnek a házhoz vezetõ
7255 29| észrevevé, hogy a kertnek a házhoz vezetõ útján szinte
7256 29| szinte nyomok látszanak. A kocsis lámpásával odafutott,
7257 29| kocsis lámpásával odafutott, a többiek, kik azalatt az
7258 29| mindenki világosan látá a nyomot, melyet eddig követtek,
7259 29| követtek, s mely egyenesen a házhoz vezetett.~- A nótárius
7260 29| egyenesen a házhoz vezetett.~- A nótárius házában van...
7261 29| házában van... ott van talán a fészer alatt - mondá a kocsis,
7262 29| talán a fészer alatt - mondá a kocsis, ki, mint minden
7263 29| hová gondol kend! - szólt a révész a már indulót visszatartva -
7264 29| gondol kend! - szólt a révész a már indulót visszatartva -
7265 29| nótárius uram házánál a zsiványt csak nem fogja
7266 29| És miért nem? - válaszolt a másik - nem tudja-e, hogy
7267 29| háza nemes kúria - mondá a másik.~- Bánom is én! -
7268 29| kerestük, akkor is feldúltuk a házat, pedig maga a szolgabíró
7269 29| feldúltuk a házat, pedig maga a szolgabíró vezetett.~- Igen,
7270 29| azok urak voltak - mondá a révész -, minket ebrúdon
7271 29| Majd meglátjuk!... én a nagyságos asszony libériás
7272 29| feltartatná, két társával, ki vele a kastélyból jött, egyenesen
7273 29| egyenesen az udvarba ment, míg a révész fiaival, valamit
7274 29| maradt.~De bármi nagy volt is a kocsis bátorsága, midõn
7275 29| s még le sem vetkezett, a zajra, melyet hallott, egyszerre
7276 29| leírni az érzeményt, mely a jegyzõ keblét e pillanatban
7277 29| borzadott e gondolatnál, hogy a gyilkosságnak, habár tudatlanul,
7278 29| tudatlanul, õ vala indoka. A kocsis s társai, minden
7279 29| míveletlenségök mellett, észrevevék a hatást, melyet e hír Tengelyire
7280 29| bámulva néztek egymásra, míg a jegyzõ, kinek kezében a
7281 29| a jegyzõ, kinek kezében a gyertya reszketett, miután
7282 29| vett, egyes kérdéseket tett a gyilkosság elkövetésének
7283 29| Utána jöttünk - mondá a kocsis, majd Tengelyinek
7284 29| majd társaihoz fordulva, a legnagyobb zavarban -, a
7285 29| a legnagyobb zavarban -, a Tisza partjáig elõttem szaladt,
7286 29| követem alássan - mondá a révész -, hogy szemlátomást
7287 29| itt vagyok; de hogy éppen a zsivány nyoma volt-e? azt
7288 29| biz én nem tudom... és én a többieknek itt mondtam is,
7289 29| jõjenek be, mert tudom, hogy a ház kúria, de...~- Kend
7290 29| bolond! - mondá Tengelyi a legnagyobb felgerjedésben -
7291 29| felgerjedésben - ha azt hiszik, hogy a gyilkos házamban van, kutassanak
7292 29| maradjon vizsgálat nélkül.~A lármára lassanként a ház
7293 29| nélkül.~A lármára lassanként a ház többi lakói is felkeltek.
7294 29| elöl, szobáról szobára, a padra s istállóba ment el
7295 29| meggyõzõdtek, hogy semmi idegen a háznál nincs... Tengelyihez
7296 29| nincs... Tengelyihez azalatt a bíró jött, hogy õt a kastélyba
7297 29| azalatt a bíró jött, hogy õt a kastélyba hívja, s a jegyzõ
7298 29| õt a kastélyba hívja, s a jegyzõ a többiekkel elment.~-
7299 29| kastélyba hívja, s a jegyzõ a többiekkel elment.~- Látta
7300 29| elment.~- Látta kend - szólt a kocsis, ki a révésszel hátrább
7301 29| kend - szólt a kocsis, ki a révésszel hátrább maradt,
7302 29| révésszel hátrább maradt, s a többieket követé -, miként
7303 29| követé -, miként reszketett a nótárius, mikor hallotta,
7304 29| nótárius, mikor hallotta, hogy a fiskálist megölték?~- Hát
7305 29| ily idõben! - válaszolt a révész, bámulva Ferkó furcsa
7306 29| Bizonyisten, ha nem ismerném a nótáriust tíz esztendõ óta,
7307 29| Talán csak nem hiszi, hogy a fiskálist ez ölte meg? -
7308 29| megállva.~- Én bizony, mert a házban mást nem találtunk,
7309 29| azt hinném, bátyám - mondá a kocsis halkan társához.~-
7310 29| Megbolondult-e kend? - kérdé a révész, s ezzel mindketten,
7311 30| azonnal gondolatcsere támad, a legigazságosabb csere a
7312 30| a legigazságosabb csere a világon, hol ritka ad mást,
7313 30| mást, mint ócskákat vissza. A boldogság, mely reánk mennyországban
7314 30| hogy beszélhetünk... Mint a méh minden virágból mézet:
7315 30| virágból mézet: úgy az ember a legkellemetlenebb tárgyból
7316 30| pedig nemcsak azon ritka, a természettõl megáldott teremtések,
7317 30| mert hisz eszmék, mint a pénz, szaporodni látszanak
7318 30| látszanak körözések által, s a zacskó inkább peng, ha felette
7319 30| arany, melyet Krözus egykor a görög bölcsnek mutatott,
7320 30| úgy van az eszméinkkel is. A gondolat, mely ezeredek
7321 30| hetvenkedtek birtokával, mert hisz a gondolat, mint a pénz, azé,
7322 30| mert hisz a gondolat, mint a pénz, azé, ki vele él. Ki
7323 30| Van még egy hasonlat, mely a pénz s beszéd között létezik,
7324 30| országokban, hol arany s ezüst a földben terem, ritkán találunk
7325 30| aranyinkat méri: úgy van a gondolatokkal is... ki velök
7326 30| becsét; az eszmék újsága, sõt a tárgy kellemetlensége közönyös;
7327 30| kellemetlensége közönyös; maga a beszélgetés az, mi élvet
7328 30| olvasóim nem bámulhatják, ha a tiszaréti kastély lakóit
7329 30| pillanatban talán gondolák. A borzadás, melyet az ügyvéd
7330 30| s az esemény most csak a beszélgetésnek kimeríthetetlen
7331 30| kimeríthetetlen tárgya maradt, melyben a konyha tüze mellett az egész
7332 30| az egész háznép mindjárt a gonosztett után majdnem
7333 30| lett volna, s reggelig, hol a társaság együtt maradt,
7334 30| társaság együtt maradt, a történet majdnem annyiféleképpen
7335 30| megfeszíté.~Ezen elõadások között a legnagyobb különbség a haldoklónak
7336 30| között a legnagyobb különbség a haldoklónak végszavai iránt
7337 30| végszavai iránt fejlõdött ki. A szakácsné, a kulcsártól
7338 30| fejlõdött ki. A szakácsné, a kulcsártól s mindenestõl
7339 30| felelve nevezte Tengelyit. A szakács, kinek ily roppant
7340 30| akar, mire nézve szinte a konyhaszolgáló, az inas
7341 30| Tengelyire, ki még éjszaka a házhoz jött, s a szobát,
7342 30| éjszaka a házhoz jött, s a szobát, melyben a gonosztett
7343 30| jött, s a szobát, melyben a gonosztett elkövettetett,
7344 30| gonosztett elkövettetett, a bírák által bepecsételteté,
7345 30| bepecsételteté, az, hogy a haldoklónak utolsó szava
7346 30| hogy ez nem kissé nevelé a viták élénkségét. Reggel
7347 30| élénkségét. Reggel végre a szolgabíró, kire az egész
7348 30| Megölték fiskálisunkat - mondá a szakács még azalatt, hogy
7349 30| Szegény teins úr! - vága közbe a szakácsné - és utolsó szava...~
7350 30| és utolsó szava...~Itt a szakács nagy örömmel jelenté,
7351 30| nagy örömmel jelenté, hogy a gyilkos megfogatott.~- Azt
7352 30| Azt én fogtam - szólt a hajdú.~- Igen, a kályhalyukban
7353 30| szólt a hajdú.~- Igen, a kályhalyukban fogták - pótolá
7354 30| kályhalyukban fogták - pótolá a pesztonka.~- Nem fogták
7355 30| meg! - mondá hangosabban a szakácsné.~- Az az üveges
7356 30| Az az üveges zsidó, akit a teins úr ismer - szólt közbe
7357 30| teins úr ismer - szólt közbe a szakács, ki mint a legmagasabb
7358 30| közbe a szakács, ki mint a legmagasabb rangú személy,
7359 30| felhívatva érzé magát, hogy a szolgabírónak õ adja a szükséges
7360 30| hogy a szolgabírónak õ adja a szükséges felvilágosításokat.~-
7361 30| szinte elõre tolakodott -, a Tiszáig kergettük, ott...~-
7362 30| kergettük, ott...~- Lenn van a pincében - mondá a mindenes -,
7363 30| Lenn van a pincében - mondá a mindenes -, úgy megkötöztem
7364 30| Igen, teins uram - folytatá a kocsis -, úgy szaladt, nem
7365 30| nem tudtuk elérni; mikor a bokrokhoz jött...~- Az ajtó
7366 30| rendjében be van pecsételve, a zsidót bezárattam... - mondá
7367 30| zsidót bezárattam... - mondá a szakács méltósággal.~- Nem
7368 30| életében - vágott szavába a szakácsné.~- De bizony a
7369 30| a szakácsné.~- De bizony a zsidó volt! - kiáltott a
7370 30| a zsidó volt! - kiáltott a szakács, pesztonka a konyhaszolgáló
7371 30| kiáltott a szakács, pesztonka a konyhaszolgáló egyszerre.~-
7372 30| ha zsidó volt - kiáltott a szakácsné -, a teins fiskális
7373 30| kiáltott a szakácsné -, a teins fiskális úr minek
7374 30| fejét így ne? - s ezzel a szakácsné fejét irtózatosan
7375 30| irtózatosan rázni kezdé, míg a többiek, azt, hogy a zsidó
7376 30| míg a többiek, azt, hogy a zsidó volt, s hogy nem volt
7377 30| szolgabíró hatalmas szavával a lárma között - az ember
7378 30| között.~Mind hallgattak, csak a szakácsné rázá még mindig
7379 30| türelmesb hallgatót remélt, hogy a fiskális úr, miután megölték
7380 30| fiskális úr, miután megölték s a zsidót látta, éppen így
7381 30| szörnyen megfáztunk. - Mire a megszólított arra kérve
7382 30| megszólított arra kérve a teins urakat, hogy addig
7383 30| menjenek, rövid idõ múlva a reggelire szükséges sligovicát
7384 30| kenyeret hozá, csak addig, míg a kávé, vagy más, amit parancsolnának,
7385 30| parancsolnának, elkészül.~Míg a szakácsné panaszkodva, hogy
7386 30| rosszkedvûen szobájába ment, s a kávécsinálást a pesztonkának
7387 30| ment, s a kávécsinálást a pesztonkának engedé által,
7388 30| pesztonkának engedé által, addig a szakács a fõbírót egészen
7389 30| engedé által, addig a szakács a fõbírót egészen akképp értesíté
7390 30| egészen akképp értesíté a történtekrõl, mint azokat
7391 30| Macskaházy minden kérdésen kívül a zsidó által öletett meg,
7392 30| öletett meg, ki mihelyt a tettet elkövette s embereket
7393 30| valamit elrabolhatott volna, a kályhalyukba menté magát,
7394 30| kályhalyukba menté magát, honnan a hajdú által kihúzatott. -
7395 30| kihúzatott. - Ha az embernek a gyilkosságról csak egy kis
7396 30| kis fogalma van - folytatá a szakács elõadását -, világosan
7397 30| olvastam ily históriákat; de az a szakácsné nem tud semmit,
7398 30| harmadikat töltött magának. - A dolog világos, kár is minden
7399 30| mindjárt? - szólt az esküdt a legnagyobb önmegelégedés
7400 30| mindjárt, Bandi? - kérdé a fõbíró, ki csak arra emlékezett,
7401 30| azt mondtam - válaszolt a másik büszkén -, hogy ezt
7402 30| másik büszkén -, hogy ezt a gyilkosságot bizonyosan
7403 30| mindjárt mondta ezt - szólt a fõbíró -, én nem gondoltam
7404 30| gondoltam volna, hogy ez a zsidó ilyenre vetemedék;
7405 30| Kenyházy -, kétszer húzta be a zsidó... Zátonyinak öt tarokkal
7406 30| ultimóját... és most az a zsidó!~- De a zsidó mindent
7407 30| és most az a zsidó!~- De a zsidó mindent tagad - szólt,
7408 30| vendégei elébe helyezé a szakács -, hacsak a teins
7409 30| helyezé a szakács -, hacsak a teins úrnak nem sikerül.~-
7410 30| bosszús tekintetet vetve a szakácsra, hogy ily valamit
7411 30| Húsz esztendeig szolgálom a vármegyét, s még mindent
7412 30| tudja ezt - mentegetõdzött a szakács -, mindenki irigyli
7413 30| irigyli járásunkat, hogy a teins urat bírjuk; de ezek
7414 30| teins urat bírjuk; de ezek a zsidók néha szörnyû makacsok.~-
7415 30| kiált.~- Elöl Pali, hátul a hajdú - mondá megelégedett
7416 30| sokáig, azért jótállok.~A kávézás, melyre a két tisztviselõ
7417 30| jótállok.~A kávézás, melyre a két tisztviselõ inkább csak
7418 30| kik Magyarországban, hol a legjobb bor s pálinka terem,
7419 30| legjobb bor s pálinka terem, a kávéra vetemedtek, egy pohár
7420 30| pohár sligovicával mosá le a kellemetlen italnak emlékét.
7421 30| miután torkát köszörülve a szobában egypárszor fel
7422 30| egypárszor fel s alá járt, a szakácsnak tudtára adá,
7423 30| szakácsnak tudtára adá, hogy a rabot felhozathatja, s hogy
7424 30| rabot felhozathatja, s hogy a hajdú készen legyen. Mire
7425 30| felírhatta; anélkül, hogy a megyének beszámolandó papirost
7426 30| munkájához.~Olvasóim ismerik a módot, mellyel Nyúzó az
7427 30| többség közé tartozott. A fõbíró egyike vala azon
7428 30| azon embereknek, kiknek a természet, úgy látszik,
7429 30| hátraveti magát: meghajlanak; ha a másik hajlik meg: felemelik
7430 30| résznek kelleténél többet, a másiknak kevesebbet adtak,
7431 30| hogy mindenkinek megadták a magáét. - Nyúzótól az üveges
7432 30| mint melyet Peti cigány a törökdombon tapasztalt,
7433 30| és mind Kenyházy, mind a szakács, ki a zsidókat utálá,
7434 30| Kenyházy, mind a szakács, ki a zsidókat utálá, mindent
7435 30| mindent elkövettek, hogy a fõbírót még inkább felgerjesszék
7436 30| szerencsétlen vádlottja ellen. A zsidó azonban, noha minden
7437 30| mintegy magában foglalá, a gyilkosságot állandóan tagadta.~
7438 30| tagadta.~Nyúzó nem osztá a zsidók iránti elõítéletet.
7439 30| esetre nem ment annyira, mint a szakács, ki oly nép iránt,
7440 30| érezhetett; sõt voltak, kik a fõbírónak az úr választott
7441 30| megvannak határai, s ha a fõbíró a zsidó népnek gazdagabb
7442 30| megvannak határai, s ha a fõbíró a zsidó népnek gazdagabb részét
7443 30| hazánkban nagy lépéseket tesz. A zsidók - mert magukat egyenesen
7444 30| mindenféle kötelezvények által a keresztényeket kezdik mancipálni,
7445 30| eredményre nézve egyre megy. A zsidóság hazánkban e pillanatban
7446 30| aranyozott csúcsára nézve a nap már feljött... s ha
7447 30| meg nem veheté, sõt még a dohánykereskedésben sem
7448 30| üdvezítõnket keresztre feszíték.~A fõbíró, miután vádlottján
7449 30| fõbíró, miután vádlottján a vallatásnak minden nemét -
7450 30| vallatásnak minden nemét - a Kenyházy által említett
7451 30| körülfogást is ide értve, melyhez a hajdú botjával felhívatott -
7452 30| felhívatott - megpróbálta, a legnagyobb felindulásban
7453 30| legnagyobb felindulásban jára fel a alá a szobában. - Farkasgúzsba
7454 30| felindulásban jára fel a alá a szobában. - Farkasgúzsba
7455 30| szólsz! - kiálta, midõn a szerencsétlent ismét mellbe
7456 30| Ártatlan! - kacagott a fõbíró - s így néz ki az
7457 30| ártatlanság? - mire Kenyházy s a szakács, a zsidóra fordítva
7458 30| mire Kenyházy s a szakács, a zsidóra fordítva szemeiket,
7459 30| arcain. Meg kell vallani, a zsidó külsejében nem vala
7460 30| tartassék. Veres haja, mely a pincében, hol az egész éjt
7461 30| közönségesen, s csúnya arcvonásait a fájdalom, melyet kötéllel
7462 30| lehetne másképp festeni... de a zsidó azért mindegyre hirdeté
7463 30| ártatlanságát. - De kérem a tekintetes fõszolgabíró
7464 30| urat - rimánkodott - és a tekintetes esküdt urat és
7465 30| tekintetes esküdt urat és a szakács urat is, aki engem
7466 30| meg senkit! - sóhajtott a másik - a kastélyban az
7467 30| senkit! - sóhajtott a másik - a kastélyban az ablakoknak
7468 30| akasztófáravaló! - kiáltott a fõbíró - még egyszer kérdezlek,
7469 30| történik veled; miért ölted meg a fiskális urat?~- Nem öltem
7470 30| biz én - válaszolt sírva a kérdezett -, már miért öltem
7471 30| volna meg - vága szavába a fõbíró.~- Én nem öltem meg -
7472 30| nem öltem meg - folytatá a másik mindig zokogva -;
7473 30| kérdezte: én öltem-e meg? a fiskális úr nem tudott szólni,
7474 30| gazembert az ágyhoz vezettem s a fiskális urat kérdeztem:
7475 30| volt magánkívül - mondá a zsidó könyörgõ hangon -,
7476 30| szólt most Kenyházy -, mirõl a szakácsné, mikor jöttünk,
7477 30| szüntelen fecsegett.~- A szakácsné igen - folytatá
7478 30| szakácsné igen - folytatá a rab -, és az egész ház mind
7479 30| ott voltak, s látták, hogy a fiskális úr fejét rázta;
7480 30| tett semmi mást, mihelyt a szobába jöttem, hanem mindig
7481 30| fejét.~- Hívja be valaki azt a szakácsnét - szóla Nyúzó,
7482 30| visszaemlékezett.~- Bizony kár, ha a teins úr ezzel fárad - mondá
7483 30| teins úr ezzel fárad - mondá a szakács -, fecseg, mint
7484 30| szakács -, fecseg, mint a kofa, s végre mégis bizonyos
7485 30| végre mégis bizonyos hogy a fiskális urat csak az az
7486 30| Nyúzó méltósággal -, de a formákat minden vallomásnál
7487 30| s ezzel hajdúját elküldé a szakácsnéért.~Katalin, vagy
7488 30| özvegynek senki nem adja meg a magáét, s még nevét is megrövidítik,
7489 30| míg természetes ellensége, a szakács, benn a vallatásnál
7490 30| ellensége, a szakács, benn a vallatásnál volt, párthíveivel,
7491 30| volt, párthíveivel, azaz a kulcsár- s mindenessel folyvást
7492 30| kulcsár- s mindenessel folyvást a fõbíró ostobaságáról beszélt,
7493 30| okos embert nem is kérdez. A szakács bizonyosan tévedésbe
7494 30| nincs árulkodóbb ember a világon! A nagyságos asszonynál
7495 30| árulkodóbb ember a világon! A nagyságos asszonynál is
7496 30| izgágának õ oka, s most mindent a zsidóra fog tolni, pedig
7497 30| zsidóra fog tolni, pedig a zsidó oly ártatlan, mint
7498 30| zsidó oly ártatlan, mint a ma született gyermek. Mikor
7499 30| vezették... stb.~Alig lépett be a hajdú fõbírájának parancsával,
7500 30| midõn e panaszok helyett: a fõbíró egyszerre fain emberré
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10305 |