Fejezet

 7501 30|                  kis tükördarab elõtt, mely a konyhaablakon állt, helyreigazítva
 7502 30|                    meggyõzõdését nyilvánítá a jelenlevõk elõtt: hogy most
 7503 30|                    bizonyosan ki fog sülni, a meghívást követve nem kevés
 7504 30|                     kevés bókkal jelent meg a vizsgálók elõtt.~Kata, ki
 7505 30|                 fõképp kora kérdeztetett... A gúnyos mosoly, melyre a
 7506 30|                     A gúnyos mosoly, melyre a szakács ajkai vonultak,
 7507 30|                       s még inkább az, hogy a fõbíró által mindjárt ezen
 7508 30|                  fiatalabbnak tartja magát. A szakács s esküdt felkacagtak,
 7509 30|             mosolyogva kijelenté, hogy csak a többiekre nézve mondjon
 7510 30|                 minek oly késõni megtudását a szakácsné kétségen kívül
 7511 30|                    urat? Mióta? Látta-e már a zsidót életében? Mit tud
 7512 30|                      Mit tud felõle? stb. - a szakácsnét azon kellemetlen
 7513 30|                 tétetett, hogy beszéljen, s a fõbíró õt különösen arra
 7514 30|                 szolgált elõbb, miként jött a házba, mi történt azóta,
 7515 30|                 mikor veszett elõször össze a szakáccsal, miként csalatott
 7516 30|               hozatott magának Debrecenbõl.~A jó asszony a szó szoros
 7517 30|                   Debrecenbõl.~A jó asszony a szó szoros értelmében nem
 7518 30|                      mire, ha mindazok, kik a nyelvet mívelik, e címre
 7519 30|                 rosszkedvûen jára fel s alá a szobában. Az esküdt, ki
 7520 30|                érzett, félretette pennáját; a szakács mosolyogva néze
 7521 30|                    néze majd az egyik- majd a másikra, mintha mondani
 7522 30|             haszontalan?~- De végre - mondá a fõbíró, nem mérsékelhetve
 7523 30|                     Követem alássan - szólt a szakácsné bámulva, hogy
 7524 30|                  nem érdekelhetnek -, mikor a teins úr mondta hogy ne
 7525 30|                    ne hagyjon el semmit, mi a dologhoz tartozik - szakítá
 7526 30|              tartozik - szakítá félbe Nyúzó a szólót -, ezek voltak szavaim.~-
 7527 30|                  szavaim.~- Igen - folytatá a másik -, de ha nevemért
 7528 30|                   van, jól - vágott szavába a fõbíró, belsõképp átkozva
 7529 30|                  átkozott zsidót szakács úr a haldoklóhoz vezette, Macskaházy
 7530 30|                     Igaz bizony - válaszolt a kérdezett, kihívó tekintetet
 7531 30|                     kihívó tekintetet vetve a szakácsra -, persze, rázta
 7532 30|                  persze, rázta fejét; és ha a teins úr még látta volna,
 7533 30|                 Tudjuk, tudjuk - vága közbe a fõbíró türelmetlenül -,
 7534 30|                     rázta fejét?~- Igen, és a teins urak nem is hinnék -
 7535 30|            magánkívül is volt - szólt közbe a szakács.~- Kicsoda? férjem
 7536 30|                  neki is elég baja lehetett a világon; csak az a kérdés:
 7537 30|                 lehetett a világon; csak az a kérdés: Macskaházy, mikor
 7538 30|           magánkívül?~- Magánkívül? - kérdé a szakácsné -, követem alássan,
 7539 30|                 csak oly bolond mondhatná - a tekintet, melyet a szakácsra
 7540 30|              mondhatná - a tekintet, melyet a szakácsra vetett, mutatá,
 7541 30|                    érti. Én férjemet, mikor a víz mellére jött s többé
 7542 30|                 galambom, köszönöm. De hogy a fiskálishoz visszatérjek -
 7543 30|                      szemeit törülve, midõn a fõbíró türelmetlenségét
 7544 30|                     mit? - kérdé kíváncsian a fõbíró.~- Hát nem sokat,
 7545 30|                      azután mindjárt rájött a hörgés.~- Tengelyi?! - kiáltának
 7546 30|                      Tengelyi?! - kiáltának a fõbíró s esküdt elbámulva;
 7547 30|                        Miként is hallgatnak a teins urak ily haszontalan
 7548 30|             haszontalan fecsegésre? - mondá a szakács türelmetlenül -
 7549 30|                 amit én mondok?! - kiáltott a szakácsné. - Hát miért kérdez
 7550 30|                      Hát miért kérdez engem a teins fõbíró úr? s miért
 7551 30|                    úr azt, amit mondtam? Ha a teins fõbíró úrnak terhére
 7552 30|                     szóltam volna senkinek.~A fõbíró alig juthatott szóhoz,
 7553 30|                 alig juthatott szóhoz, hogy a szakácsot arra intse, miként
 7554 30|                szakácsot arra intse, miként a tanút ne zavarja; s emezt
 7555 30|              félbeszakadt beszédjét - mikor a fiskális, szegény tekintetes
 7556 30|                 tagadja senki - szólt közbe a szakács, ki minden intés
 7557 30|                bírhatá magát hallgatásra -, a kérdés csak az, mikor nevezte
 7558 30|                        Akkor nevezte, mikor a zsidót ágyához vezették,
 7559 30|                ölte-e meg? - vágott szavába a szakácsné, ki a régi vitát
 7560 30|                     szavába a szakácsné, ki a régi vitát újra megkezdve,
 7561 30|                   úgy volt! - szakítá félbe a szakács a szólót - elõször
 7562 30|                     szakítá félbe a szakács a szólót - elõször nevezte
 7563 30|                nevezte Tengelyit - kiáltott a másik -, mind azt fogják
 7564 30|               tanúbizonyságul - szólt ismét a fõbíróhoz fordulva, lángoló
 7565 30|                 tanúbizonyságul - válaszolt a szakács.~- Az egésznek tisztába
 7566 30|             tisztába hozására - mondá végre a fõbíró -, alig is leend
 7567 30|                   tanúvallomások... - s míg a hajdú kiküldetett, hogy
 7568 30|                     hajdú kiküldetett, hogy a háznép közül azokat híja
 7569 30|                     halálánál jelen voltak, a szakács és szakácsné tovább
 7570 30|              jegyezze fel különösen, miként a szakácsné vallomása szerint
 7571 30|      megkérdeztetett, Tengelyit nevezte.~Ha a fõbíró a többi tanúkat,
 7572 30|              Tengelyit nevezte.~Ha a fõbíró a többi tanúkat, kiket a hajdú
 7573 30|               fõbíró a többi tanúkat, kiket a hajdú a konyhában mind együtt
 7574 30|                többi tanúkat, kiket a hajdú a konyhában mind együtt talált,
 7575 30|                     talált, s kik vele most a szobába jöttek, csakugyan
 7576 30|                   rendelte maga elébe, hogy a kérdésben levõ pontot tisztába
 7577 30|         kritériumához sem juthatott, melyet a többségben keresünk, miután
 7578 30|                 többségben keresünk, miután a kulcsár és mindenes most
 7579 30|                 kulcsár és mindenes most is a szakácsnéval, a szolgáló
 7580 30|                     most is a szakácsnéval, a szolgáló s pesztonka a szakáccsal
 7581 30|                      a szolgáló s pesztonka a szakáccsal tartva, egészen
 7582 30|                  ellenében.~- Végre - mondá a fõbíró, miután e lármát
 7583 30|              meghallgatá, vállát vonítva -, a dolog tökéletesen mindegy.
 7584 30|                      ki ölte meg? világosan a nótáriust nevezte, s erre
 7585 30|                tovább írva, fejével intett.~A vitatkozók bámulva néztek
 7586 30|                    bámulva néztek egymásra; a szakácsné, kinek nem az
 7587 30|                   Tengelyit, most megijedve a fõbíró szavain, elhallgatott;
 7588 30|                 szavain, elhallgatott; csak a szakács tarta meg elég lelki
 7589 30|                    most is azt mondja, hogy a haldokló Tengelyit ugyan
 7590 30|               integetének fejeikkel, fõképp a szakácsné, ki mióta szavainak
 7591 30|                    hogy õ szegény özvegy, s a nemzetes szakács úr bizonyosan
 7592 30|                    dolgokat, hogy azonkívül a fiskális úr véres mellét
 7593 30|                      mi történik körülötte. A fõbíró azonban a szerencsétlen
 7594 30|                 körülötte. A fõbíró azonban a szerencsétlen tanút, ki
 7595 30|                   történik vele azért, mert a bíróság elõtt hazudni merészelt.
 7596 30|                   Mire az asszony elrémülve a kályhához vonult, s csak
 7597 30|                   nem tudom - szólt azalatt a szakács, ki Tengelyinek
 7598 30|                    hódolat mellett, mellyel a fõbíró hivatal iránt viseltetett,
 7599 30|                megindult -, mindabban, amit a teins úr eddig hallott,
 7600 30|                  eddig hallott, mi ok volna a legkisebb gyanúra a nótárius
 7601 30|                   volna a legkisebb gyanúra a nótárius ellen?~- Mi ok? -
 7602 30|                     ellen?~- Mi ok? - szólt a fõbíró megvetõ tekintetet
 7603 30|                    megvetõ tekintetet vetve a szólóra - azt semmi esetre
 7604 30|              Macskaházy haldokolva... pedig a halál pillanatában adott
 7605 30|                  mondtam azt soha - sóhajta a szakácsné, midõn a kályhától
 7606 30|                  sóhajta a szakácsné, midõn a kályhától ismét elõre jött -,
 7607 30|                   én csak azt mondtam, hogy a fiskális elébb rázta fejét,
 7608 30|                   Hiszen végre igaz - mondá a szakács elég szárazon, mert
 7609 30|                      mert nemesember létére a módot, melyen Nyúzó hozzá
 7610 30|                   maga - kérdé éles hangján a fõbíró -, hogy Macskaházy
 7611 30|                   fõbíró -, hogy Macskaházy a nótáriust nevezte?~- És
 7612 30|                   teljesen igaz - válaszolt a másik -, de éppen nem csudálatos,
 7613 30|                    volt. Sokan hiszik, hogy a nótáriussal nem bánt úgy,
 7614 30|              összeszólalkoztak... ki tudja, a fiskális utolsó pillanatban
 7615 30|                  Bandi! - mondá esküdtjéhez a fõbíró. - Igazság! õk ketten
 7616 30|                   este erõsen összevesztek?~A szakács nem tagadhatta ennek
 7617 30|                 tagadhatta ennek valóságát: a többiek szinte bizonyíték
 7618 30|                  bizonyíték ezen állítását; a szakácsné pedig, ki azt
 7619 30|                    nagyításokkal beszélé el a jegyzõ s ügyvéd között történteket,
 7620 30|                 történteket, melyekkel azok a faluban elbeszéltettek.~-
 7621 30|                     esküdtjéhez fordulva. - A nótárius Macskaházyval összevesz,
 7622 30|                  Macskaházyval összevesz, s a legszörnyebb fenyegetésekkel
 7623 30|        fenyegetésekkel válik el tõle. Amint a szakácsné mondja, a nótárius
 7624 30|                   Amint a szakácsné mondja, a nótárius azt esküvé, hogy
 7625 30|                  Tengelyit bajba keverheti.~A szakács szólni akart, de
 7626 30|                   meg az esküdtnek: hogy ha a fiskálist nem a zsidó, hanem
 7627 30|                     hogy ha a fiskálist nem a zsidó, hanem más valaki
 7628 30|               valaki ölte meg, õ nem tudja, a zsidó mit kereshetett a
 7629 30|                     a zsidó mit kereshetett a kályhalyukban; mire a fõbíró,
 7630 30|           kereshetett a kályhalyukban; mire a fõbíró, ahelyett, hogy felelne,
 7631 30|                      azon kérdéssel fordult a zsidóhoz: kik voltak e gonosztette
 7632 30|                    vagy biztatói? Mert hogy a tettet magát senki más,
 7633 30|                perccel tovább tagadsz - itt a fõbíró nem monda többet,
 7634 30|                     éppen tenyerét mutatta, a zsidó chiromantia nélkül
 7635 30|             kocsizörgés éppen e pillanatban a fõbírót az ablakhoz nem
 7636 30|                     jószágán tölté, mihelyt a házában történt gyilkolásról
 7637 30|                   érkezett meg Serer, kiért a látlelet elkészítése végett
 7638 30|                  küldetett.~Etelkát kivéve, a többiek azonnal a vallatás
 7639 30|                   kivéve, a többiek azonnal a vallatás színhelyére siettek,
 7640 30|                     hol egy ideig mindenki, a háziurat s asszonyt fogadva,
 7641 30|                háziurat s asszonyt fogadva, a rabot nyugodtan hagyá.~Az
 7642 30|             Szörnyûség! - mondá Réty, midõn a fõbírótól a történet részletes
 7643 30|                     Réty, midõn a fõbírótól a történet részletes leírását
 7644 30|                    mint ma is, ez az egész.~A fõbíró s esküdt kijelentették
 7645 30|                 azonnal az ütér után nyúlt; a zsidó arcain, kire az alispánné
 7646 30|                 fordítva, észre nem vett.~- A gonosztettet - szólt ismét
 7647 30|                    valaki követhette el, ki a házban jól ismeretes; a
 7648 30|                     a házban jól ismeretes; a legkülönösebb az, hogy rablás,
 7649 30|                     tudjuk - mondá Nyúzó -, a cselédek azt mondják, hogy
 7650 30|                  cselédek azt mondják, hogy a meggyilkoltnak óráját s
 7651 30|            meggyilkoltnak óráját s tárcáját a szobában találták, bõvebb
 7652 30|                   tevénk, miután Macskaházy a teins úr fiskálisa levén,
 7653 30|                     holmijai között, melyek a családot érdeklik, s az
 7654 30|                érdeklik, s az ajtót, melyet a bírák bepecsételtek, zárva
 7655 30|           bepecsételtek, zárva hagytuk, míg a teins úr visszajõ, vagy
 7656 30|                  megy fel - jegyzé meg most a szakács minden alázatossággal -,
 7657 30|                minden alázatossággal -, még a holttest is ott van, és...~-
 7658 30|                holttest is ott van, és...~- A holttest? - mondá Rétyné,
 7659 30|               veszett.~Serer az esküdttel s a cselédekkel az alispánné
 7660 30|            teljesítésére eltávozott. Rétyné a legnagyobb felgerjedésben
 7661 30|               felgerjedésben járá fel s alá a szobában.~- Legalább a gonosztevõt -
 7662 30|                  alá a szobában.~- Legalább a gonosztevõt - mondá Nyúzó
 7663 30|                istennek! megkerítettük. Ezt a zsidót - tevé hozzá a rabra
 7664 30|                   Ezt a zsidót - tevé hozzá a rabra mutatva - mindjárt
 7665 30|                    rabra mutatva - mindjárt a tett után a kályhalyukból
 7666 30|              mutatva - mindjárt a tett után a kályhalyukból húzták ki.~-
 7667 30|                     inkább - vágott szavába a fõbíró -, minthogy minden
 7668 30|                  kérdésen kívül áll, miként a zsidó az esetben csak más
 7669 30|                  amaz csak azt kérdé: vajon a zsidó megvallotta-e gonosztettét?~-
 7670 30|                 lehetne nevezni - válaszolt a fõbíró -, a zsidó még nem
 7671 30|                       válaszolt a fõbíró -, a zsidó még nem vallott semmit;
 7672 30|                     oly makacs volna is; és a bûnjelek olyanok, hogy a
 7673 30|                    a bûnjelek olyanok, hogy a tettesrõl kérdés sem lehet -
 7674 30|                   terhelé.~Alig képzelhetni a hatást, melyet a fõbíró
 7675 30|                képzelhetni a hatást, melyet a fõbíró szavai mind az alispánra,
 7676 30|                    hogy miután Macskaházy s a jegyzõ között csakugyan
 7677 30|           önmegelégedéssel -, én kifacsarom a zsidóból, ha még egyszer
 7678 30|                 szólsz, majd megismertetünk a farkasgúzzsal.~- A nagyságos
 7679 30|           megismertetünk a farkasgúzzsal.~- A nagyságos asszony - szólt
 7680 30|                   nagyságos asszony - szólt a zsidó rimánkodó hangon -
 7681 30|           becsületesen viseltem magamat; de a tekintetes úr úgy megkínoz,
 7682 30|               mindent magamra veszek. Hátul a hajdú ver, elöl a fõbíró
 7683 30|                     Hátul a hajdú ver, elöl a fõbíró úr maga mellbe lökdös,
 7684 30|                  akárkit belékeverek inkább a bajba, semhogy tovább ennyit
 7685 30|                    szenvedjek.~Az alispánné a fõbírót az ablakhoz hívá,
 7686 30|                midõn lelkére esküdött, hogy a zsidó hazudik, s hogy a
 7687 30|                     a zsidó hazudik, s hogy a lehetõségig nyájasan bánt
 7688 30|                 család különös szeszélyét. „A fiatal - így szólt magában,
 7689 30|                    szobájába követé, honnan a holttest azalatt kivitetett -
 7690 30|               holttest azalatt kivitetett - a cigányokat veszi pártfogása
 7691 30|                     az öregek, úgy látszik, a zsidókat pártolják; ha így
 7692 30|                  lehetetlenné válik.”~Midõn a szobába lépett, Rétyné nem
 7693 30|                   titkolhatá el meghatását. A nagy vérfolt, mely a szobának
 7694 30|            meghatását. A nagy vérfolt, mely a szobának egyik oldalán az
 7695 30|                 mellett látszott, közelében a még véres kés, mely a cselédek
 7696 30|             közelében a még véres kés, mely a cselédek által ugyanazon
 7697 30|                 elõször beléptek, találták, a padozaton körülhányt irományok...
 7698 30|              körülhányt irományok... minden a szörnyû tettre emlékeztetett,
 7699 30|                   volt, még nem szoktam meg a gondolatot, hogy ily, szörnyû
 7700 30|                  csak egy kis részét teszi, a legnagyobb türelmetlenséggel
 7701 30|                     kezdé, hogy Macskaházy, a többit elégetve, csak e
 7702 30|                     mely - arra, hogy velök a kívánt váltókat kicsikarja,
 7703 30|              beszélgetése, kik addig minden a szobában talált tárgyakat
 7704 30|                    e véres irományok, miket a földön találtunk, mind Tengelyié,
 7705 30|                  találtunk, mind Tengelyié, a két levél ott az asztalon
 7706 30|                    s itt éppen most találok a földön egy számadást félig
 7707 30|                 félig véresen, mely egészen a nótárius kezével írott.
 7708 30|                     Erzsébetnek ruhára tíz; a munkásoknak stb., stb.,
 7709 30|             méltóztassék maga általnézni.~- A dolog tagadhatatlan - mondá
 7710 30|                sóhajtva -, azok után, miket a vallatásnál hallottam, én
 7711 30|           becsületesebb ember volt, semhogy a jegyzõrõl ily valamit feltehetne -;
 7712 30|                      igen természetes, hogy a jegyzõhöz szóló egyes levelek
 7713 30|           Macskaházy, mint már hinni kezdé, a megtalált leveleken kívül
 7714 30|                   megtalált leveleken kívül a többi irományokat elégeté,
 7715 30|                    s pedig olyanok, melyek, a jegyzõt kivevén, senkire
 7716 30|           fontossággal nem bírtak, s lelkén a gondolat villant át, nem
 7717 30|            megerõsíté az, midõn hallá, hogy a zsidónál hamis kulcsok,
 7718 30|          találtattak. „Ha az irományok akár a jegyzõ, akár más valaki
 7719 30|                     nem tartá képtelennek - a legbiztosabb mód, mely által
 7720 30|              ártalmatlanokká válnak, az, ha a jegyzõ ellen támadt gyanú
 7721 30|                meggyõzõdését mondá ki, hogy a dolgot mindenesetre szigorúan
 7722 30|                      ha csak azért is, mert a gyilkossággal más valaki
 7723 30|                  vádoltatik, s õ, részérõl, a zsidót teljesen ártatlannak
 7724 30|               Meglehet - tevé hozzá -, hogy a semmirevaló lopni jött a
 7725 30|                    a semmirevaló lopni jött a házhoz, de ha rajta a vérnek
 7726 30|                  jött a házhoz, de ha rajta a vérnek nyomai nem látszottak,
 7727 30|                látszottak, lehetetlen, hogy a gyilkolásban részt vett
 7728 30|                       igen - mondá Réty, ki a gondolaton, hogy az, ki
 7729 30|                  Nyúzótól követve, férjével a lépcsõkön le ismét a szakács
 7730 30|               férjével a lépcsõkön le ismét a szakács szobája felé ment -;
 7731 30|                   alispán szinte halkan, de a legnagyobb felgerjedésben -,
 7732 30|                    kíván egyebet, mint hogy a bûnjelek, melyek eddig mind
 7733 30|                 Mire az alispán, ki azalatt a szakács szobájába lépett,
 7734 30|           teljesedni fog.~Serer s az esküdt a látlelettõl már e szobába
 7735 30|            visszatértek, s fel s alá járva, a sebek nagyságáról szóltak,
 7736 30|               nagyságáról szóltak, melyeket a sebész - megtudva, hogy
 7737 30|                     sebész - megtudva, hogy a gyilkosság csak egy szegény
 7738 30|              megfordítva oly esetekben, hol a vádlott elõkelõ volt - tagadhatatlanul
 7739 30|                 belsõ baj miatt halt meg. - A rab s mellette a hajdú elõbbi
 7740 30|                     meg. - A rab s mellette a hajdú elõbbi helyökön álltak,
 7741 30|                tekintetet vetve maga körül, a legnagyobb felgerjedésben
 7742 30|              legnagyobb felgerjedésben várá a pillanatot, melyben kikérdeztetése
 7743 30|                alispán még egyszer behívatá a cselédeket, s miután õket
 7744 30|                   halálának körülményeirõl. A szakácsné sírva fakadt,
 7745 30|              csakugyan úgy látszott, mintha a teins fiskális úr akkor
 7746 30|              nevezte volna Tengelyit, mikor a szakács õt gyilkosa iránt
 7747 30|                 félig ért. Szintúgy vallott a kulcsár és mindenes, s habár
 7748 30|                kulcsár és mindenes, s habár a többiek is elõbbi ellenkezõ
 7749 30|                     nem tagadta senki, hogy a haldokló, midõn a zsidó
 7750 30|                      hogy a haldokló, midõn a zsidó elébe vezettetett,
 7751 30|               meggyilkoltatása elõtti estén a jegyzõvel keményen összeszólalkozott,
 7752 30|               ûzetett ki házából.~- De hisz a zsidónak mindent tudni kell -
 7753 30|                  mély gondolatokba merülve, a szobában egy ideig fel s
 7754 30|                     ideig fel s alá járt. - A kályhalyukban találták,
 7755 30|                     nem is vett volna részt a gyilkolásban, neki mindent
 7756 30|               kellett. Semmirevaló! - szólt a zsidóhoz fordulva - mit
 7757 30|                      szólt közbe, látszólag a legnagyobb felgerjedésben
 7758 30|                   ha merészeled, miután még a hamis kulcsokat is nálad
 7759 30|                kulcsokat is nálad találták.~A zsidó, ki régen észrevette,
 7760 30|                   ki régen észrevette, hogy a gyanú Tengelyi ellen fordul,
 7761 30|                   lopási szándékkal jött. - A nagyságos kisasszonynak
 7762 30|           szerezhetem meg, segítek magamon. A kisasszony nem volt idehaza...
 7763 30|               szavába, gúnyosan mosolyogva, a fõbíró - most persze azt
 7764 30|                  tolvajnak tartsuk, mert ha a gyilkosság sülne ki reá,
 7765 30|                   ugyan kérem - rimánkodott a zsidó még mindig térdepelve -,
 7766 30|                    volna részem benne? Hisz a fiskális maga tízszer is
 7767 30|                    kérem alássan - folytatá a rab, könyörgõ hangon -,
 7768 30|                   nagy konyhakést találtunk a kályhában - vágott szavába
 7769 30|                  kályhában - vágott szavába a szakács.~- Bíz én nem tudtam,
 7770 30|                 hogy az ott van - sóhajtott a rab -, talán a házhoz való,
 7771 30|                    sóhajtott a rab -, talán a házhoz való, s valaki ott
 7772 30|                    ott felejtette.~- Persze a házhoz való! - szólt közbe
 7773 30|                   való! - szólt közbe ismét a szakács. - Tegnapelõtt loptad
 7774 30|               szakács. - Tegnapelõtt loptad a konyhában.~- De kérem alássan -
 7775 30|               alássan - folytatá igazolását a zsidó -, hát az a kés, melyet
 7776 30|                igazolását a zsidó -, hát az a kés, melyet ott találtak,
 7777 30|               találtak, véres volt-e? és ha a fiskális urat én öltem volna
 7778 30|                     urat én öltem volna meg a késsel, nem lettem-e volna
 7779 30|                 lettem-e volna véres én is?~A kulcsár itt megjegyzé, hogy
 7780 30|                 kulcsár itt megjegyzé, hogy a zsidók nagy mesterek, csak
 7781 30|                  zsidók nagy mesterek, csak a minap egy olyan volt a háznál -
 7782 30|                 csak a minap egy olyan volt a háznál - így szólt ‑, aki
 7783 30|                 alispán maga elismeré, hogy a vérmennyiség után, melyet
 7784 30|                  nélkül. - De - tevé hozzá, a zsidóhoz fordulva - ha nem
 7785 30|                    azt nem tagadhatod, hogy a kályhalyukban voltál? Neked
 7786 30|              mindent hallani kellett, neked a gyilkost ismerni kell.~-
 7787 30|                    Persze hallottam - mondá a zsidó sóhajtva -, mindent
 7788 30|                   segítségére akartam menni a szegény úrnak, de elõször
 7789 30|               volt-e?... mint, úgy látszik, a fõbíró gyanítja - tevé hozzá,
 7790 30|                   mintegy kiigazítva, midõn a tekintetet látá, melyet
 7791 30|                     szólt az alispán szinte a zsidóhoz fordulva -, hogy
 7792 30|                  csalódol. Akármit mondasz, a fõgyanú rajtad marad.~A
 7793 30|                     a fõgyanú rajtad marad.~A zsidó sokkal okosabb vala,
 7794 30|                     mást mondana, mint hogy a gyilkos tettetett hangon
 7795 30|               félénken -, de, amint mondom, a gyilkost én nem ismertem
 7796 30|                   csak mint nézõ veve részt a vallatásban, midõn most
 7797 30|                   tartozott Ferkó is. Midõn a házban lárma támadt, õ volt
 7798 30|                  támadt, õ volt az elsõ, ki a béressel - kivel éppen beszélgetett -
 7799 30|                  kivel éppen beszélgetett - a zsiványt ûzõbe vevé, habár
 7800 30|                      s mikor ahelyett, hogy a gyilkost megfogja, nyomról
 7801 30|               Tengelyi házáig jött, s végre a jegyzõt magát látá, az élénkség,
 7802 30|                    min bámulnunk nem lehet, a jegyzõ ellen csakugyan gyanú
 7803 30|                     akár azon félelem, mely a szegényebbet oly országban,
 7804 30|                 nálunk, személyes bátorsága a törvény által tökéletesen
 7805 30|  szerencsétlenségnek nem tartá, mely végett a jegyzõt, kinek õ maga is
 7806 30|           elhatározá, hogy semmit, mi által a jegyzõre gyanú háramolnék,
 7807 30|                     egész kalandját, mintha a gyilkost a Tisza partjáig
 7808 30|                kalandját, mintha a gyilkost a Tisza partjáig kergetve,
 7809 30|                  társaival azért ment volna a jegyzõhöz, hogy neki az
 7810 30|                  egészrõl jelentést tegyen.~A kocsis most is egészen így
 7811 30|                   is egészen így beszélé el a történteket, s kétségen
 7812 30|          megnyugodott volna elõadásában, ha a béres, ki szinte jelen volt -
 7813 30|                  mondva magát kitüntesse -, a botról nem szól, melyet
 7814 30|                     az úton találtak s mely a révésznél van. Midõn most
 7815 30|                   révésznél van. Midõn most a révész hívatott, minden
 7816 30|                 mennyivel inkább iparkodtak a kérdezettek - a révész nem
 7817 30|                  iparkodtak a kérdezettek - a révész nem kevésbé Ferkónál -,
 7818 30|                    kevésbé Ferkónál -, hogy a gyanút a jegyzõrõl elhárítsák.~-
 7819 30|                   Ferkónál -, hogy a gyanút a jegyzõrõl elhárítsák.~-
 7820 30|              jegyzõrõl elhárítsák.~- De hát a bot, amelyrõl szóltok -
 7821 30|                 mondá Nyúzó, kinek vonásain a vizsgálat ezen eredményénél
 7822 30|                 vizsgálat ezen eredményénél a legnagyobb megelégedés látszott -,
 7823 30|                       Hát kérem - válaszolt a révész -, a botot mi, mikor
 7824 30|                       válaszolt a révész -, a botot mi, mikor a Tiszától
 7825 30|                 révész -, a botot mi, mikor a Tiszától Tengelyi úr házához
 7826 30|                    felelt az elõbbi -, kinn a konyhában hagytam, csak
 7827 30|              konyhában hagytam, csak bottal a teins fõbíró úr elébe nem
 7828 30|                 kend mindjárt! - parancsolá a fõbíró; s a révész kimenve,
 7829 30|                      parancsolá a fõbíró; s a révész kimenve, pár perc
 7830 30|            egyszerre pálcájával nyúlt volna a társaság közé, alig idézhetett
 7831 30|                    elé nagyobb hatást, mint a révész, ki most e botot
 7832 30|                     révész, ki most e botot a fõbírónak átadá. Nyúzó diadalragyogó
 7833 30|                  szót válta az esküdttel, s a szakács mintegy akaratlanul
 7834 30|                     Ez Tengelyi úr botja! - A révész s minden jelenlevõk
 7835 30|                  esküdni - szólt most Nyúzó a révész- s kocsishoz fordulva -,
 7836 30|                     melyet tegnap találtak.~A révész, ki százszor elátkozá
 7837 30|                     belsõképp önmagát, hogy a fokost nem dobta inkább
 7838 30|                     fokost nem dobta inkább a Tiszába, minden alázatossággal
 7839 30|                    csak az jegyzé meg, hogy a bot ugyan bizonyosan az,
 7840 30|                   sem mondták, hogy e botot a gyilkos vesztette el; miután
 7841 30|                gyilkos vesztette el; miután a fokost Tengelyi kertje közelében
 7842 30|                    igen valószínû, hogy azt a jegyzõ aznap elvesztette.
 7843 30|                     elvesztette. Mire Nyúzó a szólót csak arra figyelmezteté,
 7844 30|         jelenlevõket azon intéssel külde ki a szobából, hogy senki a legszigorúbb
 7845 30|                   ki a szobából, hogy senki a legszigorúbb büntetés alatt
 7846 30|                     elhagyni ne merészelje.~A cselédek egymás után szomorúan
 7847 30|                    után szomorúan kimentek, a rab elvezettetett, s a szobában
 7848 30|                      a rab elvezettetett, s a szobában csak Réty nejével,
 7849 30|                     emez Rétyhez fordulva - a dolog, úgy hiszem, világos!~-
 7850 30|                   Én nem tudom - mondá Réty a legnagyobb felgerjedésben -,
 7851 30|                legnagyobb felgerjedésben -, a bûnjelek mind Tengelyi ellen
 7852 30|                 hogy lehetetlen!~- De kérem a teins urat - szólt Nyúzó,
 7853 30|                utóbbit meggyilkolják. Midõn a haldoklót kérdezik: ki ölte
 7854 30|                 ölte meg? Tengelyit nevezi. A zsidó, kirõl most magam
 7855 30|                 lopásért jött, hallja, hogy a gyilkos Macskaházytól Tengelyi
 7856 30|               elrabolt irományait követeli. A kocsis a gonosztevõt mindjárt
 7857 30|               irományait követeli. A kocsis a gonosztevõt mindjárt tette
 7858 30|                  után ûzõbe veszi, s nyomát a Tisza partján egy pillanatra
 7859 30|               pillanatra elveszti, de midõn a révésszel tovább keres,
 7860 30|                tovább keres, nyomról nyomra a jegyzõ szobájáig ér, kit
 7861 30|                felöltözve egészen sárosan s a legnagyobb felgerjedésben
 7862 30|                hangon - úgy látszik, megint a nótárius testi-lelki barátjává
 7863 30|              Nyúzónak igazsága van, másképp a bûnjelek elenyésztethetnek.~-
 7864 30|                   pótolá az alispánné -, és a gyûlésen elhatároztatott,
 7865 30|                     vele bánni. Menjen csak a teins úr mindjárt házához -
 7866 30|                    összeszalad, s ki tudja, a jegyzõ talán mégis ártatlan,
 7867 30|                  kezet csókolva távozott, s a szobában csak az alispán
 7868 30|                megengedtem? S miért? Oh, ha a múlt hatalmunkban volna,
 7869 30|                    kedves szolgálatot tesz, a szerencsétlen ellen használni
 7870 30|                alispán e szándékkal azonnal a jegyzõ házához sietett.~ ~
 7871 31|                      Azon meggyõzõdés, hogy a szerencsétlen ügyvéd Viola
 7872 31|                 érzete annak, miként õ maga a zsivány jelenlétét tudva,
 7873 31|            jelenlétét tudva, ahelyett, hogy a gonosztettet megakadályozná,
 7874 31|                gonosztettet megakadályozná, a Tisza partján várá annak
 7875 31|                   Neki úgy tetszett, mintha a gonosztevõ cimborája volna;
 7876 31|                    Tengelyi röviden elmondá a történteket.~- Szörnyûség! -
 7877 31|                   Igen - szólt kétségbeesve a másik -, s nem fekszik-e
 7878 31|                   ebben megakadályoztassam, a zsivány meghívását követtem,
 7879 31|                   szörnyû! - vágott szavába a lelkész - én értem a borzadást,
 7880 31|                szavába a lelkész - én értem a borzadást, mellyel a gondolat
 7881 31|                  értem a borzadást, mellyel a gondolat szívedet tölti,
 7882 31|       kötelességemet teljesítem - válaszolt a jegyzõ komolyan -, mely
 7883 31|                    parancsolá, hogy mihelyt a zsivány ittlétérõl tudomást
 7884 31|                     Vándory szinte elijedve a gondolattól - oly embernek
 7885 31|                 hóhérjának adjad által, van a kérdés?... miként szólhatsz
 7886 31|               miként szólhatsz így?~- Való, a kötelesség, melynek teljesítését
 7887 31|                polgár, valahányszor az, mit a közjó követel, egyes nemesebb
 7888 31|                        ha irgalom annak, ki a gonosztevõt az igazság sújtó
 7889 31|                      részérõl készebb volna a legszigorúbb büntetésnek
 7890 31|                károsan hathat barátjára, ha a levél, melyet Violától kapott,
 7891 31|                 melybõl semmi haszon, s reá a legnagyobb kár háramolhatik,
 7892 31|                     ellen - így szólt -, ki a valót el akarja titkolni,
 7893 31|                  kit úgy hiszem alap nélkül a másiknál jobbnak tartasz,
 7894 31|              tartasz, nem küldenek-e vasban a megyeházhoz? Való! hogy
 7895 31|              gondolhatsz ilyenekre? - szólt a másik megnyugtatva.~- S
 7896 31|                     Olvastam többször, hogy a tizenhetedik század alatt
 7897 31|                 század alatt több udvarnál, a nevelendõ koronaörökös mellett
 7898 31|                 tartatott, ki, valahányszor a herceg leckéit meg nem tanulta,
 7899 31|                     büntettetnek... de hogy a példa ne hiányozzék, annyival
 7900 31|                    Hidd el, barátom - mondá a lelkész fejét rázva -, igazságtalan
 7901 31|                     mily joggal fordulsz el a gonosztevõtõl, kinek tette
 7902 31|                     gyengeségbõl vétkezett! A szenvedély, mely õt gonosztettére
 7903 31|              gyengeség, semmi más... Hiába, a pénznek nem tud ellentállani!...
 7904 31|            ellentállani!... Nincs ok, miért a hazugot utáld, õt is csak
 7905 31|                 magában nem érez. Fogadd el a gyengeséget mentségül, s
 7906 31|                    gyengeséget mentségül, s a különbség, mely jók s rosszak
 7907 31|                      miben csalódol - szólt a jegyzõ felgerjedve. - Réty,
 7908 31|                      mint Nyúzó, s ez, mint a többiek; ha az egész megyén
 7909 31|              kiváltsággal nem védelmezheti, a legkisebb kíméletre érzenék
 7910 31|                   jut, hogy fiam hihetõképp a nemtelenek sorához tartozik,
 7911 31|            szabadelvû emberekben... nemcsak a hazában, itt e megyében
 7912 31|                    hallhatsz mindenfelõl... A szabadság, az egyenlõség,
 7913 31|                   szabadság, az egyenlõség, a népnek jogai... mit tudom
 7914 31|                   jogai... mit tudom én!... A mívelt világban nem hangzik
 7915 31|                 tátott torokkal, de tekints a szavak értelmére, s ha magadat
 7916 31|                   azon szabadságot, mellyel a nemes saját s a népnek dolgait
 7917 31|                     mellyel a nemes saját s a népnek dolgait viszi, anélkül,
 7918 31|              melynél fogva az utolsó kortes a jobbágyra szint azon megvetéssel
 7919 31|                  azon megvetéssel néz, mint a zászlós úr!... A népnek
 7920 31|                  néz, mint a zászlós úr!... A népnek jogait? igen, azon
 7921 31|                 Werbõczi szól, s mely alatt a nemesség értetik! tovább
 7922 31|              nagylelkûsége nem terjed. Hisz a magyar paraszt nem szavaz
 7923 31|                   kik undorral fordulnak el a tömegtõl, mely körülöttük
 7924 31|                     élünk, látja, fáj, mint a mienk, vigasztalhat-e? Fiam
 7925 31|                    nemességétõl megfosztva, a nép soraiba löketett vissza,
 7926 31|             Megengedem, hogy azok, kik most a szabadság elveit leginkább
 7927 31|             komolyak szándékukban; de vajon a szó, melyet kimondanak,
 7928 31|              ezereket mindamellett?... s ha a kõ akaratuk nélkül, sõt
 7929 31|                 megnyílván, Liptákné rohant a szobába. - Az istenért,
 7930 31|              szobába. - Az istenért, jöjjön a nemzetes úr mindjárt haza -
 7931 31|             egyszerre, megijedve mindketten a módon, melyen Liptákné szólt,
 7932 31|                   gondolatot támasztá, hogy a jegyzõ házánál szerencsétlenség
 7933 31|                 szerencsétlenség történt.~- A fõbíró s esküdt jöttek a
 7934 31|                    A fõbíró s esküdt jöttek a házhoz - válaszolt amaz,
 7935 31|                  rendkívüli van abban, hogy a fõbíró barátom házához jõ?
 7936 31|              hússzor évenként?~- De tudja-e a tiszteletes úr, miért jött? -
 7937 31|                   jött? - mondá Liptákné. - A fõbíró azt mondja, hogy
 7938 31|                     fõbíró azt mondja, hogy a fiskálist, azt az átkozott
 7939 31|                    az átkozott Macskaházyt, a nemzetes úr ölte meg! s
 7940 31|                kikérdez.~Tengelyi megszokta a sors csapásait; õ annyiszor
 7941 31|                 Liptákné szomorúan. - Mikor a fõbíró a nemzetes asszonynak
 7942 31|                 szomorúan. - Mikor a fõbíró a nemzetes asszonynak mondta,
 7943 31|               hittem, csak tréfál; de mikor a szolgálót behítták, és a
 7944 31|                    a szolgálót behítták, és a bérest és a szomszédokat,
 7945 31|                    behítták, és a bérest és a szomszédokat, és egyiket
 7946 31|                    szomszédokat, és egyiket a másik után kikérdezték,
 7947 31|                  betût felírt, láttam, hogy a gazember csakugyan úgy tetteti
 7948 31|                     e szörnyû dolgot hinné. A nemzetes asszony, mikor
 7949 31|                    mint amire felelni akar; a fõbíró azt felelte, hogy
 7950 31|                    fõbíró azt felelte, hogy a nemzetes úr nem nemes többé,
 7951 31|                   hallottam, elfutottam ide a nemzetes úrért, hogy csak
 7952 31|                     hogy csak valaki legyen a háznál, ki ilyen törvényes
 7953 31|                     félbe Liptákné -, midõn a háztól elmentem, éppen az
 7954 31|                    Jerünk! - mondá Tengelyi a lelkészhez még nagyobb keserûséggel -
 7955 31|                     számolhatunk. - S ezzel a férfiak Liptáknétól követve
 7956 31|                 férfiak Liptáknétól követve a jegyzõ házához mentek.~Itt
 7957 31|                  jegyzõ házához mentek.~Itt a dolgok azalatt Tengelyire
 7958 31|                  nem bírathatott arra, hogy a fõbíró kérdéseire feleljen;
 7959 31|                    feleljen; de minden, mit a többi kihallgatott vallott,
 7960 31|              kihallgatott vallott, egyiránt a jegyzõ ellen szólt. A szomszédok
 7961 31|              egyiránt a jegyzõ ellen szólt. A szomszédok bizonyságot tettek
 7962 31|               szomszédok bizonyságot tettek a szóvitáról, melynek következtében
 7963 31|                    következtében Macskaházy a házból tegnap bottal ûzetett
 7964 31|                   kezei által fog meghalni. A szolgáló urát tizenegy óra
 7965 31|                     óra felé ki látta menni a házból, mi egyébként soha
 7966 31|          elõmutatott pálcát az egész háznép a jegyzõ tulajdonának ismerte,
 7967 31|                     lehetõ kíméletre intve, a vallatás nagy részénél jelen
 7968 31|      ártatlanságáról, nem tagadhatá, miként a külsõ jelek csakugyan ellene
 7969 31|                 Tengelyi Vándorytól követve a szobába lépett, minden szem
 7970 31|                   kivéve nem vala senki, ki a szenvedélyes keservet, mellyel
 7971 31|              elnyomatni ellenségeink által.~A méltóság, mely Tengelyi
 7972 31|                   tevé, miként csalódik, ha a fõbíró ittlétét üldözésnek
 7973 31|                  által - így szóla tovább - a legbecsületesebb ember azon
 7974 31|                    gyõzõdve, Tengelyi úrnak a jelen esetben nem sok fáradságába
 7975 31|                   mondá Tengelyi szárazan - a jó véleményért, melyet a
 7976 31|                    a jó véleményért, melyet a tekintetes úr irántam nyilvánítani
 7977 31|                    vagyok gyõzõdve, hogy ha a teins úrtól függ vala, azon
 7978 31|           követelhet; azonban legyen szabad a fõbíró úrtól kérdenem: mik
 7979 31|                   hallom, ezzel vádoltatom, a legkisebb gyanú háramolhatik?~-
 7980 31|           szolgálunk Tengelyi úrnak - mondá a fõbíró ki most, mint minden
 7981 31|                  legújabb bizonyságára csak a jegyzõ úr tegnapi kitöréseit
 7982 31|                   világosan azt mondá: hogy a most meggyilkolt még a jegyzõ
 7983 31|                 hogy a most meggyilkolt még a jegyzõ úr kezei által fog
 7984 31|              meghalni; miután tudatik, hogy a meggyilkolt iránt azon igazságtalan
 7985 31|                   érdekében feküdhetett: mi a legsúlyosabb gyanú okát
 7986 31|                   annyival inkább, minthogy a gyilkosság éjjeli fél tizenkét
 7987 31|                   tanúnak vallomása szerint a nótárius úr házát aznap
 7988 31|              szokása ellen elhagyá, s midõn a rabot üldözõ kocsis és révész
 7989 31|          találtatott, fõképp miután nemcsak a gyilkolás színhelyén lelt
 7990 31|            színhelyén lelt irományok, hanem a bot is, melyet a gyilkost
 7991 31|                      hanem a bot is, melyet a gyilkost üldözõ révész a
 7992 31|                    a gyilkost üldözõ révész a Tisza partjától Tengelyi
 7993 31|                 házához vezetõ úton talált, a jegyzõ úrnak valóságos tulajdonához
 7994 31|                    olvasóim látják, egészen a magyar törvényszéki ítéletek
 7995 31|                  mondatott el, azaz melynél a lehetõségig sok mindenféle
 7996 31|            lehetõségig sok mindenféle tárgy a lehetõségig kevés pont felhasználása
 7997 31|                mondá Nyúzó gúnyosan -, csak a tiszta igazságot méltóztassék
 7998 31|                   szólni fogok; nincs ember a világon, kit, ha tudnám,
 7999 31|                  érdemesnek arra, hogy vele a dolgok való állását megismertessem.~-
 8000 31|                   érdemeseknek tart - szólt a fõbíró mindig gúnyolva,