Fejezet

 8001 31|               minden tisztába jõ, úgyis ami a nemesi kiváltságot illeti,
 8002 31|                      már elébb mondám, ahol a nemesség mellett írás nem
 8003 31|            állásának tekintélyét nevelheti, a teins alispán úr talán kegyes
 8004 31|             tévedésérõl meggyõzni. Mi magát a dolgot illeti - tevé hozzá,
 8005 31|                 látszik szólni: egyébiránt, a dolgok való állásának elõadása,
 8006 31|                hiszem, meg fogja gyõzni még a fõbíró urat is, hogy csalódott. -
 8007 31|                  elõada minden történteket. A gyanú, melyet irományainak
 8008 31|              Macskaházy ellen nyilvánított, a kislaki törvényszéknél történtek
 8009 31|                      s miként történt, hogy a révész s kocsis által összesározott
 8010 31|         összesározott ruhákkal találtatott, a jegyzõ elmondá a levélnek
 8011 31|               találtatott, a jegyzõ elmondá a levélnek foglalatját, melyet
 8012 31|                  féltem tõle, fõképp miután a hozzám írt soraiból látám,
 8013 31|                egyebet? más módot, mi által a tõlem elrablott irományokhoz
 8014 31|                kérjük - mondá ismét Nyúzó - a levélkét, melyrõl szó van,
 8015 31|                      hacsak már azért, hogy a híres zsivány kezevonásával
 8016 31|            kezevonásával megismerkedjünk.~- A levélkét az író kérése szerint
 8017 31|                    vett levelét közlé.~- Én a dolgot csak Vándory barátommal
 8018 31|             folytatá az elõbbi -, mikor már a faluban voltam s vizsgálataimat
 8019 31|                  hogy elmondott mindent, mi a dologhoz tartozik.~- Azokból,
 8020 31|              Azokból, miket hallánk - szólt a fõbíró esküdtjéhez fordulva -,
 8021 31|                 szerint is bizonyos, hogy õ a gyilkolásnak szándékát ismerte.~
 8022 31|                    vált - mondá éles hangon a fõbíró. - Jegyzõ úr elismeri,
 8023 31|                  pillanatig mást, mint hogy a zsivány erõszakos módon
 8024 31|          irományokhoz jutni? Sõt - folytatá a fõbíró rövid hallgatás után,
 8025 31|                    után, mely alatt szemeit a jegyzõre szegezé -, már
 8026 31|                 önvallomása szerint majdnem a bizonyosságig kisül, hogy
 8027 31|                   bizonyosságig kisül, hogy a gyilkosságnak elkövetését
 8028 31|               buzdíttatik... s hogy ez csak a jegyzõ úr lehetett, világos,
 8029 31|                    jegyzõ, oly ember, kinek a gonosztevõk üldözése kötelességében
 8030 31|                    kötelességében áll, s ki a bizodalmat, mellyel iránta
 8031 31|                  bizodalmat, mellyel iránta a megye s nagyságos urasága
 8032 31|               hogysem mi róla végezhessünk. A vádlottat be kell küldenünk
 8033 31|                 vádlottat be kell küldenünk a megyeházához, s pedig jó
 8034 31|               kiszabadítsák.~Az alispán, ki a dolgok kifejlõdésében érzékeny
 8035 31|                  szívesen ma is felvállalja a kezességet; de Nyúzó, ki
 8036 31|              ünnepélyesen kijelenté, miként a feleletteher rajta fekszik
 8037 31|                  letartóztatására nézve még a nemesi kiváltság sem vétetik
 8038 31|              nevezni! - kiálta Tengelyi, ki a mérsékletet, melyre magát
 8039 31|                 illeti, meg kell vallanunk, a jegyzõ alig mondhatott volna
 8040 31|                    érinthette volna, miután a megyében csakugyan több
 8041 31|                      hol az elrablott marha a tulajdonosok által állítólag
 8042 31|                     istállóba visszatértek, a marhát soha többé nem találták
 8043 31|                  nem találták ott. Azonban, a pillanatnyi zavar, melybe
 8044 31|                   pillanatnyi zavar, melybe a fõbíró hozatott, csak arra
 8045 31|           merészelem így nevezni?! - kiálta a felbõszült tisztviselõ -
 8046 31|               merészelem én így nevezni, ki a tekintetes nemes megyének
 8047 31|              megyének fõbírája vagyok? s ha a teins alispán úr iránt kímélettel
 8048 31|                  múlt restauráció elõtt itt a faluban kerestük, a zsivány
 8049 31|                     itt a faluban kerestük, a zsivány az egész idõ alatt
 8050 31|                   õreimmel belépni akartam, a nótáriusné még oppozícióval
 8051 31|                rágalommal fellépni? - kérdé a jegyzõ mindig hevesebben. -
 8052 31|                  mert nyomorúságban voltak; a zsiványt nem láttam soha!...
 8053 31|               megegyezésével Liptákné által a házban elrejtetett, mit
 8054 31|                     e házban nem volt; mire a fõbíró gúnyosan mosolyogva
 8055 31|                     hívatá elé, ki azt, mit a rögtönítélõ törvényszék
 8056 31|               sóhajtva -, hogy mikor Violát a faluban üldözték, szegény
 8057 31|              szegény az egész idõ alatt itt a házban volt. Én magam rejtettem
 8058 31|                 volt. Én magam rejtettem el a kamarába a hordók alá, de
 8059 31|                     rejtettem el a kamarába a hordók alá, de sem a nemzetes
 8060 31|               kamarába a hordók alá, de sem a nemzetes úr, sem a nemzetes
 8061 31|                   de sem a nemzetes úr, sem a nemzetes asszony nem tudtak
 8062 31|                 kért, hogy megmondjam: hogy a nemzetes úr írásaira vigyázzon;
 8063 31|                  Aki hiszi, üdvezül - mondá a fõbíró gúnyosan -, miként
 8064 31|                    miként vezethetted volna a zsiványt e ház kamarájába,
 8065 31|                   Én csak azt mondtam, hogy a nemzetes úr nem tudta, s
 8066 31|                    nemzetes úr nem tudta, s a nemzetes asszony sem, ki
 8067 31|                   ment. Mikor szegény Viola a házhoz jött, csak Vilma
 8068 31|              mellett ültünk, mikor az utcán a lármát hallottuk. Én kimentem
 8069 31|               lármát hallottuk. Én kimentem a kertbe, s ott találtam Violát,
 8070 31|                     Violát, körül volt véve a ház mindenfelõl, sehol menekülés,
 8071 31|            akasztani, s kértem Vilmát, hogy a szegényt a házba hozhassam.
 8072 31|                     Vilmát, hogy a szegényt a házba hozhassam. Az angyali
 8073 31|                     vén boszorkány! - mondá a fõbíró mérgesen. - Most
 8074 31|                   mérgesen. - Most még csak a kisasszonyt kell kérdenünk,
 8075 31|               emberek elõtt! vallatva, mint a gonosztevõ! - S a jámbor
 8076 31|                      mint a gonosztevõ! - S a jámbor asszony hihetõképp
 8077 31|                 múlva leányával tért vissza a szobába. A szépségnek hatalma
 8078 31|            leányával tért vissza a szobába. A szépségnek hatalma ellenállhatatlan,
 8079 31|                   nyersesége mellett, midõn a hölgyet látá, ki anyjától
 8080 31|                   igaz‑e, hogy Viola, mikor a faluban kerestetett, házunknál
 8081 31|                    adtál?~Vilma hallgatott, a szegény leány egész testén
 8082 31|                   maga Nyúzó sajnálni kezdé a hölgyet, midõn a hatást
 8083 31|             sajnálni kezdé a hölgyet, midõn a hatást látá, melyet e kérdések
 8084 31|        engedelmeddel rejtette el házunkban.~A gondolat, hogy az igazságnak
 8085 31|                   szívében háttérbe szorítá a gyermeki félelmet, mely
 8086 31|                   eddig visszatartóztatá, s a szegény leány, könnytelt
 8087 31|                     hozzá könyörgõ hangon - a szerencsétlenségnek egyedüli
 8088 31|                 függeszté szemeit apjára, s a kínos hallgatást csak Vándory
 8089 31|                    tevé hozzá egy sóhajjal, a fõbíró- s esküdtjéhez fordulva -
 8090 31|                    e kínos jelenetnek. Amit a teins urak vizsgálatuk által
 8091 31|                  megtudni kívántak, tudják, a bûnjelek mind ellenem szólnak,
 8092 31|                véget vethetünk az egésznek. A dolog világos. Két óra múlva
 8093 31|                   Kedves Erzsébetem - szólt a jegyzõ meghatva -, maradj
 8094 31|                 mennyire egyezett volna meg a tömlöc szabályaival, hogy
 8095 31|                   tömlöc szabályaival, hogy a vádlott családjával szólhasson,
 8096 31|              szólhasson, esküdtjével együtt a szobát elhagyá; s én, részemrõl
 8097 31|                 valamint e viszonyok között a jegyzõ családjának semmi
 8098 31|                 volna, miután alig hagyá el a házat, midõn Ákos a legnagyobb
 8099 31|                hagyá el a házat, midõn Ákos a legnagyobb felgerjedésben
 8100 31|                   legnagyobb felgerjedésben a szobába lépett.~Ákos, ki,
 8101 31|                   este mátkájától hazatért, a fél éjet szobájában fel
 8102 31|               szenderült, hogy noha szobája a lelkész szobájához a második
 8103 31|                szobája a lelkész szobájához a második vala, sem Tengelyi,
 8104 31|                    azon lépéseket, melyeket a fõbíró Tengelyi ellen tesz. -
 8105 31|                 eltölték, s melyekkel midõn a jegyzõ házához sietett,
 8106 31|               történt itt? - mondá, mihelyt a szobába lépett.~- Kedves
 8107 31|                   gyilkossággal vádolják, s a megye tömlöcébe fogják vinni... -
 8108 31|                  mentse meg õt... - s ezzel a szerencsétlen leány magánkívül
 8109 31|               Erzsébettõl követve, kedvesét a mellékszobába vivé; a jegyzõ
 8110 31|              kedvesét a mellékszobába vivé; a jegyzõ hallgatva nézett
 8111 31|                egész jelenet alatt; azonban a hideg formaság, mellyel
 8112 31|                 Most erõt véve magán, midõn a jegyzõ- s Vándoryhoz közelített,
 8113 31|                  megmentse.~- Igen köszönöm a meleg részvétet, mellyel
 8114 31|                    meleg részvétet, mellyel a tekintetes alispán úr helyzetem
 8115 31|                     Tengelyi hidegen, midõn a szólóhoz fordult. - Megvallom,
 8116 31|                      úgy hivém, hogy miután a dolog, mely érdekét ébreszté,
 8117 31|                    ébreszté, bevégeztetett, a fõbíróval együtt eltávozott.
 8118 31|                     együtt eltávozott. Hisz a teins úr látja, minden rendiben
 8119 31|                 látja, minden rendiben van, a gonosztett, úgy látszik,
 8120 31|                  ily esetben megkíván.~- Ha a teins úrnak ez vala szándéka -
 8121 31|                   egyszerûbb lett volna, ha a tisztújításnál nem használja
 8122 31|                    súlyosaknak látszassanak a jelek, melyek ön ellen szólnak,
 8123 31|                   komolyan -, volt idõ, hol a számolás ezen nemével foglalkoztam.
 8124 31|                  jelenni bíráim elõtt, s ha a teins úr elég erõt érez
 8125 31|                  érez magában megfeledkezni a barátságról, mellyel irántam
 8126 31|                   Vándoryt magával vezetve, a mellékszobába ment.~Réty
 8127 31|                   azután mélyen felsóhajtva a házat elhagyá.~ ~
 8128 32|                 annyi történhetik, hogy még a boldogabb ember is, midõn
 8129 32|                    érzés ahhoz képest, mely a keblet eltölti, midõn kedveseink
 8130 32|              kényteleníttetünk elhagyni!... A szív, mely a múltat s jövõt
 8131 32|                   elhagyni!... A szív, mely a múltat s jövõt mindig a
 8132 32|                     a múltat s jövõt mindig a jelennek világításában látja,
 8133 32|            pillanatokban, s nem szabadulhat a gondolattól: hogy a kört,
 8134 32|             szabadulhat a gondolattól: hogy a kört, melybõl habár csak
 8135 32|                  azt tudhatod. Kevés nap, s a dolgok való állása ki fog
 8136 32|                remegett - te tömlöcben, ott a rossz emberek között, ha
 8137 32|                nehezítheti?~- Atyám - mondá a hölgy szomorúan -, ne szóljon
 8138 32|                   elhagyni bajaitok között. A gondviselésnek útjai csudálatosak,
 8139 32|                     Porvárra követhesse, de a jegyzõ érzé, hogy ha azon
 8140 32|                   pillanatokban, midõn lába a tömlöc küszöbén átlép, családja
 8141 32|                     ezután, melyet Tengelyi a kevés holminak összerakására
 8142 32|                szándékozott, Ákos maga lépe a szobába. Az ifjúnak arcai
 8143 32|                   apáddal? - kérdé Erzsébet a belépõt élénken.~- Szóltam! -
 8144 32|                Vándory majdnem egyszerre.~- A legszebb, legépületesebb
 8145 32|               elmondott mindent, mi akárkit a világon meggyõzhetne, hogy
 8146 32|                     kértem õt. Sírtam, mint a gyermek, lábaihoz borultam,
 8147 32|                tudja - mondá Vándory, kinek a keserûség, mellyel Ákos
 8148 32|                    Igen, de mit fog mondani a nagyméltóságú fõispán? Nem
 8149 32|                    Nem veszik-e rossz néven a teins Karok és Rendek, ha
 8150 32|                 szakítá félbe Ákos. - Mikor a háztól elmenék, Nyúzó már
 8151 32|                   háztól elmenék, Nyúzó már a kocsikat rendelé. Kevés
 8152 32|                      veled megyek Porvárra.~A jegyzõ ismétlé, mit már
 8153 32|         egyesülésteket.~Ákos felelni akart; a kocsi zörgése, mely a ház
 8154 32|                akart; a kocsi zörgése, mely a ház elõtt hallatszott, minden
 8155 32|                leányát, s felvéve bundáját, a kocsiba veté magát, melyet
 8156 32|                    nem kis bosszúságára, ki a jegyzõt teljességgel szekeren
 8157 32|               Tengelyi mellé az esküdt ült. A kocsis mellett s hátul a
 8158 32|                    A kocsis mellett s hátul a bakon egy-egy hajdú foglalt
 8159 32|                   hajdú foglalt helyet... s a szerencsétlen jegyzõ áldá
 8160 32|                     egyszer kezét szorítva, a lovak végre elindultak s
 8161 32|                    fájdalmukban, s kövessük a jegyzõt a megye házához.~
 8162 32|          fájdalmukban, s kövessük a jegyzõt a megye házához.~Midõn lord
 8163 32|                      fohászok hídján” állt, a gondolat, hogy minden oldalán
 8164 32|                   palotát s tömlöcöket lát, a nagy költõnek szép elmélkedésekre
 8165 32|               Venice on the bridge of sighs~A palace and a prison on each
 8166 32|                bridge of sighs~A palace and a prison on each side.~A velencei
 8167 32|                  and a prison on each side.~A velencei dózsepalota, mint
 8168 32|                     fenn az ón tetõ, s lenn a kanális alatt a palota fényét
 8169 32|                      s lenn a kanális alatt a palota fényét szenvedésekkel
 8170 32|                    közállománynak, hol, kik a boldog középnél magasabban
 8171 32|                egypár száz bohóc vagy ámító a szabadság feltartásáról
 8172 32|                   kétségen kívül szép, szép a dózse palotája, szépek Byron
 8173 32|                     utasnak - ha gondoláján a szomorú híd alatt, melyen
 8174 32|                   szomorú híd alatt, melyen a velencei rab bírája elébe,
 8175 32|             velencei rab bírája elébe, vagy a halálhoz vezettetett, átmegy -
 8176 32|               eszébe jutnak; de abban, hogy a dózsepalotában palotát s
 8177 32|                minden gyermek tudja, miként a tömlöc nem is lehet máshol,
 8178 32|                   nem is lehet máshol, mint a megye palotájában vagy legalább
 8179 32|                    alatt, mi kétségen kívül a legcélszerûbb, már csak
 8180 32|                  csak azért is: mert miután a karok és rendek valahányszor
 8181 32|                    által ne kínoztassanak - a megyeházban borpincére szükség
 8182 32|             borpincére szükség nincs, s így a rabok számára oly helyet,
 8183 32|                     másra haszonvehetetlen, a pincéken kívül alig találni.~
 8184 32|                miután természetének hiányát a jámbor lúd tollaival pótolá,
 8185 32|                      midõn örvendenek, hogy a pest-budai part lánchíddal
 8186 32|                 táblabíró utazott keresztül a megyén, csak azért, hogy
 8187 32|               tömlöceit megtekintse; s noha a várnagy ez napon minden
 8188 32|                   nagyobb veszély fenyegeté a régi állapotot, midõn éppen
 8189 32|                 lába megfagyott. Mert ámbár a megye minden tõle kitelhetõ
 8190 32|               fafûrésszel levágatá, s ámbár a betegek, kiken e sebészi
 8191 32|                 panaszkodott volna mindenik a hõség ellen, világos tanúságul,
 8192 32|                     hogy ily gonosz emberek a legellenkezõbb vádakkal
 8193 32|                     az idegen táblabíró, ki a porvári kaszinóban a börtönök
 8194 32|                     ki a porvári kaszinóban a börtönök mikénti javításáról
 8195 32|                  tartott, tovább utazott, s a szomszéd megye azok irányában,
 8196 32|                     vonatkozó parancsolatok a levéltárba tétettek - Karvaly
 8197 32|                épületek, melyeket ha nem is a nemesség épített, kizárólag
 8198 32|                 nemesség épített, kizárólag a nemesség használ - kivéve
 8199 32|                   nemesség használ - kivéve a tömlöcöt, hol a nem nemest
 8200 32|                      kivéve a tömlöcöt, hol a nem nemest is eltûri ‑,
 8201 32|                   is használtatnak. Például a nagyterem - melynek zöld
 8202 32|                 zöld asztala mellett reggel a legszebb hazafiság szavai
 8203 32|               melyet, mint tudva van, semmi a pipázásnál inkább nem nevel)
 8204 32|               mondatnak ki - kétségen kívül a legillendõbb hely, hol az
 8205 32|              tarthatja... Ez azon hely, hol a rendnek hiányát, melyet
 8206 32|              rendnek hiányát, melyet reggel a tanácskozásnál tapasztalánk,
 8207 32|                táncvigalom, midõn száz pár, a hegedûk és brugók hangjainál,
 8208 32|               hegedûk és brugók hangjainál, a legszebb tánc-rendben mozog.
 8209 32|                legszebb tánc-rendben mozog. A megyeház ezen mellékes céljainak
 8210 32|                 helyül szolgáljon... s noha a megyei fõhelyeken egy idõ
 8211 32|                    kaszinók jöttek létre, s a táblabírák társalkodásra
 8212 32|                  termeket is találhatnának, a legkényelmesebb mégiscsak
 8213 32|                   legkényelmesebb mégiscsak a megyeháza marad, melyet
 8214 32|                     hivatalba anélkül, hogy a dolgozó egyedeket egész
 8215 32|              találnók körülvéve, mely, hogy a munkán segítsen, beszélgetve
 8216 32|                     szobában fel s alá jár. A magyar nemességben sok van,
 8217 32|                hajlamunk is, melyet követve a lehetõségig legtöbb idõnket
 8218 32|                    megyeházainkban töltjük. A római csak forumán érzé
 8219 32|                    forumán érzé jól magát - a táblabírónak a megyeházánál
 8220 32|                  jól magát - a táblabírónak a megyeházánál kedvesebb helye
 8221 32|                  senkinél szívesebben, mint a fõügyész vagy fõadószedõ
 8222 32|                     indult - itt megérkezve a fõügyész szobáiban egész
 8223 32|           társaságot talált, s mely, miután a fõbíró által a történtekrõl
 8224 32|                 mely, miután a fõbíró által a történtekrõl értesíttetett,
 8225 32|               jegyzõnek megérkezését várja. A háziúr közelében a megye
 8226 32|                   várja. A háziúr közelében a megye egykori adószedõje
 8227 32|                burnótszelencéjöket kínálva, a mostani világ romlottságáról
 8228 32|                     romlottságáról szólnak. A kandalló mellett Bántornyi
 8229 32|                Bántornyi James néhány al- s a fõjegyzõnek, ki székén elaludva
 8230 32|                   elaludva nem távozhatott, a zsürinek eljárását magyarázá
 8231 32|                Porváron élt, ezen esetet is a jelen büntetõ eljárás felette
 8232 32|               minket is megölnek! - buzdítá a szenvedélyes elõadású szónokot.
 8233 32|                 kedvelõje, ma jelen volt, s a többiek - fõképp Nyúzónak -
 8234 32|                elõkelõbb férfiai közül csak a másodalispánná lett Krivér
 8235 32|                    hallá, hogy az alispánné a rabot a lehetõ legnagyobb
 8236 32|                   hogy az alispánné a rabot a lehetõ legnagyobb szigorúsággal
 8237 32|                     az alispán ellenkezõleg a legnagyobb kíméletet parancsolta,
 8238 32|                  célirányosabbnak tartá, ha a megyeháztól távozik és Tengelyi
 8239 32|               hagyja.~Kenyházynak belépte s a hír, hogy rabjával együtt
 8240 32|                 beszélgetésnek véget vetve, a közfigyelmet az esküdtben
 8241 32|               bélelt mentéjét, melyben most a szoba közepén áll, elõször
 8242 32|                      hogy: ki jól el tudott a világ figyelme elõl rejtõzni,
 8243 32|               Természetünkben fekszik, hogy a tapshoz, melyet ez élet
 8244 32|                    magát kitüntetve látván, a dolgot oly felette kellemetlennek
 8245 32|             kellemetlennek hinné... s midõn a világ által mázsának tartatik -
 8246 32|                     ráncokba vonva, képének a lehetõségig ünnepélyes kifejezést
 8247 32|                    tudom, mi történik.~- Mi a manó! - szólt a fõbíró bámulva -
 8248 32|              történik.~- Mi a manó! - szólt a fõbíró bámulva - hát a nótárius
 8249 32|                szólt a fõbíró bámulva - hát a nótárius végre ellentállt?
 8250 32|                    látva, melyet e kérdések a jelenlevõkben gerjesztének,
 8251 32|                  felelnie -, de elakadtunk. A hidak egyikét most igazítják,
 8252 32|                     egyikét most igazítják, a kocsisnak le kellett menni
 8253 32|                  kocsisnak le kellett menni a töltésrõl, s a hintó tengelyig
 8254 32|                kellett menni a töltésrõl, s a hintó tengelyig süllyedt
 8255 32|                    hintó tengelyig süllyedt a sárba. Ha mint mondám, két
 8256 32|                    két hajdúm nincs, s én s a nótárius maga nem segítjük
 8257 32|                  nótárius maga nem segítjük a kocsit tolni, holnapig ott
 8258 32|                    maradtunk volna, s akkor a zsiványok, úgy hiszem, a
 8259 32|                    a zsiványok, úgy hiszem, a rabnak megszabadítását megkísértették
 8260 32|                természetesebb vala, semhogy a hallgatókat egészen kielégíthetné;
 8261 32|              egészen kielégíthetné; azonban a fõérdek, mely Tengelyi személyében
 8262 32|                     hang egyszerre kérdezé: a nótárius útközben mit csinált?
 8263 32|                  Hát sehogy se! - válaszolt a kérdezett - miután a teins
 8264 32|              válaszolt a kérdezett - miután a teins alispán nagyon szívemre
 8265 32|             szívemre kötötte, hogy rabommal a lehetõ legnagyobb kímélettel
 8266 32|                   Micsoda! - vágott szavába a fõügyész, kire e szavak
 8267 32|                    az esküdt -, de mert már a teins alispán úr úgy kívánta...~-
 8268 32|              alispán úr úgy kívánta...~- Én a teins alispánnak ezen intését
 8269 32|                       szólt közbe Nyúzó, ki a hatást, melyet esküdtje
 8270 32|               melyet esküdtje szavai fõképp a fõügyészre tettek, látván,
 8271 32|                   tegyen? Fia belébolondult a nótárius leányába. Ha most,
 8272 32|                 gondolkozását e tárgyban... A nagyságos asszony, még mielõtt
 8273 32|                     különösen megkért, hogy a gonosztett kinyomozásában,
 8274 32|                   emberétõl fosztatott meg, a legnagyobb szigorúsággal
 8275 32|                    hibát követtem; de mikor a teins alispán nekem ezeket
 8276 32|            mindenfélérõl, de alig felelt.~- A rossz lelkiisméret - mondá
 8277 32|                   által; itt, ne félj, majd a kellõ gravitással bánnak
 8278 32|                     perccel késõbb Tengelyi a várnagy s egy hajdú kíséretében
 8279 32|                    hajdú kíséretében lépett a szobába, Völgyesytõl követve,
 8280 32|              mihelyt érkezésérõl hírt vett, a szobát elhagyva eleibe ment.
 8281 32|                szobát elhagyva eleibe ment. A jegyzõnek magaviselete komoly
 8282 32|             kérkedéstõl s alázatosságtól, s a nyugalom, mellyel azok elõtt
 8283 32|                   Zátonyit s Nyúzót kivéve, a többiekre nem maradt hatás
 8284 32|                     átkozott büszke - mondá a fõbíró a fõügyészhez halkan -,
 8285 32|                     büszke - mondá a fõbíró a fõügyészhez halkan -, majd
 8286 32|                    válaszolt emez sóhajtva.~A rab s irományok átadásának
 8287 32|                     Tengelyi hallgatva várá a pillanatot, melyben mint
 8288 32|              Karvaly azon kérdéssel fordult a fõügyészhez, mily vasat
 8289 32|                    sok törvényhatóságaiban, a vas és vas között nem kis
 8290 32|                   kis különbség létezett, s a rabra nézve nem lehetett
 8291 32|                   mutatkoztak, hogy nemcsak a rabok szabadulási kísérleteinek,
 8292 32|                     szokás divatozott, hogy a láncok megválasztása Karvalynak
 8293 32|                     õ ismét e jogát egészen a hajdúkáplárnak adta által;
 8294 32|               hajdúkáplárnak adta által; de a jelen eset, hol az alispán,
 8295 32|                     mint Kenyházytól hallá, a legnagyobb kíméletet kívánta,
 8296 32|                tartozott, melyekben Karvaly a felelet terhét inkább másra
 8297 32|                  vala tehát e kérdés, mégis a fõügyész látszólag megzavarodott
 8298 32|                  részérõl jónak tartaná, ha a vasraveretéssel a másodalispán
 8299 32|               tartaná, ha a vasraveretéssel a másodalispán visszatéréseig
 8300 32|                 mondá Nyúzó türelmetlenül - a rab a fõügyésznek adatik
 8301 32|                 Nyúzó türelmetlenül - a rab a fõügyésznek adatik által,
 8302 32|                    akármicsoda vasat, egyet a nyolc vagy tíz fontosak
 8303 32|                     azzal vége.~Mielõtt még a fõügyész e felszólításra
 8304 32|                  fel azon véleménnyel, hogy a vas felveretésében csak
 8305 32|                   kínzást lát, mennyiben az a rabnak biztos letartóztatására
 8306 32|                 Völgyesy, megvetéssel nézve a szólóra -, én csak azt nyilatkoztathatom
 8307 32|                 melyet sem törvényeink, sem a környülményeink nem kívánnak...
 8308 32|               számíthatok.~Ez utolsó szavak a fõügyészre nem hibázták
 8309 32|             hatásukat... s miután Tengelyit a hajdúkkal kiküldé, a rövid
 8310 32|              Tengelyit a hajdúkkal kiküldé, a rövid tanácskozásnak, melyet
 8311 32|                rövid tanácskozásnak, melyet a jelenlevõkkel nagy részint
 8312 32|                     mint bizonyos embereket a csatamezõn... s az általános
 8313 32|                     érthetõvé, mely szerint a megyeházban minden tárgynál
 8314 32|              emberek kezelése alatt eltûnt.~A várnagy megvetõ tekintet
 8315 32|                    vállait vonítá, s miután a közvígság megszûnt, s maga
 8316 32|                  közvígság megszûnt, s maga a nyugalmazott kapitány valamivel
 8317 32|                 óvását adá elé, hogy miután a teins alispán azt kívánja,
 8318 32|               természetes lévén, hogy mivel a rab vas nélkül záratik el,
 8319 32|                  nélkül záratik el, õt csak a legerõsebb alsó tömlöcöknek
 8320 32|                   szavak értelmét, s fõképp a borzadást nem, mely Völgyesy
 8321 32|                     vagy hivatalt visel. Én a taksonyi tömlöcöket írom
 8322 32|               hasonlók maradtak.~Hajdanában a rabokat föld alá zárták,
 8323 32|                    botrányt nem okozhattak; a vétkesnek sorsa pedig még
 8324 32|                    tudta, hova tûnt el. Kik a szentírás szavai szerint:
 8325 32|               szentírás szavai szerint: nem a gonosznak halálát, hanem
 8326 32|       vigasztalhaták magokat, hogy pincében a bor megjavul, s hogy ugyanez
 8327 32|                     is, kiket sokszor éppen a bor vezetett gonosztetteikhez.
 8328 32|                    elmondhaták, hogy miután a pokol köztudomás szerint
 8329 32|                    barátom minap megjegyzé, a középkor alkotmányaihoz
 8330 32|                 Földmívelésünk állapotja, s a törvények, melyek azt elõidézték;
 8331 32|                  szoríthatná, anélkül, hogy a költõnek szüksége volna
 8332 32|                   pár századdal hátramenni. A középkorban egyeseknek adott
 8333 32|                  nálunk még divatban van; s a regényes középkori kínpad
 8334 32|            belsejében... de végre gót, s ez a fõdolog, nemcsak regényíróra
 8335 32|                épületben, minõ állományunk, a rabot máshol tartani nem
 8336 32|                   szellemi kérdésekre nézve a haladás zászlaját tûzte
 8337 32|                 figyelemre méltóknak; s így a múlt században megyeházával
 8338 32|                 közül sokan tömlöcöket csak a színpadon láttak - hosszú
 8339 32|                    s darab kenyeret látnak. A porvári börtön félig sem
 8340 32|                  boltozat, melynek zárkövét a szem a homályban alig érheti
 8341 32|                     melynek zárkövét a szem a homályban alig érheti el. -
 8342 32|                 homályban alig érheti el. - A porvári börtönök szép alacsonyak,
 8343 32|                  vízkorsó, hanem, amennyire a rabok pénzzel gyõzik, borkulacsok
 8344 32|             tizenkét rab található -; hanem a legmulatságosabb társaság,
 8345 32|                 magyar ember csak kívánhat. A porvári alsó tömlöcök, mint
 8346 32|                    be börtönükbe, de fõképp a levegõ ellen, mely - mindig
 8347 32|                  oka volt, hogy e tömlöcben a skorbut soha meg nem szûnt,
 8348 32|              beteget orvossággal ellátni, s a gyógyszertárak oly méregdrágák;
 8349 32|                építésére bírta volna. Midõn a gyógyszertári árjegyzékek
 8350 32|              szerfölött magasra emelkedtek, a közgyûlés, a fõorvos ellenmondásának
 8351 32|                    emelkedtek, a közgyûlés, a fõorvos ellenmondásának
 8352 32|             határozatilag, börtönei számára a homoeopathiát fogadta el,
 8353 32|          homoeopathiát fogadta el, mi által a költség igen mérsékelt mennyiségre
 8354 32|          körülménynek lehete köszönni, hogy a megye, ámbár rabjainak felét
 8355 32|                   nyolcvan rabig tartatott. A rabok egészségi állapotja
 8356 32|                   teljesen meggyõzé, miként a számos betegségi esetek
 8357 32|              betegségi esetek csakugyan nem a tömlöcök rosszaságának következései.~
 8358 32|                következései.~Ilyenek voltak a tömlöcök, melyekben Taksony
 8359 32|          bámulhatnak, ha Völgyesy borzadott a gondolatnál, hogy Tengelyi
 8360 32|              ezeknek akármelyikébe záratik. A megyeház elsõ emeletében
 8361 32|                     más tekinteteknél fogva a közös tömlöctõl felmentettek;
 8362 32|                   tömlöctõl felmentettek; s a fiatal ügyész védettje részére
 8363 32|                  jegyzõnek! hallott-e ilyet a világ?~- I say - szólt közbe
 8364 32|                    asztal, melyen dolgozik, a szentírás, vagy ha pápista,
 8365 32|                Angliában. Nem olvasta senki a második reportot, Second
 8366 32|             discipline?~- Ugyan hagyjon fel a teins úr ezekkel az angol
 8367 32|                    mondá ismét az elõbbi -, a solitary confinementnál
 8368 32|                 Amerikáról beszélte, hol az a tömlöcrendszerhez tartozik.
 8369 32|                     Nincs hely? - szólt itt a nyugalmazott kapitány szokott
 8370 32|                   Ötven bot vagy akasztófa! a többi mind szamárság.~-
 8371 32|                   most Völgyesyhez fordulva a fõügyész, kire, úgy látszott,
 8372 32|               fõügyész, kire, úgy látszott, a hír igen hatott, hogy az
 8373 32|                   valóban, nincs helyünk... a négy kisebb tömlöc, melyet
 8374 32|                  mégis négy tömlöc, melyben a rabok magányosan záratnak
 8375 32|               jutunk mi is, hol Anglia áll. A solitary confinement be
 8376 32|                  lassanként ki fog terjedni a többiekre is. Én, mint O’
 8377 32|                    mint O’Connel, elfogadom a legkevesebbet is részfizetésként.~-
 8378 32|                     Igazságod van! - mondta a fõügyész már félve, hogy
 8379 32|                    mint mindig mondá, semmi a tömlöctartásnál inkább nem
 8380 32|             válaszolt Karvaly -, az elsõben a bárót tartjuk. Szegény úr,
 8381 32|                   úgy! - válaszolt sóhajtva a várnagy, ki minden rabjai
 8382 32|                  iránt érze könyörületet. - A báró heves ember volt, s
 8383 32|                 megtörtént, hogy egyet-mást a parasztok vagy cselédek
 8384 32|            megzsákolt. Ki tehet róla? mikor a parasztokkal másképp bánni
 8385 32|                akkor mindjárt pert kezdtek. A per alatt, mely csendesen
 8386 32|                 mindenki felejteni kezdett, a báró szerencsétlenségére
 8387 32|                 Igen sokat tart kertjére, s a parasztok egyre lopták gyümölcsét
 8388 32|                   éppen cseresznyét szedett a fáról. A báró szavát akarta
 8389 32|                cseresznyét szedett a fáról. A báró szavát akarta tartani...
 8390 32|              tartani... s ki tehet róla?... a fiú csak tízesztendõs volt...
 8391 32|                   lárma támadt... új per, s a nemes megye nem tehetett
 8392 32|                    tehetett mást, mint hogy a bárót hathónapi fogságra
 8393 32|                  hathónapi fogságra ítélte; a hétszemélyes tábla az ítéletet
 8394 32|                beszélni. De azt hívém, hogy a báró régen megszabadult,
 8395 32|                    ki nem eresztjük - mondá a fõügyész -, egész gazdasága
 8396 32|                egész gazdasága tönkrejut.~- A második szobában - folytatá
 8397 32|                 második szobában - folytatá a várnagy - a fiskális van
 8398 32|             szobában - folytatá a várnagy - a fiskális van bezárva, aki,
 8399 32|             fiskális van bezárva, aki, mint a teins úr tudja, hamis váltókért
 8400 32|                hamis váltókért záratott el. A harmadikban egy mérnök ül,
 8401 32|                   Karvaly úr? - kérdé James a legnagyobb érdekkel - nemde
 8402 32|                 legnagyobb érdekkel - nemde a magányos elzárás, a solitary
 8403 32|                   nemde a magányos elzárás, a solitary confinement, csudálatosan
 8404 32|                      csudálatosan jó hatású a rabokra?~- Csudálatosan
 8405 32|          Csudálatosan jó hatású - válaszolt a kérdezett egész komolysággal. -
 8406 32|             kérdezett egész komolysággal. - A báró, mióta nálunk van,
 8407 32|                 mindegyiket.~- Bor s kártya a solitary confinementhez
 8408 32|                     Angliában is felhagynak a felette szigorú rendszerrel.
 8409 32|                    szigorú rendszerrel. Hát a másik kettõ mit csinál?~-
 8410 32|                   másik kettõ mit csinál?~- A fiskális, akit a hamis váltókért
 8411 32|                  csinál?~- A fiskális, akit a hamis váltókért zártak be -
 8412 32|                    törvényes tanácsokat ad. A bankócsináló pedig egyre
 8413 32|                    pedig egyre ír s rajzol. A teins úr talán látta a quodlibetet,
 8414 32|                      A teins úr talán látta a quodlibetet, melyet minap
 8415 32|          quodlibetet, melyet minap csinált. A közepiben az alispán úr
 8416 32|                   fejével integetve - munka a prison-disciplinák lelke,
 8417 32|                      csak ez javíthatja meg a gonosztevõt.~- De kérem -
 8418 32|                      Lehetetlen - válaszolt a várnagy szárazon. - A teins
 8419 32|             válaszolt a várnagy szárazon. - A teins megye azt határozta,
 8420 32|                  váratlan, akár nem - mondá a várnagy bajszát pödörve
 8421 32|               gránátosi méltósággal lenézve a kis ügyészre -, a teins
 8422 32|                   lenézve a kis ügyészre -, a teins megye azt parancsolta,
 8423 32|                   tartom magamat. Azonkívül a nótáriust e szobába zárni
 8424 32|                eleségkamarának használja, s a kulcs nála van.~Ez utolsó
 8425 32|               Völgyesy nem gyõzhetett.~Maga a fõügyész sem hivé, hogy
 8426 32|                     fõügyész sem hivé, hogy a kímélet, mellyel Réty a
 8427 32|                     a kímélet, mellyel Réty a rabbal bánni kíván, annyira
 8428 32|            tapintatlanságot árult el, midõn a dolgok állását megtudva,
 8429 32|                   akadályoztat, hogy inkább a három rab közül, kik úgyis
 8430 32|                      kiáltott fel Karvaly - a báró szépen nézne szemembe,
 8431 32|                    még többször emlékezteté a jelenlevõket, mennyire sértõ
 8432 32|              nevetséges; s hogy Völgyesy úr a perben védelmezheti nótáriusát,
 8433 32|               miként tiszteletbeli alügyész a megyeházánál nem parancsol.~-
 8434 32|                    el, öcsém! - mondá egyik a táblabírák közül, midõn
 8435 32|                     még vasra veretjük. - S a fiatal ügyész azért csakugyan
 8436 32|                   Mindenesetre - szólt most a fõügyész Karvalyhoz - oly
 8437 32|                 mindössze csak öten vannak. A vén orgazda, ki most tizenkettedik
 8438 32|                   válaszolt helybenhagyólag a fõügyész -, ott legjobban
 8439 32|                 csak lehet, adni kell neki. A teins alispán akarja, hogy
 8440 32|                     szívvel követé Karvalyt a folyosóra, hol Tengelyi,
 8441 32|                  padon ülve, nyugodtan várá a felette tartott tanácskozásnak
 8442 32|                   verettek lábaimra - mondá a jegyzõ, midõn a határozatot
 8443 32|                       mondá a jegyzõ, midõn a határozatot hallván, Völgyesyvel
 8444 32|            határozatot hallván, Völgyesyvel a tömlöctartó kíséretében
 8445 32|                     tömlöctartó kíséretében a lépcsõkön lement. - Hatalmukban
 8446 32|                     vagyok; legyen bizonyos a teins úr, õk éreztetni fogják
 8447 32|                  bánjanak, nem akarta, hogy a legnagyobb gonosztevõkkel
 8448 32|                     látni fogja, hogy ebben a tömlöc az élettõl nem annyira
 8449 32|                  mint most hiszi. - S ezzel a jegyzõ nem tûrve, hogy õt
 8450 32|                   jegyzõ nem tûrve, hogy õt a tömlöc ajtajánál tovább
 8451 32|                  még egyszer körültekintve, a tömlöctartó- s egy hajdúval
 8452 32|                 tömlöctartó- s egy hajdúval a lépcsõkön lement.~Midõn
 8453 32|                   gondolatokba merülve soká a tömlöc elõtt állt, végre
 8454 32|                    tömlöc elõtt állt, végre a nehéz ajtókat becsapni hallván,
 8455 32|                    hallván, lassú léptekkel a megyeházat elhagyá, Kislaky
 8456 32|                   miután maga Ákos mátkáját a kedélyállapotban, melybe
 8457 32|                  képzelhetik. Visszasietett a kocsmába, hol lovát hagyta,
 8458 32|                     hagyta, s anélkül, hogy a szegény állatot kipihentetné,
 8459 33|                                      33~Még a nap nem nyugodott le, midõn
 8460 33|              tömlöcébe vezettetett. Mielõtt a szerencsétlen küszöbön átlépne,
 8461 33|                  egyszer körültekintve nézé a nap végsõ sugárait, melyek
 8462 33|                    óta elõször áthatottak s a megyeház kéményeit fénybe
 8463 33|               fénybe boríták. Szíve szorult a gondolatnál, miként istennek
 8464 33|                    istennek ezen adományai, a napfény s szabad levegõ,
 8465 33|                    ezentúl elvonatnak. Lenn a tömlöcben már sötét vala.
 8466 33|                itt-ott papírral beragasztva a világosság kiszorítására
 8467 33|                   vasrostélyzat s drótfonás a nap sugárait e szerencsétlen
 8468 33|                     felé, mint most, az, ki a világos udvarról lejött,
 8469 33|                lejött, míg szeme lassankint a homályhoz szokott, tökéletes
 8470 33|                     E setétség, fõleg pedig a nedves rosszbûzû levegõ,
 8471 33|                    rosszbûzû levegõ, melyet a belépõ már a negyedik lépcsõn
 8472 33|                 levegõ, melyet a belépõ már a negyedik lépcsõn érezni
 8473 33|                gyakoroltak Tengelyire, hogy a tömlöctartó biztatásait
 8474 33|                   címet is viselt, rabjának a kamarában a lehetõségig
 8475 33|                viselt, rabjának a kamarában a lehetõségig jó helyet csinált,
 8476 33|                  hová poggyászát lerakta, s a többi, helyeikbõl kiszorított
 8477 33|                   kíván-e semmit éjszakára?~A jegyzõ mondá, hogy legfeljebb
 8478 33|                 óhajtana.~- Meglesz - mondá a másik -, természetesen még
 8479 33|              megfizeti, bizonyosan meglesz.~A jegyzõ késznek nyilatkozott.~-
 8480 33|                    mennyire lesz szükség? s a kívánt pénzt azonnal kezeibe
 8481 33|                   Halljátok-e! - szólt most a tömlöctartó - ez az úr jó
 8482 33|              háborgassa semmiben. - S ezzel a tömlöctartó, míg a setétben
 8483 33|                    ezzel a tömlöctartó, míg a setétben több hang az ígéret
 8484 33|                     kinyilatkoztatá örömét, a vasrostélyt bezárva eltávozott.
 8485 33|                    ki szilárd jelleme által a férfi nevet megérdemlé,
 8486 33|                    pártfogó nélkül, üldözve a sors által, Tengelyi eddig
 8487 33|                 sokszor remény nélkül, soha a bizodalmat önmagához nem
 8488 33|             meggyõzõdött, hogy hacsak Viola a hatóság kezébe nem kerül,
 8489 33|                valószínûség nem létezett -, a gonosztettnek gyanúja rajta
 8490 33|                     gondolatokból Tengelyit a tömlöc másik oldaláról hozzá
 8491 33|                      megbetegszik.~Tengelyi a setétben nem láthatá a szólót,
 8492 33|             Tengelyi a setétben nem láthatá a szólót, de a megtörött hang,
 8493 33|                    nem láthatá a szólót, de a megtörött hang, a nehéz
 8494 33|                szólót, de a megtörött hang, a nehéz lélegzet s köhécselés,
 8495 33|                     beszélt, meggyõzé, hogy a beszélõ igen öreg lehet.~-
 8496 33|                     s gyermekhang egyszerre a setétbõl.~- Nem bizony! -
 8497 33|                 kend ilyenrõl? - mondá most a férfihang, látszólag remegve.~-
 8498 33|                 húszesztendõs voltál, mikor a tót gyereket megölted; úgyis
 8499 33|         Kilencvenhárom esztendõs - folytatá a másik köhécselve -, ugye
 8500 33|               ötvennégy esztendõt töltöttem a tömlöcben... s csak megvagyok...