Fejezet

 8501 33|               Ötvennégy esztendõt?! - kérdé a jegyzõ bámulva.~- Bizony,
 8502 33|                  pedig azt fogták rám, hogy a pásti rablásnál, hol három
 8503 33|                     kiszabadulok; meglehet, a teins uraknak mégis igazságuk
 8504 33|                  apó, próbált ember - mondá a gyermeki hang -, ugyan beszélje
 8505 33|                ugyan beszélje el azt, mikor a zsidót megölték.~- Majd
 8506 33|                beszélje el, miképp ölte meg a tótot.~- Az nem tud oly
 8507 33|                  mind kend, apó - válaszolt a gyermek. - Ha kend szól,
 8508 33|                     biz én akárkit! - mondá a gyermek dicsekedve - csak
 8509 33|            ingerkedve.~- Nem merem? - szólt a gyerek rikácsoló hangon -
 8510 33|                megváltoztam. Még éjszaka is a vén zsidóról álmodom, kit
 8511 33|                     álmodom, kit az erdõben a fára akasztottak. Csak legyen
 8512 33|                   Megint alszik - válaszolt a gyermek.~- Megint? - mondá
 8513 33|                  sohasem lesz semmi belõle.~A fájdalmas kiáltozás, melyet
 8514 33|                    Tengelyi most hallott, s a könyörgõ hang, mellyel egy
 8515 33|              irgalomért kért, mutaták, hogy a vén gonosztevõ parancsolata
 8516 33|                     teljesíttetett; s ámbár a jegyzõ feltevé magában,
 8517 33|                 érintkezésbe lépni nem fog, a gyermek jajgatásai elfeledteték
 8518 33|         elfeledteték feltételét. Felkelt, s a tömlöc azon oldala felé
 8519 33|                   oldala felé menve, honnan a szó hallatszott, haragosan
 8520 33|                    miért nem hagyják alunni a szegény fiút?~- Hagyja békével
 8521 33|                   kell õket tépáztatnom, az a neveléshez tartozik. Elég
 8522 33|                  Pedig egy esztendeje, hogy a két gyerekkel bajlódom.~-
 8523 33|                       Dehogy rontom - szólt a másik köhécselve -, sõt
 8524 33|                     belõlök. Megköszönhetik a nemes vármegyének, hogy
 8525 33|          tanulhatnak valamit.~E pillanatban a tömlöc nagy ajtajának nyikorgása
 8526 33|       beszélgetésüket. Lámpa hozatott, mely a folyosó azon végén függesztetvén
 8527 33|                    vetett. Borzadott, midõn a helyet látá, hová szerencsétlen
 8528 33|                gonoszsága által jutott. Nem a barna foltok, melyek az
 8529 33|                      míg más helyeken, hová a lámpa világított, a leszivárgó
 8530 33|                    hová a lámpa világított, a leszivárgó nedvesség fényes
 8531 33|                    cseppjei látszottak; nem a helynek elhagyottsága, hol
 8532 33|                 magában! Minden nélkülözés, a legkínzóbb testi szenvedések,
 8533 33|                     testi szenvedések, maga a halálnak veszélye, mely
 8534 33|                    ijesztheté meg; de midõn a nehéz vasrostélyra nézve,
 8535 33|          vasrostélyra nézve, melynek rúdjai a börtönfalra sötét árnyékot
 8536 33|                 nehéz fohásztól emelkedett.~A börtön egyik szögletét a
 8537 33|                    A börtön egyik szögletét a vén rab foglalá el, kivel
 8538 33|                     szalmája felett, háttal a falnak támaszkodva ült ott,
 8539 33|              felejteni nem szoktunk; s maga a tömlöctartó, minden érzéketlensége
 8540 33|                  mint élõ emberhez hasonló. A fehér szakáll, mely képének
 8541 33|                   majdnem egészen eltakará, a fejérõl lelógó ritka ezüsthaj,
 8542 33|                    tömlöc-patriarchánál, ha a gonosz véghezvitelére szükséges
 8543 33|                     nem fért, másképp, mint a halállal végzõdjenek.~Az
 8544 33|                   kezeire támasztva, szinte a földön, egy gyermek ült;
 8545 33|              mosolygását hasztalan kereséd; a gyermeki homlokon redõk
 8546 33|                   néztek körül, kivévén, ha a mellette ülõ vén rab által
 8547 33|                      s úgy látszott, mintha a gyermek belsõ ösztön által
 8548 33|                    teremtésnek akarná adni. A másik gyermek, kinek jajgatása
 8549 33|                  közbeszólásra bírta, mióta a folyosóra lámpa hozatott,
 8550 33|                hozatott, mozdulatlanul állt a vasrostély elõtt, s az égõ
 8551 33|                   mereszté szemeit. Ha néha a láng fellobbant, a gyermek
 8552 33|                     néha a láng fellobbant, a gyermek arcán leírhatatlan
 8553 33|                    felkacagott örömében, ha a mécs gyengébben égett, szomorúan
 8554 33|                  most. Ni, ni! hogy felnyúl a láng: csak nõj, nõj, lángocska,
 8555 33|                   lángocska, fel, fel egész a háztetõig, az egész város
 8556 33|                   nézzék csak, mi szép! - S a szegény fiú a vasrostélyhoz
 8557 33|                     szép! - S a szegény fiú a vasrostélyhoz szorítá égõ
 8558 33|                   mondá az ifjú gyilkos, ki a tömlöc másik szegletében
 8559 33|               tömlöcöt felgyújtsd. Takarodj a rostélytól, kölyök, mert
 8560 33|                    minap is majd megfúltunk a füstben. Látod, a gyerek
 8561 33|                megfúltunk a füstben. Látod, a gyerek egészen magánkívül
 8562 33|                    nem lát.~Tengelyi, midõn a fiatal rabot, ki felkelve
 8563 33|               fiatal rabot, ki felkelve már a szerencsétlen gyermek után
 8564 33|                történhetett, hogy e fiú még a tömlöcben is valamit meggyújtott.~-
 8565 33|                    reggelig, s valahányszor a szikrákat látta, nevetett
 8566 33|                    nevetett s kiabált, mint a bolond. Egyszer egy darab
 8567 33|                   kiben e veszély emlékénél a gyûlölség, mellyel e gyermek
 8568 33|                    alig menthette volna meg a szerencsétlent bántástól,
 8569 33|                   bántástól, ha éppen akkor a tömlöctartó kulaccsal s
 8570 33|                    palack pálinkával nem jõ a rostélyhoz, s az öreg Pista
 8571 33|              rostélyhoz, s az öreg Pista és a kis Imre gondolatainak más
 8572 33|                     ád.~- Hozd csak ide azt a pálinkát, Imrécske - mondá
 8573 33|                mondá az öreg -, te meg fogd a kulacsot, Pista, s hadd
 8574 33|                   Pista, s hadd békével azt a haszontalan gyereket, ha
 8575 33|                     gyereket, ha az ott, ki a pálinkát hozatta, úgy kívánja;
 8576 33|                     holnapig bámészkodhatik a lámpásra, csak taplódra
 8577 33|           Tengelyihez fordulva, kire, mióta a lámpa hozatott, a legnagyobb
 8578 33|                     mióta a lámpa hozatott, a legnagyobb figyelemmel tekinte,
 8579 33|                felelete, hogy inni nem fog, a tömlöcök régi lakóját talán
 8580 33|               iparkodott, nem sikerültek -, a pálinkát õ fizette, hagyjuk
 8581 33|                      Igyál, Imrécském, csak a pálinkához tartsd magad,
 8582 33|                  mégis legény lesz belõled.~A vén rab ezen számításának
 8583 33|                 Tengelyi ezekhez tartozott. A szerencsétlen állapot, melyben
 8584 33|              állapot, melyben magát látá, s a veszélyek, melyek által
 8585 33|                 száz tömlöcfalai által... s a jegyzõ megfeledkezett személyes
 8586 33|              fordítá gondolkozását, melyben a büntetõ igazság honunkban
 8587 33|                   ha vannak tárgyak, melyek a férfiszívet is borzadással
 8588 33|                     hisz tudom, egy idõ óta a filantrópia gúny tárgyává
 8589 33|            napjainkban mindenki szabadkozik a filantróp nevezettõl. De
 8590 33|                 haladásunkban büszkélkedünk a tizenkilencedik század közepette,
 8591 33|                  igen láthatják által, hogy a jogállapotok fenntartása
 8592 33|                     szükséges-e azért, hogy a rab börtöne homályában büntetésén
 8593 33|                     vajon szükséges-e, hogy a rab sorsa inkább a tömlöctõl,
 8594 33|                     hogy a rab sorsa inkább a tömlöctõl, melybe véletlenül
 8595 33|                      hogy míg gyûléseinkben a halálos büntetés megszüntetésérõl
 8596 33|                   szebb beszédeket tartunk, a tanácskozó terem alatt rabjaink
 8597 33|       Közbátorságunk egyedüli védõje legyen a bakó; legyen államunk talpköve
 8598 33|                 fogunk ily törvényektõl, de a kegyetlenség csak látszólag
 8599 33|               morális halálra ítéltetett, s a vesztõhelyet, melyen életét
 8600 33|                 olvasóim egészen eltérésnek a mondottakat. Azon szerencsés
 8601 33|               nézeteitõl nem különböznek, s a fönnebbiekben körülbelöl
 8602 33|                      melyek Tengelyi lelkén a pillanatban, hová történetünk
 8603 33|                   nem zavartatott. Tengelyi a tömlöcajtók isméti felzárása
 8604 33|                     lakóját, jelenleg pedig a fõügyész konyhás rabját
 8605 33|                    egy kis kosarat húzva ki a vánkosok közül, melyben
 8606 33|                   bor, kenyér és sült vala, a jegyzõt tudósítá, hogy mindez
 8607 33|                     is elfeküdhetnék rajta. A fiskális úrnak is én csináltam.~-
 8608 33|                  amaz -, jóllaktam. Ma este a fõjegyzõnél vacsora volt,
 8609 33|            koplalhatnám. Reménylem, csak jó a bor? mondá, egyszerre megállva
 8610 33|            különösen szívemre kötötte, hogy a legjobból hozzak. Magam
 8611 33|              legjobból hozzak. Magam voltam a kocsmában, s ha én megyek,
 8612 33|                  kocsmában, s ha én megyek, a kocsmáros nem szokott tréfálni,
 8613 33|             Gyõzõdjék meg kend maga - mondá a palackot odanyújtva -, én
 8614 33|                    Köszönöm alássan - szólt a rab a palackot ajkához emelve. -
 8615 33|              Köszönöm alássan - szólt a rab a palackot ajkához emelve. -
 8616 33|                Isten tartsa Völgyesy urat s a nemzetes urat is. Ha mindennap
 8617 33|                  mikor behoztak - válaszolt a másik jókedvûen. - Szolgaember
 8618 33|                    most konyhás rab vagyok, a különbség nem nagy. Sõt
 8619 33|                rossz idõben, ha én szárazon a konyha ajtajában ülök, s
 8620 33|                  néha egy kis borravaló, és a hajdúk se bántanak... szegényember
 8621 33|                    nem jut-e kendnek eszébe a szabadság? - kérdé Tengelyi
 8622 33|                    láncoktól szabaduljon?~- A láncok, az igaz, néha bosszantanak -
 8623 33|                    bosszantanak - válaszolt a másik nyugodtan -, fõképp
 8624 33|                  bajom van velök, pedig már a legkönnyebb vasat verték
 8625 33|                verték reám. De ki tudja, ha a láncokat leveszik rólam,
 8626 33|                     cepelni vállamon?... És a szabadság? no, ha igen szép
 8627 33|                  hogy jó volna pajtásaimmal a mezõn körülnyargalni; s
 8628 33|                   szeretnék lenni, mert ott a csapszékben a bor jobban
 8629 33|                      mert ott a csapszékben a bor jobban esett, mint ez
 8630 33|              porvári kocsmárosoknál. De hát a szabadságnak is megvan rossz
 8631 33|                    gondolt volna, mint hogy a jegyzõ az õ erkölcsi romlottsága
 8632 33|                   mint én itt vagyok. Ebben a pincelyukban az ördög sem
 8633 33|                 ember az egész tömlöcben.~- A társaság másokban sem lehet
 8634 33|               feküdve.~- Dehogynem! - mondá a másik. - Voltam én tömlöcben,
 8635 33|                    egyik alig végzette, már a másik kezdte; még asszony
 8636 33|                  kellene esni.~- Hát ez nem a kend tömlöce? - kérdé Tengelyi.~-
 8637 33|                      Nem bizony - válaszolt a másik -, én közönségesen
 8638 33|                    másik -, én közönségesen a fiskális úr konyhájában
 8639 33|                mondta, hogy vigyázzak, hogy a nemzetes úrnak valami baja
 8640 33|                 történjék.~- Bajom?~- Ettõl a vén gazembertõl minden kitelik -
 8641 33|          gazembertõl minden kitelik - mondá a konyhás rab. - Az egyik
 8642 33|                    e gyereket nála? - kérdé a jegyzõ borzadva.~- Hát azt
 8643 33|                    Hát azt mondják - felelt a másik, ki azalatt szinte
 8644 33|                  rabságra jutottak? - kérdé a jegyzõ ismét.~- Az furcsa
 8645 33|                    furcsa dolog - válaszolt a kérdezett nagyokat ásítva -,
 8646 33|                kérdezett nagyokat ásítva -, a faluban, honnan valók, egy
 8647 33|              faluban, honnan valók, egy tûz a másikat érte, s a vizsgálódásnál
 8648 33|                   egy tûz a másikat érte, s a vizsgálódásnál kisült, hogy
 8649 33|                    betegség! Meg is hiszem; a gyermekeknek egyike, már
 8650 33|                    akár betegség, akár nem, a szolgabíró a többieket megvesszõztette,
 8651 33|                      akár nem, a szolgabíró a többieket megvesszõztette,
 8652 33|            többieket megvesszõztette, s ezt a kettõt, minthogy szüléik
 8653 33|                   egy ideig ébren maradt, s a mécsnek mindinkább elapadó
 8654 33|                    alvó társait nézé. Végre a fáradtság, melyet szokatlan
 8655 34|            iparkodásainak haszontalanságát. A széles úton is, melyen a
 8656 34|                    A széles úton is, melyen a többség a szerencse külsõ
 8657 34|                   úton is, melyen a többség a szerencse külsõ adományai
 8658 34|                mindig távol céljától, midõn a körülötte tolongó tömeg
 8659 34|                     meggyõzõdésre jut: hogy a megelégedés, melyet keresett,
 8660 34|                    úton el nem érhetõ, s ki a sokaságtól elválva, magányos
 8661 34|                 törekszik felfelé, nem hogy a tömeg fenséges állását bámulja,
 8662 34|                     után vágyódik: az habár a kevesektõl járt ösvényen
 8663 34|                    irányát elhibázta.~Rétyt a természet nem alkotta érzéketlennek.
 8664 34|                  szükséges vala, mint neki. A sors által nem rendkívüli,
 8665 34|                    s ha természetét követve a körön, melybe a végzet által
 8666 34|                     követve a körön, melybe a végzet által állíttatott,
 8667 34|             helyzetébõl e hibái által, élte a csalódások s keserûségek
 8668 34|                   az egyetemrõl visszatérve a gyakorlati életbe lépett,
 8669 34|                     rövid idõ kellett, hogy a hiúsághoz hajlandó ifjú
 8670 34|                     hiúsághoz hajlandó ifjú a kilátást megkedvelje, mely
 8671 34|                  mikor anyja rimánkodott, s a férfiak mondák, hogy soha
 8672 34|                   férfiak mondák, hogy soha a megyében ily fiatal, az
 8673 34|               elõtte megszégyenülve álljon.~A közélet körébe ragadtatva
 8674 34|                    kitüntetéseket, melyeket a megyei élet nyújt, s melyek
 8675 34|                 megyei élet nyújt, s melyek a hiúságnak inkább ingerül,
 8676 34|                   szemére s azt hivék, hogy a tartózkodás, mellyel minden
 8677 34|                 által bámultatnak; s miután a taksonyi alispánság e követeléseknek
 8678 34|               egyiránt kedveltetni férfinak a lehetõ legnagyobb szégyen,
 8679 34|           találkozott, ki azt megzavarja, s a hiú férfi csak addig élvezheté
 8680 34|                   egyiránt magasztaltatott. A gondolat, hogy sokak által
 8681 34|                      miként õ özvegy létére a környék legszebb leányát
 8682 34|         segédkezeket is nyújthatának, éppen a lehetõség, melyet emelkedésére
 8683 34|             emelkedésére maga elõtt látott, a büszke asszonynak jelen
 8684 34|                 magát. Ha eddig örült, hogy a megyében elsõnek tartatik,
 8685 34|                   élet céljaul tûzessék ki. A közszeretet s bizodalom
 8686 34|                     kitörései, melyek, mint a káromkodás, sehol nem közönségesebbek,
 8687 34|                 mint érdemeinek köszönheti. A helyzetében szükséges leereszkedés
 8688 34|         leereszkedés mindig terhesebbé vált a gúny által, mellyel õt neje
 8689 34|                    fekvõ célokat tûzzön ki. A hiúság szüntelen kielégítés
 8690 34|           megelégedését keresé, visszatért, a köztapsot, melyet rövid
 8691 34|                    észrevehetõ, s nem érezé a kétes helyzetet, melyet
 8692 34|                      annyival nagyobbá vált a hatalom, melyet felette
 8693 34|                  Réty is. Meggyõzõdve, hogy a népszerûség, mellyel egykor
 8694 34|                 neje élt, s özvegy korában, a régi lábon állt, ismét alig
 8695 34|                 lábon állt, ismét alig jött a házhoz. Vándory maga, ki
 8696 34|                mellett nem látott, s nehogy a megalázó akaratlanság, melybe
 8697 34|                     is észrevétessék, végre a gyengeségnél közönséges
 8698 34|                  kifolyása.~Olvasóim tudják a részt, melyet Rétyné Tengelyi
 8699 34|               tárgyává vált, nem volt senki a megyében, ki a zsivány elõadásának
 8700 34|                   volt senki a megyében, ki a zsivány elõadásának hitelt
 8701 34|                sokkal gyávább vala, hogysem a gonosztettben, melyet neje
 8702 34|           megegyezett volna. Miután azonban a dolog megtörtént, s neje
 8703 34|               Elborzadva kérdé nejét: vajon a zsivány igazat mondott-e?~-
 8704 34|             mondott-e?~- És ha minden, amit a zsivány mondott igaz volna -
 8705 34|                     Önmagad fogsz-e gázolni a névben, melyet viselsz? -
 8706 34|                    Ha ellenem fellépnél is, a világ ebben is egy új alávalóságot
 8707 34|            pillanatban. Lelke eliszonyodott a gondolattól, hogy gonosztevõkkel
 8708 34|             nyugalma elveszett, s hogy mint a gonosztevõnek, ezentúl minden
 8709 34|                  ezentúl minden pillanatban a szörnyû titok felfedezésétõl
 8710 34|                fogta fel állását. Vagy mint a gonosztett üldözõje, vagy
 8711 34|                    Hogy e kettõ között Réty a másodikat választá, jelleménél
 8712 34|               jelleménél fogva természetes. A befolyás, melyet neje felette
 8713 34|                    meggondolása annak, hogy a tett eltitkolása lehetséges,
 8714 34|                 válnak, s õ maga, ha nem is a bíró - legalább a közvélemény
 8715 34|                    nem is a bíró - legalább a közvélemény által elítéltetik,
 8716 34|               voltak. Míg Tengelyi tartatik a gyilkosnak, ez irományoknak
 8717 34|                  azáltal magyarázható, hogy a jegyzõ azokat gonosztette
 8718 34|                irományok ott-találása által a vád valószínûbbé, mely az
 8719 34|                     büntetésnek kitenni: ez a választás, mely számomra
 8720 34|                   nejét, nem szerette soha; a hidegség, mellyel iránta
 8721 34|                 gyermekei által, megfosztva a közbecsüléstõl, mely után
 8722 34|                     s gyalázatnak - ez vala a helyzet, melyben magát látá;
 8723 34|                    bocsáthatá meg önmagának a gyengeséget, mellyel eddig
 8724 34|                     ismerte férjét, semhogy a változást, mely kedélyében
 8725 34|                      észre nem vette volna. A büszke asszony azonban e
 8726 34|                     feküdt, s melyet, midõn a szobában körüljárva, néha
 8727 34|                  idõre fölvett, s látszólag a legnagyobb felgerjedésben
 8728 34|                   helyenként újra olvasott.~A levél, mint írásából láthatjuk,
 8729 34|              legcélirányosabbnak tartom, ha a levelet, mely Rétyt oly
 8730 34|                  kiterjedésében elõmutatom.~A levél így szólt: ~ ~Kedves
 8731 34|                     körül! még egy lépés, s a rossz, mit tevél, talán
 8732 34|                    ártatlanságáról, ismered a viszonyokat, melyeknek õ
 8733 34|                 által így elnyomassék? hogy a legjobb, legszeretõbb család
 8734 34|                    akarsz.~Igen, Sámuel, ha a múlt idõre visszatekintesz,
 8735 34|                     eléggé kifejlõdve, hogy a változást észrevegyem, mely,
 8736 34|              vágyódott; késõbb pedig, mikor a világra jöttél: mivel félt,
 8737 34|               melyet apám házában, mióta te a világra jöttél, tûrök, semmi
 8738 34|                    hogy reményeimmel mindig a távol jövõben kelle tévelyegnem,
 8739 34|                   mindinkább gyûlölt, magok a szolgák visszavonultak tõlem,
 8740 34|                 feltételektõl visszaijedne. A kötelékek, melyek mindenikünket
 8741 34|                    után elhagyám e hazát, s a külföldön kerestem nyugalmat
 8742 34|                    mely akkor apámé volt, s a pillanat jut eszembe, melyben
 8743 34|                      hogy mint máskor tevé, a pityergõ gyermeket türelmetlenül
 8744 34|          titkolhatjuk el, ki gyanítja, hogy a szerelem, melyet mások irántunk
 8745 34|                    között észre fogod venni a hiányt, mely távozásom által
 8746 34|            viseltetett irántam, s ki miután a módot látá, mellyel velem
 8747 34|                 kivitelére is. Õ szerzé meg a szükséges irományokat, melyekkel
 8748 34|               hagyatva látám magamat. Senki a hontalanságnak kínjait nálamnál
 8749 34|                    nélkül külföldön sem; de a gondolat, hogy mindezen
 8750 34|      halhatatlanságot nem hisz, s így félve a haláltól s azt gondolva,
 8751 34|               egybefûzi, s melyben csak én, a számkivetett, nem részesülhetek -
 8752 34|                     helyzetben minden ifjú, a gondolat, hogy mindent magamnak
 8753 34|                     érzeni magamat; s habár a reményrõl, hogy szülõföldemre
 8754 34|                legalább már nyugodtan várám a pillanatot, melyben ezt
 8755 34|                      midõn hírt vevék, hogy a heidelbergi egyetemre jöttél.
 8756 34|                     Réty Sámuel is lehetett a világon, de nekem szívem
 8757 34|                   fogom találni. Felhagytam a magántanítással, melybõl
 8758 34|       szemrehányásokat tegyek - úgy hiszem, a szorgalom, mellyel egyetemi
 8759 34|                    hasztalan, és szeretetem a messze idegen földön szívednek
 8760 34|                      azt bõven megjutalmazá a boldogság, melyet társaságodban
 8761 34|                    állok egészen elhagyatva a világon. Nem, Sámuelem,
 8762 34|                 vissza akarlak emlékeztetni a boldog napokra, melyeket
 8763 34|                   melyeket együtt tölténk - a napokra, hol közöttünk titok
 8764 34|                   kérésemet megtagadhatnád.~A viszonyt, melyben egymással
 8765 34|                    együtt kérjük bocsánatát a meggondolatlan lépésért,
 8766 34|                  éreztem keblemben erõt. Ha a hölgyet, kit magamnak választék,
 8767 34|                     fájdalmat fogna érzeni. A gondolat, hogy fia egy mesterember
 8768 34|                     magad jobbnak látád, ha a kis hivatalt, melyet nyertem,
 8769 34|            elválásunk pillanataira, Sámuel? A gondolat, miként egymást
 8770 34|                    szerényebb kilátásokkal, a viszonzott szeretet egész
 8771 34|                  hordva keblemben, tekinték a jövõnek elébe.~E legboldogabb
 8772 34|                  mikor azon élvezet, melyet a tudományokban találtam,
 8773 34|                     lelkemet kielégíték; de a szív hamar megszokja a szerencsét,
 8774 34|                   de a szív hamar megszokja a szerencsét, s most, miután
 8775 34|                  szerencsét, s most, miután a szeretet boldogságát ismerni
 8776 34|                kívánatosnak tarthatám. Mint a családnak egyik tagja éltem
 8777 34|                      kinek hátralevõ erejét a fájdalom, melyet neje vesztén
 8778 34|                   áldást monda fölöttem. Te a szobádban voltál; atyánk
 8779 34|                   mint testvéred lépjek fel a világ elõtt, semmi útjában
 8780 34|                  ily lemondás által magadat a jövõre biztosítva nem érezhetéd,
 8781 34|                   de mert nem akartam, hogy a világ elõtt irántam ennyire
 8782 34|                  alatt, melyet mint lelkész a faluban töltöttem, megtanultam
 8783 34|                    folytathatom többé. Maga a lárma, melyet Réty Boldizsárnak
 8784 34|                  magamat. Biztosítva voltam a szükség ellen, s te önként
 8785 34|                     ígéretre emlékeztetlek.~A világ fogalma szerint sokat
 8786 34|                   bármi távol van lelkemtõl a nagyravágyás, nem egyszer
 8787 34|                    öcsém, ne ébreszd bennem a meggyõzõdést, hogy mindezt
 8788 34|             becsületét. Nem szükséges, hogy a módokat elmondjam; de ha
 8789 34|                elõtted, ha nem akarod, hogy a pillanatot átkozzam, melyben
 8790 34|                  neki Tengelyi helyzetét. S a lelkész azonnal az alispánhoz
 8791 34|                látszó zavarban nyújtá kezét a belépõnek. A lelkész nem
 8792 34|                   nyújtá kezét a belépõnek. A lelkész nem fogadá el kezét,
 8793 34|                    után, mely alatt szemeit a lelkészre függeszté -, nem
 8794 34|                   mondá emez komolyan -, ha a szívek megváltak, minek
 8795 34|                     Vándory mélyen meghatva a fájdalom által, mely testvére
 8796 34|                    lennék meggyõzõdve, hogy a jóindulat, melyet isten
 8797 34|             teremtett, gyõzedelmeskedni fog a bûnös szenvedélyek fölött,
 8798 34|                      ha magadhoz nem térsz, a rossz, mit tevél, talán
 8799 34|               hibáját jóvá nem teheti, néha a gyûlölségnek egy nemét nem
 8800 34|                  egész világ iránt, hogysem a kínzó igazságot önmagunknak
 8801 34|                    csak arra emlékezve, mit a jegyzõ végett szenvedett,
 8802 34|                Vándory feddõ hangon -, hogy a szelíd kötelék, mellyel
 8803 34|                 szétszakíttatott? ki üldözé a másikat?~Az alispán szólni
 8804 34|       félbeszakasztá.~- Tengelyi tömlöcben, a legnagyobb gonosztevõkkel
 8805 34|                   egy börtönbe zárva, s te, a megye alispánja, csak arra
 8806 34|             tarthatom fel.~- Sámuel - szólt a lelkész szomorúan -, e mentség
 8807 34|                    körül.~- Ne félj - mondá a lelkész, s évek óta talán
 8808 34|                  ajkai körül -, nincs senki a szobában, ki szavaimat hallhatná,
 8809 34|                 viszonyok alatt, s én midõn a befolyást látám, melyet
 8810 34|                  látám, melyet helyzetemben a földmívelõ nép jobblétére
 8811 34|             elcsábíttatni nem engedém. Maga a viszony, melyben egykor
 8812 34|            Tengelyihez álltunk, helyreállt. A derék férfiú mindent, mit
 8813 34|               fogott körül, s úgy látszott, a szeretet, mely közted s
 8814 34|                   felszólalt?... Nem szólok a szívtelen módról, mellyel
 8815 34|              szándékát - szakítá félbe Réty a szólót -, másképp bizonyosan
 8816 34|                   tettél. Bármennyire ferde a nézet, apának a világ fogalmai
 8817 34|           Bármennyire ferde a nézet, apának a világ fogalmai szerint,
 8818 34|                    Réty görcsösen megragadá a lelkész kezét, arcai égtek. -
 8819 34|                  rablási kísérlet tétetett, a gondolat távol vala tõlem.
 8820 34|                   jogaimat bebizonyíthatám; a levelek, melyeket egykor
 8821 34|                  láthatád abból, hogy midõn a történet után irományaimat
 8822 34|                     beszéltem el. De miután a rablás Tengelyi házában
 8823 34|                     fogva gyanakodó - mondá a lelkész, midõn a fájdalmat
 8824 34|                      mondá a lelkész, midõn a fájdalmat látá, melyet szavai
 8825 34|                     s szobájában egypárszor a legnagyobb felgerjedésben
 8826 34|                     egyikéhez jutott õ, hol a szív, tovább nem viselhetve
 8827 34|                  vallomása életébe kerülne, a szerencsétlen férfi elmondott
 8828 34|                    elrablásában, mit õ csak a tett elkövetése után tudott
 8829 34|                 összeköttetései, szépsége s a magasztalók, kik õt az egész
 8830 34|               beavatom, napról napra vártam a kedvezõ alkalmat, s mindig
 8831 34|                   mire engem nem bírhatott. A gondolat, nem fogsz-e te,
 8832 34|                    annyira félek, elmondtam a viszonyt, melyben hozzád
 8833 34|                  hozzád állok, s miként, ha a hatalmadban levõ irományokkal,
 8834 34|                birtokába helyezzed magadat. A szerencsétlen asszony nem
 8835 34|                  képzelhettem-e, hogy midõn a viszonyt, melyben hozzád
 8836 34|                       Oh, bátyám - folytatá a másik, szemeit ég felé emelve -,
 8837 34|         elpalástolására használjam?~- Való, a kötelékek szentek, melyek
 8838 34|                melyek nõdhöz kötnek - mondá a lelkész rövid gondolkozás
 8839 34|                         Értelek - válaszolt a másik -, s hidd el, ha nõm
 8840 34|              gyûlölni tanultam. De ha nõmet a bíró elébe állítom, ha tulajdon,
 8841 34|                    annál valószínûbbé válik a bíró elõtt, hogy a gyilkolás,
 8842 34|                    válik a bíró elõtt, hogy a gyilkolás, mellyel vádoltatik,
 8843 34|             szomorúan csak arra kérte, hogy a jegyzõt fogsága alatt legalább
 8844 34|                     meg.~Réty bámulva hallá a módot, melyen Tengelyi iránt
 8845 34|                holnap maga Porvárra megy, s a szerencsétlen rabot minden
 8846 34|               sorsának enyhítésére tehetsz; a többit bízd istenre.~Réty
 8847 34|                   annak nincsenek reményei!~A hang, mellyel e szavak mondattak,
 8848 34|                    föltétel feledve volt, s a jámbor lelkész most csak
 8849 34|                   befolyásra, melyet õ mint a megye alispánja a vádlott
 8850 34|                    õ mint a megye alispánja a vádlott sorsára gyakorolhat;
 8851 34|               egykori barátokat. - Valamint a félelem, úgy ragályos a
 8852 34|                     a félelem, úgy ragályos a remény is, s Réty nem állhata
 8853 34|                     Réty nem állhata ellent a bizodalomnak, mellyel bátyja
 8854 34|                bizodalomnak, mellyel bátyja a jövõrõl szólt, s végre önmaga
 8855 34|                annyi bizalom tölti el, hogy a kincs, melyet magadban hordasz,
 8856 34|                    hogy életnézetem nemcsak a legboldogítóbb, de a leghelyesebb.
 8857 34|                nemcsak a legboldogítóbb, de a leghelyesebb. Kinek hite
 8858 34|               részemrõl, elõbb hiszem, hogy a nap többé fel nem jõ láthatárunkon,
 8859 34|             szerencséssé lenni, mint melyet a végzet elõdbe jelelt, s
 8860 34|                    ha boldogtalanná váltál. A bányász, ki a föld gyomrában
 8861 34|         boldogtalanná váltál. A bányász, ki a föld gyomrában kincseket
 8862 34|                   tárgyat jelelt ki, melyet a sors elõtte elrejtett, örök
 8863 34|                  örök setétben dolgozik, de a hegytetõn melegen világít
 8864 34|                   hegytetõn melegen világít a napsugár most is, mint mikor
 8865 34|                 boldog álmok lelkedet.~Réty a távozót kebléhez vonta,
 8866 35|                   fonalát megszakaszthatom. A regény- s történetírónak
 8867 35|                     nehezen nélkülözünk? Ha a gazda tavaszkor földjét
 8868 35|                   regénye minden életnek, s a legszárazabb tanárnak voltak
 8869 35|               tanárnak voltak napjai, midõn a kevés nedvesség, mely még
 8870 35|                arcain - mi jól esnék alunni a rövid ábránd után, mely
 8871 35|                   unalmas valósághoz vezet! A sors az embertõl ez adományt
 8872 35|                 adományt megtagadta, s csak a regény- és történetíró tartotta
 8873 35|                 tartotta fel e kiváltságot.~A regény- s történetíró -
 8874 35|                     regény- s történetíró - a komoly tudományt s derült
 8875 35|                       De valóban oly nagy-e a merény? Kik való vagy legalább
 8876 35|           történetkönyveinkben tanulunk? Ki a jelen erkölcsök képét adva,
 8877 35|                 adva, kortársaink jellemén, a századokon keresztül viselt
 8878 35|                 azok, kik régiség-táraikban a valódi láncokat csörgetik
 8879 35|                mindketten, hogy õrizkedjünk a szolgaságtól? A valónak
 8880 35|                 õrizkedjünk a szolgaságtól? A valónak felkeresése az,
 8881 35|                 valónak felkeresése az, mit a regény-, mint a történetíró
 8882 35|                     az, mit a regény-, mint a történetíró feladatául kitûz;
 8883 35|                hivatkozhatik, miért pirulna a tudós elõtt, ki minden tényt
 8884 35|                  oklevéllel bizonyíta be. - A történetíró nagy jellemek
 8885 35|                    leírásával foglalkozik - a regényíró néha a mindennapi
 8886 35|              foglalkozik - a regényíró néha a mindennapi élet szerényebb
 8887 35|         körülményeik által váltak-e azokká? A történészet egy nagyszerû
 8888 35|                 egyén nem válik nagyobbá, s a dicsõ jellem néha tökéletes
 8889 35|                    tetteinek színhelye, nem a lárma, mellyel fellép, nem
 8890 35|                   min valóban nagy szíveket a gyáva csoport között, mely
 8891 35|             nagyságot utánoz, kiismerhetsz: a nagy szeretet, mellyel valamely
 8892 35|                     tárgy iránt elteltek, s a történet nem mindég ilyenekbõl
 8893 35|                     ismét tévelygek, s mint a világon sok becsületes ember,
 8894 35|         történhetett Taksony megye fõhelyén a farsangon által, mi engem
 8895 35|                      Tudva való dolog, hogy a magyar nemesség, mely a
 8896 35|                     a magyar nemesség, mely a nemzet többi rendeivel mindenben
 8897 35|              osztozik, Castor és Polluxként a parasztokkal úgy rendezte
 8898 35|                     magának feladatul, hogy a híres csárdás, melynek fenntartása,
 8899 35|                      mint mindenki átlátja, a nemzet legnagyobb érdekében
 8900 35|                     mondom, olyakat, melyek a szegények számára tartattak,
 8901 35|             enyhítésére maradt; egyet, mely a kisdedóvó intézet javára
 8902 35|                   szamárhurutban meghalván, a kisdedóvás szüksége az egész
 8903 35|                     bálokat, mondom, melyek a polgári kaszinó termeiben
 8904 35|                   nemesség részt vett, noha a nemes kaszinó polgári meghívóitól
 8905 35|               Ebédekrõl szólhatnék, hol, ha a közmondás: in vino veritas,
 8906 35|                  vino veritas, igaz, az, ki a fölköszöntéseket hallá s
 8907 35|                  között, kik lerészegedtek, a legalsóbb rangú legalább
 8908 35|                      hol azon franciák, kik a nyilvános játék törvény
 8909 35|                     e törekvésökben, miután a játék törvény által el lehet
 8910 35|                    el lehet tiltva, s azért a kávéházban a fáraó-asztal
 8911 35|                tiltva, s azért a kávéházban a fáraó-asztal mellett szintoly
 8912 35|                  jól mulathatni, fõképp, ha a bank az alispánok egyike
 8913 35|                 ismét deák szavakkal élve - a közmondás szerint praesente
 8914 35|               medico nihil nocet, ha az, ki a törvények fenntartásával
 8915 35|                     megbízatott, jelen van, a törvények megszegése természetesen
 8916 35|        elparasztosodtam. Senki sem tiszteli a nagy világot inkább, mint
 8917 35|                 legalább gróf; inasok pedig a színházban nem tapsolnak,
 8918 35|               különcök közé tartozom, kiket a kis világ - melyet isten
 8919 35|                világnál inkább érdekel; kik a napkeletet szebbnek tartják,
 8920 35|                  valamely nagy úr termeiben a gyertyák gyújtását kémlelhetik,
 8921 35|                     divatos köntösben járt; a minta-regénynek írását,
 8922 35|                      ki parasztnak látszik, a regény végén felnyitja ruháját
 8923 35|              csillagot mutat, hogy mindenki a hercegre ráismerjen - ügyesebb
 8924 35|              ismeretes, nemcsak Taksony, de a szomszéd megyékben is. Ha
 8925 35|                   Ha kedves ételeit kérded: a kocsonya- s disznótokánnyal
 8926 35|                   kelmét - kivévén csak, ha a magyarnál olcsóbb - nem
 8927 35|                     egy ideig társalkodtál, a haza, a szabadság mindazon
 8928 35|                 ideig társalkodtál, a haza, a szabadság mindazon felséges
 8929 35|                  Toggenburgjában leírt, hol a lovag ott ül zárdája elõtt,
 8930 35|                      hogy azt hozza vissza. A lovag megtette, de elhagyta
 8931 35|              Csatlósy, ha egyetlen kedvese, a haza, tõle ily valamit követelne,
 8932 35|                    magát. Õ otthagyta volna a kesztyût, de szeretete nem
 8933 35|                     sok költségünkbe kerül. A rendes fizetés elöli legszebb
 8934 35|                elöli legszebb érzelmeinket. A táblabíró tudta ezt, s azért
 8935 35|            társaságnak. Azoknak egyike, kik a választmányi ülésekben meg
 8936 35|            névkönyvben feltalálhatók, s így a számos részvétleneknek például
 8937 35|                      Szóval Csatlósy egyike a legtiszteletreméltóbb egyedeknek,
 8938 35|                    inkább meggyõzõdve, hogy a természet, midõn két fület
 8939 35|               beszédünkkel maradjunk mindig a két vélemény között. Szóval
 8940 35|                    között. Szóval Palaczkay a világ legildomosabb embere
 8941 35|                  kor arisztokráciáját, azaz a pénzarisztokráciát képviseli.
 8942 35|                  ezen nemét éppen úgy, mint a régiebbet tiszteljük. Én
 8943 35|                     Én nem látom át, miért? A régi arisztokráciának kezdete
 8944 35|                    is, hol senki nem tudja: a tõzsérnek apja vagy nagyapja
 8945 35|               vidékeket rémülésben tartott. A tõzsér néha híres uzsorástól
 8946 35|                   legalább hazájok, de néha a világ történeteivel összekötvék;
 8947 35|                nincsenek-e jellemes vonásai a pénzarisztokráciának is? -
 8948 35|                 találunk - ezeknél is; azok a nem nemest néha megvetik -
 8949 35|                pénze nincs - mindig; szóval a hasonlatosság tökéletes,
 8950 35|               arisztokráciának képviselõjét a fõispán után leginkább tisztelik.~
 8951 35|                     Zászlósy urat, ki mióta a diáknyelv divatból kijött,
 8952 35|                  egészen oly ember vala, ki a politikára kiképezte magát,
 8953 35|                      legalább magára nézve. A megye fõmérnökét, kinél
 8954 35|                    kis házban vevé lakását. A szegény asszony alig bírta
 8955 35|                   talán kevés oka lehet, de a tisztelet, melyben férje
 8956 35|                   nincs becsületesebb ember a megyében, mint Tengelyi -,
 8957 35|                    mint Tengelyi -, ez vala a közvélemény, s ennek tudása
 8958 35|               történt, több volt, mint amit a szegény nõ elbírhatott.
 8959 35|                     viszonyok Vilmára. Mint a virág, melyet minden szellõ
 8960 35|                     szellõ ingat, s melynek a természet, hogy eltiportatástól
 8961 35|                    szelíd teremtésben, mely a gyengeség minden szeretetreméltó
 8962 35|                 Apjának szerencsétlensége s a kétségbeesés, melyben anyját
 8963 35|                     világlani nemsokára, de a helyzet, melyben e tisztelt
 8964 35|                   elõbb ismerék, fõképp kik a szenvedélyes keservnek tanúi
 8965 35|                 alig magyarázhaták magoknak a változást, mely, mióta Porvárra
 8966 35|               gyengeség, melynek kútforrása a szív, erõvé válik, mihelyt
 8967 35|                 csak szeszélye úgy kívánja, a mindennapi életben tántoríthatlanul
 8968 35|                     szerelem tölti el, arra a külvilág csapásai éppen
 8969 35|                     nyújtott neki, mint mit a világ minden szenvedései
 8970 35|                szenvedései tõle elvehettek. A szegény leány néha szinte
 8971 35|                     hol mindenikünk megunva a bizonytalan álmodozást,
 8972 35|                      de miként ifjú testünk a tavaszi lázban, úgy a lélek
 8973 35|               testünk a tavaszi lázban, úgy a lélek e betegségben fejlõdik
 8974 35|                    miket apja körül lát, õt a pályától - melyen amaz járt -
 8975 35|                   Vilmát nem ismeri - talán a közélet körébe vetette volna
 8976 35|                   az, mit tevékenységünkkel a közélet mezején elérhetünk,
 8977 35|                    ki az emberek között; de a tapasztalások után, melyeket
 8978 35|                  többször jött érintkezésbe a tömeggel, s amit ilyenkor
 8979 35|                  hogy kegyei után fáradjon. A tömeget szeretni vagy gyûlölni,
 8980 35|              szeressed vagy gyûlöljed. Mint a homokoszlop, melyet a fergeteg
 8981 35|                  Mint a homokoszlop, melyet a fergeteg a pusztán felkapott
 8982 35|              homokoszlop, melyet a fergeteg a pusztán felkapott s mely
 8983 35|                    pusztán felkapott s mely a vándor karavánt eltakarja;
 8984 35|                    karavánt eltakarja; mint a lavina, mely midõn a bércrõl
 8985 35|                   mint a lavina, mely midõn a bércrõl dörögve a völgy
 8986 35|                     midõn a bércrõl dörögve a völgy be zuhan, erdõt s
 8987 35|                 iránta megvetést színlelni. A legjózanabb vigyázni, hogy
 8988 35|                 jellemének jobb oldalait. - A lelkesedés, mellyel minden
 8989 35|              elnyomatni látott, felszólalt, a férfias elszántság, mellyel
 8990 35|                ragaszkodni, kinek tévedései a fõbõl, mint olyanhoz, kinek
 8991 35|                  mint olyanhoz, kinek hibái a szívbõl erednek. Igaz, hogy
 8992 35|         egyediségeknek egyike vala õ, kiket a végzet nagyszerû tulajdonokkal
 8993 35|              keskeny körökbe állított. Mint a tölgynél, mely sûrû erdõtõl
 8994 35|            körülvéve szabadon nem nõhetett, a csomós, összevissza görbült
 8995 35|                  összevissza görbült ágakon a küzdelmek nyomát látni,
 8996 35|                   csak annyiban, amennyiben a legközelebbi lépéseknél
 8997 35|             lépéseknél túl nem terjed. Mint a tudományokban, úgy az életben
 8998 35|               tudományokban, úgy az életben a legnehezebb, de egyszersmind
 8999 35|                legnehezebb, de egyszersmind a legszükségesebb kijelelni
 9000 35|                   legszükségesebb kijelelni a határokat, melyek közé munkásságunkat