Fejezet

 9001 35|               Sokszor igazságtalan irántunk a sors, s nem teljesíti legszerényebb
 9002 35|                     nem oly feladat, melyet a tiszaréti jegyzõ magának
 9003 35|                   nem vezethet eredményhez? A gyöngy is csak akkor nyeri
 9004 35|               pillanatainak ezen gondolatai a szegény jegyzõnél csak addig
 9005 35|          biztosabban jut vesztõhelyre, mint a mennyek országába.~Fõképpen
 9006 35|                 egyszer figyelmessé tevé õt a nehézségekre, melyeket védelmének
 9007 35|              Hasonló vitatkozásban találjuk a jegyzõt fiatal ügyvédjével
 9008 35|                     használtatott. Mennyire a hely engedé, a rabnak azon
 9009 35|                     Mennyire a hely engedé, a rabnak azon szerény kényelmek
 9010 35|                   udvarra nyílt, s Tengelyi a vasrostélyokon át nézé a
 9011 35|                    a vasrostélyokon át nézé a derült márciusi napot, melynek
 9012 35|                napot, melynek sugárai alatt a tetõk hóborítékának végsõ
 9013 35|           lassanként leolvadoztak. Völgyesy a legnagyobb felgerjedésben
 9014 35|              legnagyobb felgerjedésben járt a szobában fel s alá.~- De
 9015 35|               egypár nyájas szót szól, vagy a fõispánt, ki oly barátilag
 9016 35|                 benne megalázás - válaszolt a jegyzõ türelmetlenül. -
 9017 35|                      mint minap Krivérrel s a fõügyésszel tevé, kikbõl
 9018 35|                    e részvétet? - válaszolt a jegyzõ az elõbbi hangon. -
 9019 35|         ártatlanságomnak? Isten mentsen; ha a fõispán felõlem nem szól
 9020 35|                    társalkodjam? Mikor Ádám a paradicsomban maga volt,
 9021 35|                    tenni napjainkban is, de a tapasztalás mutatta, hogy
 9022 35|             könyörgõ hangon -, gondolja meg a vád szörnyûségét, a következéseket!~-
 9023 35|                     meg a vád szörnyûségét, a következéseket!~- Fel fognak
 9024 35|                     fejezni, nemde? - mondá a jegyzõ keserûen, ki vita
 9025 35|                   elvész az emberek között. A Lethe, mely a régiek szerint
 9026 35|               emberek között. A Lethe, mely a régiek szerint a halottak
 9027 35|                Lethe, mely a régiek szerint a halottak országát az élettõl
 9028 35|            iskoláinkban tanulunk. Hazánkban a büntetõjog a homoeopathia
 9029 35|                      Hazánkban a büntetõjog a homoeopathia elveit követi,
 9030 35|                   barátom - mondá Völgyesy, a jegyzõt barátságosan kezénél
 9031 35|            meggyõzõdtem, hogy Sisyphus, ki, a régiek szerint, a hegyre
 9032 35|             Sisyphus, ki, a régiek szerint, a hegyre fel egy sziklát hengerített,
 9033 35|                    munkáját, mint azok, kik a mindig visszasüllyedõ népet
 9034 35|         aljasságából kiemelni akarják; hogy a Danaidák hordaja hamarább
 9035 35|                  más célja nincs, mint hogy a mutató végsõ órájához jöjjön.
 9036 35|             megbecstelenített névvel lépend a világba, s most végre még
 9037 35|                  azt állítom, hogy abban ha a fõispánt és Rétyt kéri,
 9038 35|                      elismerése annak, hogy a szükséges környülmények
 9039 35|              vagyunk megvallani, hogy amint a dolgok most állnak, minden
 9040 35|                  bûnjelek ellenünk szólnak. A közvélemény Tengelyi úr
 9041 35|                  annyira ismert, hogy habár a környülmények puszta elõadásán
 9042 35|                    nem léphetünk fel, mégis a legnagyobb rész ártatlanságán
 9043 35|                     ítélet alá bocsáthatnók a pert, de bírák csak a perben
 9044 35|          bocsáthatnók a pert, de bírák csak a perben elõadottak szerint
 9045 35|        környülmények fejlõdhetnek ki. Talán a zsidó, ki most tífuszban
 9046 35|                     valaki jöttére ügyelne, a beszélgetés alatt a szobába
 9047 35|                ügyelne, a beszélgetés alatt a szobába lépett s annak utolsó
 9048 35|                    ha más dolog nem volt, s a jegyzõt magányosan találta,
 9049 35|              terhére esett, de még akkor is a jószívûség, mely a vén huszár
 9050 35|                 akkor is a jószívûség, mely a vén huszár minden szavából
 9051 35|                    alatt dobog.~- Hát kérem a teins urat - mondá az öreg
 9052 35|                  Violának nyomára jöhetünk, a nemzetes úr vádja alól felmentetik?~-
 9053 35|                        De hát akkor - szólt a huszár gondolkozva - fel
 9054 35|                    azon fáradunk. Kiadattuk a parancsot minden szolgabírónak,
 9055 35|                 akadtak nyomára - válaszolt a huszár fejét csóválva. -
 9056 35|                      pedig nincs is más mód a világon. Ha valaki lopott
 9057 35|                   szólt Völgyesy.~- No, ami a cigányt illeti - vágott
 9058 35|                        fogadni mernék, hogy a vén kópé ma odavezethetne,
 9059 35|                 volt. Azt gondolja magában: a nemzetes úrnak sok pártolója
 9060 35|                   sok baja lesz; s ha Viola a vármegye kezére kerül, felakasztják.~-
 9061 35|                követett el, s fõképp miután a halálos félelmet már egyszer
 9062 35|             halállal nem fog büntettetni.~- A teins úr jót áll, de Peti
 9063 35|                   de Peti nem hiszi - szólt a huszár -, legjobb barátját,
 9064 35|              barátját, hol akasztófáról van a szó, senki az elöljáróságnak
 9065 35|                  Hát teins uram - válaszolt a másik -, akármelyik a zsiványok
 9066 35|             válaszolt a másik -, akármelyik a zsiványok közül, akiket
 9067 35|                  akiket itt fogva tartanak. A becsületes emberek nem ismerik
 9068 35|                     nem ismerik egymást, de a zsiványok mind egy kompánia.
 9069 35|                     Itt van példának okáért a fõfiskális úrnak konyhás
 9070 35|                    elmondom, hogy megvertük a ferkót Aspernnál.~Völgyesy,
 9071 35|                  mint megyei ügyész, ismeré a szoros összeköttetést, melyben
 9072 35|                    szoktak, s melynél fogva a gonosztetteknek egy része
 9073 35|                   gonosztetteknek egy része a tömlöcben terveztetik, s
 9074 35|                  nem juthat, ha irántok nem a rabok között tudakozódik,
 9075 35|              tanácsát oly jónak tartá, hogy a konyhásrab elbocsátására
 9076 35|               gondolkozás után. - Ha valaki a rabok vagy hajdúk között
 9077 35|                  követem alássan - folytatá a huszár egy kissé zavarodottan -,
 9078 35|                  zavarodottan -, nem mintha a nemzetes úron nem segítenék
 9079 35|            tömlöcbõl megszabadítsam: de hát a szegény Viola is ember,
 9080 35|                    Viola is ember, és aztán a felesége is áldott teremtés,
 9081 35|                     is áldott teremtés, meg a gyerekei oly szépek, s úgy
 9082 35|                 melyeknek helyességét végre a huszár maga is átlátá.~-
 9083 35|                   volna úgy, fõképp, ha még a vicispán úr is meg fogja
 9084 35|                     meg fogja ígérni - hisz a teins uraktól függ, kit
 9085 35|                     kell mindjárt lemondani a világról.~S ezzel a huszár
 9086 35|               lemondani a világról.~S ezzel a huszár elment. Völgyesy
 9087 35|                     melyhez az elsõnek sok, a másodiknak igen kevés bizodalma
 9088 35|                  elment, hogy az alispánnal a konyhásrab szabadon bocsátása
 9089 35|           befolyással nem fog bírni! Miként a legnagyszerûbb tények néha
 9090 35|                  legnagyszerûbb tények néha a legkisebb körülményeknek
 9091 35|            körülményeknek következései; úgy a legszerényebb körökben elfolyt
 9092 35|                  körökben elfolyt élet néha a legnagyobb világtörténetekkel
 9093 35|                 élete egymással áll, s mely a jónak és gonosznak, a magasan
 9094 35|                  mely a jónak és gonosznak, a magasan álló- s az alávalónak
 9095 36|                      nem tudok okot, miután a tömlöcök téli hónapokban,
 9096 36|                    úgy kívánván, olvasóimat a börtönökbe visszavezetem,
 9097 36|                  tífuszt találják. Porváron a dolgok ezen állapotján senki
 9098 36|                     természetes betegségei, a tömlöcöknek szintúgy, mint
 9099 36|                  tömlöcöknek szintúgy, mint a pénztáraknak, s az egész
 9100 36|                    stoikai nyugalommal látá a tömlöci koporsót, mely naponként
 9101 36|        kétszer-háromszor mindig új halottal a megyeház udvarából kivitetett.~
 9102 36|            okoskodni kezd. Egy ismerõsömmel a hegyek között jártam egyszer.
 9103 36|                   becsületes ember volt, ki a természettudományokból éppen
 9104 36|             kényelmesen elmondhatott, s így a tudósoknak azon neméhez
 9105 36|                      kik tudományukat, mint a nyári ruhát, nem hasznukért,
 9106 36|             indultunk egymással útnak, hogy a legmagasabb csúcsok egyikérõl
 9107 36|               legmagasabb csúcsok egyikérõl a napot lealkonyodni lássuk,
 9108 36|                    egy növényt szakítva le, a botanikáról, vagy egy követ
 9109 36|                  vagy egy követ emelve fel, a mineralógiáról szólt. Nem
 9110 36|                    megvannak hibái (Vándory a jótulajdonokról is azt hiszi),
 9111 36|            korszakaiban minden ember átmegy a hibáknak majdnem minden
 9112 36|                    volna; az enyém jelenleg a felette sok okoskodás -
 9113 36|                   aranyokat, úgy személyeim a nemes érzelmeket zacskónként
 9114 36|                      Tudva való dolog, hogy a regény bajszos férfiak-
 9115 36|                   fõkötõs asszonyoknál csak a gyermeki mesét pótolja,
 9116 36|                     benne elmondatik, sehol a világon fel nem található. -
 9117 36|                  egy pont adatik neki, mely a miénken kívül fekszik; én
 9118 36|                     az álmok országába, még a szabad költészet körébe
 9119 36|                      midõn mûvemet alkotom, a szomorú valót elfelejthetném,
 9120 36|                      s javulást ígérek.~Ím, a jelen esetben a porvári
 9121 36|                 ígérek.~Ím, a jelen esetben a porvári tömlöcben naponként
 9122 36|                    rendszerünkrõl beszélni? A gondolatok természetes fonala
 9123 36|              mindenkit, hogy boldog földünk a policiának ezen nemétõl,
 9124 36|            önmegtagadás-e ez? fõképp miután a taksonyi fõorvosban oly
 9125 36|                     megmutatá, miként semmi a világon nincs, mi kevesebb
 9126 36|                 tilalmaztatott. Mi történt? A fõbíráknak egyike ugyanakkor
 9127 36|                fõbíráknak egyike ugyanakkor a szomszéd megyében marhát
 9128 36|                   azt haza akarja hajtatni. A megye határánál felállíttatott
 9129 36|                  nem akarják beereszteni, s a fõbíró azon kellemetlen
 9130 36|                   tulajdon mezejére hajtsa. A birtok szentségét annyira
 9131 36|                 azonban nem tartott sokáig. A fõorvos tudniillik, látva,
 9132 36|                     tudniillik, látva, hogy a felsõbb rendelésben csak
 9133 36|                    miként oly ökrök, melyek a megye egyik fõbírája által
 9134 36|           következésében, mert akkori tette a helytartótanács által rosszalltatott,
 9135 36|       helytartótanács által rosszalltatott, a fõorvos tizennégy nappal
 9136 36|                    fõorvos tizennégy nappal a porvári vásár elõtt indítványt
 9137 36|                 vásár elõtt indítványt tett a gyûlésen, hogy miután már
 9138 36|                miután már több esztendõn át a marhadög mindig e hónapban
 9139 36|                 mindig e hónapban ütött ki, a megye a vásár hetében elzárassék.
 9140 36|                  hónapban ütött ki, a megye a vásár hetében elzárassék.
 9141 36|                   vásár hetében elzárassék. A szomszéd megyékben akkor
 9142 36|                      azonban bizonyos, hogy a taksonyi földesurak ökreiket
 9143 36|                    Porváron el nem adták, s a fõorvos ritka közkedvességet
 9144 36|                  adhatnék elõ, melyek által a taksonyi fõorvos magának
 9145 36|       közkedvességet szerzett, azonban csak a legszükségesebbnek elmondására
 9146 36|              ezentúl szorítkozni, s ezekhez a kritika fõszabályai szerint
 9147 36|                  motivációja tartozik, azaz a jelen esetben megmutatása
 9148 36|                 választják íróink annyiszor a külföldet történeteik színhelyéül -
 9149 36|                     alkotmányos kérdésekkel a legszorosabb összeköttetésben
 9150 36|          összeköttetésben nem állna. Nálunk a politika valóságos mindennapi
 9151 36|                tegyek. Tudja mindenki, hogy a fõorvosnak ki által történendõ
 9152 36|                    talán valaki, arról foly a vita: vajon a megyei orvosok
 9153 36|                    arról foly a vita: vajon a megyei orvosok a magyar
 9154 36|                      vajon a megyei orvosok a magyar egyetem orvosi kara
 9155 36|                   autonómiánknál fogva csak a fõispáni kinevezés s a tisztújításon
 9156 36|                 csak a fõispáni kinevezés s a tisztújításon történendõ
 9157 36|                   magában józan ember lehet a világon, ki az egyikre oly
 9158 36|                  oly kevés okot talál, mint a másikra.~Midõn a jelen fõorvos
 9159 36|                talál, mint a másikra.~Midõn a jelen fõorvos elõde meghalt -
 9160 36|                  esetben hasonló vala, azaz a kisebb madarak és betegek
 9161 36|                     ismét szõnyegre került. A fõispán azonnal egy igen
 9162 36|                   idõ alatt igen kitünteté, a „Szép Mulatságok”-ban egypár
 9163 36|                     Igaz, nem ismerte senki a megyében, de mondatott,
 9164 36|                    s angolul tud, azonkívül a selyembogártenyésztést is
 9165 36|                    tudományt, hanem Patakon a just is elvégezte, s azonkívül
 9166 36|                    évnél több múlt, mielõtt a viszongások, melyek a rendek
 9167 36|               mielõtt a viszongások, melyek a rendek s kormányzójok között
 9168 36|                  akkor történt, miután mind a fõispán, mind a megye kijelöltje
 9169 36|                 miután mind a fõispán, mind a megye kijelöltje önként
 9170 36|            kijelöltje önként lemondottak, s a vitatkozó részek egy harmadikban,
 9171 36|                részek egy harmadikban, azaz a jelen fõorvosban megegyeztek.
 9172 36|          lutheránusnak vallási fogalmai sem a fõispán nézeteivel, ki kálvinistát
 9173 36|                  kálvinistát nem akart, sem a rendek kívánataival, kik
 9174 36|                    sem angolul, nem értette a selyemtenyésztést, nem írt
 9175 36|                     békeangyala lépjen fel.~A fõorvos, mint olvasóim látják,
 9176 36|                  által egész Taksony megyét a törvényhatósági élet legközönségesebb
 9177 36|              míveltebb emberek tudják, hogy a fõorvosnak e megyei nyavalya
 9178 36|              híressé váljunk, elég lehetne. A históriában nevet szerezhetünk
 9179 36|              mutatja - az életben nem elég. A múltnak nagy férfiai nyugodtan
 9180 36|                munkára van szükségünk, mely a lángésznek bélyegét hordja
 9181 36|                   az, mi utcáinkon világít? a csillag-e, vagy az olajlámpa?
 9182 36|                    nem gyújtatnék meg újra. A csillagot elfelejthetjük,
 9183 36|                   csillagot elfelejthetjük, a lámpa még szagával is jelenlétére
 9184 36|                 erõsen megrovatnak, de mint a zsenialitás óriási botlásai
 9185 36|                  kell, botrány támad, s aki a versecskét írta, híres férfiú.
 9186 36|             fáradsággal fenntarthatja magát a hír ingó hullámain; csak
 9187 36|                      ez az egész mesterség. A vakondok, ki a földet egy
 9188 36|                   mesterség. A vakondok, ki a földet egy sokaktól járt
 9189 36|                 többnyire hasonló sikerrel; a hír megszerzésére nézve
 9190 36|                    Magáról beszéltetni - ez a mód, mely által orvosok
 9191 36|                 nevet szerezhetnek, s senki a taksonyi fõorvosnál mesterségének
 9192 36|                   ne mondjon. Neki évenként a hazai s nehány inkább olvasott
 9193 36|                     mindenki látá, hogy nem a magasztalt tanár valamely
 9194 36|                 újságba. Neve dicsõítésében a homoeopathák, aleopathák,
 9195 36|                  lelkesedéssel részesültek. A fõorvos minden betegét azon
 9196 36|                 védõkre is számolhatott. Ha a beteg érvágás után halt
 9197 36|                beteg érvágás után halt meg, a homoeopathák egy hanggal
 9198 36|               homoeopathák egy hanggal csak a beteget vádolák, ki teljességgel
 9199 36|                 aleopathák minden bajt csak a homoeopathia káros hatásának
 9200 36|                  hatásának tulajdoníták. Ha a fõorvos ezen szép tulajdonságaihoz
 9201 36|         megházasodjék, kisasszonyoknak soha a táncolást meg nem tiltá,
 9202 36|                   valamely fürdõbe küldött, a férfiaknak, kiket homoeopathikus
 9203 36|                rendszer szerint gyógyított, a pipázást, az aleopatháknak
 9204 36|                    legkedvesebb ételeiket s a hydropatháknak a bort megengedé -
 9205 36|                ételeiket s a hydropatháknak a bort megengedé - nem bámulhatja
 9206 36|            megengedé - nem bámulhatja senki a közbizodalmat, melyben ez
 9207 36|                    ildomos férfi Taksony és a szomszéd megyékben részesült.~
 9208 36|              próbaköve minden orvosnak. Hol a nyavalya az orvost, ki ellene
 9209 36|             önmagánál inkább nem ismeri: ez a pillanat, hol az orvos azon
 9210 36|                    ismerek ily férfiakat. - A tífusz, mely most a tömlöcben
 9211 36|            férfiakat. - A tífusz, mely most a tömlöcben uralkodott, hasonló
 9212 36|                      hasonló alkalmat adott a porvári fõorvosnak is, s
 9213 36|             ragályos betegségeknél az, hogy a nyavalya elterjedését akadályozza,
 9214 36|                pontosan teljesíté, s nehogy a ragály általa, ki naponként
 9215 36|            egyszersmind az éretett el, hogy a porvári rabok egészen a
 9216 36|                     a porvári rabok egészen a természetre bízattak; a
 9217 36|                     a természetre bízattak; a gyógyszertári számadás felette
 9218 36|                naponként egynehány meghalt, a fõorvost senki hibás gyógyítással
 9219 36|                fájdalomtól kíméltetett meg.~A porvári tömlöcök - mint
 9220 36|                   kellemetlen lakhelyeknek. A rokonszellemû társaság,
 9221 36|                   oly tökéletesen kipótolák a szabadság élvezetét, hogy
 9222 36|               iparkodott, míg magának télre a megyeház ezen részében lakást
 9223 36|                 helyt most látá, borzadott.~A tömlöcnek ugyan külön kórháza
 9224 36|                   ugyan külön kórháza volt. A megye rendei nem akartak
 9225 36|            parancsoknak, azért egy szobában a beteg rabok számára hat
 9226 36|           közönségesen csak ötszáz rab volt a háznál, többnyire telve
 9227 36|                  ragályos nyavalya idejében a betegek elkülönözése ily
 9228 36|                    mindenik ott maradt, hol a betegségtõl eléretett. Nem
 9229 36|                melynek lakóit egy hónap óta a halál nem kevesítette meg.
 9230 36|                  halál nem kevesítette meg. A felsõ tömlöcökbõl, hol harminc,
 9231 36|                 hullát vittek ki. Lenn, hol a mirigy még gyilkolóbbnak
 9232 36|            szerencsétlent kivéve, kihaltak.~A rabok között tompa kétségbeesés
 9233 36|                    kétségbeesés uralkodott. A legbátrabbat borzadással
 9234 36|              legbátrabbat borzadással tölté a halálnak képe, melyet mindenfelõl
 9235 36|                 mindenfelõl látott, s magok a hajdúk, kiket szolgálatuk
 9236 36|            szolgálatuk naponként egypárszor a tömlöcbe vezetett, ha dolgukat
 9237 36|              tömlöcbe vezetett, ha dolgukat a lehetõségig sietve elvégezték,
 9238 36|               azokról, miknek tanúi voltak. A tömlöcök, honnan máskor
 9239 36|                     énekek hallatszottak, s a szomorú kar, mely mintegy
 9240 36|                   szomorú kar, mely mintegy a föld mélyébõl hangzott fel,
 9241 36|                     egyéb hallgatott, az õr a rabok imádságát hallá, s
 9242 36|          elhangozott, ismét csend lõn, mint a sírban. A rabok ritkán s
 9243 36|                   csend lõn, mint a sírban. A rabok ritkán s akkor is
 9244 36|                     beszéltek egymással. Ha a hajdúk reggel a tömlöcbe
 9245 36|               egymással. Ha a hajdúk reggel a tömlöcbe jöttek, hogy azokat,
 9246 36|               félórára az udvarra eresszék, a vasrostélyokhoz támaszkodva
 9247 36|                    fel mentül elébb, nehogy a szerencsés pillanatokból,
 9248 36|                     esetek, hol azok, kiket a betegség már megragadott,
 9249 36|                     erõvel vánszorogtak fel a lépcsõn, hogy csak még egyszer
 9250 36|                    még egyszer szíhassák be a tavasz éltetõ levegõjét.
 9251 36|                    tavasz éltetõ levegõjét. A lenn maradottak, kik a betegségen
 9252 36|                      A lenn maradottak, kik a betegségen keresztülmenve
 9253 36|         szerencsétlen pajtásukat felvigyék.~A börtönök elsejében, mindjárt
 9254 36|                börtönök elsejében, mindjárt a lépcsõ mellett több másokkal
 9255 36|                      E testvéreknek egyike, a fiatalabbik, még félig gyermek,
 9256 36|            ápoltatott. Õ vala az, ki öccsét a bûntett elkövetésére bírta,
 9257 36|                    bírta, kinek kedveért az a börtönbe került, s most
 9258 36|                  orvost, vagy hogy vigye ki a tömlöcbõl, s kérje az alispánt,
 9259 36|                     s vétkesebb állhassa ki a büntetést mindkettõjökért.~-
 9260 36|          rimánkodott összekulcsolt kezekkel a hajdúkáplár elõtt, s ez
 9261 36|                 hogy nem teljesítheti, mert a teins vármegye azt rendelte,
 9262 36|                  azt rendelte, hogy ameddig a betegség tart, nehogy az
 9263 36|                    tovább terjedjen, senkit a tömlöcbõl kiereszteni nem
 9264 36|                     reménye nem vala többé, a szerencsétlen nem szólt
 9265 36|                  Hallgatva ült ott, ügyelve a betegnek minden mozdulatára,
 9266 36|                kezeivel támogatva fejét. Ha a vasrostély reggel kinyittatott
 9267 36|            vasrostély reggel kinyittatott s a rabok az udvarra bocsáttattak,
 9268 36|                    melléje ült, fejét, mint a gyermekét, egyik karjára
 9269 36|              fekteté, s hallgatva várt, míg a félóra eltelt s börtönébe
 9270 36|                    szólt egyszer az udvaron a hajdúknak egyike hozzá -
 9271 36|                    nem látod, hogy meghalt?~A rab elborzadva néze testvérére,
 9272 36|                 bennök nem vala élet többé, a tagok mind elmeredve, az
 9273 36|                    rogyott. Társai levitték a tömlöcbe, de a szerencsétlen
 9274 36|                     levitték a tömlöcbe, de a szerencsétlen fel nem eszmélt
 9275 36|        szerencsétlen fel nem eszmélt többé. A láz megragadta õt is, s
 9276 36|                    is, s kevés nappal utána a halál véget vetett szenvedéseinek.~
 9277 36|                véget vetett szenvedéseinek.~A szomszéd börtönben egy más
 9278 36|                   nélkül fog visszaléphetni a világba, csak még néhány
 9279 36|                  szeretve nem fogja fogadni a visszatérõt, de õ szabad
 9280 36|                  hosszú szenvedéseit. Midõn a betegség a tömlöcben mutatkozni
 9281 36|              szenvedéseit. Midõn a betegség a tömlöcben mutatkozni kezdett,
 9282 36|                      naponként tudakozódott a hajdúktól, nem halt-e meg
 9283 36|                  még néhány nap vala hátra, a láz megragadta õt is. Szörnyû
 9284 36|                lenne; szülõhelyérõl szólt s a jövõrõl, melyet mint becsületes
 9285 36|                    élet elõször kincs neki, a világ, melynek élvezetétõl
 9286 36|           paradicsomként áll képzete elõtt, a zöld mezõ, melyen mások
 9287 36|                mások gondtalanul mennek át, a folyó nyugodt tüköre, a
 9288 36|                     a folyó nyugodt tüköre, a roppant láthatár, melynek
 9289 36|                mondhatlan vággyal töltik el a rabnak lelkét, reájok gondolt,
 9290 36|                  mind az övé lehetne, midõn a reménynek, melyen szíve
 9291 36|                mondhatja, mielõtt tagjairól a láncok végre levétetnek.
 9292 36|                    láncok végre levétetnek. A láz elvevé eszméletét, de
 9293 36|               gondolatok fenntarták magokat a beteg vad álmai között is,
 9294 36|                beteg vad álmai között is, s a szerencsétlen, noha magánkívül,
 9295 36|               szabadságától megfosztja, míg a halál nála, mint annyiaknál,
 9296 36|                     áldozatok között, kiket a halál magának naponként
 9297 36|              elítéltetett, nem büntethetik, a nemesség kiváltságaihoz
 9298 36|                  nem találunk tömlöcöt, hol a raboknak nagy része nem
 9299 36|         következtében záratnak el, s évekig a legnagyobb gonosztevõkkel
 9300 36|                valaki oly merész, hogy mert a legújabb idõrõl beszélek,
 9301 36|                   az esetek, mikrõl szólok, a ritkaságok közé tartoznak?
 9302 36|                 végig ti, kik mindenkit, ki a létezõ bajokra int, túlzással
 9303 36|                   valaki eszetekbe juttatja a kegyetlenségeket, melyek
 9304 36|                    kegyetlenségeket, melyek a büntetõ igazság neve alatt
 9305 36|                  hányat fogtok találni, hol a büntetõ eljárás úgy volna
 9306 36|                  úgy volna elrendezve, hogy a vádlottaknak egy része nem
 9307 36|                      hol az elítélt rabok s a még per alatt álló vádlottak
 9308 36|                 alatt álló vádlottak között a bánásmódra nézve különbség
 9309 36|                  hetenként kétnapi böjt, ez a fogsági büntetésnek közönséges
 9310 36|                     nem viselnek-e láncokat a vádlottak is? nem böjtölnek-e
 9311 36|               elítéltekkel? s mi más köztök a különbség azon egyen kívül,
 9312 36|            büntetésének határát ismeri, míg a sokszor ártatlan vádlott
 9313 36|                  csak valamely tévedés vagy a tömlöctartó gondatlansága
 9314 36|               egyedet, ha például mint tanú a megyeházához jött, véletlenül
 9315 36|                     veretett, s azután, míg a hiba valamely szerencsés
 9316 36|                   világosodott, ott tartott a többiekkel - hisz egy rabbal
 9317 36|                    több dolguk van, semhogy a tömlöcök megvizsgálásával
 9318 36|                  szabadon bocsáttatnak, kik a bíró által elzárásra ítéltettek,
 9319 36|                 elzárásra ítéltettek, talán a megzavart súlyegyen kívánja
 9320 36|              olyanok zárassanak el, kik nem a tömlöcbe valók; másodszor,
 9321 36|             valószínûtlennek gondolná, hogy a porvári tömlöcben igen sok
 9322 36|             tulajdonképpen, mi módon jutott a tömlöcbe.~A szegény ember,
 9323 36|                    módon jutott a tömlöcbe.~A szegény ember, kivel éppen
 9324 36|         bûntelensége miatt rabtársai mindig a legnagyobb megvetéssel bántak,
 9325 36|                 megvetéssel bántak, most is a többiektõl elkülönözve ült
 9326 36|                  elkülönözve ült magányosan a börtön egyik szegletében.
 9327 36|                    naponként háromszor jött a börtön ablakához, és benézett.
 9328 36|                    egyedüli pillanatok, hol a nyomorult, rövid idõre,
 9329 36|                     fájdalmából feleszmélt. A vasrostélyhoz ment, melyen
 9330 36|               vasrostélyhoz ment, melyen át a folyosóra nyíló ablaknál
 9331 36|                szülõi- s gyermekeirõl, s ha a könnyeket szemeibe nyomulni
 9332 36|                nyomulni érzé, maga küldé el a kedves teremtést, kinek
 9333 36|                bebizonyítása. Reggel, midõn a börtönök felnyittattak,
 9334 36|             felnyittattak, neje maga lement a hajdúkkal, hogy tudtára
 9335 36|                napok múlva örökre biztosítá a halál.~Voltak a legmegrögzöttebb
 9336 36|                   biztosítá a halál.~Voltak a legmegrögzöttebb gonosztevõk
 9337 36|                   gonosztevõk között, kiket a szüntelen fenyegetõ veszély
 9338 36|                    adományok, melyek, mióta a ragály uralkodott, a tömlöcperselybe
 9339 36|                  mióta a ragály uralkodott, a tömlöcperselybe bõvebben
 9340 36|                    mintha közönyösen várnák a pillanatot, melyben a ragály
 9341 36|                várnák a pillanatot, melyben a ragály õket is meg fogja
 9342 36|              szörnyû káromkodásokkal tölték a tömlöcöt, -, néha mintegy
 9343 36|                 kívül, erõtlen dühvel rázva a vasrostélyt, mely õket ez
 9344 36|                  enyhíté. Az egyik Vándory, a másik a porvári börtönnek
 9345 36|                   Az egyik Vándory, a másik a porvári börtönnek katolikus
 9346 36|                    katolikus lelkésze volt. A megye teremében éppen akkor
 9347 36|                   vallásos tárgyakról folyt a vita, s a két vallás híve
 9348 36|                  tárgyakról folyt a vita, s a két vallás híve határtalan
 9349 36|                     lelkesedéssel küzdöttek a házassági szerzõdés mi módoni
 9350 36|            vádoltattak - jobbnak tarták, ha a házban, hol vallásról annyian
 9351 36|                     mit vallásuk parancsol. A küszködõ egyház Taksony
 9352 36|                    jut, miként az egyháznak a küzdésen kívül még más feladásai
 9353 36|                    határtalan lelkesedéssel a születendõ gyermekek vallási
 9354 36|       Jeruzsálemöket feldúlva gondolják, ha a reverzálisok által egypár
 9355 36|                 azon számtalanok közül, kik a törvény értelme szerint
 9356 36|                  oktassanak s haláluk elõtt a hit vigasztalásaiban részesítsenek.
 9357 36|                  egyik Rómában új Babilont, a másik minden malasztnak
 9358 36|                  míg reverzálisok léteznek, a másik, mihelyt azok eltiltatnak,
 9359 36|            dekretálisai el nem fogadtatnak, a másik bálványozásnak, ha
 9360 36|                   ha valaki hitének alapját a szentíráson kívül másvalahol
 9361 36|                   Tiszarétrõl bejöhetett, s a káplán, naponként idejöknek
 9362 36|             naponként idejöknek nagy részét a tömlöcben tölték, s mindkettõnek
 9363 36|                   szerencsétlensége óráiban a vallás vigasztalásait soká
 9364 36|          vigasztalásait soká nélkülözhetné? A hit néha nem elégíti ki
 9365 36|                 eszünket, érteni akarunk, s a vallás megfoghatlan rejtélyeket
 9366 36|                rejtélyeket nyújt - de vajon a szív feltalálhatja-e nélküle
 9367 36|                    megelégedését? Vezesd ki a kételkedõt isten természetébe,
 9368 36|         természetébe, ott, hol magas bércek a láthatárt elkerítik, s a
 9369 36|                    a láthatárt elkerítik, s a szem, melynek messze kilátás
 9370 36|                   éghez emelkedik: ott, hol a bércrõl lezúgó patak dörgése,
 9371 36|               bércrõl lezúgó patak dörgése, a madarak éneke s a szellõ,
 9372 36|                  dörgése, a madarak éneke s a szellõ, mely a lombon átsuhog,
 9373 36|              madarak éneke s a szellõ, mely a lombon átsuhog, ezer hangban
 9374 36|                  fel körülöttetek, melyekre a szív megindul s az ész hasztalan
 9375 36|            hasztalan keres értelmet; mutasd a magas eget neki, mikor a
 9376 36|                    a magas eget neki, mikor a nap a láthatár felett elvérezve
 9377 36|                magas eget neki, mikor a nap a láthatár felett elvérezve
 9378 36|                     elvérezve leszáll, vagy a hold milliónyi csillagok
 9379 36|               társadat: kételkedik-e még? s a természetnek mindezen csodái
 9380 36|                  mindezen csodái nem hatnak a szívre annyira, mint egy
 9381 36|                  újabb idõkben emberek, kik a tömlöcökre fordítva figyelmöket,
 9382 36|            tömlöcökre fordítva figyelmöket, a költészetnek egy új nemét
 9383 36|               pásztorkölteményeknek, melyek a tömlöcben játszanak. Minden
 9384 36|                  majdnem egyszerre támad, s a filantrópiának ezen kinövése,
 9385 36|                     nem értett s véletlenül a jó útról eltért becsületes
 9386 36|                     szempontból indulva ki, a tömlöcnek minden lakóját,
 9387 36|                részét javíthatlannak hiszi. A legnagyobb férfi, kinek
 9388 36|                    végre mégiscsak ember, s a legnagyobb gonosztevõ, kitõl
 9389 36|                     szinte még ember marad. A tettek, melyeket amannál
 9390 36|                egyes pillanatai, s valamint a nagy férfiban az emberi
 9391 36|                     számos gyengeségei, úgy a legnagyobb gonosztevõben
 9392 36|              megmaradnak, s ez az, mi által a rabok javíthatása sok esetben
 9393 36|                érzelmek ehhez lelkesítenek.~A hatás, melyet fõképpen Vándory
 9394 36|                     melyet fõképpen Vándory a rabokra gyakorolt, szinte
 9395 36|                  szinte csodálatos vala. Ha a tömlöcbe jött, s a rabok
 9396 36|                 vala. Ha a tömlöcbe jött, s a rabok szavát vagy csak lépteit
 9397 36|                    körül vigasztalójokat, s a meg nem szokott részvét,
 9398 36|                    meg nem szokott részvét, a régen vagy talán soha nem
 9399 36|                    hozzájok szólt, megnyitá a legmegrögzöttebb gonosztevõ
 9400 36|                   oktatásainak. Ki Vándoryt a rabok között látta, nem
 9401 36|                 fejlõdik, mintegy visszhang a szív, azon hangon felel,
 9402 36|                   melyen megszólíttatott, s a legnagyobb gonosztevõ, kit
 9403 36|                  hozatott. Minthogy e zsidó a gyilkosság elkövetése után
 9404 36|                   vallomása Tengelyi perére a legnagyobb fontossággal
 9405 36|         fontossággal bírt, s Völgyesy, mint a jegyzõnek védõje, azt kíváná,
 9406 36|            alispánné által is pártoltatott. A fakamaráknak egyike üríttetett
 9407 36|                    üríttetett ki e célra, s a legszükségesebb készületek
 9408 36|                  alig tartozott más: ez lõn a zsidónak börtöne, hol nem
 9409 36|                     meg is látogatta - amit a tömlöctartó, Rétyné világos
 9410 36|               úrhölgyön kívül azonban senki a legkisebb könyörületességet
 9411 36|                     hozzá csak szólna. Maga a hajdú megvetéssel állítá
 9412 36|             tréfákkal hagyá el kamaráját, s a rab teljes kiterjedésben
 9413 36|                  teljes kiterjedésben érezé a magánynak minden kínjait,
 9414 36|                    minden kínjait, melyeket a jövõben oly kevés remény,
 9415 36|                   jövõben oly kevés remény, a múltból semmi nyájas emlék
 9416 36|                   munkával, mert hisz attól a zsidó eltiltatott, de fortéllyal
 9417 36|          csalfasággal, földön csúszva, mint a hernyó, melyet az átmenõ
 9418 36|                     üldöztetve - ez az, mit a zsidó múltjában talál, ez
 9419 36|                     emlékei szóltak. Boldog a gyermekkor! a férfi, ha
 9420 36|               szóltak. Boldog a gyermekkor! a férfi, ha élete minden céljait
 9421 36|               szívesen felcserélné babérját a vegyületlen örömekért, melyeket
 9422 36|                 melyeket akkor élvezett; de a zsidó mit talál, ha e korára
 9423 36|                   keresztül faluja utcáján, a gyermekcsapat csúfolva fut
 9424 36|           gyermekcsapat csúfolva fut utána. A harc, melyet egész életén
 9425 36|                egész életén át õ, az egyes, a sokasággal küzdeni fog,
 9426 36|                    kezdõdik élete küszöbén, a gúny s megvetés elkeseríti
 9427 36|                      mint saját gyalázatát, a gyalázatot, melyet nem érdemelt,
 9428 36|                  épp azért nem szabadulhat; a gyalázatot, melyet õseitõl
 9429 36|                 melyet gyermekeire hagyand; a gyalázatot, mely szörnyû
 9430 36|                 mentheti.~S mi bámuljuk, ha a zsidó megromlott, ha azon
 9431 36|                   az erénynek ösvényén!? Ez a helyzet, melybe a zsidó
 9432 36|             ösvényén!? Ez a helyzet, melybe a zsidó e mûvelt század közepette
 9433 36|                  alatt, hol minden vonásain a félelem nyoma látszott,
 9434 36|            gerjeszthete. - De amint mondám, a zsidó iránt senki könyörületességet
 9435 36|                     csak kémnek tekintetik. A lelkész mindent elkövetett,
 9436 36|                      hogy e rabnál is, mint a többieknél, bizodalmat ébresszen,
 9437 36|             mennyivel inkább reménylé, hogy a zsidó által oly dolgoknak
 9438 36|                    használhatnak; de hiába! A zsidó a legnagyobb alázatossággal
 9439 36|            használhatnak; de hiába! A zsidó a legnagyobb alázatossággal
 9440 36|                 feleletbõl kilátszott, hogy a lelkész látogatásait csak
 9441 36|                     meggyõzõdve, hogy jötte a rabnak terhére van, végre
 9442 36|               uralkodó tömlöcláz megragadta a szegény zsidót is, s nem
 9443 36|                  talán az egyen kívül, hogy a megye orvosai által gyógyításba
 9444 36|                   gyógyításba nem vétetett. A zsidó elhagyatva feküdt
 9445 36|                   annyival szerencsétlenebb a többi raboknál, mert ha
 9446 36|                 észrevevé, hogy látogatásai a zsidónak kellemetlenek,
 9447 36|                 kétszer-háromszor is elment a beteghez. Saját pénzén egy
 9448 36|               szegény asszonyt fogadott, ki a napnak nagy részét nála
 9449 36|               jóakaratunkat bizonyítjuk be, a legmagasabb erényig mindent,
 9450 36|                  olyan, ki, amint látszott, a keresztény lelkész oktatásai
 9451 36|               Vándorynak úgy látszott, hogy a szamaritánusról írt evangélium
 9452 36|        szamaritánusról írt evangélium által a felebaráti szeretetnek parancsa
 9453 36|                     terjesztetik ki, s hogy a szent könyvben, melyhez
 9454 36|                     õ ehhez tartá magát.~Ha a zsidó zavart álmaiból pillanatokra
 9455 36|                  teljesíté kívánságát, s ha a beteg kérdezé: ki küldte
 9456 36|                 hozzá küldött: így tûnt fel a váratlan jóltevõ e boldogtalannak
 9457 36|                boldogtalannak képzetében, s a vad álmok között, melyekkel
 9458 36|                     álmok között, melyekkel a láz agyát felzavará, mintha
 9459 36|                három hét múlt anélkül, hogy a beteg állapotjában változás
 9460 36|                   változás történnék, végre a láz elmaradt, s a rab magához
 9461 36|                     végre a láz elmaradt, s a rab magához tért. Felgyógyulásához
 9462 36|                  nem bírt elég erõvel, hogy a szükséges krízisen átmehessen,
 9463 36|                történik. Kínos állapot, hol a halál egypár óráig pihenni
 9464 36|                erõvel ragaszkodjék létéhez.~A zsidó tisztán átlátá helyzetét,
 9465 36|                    hogy nem álmodott, midõn a lelkészt többször ágyánál
 9466 36|                  aznap nem vala Porváron, s a beteg óráról órára nyugtalanabb
 9467 36|                   ki ágya mellett ült -, ha a tiszteletes úrral nem szóltam.
 9468 36|                   fölment Tengelyihez, hová a lelkész, ha a városba jött,
 9469 36|             Tengelyihez, hová a lelkész, ha a városba jött, közönségesen
 9470 36|                   hogy Vándory mégsem jött, a beteg majdnem kétségbeesve
 9471 36|               vánkosára. Végre késõ délután a kamara ajtaja megnyílt,
 9472 36|                   kamara ajtaja megnyílt, s a lelkész ott állt a beteg
 9473 36|              megnyílt, s a lelkész ott állt a beteg ágya mellett, ki ápolóját
 9474 36|                leírni az érzelmeket, melyek a zsidó szívét e pillanatban
 9475 36|                hozzá nyájasan közelített, s a szív, melyet az élet csak
 9476 36|                 pillanatban tölté keblét, s a szerencsétlen mindezek érzelmek
 9477 36|                   könyörülni fog rajtad is.~A rab görcsösen szorítá kezét,
 9478 36|                 szólt ágyához ülve nyájasan a lelkész -, ki fogsz gyógyulni,
 9479 36|                   gyógyulni, élhetsz, s még a társaság hasznos tagja válhatik
 9480 36|                    tiszteletes uram - mondá a zsidó gyenge hangon, melyet
 9481 36|                   Nekem nem sok örömem volt a világon; még szülõimet sem
 9482 36|                    sokat veszt életével; ha a föld alatt leszek, ott talán
 9483 36|                 mindazon jóra gondolok, mit a tiszteletes úr rajtam tett,
 9484 36|                   kivel mindenki eddig mint a kutyával bánt, ha arra gondolok,
 9485 36|                  Vándory úr, kinek én - itt a rabnak szavát ismét elfojták
 9486 36|                    iránt közönyös lehetne - a proselitismus nem kinövése,
 9487 36|                 hitnek -, azt gondolá, hogy a pillanat eljött, melyben
 9488 36|                kegyelmérõl kezde szólni, ki a sokáig tévedõt, habár utolsó
 9489 36|                    el nem taszítja magától.~A zsidó felfogta e szavak
 9490 36|                elpártolok. Nincs semmi, mit a tiszteletes úrért nem tennék,
 9491 36|                 tõlem.~- Ne gondold - mondá a lelkész megindulva -, hogy
 9492 36|                 lelked üdvösségeért szólok, a keresztény vallás, a szeretet
 9493 36|                szólok, a keresztény vallás, a szeretet vallása...~- A
 9494 36|                     a szeretet vallása...~- A szeretet vallása?! - szólt
 9495 36|                  szeretet vallása?! - szólt a beteg, kinek arcaira egy
 9496 36|         keresztényeket ismertem volna, mint a tiszteletes úr - tevé hozzá,
 9497 36|          tiszteletes úr - tevé hozzá, midõn a hatást, melyet szavai Vándoryra
 9498 36|                    vallásomat. Én részemrõl a zsidók között is kevés jó
 9499 36|                arról akarná meggyõzni, hogy a lelkészen kívül senki jelen
 9500 36|                    kívül senki jelen nincs, a szobában körültekintett -