Fejezet

 9501 36|                   melyet, mielõtt meghalok, a tiszteletes úrral közölnöm
 9502 36|               fogyni érezem erõmet.~Vándory a beteg ágyához közelebb tolta
 9503 36|                    közelebb tolta székét, s a zsidó, gyengesége által
 9504 36|            Macskaházyt? - kérdé Vándory, ki a rabnak minden szavát a legnagyobb
 9505 36|                   ki a rabnak minden szavát a legnagyobb figyelemmel követé -
 9506 36|             legnagyobb figyelemmel követé - a helyrõl, melyen találtattál,
 9507 36|                  hallanod kelle mindent, mi a szobában történt.~- És én
 9508 36|            hallottam is mindent - válaszolt a zsidó. - A gyilkosság Viola
 9509 36|              mindent - válaszolt a zsidó. - A gyilkosság Viola által követtetett
 9510 36|                  Miért nem mondtam? - szólt a zsidó szemeit Vándoryra
 9511 36|                Vándoryra függesztve -, mert a nagyságos asszony azzal
 9512 36|                    kerestél az éjjel, mikor a szerencsétlen ügyvéd meggyilkoltatott,
 9513 36|                    ügyvéd meggyilkoltatott, a kastélyban? - kérdé ismét
 9514 36|                        kérdé ismét Vándory.~A zsidó rövid ideig hallgatott. -
 9515 36|                    Megelõztettem - folytatá a zsidó halkan - másképp Macskaházy
 9516 36|                kezeim által halt volna meg.~A zsidó visszaveté magát vánkosára.
 9517 36|               hallott, Tengelyi igazolására a legnagyobb fontossággal
 9518 36|                  használhat, ha az, mielõtt a zsidó ismét elõbbi eszméletlenségébe
 9519 36|              hitelességû tanú elõtt, miután a bírák neki magának, mint
 9520 36|                 fognának.~- Barátom - szólt a lelkész fölkelve -, áldjad
 9521 36|                 elégségesek, hogy Tengelyit a gyanútól, melynek súlya
 9522 36|                 borzadok? - mondá szomorúan a zsidó.~- Emberi kötelességed,
 9523 36|            segédkezet nyújtani nem akartál?~A zsidó egy ideig hallgatott.~-
 9524 36|                ideig hallgatott.~- Tengelyi a tiszteletes úrnak barátja -
 9525 36|                  meghatva e szavak s fõképp a mód által, melyen azok mondattak -,
 9526 36|                   rövid lesz. Jöjjön vissza a tiszteletes úr mindjárt,
 9527 36|                mondjál. Ha kiviláglik, hogy a szerencsétlen ügyvéd Viola
 9528 36|                 hasonló szándékkal jöttél-e a házhoz, s ki által buzdíttattál
 9529 36|                  elhallgatni semmit - mondá a zsidó, s vonásai ismét vad
 9530 36|                     mondá Vándory komolyan.~A zsidó egy ideig hallgatott. -
 9531 36|                  hallgatott. - Legyen, mint a tiszteletes úr akarja -
 9532 36|                akarja - szólt végre szemeit a lelkészre függesztve -,
 9533 36|                    én mindenre kész vagyok. A tiszteletes úr jót tett
 9534 36|                  ígéretemet?~Vándory behívá a beteg ápolóját, ki azalatt
 9535 36|                  beteg ápolóját, ki azalatt a kamara elõtt állt, s maga
 9536 36|                 állt, s maga sietve elment. A zsidó a falnak fordult,
 9537 36|                 maga sietve elment. A zsidó a falnak fordult, s fáradtan
 9538 36|                  falnak fordult, s fáradtan a beszélgetéstõl, rövid idõre
 9539 37|           hitelességû tanúkat találjon, kik a zsidónak jelenlétökben ismételendõ
 9540 37|         vallomásairól bizonyságot tegyenek. A megyeházánál volt; éppen
 9541 37|                    megyeházánál volt; éppen a tavaszi közgyûlések tartattak,
 9542 37|                     tudhatá, miként ha csak a nagy lépcsõn felmegy, a
 9543 37|                     a nagy lépcsõn felmegy, a kisebb vagy nagy teremben
 9544 37|             Franciaországban az egész népet a hadi dicsvágy lelkesíti;
 9545 37|                     Hollandiában ott vannak a csatornák eredményei s egyszersmind
 9546 37|         munkásságnak, mellyel e nép hazáját a tengertõl elõbb kiküzdé,
 9547 37|                 mûvészet, dicsõség, sõt még a szorgalom is oly dolgok,
 9548 37|                   engednünk; egy van, miben a magyar népet - e szót természetesen
 9549 37|           értelemben, azaz Werbõczi szerint a kiváltságosokra értve -
 9550 37|                    szerint óriási csalódás. A magyar nemességnek fölkelési
 9551 37|                melyet az aranybulla adott - a leülés s gyûlések tarthatása
 9552 37|                karszékké változott, melyben a táblabírák ezrei ülnek;
 9553 37|             legalább nem tapasztaljuk, hogy a közjó elõmozdítására üléseken
 9554 37|                   részt venni s ülni reggel a közgyûlésben - mert szükséges,
 9555 37|                   valóban nem foghatom meg: a magyar orvosok egyesülete
 9556 37|            megfázástól félnek; egyik izzad, a másik szomjúhozik, míg a
 9557 37|                    a másik szomjúhozik, míg a harmadik tyúkszemeit érzi;
 9558 37|              ásítanak - mi, mint tudva van, a romlott gyomornak legbiztosabb
 9559 37|                     De hol vagyok? Vándoryt a megyeház teremébe akartam
 9560 37|               teremébe akartam kísérni, hol a megye színe ismét ülést
 9561 37|                dolga. Az egyik híres tudós, a másik dicsõ hazafi, vagy
 9562 37|                 senki nem tartozik felelni; a dolog úgy van - miért? ahhoz
 9563 37|                  szegény regényírók vagyunk a szomorú kénytelenségben,
 9564 37|                    James úrról azonban, kit a terembe lépve az elnöki
 9565 37|               dicsõséget szereztek magoknak a fekete rabszolgák felszabadítása
 9566 37|                   fáradságos küzdelmek után a brit birodalomban keresztülvittek.
 9567 37|                   is igen szépen hangzanék. A részvét sem hiányzott volna.
 9568 37|          rabszolgaemancipációnak rendszerét a megyében megmagyarázta,
 9569 37|                     megyében megmagyarázta, a táblabírák, kik arról eddig
 9570 37|                     miután megtudák, miként a fokonkénti emancipáció azzal
 9571 37|            emancipáció azzal kezdõdik, hogy a szolga tíz esztendeig mint
 9572 37|                    napig dolgozni tartozik, a filantrópiának ezen neme
 9573 37|                      s azt úrbérünknél, hol a házatlan zsellérek oktatásáról
 9574 37|                  tarták. Azonban, ki hinné, a cigányok magok éppen nem
 9575 37|                  miután e nevelési rendszer a megye nehány emberbarátai
 9576 37|             cigányon megkísértetett, s ezek a hetenkénti négynapos munka
 9577 37|           állatkínzásnak megszüntetése volt a tárgy, melyet magának választott,
 9578 37|                   nem fognak ellentmondani. A természetes rend is úgy
 9579 37|                     nem volna meg mindennek a maga ideje, s mintha az
 9580 37|                     s mintha az iskolákról, a halálos büntetés eltörlésérõl
 9581 37|                     büntetés eltörlésérõl s a botozás megszüntetésérõl
 9582 37|               mûködõ egyletek, mint tudjuk, a hétfarkú macskával igen
 9583 37|             macskával igen jól összeférnek. A részvétleneken kívül fölléptek
 9584 37|                valamint az elsõ kaszinónál, a jakobinus klubot már alakultnak
 9585 37|                   címét láták megsértve, ha a magyar földesúr, a Szent
 9586 37|            megsértve, ha a magyar földesúr, a Szent Koronának valóságos
 9587 37|                     hozott be, de úgy, hogy a nemesek magokat ezen szabálynak
 9588 37|              egyesület az állatkínzást csak a megye nem nemes lakosai
 9589 37|              tapintatának köszönhetni, hogy a társaság e csiklandós kérdésnél
 9590 37|                     nem bomlott. Miután ti. a szabályokban kimondatott:
 9591 37|               szinte azon verés sem, melyet a jobbágy úri munka vagy elõfogat
 9592 37|                     végétõl ápril kezdetéig a megye fõútvonalain történik,
 9593 37|                hónapokban haladni lehetlen, a társaság legnagyobb ellenei
 9594 37|              döglött meg: annyit járt körül a megyében, míg az egész elõkelõbb
 9595 37|                 részvétre bírhatá; de végre a társaság fennállt, s elsõ
 9596 37|                     lenn e megye tömlöcében a rossz tartás miatt a rabok
 9597 37|             tömlöcében a rossz tartás miatt a rabok halnak, fenn a megye
 9598 37|                  miatt a rabok halnak, fenn a megye teremében arról folynak
 9599 37|                     teremében arról folynak a tanácskozások: miként lehetne
 9600 37|               tanácskozások: miként lehetne a lovak- s szarvasmarháknak
 9601 37|                  forintjokat, mellyel, mint a társaság tagjai, évenként
 9602 37|          szerencsére nem voltak sokan, mert a porvári társaságok tagjai
 9603 37|                porvári társaságok tagjai is a hazaszeretettel járó dicsõséget
 9604 37|                   hogy azon pénzbõl, melyet a marhák javára összeadtak,
 9605 37|                javára összeadtak, még eddig a társaság titoknokán kívül
 9606 37|      ellenségeskedés s gyanúsítások mellett a társaság fennállt, s ez
 9607 37|               fennállt, s ez kétségen kívül a fõdolog.~„Élni, ez fõcélja
 9608 37|                   fogják rám - ez eszme nem a legrosszabb indigena lesz
 9609 37|                  áll igen sok dologra nézve a világon. Fennállnak, hogy
 9610 37|            fennálljanak, ez legfõbb céljok; a gyermeknek játék, a férfinak
 9611 37|                 céljok; a gyermeknek játék, a férfinak valami foglalatosság
 9612 37|                     nagy részének, melyeket a legkomolyabb képekkel s
 9613 37|                  fizetéssel jár, miután itt a haszon magában a fizetésben
 9614 37|                 miután itt a haszon magában a fizetésben fekszik. - A
 9615 37|                     a fizetésben fekszik. - A porvári állatkínzás elleni
 9616 37|                    kiterjedését remélhesse. A magyar különös utánzási
 9617 37|                 utánzási hajlammal bír: mit a külföldön lát, fõképp mit
 9618 37|           magyarokat, mert alig találhatunk a föld kerekségén oly valamit,
 9619 37|             meghonosítani nem akarnának. Ha a lófuttatás s rókavadászat
 9620 37|              legfölebb azt mondhatnám: hogy a logikus egymásutánban hibázott,
 9621 37|                   most, amennyire felfogom, a kakasviadalok meghonosítását
 9622 37|                 eredményekhez vezetett, azt a társasági jegyzõkönyv bizonyítá.
 9623 37|            társasági jegyzõkönyv bizonyítá. A jelen ülésnek titoknoki
 9624 37|            meggyõzõdhetett, mennyire terjed a társaságnak szelleme Taksony
 9625 37|              egészen két hónapja múlt, hogy a porvári nagy utcán a fõügyész
 9626 37|                   hogy a porvári nagy utcán a fõügyész úr kocsisa egy
 9627 37|                    kitér, lovait igen veri. A kocsis megszólítja embertelen
 9628 37|           megszólítja embertelen társát, de a sár nagy vala, s a másik,
 9629 37|               társát, de a sár nagy vala, s a másik, ahelyett, hogy e
 9630 37|                   ostorozza szegény páráit. A kocsis hangosabban kezdi
 9631 37|                  hangosabban kezdi dorgálni a megrögzött állatkínzót,
 9632 37|                  helyett csak káromkodik, s a lovakat annál erõsebben
 9633 37|                   annál erõsebben üti. Erre a fõügyész úrnak ember szeretõ
 9634 37|                 szép szavak nem használván, a fuvaroshoz visszafut, eléri -
 9635 37|              ülhetett fel ismét.~Határozat. A társaság a kocsisnak ebbeli
 9636 37|                ismét.~Határozat. A társaság a kocsisnak ebbeli emberszeretõ
 9637 37|                     állatkínzásra nézve már a nép alsó osztályai között
 9638 37|           méltánylásra tartja érdemesnek, s a kocsisnak nevét, mely Katona
 9639 37|             említeni jegyzõkönyvében.~N. N. a megyének egyik táblabírája,
 9640 37|              közepén észreveszi, hogy lovai a mély sárban eltikkadtak.
 9641 37|                      Az említett úr, nehogy a szegény állatokon baj történjék,
 9642 37|                     lovait, s kocsisa által a szomszéd faluból nyolc elõfogati
 9643 37|                mívelt érzelmeknek, melyeket a társaság rajta mindig ismert,
 9644 37|                  legyen elég mondanom: hogy a közszellem, mely mint nehány
 9645 37|                   bármit mondjanak nehányan a közszellem ellen, melyet
 9646 37|                fújja fejérõl.~Midõn Vándory a terembe lépett - mert egyenesen
 9647 37|               pártra vala osztva. Az egyik, a túlsó baloldal, jótéteményeit
 9648 37|               állatra ki akará terjeszteni; a másik, mely e társaság megrögzött
 9649 37|                    az egylet mûködését csak a lovakra kívánta szorítani,
 9650 37|              lovakra kívánta szorítani, míg a harmadik, mely mint Ancillon,
 9651 37|                     fontolva haladó pártja, a szamarakat vevé pártfogása
 9652 37|                  vevé pártfogása alá, kiket a lovak kiváltságos állásában
 9653 37|          részesíteni kívánt. Ez utolsó párt a legközelebbi gyûlésben már
 9654 37|               lovaknak tekintessenek; innen a szamarak emancipációjához
 9655 37|                     s olvasóim gondolhatják a lelkesedést, mellyel ezen
 9656 37|              lelkesedést, mellyel ezen párt a jelen, õt oly közelrõl érdeklõ
 9657 37|                     beszédek, valódi mintái a magyar szónoklatnak, melynek
 9658 37|                   melynek szabályai szerint a legszárazabb politikai tárgynál
 9659 37|                egyes szónokok, míg elleneik a lovak által régi idõben
 9660 37|               csatáikban gyõztek, úgy, hogy a régi dicsõségnek majdnem
 9661 37|               mondhatjuk meg, mi lett volna a magyar nemességbõl, ha valamit,
 9662 37|                 egyikében suttogva beszélt, a három férfi látszólag a
 9663 37|                     a három férfi látszólag a legnagyobb sietséggel elhagyá
 9664 37|               legnagyobb sietséggel elhagyá a termet.~De mennyivel több
 9665 37|                    még végig sem hallgatta, a másik pedig kesztyûit is
 9666 37|                  fejét: miért jött Vándory? a másik inkább azon: miért
 9667 37|                     mást találhatott volna.~A hipotéziseknek egy egész
 9668 37|            házasságnál kívántatik, látszott a valószínûbbnek. Az érdek,
 9669 37|                    mindent elkövetett, hogy a jelenlevõket szórakozásukból
 9670 37|                jelenlevõket szórakozásukból a tárgyhoz visszavezesse,
 9671 37|                többé az ide s tova járást s a suttogásokat, kénytelennek
 9672 37|                  ülést feloszlatni, miáltal a szamarak igazságos igényeinek
 9673 37|                 halasztatott.~Hogy James úr a dolgok ezen fordulatán bosszankodott,
 9674 37|                  néven. Keveset ismerek, ki a közfigyelmet másokkal szívesen
 9675 37|            megosztaná, s ki, elnöki székrõl a legszebb beszédet mondva,
 9676 37|                  megbocsáthat; volt azonban a megyeházban valaki, kire
 9677 37|                   dolgozott, midõn Vándoryt a zsidótól kijõni s sietve
 9678 37|                    zsidótól kijõni s sietve a megyeház lépcsõi felé menni
 9679 37|                   lépcsõi felé menni látta. A dolog Rétynének feltûnt,
 9680 37|              aggasztá õt. Mióta tudta, hogy a zsidó egészen magánkívül
 9681 37|                 volna. Most, midõn Vándoryt a zsidónak tömlöcéül használt
 9682 37|                    kamarából kijönni látta, a szerencsétlen ismét eszébe
 9683 37|                  nem - így szólt magában -, a zsidó magánkívül van; e
 9684 37|               mindazon megvetéssel gondolva a lelkész hasztalan fáradozásaira,
 9685 37|                 Bántornyi Lajos kíséretében a zsidó börtönébe visszament,
 9686 37|               visszament, s mindjárt azután a beteghez rendelt ápolóné
 9687 37|                   ez? - gondolta magában. - A zsidó magánkívül volt; felgyógyulásához
 9688 37|                ügyvédje, s Vándory... hátha a zsidó mégis jobban érzené
 9689 37|                    tovább. - Az asszony, ki a zsidót betegsége alatt ápolá,
 9690 37|              öregasszony lépe be szobájába. A szegény egészen meg vala
 9691 37|             zavarodva, annyira bámulá, hogy a nagyságos alispánnéhoz fölhívatott.~
 9692 37|                     fölgerjedését, s miután a még mindig csudálkozó asszonynak
 9693 37|                    kérdé, miként érzi magát a beteg most? s nem tudja-e,
 9694 37|                 aggodalommal tölték lelkét. A zsidó, kinek eszmélete tökéletesen
 9695 37|                   küldetett ki ez ma, mikor a lelkész betegével egy óránál
 9696 37|                     Völgyesy miért hívattak a beteghez, ha nem azért,
 9697 37|              asszony elég hosszas elõadását a legnagyobb figyelemmel végighallgatá -,
 9698 37|                figyelemmel végighallgatá -, a zsidó tiszteletes Vándory
 9699 37|                Vándory úrral mirõl szólt?~- A tiszteletes úr kiküldött -
 9700 37|            tiszteletes úr kiküldött - mondá a másik nyugodtan -, bizony
 9701 37|               lehetne már bízni valamit. De a tiszteletes úr kiküldött,
 9702 37|                  füleim gyengébbek, semhogy a zárt ajtón át valamit érthetnék,
 9703 37|                    hogy arról szóltak. Soha a tiszteletes urat oly meglepett
 9704 37|               képpel nem láttam, mint mikor a zsidótól kijött. Isten tudja,
 9705 37|                   dolgokat hallhatott tõle! A zsidó, mikor én a szobába
 9706 37|                     tõle! A zsidó, mikor én a szobába visszajöttem, egy
 9707 37|                   már? - Mondtam neki, hogy a tiszteletes úr csak most
 9708 37|                     nem is volt nyugta, míg a tiszteletes és az urak vissza
 9709 37|                   tevé hozzá bámulva, midõn a halványságot, mely arcait
 9710 37|                     Nem, jó asszony - mondá a lehetõségig nyugodtan -,
 9711 37|             asszonyom - szólt amaz -, úgyis a nyomorult nem él holnap
 9712 37|                     nagyságos asszonyom, az a fõdolog?~- Jól van, jól -
 9713 37|                 sülni az igazság. - S ezzel a vénasszony kezet csókolva
 9714 37|                 néma kétségbeesésbe merült.~A zsidó mindent megvallott;
 9715 37|               leghívebb barátai valamit, mi a jegyzõnek hasznára lehet,
 9716 37|                    szólt magában elborzadva a helyzet elõtt, melyben magát
 9717 37|              villanna át, megállt, s szemét a szoba egyik szegletében
 9718 37|                sebesebben folytatá járását. A szekrény varázserõvel magához
 9719 37|                    ment, szemei akaratlanul a szekrényhez tapadtak. - „
 9720 37|                    szemeit kezével takarva, a szoba közepén megállt -
 9721 37|                borzad szívem e gondolattól? A halál csak attól foszthat
 9722 37|            üvegpalackot võn ki, mely fejér, a cukorhoz hasonló porral
 9723 37|                      szólt félhalkan, midõn a palackot remegõ kézzel maga
 9724 37|                   tevé -, ezen arsenicummal a fél megyét másvilágra küldhetem.
 9725 37|                  hírlendik; azonban ily vád a lehetõségig igazságtalan
 9726 37|                  kiirtani akarta, s e célra a legközönségesebb eszközt
 9727 37|                     kitelik. Ki pedig talán a méregnek mennyiségét hiszi
 9728 37|                 mint tiszta teoretikus szól a dologról, tapasztalásból
 9729 37|                    azt mondják, méreg által a halál kínos - így szólt
 9730 37|                      hátha erõs természetem a méregnek ellentállna, ha
 9731 37|                  érezve, mint szakítja szét a szörnyû méreg belsõmet,
 9732 37|                  senki, ki szeretõ kezekkel a halálos verítéket hideg
 9733 37|                     mozdulattal tovább tolá a palackot.~Határozata meg
 9734 37|                     kétségbeesésben, elõtte a méreg, melyhez szeme akaratlanul
 9735 37|                    ujjai görcsösen szoríták a palackot, melyet ismét kezébe
 9736 37|                    agyában - ha minden, mit a zsidó vallomásáról beszélt,
 9737 37|                  beszélt, nem igaz? vagy ha a zsidó Vándoryt csakugyan
 9738 37|                    megnyugtaták. Visszatevé a mérget fiókjába, bezárta
 9739 37|                   reményét építi, legfölebb a lehetõségek közé tartozik,
 9740 37|                  szereznem - mondá végre. - A zsidó hihetõképp még él,
 9741 37|               elhagyá szobáját, s egyenesen a zsidó börtöne felé sietett.~
 9742 37|                  senki az alispánnét, midõn a megye setét udvarán keresztülment,
 9743 37|                    nem vevé észre; s miután a börtön, melyben a zsidó
 9744 37|                    miután a börtön, melyben a zsidó feküdt, mióta betegsége
 9745 37|                    nyitva hagyatott, Rétyné a kamarában állt, anélkül,
 9746 37|                valakitõl láttatott volna. S a vénasszony, ki a betegnek
 9747 37|                   volna. S a vénasszony, ki a betegnek gondját viselte,
 9748 37|                   mécse világánál egyszerre a nagyságos asszonyt ismeré
 9749 37|                    kérdeztetett: miként van a beteg?~- Nyugodtabban, sokkal
 9750 37|                      ha még azt tudná, hogy a nagyságos asszony is kérdezõsködött
 9751 37|                    itt vagyok. Szólnom kell a szerencsétlennel, mielõtt
 9752 37|                   ápolónõ, még mindig késve a kimenéssel -, az bizonyos.
 9753 37|                  kimenéssel -, az bizonyos. A tiszteletes úr egészen megtérítette.
 9754 37|                     talán, ha itt maradnék. A beteg szavamat jobban megszokta,
 9755 37|               mondom - szakítá félbe Rétyné a szólót -, s várjon reám
 9756 37|                 kíváncsisága mellett tovább a szobában maradni nem merészelt;
 9757 37|                    embert hínak, de mihelyt a beteg ismét magához jõ,
 9758 37|                elküldött, nem hallgatódzik, a betegnek ágyához ment, s
 9759 37|                    betegnek ágyához ment, s a zsidót megszólítá.~A beteg
 9760 37|                      s a zsidót megszólítá.~A beteg nem felelt; egyenetlen
 9761 37|               felelt; egyenetlen lélegzete, a nehéz fohászok, melyek idõrõl
 9762 37|                     elszáradt arcot, melyet a halál már átváltoztatott,
 9763 37|                halál már átváltoztatott, de a beteg behunyt szemekkel
 9764 37|                 Rétyné, meggyõzõdve, hogyha a zsidóval szólni akar, idõt
 9765 37|                 megszólításaira nem felelt, a beteget gyengén megrázá.
 9766 37|                    beteget gyengén megrázá. A zsidó felnyitá szemét, körülnézett,
 9767 37|                   ápolójának gondolt, ismét a fal felé akart fordulni:~-
 9768 37|                     Hagyjatok békét - mondá a zsidó gyengén, majdnem érthetetlenül -,
 9769 37|                  Rétyné.~- Rétyné?! - szólt a zsidó bámulva, midõn megfordulván
 9770 37|                    más jõne hozzád? - mondá a másik nyájasan - ki gondoskodik
 9771 37|                       szakítá félbe szavait a beteg -, hadd haljak meg
 9772 37|                     Bánom is én - válaszolt a zsidó nyugodtabban -, én
 9773 37|                  nálad...~Az alispánnét itt a zsidó kacagása vagy inkább
 9774 37|               hörgése szakítá félbe, melyre a félig haldokló e szavak
 9775 37|                 szörnyeteg! - szakítá félbe a szólót Rétyné, midõn kezét
 9776 37|                  szólót Rétyné, midõn kezét a zsidó ujjaitól megszabadítani
 9777 37|                  nemde, szörnyeteg? - mondá a zsidó, s tompa szava, midõn
 9778 37|               beszélésre kényszeríté magát, a hallgatót borzadással tölté -
 9779 37|                    Fognak hinni - válaszolt a zsidó -, amit én mondtam,
 9780 37|                   vallomásomból - válaszolt a beteg -, egy szót sem.~-
 9781 37|                börtönbe kerülsz, mint én... a vesztõhelyre. Megálmodtam
 9782 37|                Közepén te és én, mellettünk a hóhér nagy fényes karddal.
 9783 37|                 körös-körül roppant nép, és a székre ültettek... - Itt
 9784 37|                    székre ültettek... - Itt a beteg megtörött szavai érthetlenné
 9785 37|                   magánkívül vala, s Rétyné a beteg hideg kezének rángatásaiból,
 9786 37|                  karját nem kis nehézséggel a haldoklótól megszabadítá,
 9787 37|                mintegy magánkívül rohant ki a kamarából, hol az ápoló
 9788 37|               tartoztak. Szobaleánya, kivel a lépcsõn találkozott, s ki
 9789 37|                 pohár vizet rendelt magának a szobába hozatni, elborzadott,
 9790 37|                 beteg? - mondá Julis, midõn a gyertyákat az asztalra állítá -
 9791 37|                     asztalra állítá - talán a fõorvosért mehetnék? itt
 9792 37|                fõorvosért mehetnék? itt van a háznál.~- Mi közöd ehhez? -
 9793 37|                     Rétyné csillogó szemeit a szegény leányra vetve -
 9794 37|                     leányra vetve - állítsd a vizet ide mellém, s takarodjál.~
 9795 37|                   ide mellém, s takarodjál.~A leány kiment, s Rétyné,
 9796 37|              szerint csalódni fog. Legalább a jelen esetben így volt;
 9797 37|                  Julis, mihelyt asszonyától a fent írt módon kiküldetett,
 9798 37|                   nehéz fohászait. - Késõbb a leánynak úgy látszott, mintha
 9799 37|                    volna, ha valakit hínék.~A szobaleány ismét az ajtóhoz
 9800 37|                    pamlagára vetné magát, s a szobában fájdalmas nyögést
 9801 37|                    volt, az öregasszony, ki a zsidót betegsége alatt ápolá,
 9802 37|                     asszony; megtudta, hogy a szerencsétlen, ki most nincs
 9803 37|                 menj hozzá, s nyugtasd meg. A zsidó vallomásában nincs
 9804 37|               Becsületszavamat adhatom reá, a szerencsétlen csak Macskaházyt
 9805 37|                    csak Macskaházyt vádolá.~A lelkészt e szavaknál Julis
 9806 37|                     Julis szakítá félbe, ki a szobába rohanva mindent,
 9807 37|                  még elég jókor jövünk. - S a férfiak a jövõ percben az
 9808 37|                 jókor jövünk. - S a férfiak a jövõ percben az alispánné
 9809 37|                    Az ajtó zárva vala. Benn a szobában nyögés hallatszott.~-
 9810 37|                 erõvel az ajtónak rohantak, a gyenge zár engedett.~A cél,
 9811 37|                      a gyenge zár engedett.~A cél, miért jöttek, nem vala
 9812 37|                    nem vala többé elérhetõ. A pohár, mely az asztalon
 9813 37|                 lehetett többé.~Midõn férje a szobába lépett, a szerencsétlen
 9814 37|                     férje a szobába lépett, a szerencsétlen asszony még
 9815 37|                szólni akarna; de midõn Réty a pamlag mellé térdelve kezét
 9816 38|                            38~Minden ember, a legszegényebb körben töltötte
 9817 38|              melyben eltemettetik. Ilyenkor a magas torony harangja megkondul
 9818 38|                   torony harangja megkondul a legszegényebbnek; ki egész
 9819 38|           haladhatott, annak temetése elõtt a tömeg kitér; s a nyomorult,
 9820 38|             temetése elõtt a tömeg kitér; s a nyomorult, miután életében
 9821 38|                 tilalom-törésért büntetnék. A halottat részvét s tisztelet
 9822 38|                 mert meggyõzõdésünk szerint a halott azt, mi mindnyájunkat
 9823 38|                    egyiránt érdekli, de mit a legokosabb is csak hisz -
 9824 38|                     végre megtudta? - Igaz, a halálnál nincs jobb magyarázó
 9825 38|               halálnál nincs jobb magyarázó a világon. Ki élete becsérõl
 9826 38|                  temetés, címerek vagy csak a puszta név a koporsón, a
 9827 38|              címerek vagy csak a puszta név a koporsón, a sír felett mauzóleum
 9828 38|                    a puszta név a koporsón, a sír felett mauzóleum vagy
 9829 38|               állnak; egy rövid beszélgetés a szomszédok között, vagy
 9830 38|                   gyászlevél, vagy hirdetés a honi hírlapokban, vagy talán
 9831 38|          hírlapokban, vagy talán nekrológok a külföldi hírlapokban is -
 9832 38|                    csend s közönyösség - ez a dicsõség. Egy darab fekete
 9833 38|                     Egy darab fekete fátyol a kalapon, vagy teljes gyászruházat,
 9834 38|         szegényeknél vitatkozás: ki fizesse a temetést? gazdagoknál: kié
 9835 38|                     az örökség? - ez az, mi a bírt szeretetre emlékeztet.
 9836 38|                 szeretetre emlékeztet. S mi a barátságot illeti, ki nem
 9837 38|               vigasztalja magát azzal, hogy a kivételek közé tartozik.~
 9838 38|                    okozott, mint minden, mi a Tisza mentében évek óta
 9839 38|                 meghalt, magára vonta volna a közfigyelmet. Ha gazdag
 9840 38|                   el, jó konyhát tartott, s a legszebb ruhákban járt,
 9841 38|                     járt, egyszerre meghal, a dolog még akkor is borzasztó,
 9842 38|                 illõ formák megtartattak, s a beteg, csak miután fölötte
 9843 38|              tanácskozás tartatott, múlt ki a világból. De mi ez az alispánné
 9844 38|                  alispánné esetéhez képest? A fõorvos akkor hívatott,
 9845 38|                   csak öt perccel elõbb jõ, a nagyságos asszonyt bizonyosan
 9846 38|                    ki éppen Porváron lévén, a hírre szinte a házhoz jött,
 9847 38|              Porváron lévén, a hírre szinte a házhoz jött, csak azon meggyõzõdését
 9848 38|                     nyilváníthatá, hogy mit a nagyságos asszony ivott,
 9849 38|              ilyetén elmellõzése ellen: úgy a porvári társaság egész szorgalmát
 9850 38|                 titkos indokait felkeresse.~A Réty család, s azok, kik
 9851 38|          szerencsétlen véletlennek nevezék. A szegény alispánné, ezeknek
 9852 38|                    hová egypár nappal elõbb a patkányok kiirtására vett
 9853 38|            szerencsétlen tévedés, mely este a gyengén világított szobában
 9854 38|          történhetett, megmagyaráz mindent. A közönség, mely önként ajánlott
 9855 38|                   tartott; akár végre, mint a porvári asszonyságok férjeiknek
 9856 38|                     asszonyságok férjeiknek a dolgot magyarázták, az alispán
 9857 38|                   makacssága által, mellyel a szerencsétlennek valamely
 9858 38|                    meg feleségét, mint erre a világon számtalan példa
 9859 38|                  kik õt ismerék, észrevevék a hatást, melyet neje halála
 9860 38|                tanúsága. Nem tartozik ugyan a ritkaságokhoz, hogy midõn
 9861 38|                    rosszul élt, egy meghal, a másik, mint egy csuda által
 9862 38|                 másik, mint egy csuda által a meghalt iránt, keblében
 9863 38|              szeretetet födöz fel. Valamint a mindennapi élet súrlódásai
 9864 38|                   többé szó nem lehetett; s a szomorúság, melyet rajta
 9865 38|                  talált íróasztalán, melyet a boldogtalan asszony hozzá
 9866 38|                legalább részben igaz? Midõn a múltra visszatekintett,
 9867 38|                 alkalmat nem ad? Ha nejével a helyzet iránt, melyben Vándoryhoz
 9868 38|                magával hozta, nyíltan szól, a szerencsétlen asszony vagy
 9869 38|                    nem válik, vagy legalább a gondolatot, hogy a lelkész
 9870 38|                 legalább a gondolatot, hogy a lelkész férjének testvére,
 9871 38|                    azzá tette, mivé vált, s a nem titkolt gyûlölség, melyet
 9872 38|                   földeríteni szomorúságát.~A zsidónak vallomása, mely
 9873 38|                  kevesen kételkedtek: de ez a jegyzõ iránt létezõ gyanút
 9874 38|                   Macskaházynál voltak, mit a zsidó vallomásában is állított,
 9875 38|                   egyedül Tengelyit bírhatá a gyilkosság elkövetésére.
 9876 38|                    gyilkosság elkövetésére. A zsidó azon állítása, hogy
 9877 38|                   zsidó azon állítása, hogy a bûntettet Viola követte
 9878 38|                  ellenében, melyeknél fogva a jegyzõ vádoltatott, fölmentõ
 9879 38|                bûntettét megvallja. Ez volt a jegyzõ barátjai- s ellenségeinek
 9880 38|                Violának hollétét ismeri; de a barna kályhafûtõ, Ákosnak
 9881 38|                 csak azt mondá: hogy Violát a statárium óta nem is látta:
 9882 38|                  tõle hallani nem lehetett. A kislaki gulyásból, kirõl
 9883 38|                bizonyos csárdáig vitte, hol a szegény asszony férjét be
 9884 38|                     akará várni. Mi történt a családdal késõbb, nem tudja;
 9885 38|                    bírni, hogy megmondja.~- A teins úrfi tudja, mennyire
 9886 38|                     is szerethetnék inkább? A többi gyermekek, kiket mellemen
 9887 38|                 volna is, inkább leharapnám a nyelvemet, mint hogy eláruljam.~
 9888 38|                 miután kétheti keresés után a legkisebb nyomra nem akadott,
 9889 38|            teljesíthetni.~Arról, hogy Viola a szomszéd megyékben nincs,
 9890 38|                    felelhetett. - Bizony ez a Viola átkozott gyerek -
 9891 38|             hallgatá elbeszéléseit, s mióta a háborúról s az egykori huszárnak
 9892 38|                    legérdekesebb pillanatai a katonaélettel nem mérkõzhetnek.~-
 9893 38|             mérkõzhetnek.~- Hallott-e ilyet a világ?! - mondá bámulva
 9894 38|                     világ?! - mondá bámulva a huszár - hát azt sem tudod,
 9895 38|                       hát azt sem tudod, mi a retirálás? De nem csuda -
 9896 38|           megtanulhattad volna. Hát, öcsém, a retirálás csak az, mikor
 9897 38|                        Értem, értem - szólt a másik, ki ez értelmezést
 9898 38|                 megkergeti.~- Bohó! - mondá a másik hevesen - hisz akkor
 9899 38|                    nem gyõzettek le soha. - A retirálás csak az - folytatá
 9900 38|                megverte?~- Hát bohó - szólt a másik könyörülõ mosollyal -,
 9901 38|                   érzé felderítve.~- Az nem a mi dolgunk - felelt János
 9902 38|                    megfejteni nem tudott -, a katona azt teszi, mit neki
 9903 38|                      mit neki parancsolnak, a többi mást illet. Miért
 9904 38|         mindemellett nem közelíttetett meg. A kislaki gulyás neki is csak
 9905 38|                   mint lovászunk. Az is, ha a lótisztításról vagy abrakolásról
 9906 38|                  felel. - De e panaszok sem a gulyást, sem mást annak
 9907 38|            mondhatlan gyönyörrel néze körül a síkon, hol lovas ember semmi
 9908 38|                  célt is elérheti, mint azt a keresõk jelen esetben tapasztalák.~
 9909 38|                   tudom, mennyire árthat ez a hónap jó hírének, legalább
 9910 38|                    elveszté egész türelmét.~A harmadik megyében jártak,
 9911 38|                   pajtásának megvallá, hogy a tanyát, hová õt vezetni
 9912 38|                   Gazsinak állítása szerint a gulyás, kihez mentek, tíz
 9913 38|                    hogy bundáját, amennyire a szél engedé, összefogva,
 9914 38|                   engedé, összefogva, magát a gondolattal vigasztalá,
 9915 38|                     az est közelgett, midõn a sûrûbõl feléjök világító
 9916 38|                 feléjök világító pásztortûz a tévelygõket jó útra vezeté.
 9917 38|               vezeté. Az erdõ közepén végre a tanyához értek, melyrõl
 9918 38|                    azon öröm, mellyel János a jó tûz mellé feküdt, alig
 9919 38|            Csavargóst fogadá. Úgy látszott, a vén gazda Gazsival sokkal
 9920 38|                     végzett együtt, mint mi a megyének valaha tudomására
 9921 38|             pajtásával kibeszélte, kérdezé, a gulyás nem tudott semmit.
 9922 38|                    óta egy gulyás lakik, ki a ti vidéketekrõl jött. Másképp
 9923 38|                     ideszakadt volna.~- Hát a kislaki gulyásnak testvéröccse -
 9924 38|                    testvéröccse - válaszolt a másik -, bátyja derék legény
 9925 38|                   szóba sem áll senkivel.~- A kislaki gulyásnak testvéröccse? -
 9926 38|                   Én csak azt mondtam, hogy a kislaki gulyásnak öccse
 9927 38|                     mondom, hogy az - szólt a másik hevesen - azt hiszed,
 9928 38|                   Az egyik beteges volt, de a másik szép gyerek... különb
 9929 38|                hiszed-e már, hogy csakugyan a kislaki gulyás testvéréhez
 9930 38|                 teszem rá - mondá Csavargós a huszárhoz, midõn hosszú
 9931 38|                 dolga!~- Majd bámul - mondá a másik -, ha azt hallja,
 9932 38|              meglátjuk. - S ezzel Csavargós a tûz mellé heverve alvásra
 9933 38|                     nem következik, hogy õt a vármegyének fel fogja adni,
 9934 38|               megnyugtató gondolatok között a jótékony álom végre elnyomta
 9935 38|                   kétségen kívül gyanítják, a kislaki gulyás testvérének
 9936 38|                  melyhez Csavargós ismerõse a keresõket vezetni ígérte.
 9937 38|                    egymáshoz. Viola tanyája a jobbak közé tartozott, s
 9938 38|                Tiszaréten egykor lakott, de a nádfödél, újra kiigazítva,
 9939 38|           tisztaságukban messze világítának a nagy róna fölött, hol mérföldre
 9940 38|                  utas szemei elõtt feltûnt, a kis háznak a lakhatóság
 9941 38|                 elõtt feltûnt, a kis háznak a lakhatóság s kényelem különös
 9942 38|                     e dombok alatt, ameddig a szem láthatott, határtalanul
 9943 38|            láthatott, határtalanul nyúlt el a nagy rónaság, s egyes tornyokon,
 9944 38|                   tornyokon, melyek itt-ott a láthatáron feltûntek, s
 9945 38|                     láthatáron feltûntek, s a nagy síkon legelõ nyájakon
 9946 38|                    kívül semmi nem volt, mi a nézõt arra emlékezteté,
 9947 38|                    lakott földön jár. Közel a házhoz istálló, s mellette
 9948 38|                  bozontos kuvasz nyújtózott a tavaszi nap meleg sugáraiban.~
 9949 38|               boldog lehetett új lakhelyén. A menedéket, melyet keresett,
 9950 38|                várhat, már magában egy neme a szerencsének; boldog lehetett
 9951 38|             Valamint mûveltebb ember, kinek a természet szívet adott,
 9952 38|                    nem érezheti magát, s ha a szerencse rá halmozná minden
 9953 38|                     magát: úgy ragaszkodnak a nép szegényebb osztályai
 9954 38|                szegényebb osztályai nemcsak a honhoz, de születésök helyéhez.
 9955 38|                  isten iránt viseltetik; de a szegény embernek valóságos
 9956 38|                     semmi nem pótolhat ki - a falu, melyben született,
 9957 38|                    falu, melyben született, a kis hely, hol ifjú napjait
 9958 38|             mérföldre születése helyétõl, s a gondolat, hogy a magyar
 9959 38|                helyétõl, s a gondolat, hogy a magyar korona birodalmában
 9960 38|                  mellyel falujától megvált. A hely, hol elsõ éveit tölté,
 9961 38|                  laka vagy talán sírja áll, a kis mezõ, melyen évekig
 9962 38|                    melyen évekig dolgozott, a fák, melyek alatt annyiszor
 9963 38|                  alatt annyiszor megpihent, a kút, melynél talán kedvesével
 9964 38|            kipótolhatatlanok... emlékei nem a nemzet, hanem családja vagy
 9965 38|                    kívül nem volna más hely a világon, hol magát egészen
 9966 38|            megnyugvással tekinthetett? Mint a nyári vész, mely a bércen
 9967 38|                     Mint a nyári vész, mely a bércen átvonulva, azt nemcsak
 9968 38|             örömeinknél többet rontanak el. A kebel, mely fölött átvonultak,
 9969 38|                    napok jöhetnek ismét, de a szív örökre terméketlenné
 9970 38|                  soha nyugodni nem hágy, ki a jövõ pillanatban mindentõl,
 9971 38|                  megfosztva láthatja magát? A jövõ szüntelen fenyegetve
 9972 38|                   szüntelen fenyegetve állt a szerencsétlen elõtt. Még
 9973 38|                   kikkel érintkezésbe jött, a kislaki gulyás öccsének
 9974 38|                  nyugodtnak érezheté magát. A végzet, mely az embernek
 9975 38|      megfeledkezhetett volna mindenrõl, még a veszélyrõl is, mely õt szüntelen
 9976 38|                  közül, kiknek isten, midõn a földre küldé, hivattatásul
 9977 38|               szabadon látá, s gyermekeivel a kislaki gulyás kocsiján
 9978 38|                     szenvedett, elenyészett a boldogság érzete elõtt,
 9979 38|               tartott sokáig. Vannak lények a világon, melyek csak vagy
 9980 38|             vágyódnék, az egyen kívül, hogy a szeretet, mellyel övéit
 9981 38|              könnyeimmel mostam le arcairól a mosolygását. Szelíd kék
 9982 38|                 maga körül; miként ne lenne a szegény gyermek szomorú? -
 9983 38|                  szegény gyermek szomorú? - A nyugtalan életmód, melyre
 9984 38|                     gyermek osztozott vele; a hideg õszi levegõ, melynek
 9985 38|                órákig ki volt téve, s végre a sebes út, midõn az egész
 9986 38|                    Zsuzsi nem is vevé észre a változást, mely kisdedén
 9987 38|                     Viola is megjött, midõn a veszélyt gyanítani kezdve,
 9988 38|                    Nehány nap múlva, melyet a legnagyobb aggodalomban
 9989 38|            legnagyobb aggodalomban töltött, a gyermek meghalt, s egy kis
 9990 38|              gyermek meghalt, s egy kis sír a tanya mellett mindaz, mi
 9991 38|                  Pistám, ki naponként nõ, s a legderekabb gyermek, kit
 9992 38|                      míg egy gyermeke marad a nõnek, kinek egész szeretetét
 9993 38|                 leveretni nem hagyja magát. A gyenge kéz, melynél gyermekét
 9994 38|             legbiztosabb támasza éltének; s a kis Pista csakugyan szeretetreméltó
 9995 38|                 anyának gondjait, melyekkel a beteget ápolá, nem fogom
 9996 38|                    meghalt e gyermeke is, s a szegény asszony, midõn e
 9997 38|                     hogy ezután semmi nincs a földön, mi õt még boldoggá
 9998 38|                    férje elõtt titkolja; de a sápadt arc, melyet mosolyra
 9999 38|                  maga elfordult, hogy férje a szemébe nyomuló cseppeket
10000 38|                     bármily panasz, melyben a szerencsétlen anya fájdalmát