Fejezet

10001 38|                 megcsalathatnék. Õ meglátta a titkolt könnyek nyomát a
10002 38|                    a titkolt könnyek nyomát a kedves arcokon; megérté
10003 38|                     kedves arcokon; megérté a soha ki nem mondott fájdalmat,
10004 38|                enyhítenünk nem lehet, van-e a világon ennél kínosabb érzemény?
10005 38|                    csak azért mentetett meg a haláltól, hogy élte kelyhének
10006 38|                 szólt egykor magában, midõn a mezõn magányosan legelõ
10007 38|                 marhája után nézve, szemeit a nagy rónán végigjártatá -,
10008 38|                 Talán ha kiszenvedtem volna a halálbüntetést, könyörült
10009 38|                    isten gyermekeimen, most a mindenható kedveseimben
10010 38|              gondolatokba merülve ült Viola a dombon, mely háza mögött
10011 38|                 emelkedett, midõn figyelmét a tanyáról szokatlan kutyaugatás
10012 38|               egészen elkülönözve élt, maga a kislaki gulyás, mióta a
10013 38|                     a kislaki gulyás, mióta a tanyán lakott, csak egyszer
10014 38|                 egyszer látogatta meg õt; s a vidék pásztoremberei s szegény
10015 38|                  volt Viola bámulása, midõn a közelgõben, kinek vonásai
10016 38|            szólíttatott meg.~János, mihelyt a tanyát távolról meglátá,
10017 38|                katonát most parasztruhában, a hosszú utazás alatt megnõtt
10018 38|                mondá bámulva, midõn szemeit a jövõre mereszté - s ily
10019 38|                     Ugye furcsa - válaszolt a másik jókedvûen -, hiába
10020 38|                      s meztelenül fektetnek a sírba vagy legföllebb gatyába;
10021 38|                    vagy legföllebb gatyába; a katona paraszt, volt, s
10022 38|                  megint paraszttá válik, ez a világ forgása; s végre ez
10023 38|                   világ forgása; s végre ez a ruha nem is oly rossz, csakhogy
10024 38|                 öcsém - szólt tovább, midõn a bámulást, mellyel Viola
10025 38|             legjobbnak látsz. Belõlem ugyan a teins urak, ha megnyúznak,
10026 38|                    elbeszélésében kövessük; a benyomásról, melyet szavai
10027 38|                   akartam-e javát? - szólt, a beszélõt szenvedélyesen
10028 38|         félbeszakasztva Viola - ember nincs a világon, kinek annyit köszönhetek.
10029 38|                    háladatosságom? Hogy õt, a világ legbecsületesebb emberét
10030 38|                   miért fáradott kend, hogy a haláltól megmentsen? örömnap
10031 38|                    az, melyben én meghalok! A veszett kutya, ha betegségét
10032 38|                   ha betegségét érzi, elfut a háztól, melynek kenyerét
10033 38|                     lám, én rosszabb vagyok a veszett kutyánál... legjobb
10034 38|                  lehetett, azzal vigasztalá a szerencsétlent, hogy talán
10035 38|             éltednek nem lesz bántása, maga a vicispán is ígérte; de végre,
10036 38|                 Viola.~- Jól van - folytatá a huszár -, ha magamnak nem
10037 38|               gyerek, ki velem jött, s most a szomszéd gulyásnál van.
10038 38|                   szokott, elhíhatjuk magát a gulyást harmadiknak. Így
10039 38|                   hej, szegény, nem éri meg a levelek hullását, melyek
10040 38|                    levelek hullását, melyek a fákon most hajtanak!~A két
10041 38|               melyek a fákon most hajtanak!~A két férfi egy ideig hallgatva
10042 38|               földön csak úgy átmasíroznánk a másvilág felé; de meg kell
10043 38|                     övék az egész dicsõség, a hátulsóké a verés s koplalás.
10044 38|                 egész dicsõség, a hátulsóké a verés s koplalás. Életemben
10045 38|                     ily nyomorúságot. Mikor a sereg retirál, a legbátrabbakat
10046 38|                      Mikor a sereg retirál, a legbátrabbakat küldik hátra,
10047 38|                 idejében sokszor jártam úgy a leghátulsóbbak között; de
10048 38|                     nem kell soha lemondani a világról. Mert elõször,
10049 38|                  van, okos generális mindig a legutolsókat dicséri s jutalmazza
10050 38|                    dicséri s jutalmazza meg a többiek elõtt, s bizony
10051 38|               úristen is csak így tesz majd a másvilágon; s azután nem
10052 38|                    senki, miként fordul még a szerencse. Hála istennek,
10053 38|                  Igaz, nem lesz olyan, mint a kis Pista volt, oly kedves
10054 38|                    neked, bolond lennél, ha a tekintetes urak kezébe adnád
10055 38|              megérdemeltem; de mi egy halál a legkínzóbb, azon szüntelen
10056 38|                      hányszor nem bújtam el a leggyávább teremtésként
10057 38|              kérdezett, hányszor nem érezém a vért arcomba tolulni, midõn
10058 38|                     közbe János biztatva. - A vicispán, hála istennek,
10059 38|                 hozzá -, de ki tudja, bír-e a többiekkel? s én mindig
10060 38|                errõl többet - szakítá félbe a szólót Viola -, tudom, hogy
10061 38|                    ha magamat önként átadom a törvénynek? s talán ha kend
10062 38|                    magamat önként, csakhogy a kínoktól megszabaduljak,
10063 38|               Mielõtt kis Pistám meghalt... a szegény gyerek úgy el volt
10064 38|        teljesíthetem-e ezen kérését? Jöjjön a legalávalóbb gonosztevõ,
10065 38|                    minden alávalóságra, sõt a legundokabb gonosztettre?
10066 38|                    így becsületességem csak a véletlentõl függ.~János,
10067 38|              valakit megölni; nem én, hanem a sors akarta, hogy gyilkossá
10068 38|                  gyilkossá legyek; de akkor a sors azt is akarta, hogy
10069 38|                    görcsösen összeszorultak a bot körül, melyet kezében
10070 38|                    tehetek? Ha látnám, hogy a szegény asszonynak keservét
10071 38|                    nem válhatik - nincs kín a világon, melyet nem tûrnék
10072 38|                    szabad ember vagy. De mi a megkötözést illeti, az ostobaság
10073 38|                    jövök feleségedért; s ha a vicispántól meghallja, hogy
10074 38|                  ezzel az öreg huszár ismét a ház felé indult, hol lovát
10075 38|                     kopogásából hallá, hogy a tanyát sietve elhagyá.~-
10076 38|               látszott, hogy férje sírt; de a szegény asszony gyermekei
10077 39|                 csak egypár órára távozott, a legnagyobb nyugtalanságban
10078 39|              másszor ismét arca kifejezését a közönségesnél még szomorúbbnak
10079 39|               szomorúbbnak képzelé, s akkor a pillanatot arra, hogy szándékát
10080 39|                   észrevéve elfogultságát s a készületeket, melyeket útjára
10081 39|                      miként távolléte alatt a házhoz jött ispánnak parancsa
10082 39|                  éjjel el kell mennie, hogy a szomszéd megyéből ura számára
10083 39|                    nem mondhatá senkinek, s a szegény asszony még áldá
10084 39|               vigasztalásul azt hallá, hogy a hely, hová megy, Taksony
10085 39|                 valahányszor nejére nézett, a fájdalom jutott eszébe,
10086 39|                szerencsétlen érzeni fog, ha a dolgok valódi állását megtudja,
10087 39|                utolsó isten veled-et hallá, a szerencsétlennek szívét
10088 39|             kedveséhez. Viola rég megszokta a szenvedést; mint a tenger
10089 39|                megszokta a szenvedést; mint a tenger sötét habjai, úgy
10090 39|                   komor kifejezése eltakará a vészt, mely keblében dúlt;
10091 39|                   volt, mikor Viola elhagyá a házát. A lealkonyodott nap
10092 39|                mikor Viola elhagyá a házát. A lealkonyodott nap végsugárai
10093 39|                 gyenge világot terjesztének a láthatáron, s a félhold,
10094 39|                terjesztének a láthatáron, s a félhold, mely könnyû fellegek
10095 39|                    szelíd világítása alatt. A természet bájai nagy bajainkat
10096 39|                     elveszik keserûségöket. A szenvedélyes bánat helyett,
10097 39|                 sajnálkozva nézne le reánk; a nagy láthatáron körültekintve
10098 39|                     s mily múlékony létünk. A nyugalom, melyet maga körül
10099 39|                     letörülve könnyeit, fel a csillagokra nézett, honnan
10100 39|                    minden szenvedõre.~Midõn a dombra ért, honnan néhány
10101 39|                    megállt, s visszanézett. A távolság s a hold bizonytalan
10102 39|                  visszanézett. A távolság s a hold bizonytalan világa
10103 39|             remények, mikkel e helyre jött, a keservek, melyeken azóta
10104 39|             keresztülment, gyermekei, kiket a hegyoldalon eltemetett,
10105 39|             hegyoldalon eltemetett, s végre a szerencsétlen nõ, kire életének
10106 39|              nejéhez küldi; s miután e hely a tanyától, hol nejét hagyá,
10107 39|              aggódnom, de ha megtudja, hogy a vármegye kezére adtam magamat,
10108 39|               mondta?” S ez utolsó gondolat a szerencsétlennek nem kis
10109 39|               valaha férfi nyugodtan nézett a halál elébe, õ vala az;
10110 39|                  halál elébe, õ vala az; de a gondolat, hogy életét hóhér
10111 39|                 veszítse, borzadással tölti a legbátrabbat is; s Viola,
10112 39|                 kedvezõ kilátás nem nyílik, a kisebb rosszhoz kötjük reményhorgunkat,
10113 39|                   nyugodtabbnak érzé magát. A két emberölésen kívül, melynek
10114 39|                  követett el. Maga az, hogy a halálos félelmet kiállta,
10115 39|                    s most önmaga adja magát a bíróság kezébe, a legkeményebb
10116 39|                     magát a bíróság kezébe, a legkeményebb ítéletet elháríthatja
10117 39|           pandúrjainak kezeibe kerül. Viola a magával hozott irományok
10118 39|        eltagadtattak - félnie kellett, hogy a fõbíró, kinek jellemét tapasztalásból
10119 39|                   hajnallani kezdett, midõn a sz.-vilmosi erdõhöz ért.
10120 39|                  nem szállt, fáradt vala; s a helyrõl, melyen állt, még
10121 39|                   hasznát vette, de átlátta a veszélyt, mely reá nézve
10122 39|                    fényes nappal közeledvén a faluhoz, még mielõtt, föltételét
10123 39|                  megismertetik s erõszakkal a szolgabíróhoz hurcoltatik.
10124 39|                   része e télen kivágatván, a fák között fõképp most,
10125 39|                  útját tovább folytatja. - „A nagy rónaságon - gondolá
10126 39|                használ, hisz megtanulhattad a szaladást, eleget kergettek
10127 39|          leeresztett fõvel ballagott tovább a fák között, melyeken annyiszor
10128 39|                ébreszté föl. Arra nézett, s a kis erdõvel körülfogott
10129 39|                     oly könnyen elérhetõ, s a pár lövés, mely utána tétetett,
10130 39|              Tiszarét felé tarta futásában; a pandúrok, nem vesztve õt
10131 39|                 bízá gazdaságát, ki most is a tavaszi szántás végett több
10132 39|                     neki is kínos vala, nem a kastélyban, hanem az öreg
10133 39|                   látá, nem állhatott ellen a vágynak, hogy ismét egyszer
10134 39|                 vágynak, hogy ismét egyszer a törökdombról nézze a felkelõ
10135 39|                egyszer a törökdombról nézze a felkelõ napot, s magával
10136 39|             találtuk.~Kevés fiatalember van a világon, ki reggeli álmát
10137 39|                      ki út között szüntelen a felkelõ nap szépségérõl
10138 39|           szépségérõl szólt, s elõre élvezé a gyönyörû látványt, mely
10139 39|              gyönyörû látványt, mely reájok a törökdombon vár, sõt egyik
10140 39|                   kell vallanom, hogy ámbár a napkelet soha pompásabb
10141 39|             pompásabb színekkel nem takarta a láthatárt, e látvány õt
10142 39|                 után Tengelyi- s Vándoryval a törökdombon találkozott,
10143 39|                     jutottak eszébe, melyek a domb körül akkor történtek,
10144 39|                     akkor történtek, s hogy a napkeletrõl majdnem elfelejtkezve,
10145 39|                  áll elõttem minden - szólt a lelkészhez fordulva -; hol
10146 39|                    szegény Tengelyi állott. A domb alatt lovaink, elõttetek
10147 39|                  káromkodni hallanám, midõn a sz.-vilmosi erdõ felé nézve
10148 39|               szavaknál mintegy akaratlanul a sz.-vilmosi erdõ felé fordult,
10149 39|                     s jó szemével észrevevé a lovasokat, kik a fák közül
10150 39|                  észrevevé a lovasokat, kik a fák közül éppen most jöttek
10151 39|                  közül éppen most jöttek ki a síkra. - Mi ez? - szólt
10152 39|                   midõn arra mutatva, õt is a lovasokra figyelmezteté -,
10153 39|                    Ákos, ki szemeit azalatt a lovasoktól nem fordítá el -;
10154 39|                     mondá Ákos -, egyenesen a falunak kergetik, s már
10155 39|                 zsivány - szólt Vándory, ki a lovasok mozdulatait szinte
10156 39|                  lovasok mozdulatait szinte a legnagyobb figyelemmel követé.~-
10157 39|                    rövid szünet után -; már a pandúrok fegyvereit is kiveszem.
10158 39|                    kifáradt, egyik üldözõje a nyomán van. Most az üldözõk
10159 39|           gondolhatják, hogy õ az, kit Ákos a törökdombról lát - azáltal,
10160 39|                pillanatban kedvezõbbé vált. A második pandúr, midõn felbukott
10161 39|                    hogy segítségére legyen; a harmadik oly távolságra
10162 39|                   már nem kívána mást, mint a falut a pandúrok elõtt elérve
10163 39|                   kívána mást, mint a falut a pandúrok elõtt elérve írásait
10164 39|              mindennek megvan határa, végre a legjobb ló ereje kifogy,
10165 39|                   az övé alig bírja terhét. A szegény pára, mely egész
10166 39|                   Viola, ki egy részrõl már a törökdomb közelében s így
10167 39|                majdnem céljánál látá magát, a síkról visszanézve mindinkább
10168 39|             sarkantyúval hasztalan biztatá. A lónak fehér tajtékkal elborított
10169 39|                tántorogni érzé lépéseit, de a kétségbeesés elnémíta minden
10170 39|             oldalába vágá éles sarkantyúit. A ló fájdalmában felszökött,
10171 39|                üldözött borzadva látá, hogy a pandúr csak pár lépésre
10172 39|         visszaijessze, ellenére szögezé. De a pandúr, ki lõfegyverét szinte
10173 39|                 pillanatban egymáshoz, hogy a lövés alig hibázhatott,
10174 39|           felkiáltva, lova nyakára rogyott. A ló megijedve a közel-lövéstõl,
10175 39|                     rogyott. A ló megijedve a közel-lövéstõl, még egypár
10176 39|                   haldokló lovasával együtt a földre rogyott.~Mindez a
10177 39|                    a földre rogyott.~Mindez a törökdombhoz oly közel történt,
10178 39|              történt, hogy Ákos, ki mihelyt a lövést s annak következéseit
10179 39|                   még elég jókor jött, hogy a lováról leugrott s fokosával
10180 39|              bántani, alávaló - kiálta Ákos a legnagyobb indulattal, midõn
10181 39|                   Szerencsétlent? - mormogá a másik, ki az alispán fiát
10182 39|                 ismertek volna. - Nem látja a teins úr, hogy Viola? Az
10183 39|                   ki õt halva vagy elevenen a nemes vármegye kezeibe adja,
10184 39|                pajtásaim ide jõnek, másképp a pénzbõl õk is követelnék
10185 39|                Cifra s Vándory segedelmével a szerencsétlent kihúzá lova
10186 39|                 Meghalt - mondá Ákos, midõn a vérzõ testet a zöld pázsitra
10187 39|                  Ákos, midõn a vérzõ testet a zöld pázsitra fekteté, s
10188 39|               válaszolt Vándory, ki azalatt a beteg mellé térdepelve,
10189 39|              térdepelve, sebét vizsgálta -, a seb mellének bal oldalán
10190 39|                   Üljön kend lovára - szólt a pandúrhoz fordulva -, nyargaljon
10191 39|            pandúrhoz fordulva -, nyargaljon a faluba azonnal, s híjon
10192 39|                   Nem megyek biz én - mondá a megszólított. - Majd bizon
10193 39|                   Majd bizon bolond leszek. A nemes vármegye annak, ki
10194 39|             pajtásaim, s magoknak követelik a pénzt, pedig a teins urak
10195 39|                    követelik a pénzt, pedig a teins urak látták, hogy
10196 39|               mindjárt fõbe lõlek itt ezzel a pisztollyal, kutya! - kiáltott
10197 39|                     kiáltott Ákos, Violának a ló mellett fekvõ fegyverét
10198 39|                     meg.~Ez utolsó biztatás a fölemelt pisztollyal egybevetve,
10199 39|                 mindig eszméletlenül feküdt a földön. A pandúroknak egyike -
10200 39|              eszméletlenül feküdt a földön. A pandúroknak egyike - mert
10201 39|                  egyike - mert miután Cifra a faluba küldetett, pajtásai
10202 39|                    s Vándory biztató szavai a szerencsétlent fel nem ébresztheték
10203 39|     eszméletlenségébõl.~Fél óra múlt, s már a faluból emberek jöttek,
10204 39|                    Viola!~- Ismerem - mondá a zsivány, ki azalatt magához
10205 39|                     jó, hogy itt van, éppen a teins úrhoz akartam menni. -
10206 39|             Tengelyi úrnak írásai, melyeket a zsidó Macskaházyval ellopott,
10207 39|                     Míg Viola ezeket mondá, a faluból több s több ember
10208 39|                 több ember gyûlt össze, kik a haldoklót körülfogják.~-
10209 39|                     s azért akartam magamát a nemes vármegye kezeibe adni,
10210 39|                 vármegye kezeibe adni, hogy a gyanútól megtisztítsam.
10211 39|          Halljátok-e, emberek? - szólt most a körülállókhoz erõsebb, de
10212 39|              Tengelyi úr ölte meg, hazudik; a gyilkos én vagyok. Csak
10213 39|              akartam elvenni tõle, melyeket a zsidóval együtt Tengelyi
10214 39|                Viola fáradtan elhallgatott: a nép mélyen meghatva állt
10215 39|                gyenge hangon, midõn szemeit a szólóra függeszté -, ha
10216 39|            pillanatban Liptákné jött. Midõn a történtekrõl hírt vett,
10217 39|              idesietett, s most áttolakodva a sokaságon, midõn rokonát
10218 39|                    sokaságon, midõn rokonát a földön s a körülötte álló
10219 39|                    midõn rokonát a földön s a körülötte álló népet látá,
10220 39|                     miért nem viszik Violát a faluba, hol becsületesen
10221 39|               szántottam, isten szabad ege, a meleg napsugárok alatt...~
10222 39|                egyszer rebegé neje nevét, s a sóhaj, mellyel azt kimondá,
10223 39|                       mondá egy vén paraszt a körülállók közül -, lelkét
10224 39|                 Vilmával s Kálmán Etelkával a lehetõségig boldog párokká
10225 39|          lehetõségig boldog párokká váltak, a jövõért ki merne jótállni?
10226 39|                merne jótállni? noha én mind a két esetben, hogyha húsz
10227 39|               reménylek találni, mint midõn a boldog ifjak kedveseiket
10228 39|                     mint hajdanában, mindig a többségé, miáltal elérte,
10229 39|              többségé, miáltal elérte, hogy a többség által mindig bámultatik -
10230 39|                kedves Kálmánja boldog, s ez a becsületes öregúrnak s nejének
10231 39|                     vigasztalja nejét, hogy a 811-i bor is idei bor volt
10232 39|                   keresztülment, elkeseríti a legvidámabb kedélyt, s a
10233 39|                    a legvidámabb kedélyt, s a jegyzõ a komoly jellemekhez
10234 39|             legvidámabb kedélyt, s a jegyzõ a komoly jellemekhez tartozott
10235 39|               bírhatá õt arra, hogy lakását a kastélyba tegye át. - Alacsony
10236 39|                   így akarok meghalni. - De a boldogság, melyet maga körül
10237 39|                   melyet maga körül látott, a sok jó, mit veje segedelmével
10238 39|                   jó, mit veje segedelmével a tiszaréti lakosokon tehetett,
10239 39|                      gyümölcsfákat ültetett a házak s utak mellé, s e
10240 39|                  díszét öreg napjaiban sem.~A kislaki s tiszaréti házak
10241 39|                    ha az emberi társaságban a bolondok s gonoszok még
10242 39|          találhatunk, megérdemli, hogy mint a gyöngyhalász, õket keresve,
10243 39|                 gyöngyhalász, õket keresve, a társaság mocskos habjaiba
10244 39|                   lett volna boldog õ! Hogy a levelek birtokába jutva,
10245 39|                   oly szívesen betért. Soha a szeretet, mely tiszta szívét
10246 39|           viseltetett, nem ingadozott. Mint a csipkebokor, melyrõl a szentírásban
10247 39|                 Mint a csipkebokor, melyrõl a szentírásban olvasunk, ilyen
10248 39|                     vala e férfi lelkülete; a láng, mely szívében égett,
10249 39|               miután Ákosnak fia született, a vén katonának leghõbb óhajtása
10250 39|                  teljesült, s alig várhatja a pillanatot, melyben sok
10251 39|                   mi történt Nyúzóval? Hogy a törvényes bizonyság, mely
10252 39|                   kiválólag magyar könyvben a kezdettõl minden fontos
10253 39|             nélkülöztessék, elmondom, ámbár a fõbírónak vége nem oly regényes,
10254 39|                 emberekrõl, mint az idõrõl. A mezei gazda áldja, a sétára
10255 39|                idõrõl. A mezei gazda áldja, a sétára készülõ uracs átkozza
10256 39|                     az esõs vasárnapot; még a jégesõnek s állandó szárazságnak
10257 39|              állandó szárazságnak is vannak a búzakereskedõk közt magasztalói,
10258 39|                  helyzetében szüksége vala. A fõbíró elvekhez alkalmazá
10259 39|                   életét. Felfogása szerint a mindennapi kenyér az, mit
10260 39|           mindennapi kenyér az, mit bölcsek a szükséges alatt értének;
10261 39|          köztisztelet, ez felfogása szerint a voluptuosumokhoz, a luxushoz
10262 39|                 szerint a voluptuosumokhoz, a luxushoz tartozik, mi után
10263 39|                  ember csak akkor fárad, ha a két elsõnek bõvében van.
10264 39|                     kis kárára vált, miután a fõbíró házának még be nem
10265 39|                 mindeddig várja cserepét, s a kerítés sem készült el,
10266 39|                   hogy benne az elsõ helyet a nép alsó osztályainak engedém
10267 39|             gyermekei sírjához, s leborulva a most elõször zöldellõ halmokon,
10268 39|                 férjével élt, s miután Ákos a házat Liptákné segedelmével
10269 39|                ritkán láthatá õt, más senki a faluból nappal nem találkozott
10270 39|                  megnyílni ajtaját, s akkor a szegény asszony a törökdombhoz
10271 39|                     akkor a szegény asszony a törökdombhoz ment, s ott
10272 39|                  nejével egy nyári éjszaka, a törökdomb felé sétálva,
10273 39|                népdalt hallá énekelni:~Ezen a nyári éjszakán~Ragyog a
10274 39|                     a nyári éjszakán~Ragyog a csillag igazán;~Ott, hol
10275 39|                 csillag igazán;~Ott, hol az a csillag ragyog,~Én is odavaló
10276 39|               énekest.~Másnap reggel, mikor a faluból több gazda kaszáival
10277 39|                     kaszáival munkára ment, a törökdomb közelében ugyanazon
10278 39|               törökdomb közelében ugyanazon a helyen, hol néhány hónap
10279 39|                  hónap elõtt Viola meghalt, a fûben egy asszonyt találtak.
10280 39|              akartam elmondani. Ha nehányan a nyíltságot rosszalljátok,
10281 39|              csalódásokkal vigasztaljam. Ha a képet, melyet elõtökbe állítottam,
10282 39|               rónasága, hol ifjabb koromban a szõke Tisza partjain sok
10283 39|                    Szépek e hegysorok, szép a Duna messze elnyúló tüköre,
10284 39|                   rónaság! Végetlenül, mint a tenger árjai, terülsz el
10285 39|                   hegylánc nem emelkedik, s a fölkelõ nap hótakart csúcsokra
10286 39|               között némán haladnak tovább, a hegykúpok váratlan változékonyságát,
10287 39|                  váratlan változékonyságát, a völgyek meglepõ fordulatait,
10288 39|                  meglepõ fordulatait, tõled a természet megtagadta; s
10289 39|                     természet megtagadta; s a vándor, ha egyenlõ felszíneden
10290 39|                    nagyszerûséged elõtt? Ha a nap szürke határod fölött
10291 39|               nélkül egyszerre elönti, vagy a délibáb a dél forró hevében
10292 39|            egyszerre elönti, vagy a délibáb a dél forró hevében árnyatlan
10293 39|                 fölött tavakat fest, mintha a szomjúzó föld a tenger árjairól
10294 39|                      mintha a szomjúzó föld a tenger árjairól álmodoznék,
10295 39|                    sötét nyugalma borult el a messze határ fölött, s míg
10296 39|                     fölött, s míg fönn csak a csillagok, lenn itt-ott
10297 39|                     egy pásztortûz világít, a földön végetlen csend terül
10298 39|                   csend terül el, úgy, hogy a vándor a magas füvön átsuhogó
10299 39|                terül el, úgy, hogy a vándor a magas füvön átsuhogó esti
10300 39|                   kebelét? érzemény, melyet a magas Alpok fönséges csudái
10301 39|                korlátlan rónasága, te párja a végetlen tengernek, zöld
10302 39|                     határtalan, mint õ, hol a szív szabadabban dobog s
10303 39|                    nem talál korlátokat.~Te a magyarnak képe vagy, nagy
10304 39|               rejtve bár, még él kebledben, a gaz maga, mely határodon
10305 39|                  szép rónaságunk, s virulni a nép, mely egy ezred óta