Fejezet

 1001 4 |               pajtásai röhögéssel követtek, a kamara ajtajához vezetett,
 1002 4 |                     ajtajához vezetett, hol a beteg fekvék. Kértem, hogy
 1003 4 |         csendesebben mulassanak, s bemenék. A kamara oly setét vala, hogy
 1004 4 |             szegletben kevés szalmán feküdt a szerencsétlen asszony, mellette
 1005 4 |               mellette egyfelõl csecsemõje, a másikon egy hétéves fiú,
 1006 4 |                     Minden hallgatott, csak a katonák hahotája szakítá
 1007 4 |              katonák hahotája szakítá félbe a mély halotti csendet, mely
 1008 4 |                  mély halotti csendet, mely a beteg körül uralkodott.
 1009 4 |             csecsemõjével együtt elaludt, s a kisfiú mihelyt rám ismert,
 1010 4 |                kevés száraz gallyat szedett a sövények mellett, az öreg
 1011 4 |                     reggel egyszerre eljött a fõbíró s anyjának megparancsolta,
 1012 4 |                  nem adhatott semmit. Akkor a fõbíró szörnyen káromkodni
 1013 4 |                     ágyából, Liptáknét maga a szolgabíró lökte ki a házból,
 1014 4 |                  maga a szolgabíró lökte ki a házból, s a három katonának,
 1015 4 |             szolgabíró lökte ki a házból, s a három katonának, kik a másik
 1016 4 |                    s a három katonának, kik a másik szobában isznak, megparancsolta,
 1017 4 |                     be ne eresszenek. Akkor a fõbíró elment. „Oh, azóta
 1018 4 |                   rosszabbul van - folytatá a kisfiú, szemeit törülve. -
 1019 4 |                      s azóta meg sem ismer. A fõbíró s ott azok a katonák
 1020 4 |                  ismer. A fõbíró s ott azok a katonák a szobában oly szörnyûket
 1021 4 |                 fõbíró s ott azok a katonák a szobában oly szörnyûket
 1022 4 |                     kérni. Senki sem adott. A szolgabíró megparancsolta,
 1023 4 |                    hogy dögöljünk meg, mint a kutyák. Csak kevés vizet
 1024 4 |                    s egypár virágot, melyet a bokorról szakítottam, hogy
 1025 4 |                    ne jöjjek haza.” S ezzel a fiú, fejét ölembe rejtve
 1026 4 |                     hozzá -, küldél valamit a gyermekek számára, magam
 1027 4 |               megijedve -, s meggondoltad-e a következéseket?~- Igen -
 1028 4 |                  addig kértem s rimánkodtam a káplárnak, míg ígéretemre,
 1029 4 |                    veszek, megengedte, hogy a szegény asszonyt elhozassuk,
 1030 4 |                      de itt az én házamnál, a legnagyobb zsivány családja
 1031 4 |                 legnagyobb zsivány családja a tiszaréti jegyzõnél szálláson!
 1032 4 |                      kedvesem, most menj be a beteghez, én addig Vándoryért
 1033 4 |                fakadjon; s míg az asszonyok a beteg ágyához ültek, szüntelen
 1034 5 |                    Az ismeretlen, kit elõbb a kertárokból kibújni láttunk,
 1035 5 |                 kibújni láttunk, most közel a tûzhöz, de még világkörén
 1036 5 |                 tekintetet vete maga körül. A lobogó szalmalángok kétes
 1037 5 |                rémként egy kútágas tûnt fel a homályból. A tûz mellett
 1038 5 |               kútágas tûnt fel a homályból. A tûz mellett öszvegörnyedve,
 1039 5 |            dallamhoz így énekle:~Más népeké a nagyvilág,~ Nekünk hely
 1040 5 |                    hely nem marad;~Hazátlan a cigány, szegény,~ Hazátlan -
 1041 5 |                    az énekeshez közelíte, s a végszónál kezét barátságosan
 1042 5 |                    s az ismeretlennek arcát a tûznél meglátá, fölugrott,
 1043 5 |                     kezét megragadva elvoná a világos körbõl, melyben
 1044 5 |                   Megbolondultál - viszonzá a másik kiszabadítva kezét,
 1045 5 |                 kiszabadítva kezét, s ismét a tûzhöz közelítve -, ott
 1046 5 |                     tûzhöz közelítve -, ott a kertárokban feküdtem, bõrömig
 1047 5 |                      ki azalatt kényelmesen a tûzhöz terült -, fél mérföldnyire
 1048 5 |           mérföldnyire nincs kívülünk ember a mezõn; mitõl félsz?~- Téged
 1049 5 |                    mikor veled szóltam, már a sz.-vilmosi erdõ mellett
 1050 5 |                     erdõ mellett voltunk, s a pandúrok itt a kertek szélén,
 1051 5 |                   voltunk, s a pandúrok itt a kertek szélén, mégis az
 1052 5 |                  szomorúan Peti -, megveted a veszélyt, s veszni fogsz.~-
 1053 5 |                        S nem jobb-e - szóla a zsivány maga mellé vetve
 1054 5 |                  úgy élni, mint én? Átkozni a napot, ha fölkél, mert világot
 1055 5 |               fölkél, mert világot terjeszt a földön, s üldözõimet nyomomra
 1056 5 |                  arcára, hogy Peti láthassa a fájdalmas kifejezést férfias
 1057 5 |                      Viola szép férfi volt. A magas homlok, félig eltakarva
 1058 5 |                  szemének merész tekintete, a férfias kifejezés, mely
 1059 5 |           napbarnított vonásait bélyegzé, s a természetes méltóság, mely
 1060 5 |                     egyike elõtt állsz, kik a természettõl gazdagon megajándékozva,
 1061 5 |          szomorkodjál, pajtás - szóla végre a csendet félbeszakasztva
 1062 5 |                percig sem vagyunk biztosan. A restelláció közelg. Nyúzó
 1063 5 |                  miután egymással szóltunk, a pandúrok elfogtak, s eleibe
 1064 5 |                   vezettek: isten verje meg a hóhért - úgy gorombáskodott
 1065 5 |                     hogy melletted pihenek, a deresen feküdném. Kémei
 1066 5 |                 ismeri, s ma is tudta, hogy a faluba jössz. Isten csudája,
 1067 5 |                csináltuk volna ki, hogy itt a tûznél találkozunk, el nem
 1068 5 |                   kerülted volna vesztedet. A csárdás s cselédei megkötözve
 1069 5 |               csárdás s cselédei megkötözve a pincében fekszenek, helyettök
 1070 5 |            hasonlóképp telve pandúrokkal, s a faluban parancsolat van
 1071 5 |          parancsolat van adva, hogy mihelyt a templomharanggal jel adatik,
 1072 5 |                   Arról ne aggódjál - szóla a másik -, Zsuzsi nincs a
 1073 5 |                     a másik -, Zsuzsi nincs a házban többé, s amennyire
 1074 5 |                   lehet, neki jó dolga van. A nótáriushoz vitték...~-
 1075 5 |                 csak cselszövény ez is? Nõm a jegyzõ kezei között, s tudod-e,
 1076 5 |                 egyszer csalódol - viszonzá a cigány mosolyogva -, magam
 1077 5 |                 hanem cigány, nemigen bízik a tisztviselõségben; - s midõn
 1078 5 |                midõn hallottam, hogy Zsuzsi a nótáriuséknál van, igen
 1079 5 |                     engedett volna, s azért a lehetségig röviden s elhallgatva
 1080 5 |                    végre -, arra, hogy mint a koldus a könyörületesség
 1081 5 |                    arra, hogy mint a koldus a könyörületesség keserû kenyerére
 1082 5 |                kenyerére szorulj, hogy mint a földönfutó másoknál keressed
 1083 5 |                nekünk nincs idõnk, hogy itt a világ igazságtalanságai
 1084 5 |                  talán akad egyszer alkalom a visszafizetésre, akkor majd
 1085 5 |                    rólam? én rég megszoktam a bajt; kezemet embervér fertõzteti,
 1086 5 |               fölemelem, ki órákig térdepel a templomban, kinek egyetlen
 1087 5 |                      Mondtam már, hogy nem; a fõbíró eltiltotta, s nem
 1088 5 |                     lehet, hogy Viola talán a vörös kakast is ráereszthetné
 1089 5 |                     hogy még igazság is van a világon, s jobban vigyáznak
 1090 5 |                     napig biztosan lehetsz, a kanász a mi emberünk, oda
 1091 5 |                  biztosan lehetsz, a kanász a mi emberünk, oda hívjuk
 1092 5 |                   emberünk, oda hívjuk majd a többieket is, s tanácskozunk.
 1093 5 |                    s tanácskozunk. Most itt a faluban úgysem tehetnél
 1094 5 |                     bundájánál visszatartva a másikat, ki a falu felé
 1095 5 |                  visszatartva a másikat, ki a falu felé indult.~- Menj,
 1096 5 |                    Sz.-Vilmosra, s várj meg a kanásznál, nekem egy kis
 1097 5 |                  nekem egy kis beszédem van a jegyzõvel, hajnalig veletek
 1098 5 |               valamit, éhen vagyok.~- Talán a varjúk is éhen vannak, s
 1099 5 |          függesztesd föl magad számukra. Ha a faluba mégysz s fõképp Tengelyi
 1100 5 |                   megnyugtatásodra szolgál: a hajdúkomisszáriust kötözve
 1101 5 |                    Ez mind helyén volt, míg a tiszarétiek melletted voltak,
 1102 5 |                     elárult volna. De mióta a tiszteletest kirabolták,
 1103 5 |                  köszönettel nem tartoztam, a jegyzõ az elsõ, s ne mondja,
 1104 5 |                   Eressz!...~- De mi haszna a jegyzõnek abból, ha téged
 1105 5 |                   föltételét látva, õt most a falu felé követé.~- Tengelyi
 1106 5 |            Ugyanazon kezek munkások, melyek a tiszteletesnél raboltak,
 1107 5 |                     Vilmosra.~- Én? - szóla a cigány, fejét rázva - abból,
 1108 5 |                   sebes léptekkel közelgett a két cimbora Tiszarét felé,
 1109 5 |                  Tiszarét felé, hol azalatt a zsiványok elfogására annyi
 1110 5 |                  készület történt, mennyire a falu legöregebb lakosai
 1111 5 |                   emlékeznek.~Viola házán s a külsõ csárdán kívül, hol -
 1112 5 |               tudják - pandúrok vártak, még a helység fõbb utcáin, a csapszéknél
 1113 5 |                  még a helység fõbb utcáin, a csapszéknél s mindazon gazdaházaknál,
 1114 5 |                mindazon gazdaházaknál, hová a zsivány néha betérni szokott,
 1115 5 |                 dorongokkal fölfegyverkezve a nagy pajtában, s minden
 1116 5 |              elhatározó pillanatot, melyben a templomharang megkondul,
 1117 5 |                     kitör. Azonkívül néhány a közjóért buzgó táblabíró,
 1118 5 |                     öszve, annak díjául, ki a rablót, elevenen vagy halva,
 1119 5 |                   ti. arra nézve, ha eljõ-e a faluba? azonban némi kételyek
 1120 5 |         hozzáadással kidoboltatott, s habár a fõbíró e taktikáról értesülvén,
 1121 5 |                  megparancsolta, hogy senki a faluból ki ne eresztessék,
 1122 5 |              Petivel Tiszaréthez közelgett, a készületekben elfáradt lakosok,
 1123 5 |         készületekben elfáradt lakosok, sõt a pandúroknak nagy része is
 1124 5 |                  szóla Peti társához, mikor a szérûkhöz értek -, hadd
 1125 5 |                     jól vagyunk - s átmenve a szérûkön, csakhamar a faluhoz
 1126 5 |               átmenve a szérûkön, csakhamar a faluhoz értek.~Minden nyugodt
 1127 5 |                     nyugodt s csöndes volt, a korcsma s faluházon kívül
 1128 5 |                   itt-ott világíta egy mécs a kis ablakokon át; s Peti
 1129 5 |                     léptekkel halada tovább a házak között, kerülve amennyire
 1130 5 |                  kerülve amennyire lehetett a jártabb utakat, s majd egy
 1131 5 |                     ki õt hallgatva követé.~A kastély után kétségen kívül
 1132 5 |                    kívül Tengelyi háza volt a legszebb Tiszarét egész
 1133 5 |                     kényelmesebbnek tartaná a szerény s majdnem födeleig
 1134 5 |                   lakot, kis négy ablakával a fõutcára s a hosszú folyosóval,
 1135 5 |                 négy ablakával a fõutcára s a hosszú folyosóval, mely
 1136 5 |                    faoszlopokon nyugszik, s a tiszta udvar felé néz. Azonban
 1137 5 |                   felé néz. Azonban ez most a dologhoz nem tartozván,
 1138 5 |                egyik oldalán keskeny udvar, a másikán valamivel szélesebb
 1139 5 |               szélesebb kert környezi, hogy a ház egyik szomszédságában
 1140 5 |                   ház egyik szomszédságában a helység - másikán István
 1141 5 |              kitûnõbb nemcsak mint Európa s a két India kelméinek raktára,
 1142 5 |                  csak két úton lehete jõni, a helységház vagy István kovács
 1143 5 |                     mellett elmenve, s noha a mûhelybõl még kalapácscsörgés
 1144 5 |                  már gyertya nem ég, s hogy a zsidó kígyó, mint mondá,
 1145 5 |      tallérzacskóihoz vonult.~Kilépve tehát a sötét szögbõl, mely István
 1146 5 |                    István kovács háza megül a fõutcára nyílik, Tengelyi
 1147 5 |              Tengelyi lakása felé sietének. A kovács tüze vörös világot
 1148 5 |               világot terjeszte az utcára s a zsidó házára, melynek zárt
 1149 5 |                   kezét: - Megláttak - súgá a zsidó házára mutatva, hol
 1150 5 |                  mely azonban egy perc után a ház ajtaja mögött eltûnt -,
 1151 5 |                 mögött eltûnt -, menj hamar a nótárius házához, mindjárt
 1152 5 |                  nótárius házához, mindjárt a fal mellett a kerítésen
 1153 5 |                      mindjárt a fal mellett a kerítésen rést fogsz találni,
 1154 5 |                   de az istenért be ne menj a házba; ha a lármának vége
 1155 5 |             istenért be ne menj a házba; ha a lármának vége lesz, s látom,
 1156 5 |                     oldalára sietve, eltûnt a házak között. Viola nem
 1157 5 |                     nélkül végre föltalálta a rést, s alig vonult a fák
 1158 5 |            föltalálta a rést, s alig vonult a fák mögé, midõn meggyõzõdött,
 1159 5 |                    midõn meggyõzõdött, hogy a cigánynak aggodalma nem
 1160 5 |               sebesen átvitt lámpa, s végre a megkondult harang mutaták,
 1161 5 |             megkondult harang mutaták, hogy a népesség lábon van, s ki
 1162 5 |                   mihez még az járult, hogy a ház azon ablakai, melyek
 1163 5 |                    ház azon ablakai, melyek a kertre nyíltak, világítva
 1164 5 |                 kelle más, mint hogy valaki a kert sövényén meglátva a
 1165 5 |                    a kert sövényén meglátva a rést, õt keresni jõjön,
 1166 5 |                 veszélyeket, nyugodtan várá a dolgok kimenetelét, s bízva
 1167 5 |            nyugodtan készítgeté fegyvereit.~A lárma azonban rövid idõ
 1168 5 |                   múlva ismét csillapodott. A keresõk a falu más része
 1169 5 |                     csillapodott. A keresõk a falu más része felé tolongtak,
 1170 5 |                     része felé tolongtak, s a távolból hallatszó szavak
 1171 5 |                 távolból hallatszó szavak s a még mindig fölkonduló harang
 1172 5 |                 Violának tudtára adák, hogy a veszély, ha nem is egészen,
 1173 5 |                   oly hazát keressenek, hol a nap késõbb kél, s tovább
 1174 5 |                   kívánni, hogy isten által a legnemesebb népnek teremtve,
 1175 5 |                   aki kerestetik, fölállt s a ház felé lopódzott.~E házban,
 1176 5 |          nevezhetett, kinek nyájas szavánál a zsivány érzé, hogy kitaszítva
 1177 5 |                    emberek körébõl, üldözve a közhatalom, elítélve a törvények
 1178 5 |              üldözve a közhatalom, elítélve a törvények által, valamije
 1179 5 |            utolsóknak egyike elõtt megállt.~A szobában, melybe látott,
 1180 5 |         mozdulatlanul feküdt neje, mellette a beteg felett õrködõ Vilma
 1181 5 |              szerint aludva felejté bajait. A szobában minden hallgatott,
 1182 5 |                   benézve, sokáig élvezheté a viszontlátás keserû boldogságát,
 1183 5 |                     E nõ, ki betegen, talán a halál küszöbén önlakából
 1184 5 |              nevezhete? Ha az erdõkben vagy a róna nádasai között napokig
 1185 5 |              keblében is, kinek feje fölött a világ rég eltörte az ítélet
 1186 5 |                 eltörte az ítélet pálcáját!~A csecsemõ most egyszerre
 1187 5 |                     vette, s föl s alá járt a szobában. A kis Pista szemeit
 1188 5 |                  föl s alá járt a szobában. A kis Pista szemeit dörzsölve
 1189 5 |                   tudná, hol van. Egyszerre a kisfiú az ablak felé tekint,
 1190 5 |             fölkiáltások közt feléje fut.~- A kegyes isten ne adja, hogy
 1191 5 |                     lelkem, nénikém - szólt a kisfiú suttogva -, nem álmomban
 1192 5 |                  sincs itt.~- Igaz - felelt a fiú félig sírva -, most
 1193 5 |                jöttem, egyszerre eltûnt ott a bokrok közt, de bizonyosan
 1194 5 |                  bokrok közt, de bizonyosan a kertben van, mindjárt kimegyek
 1195 5 |              eszedbe, fiú? - szóla Liptákné a gyermeket kezénél föltartva -,
 1196 5 |              föltartva -, hisz apád... - És a jámbor asszony elhallgatott,
 1197 5 |                   nem találva szót, mellyel a fiúnak azt, mit apjáról
 1198 5 |             kifejezhetné.~- Igaz - viszonzá a fiú, szemeit törülve -,
 1199 5 |                     hogy apám zsivány, mint a pandúrok mondták?~- Nem,
 1200 5 |              senkinek; érted, senkinek, még a kisasszonynak sem, én majd
 1201 5 |                    majd kimegyek, s ha apád a kertben van, beszélek vele.~
 1202 5 |                    beszélek vele.~Vilma, ki a kisfiú kiáltásánál elsõ
 1203 5 |                    mellett maradt; Liptákné a kertbe ment.~Viola helyzete
 1204 5 |                  valaki által kémleltetnek. A rés mellett, hol elõbb bejött,
 1205 5 |                  elõbb bejött, valaki állt. A kétes világban, melyet az
 1206 5 |                  vetének, nem ismerheté meg a leskelõdõt, de látta, hogy
 1207 5 |                  futva távozik.~Mit tegyen? A kertben nem maradhatott,
 1208 5 |             védelmezhette volna. Az utcákon a falu népességén kívül katonák
 1209 5 |                     s pandúrok álltak, benn a házban csupa idegenek, kikre
 1210 5 |                bízhatá. Már újra megkondult a harang, s közelgõ lámpák
 1211 5 |               tegyünk most? Bevezethet kend a házba, anélkül hogy észrevennék?~-
 1212 5 |                  hogy észrevennék - nem, de a nótárius nincs honn, s Vilma
 1213 5 |          támaszkodva nyugodtan várá jöttét. A lárma azalatt még nagyobb
 1214 5 |                     az utcán kardcsörgés, s a szolgabírónak mérföldre
 1215 5 |              káromkodása hallatszott, midõn a háznak kertfelõli ajtaja
 1216 5 |                 ajtaja megnyílván, Liptákné a várónak jelt adott; s Viola,
 1217 5 |                várónak jelt adott; s Viola, a fal mellett csúszva, úgyhogy
 1218 5 |                   van, hol? - harsogá Nyúzó a kerítés mellett - hát végre
 1219 5 |                     hát végre hurokra kerül a drága madár.~- Csak bátran,
 1220 5 |                  Aki õt megfogja, s kötözve a nemes vármegye kezébe szolgáltatja,
 1221 5 |                   az ördög vigyen el.~- Hát a kert másik oldalán van-e
 1222 5 |               óriási hang, melyben mindenki a csendbiztos szavára ismert.~
 1223 5 |                    Pál. - Miért nincs senki a másik oldalon?~- Azt parancsolta
 1224 5 |                  oldalon?~- Azt parancsolta a teins úr, hogy idejõjünk -
 1225 5 |                hallatszott.~- Lóduljatok át a másik oldalra, de ne felette
 1226 5 |                   rendelések között, melyek a szokott magyar pontossággal
 1227 5 |                    teljesíttettek, Liptákné a zsiványt a kamrába egypár
 1228 5 |         teljesíttettek, Liptákné a zsiványt a kamrába egypár hordó mögé
 1229 5 |                éppen nem elegendõ ok, s hol a nemesi kiváltság, valamint
 1230 5 |                     Miután ti. Nyúzó Pál úr a kertet minden oldalról körülvevén,
 1231 5 |                  cerimónia nélkül, embereit a résen, s másfelõl a csak
 1232 5 |                embereit a résen, s másfelõl a csak kilinccsel zárt ajtón
 1233 5 |                   káposztáját, elõrenyomult a rendetlen, vad csapat mindkét
 1234 5 |                 mindkét oldalról, míg végre a kert közepén öszvetalálkozva,
 1235 5 |                      helyett, kit kiáltott, a csendbiztos teins Nyúzó
 1236 5 |                   szemei közé.~- Bizonyosan a házban van - szóla végre
 1237 5 |                  elhatározott nézete nincs, a legjózanabb vagy legostobább
 1238 5 |                    kétkedett senki Violának a házban létérõl, s Kenyházy,
 1239 5 |             találkozni nem fog, hasonlóképp a többiekhez jött, azon tanáccsal
 1240 5 |                  elõ, hogy föl kell kutatni a házat, mi általános helybenhagyással
 1241 5 |     helybenhagyással fogadtatott.~Nyúzó, ki a biztost hajdújával a ház
 1242 5 |                     ki a biztost hajdújával a ház udvarába küldé, már
 1243 5 |               udvarába küldé, már közelgett a kert felé nyíló ajtóhoz,
 1244 5 |                teremtés volt, szeretve, sõt a bálványozásig imádva férjét
 1245 5 |          asszonyoknak ezen neme, mely, mint a rózsa zsenge korában, tán
 1246 5 |               fogalma nem volt. Midõn tehát a lárma oly fokra hágott,
 1247 5 |                    tovább, kiugorva ágyából a kertbe nézett, s mikor a
 1248 5 |                    a kertbe nézett, s mikor a káromkodást hallá, s eltiprott
 1249 5 |                    s eltiprott büszkeségét, a nagyfejû káposztát látva,
 1250 5 |                     házasok is, képzelhetik a nemes haragot, mely e nõi
 1251 5 |                      akit nem én hívok meg. A kárért majd lakolni fogtok.~
 1252 5 |                   között, nem tudom miként, a violenciális törvények jutottak
 1253 5 |                 észrevéve s jól tudva, hogy a jog mellette szól, nem akará
 1254 5 |             annyival hevesebben támadta meg a fõbírót, mennyivel inkább
 1255 5 |     ellenállhatlanabbak, mennyivel nemesebb a kútfõ, melybõl származnak.
 1256 5 |                    származnak. Miként volna a többiektõl különbözõ Erzsébet,
 1257 5 |                   föltámadt, eszébe jusson: a fõbíró bosszúja mennyit
 1258 5 |                     bosszúja mennyit árthat a legtökéletesebb jegyzõnek
 1259 5 |                     asszonyom - szóla végre a fõbíró, mérgében elfojtott
 1260 5 |                        mérsékelje magát. Én a nemes vármegye nevében jövök,
 1261 5 |           magánkívül -, elõre, legények! be a házba, kutassátok ki minden
 1262 5 |                    ki minden szögletét, míg a zsiványra akadtok. Aki ellentáll,
 1263 5 |                  csak tévedésbe akará hozni a keresõket, a felbõszült
 1264 5 |                    akará hozni a keresõket, a felbõszült szolgabírót vissza
 1265 5 |                     meggyõzõdve, hogy Viola a háznál nincs, átlátá, mi
 1266 5 |                    gyanúsítására használni.~A ház belsejében azonban rémülés
 1267 5 |                   halványsággal arcain járt a szobában föl s alá. - Imádkozzál,
 1268 5 |                    apádért - szólt Liptákné a kis Pistához, s míg az ártatlan
 1269 5 |                    ablaknál nézé s hallgatá a történteket. Csak Viola
 1270 5 |                   Viola maga, ki rejtekében a közelgõ vészt hallá, s pisztolyát
 1271 5 |                   maradtak nyugodtan. Midõn a dolgok Ákos jötte által
 1272 5 |                  fakadt, vigasztalni kezdé. A kisfiú, nem értve semmit,
 1273 5 |                 ordítá az egész tömeg, mely a kertben állt, s midõn a
 1274 5 |                     a kertben állt, s midõn a harang félreverése közben
 1275 5 |                   harang félreverése közben a láthatár egyik oldalán világosság
 1276 5 |              oldalán világosság terjede el, a sokaság futva oszlani kezde.
 1277 5 |                   futva oszlani kezde. Csak a foglárok s pandúrok maradtak
 1278 5 |                     kazlai lángba borultak, a közhatalom is futásnak indult,
 1279 5 |            közhatalom is futásnak indult, s a szérûk felé tolult, hogy
 1280 5 |                   felé tolult, hogy azt, mi a közállományt legközelebbrõl
 1281 5 |              bocsátaná meg soha.~S Liptákné a kamrába ment. Vilma anyját
 1282 5 |                  szóla Liptákné, félretolva a hordókat, melyek alatt Viola
 1283 5 |                   szérûjén tûz van, menj ki a falu másik oldalán, ott
 1284 5 |                    szót - mondá Viola -, én a nótáriuséknak sok köszönettel
 1285 5 |         vasládájában mind neki, mind fõképp a tiszteletesnek nagybecsû
 1286 5 |                   Hát mondja meg kend aztán a nótáriusnak, s most isten
 1287 5 |                     most isten áldja meg.~S a zsivány a kertajtón kilépve
 1288 5 |                isten áldja meg.~S a zsivány a kertajtón kilépve a kerítés
 1289 5 |                 zsivány a kertajtón kilépve a kerítés felé sietett, midõn
 1290 5 |                   Sz.-Vilmosra - szóla Peti a kerítés résén, mely jóval
 1291 5 |                     nézz oda - szóla tovább a mellékházra mutatva -, mernék
 1292 5 |                    menjünk - szólt Viola. S a két cimbora sebes léptekkel
 1293 5 |                  haladott az utcán végig, s a kovács háza mögött eltûnt,
 1294 5 |                  Violát, fejcsóválva haladt a szérûk felé.~ ~
 1295 6 |                                           6~A nap, mely e történetdús
 1296 6 |             éjszakát követé, vasárnap vala. A tiszaréti templom harangja
 1297 6 |          kongásaival rég ájtatosságra hívta a népet, mely Vándory vigasztaló
 1298 6 |                   inkább közgyûléseken, hol a linzi s bécsi békekötés
 1299 6 |                  vala észrevehetõ, mindenki a várt nemes vendégek elfogadására
 1300 6 |                      Ákos s nõvére, Etelka, a kertben sétáltak. Egyike
 1301 6 |                     is, miként hazája, csak a bizonytalan tavasz s változékony
 1302 6 |                   napjait. Dél közelgett, s a nap meleg sugárokkal tölté
 1303 6 |                  nap meleg sugárokkal tölté a tájat, melynek új vetései
 1304 6 |              tarlóban álló föld emlékezteté a nézõt, hogy a virágzás s
 1305 6 |                   emlékezteté a nézõt, hogy a virágzás s gyümölcsözés
 1306 6 |                     s nem elõtte fekszenek. A fák színezett lombján gyönge
 1307 6 |                    õsz tövéhez akarná kötni a fonnyadó leveleket, hogy
 1308 6 |                   takarják száraz vázaikkal a még zöldellõ mezõt, hol
 1309 6 |                     még zöldellõ mezõt, hol a magas georginák s szerény
 1310 6 |                    s szerény õszikék, habár a dér egyes leveleiket elfonnyasztá
 1311 6 |                    derült színekben állnak.~A testvérek hallgatva jártak
 1312 6 |             hallgatva jártak egymás mellett a kert száraz levelekkel takart
 1313 6 |              lehulló levél után futva, majd a sétálókat körülugrándozva,
 1314 6 |                  saját módja szerint élvezé a kert gyönyöreit.~- Mi bajod,
 1315 6 |            kedvetlen vagy.~- Én? - viszonzá a leány mosolyogva, midõn
 1316 6 |                   midõn nagy fekete szemeit a virágról bátyjára fordítá -
 1317 6 |                vagyok.~- Kétségkívül; de ez a magyar nemesi jogok közé
 1318 6 |              cseppet se erõltesd magadat.~S a víg leány ismét virágaihoz
 1319 6 |                   Ákost gondjaira hagyá, mi a vigasztalásnak majdnem mindig
 1320 6 |                annak védelmére buzdítják, s a vigasztalásnak sikere közönségesen
 1321 6 |                    mint fájdalmas, s melyet a jövõ órában elfelednél,
 1322 6 |                    páratlan szeretetét, sem a kellemetlenséget, mely arra
 1323 6 |                 nyerészkednek rajtunk, hogy a lehetõ legolcsóbb áron legtöbb
 1324 6 |                 minél kisebb szolgálatokért a lehetõségig sok háladatosságot
 1325 6 |                   áldja sorsát, mert bizony a kivételek közé tartozik.
 1326 6 |        szerencseadományok között, melyekért a tiszaréti úrfi a megyében
 1327 6 |                  melyekért a tiszaréti úrfi a megyében boldognak tartatott,
 1328 6 |              irigyelhetném, ha ti. azt, mit a sors magunknak is adott,
 1329 6 |              szemeivel látta szépségét; hát a szegény regényíró hogy boldoguljon
 1330 6 |               Etelkához hasonló, kinél maga a festõ zavarodásban keresné
 1331 6 |                     szegény eszközök; s hát a nyájas arc színezetérõl
 1332 6 |                     szólok, melynek csúcsát a nap elsõ sugárai pirosra
 1333 6 |                 legjobb képét adom, s mégis a hideg bérc, a mozdulatlan
 1334 6 |                 adom, s mégis a hideg bérc, a mozdulatlan jéghalom eszedbe
 1335 6 |                    eszedbe fogja-e juttatni a nyájas hölgy piruló arcait,
 1336 6 |                szemének ragyogó tekintetét, a piros ajkak mosolyát, egyszóval
 1337 6 |                   ajkak mosolyát, egyszóval a lelket, mely szép arcain
 1338 6 |                  nyári est bájos világítása a legcsúnyább tájt, úgy a
 1339 6 |                     a legcsúnyább tájt, úgy a legközönségesebb arcot is
 1340 6 |                     által terjesztetik, kik a kettõnek egyikét sem bírják,
 1341 6 |                titoknál, mint Ákoséi, egyke a fõdolgoknak, legsebesebb
 1342 6 |                  vajmi rövid idõre képesek!~A testvérek végre fölmentek
 1343 6 |                   testvérek végre fölmentek a csigadombra, honnét a falu,
 1344 6 |             fölmentek a csigadombra, honnét a falu, a nyugodt Tisza s
 1345 6 |                 csigadombra, honnét a falu, a nyugodt Tisza s a határtalan
 1346 6 |                     falu, a nyugodt Tisza s a határtalan róna meglátszott.~
 1347 6 |             fordulva, honnét nagy porfelleg a várt nemes vendégek közelítését
 1348 6 |                      egy óra múlva zaj lesz a házban.~- Adná az ég, hogy
 1349 6 |                  kevesebbel is beérnéd, ott a faluban, nem messze tõlünk,
 1350 6 |                 faluban, nem messze tõlünk, a jegyzõ házánál, nemde?~-
 1351 6 |                     hozzám jött, s elmondva a történteket, kért, kíméljem
 1352 6 |                házáig kísérem, valahányszor a kapuhoz érünk, mélyén meghajtja
 1353 6 |                 most gondold magadnak ehhez a tegnapi méltatlanságokat,
 1354 6 |           családomnak tulajdonítand, s hogy a közelgõ tisztújításnál ellenkezõ
 1355 6 |              részrõl minden nemes érzemény, a másikról csak okok szólalnak
 1356 6 |                   csak okok szólalnak föl - a gyõzelem nem mindig azon
 1357 6 |                  ismét teljes reménnyel néz a jövõbe.~- Csak láthatnám,
 1358 6 |                    ha az öreg Tengelyi majd a tisztújításra megy; addig
 1359 6 |                  türelmed. De most menjünk, a kortesek mindjárt itt lesznek,
 1360 6 |                visszatartva Etelkát, ki már a ház felé indult - kérlek
 1361 6 |                 szenvedélyesen keblére voná a szólót, s a két testvér
 1362 6 |                    keblére voná a szólót, s a két testvér sietve indult
 1363 6 |                   két testvér sietve indult a ház felé, honnan távol fergetegként
 1364 7 |                     törvény - fájdalom, nem a világossággal, hanem lármával
 1365 7 |                    így olvasóim képzelhetik a zajt, mely most Réty házát
 1366 7 |                hordozva ide s tova siettek, a konyhában a szakács kuktáival,
 1367 7 |                   tova siettek, a konyhában a szakács kuktáival, a pincében
 1368 7 |              konyhában a szakács kuktáival, a pincében az ispán s udvari
 1369 7 |                     az ispán s udvari bíró, a kamarákban a gazdasszony
 1370 7 |                   udvari bíró, a kamarákban a gazdasszony s szolgálói,
 1371 7 |                   hallhatja saját szavát; s a nagyságos asszony, ki a
 1372 7 |                     a nagyságos asszony, ki a felsõ emelet közép ablakánál
 1373 7 |                ablakánál várja vendégeit, s a csend helyreállítására már
 1374 7 |               sikert tapasztalna, mint hogy a zaj egy hanggal erõsebb
 1375 7 |                   nyájas mosolygást, melyet a megye úgyis csak három évrõl
 1376 7 |                 három évrõl három évre, épp a tisztújítások elõtt, bámulni
 1377 7 |                     elõtt, bámulni szokott.~A tornácon Réty alispán úr,
 1378 7 |                   elvbarátai pipázgatnak, s a háznak egypár szegény rokona,
 1379 7 |                     háláját; míg Macskaházy a dóriai oszlopok egyikéhez
 1380 7 |                     megyében kétségen kívül a legkitûnõbbek.~Az elsõ,
 1381 7 |                kivel Réty Ákos társaságában a törökdombon találkoztunk -
 1382 7 |            törökdombon találkoztunk - apja. A jámbor öregen sok van, amit
 1383 7 |                    kevés, mit leírni lehet. A kis gömbölyded férfi szép
 1384 7 |                    magát társaságában, mint a legelmésebb körben.~A többiek
 1385 7 |                  mint a legelmésebb körben.~A többiek közül, kik az alispán
 1386 7 |               Szükség, hogy olvasóim e két, a megyében kitûnõknek tartott
 1387 7 |               megérdemli figyelmöket, habár a teins alispán úrral egy
 1388 7 |             embereknél még inkább hasonlít. A megyeház gyõzhetlen várnagyát,
 1389 7 |                      önmagára nézve, egyike a legérdekesebbeknek, és sajnálni
 1390 7 |                 vegyítve szokott elmondani, a jövõ kornak nem fog feltartatni.
 1391 7 |          édesapjának ötödik gyermeke levén, a karvali birtoknak csak számolás
 1392 7 |                részét kapta örökségül (mert a Karvaly családnak nemzetségfája
 1393 7 |                  kiterjedésû birtok ugyan - a közmondássá vált hét szilvafa
 1394 7 |                   rokonaival birkózva, vagy a libapáston falusi fiúkkal
 1395 7 |                   verekedve tölté; s ezen - a klasszikus Homér hõseinek
 1396 7 |              emlékeztetõ elõkészület után - a pataki kollégium, hol társai
 1397 7 |                actióból következni szokott.~A Karvaly család szerencséjére -
 1398 7 |                  volna - az 1809-i fölkelés a bátor ifjút a haza védelmére
 1399 7 |                    i fölkelés a bátor ifjút a haza védelmére szólítá fel;
 1400 7 |                    nincs mit csudálnunk, ha a nemesség õt, ki harcias
 1401 7 |                  felejtenünk nem kell, mert a magyarnak, vagy inkább nemességének
 1402 7 |                 felõle mondhatunk, az, hogy a nagy stratégikus remekletben,
 1403 7 |                    azért, mert az egyenruha a férfiakat egymáshoz hasonlóbbakká
 1404 7 |                     látta, sugár termete, s a remekül pödört bajusz oly
 1405 7 |                  férjét sem szerette - soha a kék eget nem nézhette többé
 1406 7 |                      ki mentéje sujtásaival a szegény asszonyi szívet
 1407 7 |                    erõsen fonta körül, hogy a varázs csak papi áldás által
 1408 7 |                által oszolhatott el.~Voltak a megyében, kik Karvalyt ez
 1409 7 |                  lármáztak; sõt voltak, kik a menyecskét jóval ötvenen
 1410 7 |                odahagyta, sem az egyik, sem a másik rágalomnak hitelt
 1411 7 |                     nem szerez, alkalmasint a nagy kortescsapat közt tûnt
 1412 7 |                     szerzünk magunknak, kik a gyöngébb párthoz tartoznak;
 1413 7 |             minthogy Karvaly üldözõi szinte a kisebbségben maradt félhez
 1414 7 |                 félhez számíttattak, õ maga a többségtõl pártolva, csakhamar
 1415 7 |                    ne akadnánk, talán nincs a világon; s természetes,
 1416 7 |                 elõre fésült színetlen haja a várnagy borzas fejéhez,
 1417 7 |              egyiknek rekedt, vékony hangja a másiknak hatalmas basszusával
 1418 7 |                     Karvalynak fõ tulajdona a nyíltság volt, sõt Taksony
 1419 7 |                     azon láda külsején, hol a méreg tartatik, úgyis olvashatja
 1420 7 |                   is, melyek férfiak között a mívelt világban léteznek,
 1421 7 |                ugyan sohasem szólt, de mely a megye jegyzõkönyvében áll.
 1422 7 |               Fõadószedõ korában tudniillik a reábízott pénztárban hiány
 1423 7 |                  habár eleget mondá õ, hogy a pénz ellopatott, s habár
 1424 7 |                kétkedett senki, hogy Sáskay a tolvajt látta is, mikor
 1425 7 |            szobájából kiment, mit használt! A kormány ez egyszer, Sáskay
 1426 7 |                     nézete szerint is, mind a hazai, mind a természet
 1427 7 |              szerint is, mind a hazai, mind a természet törvényeit megsértve,
 1428 7 |                   elõbbi hivatalára, melyet a nemesség teljes megelégedésével
 1429 7 |                   talán valaki, hogy Sáskay a kormánynak ily igaztalan
 1430 7 |                      sõt nem volt senki, ki a sajtószabadságnak, tisztviselõk
 1431 7 |                    volna, mint õ, ami pedig a népképviseletet illeti,
 1432 7 |                    hacsak az állam teendõit a legnagyobb zavarba hozni
 1433 7 |                 engedni nem lehet.~Mindjárt a fönnemlített szerencsétlenség
 1434 7 |             helyzete kissé kellemetlen vala a megyében. Köztisztviselõknek
 1435 7 |                       vagy azért, mert maga a folt gyöngébbé, vagy mert
 1436 7 |                      Amint mondók: elvei õt a konzervatív párthoz csatolák,
 1437 7 |                     szinte rögeszmévé vált.~A tornác közepén, kék, ezüstgombos
 1438 7 |               olvasóimnak mindenekelõtt nem a háziurat mutatnám be: az
 1439 7 |               kötelességem parancsolá, hogy a legérdekesebbet végére tartsam
 1440 7 |                     embere. Mint mai idõben a kávé, úgy, legalább egy
 1441 7 |                nyújt és nem oly drága, mint a valóságos kávé, így szokott
 1442 7 |                     kávé, így szokott lenni a nagy emberekre nézve is.
 1443 7 |                  örök hír reménye buzdítaná a katonát bátorságra, az elsõ
 1444 7 |                    lövésnél nem sok maradna a harcmezõn. Arra, hogy a
 1445 7 |                     a harcmezõn. Arra, hogy a vezér csatáját megnyerje,
 1446 7 |                    hol, bármit beszéljenek, a legnagyobb tettek nem egyes
 1447 7 |                   által vitettek véghez.~Mi a világ minden részében igaz,
 1448 7 |                 részétõl bálványoztatott és a másiktól minden alávalóság
 1449 7 |          megnyugtathatjuk olvasóinkat, hogy a hazában legalább ötvenkét
 1450 7 |              találkozunk, sem az egyik, sem a másik ítéletnek nem felel
 1451 7 |                  nevezhetünk, s kik - habár a szó, mely e tulajdon megnevezésére
 1452 7 |              rosszabb: Réty, mióta személye a megye többsége által zászlónak
 1453 7 |                     ellenei mondák, forogni a szél után. Réty a juste
 1454 7 |                   forogni a szél után. Réty a juste milieu embere volt;
 1455 7 |                      egyszer egyik, másszor a másik pártnak adva szavazatát -
 1456 7 |                  kívántatnék, egy nap alatt a lehetõ legtökéletesebb alkotmányt
 1457 7 |                 lehetõ meggyõzõdések között a leghelyesebb az, melyet
 1458 7 |                     leghelyesebb az, melyet a megyében legtöbben védenek;
 1459 7 |                szerencsében részesült, hogy a többséget soha önmeggyõzõdése
 1460 7 |                    találák, s ily esetekben a nagylelkû magyar szokás
 1461 7 |                  meg hivatalát.~Egy idõ óta a szép viszony, mely közte
 1462 7 |                  szép viszony, mely közte s a megye között létezett, azonban
 1463 7 |                    önzsírunkban fúlunk meg, a legnagyobb koncesszió volt,
 1464 7 |                     koncesszió volt, melyet a közvéleménynek tehetett.
 1465 7 |                    közvéleménynek tehetett. A bajnak egyedüli oka abban
 1466 7 |                   oka abban kereshetõ, hogy a taksonyi alispán egy idõ
 1467 7 |             elvekhez kezde ragaszkodni, mit a többség, mely õt leginkább
 1468 7 |                     el. Réty beszédei eddig a parliamentalis szónoklat
 1469 7 |                    ereszkedjem, mely minket a céltól elvezetne, vagy oly
 1470 7 |                    ezt vagy amazt akarják-e a T. RK.?” S itt következtek,
 1471 7 |                     szebbnél szebb nézetek: a magyar nép nemes jellemérõl,
 1472 7 |                  nagyszerû tárgyakról; mire a szónok sokszor félbeszakasztatva
 1473 7 |              axiómával végzé beszédét, hogy a nép szava isten szava, s
 1474 7 |                   szava isten szava, s hogy a tettes KK. RR. a haza javára
 1475 7 |                     s hogy a tettes KK. RR. a haza javára legjobban önmagok
 1476 7 |                  önmagok fogják eldönthetni a kérdést. - Így szólt Taksony
 1477 7 |     önmeggyõzõdéseit láthatá - futott végig a tárgyakon. De egy idõ óta
 1478 7 |                     de máris észrevehetõ, s a megye egy része igaztalanul
 1479 7 |                 valamirõl meggyõzõdni.~Mint a bûvész mûtétei elõtt, bár
 1480 7 |                elõtt, bár százszor látta is a közönség, mindig csudálva
 1481 7 |               nehogy azonban olvasóim, mint a megye közönsége is, hasztalan
 1482 7 |                   második tulajdonban, mely a valódi nagyság eléréséhez
 1483 7 |                    férjeiknél - itt fekszik a baj, melynek sok dicsõ név
 1484 7 |                  eset Rétynél is, s kérdem: a szilárd jellemû alispánnak,
 1485 7 |                   ki egész életén át mindig a szótöbbségnek hódolt, lehet-e
 1486 7 |               elégületlen lelkiismeret után a földi bajok legnagyobbika
 1487 7 |                 Janus templom ajtai, melyek a házi életben nõitek rózsa-ajkai
 1488 7 |                  Rétyné iránt is. Asszonyok a történetekben ritkán számolhatnak
 1489 7 |                   tagadni nem lehet, fõképp a pompás magyar nyelvben oly
 1490 7 |                    nem azért ereszkednek le a purgatóriumba, hogy ott
 1491 7 |                középutat javasolt, s inkább a kamaráskulcs mellett szavazott,
 1492 7 |               báróság nélkül is szert tehet a nagyságos címre, szebbnek
 1493 7 |             hátulról támadtatott meg, enged a körülményeknek; bizonyos
 1494 7 |              életében átmegy, gondolkozott; a többiek hallgatva, egy fokkal
 1495 7 |            vágyódnak, szívesen foglalkoznak a közdolgok azon legszebb
 1496 7 |                     legszebb részével, mely a hivatalok célszerû betöltésében
 1497 7 |                   betöltésében áll -, midõn a csend távoli, de hatalmas
 1498 7 |                 éljen által félbeszakadván, a tekintetes társaság, mely
 1499 7 |                   tekintetes társaság, mely a tornácon állt, egyszerre
 1500 7 |                    Réty! éljen Nyúzó! éljen a magyar szabadság! Hajrá!”