Fejezet

 2501 11|                   megszûnt, mind együtt fut a szeretett kormányzó elfogadására.~
 2502 11|                     várja tõlem senki, hogy a jelenetet, melynek most
 2503 11|                  mindenki észreveheté, erõs a leírásokban, s ennyi lárma
 2504 11|                 annyit említenem, hogy mind a fõispánnak, mind kocsisának
 2505 11|                   húzatott ki kocsijából, s a lehetõ legnagyobb nyájassággal
 2506 11|                   látszék lenni.~- Ki merte a mozsarakat elsütni? - szólt
 2507 11|                     végre Bántornyi, miután a fõispán s az egész társaság
 2508 11|                 fõispán s az egész társaság a ház felé indult.~- Én, teins
 2509 11|                     Én, teins uram - felelt a kertészlegény.~- És hogy
 2510 11|                     Hát csak az ifjasszony, a kapitányné asszonyság mondta,
 2511 11|                    dörmögve valamit, szinte a házba ment, melynek nagy
 2512 11|                egész társaság öszvegyûlt, s a megyei küldöttség épp most
 2513 11|                    küldöttség épp most lépe a fõispán elébe.~A küldöttség
 2514 11|                  most lépe a fõispán elébe.~A küldöttség fényes volt,
 2515 11|                     paszamantja s cafrangai a posztó színét csak inkább
 2516 11|                    csak inkább gyaníttaták, a vörös kerekded arccal, melynek
 2517 11|                arccal, melynek fejér bajsza a sok drága érc között most
 2518 11|                hajlott meg fõispánja elõtt, a félkörben fölállított küldöttség,
 2519 11|              sarkantyúpengéssel követé, míg a megtisztelt jövevény arcán,
 2520 11|                 megtisztelt jövevény arcán, a most támadt kék folton kívül,
 2521 11|                   az ünnepélyes csend, mely a hajlangásokra következett,
 2522 11|                   minden tisztelettel tölté a nézõ kebelét, s ha Zsolvay
 2523 11|                  gyönge remegõ hangon kezdé a fõispán hosszú címét elmondani,
 2524 11|                     látok. Aggasztóbb, hogy a szónok reszketése, miután
 2525 11|                  zsebébõl beszédét kivéve s a negyedrét kéziratot felnyitá,
 2526 11|                    látszólag erõsebb, szava a fõispáni cím vége felé még
 2527 11|                    szinte hallatlanná lett.~A cím után szünet.~Sóskuty
 2528 11|                  Sóskuty halkan visszavonul a szónokhoz: - Csak bátran
 2529 11|                     olvassa, akármi legyen.~A szónok, ki addig remegve
 2530 11|                   örömében dobog látásodon.~A fõispán kendõjével takará
 2531 11|              megnyugtatva érzé aggodalmát s a küldöttséggel együtt „helyes”-
 2532 11|                      helyes”-t kiálta, csak a szomszéd falu lelkésze,
 2533 11|                    ki épp Cserepesen lévén, a küldöttséghez csatlakozott,
 2534 11|                 követi lépteidet - folytatá a szónok nekibátorodva -,
 2535 11|                     Ez cifrán rakja - szólt a vastag táblabírák egyike,
 2536 11|               vastag táblabírák egyike, míg a szónok hasonló hangulatban
 2537 11|                       Kérem alássan - szólt a lelkész mindig nyugtalanabbul -,
 2538 11|                mindig nyugtalanabbul -, ezt a beszédet én csináltam.~-
 2539 11|                       Hogy irigykednek ezek a papok egymás közt - szólt
 2540 11|                   papok egymás közt - szólt a másik vastag táblabíró az
 2541 11|                 táblabíró az elsõhöz, ismét a szónokra fordítva figyelmét,
 2542 11|                    hangon kezde beszélni:~- A nyáj, mely itt elõtted áll -
 2543 11|                      mely itt elõtted áll - a küldöttség meglepetve fejét
 2544 11|              csóválja -, csak egy kis része a gondodra bízott nagy seregnek,
 2545 11|                     elbámult -, az nem jobb a többieknél, s bár ruháidat
 2546 11|                   pásztori fölvigyázásodat.~A hallgatók egy része tüsszögött,
 2547 11|                 nehányan suttogni kezdének, a fõispán maga nem nyomhatá
 2548 11|              Sóskuty - fordítson egyet -, s a szónok fordított s félig
 2549 11|                keressz tudományt, hasztalan a hazáért tett érdemeket,
 2550 11|                  emberek büszkék lehetnek - a küldöttség mindig nyugtalanabb
 2551 11|                köntöseikben.~- Megbolondult a fõtisztelendõ úr?~- De mind
 2552 11|                Zsolvay, s visszavonult, míg a fõispán röviden, s amennyire
 2553 11|        fõtisztelendõ úr beszédemet? - szólt a kis plébános, kit már a
 2554 11|                     a kis plébános, kit már a beszéd kezdetén oly nyugtalannak
 2555 11|                    Zsolvayhoz férhetett, ki a másik szobába vonult.~-
 2556 11|                      holnapután mit mondjak a püspöki vizitációnál?~-
 2557 11|                   kell lenni beszédemnek.~S a megszólított zsebébõl hasonló
 2558 11|                  Igazság, ez ön palástja. S a két szónok nagyon elszomorodott,
 2559 11|                     vigasztalás után - noha a fõispán a történetet gyönyörûnek
 2560 11|           vigasztalás után - noha a fõispán a történetet gyönyörûnek hirdeté -
 2561 11|                     hirdeté - nem osztozott a jókedvben, melyben most
 2562 11|                     jókedvben, melyben most a fõispánt karai- s rendeivel
 2563 11|                     hogy e szép egyetértést a tisztújítás nagy napjáig,
 2564 12|                névnél nincs fontosabb dolog a világon, legalább vannak,
 2565 12|                     legalább nyári napokban a fogalmat tökéletesen kifejezi.
 2566 12|              tökéletesen kifejezi. Ha estve a csorda a városba visszahajtatik,
 2567 12|                 kifejezi. Ha estve a csorda a városba visszahajtatik,
 2568 12|                     városba visszahajtatik, a por egy jól készült várerõsség
 2569 12|                 épületeket s visszaijesztve a bemenni akarókat. Ha olvasóim
 2570 12|                  Taksony megye fõvárosa is?~A régi görögök meredek sziklákra
 2571 12|                      melytõl mi származunk, a legtermékenyebb földet választá
 2572 12|               sátorok helyén házak épültek, a zöld pázsit eltûnt ugyan,
 2573 12|                 zöld pázsit eltûnt ugyan, s a friss patak is, mely csörgedezésével
 2574 12|                   ki õszkor ablakán kinézve a jól megtrágyázott s kocsikkal
 2575 12|                vannak hetek az évben, midõn a legkevésbé otthonos porvári
 2576 12|                  végetlen utcán kívül, mely a várost ellenkezõ irányban
 2577 12|                     irányban keresztülvágva a megyeháznál találkozik,
 2578 12|               szerint építette lakhelyét, s a megyeház s egypár cseréppel
 2579 12|                     födött úrilakot kivéve, a többi szalma és zsindely
 2580 12|                  vehetni észre különbséget. A város kellemeirõl hallgatok.
 2581 12|          kellemeirõl hallgatok. Említhetném a sétatért, mely pár év elõtt
 2582 12|                 sétatért, mely pár év elõtt a városon kívül aláírás útján
 2583 12|             ültetésök ideje óta nem nõttek; a szederfa-iskolát, hol József
 2584 12|                    fejeskáposzta tenyészik; a kövezetrõl is szólhatnék,
 2585 12|                     azok, kik kocsin jõnek, a zöttyenésekbõl veszik észre.
 2586 12|                    dolgaim lévén, egyenesen a megyeházába s pedig a fõispánhoz
 2587 12|             egyenesen a megyeházába s pedig a fõispánhoz megyek olvasóimmal.~
 2588 12|              olvasóimmal.~Az elõszoba, mint a civilizált világban minden
 2589 12|      katonanemzethez illik, kardosan várják a pillanatot, hol legmélyebben
 2590 12|                      b. Sóskuty, Slacsanek, a tisztviselõk hosszú sora,
 2591 12|                   tisztviselõk hosszú sora, a táblabírák egész tömege
 2592 12|             megjelent elnökénél, hogy magát a tisztújítás elõestéjén még
 2593 12|          tanácsaival segítse. Például: hogy A. esküdt a monarchia fel-
 2594 12|                     Például: hogy A. esküdt a monarchia fel- forgatásán
 2595 12|               forgatásán töri fejét, s hogy a közállomány biztosítására
 2596 12|                   jegyzõnek nem neveztetik, a megyei jegyzõkönyvet folytatni
 2597 12|                 folytatni nem lehet; s hogy a vallásos szabadság veszélyben
 2598 12|              szabadság veszélyben forog, ha a megye pennája, melyet évek
 2599 12|                     ellenkezõleg: hogy mert a megye pecséte úgyis protestánsra
 2600 12|                úgyis protestánsra bízatott, a tollat ugyanazon hitfelekezetû
 2601 12|                 egyedre bízni nem más, mint a katolicizmus megsemmisítése.
 2602 12|              megsemmisítése. S valahányszor a tanácsadók egyike kijön,
 2603 12|                  tanácsadók egyike kijön, s a fõispánnal tartott beszélgetését -
 2604 12|                    elmondá, nagy öröm támad a hallgatók között, mert a
 2605 12|                    a hallgatók között, mert a fõispán velek mindenben
 2606 12|                 egyetért. Gyertyagyújtáskor a tisztelgõk nagy csoportja
 2607 12|              csoportja elszéledt, egy része a tanyákra, másik a kaszinóba
 2608 12|                     része a tanyákra, másik a kaszinóba sietve, melynek
 2609 12|                   fel s alá jár szobájában.~A taksonyi fõispán - miután
 2610 12|                   Nemzetünk vas-korszakában a magasállású férfiaknak nagy
 2611 12|                    támadtatik meg, elég, ha a szív kissé megkeményedett,
 2612 12|                    megkeményedett, elég, ha a római „nil admirari-t” nemcsak
 2613 12|                megtanulja; s e tulajdonokat a taksonyi fõispántól el nem
 2614 12|             tekintünk - mi, mint tudva van, a népre s asszonyokra leginkább
 2615 12|               melyet õexcellenciája viselt. A haj is igen ékesen göndörítve
 2616 12|                   sem szabad hátramaradnom. A világ egészen másként mutatkozik,
 2617 12|                 mint ha jó bundában nézzük; a hölgy szívesebben borul
 2618 12|                fõképp ily alkalommal szinte a ruházathoz tartozik, gróf
 2619 12|                     ez jóformán minden, mit a fõispán öltözetérõl aznap
 2620 12|               öltözetérõl aznap mondhatunk. A tökélyrõl, mellyel e ruhadarabok
 2621 12|                   bírnak tiszta fogalommal. A fõispán belsejérõl, az egyen
 2622 12|                     s igazságosan szólanom. A természet, midõn két fület
 2623 12|                  érzelmeinket mondjuk ki, s a gróf a természet ezen intését
 2624 12|           érzelmeinket mondjuk ki, s a gróf a természet ezen intését inkább
 2625 12|                    hogy miként külseje, úgy a lélek is egészen azon helyre
 2626 12|                  azon helyre illett, melyre a végzet által állíttatott.
 2627 12|                   végzet által állíttatott. A bécsi rendõrség mindenkinek,
 2628 12|               kérdezõsködik, értve ez alatt a címet vagy hivatalt, melyet
 2629 12|                     hivatalt, melyet visel. A kérdés ezen módjában nagy
 2630 12|              módjában nagy értelem fekszik. A jellem majdnem minden embernél
 2631 12|               láthatnánk, ott erre nézve is a polgári állás szerint ugyanazon
 2632 12|                  azonnal mindenki ráismerne a nagyúrra, s legfeljebb aziránt
 2633 12|                      S ön azt hiszi - szólt a fõispán a kandallóhoz ülve -,
 2634 12|                     hiszi - szólt a fõispán a kandallóhoz ülve -, hogy
 2635 12|              közkívánat szerint - válaszolt a titoknok. - Réty többsége
 2636 12|                  hivatallal elégíttetik ki. A másodalispán jó becsületes
 2637 12|                      s helyébe Krivért mind a két fél akarja. Az egész
 2638 12|             kicsapongások ne történjenek.~- A városban két század gyalogság
 2639 12|                   két század gyalogság van; a vasasok holnap reggel jõnek,
 2640 12|              eszközökhöz nyúlni nem akarok. A világ mindig rossz néven
 2641 12|                  katonai erõ használtatott, a szabadság képét nem hordja
 2642 12|                     ellenkezõleg - viszonzá a titoknok mosolyogva -, nem
 2643 12|              mennyire vágyódik itt mindenki a katonaság után. Bántornyi
 2644 12|               tízszer kérdék: megtétettek-e a nyugalom fenntartására szükséges
 2645 12|                   elõttöse alatt megszokták a katonaságot, s vannak, kik
 2646 12|               szuronyok nélkül képzelni. Ha a szabadságot kedvök szerint
 2647 12|                      csak az egészet látja: a nagy lármát s rendetlenséget,
 2648 12|                   de mi kisebb emberek, kik a részletekre, a pártok belsejébe
 2649 12|                 emberek, kik a részletekre, a pártok belsejébe nézhetünk,
 2650 12|          nevetséges-e, ha eszembe jut, hogy a pártok, melyek most a megyét
 2651 12|                  hogy a pártok, melyek most a megyét kétfelé osztják,
 2652 12|                sárga zsinórok varrassanak-e a hajdúk egyenruháira? s hogy
 2653 12|                  egyenruháira? s hogy azóta a sárgák s feketék nevezete
 2654 12|                   nevekhez. Ha excellenciád a tanyákon volna, fogadom,
 2655 12|                      mert az utósó gyûlésen a húst kilenc krra szállíttatta
 2656 12|                   krra szállíttatta le; míg a szomszéd kocsmában a megye
 2657 12|                    míg a szomszéd kocsmában a megye minden nemes mészárosai
 2658 12|                     minden nemes mészárosai a haza javát csak Bántornyitól
 2659 12|               reménylik, ki oly buzgón vítt a tíz krajcár mellett! s mikor
 2660 12|                    krajcár mellett! s mikor a kávéház mellett elmentem,
 2661 12|             választani nem lehet, mert soha a pagátot elfogni nem tudja.
 2662 12|            Elraboltatott?~- Igen - viszonzá a titoknok nevetve -; elraboltatott;
 2663 12|               sértés s baj nélkül, de mégis a Rétyek nagy kárára. Az egyik
 2664 12|                 kárára. Az egyik erdõkerülõ a püspöki uradalomban, talán
 2665 12|               vállain elvisel, hangja, mely a harlemi orgonával versenyezhet,
 2666 12|                 valamely párthoz szegõdött, a kortesség gyöngyévé teszik
 2667 12|             helyzeténél fogva roppant, mert a püspöki uradalmak több nemes
 2668 12|                    szegõdött, s mit tesznek a sárgák? Ötszáz forintot
 2669 12|                     megy, sokat panaszkodik a sárgák ellen, mondja, hogy
 2670 12|            barátjánál egy hordó bor mellett a tisztújítás fölött kis barátságos
 2671 12|                 ígérkezik. Másnap elmegy, s a társaság által, mely titkos
 2672 12|              tétetik, s most velök járja be a megyét, nem is véve észre,
 2673 12|                 csak azért cepeltetik, hogy a hiedelem támadjon, mintha
 2674 12|                    folyvást azt vélve, hogy a feketékkel jár, szörnyû
 2675 12|                    szörnyû éljeneket ordít. A feketék többször erõszakkal
 2676 12|               nélkül nem tudja, mit tegyen. A másik rablás a pálinkási
 2677 12|                  mit tegyen. A másik rablás a pálinkási jegyzõn követtetett
 2678 12|                     játszik, s valahányszor a szerencsétlen, visszaemlékezve
 2679 12|              szerencsétlen, visszaemlékezve a tisztújításra, menni akar,
 2680 12|               szükségesnek találja, úgyhogy a szerencsétlen, még most
 2681 12|                      s holléte sem tudatik.~A fõispán nevetett.~- És Tengelyivel,
 2682 12|                 nevetett.~- És Tengelyivel, a réti jegyzõvel szólt ön?~-
 2683 12|                    erényességet nem láttam. A jámbor hatvanhoz közelg
 2684 12|                   nem azon helyzet, melyben a világot reformálhatjuk.~-
 2685 12|                        Unalmas lesz - szólt a fõispán székén nyújtózkodva -,
 2686 12|                  valaha ügyvéd volt, s most a félnemességnek kérelmek
 2687 12|               excellenciád gondolja - monda a titoknok, ki egyáltalában
 2688 12|                    nagyobb baj neki - szólt a gróf mosolyogva -, ha félszázaddal
 2689 12|                      hogy élni fog, mikorra a többség utolérheti. Mindenesetre
 2690 12|           vélemények közt föl tudja találni a középutat; s excellenciád
 2691 12|                    hajthatlan, kérlelhetlen a következtetésekben, melyeket
 2692 12|                  fogják. Kik vezércsillagul a szoros logikát tûzték ki
 2693 12|                  tûzték ki maguknak, azokat a sokaság ritkán követi.~-
 2694 12|                    szól jegyzõjérõl - mondá a fõispán, ki titoknoka ügyességének
 2695 12|                    volna -, majd meglássuk. A jegyzõ feleséges, gyermekes
 2696 12|         excellenciádnak igaza volna - szólt a titoknok nyugodtan.~- És
 2697 12|                    sokszor életében - mondá a fõispán felkelve székérõl -
 2698 12|               asszonyokat lát, kiknek arcai a többieknél pirosabbak, legyen
 2699 12|                pongyolában még halványabbak a többieknél. Nem rossz néha
 2700 12|                     ezen elv szerint ítélni a politikai jellemekrõl is.
 2701 12|                Tengelyi - hagyjon magunkra.~A titoknok kiment, s kevés
 2702 12|            meghajtva magát, Tengelyi lépett a fõispánhoz, ki õt szokott
 2703 12|                 nyájassággal fogadva, ismét a kandallóhoz állt, hová a
 2704 12|                    a kandallóhoz állt, hová a jegyzõ követé.~- Megbocsát -
 2705 12|                 követé.~- Megbocsát - szólt a fõispán -, hogy miután a
 2706 12|                    a fõispán -, hogy miután a megye többi tisztviselõivel
 2707 12|                    elõtt, annál inkább érzé a távolságot - hideg formasággal
 2708 12|                 falusi jegyzõ létére, midõn a fõispánnak annyian alkalmatlankodnak,
 2709 12|                     vannak esetek, midõn az a külsõ helyzettõl független
 2710 12|              gondolatokat találni némelykor a paraszt gubája alatt is;
 2711 12|                     hozzá, mintegy megbánva a mondottakat - mit parancsol
 2712 12|              Ezelõtt nehány évvel, midõn ön a Rétyekkel még barátságosabb
 2713 12|            találkoztunk. - Tengelyi homloka a Réty név említésénél redõkbe
 2714 12|                vonult. - Engedelmet - szólt a fõispán, észrevéve fölgerjedését -,
 2715 12|                 Tengelyi szavaiban s fõképp a hangban, mellyel azokat
 2716 12|                keserûség vala, mint hogy az a fõispán figyelmét kikerülheté. -
 2717 12|                    figyelmét kikerülheté. - A dolog, melyet öntõl kívánni
 2718 12|                    bizalmatlansággal fogadá a fõispán szavait, melyek,
 2719 12|                   más kívánatot föltehetne. A kevés óra, melyet együtt
 2720 12|              egyediségek közé tartozik, kik a körülményekkel transigálni
 2721 12|                  alkalmuk nem adatott, hogy a reájok bízott talentumot
 2722 12|               maradhatna, meghajtá magát, s a fõispán kis szünet után
 2723 12|                  vagyok, tökéletesen ismeri a megyének állását; helyzeténél
 2724 12|               helyzeténél fogva, mely által a nép alsó osztályaival is
 2725 12|                  dolgokat tapasztalhat, mik a fõispán tudomására nem jönnek,
 2726 12|                    jótéteményként fogad el.~A fõispán szavai nyájasak
 2727 12|            bizodalmát megnyerték volna; itt a jegyzõ hallgatott.~- Ne
 2728 12|               kíváncsiságnak ön! - folytatá a gróf szünet után. - Holnap
 2729 12|                  Holnap tisztújításunk van, a megyének állása három évre
 2730 12|                  évre határoztatik el, s ha a körülményeket tökéletesen
 2731 12|                   ismerem, befolyásom talán a megye javára lehet.~Tengelyi,
 2732 12|               javára lehet.~Tengelyi, kivel a fõispán elõször életében
 2733 12|                jutott: hányszor hallá, hogy a gróf négy szem között a
 2734 12|                     a gróf négy szem között a legérzékenyebb hangon a
 2735 12|                     a legérzékenyebb hangon a legszabadabb elvek mellett
 2736 12|                 akar, ismeretéhez jusson; s a jegyzõ csak azt válaszolá,
 2737 12|               válaszolá, hogy miután õ maga a pártok mozgalmain kívül
 2738 12|               felvilágosításokat nem adhat.~A hízelgés, ha felsõbbektõl
 2739 12|                     célomat, higgye el, ami a pártok állását illeti, többet
 2740 12|               akarok, szükséges. De nincs-e a pártokon kívül semmi e megyében,
 2741 12|               megyében, nem kell-e ismérnem a népnek állapotját? nem kell-e
 2742 12|                   szemei ragyogni kezdének, a fõispán látá, hogy a jámbort
 2743 12|              kezdének, a fõispán látá, hogy a jámbort azon térre vezette,
 2744 12|                  szóljon nyíltan elõttem.~- A nép helyzetét kívánja tudni
 2745 12|             lefesteni méltó ecsettel! Midõn a megyébe jött, nem nézett-e
 2746 12|                   Rongyos födelû kunyhókat, a földeket félig parlagon,
 2747 12|                  azon derült vígságot, mely a nép életét már országokban
 2748 12|                   szavakban kis túlzás van. A magyar nép nem oly szerencsétlen,
 2749 12|                   büszkébbet, férfiasabbat. A magyar paraszt talán a legszerencsésebb,
 2750 12|                      A magyar paraszt talán a legszerencsésebb, kit eddig
 2751 12|                 szín által, kegyelmes uram! A magyar paraszt emelt fõvel
 2752 12|               paraszt emelt fõvel jár körül a világon. Ha e népet látom,
 2753 12|                magamat. Úgy látszik, mintha a nép, mely ennyi elnyomás
 2754 12|                     azért kevesebbet érzi-e a terheket, melyek vállait
 2755 12|                   válik-e meg fiától, ha az a katonaság soraiba állíttatik,
 2756 12|                     jobbágya vetésein?~- Ön a nép között él - szólt a
 2757 12|                     a nép között él - szólt a fõispán nyugodtan -, de
 2758 12|                    parasztokat ismerek, kik a világ akármely földmívelõ
 2759 12|             akármely földmívelõ osztályával a jóllétre nézve kiállják
 2760 12|                        Önnek igaza lehet, s a nemzet talán nemsokára át
 2761 12|                 látni való érdekeit - mondá a fõispán -, de mit tehet
 2762 12|                     ennek megváltoztatására a megyei tisztikar? mit tehetek
 2763 12|                     kegyelmes uram! - mondá a jegyzõ lelkesedve. - A nemesség
 2764 12|                mondá a jegyzõ lelkesedve. - A nemesség megyei rendszerével
 2765 12|                  keresztül védelmezni tudta a törvények ellen is. De ha
 2766 12|                    mögé mért nem vesszük be a népet is? Azon szerkezet,
 2767 12|                      hogy vele, ha akarjuk, a népet elnyomástól sem õrizhetnõk
 2768 12|             elnyomástól sem õrizhetnõk meg? A tisztviselõknek befolyása
 2769 12|               Veszõsy járását, s hasonlítsa a többiekhez. Ott a lealacsonyító
 2770 12|                hasonlítsa a többiekhez. Ott a lealacsonyító botbüntetés
 2771 12|         lealacsonyító botbüntetés megszûnt, a kisebb gonosztévõk számára
 2772 12|               egészséges fogház építtetett, a gyermekek oskolába küldetnek,
 2773 12|               gyermekek oskolába küldetnek, a közmunka, mert rendezettebb,
 2774 12|                     hogy oly országban, hol a nép a törvények által eléggé
 2775 12|                    oly országban, hol a nép a törvények által eléggé pártolva
 2776 12|                által eléggé pártolva nincs, a tisztviselõ hivatásának
 2777 12|                   nélkül tekintsen. De volt a jegyzõ szavaiban valami
 2778 12|                     meleg, oly meggyõzõ, mi a hallgatót akaratlanul meghatá.
 2779 12|                 egyszerû szavakban elmondá: a fõispán nem érzett erõt
 2780 12|                   érzett erõt kétkedésre, s a sóhaj nem vala színlett,
 2781 12|                 igaza, s függne tõlem, hogy a népnek az lehetnék, mi lenni
 2782 12|                 akarok.”~Tengelyi észrevéve a hatást, melyet szavai a
 2783 12|                     a hatást, melyet szavai a fõispánra tettek, még inkább
 2784 12|                 függ-e hát excellenciádtól? A megye mostani tisztviselõi
 2785 12|                  szükség, hogy megnevezzem, a kegyelmes úr ismeri õket
 2786 12|               legtöbb fonal egyesül, melyen a közdolgokat látszólag vezetheti,
 2787 12|                     kötve másoknál. Nemcsak a mûvész, de az is, ki a gyakorlati
 2788 12|              Nemcsak a mûvész, de az is, ki a gyakorlati életre fordítja
 2789 12|                    választására.~- De vajon a mûvész azért nem fárad-e
 2790 12|       megközelítheté? s nem ez-e feladatunk a gyakorlati életben a politika
 2791 12|             feladatunk a gyakorlati életben a politika terén is, hol ideáljait
 2792 12|                 senki sem érte utol, de hol a haladásnak még lehetõsége
 2793 12|                megszûnt; ha senki vágyaival a létezõ viszonyokon túlmenni
 2794 12|               Mondja ki tisztán akaratát, s a követõk nem fognak hiányzani.
 2795 12|                   nem fognak hiányzani. Nem a honszeretet, hanem kitüntetési
 2796 12|               seregek egy hõsként küzdenek. A polgári pályán a legnemesebb
 2797 12|                  küzdenek. A polgári pályán a legnemesebb dolgok néha
 2798 12|                     célok után törekszenek. A hatalom legboldogítóbb része
 2799 12|                   felsõbbségnek hízelegnek, a közjó eszközeit csinálhatja.
 2800 12|                   Ha Néró Antoninként célul a birodalom boldogítását tûzi
 2801 12|              volna-e akárhányan, kiket most a legerényesebb férfiak között
 2802 12|                  Higgye el, kegyelmes uram, a hatalomnak sohasem hiányzanak
 2803 12|                nézetben vagyok - tevé hozzá a gróf, ki magát soha annyira
 2804 12|               tesznek, nem méltánylanám; de a buzgóság, mellyel meggyõzõdésünknek
 2805 12|                 többek által követtetik el? A népnek mi köze politikai
 2806 12|                   gyõzõdve. Kegyelmes uram! a nép nem vesz részt politikai
 2807 12|              felülmúlják. Ha van befolyásom a megyében, az csak azon kis
 2808 12|         népszerûségnek holnapig vége van.~- A népszerûségnek. Igen, kegyelmes
 2809 12|                     megvan népszerûsége is, a zsiványbandától Rómáig;
 2810 12|               szívnek vágyódnia lehetne? És a nép! azon milliók, melyek
 2811 12|                    hogy érte fáradjunk?~Itt a szólót távol éljen szakítá
 2812 12|               környékezni, taps és éljenek, a közszeretetnek leghangosabb
 2813 12|                     kitörései. Bocsássa meg a nyíltságot, mellyel szóltam,
 2814 12|                    szóltam, s ne feledje el a nagy csoport között, mely
 2815 12|                mindezen lelkesedés csak itt a megyeház közelében hallható.
 2816 12|                megyeház közelében hallható. A nép csak néma hálával fizet,
 2817 12|                    Tengelyi meghajtá magát. A fõispán megszorítá kezét,
 2818 12|                      kegyelmes uram - szóla a titoknok, ki most bejött -,
 2819 12|                    Ez az ember nem hasonlít a többiekhez, nem ide való.~-
 2820 12|                   ablakhoz állt, honnan már a közelgõ mécsek világa terjede
 2821 13|                                          13~A mécsek eloltattak, a fõispán,
 2822 13|                     13~A mécsek eloltattak, a fõispán, vacsorája után,
 2823 13|                     az egyes tanyákon - hol a kortesek, hogy külsõ befolyástól
 2824 13|                    semmi, mi az idegent, ha a városon átment, az óriási
 2825 13|             Bántornyi kortesei szállták meg a várost, s így egyes pár
 2826 13|                    viadalokon kívül, melyek a magyar nemesség bajnoki
 2827 13|                    nem ritkán szokása, csak a választás reggelén valának
 2828 13|                  kis állomásokban közelgtek a nagy ütközet színhelyéhez,
 2829 13|                    már Réty házánál látánk, a sz.-vilmosi háromszáz bajnokot
 2830 13|                   is lakhatik. Az istálló s a nagy állás, mely a vendégek
 2831 13|                istálló s a nagy állás, mely a vendégek kényelmére friss
 2832 13|              nemességgel. Pennaházy jegyzõ, a csapat vezetõje, gondosan
 2833 13|                     senki el ne szökhessék, a zsidó kocsmáros ágyát foglalta
 2834 13|            kocsmáros ágyát foglalta el, míg a zsidó maga családjával azon
 2835 13|                   szobának padozatán hever. A vendégfogadó csendes, mintha
 2836 13|                    volna falai között, csak a csapszékben látunk még világot.
 2837 13|                      melynek falait nehány, a füst által elbarnult rézmetszeten
 2838 13|             ékesítik, s melynek szögletében a párt zászlói állíttattak
 2839 13|                    Tengelyi házában látánk. A másik, ki éppen pipára gyújt,
 2840 13|                   találkozott; sem az, hogy a tömlöcöt olyankor látta,
 2841 13|                     elfeledi, nem tartozván a valószínûségek közé.~Nem
 2842 13|                  bizonyos jelének hirdetve, a szerencsétlent, kinek a
 2843 13|                     a szerencsétlent, kinek a természettõl épp ily alakú
 2844 13|                     már elsõ tekintetre is. A tavasz meleg s az õsz hideg
 2845 13|                   az õsz hideg napjai, vagy a nyári fergeteg nem vonulnak
 2846 13|                   mint az idõ vont redõkbe, a borzas, orra tövénél összefolyó
 2847 13|                 tövénél összefolyó szemöld, a szürke, nyugtalan szem bizonytalan
 2848 13|              bizonytalan tekintete, melyben a gonosztévõ félelme s vadsága
 2849 13|              párosult, kiálló állcsontjai s a halvány arc félig eltakarva
 2850 13|                fõképp, ha az izmos, majdnem a szabálytalanságig erõs tagokat
 2851 13|                     látád, mellyel ez ember a természettõl megajándékoztatott.~-
 2852 13|        megajándékoztatott.~- Ej, ej - szóla a zsidó fejcsóválva -, ki
 2853 13|                   maga jókedvébõl is elmegy a vármegyeházhoz?~- Mikor
 2854 13|                nemesember, s hívják - szólt a másik nevetve -, s úgy tekintetes
 2855 13|                    más dolog. Eleget laktam a vármegyeházat alól, fent
 2856 13|                  sokan vannak, kik ismerik, a várnagy, a hajdúk, még valami
 2857 13|                     kik ismerik, a várnagy, a hajdúk, még valami baja
 2858 13|                vilmosi nemesembert? - szólt a másik az asztalt öklével
 2859 13|                   Majd ha föl s alá mehetek a pitvaron, s az az átkozott
 2860 13|               paraszt, tudom, bosszankodik. A világért sem maradnék el,
 2861 13|                    be jó dolog! - sóhajtott a zsidó - ha az ember nemes
 2862 13|                Bizony jó, Jancsi - viszonzá a másik, megelégedéssel pödörgetve
 2863 13|                 ártatlan, mindjárt elviszik a megyeházhoz, le a tömlöcbe,
 2864 13|                  elviszik a megyeházhoz, le a tömlöcbe, vasat rá, s azután
 2865 13|                  várhat, míg baja fölkerül. A nemesember azalatt szabadon
 2866 13|                  rabbá lesz. Ej, Jancsi, az a voks be jó dolog, s ha még
 2867 13|                     hogy nem kerül semmibe!~A zsidó, ki azalatt késével
 2868 13|                      keserû tekintetet vete a szólóra. - Kend menkõ ember,
 2869 13|                  Viola megtudná, hogy minap a tiszteletesnél kend szólott
 2870 13|                    szeretnék bõrében lenni.~A zsivány, késéhez nyúlva,
 2871 13|                késéhez nyúlva, dühösen nézé a szólót. - Zsidó! ne tréfálj
 2872 13|                     velem, mert bizony... - A zsidó felugrott - pillanatig
 2873 13|                    Violától, hogy annak, ki a tiszteletesnél betört, szétzúzza
 2874 13|                  nem fogja megtudni - szólt a másik nyugodtabban -, vagy
 2875 13|                    senki más, mint te, hogy a tiszteletesnél voltam, és
 2876 13|                     közöm nekem Violához és a tiszteleteshez? Nem vagyunk-e
 2877 13|                barátok? ki adta el minap is a szürkét, melyet a Tiszán
 2878 13|                  minap is a szürkét, melyet a Tiszán túl szerzett kend?
 2879 13|                Tiszán túl szerzett kend? és a süldõt, tíz forint harminc
 2880 13|                   megcsaltál - vágott közbe a másik -, egy süldõ tíz forint
 2881 13|                     nem hiszed, kérdezd meg a mészárost, kinek eladtam.~-
 2882 13|                    kell, zsidó természeted. A tiszteletes háztörésérõl
 2883 13|                      Ah! hogy-hogy? - szólt a zsidó, ismét közelébb tolva
 2884 13|                     cimboráinak valamelyike a vicispán szérûskertjén tüzet
 2885 13|                függne.~- Igaz, igaz - szólt a zsidó -, talán bizony kend
 2886 13|                  viszonzá villogó szemekkel a zsivány - van-e valaki a
 2887 13|                    a zsivány - van-e valaki a világon, ki õt úgy gyûlöli,
 2888 13|                    ha pajtásaimmal bejöttem a faluba, kályha mögé bújt,
 2889 13|                   már egész bandával jártam a vármegyében, és most ördögadtát! -
 2890 13|               látnád, hogy parancsol! Mikor a tömlöcbõl kiszabadultam
 2891 13|                    esztendõkig vezettem, ki a Tisza mentében minden szeget-lyukat
 2892 13|                 Violát már köztök találtam, a furfang, ki, mint az asszony,
 2893 13|                Igazsága van kendnek - szólt a zsidó, a pálinkapalackot,
 2894 13|                    kendnek - szólt a zsidó, a pálinkapalackot, mely közöttök
 2895 13|                parancsoljon.~- Igen - mondá a másik, nagyot hörpentve
 2896 13|                     másik, nagyot hörpentve a palackból -, és még hogy
 2897 13|               parasztnak ökrét hajtottam el a mezõrõl; mikor megtudta,
 2898 13|                 kinek szemét vágja ki elõbb a varjú; nem jó annak, kinek
 2899 13|              esküdött.~- Most értem - szólt a zsidó -, hát kendtõl tudta
 2900 13|                       hát kendtõl tudta meg a teins szolgabíró úr minap,
 2901 13|                 közöd hozzá?~- Igen - mondá a zsidó, székét az asztalhoz
 2902 13|                         Halljuk! - ordított a zsivány, egyszerre kortes
 2903 13|                  esve, hogy szintén rengtek a ház falai.~- Hallgasson
 2904 13|               föllármázza az egész házat. - A zsidó fölkelt, s az ablakhoz
 2905 13|                    Kend minapi fáradságáért a tiszteletes házánál nem
 2906 13|                      Átkozott zsidó - szólt a másik mérgesen -, ismét
 2907 13|                    szólt hasonlóan suttogva a másik - s ugyan hogy?~-
 2908 13|                       Csendesen, csendesen, a nagy vasládában tartja,
 2909 13|                  fel. De látja kend - s itt a zsidó mellényébõl rongyba
 2910 13|              takarva két kulcsot vett ki -, a láda kulcsai nálam vannak,
 2911 13|                  láda kulcsai nálam vannak, a szoba kulcsát is magammal
 2912 13|                      Átkozott zsidó - szólt a másik, s csúnya arcait nevetés
 2913 13|                    e kulcsokat?~- Megnéztem a ládát, megismertem, hogy
 2914 13|                    ládát, megismertem, hogy a porvári vásáron egy ismerõsömtõl
 2915 13|           ismerõsömtõl vették, attól kaptam a kulcsokat. A nótárius restauráción
 2916 13|                   attól kaptam a kulcsokat. A nótárius restauráción van,
 2917 13|                    egész.~- Add ide - szólt a zsivány -, hadd nézzem meg.~-
 2918 13|              fölugrott, s kiragadva kezébõl a kulcsokat, mellényébe dugá.~-
 2919 13|                    bolondozzék kend - szólt a másik -, mit csinálna a
 2920 13|                     a másik -, mit csinálna a kulcsokkal?~- Hát bemennék -
 2921 13|                    bemennék - szólt nevetve a zsivány -, s huszonöt forintod
 2922 13|                  kend; de ugyan tudja-e hát a lakat mesterségét? Pénzládát
 2923 13|                kulcsa van, felnyithassa; ha a fortélyt nem ismeri, egy
 2924 13|                    Mondd meg; zsidó - szólt a zsivány, felemelve öklét -,
 2925 13|                 lármázzék kend, adja vissza a kulcsokat; jõjön szépen
 2926 13|            kulcsokat; jõjön szépen velem, s a huszonöt forint meglesz.
 2927 13|                  más dolga nincs, mint hogy a ház elõtt strázsáljon, s
 2928 13|                     ígérsz!~- De ki megy be a házba? ki szerezte meg a
 2929 13|                    a házba? ki szerezte meg a kulcsokat? huszonöt forint
 2930 13|               elmegyek.~- Nem lehet - szólt a zsidó fejét vakarva, - csak
 2931 13|                 zsidó fejét vakarva, - csak a kulcsokért tíz forintot
 2932 13|                 lehet, jól van; én bemegyek a restaurációra, s te menj
 2933 13|          restaurációra, s te menj imádkozni a zsinagógába.~- Add ide a
 2934 13|                    a zsinagógába.~- Add ide a kulcsokat - szólt a zsidó
 2935 13|                     ide a kulcsokat - szólt a zsidó nyugtalanul -, majd
 2936 13|                 találok én magamnak mást.~- A kulcsokat magamnál tartom -
 2937 13|                 magamnál tartom - válaszolt a zsivány nevetve -, ha más
 2938 13|                   negyven forint, s add ide a kulcsokat.~- Ötven vagy
 2939 13|               vitatkozás egy ideig tartott, a zsidó Cifrával kezet csapott,
 2940 13|                 Menjünk el mindjárt - szólt a zsidó az ajtó felé haladva -,
 2941 13|                     ajtó felé haladva -, ha a hadnagyok felébrednek, téged
 2942 13|                      Igazság - szólt Cifra, a palackban megmaradt pálinkát
 2943 13|                  pálinkát felhajtva -, mint a marhát a vásárra, úgy viszik
 2944 13|                  felhajtva -, mint a marhát a vásárra, úgy viszik az embert
 2945 13|                    az embert restellációra.~A két alak eltûnt, s csendes
 2946 13|                  alak eltûnt, s csendes lõn a szobában, hol a mécs erõsebben
 2947 13|                 csendes lõn a szobában, hol a mécs erõsebben lobogva végéhez
 2948 13|                     végéhez közelge. Miután a távozók léptei elhangzottak,
 2949 13|                távozók léptei elhangzottak, a bundák s szûrök halmaza
 2950 13|                   szûrök halmaza alól, mely a csapszék egyik szegletében
 2951 13|                  arca merült fel. Kifáradva a végtelen muzsikálástól,
 2952 13|             végtelen muzsikálástól, mellyel a kortesek hosszú lakomáját
 2953 13|                 hosszú lakomáját fûszerezé, a barna hegedûs pár órával
 2954 13|                     vonult, s itt eltakarva a padra vetett szûrök által,
 2955 13|            szenderült, melybõl csak Cifra s a zsidó beszélgetése által
 2956 13|                   által ébresztetett fel. - A cigány véletlen rejtekében
 2957 13|                 nyakába akasztá bundáját, s a mécset eloltva kilopódzott
 2958 13|                  mécset eloltva kilopódzott a szobából. Kevés perccel
 2959 13|                   Kevés perccel késõbb künn a mezõn találjuk õt, hol szokása
 2960 14|                                          14~A regények, mint mondják,
 2961 14|                 korunk hõskölteményei, s ha a régiek utánzása nem ellenkeznék
 2962 14|                  fejezetemet.~Fegyvereket s a férfit énekelem stb., stb.~
 2963 14|                    stb., stb.~Elbeszélésünk a tisztújítás elõestvéjéhez
 2964 14|                  nemes lélek jár föl s alá. A különbözõ pártok egyes csapatokban
 2965 14|                 nescit” - mint Ovid mondja. A szabad római népnek augurjai
 2966 14|                    augurjai soha bot nélkül a jövõrõl nem határoztak;
 2967 14|                  oskoláinkban nyerünk. Hogy a levegõ helyett, melyben
 2968 14|            lituusainkat, baj lehet, de csak a század szellemének tulajdonítható,
 2969 14|              leghasznosabb oldalát keresve, a botokat is a lehetõ legsikeresebb
 2970 14|               oldalát keresve, a botokat is a lehetõ legsikeresebb módon
 2971 14|                foglalatoskodván, most midõn a bántornyiak hadjával az
 2972 14|                  tisztújításnál részt vett, a megyei pártok állását kék
 2973 14|                honorácior szavazni akarván, a hajdankor szokása szerint,
 2974 14|                  hajdankor szokása szerint, a csatamezõn veretett lovaggá,
 2975 14|                     az obskurantizmus elõl, a helvéteknél csak azt találta,
 2976 14|           helvéteknél csak azt találta, mit a rómaiaknál ki akart kerülni.
 2977 14|             rómaiaknál ki akart kerülni. De a hírlapok, melyeknek megyei
 2978 14|                  melyeknek megyei levelezõi a pártok állásának statisztikáját
 2979 14|                 szívben, mely szeretni tud, a költõ többet talál, mint
 2980 14|                    költõ többet talál, mint a világ egész politikájában.~
 2981 14|             mondható vágyak töltik el! Mint a tengert - mely, ha vész
 2982 14|              ragadja meg. Az árnyékos erdõ, a mezõ virágai, barátok, a
 2983 14|                    a mezõ virágai, barátok, a tudományok, az egész világ
 2984 14|                   világ nem csillapíthatják a zajt, mely belsejét tölti,
 2985 14|                   soha életében! S ha végre a vész kitört, ha minden vágyait
 2986 14|                 napok teli bánatokkal! Mint a nap lenyugodva világos vonalt
 2987 14|               világos vonalt hágy maga után a láthatár azon része fölött,
 2988 14|                   visszhangja szólal fel, s a szív, melyet boldogsággal
 2989 14|                     érzeményt, mellyel Ákos a tisztújítás elõestéjén lovára
 2990 14|                    észrevétetnék, elindult. A rónát, mely Porvár s Tiszarét
 2991 14|                fekszik, nehéz köd borítá, s a lovas a gyepen tovább nyargalva
 2992 14|                 nehéz köd borítá, s a lovas a gyepen tovább nyargalva
 2993 14|                  meg irányát. De õ nem érzé a hideg nedvességét, mely
 2994 14|               lelkén meleg terüle el, minõt a nap ragyogó sugárai nem
 2995 14|               szívét örömök tölték, minõket a tavasz szelíd hatása teremteni
 2996 14|                   teremteni nem képes. Neki a vidék, hol gyermeksége elsõ
 2997 14|                    megígérte, hogy kedvesét a tisztújítás alatt meglátogathatja.
 2998 14|          tisztújítás alatt meglátogathatja. A jó nõvér megtartá szavát,
 2999 14|              számûzetett, de hol egypár óra a távollét minden szenvedéseit
 3000 14|           kipótolhatja. Hogy Vilma s fõképp a hölgynek anyja Ákos jöttében