Fejezet

 3501 16|                    szerencse felett, melyet a külvilág kincseiben keresünk,
 3502 16|                   nyújt, ennyi hatalmat ád.~A családnak egyetlen vigasztalója
 3503 16|                  valamivel bátrabban nézett a pillanatnak elébe, melyben
 3504 16|           találkozni fog. Vándory, ki mióta a szerencsétlenség után a
 3505 16|                     a szerencsétlenség után a házhoz jött, azt nem hagyá
 3506 16|                   jött, azt nem hagyá el, s a feltört ládát megvizsgálva
 3507 16|                    elraboltatott, jól tudta a kár egész nagyságát, de
 3508 16|                    meggyõzõdése, hogy isten a jó embert e világon nem
 3509 16|                  nem hagyja el, elterjedett a többiekre is, s maga Erzsébet
 3510 16|                       szólt Erzsébet, midõn a mellékszobából kilépve,
 3511 16|                    Tengelyi hazajön - szólt a lelkész megnyugtatólag,
 3512 16|                 közül valaki hírt vigyen, s a jobbágyoknak több dolguk
 3513 16|                jobbágyoknak több dolguk van a vetéssel, semhogy jókedvbõl
 3514 16|                   elmennének, s így barátom a tisztújítás vége elõtt alig
 3515 16|                    asszonyom - szólt, kezét a nõ karjára téve Vándory -,
 3516 16|                     baja nem veszedelmes, s a rablás által történt veszteség
 3517 16|               visszakerülhetnek.~- Igen, de a bizodalom, mellyel Jónás
 3518 16|                    baj! - mondá vigasztalva a másik - de Tengelyi jobb,
 3519 16|                   jegyesek, ki tudja, talán a gyönge seb, melyet az ifjú
 3520 16|               javára van, mert legalább sem a Rétyek, sem Jónás nem ellenezhetik
 3521 16|                  sem Jónás nem ellenezhetik a házasságot többé.~- Oh,
 3522 16|                     házasságot többé.~- Oh, a Rétyek! - viszonzá Erzsébet
 3523 16|                  viszonzá Erzsébet sírva.~- A Rétyek? Erzsébet asszonyom
 3524 16|                    tudja, õ volt-e? - mondá a lelkész komolyan - nem kell
 3525 16|                     ítélni.~- Nincs kétség. A zsidó, mihelyt kissé magához
 3526 16|                 kijött, földre teríttetett. A kovács, ki a gyilkost ûzõbe
 3527 16|                   teríttetett. A kovács, ki a gyilkost ûzõbe vette, esküszik,
 3528 16|                     hogy Viola ugyanez este a faluban, sõt Liptákné házánál
 3529 16|                 házánál volt. Nincs kétség! A zsidó Viola ütésétõl még
 3530 16|                 megkérdezheti, ha akarja.~- A zsidó hazudik! - szólt egy
 3531 16|                   végszavait hallá.~- Viola a nemzetes asszony házában
 3532 16|                 veszteséget tekintve, örült a hatáson, melyet az asszony
 3533 16|                     Úgy van; úgy, higgye el a tiszteletes úr - szólt Zsuzsi,
 3534 16|                üldözik helyrõl helyre, mint a fenevadat, de ezt Viola
 3535 16|                    mégiscsak zsivány.~Látva a kifejezést, mely Zsuzsi
 3536 16|                   vigasztaló szóval biztatá a szegény asszonyt, ki azalatt
 3537 16|                összevont homlokának redõi s a pirosság, mely arcain átfutott,
 3538 16|                    arról beszél! De ha majd a végítélet napja eljõ, s
 3539 16|                   írva áll, s ha ítélni fog a jók s gonoszok felett, s
 3540 16|                    gazdagok között, õ látja a szíveket, s Viola meg fog
 3541 16|                    s kis bundájával vállain a szobába lépett s az asztalig
 3542 16|                  istenben, s el nem hágy. - A többiek meghatva hallgatának.~-
 3543 16|           istenemben - szólt Violáné, midõn a belépõt megismeré, szemeit
 3544 16|               világon nem bízik többé, hogy a legbecsületesebb emberek,
 3545 16|          legbecsületesebb emberek, mint itt a tiszteletes úr s a nótáriusné
 3546 16|                 mint itt a tiszteletes úr s a nótáriusné azt hiszik rólunk,
 3547 16|                     néha szinte azt hiszem: a szegény embernek istene
 3548 16|              könnyebben megy keresztül teve a tûlyukon, mint gazdag mennyeknek
 3549 16|                     választá apostolait. Ha a nemzetes asszony valami
 3550 16|                   esik, gondold: jóltevõd s a legjobb ember ha károsodott,
 3551 16|               házához, talán elveszek, mint a gyermekek, kiknek anyjok
 3552 16|                   áldja meg érte, felnõttem a többiekkel, s a faluban
 3553 16|                   felnõttem a többiekkel, s a faluban nem volt vígabb
 3554 16|                    egész telek maradt, háza a nótáriusén kívül legszebb
 3555 16|                 engem fog szeretni. Ha künn a mezõn aratásnál voltam,
 3556 16|                   kötözni segített; vagy ha a Tiszánál õ merített vizet
 3557 16|                    elvesz, velem megfordult a világ, s hivém, hogy az
 3558 16|                 volna ama pillanatban, mint a gyermek. S mégis mindez
 3559 16|                  mindez csak egy csöpp volt a tenger boldogsághoz képest,
 3560 16|                     gyermekünk született, s a kis Pista javára gazdálkodhattunk,
 3561 16|                    mi nem bántottunk senkit a világon. Férjem megfizette
 3562 16|                  között haragosai támadtak. A fiskális, isten verje meg -
 3563 16|                 férjemet, mert valahányszor a többi parasztoknak bajuk
 3564 16|                   választák szószólónak; és a fõbíró bosszút esküdött,
 3565 16|               fõbíró bosszút esküdött, mert a semmirevaló utánam járt,
 3566 16|           kötelességének eleget tesz, addig a fiskális s fõbíró haragjától
 3567 16|                  urak mind összetartanak, s a szegény embernek ártatlansága
 3568 16|                 nálam voltak, akkor küldött a fiskális, bizonyosan, mert
 3569 16|               bizonyosan, mert helyzetünket a bábától megtudta, házunkhoz,
 3570 16|                 négy lóval az udvarba, mert a nagyságos asszonyt fogja
 3571 16|                  Férjem kiment, s megmondta a hajdúnak, hogy ma nem mehet,
 3572 16|                    esztendõn át, mint senki a telkes gazdák közül, de
 3573 16|                    jól van, de félóra múlva a hajdú megint visszajött,
 3574 16|                   kell, mert senkinek sincs a faluban jobb lova. Viola
 3575 16|              nyugodtan maradtunk. Nálam már a vajúdások kezdõdtek, akkor
 3576 16|             vajúdások kezdõdtek, akkor jött a hajdú kocsisunkkal vissza,
 3577 16|                      hogy Viola jõjön, mert a nagyságos asszony minden
 3578 16|                    õ maga nem megy el tõlem a király fiának sem. Mire
 3579 16|                     király fiának sem. Mire a hajdú is azt mondta, hogy
 3580 16|                    jobb lesz elmennie, mert a szolgabíró az udvaron van
 3581 16|               megbosszankodott, s azt üzené a szolgabírónak: az idei forspontját
 3582 16|                     nem megy istenének sem. A hajdú elment; azután mi
 3583 16|                 magam körül semmit, de mint a szomszédok s itt nénémasszony
 3584 16|               nénémasszony mondják, mihelyt a hajdú a kastélyba ment,
 3585 16|                    mondják, mihelyt a hajdú a kastélyba ment, a fõbíró
 3586 16|                     hajdú a kastélyba ment, a fõbíró pandúrjaival jött
 3587 16|                  káromkodások közt kirántva a szobából, hol magamon kívül
 3588 16|                     kívül feküdtem, kötözve a kastélyba cipelteté.~- Úgy
 3589 16|                      ki most Zsuzsi helyett a történetet, noha a jelenlevõk
 3590 16|                  helyett a történetet, noha a jelenlevõk azt ismerék,
 3591 16|            haragjában földre vetette magát, a hóhérok úgy cipelték, mint
 3592 16|                  hóhérok úgy cipelték, mint a marhát, az embernek hajszála
 3593 16|                fokosokkal agyba-fõbe verik. A szolgabíró káromkodva s
 3594 16|             káromkodva s fenyegetõdzve ment a többiek elõtt, hogy Viola
 3595 16|                  mintha elõre éreztem volna a bajt, mely történni fog.
 3596 16|              történni fog. Alig értünk oda, a fõbíró kérdé a hajdútól
 3597 16|                  értünk oda, a fõbíró kérdé a hajdútól valamennyiünk elõtt:
 3598 16|              mondani, hogy istenednek, hogy a teins vármegyének sem mégy,
 3599 16|                Húzzátok le!” Viola ott állt a pandúrok között; ha száz
 3600 16|                     élek, sem fogom feledni a képet, mellyel az udvaron
 3601 16|           föloldattak, most kiragadva magát a hajdúk kezébõl, mint oroszlán
 3602 16|                    ispán vérökben fekszenek a földön. Viola az emberek
 3603 16|              házához futott, lóra ült, s ki a sz.-vilmosi erdõségbe, mint
 3604 16|                bárki Tiszaréten, még inkább a mondhatlan fájdalom, mely
 3605 16|                   mondhatlan fájdalom, mely a szerencsétlen asszony arcain
 3606 16|               látható vala, mélyen hatottak a jelenlevõkre, s csak az
 3607 16|                    ünnepélyes csendet, mely a szobában uralkodott. Hol
 3608 16|                      szótlanul állják körül a ravatalt; ki találna erõt
 3609 16|                     felkeresem Violát, s ha a rablott dolgokról valamit
 3610 16|                  elszökni, gyermekeimet itt a háznál hagyom, s lássa,
 3611 16|                 érzékeny hangon Tengelyiné, a távozónak kezét nyújtva -,
 3612 16|                     jól érzem magamat, csak a mezõre érjek, a friss szél
 3613 16|               magamat, csak a mezõre érjek, a friss szél majd megpirosít.
 3614 16|                     fekszik. Tudok mindent. A zsidó s a többiek ellene
 3615 16|                    Tudok mindent. A zsidó s a többiek ellene vallanak;
 3616 16|               többiek ellene vallanak; hogy a faluban volt, abban nincs
 3617 16|                 nincs tagadás, bundáját itt a szobában találták, minden
 3618 16|                     is jobb sorsot érdemelt a világon.~- Jobb sorsot? -
 3619 16|                     megfordult -, higgye el a nemzetes asszony, ha ma
 3620 16|                     mint az övé, nincs több a világon. Isten áldja meg
 3621 16|                asszonyi szív oly különös, s a tövisek, melyek közé jutott,
 3622 16|              tartják vissza sokszor, mintha a végzet virágágyra fekteté;
 3623 16|                     lénynek ily sors jutott a világon.~- Kétkedni az isteni
 3624 16|                       de hát nem hallotta-e a szavakat, melyekkel ez asszony
 3625 16|                búcsút vett? Õt nehezen érte a sors keze, a végzet sokszor
 3626 16|                   nehezen érte a sors keze, a végzet sokszor épp a legnemesebb
 3627 16|                  keze, a végzet sokszor épp a legnemesebb vállakra rakja
 3628 16|                      de vajon maga az, hogy a jó annyiszor csalódhatik,
 3629 16|                  ideig megtarthatja, s mint a bálványozó érzéketlen szobra
 3630 16|               meggyõzõdéshez jutunk, miként a mérleg végre mégsem a jók
 3631 16|                miként a mérleg végre mégsem a jók ellen fordul. Oh, higgye
 3632 16|                     nincs miért sajnálnunk!~A lelkész Tengelyi által szakíttatott
 3633 16|                   által szakíttatott félbe. A jegyzõ, ki mindjárt a botrányos
 3634 16|                félbe. A jegyzõ, ki mindjárt a botrányos jelenet után,
 3635 16|             botrányos jelenet után, melynek a szavazásnál tanúi voltunk,
 3636 16|                vigyen - s tõle hallotta meg a történteket. Az utasok e
 3637 16|               utasok e pillanattól, ameddig a töltés tartott, azaz Réty
 3638 16|                   nagy zökkenéssel lehajtva a töltésrõl Kálmán tapasztalá,
 3639 16|                  õszkor megküzdjön, s midõn a jegyzõ házához közelgve
 3640 16|                     jegyzõ házához közelgve a fáradt lovak végre a sárban
 3641 16|               közelgve a fáradt lovak végre a sárban elakadtak, Kálmán
 3642 16|                     kiraboltattunk? - szólt a belépõ, szemeit a szobában
 3643 16|                     szólt a belépõ, szemeit a szobában körüljártatva.~-
 3644 16|               válaszolt remegve Erzsébet -, a többi...~- Ládámat? A kulcsok?
 3645 16|                       a többi...~- Ládámat? A kulcsok? hol vannak kulcsaim?~-
 3646 16|                   még fiókodban lesznek, de a láda nyitva van.~Tengelyi,
 3647 16|                 Tengelyi, ledobva bundáját, a ládához sietett, visszaveté
 3648 16|                irományokat kezdé felhányni. A többiek néma nyugtalanságban
 3649 16|                 vesztesége nagyságát. Végre a jegyzõ felkelt, s székre
 3650 16|                     el, ugye? tudom, tudom! A pénzt megtaláltátok, itt
 3651 16|                   mégsem honosok, mert hisz a haza az, mit magadénak nevezhetsz.~
 3652 16|                  járt föl s alá szobájában, a többiek bámulva néztek egymásra.
 3653 16|                    bámulva néztek egymásra. A kínos hallgatást végre a
 3654 16|                    A kínos hallgatást végre a jegyzõ szakítá meg, ki Vándory
 3655 16|         szükségesnek, hogy nemességemet itt a megyében kihirdettessem,
 3656 16|                 elrabolva. Szegény fiam!~És a jegyzõ ismét székére veté
 3657 16|                  kezét szorítva hozzá -, ha a sors ezen csapása valóban
 3658 16|                   hogy az irományok, melyek a rablónak hasznára nem lehetnek,
 3659 16|                nemesi kiváltságokkal éltek? A királyi kegyelem, száz más
 3660 16|           nemességedet visszaszerezheted.~- A királyi kegyelem? Egy szegény
 3661 16|                     fölmegyek magam Bécsbe, a trón zsámolyához borulok,
 3662 16|                 mondá Tengelyi szomorúan -, a világ nem oly szép! Te Bécsbe,
 3663 16|                   reformált falusi lelkész, a trón elõtt, hogy egy falusi
 3664 16|                nemde? - szólt nyájas hangon a lelkész - azt hiszed, szegény
 3665 16|                prédikátor létemre nem merek a király elébe lépni? Ne félj,
 3666 16|                pártolni fogja kérésemet. Ki a királynak alkalmat ad, hogy
 3667 16|                 nincs miért pirulni elõtte; a kérés, melyet tesz, mintegy
 3668 16|              mintegy ajándék, melyet nyújt. A király oly magasan áll,
 3669 16|                király oly magasan áll, hogy a falusi lelkész elõtte magát
 3670 16|                   mindennek vannak határai! A megye pártolni fogja kérésedet?
 3671 16|              véletlen volna? Véletlen, hogy a küldöttséghez csupa elleneim
 3672 16|        emlékeztettem, miként nemességem még a megyében kihirdetve nincs,
 3673 16|                volna Macskaházyt, midõn ott a küldöttségi asztal mellett
 3674 16|                   látlak. Emlékezzél vissza a múltra, mennyi bajon vergõdtünk
 3675 16|               egyszer, reá meresztve szemei a jegyzõ - mi történt leányommal?~
 3676 16|              keresett, melyekkel barátjának a történteket elmondhassa.~-
 3677 16|            elõsorolt. Ákos becsületérzetét, a fiatal pár szerelmét, hogy
 3678 16|           mosolyogva -, minden rendben van, a dolgok jobban nem is mehetnének.
 3679 16|              Vándory? Te felmégy Bécsbe, és a felség mindent visszaad
 3680 16|                  mindent! Oh, ha hely volna a világon, hol asszony jó
 3681 16|                  becsületes szándékkal jött a házhoz.~- De hát becsületes
 3682 16|                    becsületes szándékait?~- A jövõ legjobban meg fogja
 3683 16|             menekülése; megvetéssel fogadva a házban, melybe lép, gyûlölettel
 3684 16|                     melybe lép, gyûlölettel a családtól, mely õt körébe
 3685 16|            kegyelembõl fogadott, kinél csak a kényszerítésre emlékezik,
 3686 16|             istenért, légy irgalmas - szólt a székhez támaszkodva Erzsébet -,
 3687 16|                szerettél.~- Ha szerettelek? A mindenható isten tudja,
 3688 16|                 házunkban, te megígérted, s a pillanatban, mikor ez ígéretet
 3689 16|               ígéretet tevéd, már kész volt a terv, hogy megcsalhass.
 3690 16|               megcsalhass. Ákos elõre tudta a napot, melyen parancsomat
 3691 16|                    s távol házamtól örültem a pillanatnak, melyben ismét
 3692 16|                     elõtt haza ne jõjek. Ez a mód, mellyel szerelmemet
 3693 16|                     akarod, hogy elátkozzam a pillanatot, melyben veled
 3694 16|                     nem folytathatá tovább, a másik szoba ajtaja meg nyílt,
 3695 16|             indulatja határtalan vala, mint a fájdalom, melyet érzett.
 3696 16|                    kéz nyájasan ereszkedett a kedves gyermek homlokára,
 3697 16|                   kedves gyermek homlokára, a kemény szó elakadt a szelíd
 3698 16|             homlokára, a kemény szó elakadt a szelíd gyermek elõtt, ki
 3699 16|            átkarolva kérõ tekintetet vetett a szerencsétlen apára.~- Megbocsátasz-e
 3700 16|            Vilmádnak? - szólt gyönge hangon a leány.~- Jer szívemhez -
 3701 17|               tudják, nem volt veszedelmes. A lövés, mely bal karján átment,
 3702 17|                     mely bal karján átment, a csontot sértetlenül hagyá,
 3703 17|                   is eszméletét veszthette. A seborvos azonban, ki hamarjában
 3704 17|                     volna engedelmességet - a sebláz miatt, melynek jönni
 3705 17|                 miatt, melynek jönni kelle, a beteget ágyba fekteté. S
 3706 17|                     s öreg huszárja, János, a sérült kezet idõrõl idõre
 3707 17|                    borogatással takargatja. A szoba, hol a barátokat találjuk,
 3708 17|                    takargatja. A szoba, hol a barátokat találjuk, tág
 3709 17|               asztalokon újságok s könyvek, a falakon nehány híres magyar
 3710 17|                 híresebb angol ménnek képe; a két ablak között zöld posztóval
 3711 17|                   által készült sipka, mely a szekrényen díszlik, szóval
 3712 17|                     vagyunk, nem is említve a karszékeket, melyek, mint
 3713 17|                     melyek, mint tudva van, a magyar falusi lakokban eddig
 3714 17|                eddig majdnem kizárólag csak a fiatalúr szobájában találhatók;
 3715 17|            foglalatosságokat nem kedvelvén, a szülék célszerûnek tartják,
 3716 17|                    legyen, e kötelességöket a lehetõségig nehéz módon
 3717 17|                    fölkelni sem tudott, mit a jelenvoltak a szék jóságának
 3718 17|                   tudott, mit a jelenvoltak a szék jóságának tulajdonítottak.~
 3719 17|                     mind e kényelem, melyet a kandallóban égõ tûz még
 3720 17|           gondolataikba merülve hallgattak. A szobában csend vala, s maga
 3721 17|                     sarkantyúkkal föl s alá a szobában, néha, midõn ifjú
 3722 17|                   Teins uram! - monda végre a huszár, midõn ura karjáról,
 3723 17|                   szívvel, mint ügyességgel a borítást levevé.~- Vigyázz
 3724 17|                    mindig rosszul veszem le a ruhát.~- Semmi baj, most
 3725 17|          erõlködésein, melyekkel érintéseit a lehetõségig nyájasakká tenni
 3726 17|                 felkelt, s miután egy ideig a kertbe kinézett, hol a fonnyadt
 3727 17|                ideig a kertbe kinézett, hol a fonnyadt lomb, mely még
 3728 17|                     fonnyadt lomb, mely még a fákon függött, a színtelen
 3729 17|                   mely még a fákon függött, a színtelen pázsit s a köd,
 3730 17|               függött, a színtelen pázsit s a köd, mely az egész tájat
 3731 17|                    szomorú gyászkíséretével a legvígabbat is elkedvetlenítheté,
 3732 17|                  János, ki azalatt fát tett a kandallóba, újra fejét csóválá,
 3733 17|                   ellen, „ki ahelyett, hogy a beteget mulatná, ott ül
 3734 17|                     ül eltátva száját, mint a fancsali feszület, s nem
 3735 17|                   szól semmit.”~- Bizony az a krumpli, mit most szednek -
 3736 17|                     lõn.~Ej, ej - sóhajtott a huszár -, csak ne menne
 3737 17|           körülforogva ismét lefeküdt.~- Ez a kutya is egészen nekiszomorodott,
 3738 17|                     add ide - mondá Ákos, s a sebre új borítás tétetett.
 3739 17|                 gondolat villanna át fején, a huszár megállt. - Teins
 3740 17|                  kérem alásan: fel se vegye a teins úr, katonadolog, nem
 3741 17|                 Ákos bámulva.~- No, hát azt a kicsiséget, a lövést. Nem
 3742 17|                   No, hát azt a kicsiséget, a lövést. Nem esik jól az
 3743 17|                   benne, Aspernnál s késõbb a lipcsei ütközetben, még
 3744 17|     Franciaországban is kaptam egyet-kettõt a ferkóktól, de sebaj! Nem
 3745 17|         oldalbordából készített, ahol pedig a csont mind ép, ott mégis
 3746 17|                    min, teins uram? - szólt a huszár jókedvûen, csakhogy
 3747 17|          kimarsíroztunk, ha az úrfiak közül a regimentben valamelyiknek
 3748 17|              kisujját vágták meg, kész volt a szomorúság, némelyik még
 3749 17|                    bemegy egyikbe úgy, mint a másikba, s éppúgy meg is
 3750 17|                    s éppúgy meg is gyógyul; a tiszt koplal, mint a közkatona,
 3751 17|               gyógyul; a tiszt koplal, mint a közkatona, s ha valamihez
 3752 17|                    bajom nem volna, mint ez a gyermekség, nem látnál ily
 3753 17|                     tökéletesen felfogta. - A nótárius kis Vilmája, ugyebár?
 3754 17|                    Vilmája, ugyebár? Ej, az a szerelem éppolyan, mint
 3755 17|                     szerelem éppolyan, mint a dohány, mikor új, oly erõs,
 3756 17|                     én, ha úgy lennék, mint a teins úr?~- Mit?~- Hát elvenném.~-
 3757 17|                      hisz e kis lövés miatt a teins úr nem lesz nyomorék,
 3758 17|                valakinek három keze volna s a teins úrnak csak egy, Vilma
 3759 17|                     Vilma valaha másé, mint a teins úré lesz. - S ezzel
 3760 17|                 morogva fogai közt, kiment.~A barátságos állás, melyben
 3761 17|                    s kereszttel tért vissza a háborúból, s Taksony megye
 3762 17|                     ura világra jött, János a Rétyeket el nem hagyta.
 3763 17|          találkoztunk, mint kérõ járt; s ha a becsületes katona az új
 3764 17|            kegyeiben, mint érdemlé, s habár a nagyságos asszony nem volt
 3765 17|              beszélt nemcsak Ákossal, hanem a cselédházban is a múlt jobb
 3766 17|                     hanem a cselédházban is a múlt jobb idõkrõl, hol a
 3767 17|                    a múlt jobb idõkrõl, hol a kastélyban még nem nagyságos,
 3768 17|                   teins asszony parancsolt, a Rétyek s János nem válhattak
 3769 17|                  mert mint az utóbbi mondá: a kenyér az emberben hússá
 3770 17|                      s ebédnél több tányért a palackot tört, mint szükséges
 3771 17|                  tört, mint szükséges vala, a Rétyek jól tudák, hogy nyalkább
 3772 17|               találhatnának, és sok arc van a világon, melyhez a sárga
 3773 17|                  arc van a világon, melyhez a sárga zsinórú kék dolmány
 3774 17|               képéhez, melyet csak homlokán a hosszú sebhely s óriási
 3775 17|                   közt ennyire bízhatnának, a földön nem lelhetnek; s
 3776 17|                földön nem lelhetnek; s maga a nagyságos asszony, talán
 3777 17|          befolyásnak leghatalmasabb eszköze a megszokás. Miniszterek,
 3778 17|                      fõképp ha tudjuk, hogy a kulcsári hivatal, mely a
 3779 17|                    a kulcsári hivatal, mely a házban a nagyságos asszony
 3780 17|             kulcsári hivatal, mely a házban a nagyságos asszony szerfölötti
 3781 17|                  változott, ilyenkor mindig a huszár által töltetett be,
 3782 17|                  bánnak, mint ha mi lennénk a felsõbbek, s ezen vágy sehol
 3783 17|                gyermekek s cselédek között. A szolgának jólesik, hogy
 3784 17|                    csak három láb magas is; a gyermek örül, hogy végre
 3785 17|             beszélget, miután apja, anyja s a többiek mind, kiket az úri
 3786 17|            mindinkább nevel, s mely ha néha a szolga elküldetésével végzõdik,
 3787 17|                 egyenlõség utáni vágyunkkal a világon teszünk, azért nem
 3788 17|                 ezen örömét, s valahányszor a fickókat, mint mondá, nagyon
 3789 17|            elszállásoltatott; de mióta Ákos a világra jött, reá szebb
 3790 17|                   reá szebb napok derültek. A gyermek még dajkánál volt,
 3791 17|                gyermek még dajkánál volt, s a huszár, ha ideje engedé,
 3792 17|                   hogy õ vala Ákos dajkája, a szobából kiment, õ vette
 3793 17|               kiment, õ vette karjára, s ha a gyermek, kit térdein táncoltatott,
 3794 17|                 felkacagott örömében. Mikor a gyermek pokrócán mászni
 3795 17|                 kezdett, János mellette ült a földön, s vigyázott, hogy
 3796 17|                     magát kielégítve, midõn a kis Ákos oly teljes mértékben
 3797 17|               hajlandóságát.~Gyermekek néha a szépnek érzetével születnek,
 3798 17|                     nem ritkán látjuk, hogy a legszilajabb, ki minden
 3799 17|                    szeretettel simul; de ha a szépség némely gyermekre
 3800 17|            természeti ösztön, melynél fogva a gyermek azokat, kik által
 3801 17|                    nyilatkozott benne is, s a gyermek soha boldogabbnak
 3802 17|                    ha az örökös már egyszer a világon van, nemigen gondoskodnak
 3803 17|                 voltak többé akadályai, sõt a fiatal nevelõ is, ki Ákos
 3804 17|                      ki Ákos hetedik évében a házhoz jött, örömmel látta,
 3805 17|                  terhelik. Ha igazság volna a világon, sõt, ha csak regényekben
 3806 17|                legalább bizonyíthatom, hogy a gyermek örömei közt nem
 3807 17|                    Szép napokon õ járt vele a kertben s mezõkön, ha szél
 3808 17|                    szél fútt, õ bocsátá fel a nagy sárkányt, melyet szép
 3809 17|                      ha esett, õ igazította a kis malmot s hajókat, melyek
 3810 17|               udvaron végigfutó csatornákon a gyermek nagy örömére vízre
 3811 17|                     vízre bocsáttattak, sõt a hosszú téli estéken is Ákos
 3812 17|                   Ákos egyedüli boldogságát a szép mesék s hosszú történetek
 3813 17|                történetek képezék, melyeket a régi katona, bajszát pödörve,
 3814 17|             életében. Tizenhat éves korától a zászló alatt állva, õ közelrõl
 3815 17|                közelrõl látta, õ részt vett a történetekben, melyeket
 3816 17|                   elbeszélt; s képzelhetjük a részvétet, mellyel ez minden
 3817 17|                   akartak rebelliójokkal, s a huszár, kinek százada történetesen
 3818 17|              tévedésben élt, hogy seregeink a háború kezdetétõl végig
 3819 17|                    gyõztek; de mindamellett a hallgató s beszélõ egészen
 3820 17|             részleteket kívánt. János, mint a nép embere, mindig leginkább
 3821 17|               valamint történetkönyveinkben a néprõl, úgy János elbeszéléseiben
 3822 17|                   János elbeszéléseiben épp a vezérek- s felsõbb osztályokról
 3823 17|                 János által foglaltatott el A gyermek ezen elbeszélésekbõl
 3824 17|               tudományát, s tudjuk, hogy ki a gyermek képzelõtehetségére
 3825 17|                    volna hozzá inasnak.~Itt a viszony külsõleg valamivel
 3826 17|                 fiatalabb barátokat talált, a tudományok s az élet szívének
 3827 17|           foglalatosságokat nyújtottak, sõt a vén inas, ki nemegyszer
 3828 17|                    Tiszarétre visszatértek, a szolga, ki ura képén kedélyének
 3829 17|                   gondjaiban, s így most is a nyílt, barátságos mód, mellyel
 3830 17|                    hallgatás után folytatva a beszélgetést, melyet János,
 3831 17|             optimista nálamnál, õ mindenben a jó, én mindenben a víg oldalt
 3832 17|                mindenben a jó, én mindenben a víg oldalt szoktam feltalálni;
 3833 17|             szerencsés álmaimból, egyszerre a gondolat támadt lelkemben:
 3834 17|                     boldoggá nem teheti, ha a helyzet, melybe õt állítja,
 3835 17|                   Vilmám szerencsés legyen. A szerelemnek nem elég, ha
 3836 17|            mosollyal hallgatják szavainkat, a szív minden szeretete mellett
 3837 17|                  szerencséhez, s ez az, mit a házasságban keresünk, két
 3838 17|                   csak, mihelyt Tengelyi ma a zsidótól hallá, hogy írásai
 3839 17|                    vonatott kétségbe, mikor a rablás történt, mindjárt
 3840 17|               ijedten.~- Nem épp az; ismeri a helyzetet, melyben házatokkal
 3841 17|             mostohádra gyanakszik. Felhozta a másik rablást is, mely a
 3842 17|                    a másik rablást is, mely a lelkésznél megkísértetett,
 3843 17|               irományok kerestettek, miután a tolvaj érintetlenül hagyva
 3844 17|            érintetlenül hagyva mindent, mit a szobában találhatott, csak
 3845 17|              melyben Vándory írásai voltak. A tiszteletes irományai most
 3846 17|                  most Tengelyinél voltak, s a jegyzõ nemegyszer mondá
 3847 17|                   ugyanazon fõ gondolta ki. A többi közt - tevé hozzá
 3848 17|          egyszersmind nagyanyád, mikor apád a világra jött, a szegény
 3849 17|                  mikor apád a világra jött, a szegény fiút úgy kínozta...~-
 3850 17|                    történetet, úgy látszik, a Rétyek nemigen szerencsések
 3851 17|                rendkívüli barátsága, fõképp a befolyás, melyet még mostohád
 3852 17|                    hozza az embereket, hogy a tiszteletesnek oly dolgokat
 3853 17|           irományokra céloztatott. De -~Itt a beszélgetõket János szakítá
 3854 17|                   friss borítással kezében, a sebésztõl követve a szobába
 3855 17|                kezében, a sebésztõl követve a szobába lépett.~- Teins
 3856 17|                       Teins uram, itt hozom a jeget s a feldsert - monda
 3857 17|                   uram, itt hozom a jeget s a feldsert - monda jókedvûen -,
 3858 17|                       most minden jól lesz.~A kis egyed, mely feldsernek
 3859 17|                  elõbbi borítást leszedve s a sebet megnézve, a beteg
 3860 17|                leszedve s a sebet megnézve, a beteg állapotávali megelégedését
 3861 17|                    mint ha urának másvalaki a legkisebb szolgálatot tevé,
 3862 17|                haragos tekinteteket lövelle a szegény tudósra. Ez egyszer
 3863 17|                    úr mindent érdemelhetett a világon, de haragot csakugyan
 3864 17|                      Vannak emberek, kikkel a sors különös játékot ûz,
 3865 17|                     ha boldog pillanataiban a németfaj roppant légióit
 3866 17|                     felszámítja, hihetõképp a sz.-vilmosi sebészt is azok
 3867 17|                 jogánál fogva hazánk majdan a szent római birodalomra
 3868 17|                   egyik ága leend. Valamint a Dunát német folyónak - mert
 3869 17|                 németnek tarthatni; s mégis a sebész egy szót sem tudott
 3870 17|              eredetére emlékeztetett. Benne a német nemzetiség tökéletesen
 3871 17|             tökéletesen átváltozott, s akár a sovány barna arcot s fekete
 3872 17|               melyet anyjától örökölt, akár a nem kevés kenõccsel tõhegyesre
 3873 17|               szorította volna karjai közé.~A sors, úgy látszott, nem
 3874 17|                  követé eldõdei nyomdokait. A Serer család, mennyire csak
 3875 17|                   foglalatosságát, s fõképp a szurokhoz, mellyel néha
 3876 17|                megfordult, nehány nap múlva a parasztok által fölfeselve,
 3877 17|                   hozatott vissza apjához. „A gyermek mindig locsog”,
 3878 17|                       Nagyon ostoba”, szóla a legény, ki ismét ily alkalmaknál
 3879 17|                tulajdonképp mire szenteljék a fiú jeles tehetségeit? ha
 3880 17|                   fiú jeles tehetségeit? ha a kis város borbélya, hol
 3881 17|                     ki talán azt hivé, hogy a gyermek, mert mint az egész
 3882 17|                     lét egyik szélsõségétõl a másikhoz vetve, a lábtól
 3883 17|             szélsõségétõl a másikhoz vetve, a lábtól egyszerre a fõhöz
 3884 17|                   vetve, a lábtól egyszerre a fõhöz emelkedve, a fiú,
 3885 17|                egyszerre a fõhöz emelkedve, a fiú, ki nem arra teremtetett,
 3886 17|                elemében érezte magát. Igaz, a fejér szappanbuborék, melyben
 3887 17|              egészen azon élvezetet, melyet a szurokban talált, s a kis
 3888 17|                melyet a szurokban talált, s a kis borbély nemegyszer vetett
 3889 17|                     vetett vágyó tekintetet a szomszéd fiára, ki õt apjánál
 3890 17|                  kézzel s arccal járt körül a városban; de õ, kit eddig
 3891 17|                  ért, nem rendelkezhetett-e a lakosok felének bõrével
 3892 17|                    teremtve mûvészi kezével a polgárfejeken? ha nem említjük
 3893 17|           polgárfejeken? ha nem említjük is a gyönyört, mellyel ünnepeken
 3894 17|                 gyönyört, mellyel ünnepeken a tanácsbeliek s városi honoráciorok
 3895 17|                részének fodrokat égetett. S a borbély nem beszélhet-e
 3896 17|          beszélhet-e többet, mint bárki más a világon? Ki szegezheti hallgatója
 3897 17|                    meg, ki közli gyorsabban a helység újdonságait? Mely
 3898 17|               tudósításaiban mindig többet, a külföldiekben kevesebbet
 3899 17|                    s az egész városban, még a tanácsot sem véve ki, legtisztább
 3900 17|          legtisztább kezekkel járhat körül?~A görög allegória szerint
 3901 17|                     görög allegória szerint a szfinx feltartóztatá az
 3902 17|                    de szüntelen haladni fog a pályán, melyet választott,
 3903 17|                 szerencsére szüksége lenne.~A tudományos elõmenetel, mellyel
 3904 17|                 elõmenetel, mellyel az ifjú a pesti egyetemen a sebészetet
 3905 17|                   az ifjú a pesti egyetemen a sebészetet hallgatá, korántsem
 3906 17|                    kitûnõ, mint azt vártuk. A természet, mely neki, mi
 3907 17|                    természet, mely neki, mi a kérdezést illeti, oly rendkívüli
 3908 17|                    látszik, megtagadta tõle a felelés tehetségét, legalább
 3909 17|                     lehetett venni. Sõt, mi a gyakorlati sebészetet illeti,
 3910 17|                     gazdája reményeinek, ki a borotválás közt legényén
 3911 17|                tévén, hogy késével többször a bõr alatt, mint fölötte
 3912 17|                     De miután e világon nem a tudomány, hanem a szeretet
 3913 17|               világon nem a tudomány, hanem a szeretet mível csudákat:
 3914 17|                      midõn Taksony megyében a sebész meghalt, s özvegye,
 3915 17|                 testvére volt, Pestre jövén a nyalka sebészt meglátta,
 3916 17|               neveztetett, s miután nejével a megyébe jött, hol az elsõ
 3917 17|                  gyakorolt: rövid idõ múlva a Sz.-Vilmoson lakó megyei
 3918 17|                    doktor úrnak címeztetik.~A megye fõorvosán kívül, ki
 3919 17|              egyetemrõl nem hozván magával, a doktor címet nem osztogatá
 3920 17|                Serer úrhoz másképp szóljon. A legkisebb szócska, mely
 3921 17|               haragba hozá; s midõn egyszer a sz.-vilmosi borbély, kire
 3922 17|            szakállát bízá, késõbben jött, s a doktor urat borotválkozva
 3923 17|                szíve örömében mondá, hogy: „a teins úr úgy érti e mesterséget,
 3924 17|                       tudvalevõ dolog, hogy a borbély fényes nappal a
 3925 17|                     a borbély fényes nappal a házból kidobatott.~- A seb
 3926 17|               nappal a házból kidobatott.~- A seb szép, nagyon szép -
 3927 17|                   szép - szólt Serer, midõn a borítást vigyázva takargatá -,
 3928 17|                  ért kend hozzá - válaszolt a másik -, a szép seb nem
 3929 17|                hozzá - válaszolt a másik -, a szép seb nem az, mely legnagyobb.~-
 3930 17|                  magától meggyógyul - mondá a huszár -, s hol feldserre
 3931 17|                     bosszús tekintetet vete a huszárra. - Hogy méltóztatott
 3932 17|                Bizonyosan.~- Mondtam, ugye? A mandulatej ily alkalommal
 3933 17|              mosolygott.~- Nem hinné senki, a mandulatejnek milyen hatása
 3934 17|                   volna.~- De hát miért, ha a teins úr jól van? - szólt
 3935 17|                   teins úr jól van? - szólt a huszár.~- Hallgasson kend,
 3936 17|             alkalommal csudás hatása van.~- A homoeopathák nem vágnak
 3937 17|                  minõt Kálmán, fõképp midõn a hatást látá, melyet e szavak
 3938 17|                hatást látá, melyet e szavak a kis sebészre tettek, megtartani
 3939 17|                   lángra gyúlt, úgy mihelyt a homoeopathiáról szó tétetett,
 3940 17|                 minden türelmét elveszté.~- A homoeopathák? - szóla keserûen -
 3941 17|               keserûen - de hát mit tesznek a homoeopathák? Adnak-e gyomortisztítót,
 3942 17|                    chinát, orvosságot, hogy a beteg izzadjon, s az izzadság
 3943 17|                   flastromot rakott fel, és a meleg-, hideg- s jégborítékok,
 3944 17|                   igaza van - szakítá félbe a szólót Ákos mosolyogva -,
 3945 17|                   szólót Ákos mosolyogva -, a beteg sok élvezettõl fosztatik
 3946 17|                   megpróbáljon mindent, mit a gyógyszertárban találhat,
 3947 17|               hívjon össze konzíliumot, míg a beteg meg nem gyógyult.~-
 3948 17|             folyamodott segedelemhez. És ha a beteg meghal, az az orvost
 3949 17|            egyetemben tanult? feleljen erre a teins úr, ha tud!~- Igen,
 3950 17|                teins úr, ha tud!~- Igen, de a homoeopathák is beadnak
 3951 17|                  Hiszem, persze - válaszolá a sebész gúnyosan -, de ha
 3952 17|                    sebész gúnyosan -, de ha a természet nem volna! Oh,
 3953 17|                    természet nem volna! Oh, a természet néha csudákat
 3954 17|                     De nem mindegy-e az, ha a beteg meggyógyul? - kérdé
 3955 17|                       Éppen nem mindegy, ha a természetet nem segítik
 3956 17|                 szólt Ákos -, azokat is nem a természet gyógyította-e
 3957 17|    professzorainktól öt évig tanultuk, hogy a beteg nem gyógyul meg, ha
 3958 17|                    Serer méltósággal. - Kik a tudományban nem járatosak,
 3959 17|                    nem járatosak, kik, mint a homoeopathák, sem kémiát,
 3960 17|              teszünk, azzal jõnek elõ, hogy a beteget a természet gyógyította
 3961 17|                   jõnek elõ, hogy a beteget a természet gyógyította meg.
 3962 17|                     tanultunk volna öt évig a pesti egyetemben, ha még
 3963 17|                      mint bármily más ember a hazában!~- És ha homoeopathának
 3964 17|                     Aki harmadnapra, miután a fõorvos általvette, meghalt? -
 3965 17|                    s azt mondá, hogy miután a betegség gyógyíthatlan volt
 3966 17|           gyógyíthatlan volt és látta, hogy a beteg szörnyen kínlódik,
 3967 17|                  fizetést, szabad lakást és a látleleteknél nem egy szép
 3968 17|                     mást nem olvasott, s ki a biblia ellen felhozott kételyeket
 3969 17|              Jánosra, kinek örömében, midõn a feldsert megtámadva látá,
 3970 17|                    csak mákszemnyi ész, mit a homoeopathák tesznek? -
 3971 17|         homoeopathák tesznek? - szólt végre a megtámadott; - egy felnõtt
 3972 17|                    s gyomrát elrontja, eljõ a homoeopatha, s mit ad be?
 3973 17|                   Az igen természetes, hogy a teins úr ezt nem érti -
 3974 17|                     úr ezt nem érti - szólt a sebész azon megelégült mosolygással,
 3975 17|                 irányában szólni szoktak -; a teins úr nem járatos az
 3976 17|                    igen világos s egyszerû. A chinának van bizonyos ereje,
 3977 17|                    van bizonyos ereje, mely a hideglelést megszünteti,
 3978 17|                 természetesebb ennél, isten a chinát különösen azon célból
 3979 17|                célból teremtette, hogy vele a hideglelést meggyógyítsuk.~-
 3980 17|                honnan van, hogy mikor isten a kolbászt s töltött káposztát,
 3981 17|                      itt nálunk teremtette, a chinát mégis nem itt hagyá
 3982 17|                 mégis nem itt hagyá nõni?~- A teins úr csak enyeleg -
 3983 17|            valamibõl oly parányi adag, mint a homoeopathák állítják, oly
 3984 17|              használok. Amint igaz is, mert a camomillathea jó mennyiségben
 3985 17|                   Kálmán pajkosan -, minden a módtól függ, mellyel a szert
 3986 17|               minden a módtól függ, mellyel a szert alkalmazzuk. Doktor
 3987 17|           kellemetlenség nélkül, s mégis ha a tekercsbõl egy pálca kivétetik,
 3988 17|                     fordulva, ki mintha már a botot kezében érezné, markát
 3989 17|                       csak azt hiszem, hogy a homopatica és a - - nem
 3990 17|                hiszem, hogy a homopatica és a - - nem tudom, hogy hívják,
 3991 17|                    fáj, bort iszom, s mikor a kulcsárnak tüdõgyulladása
 3992 17|             kulcsárnak tüdõgyulladása volt, a gazdasszony paprikás pálinkát
 3993 17|                     isten kezében van, mint a tiszteletes mondja, s ha
 3994 17|                  szavainak következései, ha a sebészt, kinek mérgében
 3995 17|                   éppen midõn szólni akart, a teins alispánné jötte nem
 3996 17|             kézcsókoláshoz sietett, azonnal a jégborítások s mandulatej
 3997 17|               kívántatik, az ablakhoz állva a kertbe nézett. Látod-e,
 3998 17|                      mi önkényt ajánlkozik. A leánynak dolga becsületére
 3999 17|                  valának, mégis volt valami a hangban, mi Ákos egész vérét
 4000 17|                idegen is észrevehette volna a keserûséget, mely szavaiban