1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10305
Fejezet
4001 17| S Rétyné lesüté szemeit a nyugodt, elhatározott tekintet
4002 17| beszélsz? - szólt végre a lehetõségig nyájasan mosolyogva -
4003 17| látok semmi rendkívülit a történetben.~- Ha feleséget
4004 17| becsületénél inkább szeret, nehogy a lakodalom után mást még
4005 17| Voltak - szólt Ákos, élvezve a zavart, s aggodalmat, mely
4006 17| irományok elraboltattak. A Tengelyi családnak nincs
4007 17| látszólag változott -, hogy a rablás nem sükerült, s Tengelyi
4008 17| Tengelyi irományai nem jöttek a zsiványok kezeibe.~- Sõt
4009 17| fölgerjedését észrevevé -, a pénz s minden egyéb visszakerült,
4010 17| midõn kérdé: - Kik lehettek a tolvajok?~Ákos, ki az egész
4011 17| egész falu véleménye szerint a rablás Viola által követtetett
4012 17| elsietett.~Kálmán, ki a beszélgetésnek csak utósó
4013 17| hallá s maga is észrevette a változást, melyet a rablásróli
4014 17| észrevette a változást, melyet a rablásróli hír Rétynére
4015 17| mondád, hogy Tengelyi a rablás bujtogatójának mostohámat
4016 17| mondta.~- És azt hiszed, hogy a rablást Viola követte el?~-
4017 17| követte el?~- Viola vagy a zsidó, és ennél nem találtak
4018 17| jutott ez régen eszébe! - A gulyás által bizonyosan
4019 17| borítással jött s beszélé, hogy a nagyságos asszony azóta
4020 17| lovának kopogása hallatszott s a kocsi zörgése, melyet az
4021 18| 18~Sírva vigad a magyar, így szól a közmondás;
4022 18| vigad a magyar, így szól a közmondás; miért is vigadna
4023 18| életet adott, szinte átszáll a késõ unokákra? S hajdanában
4024 18| késõ unokákra? S hajdanában a magyarnak annyi oka volt
4025 18| az újabb kor meggyógyítá a múltnak sebeit. A népdal
4026 18| meggyógyítá a múltnak sebeit. A népdal majdnem mindenütt
4027 18| majdnem mindenütt megtartá a bús melódiát, mely oly korban
4028 18| vígabb hangja feledteti a dalnak valódi jellemét.
4029 18| osztályainknak nincs okuk vígságra a jelenben sem, s a dal szomorúan
4030 18| vígságra a jelenben sem, s a dal szomorúan hangzik most
4031 18| gyanítják, hogy ez ország, mióta a törököt elûztük, változáson
4032 18| változáson ment keresztül, s a jobbágy, midõn füstpénz
4033 18| midõn füstpénz forintját a kastélyba viszi, a török
4034 18| forintját a kastélyba viszi, a török garasra emlékezve,
4035 18| félig sem borzadhat annyira a múlttól, mint azok, kik
4036 18| tartozásukat, azért, mióta a töröktõl megszabadultunk,
4037 18| megszabadultunk, adót nem ismernek. A komorság, mely a magyar
4038 18| ismernek. A komorság, mely a magyar népet jellemzi, azonban
4039 18| Ha más országok lakója a vidéken körültekint, mennyi
4040 18| maga után. Pusztáinkon csak a határhalmok intenek arra,
4041 18| általános elhagyottság, a munkátlanság csendje, mely
4042 18| fog szállni õ is, eltûnve a nagy róna alatt, nyom nélkül,
4043 18| nyom nélkül, mint az, kit a határtalan tenger habjaival
4044 18| Ha ily vidéket - pedig a mondottak szóról szóra illenek
4045 18| szürke világításában látunk, a szív akaratlanul szomorú
4046 18| Zsuzsi, Liptáknétól kísérve a falut elhagyá. A külcsárdánál
4047 18| kísérve a falut elhagyá. A külcsárdánál egy ideig pihenve
4048 18| ideig pihenve megálltak, s a fiatal asszony, kis poggyászával
4049 18| haladott Kislak felé, hol a gulyásnál Violáról valamit
4050 18| valamit hallani remélt. A gulyás tanyája Tiszaréttõl
4051 18| ilyenkor szemeit körüljártatva a nagy pusztaságot látá maga
4052 18| magánosan, oly elhagyatva, a nagy csend, melyben önlélegzését
4053 18| lelkét. Eszébe jutott, hogy a napokban farkasokról hallott
4054 18| jelen gyenge állapotában a nap leszállta elõtt el nem
4055 18| fel ábrándaiból, lelkén a gondolat villant át, hogy
4056 18| szívvel fordult meg, de a lovas Kálmán vala, ki gyorsan
4057 18| hazafelé nyargalt. Így ért a kõfeszületig, mely a kislaki
4058 18| ért a kõfeszületig, mely a kislaki határon áll, s noha
4059 18| romlásnak indult, mióta a pápista földesasszony, ki
4060 18| felállíttatá, meghalt, lépcsõkövén a vándornak nyughelyet nyújta.
4061 18| vigasztalva e feszülettõl, s a kálvinista asszony lelkén
4062 18| kálvinista asszony lelkén a pápista keresztnél azon
4063 18| egyszerre nevén szólíttaték. A hang ismerõs vala, de nem
4064 18| megfordulva Cifrát látá, ki a kereszthez támaszkodva fejével
4065 18| összevéve megmagyarázza a borzadást, mellyel a szegény
4066 18| megmagyarázza a borzadást, mellyel a szegény asszony a zsiványra
4067 18| mellyel a szegény asszony a zsiványra nézett, midõn
4068 18| megy?~Violáné felelt, hogy a kislaki gulyáshoz.~- Ugye
4069 18| férjedet keresed? - szólt a másik, bundáját vállán igazítva -
4070 18| bundáját vállán igazítva - a gulyás talán tudni fogja.
4071 18| fogja. Mi újság nálatok a faluban?~- Hát nem tudja
4072 18| szólt Violáné, szemeit a szólóra szegezve - azt mondják
4073 18| férjemmel.~- Violával? Hát a faluban volt?~- És kend
4074 18| És kend nem tudna semmit a rablásról, mely a nótáriusnál
4075 18| semmit a rablásról, mely a nótáriusnál tegnap éjjel
4076 18| Violának szabad járata van a házhoz, elõre mondtam, hogy
4077 18| mondtam, hogy rablás lesz a vége. Oly legény, mint Viola,
4078 18| mernék, nem Viola követte el a rablást.~- Meglehet, én
4079 18| mióta Porvárra ment, de a kovács, ki kendet ûzõbe
4080 18| Az egész falu bolond, és a kovács még bolandabb, ha
4081 18| szerencsét! mennem kell. - S a zsivány az úton, mely a
4082 18| a zsivány az úton, mely a kereszt mellett Garacs felé
4083 18| kocsizörgést halla, s látá a hintót, melyen Macskaházy
4084 18| Garacs felé hajtatott. Mikor a hintó Cifrát utoléré, kit
4085 18| szemmel követett, megállt, a bennülõ rövid ideig a zsivánnyal
4086 18| megállt, a bennülõ rövid ideig a zsivánnyal beszélgetett,
4087 18| beszélgetett, azután ez hátul a bakra ülvén, a kocsi tovább
4088 18| ez hátul a bakra ülvén, a kocsi tovább haladt.~Zsuzsi
4089 18| már sötétedni kezde, mikor a tanyához közelgett.~Itt
4090 18| vevé s Garacsra hajtatott, a legnagyobb kétségbeesés
4091 18| elbeszél, én itt egyenesen a legrövidebb úton futok a
4092 18| a legrövidebb úton futok a sz.-vilmosi erdõ felé. Ha
4093 18| hajtson lóhalálba. Tudja a helyet, talán még elõbb
4094 18| talán még elõbb jövünk, mint a szolgabíró emberei. A Tisza,
4095 18| mint a szolgabíró emberei. A Tisza, hála istennek, még
4096 18| kímélje lovait, István.~S a cigány sebes ügetéssel Sz.-
4097 18| sóhajta Zsuzsi, midõn a házba lépve, hova éppen
4098 18| lépve, hova éppen értek, a tûzhely melletti padra ereszkedett.
4099 18| káromkodással önmaga ellen elmondá a dolgok helyzetét, mely Violára
4100 18| vala megnyugtató. Mindjárt a rablás után, melynek valódi
4101 18| valódi történetét Violáné a gulyástól hallá elõször,
4102 18| hallá elõször, férje lóháton a tanyához jött, s Istvánnak,
4103 18| közõl másvalaki õt keresné, a sz.-vilmosi erdõbe, szokott
4104 18| rejtekéhez utasítsa, hol, míg a rablás által okozott lárma
4105 18| eleséget küldjön számára. A gulyás Cifra árulásáról
4106 18| árulásnak nyomába jött, a gulyás nem találkozott,
4107 18| hogy midõn Cifra délután a tanyához jött s Violáról
4108 18| font húst adva kezébe, õt a sz.-vilmosi erdõ rejtekéhez
4109 18| midõn Peti megérkezett, ki a rablásnál Violától könnyebb
4110 18| nem lehete többé kétség, s a szegény asszony meggondolva
4111 18| körülményeket, kétségbeesve ült ott a padon, a fájdalomnak azon
4112 18| kétségbeesve ült ott a padon, a fájdalomnak azon nemébe
4113 18| Macskaházyt látta, Garacs a sz.-vilmosi erdõhöz félórával
4114 18| erdõhöz félórával közelebb, a fõbíró házánál kész lovaskatonák
4115 18| szekerem jõne már - szólt a gulyás, háza elébe menve. -
4116 18| elébe menve. - Beküldtem a faluba két óra elõtt, s
4117 18| idején ott leszünk. Azok a szolgabírák sem sietnek
4118 18| Igaz, Peti mondta, hogy a fõispán hazaküldte. De átkozott
4119 18| számat tátottam az elõtt a gazember elõtt! Na, ne félj
4120 18| itt, s elbeszélte, hogy a nótáriusnak írásai vesztek
4121 18| majd szólok vele; s ennek a kutyának mindent elmondok.
4122 18| felkapta - itt vannak lovaim.~A kis szekér, két izmos sallangos
4123 18| izmos sallangos sárgával a konyhaajtó elõtt állt meg. -
4124 18| Zsuzsi, jer, ülj hátra a kocsiba, s takard be magadat
4125 18| neked kocsmában mulatozni.~S a lovak száguldva megindultak
4126 18| lovak száguldva megindultak a mezõn. A szekér csengõ zörgése
4127 18| száguldva megindultak a mezõn. A szekér csengõ zörgése nemsokára
4128 18| nemsokára elhangzott, s a kuvaszok, kik utána futottak,
4129 18| minden sötétség dacára, mely a téren elterjede, a távozó
4130 18| mely a téren elterjede, a távozó szekér után bámészkodva. -
4131 19| ne tehetnéd ezt? miután a jámbor igazság sokszor úgy
4132 19| is alig találok szavakat. A gazdagokat, kik minden tárgynak
4133 19| adjectivum kíséretében küldhetik a világba, s trópusaik és
4134 19| vallási tárgyaknál is, minõ a böjt, legjobb azon helynek
4135 19| nem tudva, hogy az emberek a történetben, mint minden
4136 19| valamelyikben tehát, a sok között, mondom, olvasám,
4137 19| között, mondom, olvasám, hogy a föníciaiak csak annak köszönhetik
4138 19| föníciaiak csak annak köszönhetik a hajózási tudományban tett
4139 19| bõségében voltak, melyek a hajózásra szükségesek. Aki
4140 19| helytelenségérõl. Soha emberek a plasztikai mûvészetekre
4141 19| kedvezõbb helyen nem lakhattak. A föld a legtisztább agyag,
4142 19| helyen nem lakhattak. A föld a legtisztább agyag, az egész
4143 19| visszamarad, úgy, hogy mihelyt a föld megszárad, rézöntéseket
4144 19| nyomaid után; valóságos lelke a sárnak, mint mondani szokták:
4145 19| fazekast sem találhatni a faluban. És aztán higgyen
4146 19| És aztán higgyen az ember a tudósoknak! Egy öreg ösmerõsöm
4147 19| egyes utcákról s piacokról s a boldog napokról, melyeket
4148 19| tudósaink néha õt utánozzák. Ha a jelen pillanat- s óriási
4149 19| minden csupa világosság, a legkisebb tettnek legparányibb
4150 19| teóriáikat, s ha kihaltatok, eljõ a történetbúvár, s ismét teóriáira
4151 19| kötelességeihez tartozik a tárgyakhoz alkalmazni modorát,
4152 19| élnék egyes kitérésekkel? A fõbíró lakhelyének épp az
4153 19| tekervényesen kígyózott a majd keskeny, majd szélesebb
4154 19| faluban nehéz lenne egy házat a közterhek alá vonni, talán
4155 19| Akaratlanul elszomorodtál, ha a rongyosfödelû s roskadó
4156 19| kunyhók közt áthajtattál s a halvány, beesett arcú népet
4157 19| beesett arcú népet látád, mely a falut lakta, s mely úgy
4158 19| érzi magát, míg egyenkint a falu túlsó oldalán bekerített
4159 19| bekerített helyre kivitetik, a keresztjei alatt elõször
4160 19| mióta e földre jött. Maga a templom - e palotája azoknak,
4161 19| palotája azoknak, kiknek a földön csak kunyhók jutottak,
4162 19| kunyhók jutottak, melyre a nép máshol büszkén tekint,
4163 19| alacsony falak, melyeket a rohadt zsindelyzet az esõ
4164 19| támaszok által tartatnak fel a végsõ süllyedéstõl; a torony,
4165 19| fel a végsõ süllyedéstõl; a torony, mely a templomnak
4166 19| süllyedéstõl; a torony, mely a templomnak bemenetelül szolgál,
4167 19| szétrepedve, alig bírja csak a kettõs vaskeresztet is,
4168 19| inkább csügg, mint áll, a harangok rég levétettek
4169 19| pusztulásnak indult, minden a szegénység nyomait hordja
4170 19| nyomait hordja magán, mintha a vallás, mely az embereknek
4171 19| kielégíthetlen vágyakat ne ébresszen. A templomot s paplakot, mely (
4172 19| mikor éppen harangoznak, míg a tóban a békák örökös dalukat
4173 19| harangoznak, míg a tóban a békák örökös dalukat szomorúan
4174 19| szomorúan tovább zengik, s a falu szegény lakói rongyosan,
4175 19| csak egyik oldalát láttuk a képnek, és sérteném azon
4176 19| tekintve, melyek itt-ott a sárkunyhók felett emelkedtek -
4177 19| valósággal úrias kinézést mutat. A Garacsiak, Bámériek, Andorfiak,
4178 19| melyben e magasabb épületek a falu kunyhóival álltak,
4179 19| között képzeléd magadat, s a sok oszlopzat, mely, mint
4180 19| emlékeztetett, hol, tudjuk, a heloták száma a polgárokét
4181 19| tudjuk, a heloták száma a polgárokét mindig felülmúlta.
4182 19| könyvekben, melyeket diákul a jog testének szoktunk nevezni (
4183 19| egy törvény, mely szerint a földesúr, ha gyermekei közül
4184 19| követtetett is, mint azt a jobbágyok talán kívánták:
4185 19| talán kívánták: legalább a természetnek azon rendelése,
4186 19| találni e falu határai között. A garacsi nemesség a szabadföld
4187 19| között. A garacsi nemesség a szabadföld eszméjét rég
4188 19| által megpendíttetett, s a jobbágy szabad költözködhetési
4189 19| gondoskodnia.~E kúriáknak, melyek a helységre ily jótékony hatást
4190 19| nem szolgálnék is, látva a szépen kijavított kerítést,
4191 19| szépen kijavított kerítést, a mérgeszöldre festett falat,
4192 19| nyílik, s melynek színét a tornác gyönyörû kék oszlopai
4193 19| be, mint ide. Igaz, hogy a födélnek csak egyharmada
4194 19| zsindelyeztetett még be, de miután a fõbíró ismét három évre
4195 19| választatott, valószínû, hogy a még eddig szalmával fedett
4196 19| nemsokára zsindelyezve lesz; s a kéménybõl oly vastagon gomolyog
4197 19| kéménybõl oly vastagon gomolyog a füst, hogy akaratlanul jó
4198 19| óta jött meg Porvárról. A tisztújítás, melyet Tengelyivel
4199 19| szokatlan sebességgel folyt le. A nemesség tudósíttatván,
4200 19| ki alispánnak. Neje, ki a Tiszaréten történtekrõl
4201 19| közönségesen visszavonult, a tisztújítás ezután csak
4202 19| elõtt bevégeztetett. Mire a fõispán szinte értesíttetvén
4203 19| által követett rablásról, a járásbeli fõbírót esküdtjével
4204 19| esküdtjével azonnal nyomozás s a rabló üldözése végett kiküldé.~
4205 19| üldözése végett kiküldé.~A taksonyi fõispán tehát -
4206 19| fõispán tehát - így csalódik a hatalom e világon - a fõbírót
4207 19| csalódik a hatalom e világon - a fõbírót esküdtjével együtt
4208 19| alig jutna eszünkbe, hogy a fõbírót hivatalos kiküldetésében
4209 19| hivatalos kiküldetésében látjuk. A két férfiú mozdulataiban,
4210 19| fõbírónak választatott, s hogy a német közmondás: mely szerint
4211 19| sokszor megfordítva áll, a seprõk közt épp akkor tapasztaltatván
4212 19| Mindenekelõtt Nyúzó, hogy a fõispán iránti tiszteletét
4213 19| mozgás s így az is, melyet a kijelölt tisztviselõ a kortesek
4214 19| melyet a kijelölt tisztviselõ a kortesek vállain tesz -
4215 19| kívánhatná igazságosan, hogy a tiszaréti járás törvényes
4216 19| közelebb fekszik? Írva áll a szentírásban, hogy boldogok,
4217 19| alkalom van, némelyek által a világ legboldogabb országának); -
4218 19| János pandúrok Garacson, a biztos hihetõképp Sz.-Vilmoson
4219 19| igen helyesen megjegyzé, a teins vármegye csak nem
4220 19| mint keres; végre - s ez ok a jellemdús tisztviselõkre
4221 19| esküdtje nemigen bánják, ha a gonosztevõk csak akkor kerülnek
4222 19| egy megkezdett borcilinder a jelen háziúr foglalatosságait
4223 19| csontig lemetélt sódar s a brinza - mibõl fájdalom!
4224 19| brinza - mibõl fájdalom! csak a faedény maradt meg - az
4225 19| helytelenül cselekedett. A házban annyi magyar kényelem
4226 19| ha csak körültekintett.~A kényelemnek, tudva van,
4227 19| tökéletesen kielégítheté a legtúlzóbb kívánatokat.
4228 19| kívánatokat. Az ágy, mely a szoba egyik szögletében
4229 19| pamlag nemigen akadályoztaták a vendég mozdulatait; s maga
4230 19| vendég mozdulatait; s maga a nagy asztal annyi különféle
4231 19| dolgokra használtaték - a vendégek nagy része Garacson
4232 19| közönségesen rajta ül -, hogy a helyet, melyet elfoglal,
4233 19| mondhatunk hazánkban. De ha a szabad mozoghatás magyar
4234 19| utánozva, faluhelyeken is a bútorok oly összevissza
4235 19| jobb tanyát nem találhat. A pipa- s kandallófüstben
4236 19| melynek egyedüli ékessége a magyar vezérek vörös s kék
4237 19| évekig vele laktál volna), a padozat, melyet régóta ismét
4238 19| ismét föld takar, magok a pókhálók, melyek a szoba
4239 19| magok a pókhálók, melyek a szoba gerendáiról kényelmesen
4240 19| kényelmesen lecsüggnek, mintha a belépõnek mondanák: ne zsenírozza
4241 19| világítás mellett, mely nappal a két kis ablak elhomályosodott
4242 19| összeszorítá fogait, hogy a rövid szárú pipa homlokáig
4243 19| boldogságnak érzete tölté, a fél vármegyét megverte volna
4244 19| születése után elõször, s mint a megyében sokan mondják,
4245 19| megtartá! Eszébe jutott a hetven forint negyvenhárom
4246 19| negyvenhárom krajcár, mit a tisztújításra költött, eszébe
4247 19| jött menteprémje, melyet a kortesek elszakítottak,
4248 19| szóla, félig magában, s a bú messze elszállt homlokáról.
4249 19| messze elszállt homlokáról. A járásban sok zsidó van,
4250 19| hal, õ nem lehetne fõbíró; a prém, melyet elszakítottak,
4251 19| kitörte fogait, legalább csak a felsõ fogakat törte ki,
4252 19| tokányt, mint õ, senki sem fõz a vármegyében; s mindent összevéve
4253 19| Te Bandi! - szólt végre a fõbíró, kit esküdtjének
4254 19| kényelmes ábrándaiban zavart.~A másik tovább danolt, csakhogy
4255 19| ne ordíts úgy. - Bandi a szólóra emelé szemeit, de
4256 19| s megrázá vállánál, mire a másik fölemelve fejét mintha
4257 19| Hát megvagyunk - szólt a fõbíró, kinek fejébe, úgy
4258 19| gondolat e napon nem fért. És a törvényes bizonyság nevetni
4259 19| kezdett hosszan, hangosan, a falakat megrázó hahotával,
4260 19| megrázó hahotával, mint maguk a vezérek, kiknek képei a
4261 19| a vezérek, kiknek képei a falon függtek, sem nevethettek
4262 19| Azon nevetek - válaszolt a másik, mindig kacagva -,
4263 19| bruderkám, megvagyunk - szólt a fõbíró most ismét mosolyogva -,
4264 19| csak úgy van az, szemesé a világ!~- És fülesé - pótolá
4265 19| világ!~- És fülesé - pótolá a másik a félig tölt poharat
4266 19| fülesé - pótolá a másik a félig tölt poharat kiürítve.~-
4267 19| kit akartak! - folytatá a másik szinte nemes haragra
4268 19| nemes haragra gyúlva - azt a Görögi Vincét, jöttment
4269 19| iskolában nem volt s tudományait a negyediknél végzé, mi, mint
4270 19| elégnek tartatik.~- Fõképp az a Tengelyi vigyázzon magára -
4271 19| még mi menjünk - mormogá a másik -, hogy kárát megkerítsük.~-
4272 19| pótolólag az esküdt -, s a zsiványok az embert minden
4273 19| látod, Bandi - válaszolt a másik, mélyebb belátás kifejezésével -,
4274 19| onnan van, mert ezeknek a nagy uraknak nincs semmi
4275 19| között legyen mondva, Bandi, a mi fõispánunk se jobb a
4276 19| a mi fõispánunk se jobb a többinél. De sebaj! õ parancsol,
4277 19| minden hivatalnak megvan a maga hatásköre.~- Igen,
4278 19| Ki lehet ez? - szólt a fõbíró gondolkozva - azt
4279 19| Macskaházy, ki bundájában a szobába lépett, minden további
4280 19| barátom? - szólt Nyúzó, a száraz ügyvédet kebléhez
4281 19| megcsókolva, úgyhogy más országban a legszebb asszony megelégedhetett
4282 19| dörmögött az esküdt, ki a felkelést ez egyszer inkább
4283 19| Macskaházy után nyúlva, ki látva a két tisztviselõ állapotát,
4284 19| Igen, kivesszük, és aztán a teins úr mehet, hová tetszik.~-
4285 19| az elsõ alispán? Réty, és a második? Krivér, és...~-
4286 19| szóljunk józanon - válaszolt a fõbíró, összeszedve magát -,
4287 19| megfognunk, vagy soha; holnapig a rablott írásokon túladott.~-
4288 19| nála.~- Annál jobb - mondá a másik nyugodtan -, majd
4289 19| kétségbeesett tekintetet vete a két érdemdús tisztviselõre.
4290 19| hallod-e? menj ki s mondd a pandúroknak, hogy mindjárt
4291 19| ajtó felé tántorogva -, a pandúrokat elküldhetjük.~-
4292 19| mondád ezt mindjárt? - szólt a fõbíró, ki most sokkal józanabbnak
4293 19| bízhatok mindent. Küldd elõre a pandúrokat Sz.-Vilmosra,
4294 19| Sz.-Vilmosra, s mondasd a biztosnak, hogy nehány vasvillás
4295 19| menjünk, magam sem szeretem a puskalövéseket. Egyébiránt
4296 19| Kenyházy bejött s mondá, hogy a pandúrok már Sz.-Vilmos
4297 19| Nyúzó nevetve -, te vigyázz a házra.~- Furcsa - gondolá
4298 19| s Cifra, ki ez idõ alatt a pitvarban várt, hátul felkapaszkodott -,
4299 19| elhagyott jobb keze, midõn a kocsi elhajtott, visszament
4300 19| kocsi elhajtott, visszament a szobába, többször csóválta
4301 19| dalának is véget vetett, s a Nyúzó-kúrián csak a kutyák
4302 19| vetett, s a Nyúzó-kúrián csak a kutyák ugatása szakítá félbe
4303 19| kutyák ugatása szakítá félbe a nagy éjjeli csendet.~ ~
4304 20| mérföldekre láttak, s ha a téren, melyen történetünk
4305 20| dolognak lehetnénk tanúi. A rónán, hol õszkor, fõképp
4306 20| fõképp miután az estharang a távol faluk tornyain elhangzott,
4307 20| tornyain elhangzott, csak a tanyákról áthallatszó kutyaugatás
4308 20| utasok ilyenkor s e téren!... a dolog oly rendkívüli, hogy
4309 20| volna el, hogy ez éjjel a kislaki gulyás Violánéval,
4310 20| Macskaházyval, mindketten a sz.‑vilmosi erdõ felé indultak,
4311 20| Violát akasztófára kerítse, a másik, hogy õt megmentse:
4312 20| mint kérlelhetlen ellen, a másik õrzõ angyalként. Mi
4313 20| az, hogy ez alkalommal a barátok az ellenségeknél
4314 20| sietnek, mi, mint tudva van, a legritkább esetek közé tartozik,
4315 20| esetek közé tartozik, miután a közmondássá vált tanácsot:
4316 20| csak valamivel elõbb? Hogy a jelen esetben ellenkezõt
4317 20| szokásait magukévá nem teheték; a második, hogy ildomos emberek -
4318 20| okvetlenül megtörténik, ha a tiszaréti kocsis öt igáslovával
4319 20| Átkozott gazember! - kiáltott a fõbíró, fejét dörzsölve,
4320 20| hatalmas zöttyenés által a kocsifödél vas részeivel
4321 20| kocsifödél vas részeivel nem a legnyájasabb érintkezésbe
4322 20| jött - zsákokat viszesz a vásárra, hogy a lyukakra
4323 20| viszesz a vásárra, hogy a lyukakra nem vigyázsz? Lassan!
4324 20| fejét dörzsölve -, nincs a megyében biztosabb kocsis,
4325 20| biztosabb kocsis, mint ez; a nagyságos asszony is vele
4326 20| Macskaházy barátom, részeg, mint a csap.~- Dehogy részeg, mióta
4327 20| mindenki azt hitte volna, hogy a fõbíró ez elválhatlan kedvesét
4328 20| itt csak nem szállhatsz ki a sár közepette, mindjárt
4329 20| közepette, mindjárt kijövünk a gyepre, s az sima, mint
4330 20| disznótúrás - sóhajtott a fõbíró, ki azalatt pipáját
4331 20| teremtõm! állj meg! tartsd a kocsit, te gazember! Jancsi! -
4332 20| Nyúzó kezeivel görcsösen a vánkosokhoz kapaszkodva
4333 20| tulajdoníthatók, melyen a kocsi farolva kissé meghajlott.
4334 20| bakjáról leszállhatott, a kocsi ismét egyenesen állt.~-
4335 20| Macskaházy, elnyomva nevetését - a gyepen vagyunk, itt egyenes
4336 20| ily lassan megyünk.~- Csak a csont maradjon meg épen -
4337 20| maradjon meg épen - jegyzé meg a fõbíró, ki míg a kocsi állt,
4338 20| jegyzé meg a fõbíró, ki míg a kocsi állt, kissé nyugodtabbnak
4339 20| látszott.~- Igen - mondá a másik -, de reumatizmusom...
4340 20| tudod, mennyit szenvedek; a levegõ oly nedves, az egész
4341 20| gondolá Nyúzó magában, míg a lovak lassan ügetve tovább
4342 20| szarkaként egy felhágóról a másikra ugrándozva a kocsinak
4343 20| felhágóról a másikra ugrándozva a kocsinak majd egyik, majd
4344 20| szomorúan útitársához, miután a kocsi minden erõsebb mozdulatát
4345 20| Neked könnyû - sóhajta a fõbíró -, nõtelen ember
4346 20| éppoly erõs okot talált; csak a nedvesség s hideg szél ellen
4347 20| oly hypochondricus - mondá a fõbíró, miután nem szûnõ
4348 20| nem szûnõ kiáltozásaira a kocsis lovainak gyenge ügetését
4349 20| ügetését lépésre változtatá. S a két férfi egy ideig hallgatva
4350 20| melyet más fel sem vesz - a közvélemény elõl; s lehet-e
4351 20| öngyilkosság követtetett el, a társaságnak egy, fõképp
4352 20| fiatalabb része bámulja a bátorságot, mások fejet
4353 20| csóválva gyávának nevezik a szerencsétlent, ki élte
4354 20| kocsin, lovon s gyalog, a kutyáktól, mennydörgéstõl,
4355 20| földindulásoktól, s mióta a pesti árvízrõl hallott,
4356 20| hivém, végre feltaláltam a gyávaság ideálját, s ím,
4357 20| akkor hallám, hogy mikor a kolera uralkodott, senki
4358 20| kolera uralkodott, senki a megyében több bátorságot
4359 20| ember szüntelen kacagott a többiek gyávasága felett,
4360 20| azon élvezettel, melyet a bátor érez, ha oly valamit
4361 20| bámuló vendégei elõtt, kiket a fõorvos mind szörnyû halállal
4362 20| kik - mint sokan - nem a célt, hanem csak a bátorságot
4363 20| nem a célt, hanem csak a bátorságot becsülik tetteinkben,
4364 20| lovat lát, elhalaványul, de a pestises betegnek puszta
4365 20| daganatát? Van egy neme a merészségnek mindenikben;
4366 20| akadály átugratására, vagy a beteg megérintésére képesebbnek
4367 20| Ismét eltértem... - sebaj. - A kocsi a gyepet elhagyva
4368 20| eltértem... - sebaj. - A kocsi a gyepet elhagyva az országútra
4369 20| helyzete nem változott. A kocsis káromkodik, Nyúzó
4370 20| káromkodik, Macskaházy pedig a kikerülhetlen betegség fölött
4371 20| betegség fölött sóhajtozik, míg a hajdú a kocsi egyik felérõl
4372 20| sóhajtozik, míg a hajdú a kocsi egyik felérõl a másikra
4373 20| hajdú a kocsi egyik felérõl a másikra siet, s minden oldalon
4374 20| éppen akkor csimpeszkedik a kocsi egyik vagy másik oldalába,
4375 20| is felfordulhatna. Cifra a kocsi hátán az egész idõ
4376 20| társaságot, hogy ha így haladnak, a gulyás két sárga lovával
4377 20| sárga lovával jóval elõbb ér a sz.-vilmosi erdõhöz.~István
4378 20| egy órával van közelebb a sz.-vilmosi erdõhöz, mint
4379 20| mint István tanyája. De a szolgabíró - kirõl Peti
4380 20| míg õ könnyû szekeren, a legjobb gyepen szinte repülhet.
4381 20| És végre van-e valakinek a világon két oly sárgája,
4382 20| volt, mikor elindultak. A hold elsõ negyede, melynek
4383 20| hold elsõ negyede, melynek a debreceni kalendáriom szerint
4384 20| ma este kelle megjelenni, a nehéz ködfátyolon nem hathatott
4385 20| elhagyott gémeskút, mely a ködbõl setét kísértetként
4386 20| suhogtatták: ez vala minden. A gulyás bátran tovább hajtott,
4387 20| kétkedés nélkül, mintha a világ legjártabb országútján
4388 20| legjártabb országútján haladna, s a sárgák nekifeküdtek a hámnak,
4389 20| s a sárgák nekifeküdtek a hámnak, mintha a garabonciás
4390 20| nekifeküdtek a hámnak, mintha a garabonciás diák sárkányaival
4391 20| sárkányaival futnának versenyt. A lovak úgy mentek, de úgy...
4392 20| boglya mintha elrepülnének a szekér mellett. A lovaknak
4393 20| elrepülnének a szekér mellett. A lovaknak sörénye messze
4394 20| szállt párolgó nyakuktól; a gulyás visszavetve bundáját,
4395 20| szélvész ellen hajtana, ült a szekér elején; a lovak rohanva
4396 20| hajtana, ült a szekér elején; a lovak rohanva haladtak,
4397 20| rohanva haladtak, mintha a föld égne lábaik alatt,
4398 20| mintha ketté akarnák hasítani a ködfátyolt s túlsó felére
4399 20| semmit, Zsuzsim - mondá a gulyás vígan -, ott leszünk,
4400 20| késõ jõnénk - válaszolt a gulyás. - Monddsza, Zsuzsi,
4401 20| ott vagyunk, s elmegyünk a sz.‑vilmosi csikóshoz gulyáshúsra;
4402 20| elzsibbadt! - tevé hozzá a boldog kocsis, jobb kezébe
4403 20| aranyat hordva fárad el, s a fájdalmakon, melyekét érez,
4404 20| kincsének nagyságát méri.~A lovak egyszerre hortyogva
4405 20| Mi volna ez?! - kiáltott a gulyás, ki bal kezével hamar
4406 20| bal kezével hamar ismét a gyeplõket ragadta meg, s
4407 20| Sárga! Vércse!... ah, ez a baj! - szóla, szemeit a
4408 20| a baj! - szóla, szemeit a ködbe meresztve, midõn a
4409 20| a ködbe meresztve, midõn a farkast, mely útjokon keresztülfutva
4410 20| no, mi baj, vén cigányhús a farkasnak se kell.~A nyugtalanság
4411 20| cigányhús a farkasnak se kell.~A nyugtalanság azonban, melyet
4412 20| melyet Violáné Petiért, a farkast látva, érezni kezdett,
4413 20| át kellett menniök, maga a cigány állt.~Peti felült. -
4414 20| Idején jövünk - mondá, a gulyás mellé ereszkedve -,
4415 20| gulyás mellé ereszkedve -, a garacsi út, melyen azok
4416 20| eszed, Zsuzsi - válaszolt a gulyás nevetve -, hány férget
4417 20| Mi bajunk lehetne?... ni, a sárgák nem is izzadnak.~-
4418 20| nem is izzadnak.~- Csak a szekér ne törjék el - mondá
4419 20| Dehogy törik el - válaszolt a gulyás egyet suhogva ostorával -,
4420 20| nem fakó, nem is hintó. A hintó és szekér közt épp
4421 20| hintó és szekér közt épp az a különbség, mint az úr és
4422 20| fõképp az én szekerem! a kerekeket magam faragtam,
4423 20| kerekeket magam faragtam, a vasat Peti verte rá. Ne,
4424 20| mindig esik, s ha valahogy a lápok megteltek...~- Ne
4425 20| búsulj. Öcsém, Pista, ki ott a Tiszán túl lakott, a múlt
4426 20| ott a Tiszán túl lakott, a múlt héten halt meg. Már
4427 20| passzust is kapott. Ezekkel a haszontalan írásokkal, melyekkel
4428 20| becsületes emberek élhettek. Ez a vármegye kemény dolog -
4429 20| kemény dolog - tevé hozzá a gulyás egyet suhantva -,
4430 20| helyzetökben reményleni lehetne? A cigány keselyûszemeit a
4431 20| A cigány keselyûszemeit a setét ködbe meresztve, mozdulatlanul
4432 20| látni, hogy nem alszik. A gulyás, ki ezt nehányszor
4433 20| tovább mentek, csakhogy a köd, úgy látszott, még homályosabban
4434 20| homályosabban ereszkedett le; a tér, melyen lovaik száguldva
4435 20| vehetne, alig foghatná meg, a sietõk miként nem tévedtek
4436 20| miként nem tévedtek el régen. A pocsogás, mely egyszerre
4437 20| pocsogás, mely egyszerre a lovak lábai alatt hallatszott,
4438 20| véget vetett haladásuknak.~A gulyás, noha nem szólt,
4439 20| foltok, melyeket itt-ott, a köd között is észrevett,
4440 20| észrevett, eszébe juttaták, hogy a Tisza talán mégis kiáradt.
4441 20| Most nem volt többé kétség. A hely, melyen szekerükkel
4442 20| szekerükkel megálltak, noha a kákás fû széles leveleivel
4443 20| kákás fû széles leveleivel a vizet eltakarta, már el
4444 20| eltakarta, már el volt borítva. A cigány leugrott s pocsogva
4445 20| terjedett el, melynek határát a ködben nem láthatá. Visszafordult,
4446 20| foltok álltak ki szigetekként a nagy áradásból, mely az
4447 20| víz által mozgásba hozva a síkon s hullámozva tovább
4448 20| szárazan állt, s hova Peti a lovakat most kivezette. -
4449 20| vigyázz, István, maradj mindig a víz mellett, másképp eltévedünk,
4450 20| másképp eltévedünk, ez a sárga ér...~- Jézus Krisztusom! -
4451 20| jókor jöhetünk - válaszolt a cigány biztatva, noha szavának
4452 20| noha szavának hangjából a legnagyobb nyugtalanság
4453 20| nyugtalanság vala észrevehetõ -; ha a víz a békahágón át nem ment,
4454 20| észrevehetõ -; ha a víz a békahágón át nem ment, a
4455 20| a békahágón át nem ment, a fekete tót szárazan találjuk;
4456 20| ostorával biztatva.~- Dehogy a Tisza! hogy beszélhet kend
4457 20| beszélhet kend így - szólt a cigány fejét rázva -, mikor
4458 20| cigány fejét rázva -, mikor a víz innen jó. Még tegnap
4459 20| innen jó. Még tegnap láttam a Tiszát Réten, s az alig
4460 20| az alig mozdul; ez mind a Rákérbõl jõ, mióta az urak
4461 20| egészen nekibolondult.~- A menkõ üsse meg, itt is víz! -
4462 20| itt is víz! - kiáltott a gulyás, gyeplõjén visszarántva
4463 20| lebukott. Peti, térdig gázolva a vízben, a szekér elébbi
4464 20| térdig gázolva a vízben, a szekér elébbi irányában
4465 20| baj - kiálta végre, miután a nem széles eren átjutván,
4466 20| ismét szárazon látá magát, s a szekérhez visszatérve, a
4467 20| a szekérhez visszatérve, a hortyogó lovakat a víznek
4468 20| visszatérve, a hortyogó lovakat a víznek vezeté. - Ne féljetek,
4469 20| többhöz fogtok szokni. - A szekér szerencsésen a túlsó
4470 20| A szekér szerencsésen a túlsó parton ismét szárazra
4471 20| mentek tovább, hol az árvíz a gyepet el nem borítá, vágtatva;
4472 20| haladást lehetetlenné tett.~- A fekete tó betelt - kiáltott
4473 20| fekete tó betelt - kiáltott a cigány összecsapva kezeit -,
4474 20| összecsapva kezeit -, nincs ló a világon, mely ezen átmenne.~-
4475 20| az kellene még - mondá a gulyás, Violánét, ki már
4476 20| erõszakkal visszatartva - a tó teli van mélységekkel,
4477 20| akarják akasztani. - S ezzel a szegény asszony a szekérrõl
4478 20| ezzel a szegény asszony a szekérrõl leszállni készült.~-
4479 20| Legyen eszed, Zsuzsi - mondá a gulyás, hasonlóképp leszállva
4480 20| fölakasztják, s te itt fúlsz belé a vízbe, mi lesz gyermekeidbõl.~
4481 20| gyermekeidbõl.~Zsuzsi leült a szekér mellé, s két kezével
4482 20| Ne félj, fiam - mondá a gulyás biztatólag -, majd
4483 20| vagy! minek hoztál ide?~A cigány, ki azalatt szemeit
4484 20| most négy nap erre járt, a víznek még nyoma sem volt. -
4485 20| magamat egy kissé. Nem az a nagy fa-e ez, hol minap
4486 20| hol minap voltunk? - szólt a gulyáshoz Peti, kezével
4487 20| gulyáshoz Peti, kezével a túlsó partra mutatva, hol
4488 20| túlsó partra mutatva, hol a ködbõl az erdõ sötét, egyenes
4489 20| Igen, meglehet - felele a gulyás, e magasabb sudarak
4490 20| ördög ismeri meg.~- Balra a fától - folytatá a cigány
4491 20| Balra a fától - folytatá a cigány gondolkodva -, mintegy
4492 20| nem emlékezik kend?~- Hogy a menkõbe ne emlékezném, s
4493 20| hacsak le nem kaszálták, a fához még közelebb nádasnak
4494 20| Igazság! - válaszolt ismét a cigány - még mondtad, mily
4495 20| te jobbra, én balra, ha a nyílást megtalálom, s ez
4496 20| megtalálom, s ez csakugyan a fa, akkor átgázolok. A fától
4497 20| csakugyan a fa, akkor átgázolok. A fától egész a tóárok másik
4498 20| átgázolok. A fától egész a tóárok másik partjáig hátas
4499 20| szólt Violáné, ki, mint a rab ítéletét, e beszélgetésnek
4500 20| Zsuzsi lelkem - mondá a cigány, ki már futásra készült,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10305 |