Fejezet

 4001 17|                     S Rétyné lesüté szemeit a nyugodt, elhatározott tekintet
 4002 17|                     beszélsz? - szólt végre a lehetõségig nyájasan mosolyogva -
 4003 17|                     látok semmi rendkívülit a történetben.~- Ha feleséget
 4004 17|          becsületénél inkább szeret, nehogy a lakodalom után mást még
 4005 17|                Voltak - szólt Ákos, élvezve a zavart, s aggodalmat, mely
 4006 17|                    irományok elraboltattak. A Tengelyi családnak nincs
 4007 17|                 látszólag változott -, hogy a rablás nem sükerült, s Tengelyi
 4008 17|               Tengelyi irományai nem jöttek a zsiványok kezeibe.~- Sõt
 4009 17|                  fölgerjedését észrevevé -, a pénz s minden egyéb visszakerült,
 4010 17|                 midõn kérdé: - Kik lehettek a tolvajok?~Ákos, ki az egész
 4011 17|                egész falu véleménye szerint a rablás Viola által követtetett
 4012 17|                       elsietett.~Kálmán, ki a beszélgetésnek csak utósó
 4013 17|                  hallá s maga is észrevette a változást, melyet a rablásróli
 4014 17|              észrevette a változást, melyet a rablásróli hír Rétynére
 4015 17|                       mondád, hogy Tengelyi a rablás bujtogatójának mostohámat
 4016 17|               mondta.~- És azt hiszed, hogy a rablást Viola követte el?~-
 4017 17|                    követte el?~- Viola vagy a zsidó, és ennél nem találtak
 4018 17|                   jutott ez régen eszébe! - A gulyás által bizonyosan
 4019 17|             borítással jött s beszélé, hogy a nagyságos asszony azóta
 4020 17|              lovának kopogása hallatszott s a kocsi zörgése, melyet az
 4021 18|                              18~Sírva vigad a magyar, így szól a közmondás;
 4022 18|                    vigad a magyar, így szól a közmondás; miért is vigadna
 4023 18|                életet adott, szinte átszáll a késõ unokákra? S hajdanában
 4024 18|                 késõ unokákra? S hajdanában a magyarnak annyi oka volt
 4025 18|                    az újabb kor meggyógyítá a múltnak sebeit. A népdal
 4026 18|               meggyógyítá a múltnak sebeit. A népdal majdnem mindenütt
 4027 18|                  majdnem mindenütt megtartá a bús melódiát, mely oly korban
 4028 18|                     vígabb hangja feledteti a dalnak valódi jellemét.
 4029 18|          osztályainknak nincs okuk vígságra a jelenben sem, s a dal szomorúan
 4030 18|                  vígságra a jelenben sem, s a dal szomorúan hangzik most
 4031 18|            gyanítják, hogy ez ország, mióta a törököt elûztük, változáson
 4032 18|                változáson ment keresztül, s a jobbágy, midõn füstpénz
 4033 18|                    midõn füstpénz forintját a kastélyba viszi, a török
 4034 18|                forintját a kastélyba viszi, a török garasra emlékezve,
 4035 18|                 félig sem borzadhat annyira a múlttól, mint azok, kik
 4036 18|                  tartozásukat, azért, mióta a töröktõl megszabadultunk,
 4037 18|         megszabadultunk, adót nem ismernek. A komorság, mely a magyar
 4038 18|                  ismernek. A komorság, mely a magyar népet jellemzi, azonban
 4039 18|                      Ha más országok lakója a vidéken körültekint, mennyi
 4040 18|                 maga után. Pusztáinkon csak a határhalmok intenek arra,
 4041 18|                     általános elhagyottság, a munkátlanság csendje, mely
 4042 18|                   fog szállni õ is, eltûnve a nagy róna alatt, nyom nélkül,
 4043 18|                   nyom nélkül, mint az, kit a határtalan tenger habjaival
 4044 18|                      Ha ily vidéket - pedig a mondottak szóról szóra illenek
 4045 18|                szürke világításában látunk, a szív akaratlanul szomorú
 4046 18|                 Zsuzsi, Liptáknétól kísérve a falut elhagyá. A külcsárdánál
 4047 18|                    kísérve a falut elhagyá. A külcsárdánál egy ideig pihenve
 4048 18|                  ideig pihenve megálltak, s a fiatal asszony, kis poggyászával
 4049 18|                   haladott Kislak felé, hol a gulyásnál Violáról valamit
 4050 18|                     valamit hallani remélt. A gulyás tanyája Tiszaréttõl
 4051 18|              ilyenkor szemeit körüljártatva a nagy pusztaságot látá maga
 4052 18|                  magánosan, oly elhagyatva, a nagy csend, melyben önlélegzését
 4053 18|                 lelkét. Eszébe jutott, hogy a napokban farkasokról hallott
 4054 18|                    jelen gyenge állapotában a nap leszállta elõtt el nem
 4055 18|                     fel ábrándaiból, lelkén a gondolat villant át, hogy
 4056 18|                     szívvel fordult meg, de a lovas Kálmán vala, ki gyorsan
 4057 18|                  hazafelé nyargalt. Így ért a kõfeszületig, mely a kislaki
 4058 18|                    ért a kõfeszületig, mely a kislaki határon áll, s noha
 4059 18|                     romlásnak indult, mióta a pápista földesasszony, ki
 4060 18|          felállíttatá, meghalt, lépcsõkövén a vándornak nyughelyet nyújta.
 4061 18|                vigasztalva e feszülettõl, s a kálvinista asszony lelkén
 4062 18|                   kálvinista asszony lelkén a pápista keresztnél azon
 4063 18|                egyszerre nevén szólíttaték. A hang ismerõs vala, de nem
 4064 18|                 megfordulva Cifrát látá, ki a kereszthez támaszkodva fejével
 4065 18|                     összevéve megmagyarázza a borzadást, mellyel a szegény
 4066 18|          megmagyarázza a borzadást, mellyel a szegény asszony a zsiványra
 4067 18|                   mellyel a szegény asszony a zsiványra nézett, midõn
 4068 18|                  megy?~Violáné felelt, hogy a kislaki gulyáshoz.~- Ugye
 4069 18|                   férjedet keresed? - szólt a másik, bundáját vállán igazítva -
 4070 18|                  bundáját vállán igazítva - a gulyás talán tudni fogja.
 4071 18|                     fogja. Mi újság nálatok a faluban?~- Hát nem tudja
 4072 18|                      szólt Violáné, szemeit a szólóra szegezve - azt mondják
 4073 18|                  férjemmel.~- Violával? Hát a faluban volt?~- És kend
 4074 18|                    És kend nem tudna semmit a rablásról, mely a nótáriusnál
 4075 18|                    semmit a rablásról, mely a nótáriusnál tegnap éjjel
 4076 18|                  Violának szabad járata van a házhoz, elõre mondtam, hogy
 4077 18|                   mondtam, hogy rablás lesz a vége. Oly legény, mint Viola,
 4078 18|                mernék, nem Viola követte el a rablást.~- Meglehet, én
 4079 18|                     mióta Porvárra ment, de a kovács, ki kendet ûzõbe
 4080 18|                    Az egész falu bolond, és a kovács még bolandabb, ha
 4081 18|                szerencsét! mennem kell. - S a zsivány az úton, mely a
 4082 18|                     a zsivány az úton, mely a kereszt mellett Garacs felé
 4083 18|                  kocsizörgést halla, s látá a hintót, melyen Macskaházy
 4084 18|                Garacs felé hajtatott. Mikor a hintó Cifrát utoléré, kit
 4085 18|                  szemmel követett, megállt, a bennülõ rövid ideig a zsivánnyal
 4086 18|              megállt, a bennülõ rövid ideig a zsivánnyal beszélgetett,
 4087 18|               beszélgetett, azután ez hátul a bakra ülvén, a kocsi tovább
 4088 18|                     ez hátul a bakra ülvén, a kocsi tovább haladt.~Zsuzsi
 4089 18|                  már sötétedni kezde, mikor a tanyához közelgett.~Itt
 4090 18|                  vevé s Garacsra hajtatott, a legnagyobb kétségbeesés
 4091 18|                  elbeszél, én itt egyenesen a legrövidebb úton futok a
 4092 18|                    a legrövidebb úton futok a sz.-vilmosi erdõ felé. Ha
 4093 18|                    hajtson lóhalálba. Tudja a helyet, talán még elõbb
 4094 18|                talán még elõbb jövünk, mint a szolgabíró emberei. A Tisza,
 4095 18|                  mint a szolgabíró emberei. A Tisza, hála istennek, még
 4096 18|                   kímélje lovait, István.~S a cigány sebes ügetéssel Sz.-
 4097 18|                       sóhajta Zsuzsi, midõn a házba lépve, hova éppen
 4098 18|                    lépve, hova éppen értek, a tûzhely melletti padra ereszkedett.
 4099 18|          káromkodással önmaga ellen elmondá a dolgok helyzetét, mely Violára
 4100 18|                  vala megnyugtató. Mindjárt a rablás után, melynek valódi
 4101 18|                   valódi történetét Violáné a gulyástól hallá elõször,
 4102 18|                hallá elõször, férje lóháton a tanyához jött, s Istvánnak,
 4103 18|                 közõl másvalaki õt keresné, a sz.-vilmosi erdõbe, szokott
 4104 18|               rejtekéhez utasítsa, hol, míg a rablás által okozott lárma
 4105 18|                   eleséget küldjön számára. A gulyás Cifra árulásáról
 4106 18|                     árulásnak nyomába jött, a gulyás nem találkozott,
 4107 18|                    hogy midõn Cifra délután a tanyához jött s Violáról
 4108 18|                   font húst adva kezébe, õt a sz.-vilmosi erdõ rejtekéhez
 4109 18|                  midõn Peti megérkezett, ki a rablásnál Violától könnyebb
 4110 18|                  nem lehete többé kétség, s a szegény asszony meggondolva
 4111 18|         körülményeket, kétségbeesve ült ott a padon, a fájdalomnak azon
 4112 18|               kétségbeesve ült ott a padon, a fájdalomnak azon nemébe
 4113 18|                   Macskaházyt látta, Garacs a sz.-vilmosi erdõhöz félórával
 4114 18|                 erdõhöz félórával közelebb, a fõbíró házánál kész lovaskatonák
 4115 18|                   szekerem jõne már - szólt a gulyás, háza elébe menve. -
 4116 18|                    elébe menve. - Beküldtem a faluba két óra elõtt, s
 4117 18|                    idején ott leszünk. Azok a szolgabírák sem sietnek
 4118 18|                     Igaz, Peti mondta, hogy a fõispán hazaküldte. De átkozott
 4119 18|                    számat tátottam az elõtt a gazember elõtt! Na, ne félj
 4120 18|                     itt, s elbeszélte, hogy a nótáriusnak írásai vesztek
 4121 18|                   majd szólok vele; s ennek a kutyának mindent elmondok.
 4122 18|               felkapta - itt vannak lovaim.~A kis szekér, két izmos sallangos
 4123 18|                    izmos sallangos sárgával a konyhaajtó elõtt állt meg. -
 4124 18|                      Zsuzsi, jer, ülj hátra a kocsiba, s takard be magadat
 4125 18|                neked kocsmában mulatozni.~S a lovak száguldva megindultak
 4126 18|                 lovak száguldva megindultak a mezõn. A szekér csengõ zörgése
 4127 18|              száguldva megindultak a mezõn. A szekér csengõ zörgése nemsokára
 4128 18|                     nemsokára elhangzott, s a kuvaszok, kik utána futottak,
 4129 18|                minden sötétség dacára, mely a téren elterjede, a távozó
 4130 18|                     mely a téren elterjede, a távozó szekér után bámészkodva. -
 4131 19|                     ne tehetnéd ezt? miután a jámbor igazság sokszor úgy
 4132 19|                   is alig találok szavakat. A gazdagokat, kik minden tárgynak
 4133 19|            adjectivum kíséretében küldhetik a világba, s trópusaik és
 4134 19|                 vallási tárgyaknál is, minõ a böjt, legjobb azon helynek
 4135 19|                  nem tudva, hogy az emberek a történetben, mint minden
 4136 19|                        valamelyikben tehát, a sok között, mondom, olvasám,
 4137 19|               között, mondom, olvasám, hogy a föníciaiak csak annak köszönhetik
 4138 19|           föníciaiak csak annak köszönhetik a hajózási tudományban tett
 4139 19|                    bõségében voltak, melyek a hajózásra szükségesek. Aki
 4140 19|              helytelenségérõl. Soha emberek a plasztikai mûvészetekre
 4141 19|             kedvezõbb helyen nem lakhattak. A föld a legtisztább agyag,
 4142 19|                helyen nem lakhattak. A föld a legtisztább agyag, az egész
 4143 19|              visszamarad, úgy, hogy mihelyt a föld megszárad, rézöntéseket
 4144 19|               nyomaid után; valóságos lelke a sárnak, mint mondani szokták:
 4145 19|                     fazekast sem találhatni a faluban. És aztán higgyen
 4146 19|                   És aztán higgyen az ember a tudósoknak! Egy öreg ösmerõsöm
 4147 19|                egyes utcákról s piacokról s a boldog napokról, melyeket
 4148 19|             tudósaink néha õt utánozzák. Ha a jelen pillanat- s óriási
 4149 19|                    minden csupa világosság, a legkisebb tettnek legparányibb
 4150 19|           teóriáikat, s ha kihaltatok, eljõ a történetbúvár, s ismét teóriáira
 4151 19|                    kötelességeihez tartozik a tárgyakhoz alkalmazni modorát,
 4152 19|                   élnék egyes kitérésekkel? A fõbíró lakhelyének épp az
 4153 19|                     tekervényesen kígyózott a majd keskeny, majd szélesebb
 4154 19|               faluban nehéz lenne egy házat a közterhek alá vonni, talán
 4155 19|               Akaratlanul elszomorodtál, ha a rongyosfödelû s roskadó
 4156 19|                  kunyhók közt áthajtattál s a halvány, beesett arcú népet
 4157 19|              beesett arcú népet látád, mely a falut lakta, s mely úgy
 4158 19|                   érzi magát, míg egyenkint a falu túlsó oldalán bekerített
 4159 19|                bekerített helyre kivitetik, a keresztjei alatt elõször
 4160 19|                   mióta e földre jött. Maga a templom - e palotája azoknak,
 4161 19|                    palotája azoknak, kiknek a földön csak kunyhók jutottak,
 4162 19|                    kunyhók jutottak, melyre a nép máshol büszkén tekint,
 4163 19|                    alacsony falak, melyeket a rohadt zsindelyzet az esõ
 4164 19|                támaszok által tartatnak fel a végsõ süllyedéstõl; a torony,
 4165 19|                   fel a végsõ süllyedéstõl; a torony, mely a templomnak
 4166 19|                süllyedéstõl; a torony, mely a templomnak bemenetelül szolgál,
 4167 19|                szétrepedve, alig bírja csak a kettõs vaskeresztet is,
 4168 19|                     inkább csügg, mint áll, a harangok rég levétettek
 4169 19|                 pusztulásnak indult, minden a szegénység nyomait hordja
 4170 19|                nyomait hordja magán, mintha a vallás, mely az embereknek
 4171 19|       kielégíthetlen vágyakat ne ébresszen. A templomot s paplakot, mely (
 4172 19|                mikor éppen harangoznak, míg a tóban a békák örökös dalukat
 4173 19|                    harangoznak, míg a tóban a békák örökös dalukat szomorúan
 4174 19|                  szomorúan tovább zengik, s a falu szegény lakói rongyosan,
 4175 19|                   csak egyik oldalát láttuk a képnek, és sérteném azon
 4176 19|                    tekintve, melyek itt-ott a sárkunyhók felett emelkedtek -
 4177 19|            valósággal úrias kinézést mutat. A Garacsiak, Bámériek, Andorfiak,
 4178 19|                 melyben e magasabb épületek a falu kunyhóival álltak,
 4179 19|                  között képzeléd magadat, s a sok oszlopzat, mely, mint
 4180 19|                 emlékeztetett, hol, tudjuk, a heloták száma a polgárokét
 4181 19|                     tudjuk, a heloták száma a polgárokét mindig felülmúlta.
 4182 19|                 könyvekben, melyeket diákul a jog testének szoktunk nevezni (
 4183 19|                   egy törvény, mely szerint a földesúr, ha gyermekei közül
 4184 19|                    követtetett is, mint azt a jobbágyok talán kívánták:
 4185 19|                    talán kívánták: legalább a természetnek azon rendelése,
 4186 19|              találni e falu határai között. A garacsi nemesség a szabadföld
 4187 19|                  között. A garacsi nemesség a szabadföld eszméjét rég
 4188 19|                    által megpendíttetett, s a jobbágy szabad költözködhetési
 4189 19|           gondoskodnia.~E kúriáknak, melyek a helységre ily jótékony hatást
 4190 19|                    nem szolgálnék is, látva a szépen kijavított kerítést,
 4191 19|                 szépen kijavított kerítést, a mérgeszöldre festett falat,
 4192 19|                    nyílik, s melynek színét a tornác gyönyörû kék oszlopai
 4193 19|                    be, mint ide. Igaz, hogy a födélnek csak egyharmada
 4194 19|          zsindelyeztetett még be, de miután a fõbíró ismét három évre
 4195 19|               választatott, valószínû, hogy a még eddig szalmával fedett
 4196 19|              nemsokára zsindelyezve lesz; s a kéménybõl oly vastagon gomolyog
 4197 19|             kéménybõl oly vastagon gomolyog a füst, hogy akaratlanul jó
 4198 19|                     óta jött meg Porvárról. A tisztújítás, melyet Tengelyivel
 4199 19|             szokatlan sebességgel folyt le. A nemesség tudósíttatván,
 4200 19|                     ki alispánnak. Neje, ki a Tiszaréten történtekrõl
 4201 19|                  közönségesen visszavonult, a tisztújítás ezután csak
 4202 19|                   elõtt bevégeztetett. Mire a fõispán szinte értesíttetvén
 4203 19|                   által követett rablásról, a járásbeli fõbírót esküdtjével
 4204 19|              esküdtjével azonnal nyomozás s a rabló üldözése végett kiküldé.~
 4205 19|                    üldözése végett kiküldé.~A taksonyi fõispán tehát -
 4206 19|                fõispán tehát - így csalódik a hatalom e világon - a fõbírót
 4207 19|              csalódik a hatalom e világon - a fõbírót esküdtjével együtt
 4208 19|                   alig jutna eszünkbe, hogy a fõbírót hivatalos kiküldetésében
 4209 19|            hivatalos kiküldetésében látjuk. A két férfiú mozdulataiban,
 4210 19|              fõbírónak választatott, s hogy a német közmondás: mely szerint
 4211 19|                    sokszor megfordítva áll, a seprõk közt épp akkor tapasztaltatván
 4212 19|                   Mindenekelõtt Nyúzó, hogy a fõispán iránti tiszteletét
 4213 19|                  mozgás s így az is, melyet a kijelölt tisztviselõ a kortesek
 4214 19|               melyet a kijelölt tisztviselõ a kortesek vállain tesz -
 4215 19|                kívánhatná igazságosan, hogy a tiszaréti járás törvényes
 4216 19|                  közelebb fekszik? Írva áll a szentírásban, hogy boldogok,
 4217 19|                 alkalom van, némelyek által a világ legboldogabb országának); -
 4218 19|                    János pandúrok Garacson, a biztos hihetõképp Sz.-Vilmoson
 4219 19|                    igen helyesen megjegyzé, a teins vármegye csak nem
 4220 19|                 mint keres; végre - s ez ok a jellemdús tisztviselõkre
 4221 19|                 esküdtje nemigen bánják, ha a gonosztevõk csak akkor kerülnek
 4222 19|                  egy megkezdett borcilinder a jelen háziúr foglalatosságait
 4223 19|                    csontig lemetélt sódar s a brinza - mibõl fájdalom!
 4224 19|               brinza - mibõl fájdalom! csak a faedény maradt meg - az
 4225 19|                    helytelenül cselekedett. A házban annyi magyar kényelem
 4226 19|                     ha csak körültekintett.~A kényelemnek, tudva van,
 4227 19|                    tökéletesen kielégítheté a legtúlzóbb kívánatokat.
 4228 19|                   kívánatokat. Az ágy, mely a szoba egyik szögletében
 4229 19|               pamlag nemigen akadályoztaták a vendég mozdulatait; s maga
 4230 19|                  vendég mozdulatait; s maga a nagy asztal annyi különféle
 4231 19|                     dolgokra használtaték - a vendégek nagy része Garacson
 4232 19|               közönségesen rajta ül -, hogy a helyet, melyet elfoglal,
 4233 19|                 mondhatunk hazánkban. De ha a szabad mozoghatás magyar
 4234 19|                   utánozva, faluhelyeken is a bútorok oly összevissza
 4235 19|                   jobb tanyát nem találhat. A pipa- s kandallófüstben
 4236 19|                   melynek egyedüli ékessége a magyar vezérek vörös s kék
 4237 19|                  évekig vele laktál volna), a padozat, melyet régóta ismét
 4238 19|                     ismét föld takar, magok a pókhálók, melyek a szoba
 4239 19|                    magok a pókhálók, melyek a szoba gerendáiról kényelmesen
 4240 19|              kényelmesen lecsüggnek, mintha a belépõnek mondanák: ne zsenírozza
 4241 19|              világítás mellett, mely nappal a két kis ablak elhomályosodott
 4242 19|                   összeszorítá fogait, hogy a rövid szárú pipa homlokáig
 4243 19|                  boldogságnak érzete tölté, a fél vármegyét megverte volna
 4244 19|              születése után elõször, s mint a megyében sokan mondják,
 4245 19|                     megtartá! Eszébe jutott a hetven forint negyvenhárom
 4246 19|                   negyvenhárom krajcár, mit a tisztújításra költött, eszébe
 4247 19|                    jött menteprémje, melyet a kortesek elszakítottak,
 4248 19|                     szóla, félig magában, s a bú messze elszállt homlokáról.
 4249 19|                 messze elszállt homlokáról. A járásban sok zsidó van,
 4250 19|                  hal, õ nem lehetne fõbíró; a prém, melyet elszakítottak,
 4251 19|               kitörte fogait, legalább csak a felsõ fogakat törte ki,
 4252 19|              tokányt, mint õ, senki sem fõz a vármegyében; s mindent összevéve
 4253 19|                     Te Bandi! - szólt végre a fõbíró, kit esküdtjének
 4254 19|               kényelmes ábrándaiban zavart.~A másik tovább danolt, csakhogy
 4255 19|                      ne ordíts úgy. - Bandi a szólóra emelé szemeit, de
 4256 19|                    s megrázá vállánál, mire a másik fölemelve fejét mintha
 4257 19|                      Hát megvagyunk - szólt a fõbíró, kinek fejébe, úgy
 4258 19|               gondolat e napon nem fért. És a törvényes bizonyság nevetni
 4259 19|                  kezdett hosszan, hangosan, a falakat megrázó hahotával,
 4260 19|               megrázó hahotával, mint maguk a vezérek, kiknek képei a
 4261 19|                     a vezérek, kiknek képei a falon függtek, sem nevethettek
 4262 19|                    Azon nevetek - válaszolt a másik, mindig kacagva -,
 4263 19|               bruderkám, megvagyunk - szólt a fõbíró most ismét mosolyogva -,
 4264 19|                    csak úgy van az, szemesé a világ!~- És fülesé - pótolá
 4265 19|                 világ!~- És fülesé - pótolá a másik a félig tölt poharat
 4266 19|                     fülesé - pótolá a másik a félig tölt poharat kiürítve.~-
 4267 19|                     kit akartak! - folytatá a másik szinte nemes haragra
 4268 19|                  nemes haragra gyúlva - azt a Görögi Vincét, jöttment
 4269 19|            iskolában nem volt s tudományait a negyediknél végzé, mi, mint
 4270 19|               elégnek tartatik.~- Fõképp az a Tengelyi vigyázzon magára -
 4271 19|                    még mi menjünk - mormogá a másik -, hogy kárát megkerítsük.~-
 4272 19|                    pótolólag az esküdt -, s a zsiványok az embert minden
 4273 19|                    látod, Bandi - válaszolt a másik, mélyebb belátás kifejezésével -,
 4274 19|                     onnan van, mert ezeknek a nagy uraknak nincs semmi
 4275 19|                között legyen mondva, Bandi, a mi fõispánunk se jobb a
 4276 19|                     a mi fõispánunk se jobb a többinél. De sebaj! õ parancsol,
 4277 19|                    minden hivatalnak megvan a maga hatásköre.~- Igen,
 4278 19|                        Ki lehet ez? - szólt a fõbíró gondolkozva - azt
 4279 19|                   Macskaházy, ki bundájában a szobába lépett, minden további
 4280 19|                     barátom? - szólt Nyúzó, a száraz ügyvédet kebléhez
 4281 19|          megcsókolva, úgyhogy más országban a legszebb asszony megelégedhetett
 4282 19|                     dörmögött az esküdt, ki a felkelést ez egyszer inkább
 4283 19|            Macskaházy után nyúlva, ki látva a két tisztviselõ állapotát,
 4284 19|                   Igen, kivesszük, és aztán a teins úr mehet, hová tetszik.~-
 4285 19|                   az elsõ alispán? Réty, és a második? Krivér, és...~-
 4286 19|                szóljunk józanon - válaszolt a fõbíró, összeszedve magát -,
 4287 19|             megfognunk, vagy soha; holnapig a rablott írásokon túladott.~-
 4288 19|                  nála.~- Annál jobb - mondá a másik nyugodtan -, majd
 4289 19|               kétségbeesett tekintetet vete a két érdemdús tisztviselõre.
 4290 19|                   hallod-e? menj ki s mondd a pandúroknak, hogy mindjárt
 4291 19|                     ajtó felé tántorogva -, a pandúrokat elküldhetjük.~-
 4292 19|                mondád ezt mindjárt? - szólt a fõbíró, ki most sokkal józanabbnak
 4293 19|               bízhatok mindent. Küldd elõre a pandúrokat Sz.-Vilmosra,
 4294 19|                     Sz.-Vilmosra, s mondasd a biztosnak, hogy nehány vasvillás
 4295 19|                 menjünk, magam sem szeretem a puskalövéseket. Egyébiránt
 4296 19|               Kenyházy bejött s mondá, hogy a pandúrok már Sz.-Vilmos
 4297 19|                 Nyúzó nevetve -, te vigyázz a házra.~- Furcsa - gondolá
 4298 19|                    s Cifra, ki ez idõ alatt a pitvarban várt, hátul felkapaszkodott -,
 4299 19|                  elhagyott jobb keze, midõn a kocsi elhajtott, visszament
 4300 19|                 kocsi elhajtott, visszament a szobába, többször csóválta
 4301 19|                  dalának is véget vetett, s a Nyúzó-kúrián csak a kutyák
 4302 19|               vetett, s a Nyúzó-kúrián csak a kutyák ugatása szakítá félbe
 4303 19|                kutyák ugatása szakítá félbe a nagy éjjeli csendet.~ ~
 4304 20|                    mérföldekre láttak, s ha a téren, melyen történetünk
 4305 20|                   dolognak lehetnénk tanúi. A rónán, hol õszkor, fõképp
 4306 20|                  fõképp miután az estharang a távol faluk tornyain elhangzott,
 4307 20|                   tornyain elhangzott, csak a tanyákról áthallatszó kutyaugatás
 4308 20|               utasok ilyenkor s e téren!... a dolog oly rendkívüli, hogy
 4309 20|                     volna el, hogy ez éjjel a kislaki gulyás Violánéval,
 4310 20|                   Macskaházyval, mindketten a sz.‑vilmosi erdõ felé indultak,
 4311 20|                 Violát akasztófára kerítse, a másik, hogy õt megmentse:
 4312 20|                    mint kérlelhetlen ellen, a másik õrzõ angyalként. Mi
 4313 20|                      az, hogy ez alkalommal a barátok az ellenségeknél
 4314 20|                sietnek, mi, mint tudva van, a legritkább esetek közé tartozik,
 4315 20|                esetek közé tartozik, miután a közmondássá vált tanácsot:
 4316 20|                  csak valamivel elõbb? Hogy a jelen esetben ellenkezõt
 4317 20|             szokásait magukévá nem teheték; a második, hogy ildomos emberek -
 4318 20|                  okvetlenül megtörténik, ha a tiszaréti kocsis öt igáslovával
 4319 20|               Átkozott gazember! - kiáltott a fõbíró, fejét dörzsölve,
 4320 20|                    hatalmas zöttyenés által a kocsifödél vas részeivel
 4321 20|                kocsifödél vas részeivel nem a legnyájasabb érintkezésbe
 4322 20|                     jött - zsákokat viszesz a vásárra, hogy a lyukakra
 4323 20|                     viszesz a vásárra, hogy a lyukakra nem vigyázsz? Lassan!
 4324 20|                    fejét dörzsölve -, nincs a megyében biztosabb kocsis,
 4325 20|                  biztosabb kocsis, mint ez; a nagyságos asszony is vele
 4326 20|            Macskaházy barátom, részeg, mint a csap.~- Dehogy részeg, mióta
 4327 20|              mindenki azt hitte volna, hogy a fõbíró ez elválhatlan kedvesét
 4328 20|                  itt csak nem szállhatsz ki a sár közepette, mindjárt
 4329 20|                közepette, mindjárt kijövünk a gyepre, s az sima, mint
 4330 20|                     disznótúrás - sóhajtott a fõbíró, ki azalatt pipáját
 4331 20|                  teremtõm! állj meg! tartsd a kocsit, te gazember! Jancsi! -
 4332 20|                    Nyúzó kezeivel görcsösen a vánkosokhoz kapaszkodva
 4333 20|                     tulajdoníthatók, melyen a kocsi farolva kissé meghajlott.
 4334 20|                     bakjáról leszállhatott, a kocsi ismét egyenesen állt.~-
 4335 20|            Macskaházy, elnyomva nevetését - a gyepen vagyunk, itt egyenes
 4336 20|                  ily lassan megyünk.~- Csak a csont maradjon meg épen -
 4337 20|              maradjon meg épen - jegyzé meg a fõbíró, ki míg a kocsi állt,
 4338 20|                 jegyzé meg a fõbíró, ki míg a kocsi állt, kissé nyugodtabbnak
 4339 20|                    látszott.~- Igen - mondá a másik -, de reumatizmusom...
 4340 20|                   tudod, mennyit szenvedek; a levegõ oly nedves, az egész
 4341 20|                  gondolá Nyúzó magában, míg a lovak lassan ügetve tovább
 4342 20|                   szarkaként egy felhágóról a másikra ugrándozva a kocsinak
 4343 20|             felhágóról a másikra ugrándozva a kocsinak majd egyik, majd
 4344 20|               szomorúan útitársához, miután a kocsi minden erõsebb mozdulatát
 4345 20|                      Neked könnyû - sóhajta a fõbíró -, nõtelen ember
 4346 20|               éppoly erõs okot talált; csak a nedvesség s hideg szél ellen
 4347 20|                  oly hypochondricus - mondá a fõbíró, miután nem szûnõ
 4348 20|                     nem szûnõ kiáltozásaira a kocsis lovainak gyenge ügetését
 4349 20|              ügetését lépésre változtatá. S a két férfi egy ideig hallgatva
 4350 20|                   melyet más fel sem vesz - a közvélemény elõl; s lehet-e
 4351 20|                öngyilkosság követtetett el, a társaságnak egy, fõképp
 4352 20|                     fiatalabb része bámulja a bátorságot, mások fejet
 4353 20|                   csóválva gyávának nevezik a szerencsétlent, ki élte
 4354 20|                     kocsin, lovon s gyalog, a kutyáktól, mennydörgéstõl,
 4355 20|                   földindulásoktól, s mióta a pesti árvízrõl hallott,
 4356 20|                    hivém, végre feltaláltam a gyávaság ideálját, s ím,
 4357 20|                    akkor hallám, hogy mikor a kolera uralkodott, senki
 4358 20|                    kolera uralkodott, senki a megyében több bátorságot
 4359 20|                    ember szüntelen kacagott a többiek gyávasága felett,
 4360 20|                     azon élvezettel, melyet a bátor érez, ha oly valamit
 4361 20|                bámuló vendégei elõtt, kiket a fõorvos mind szörnyû halállal
 4362 20|                      kik - mint sokan - nem a célt, hanem csak a bátorságot
 4363 20|                      nem a célt, hanem csak a bátorságot becsülik tetteinkben,
 4364 20|                 lovat lát, elhalaványul, de a pestises betegnek puszta
 4365 20|                     daganatát? Van egy neme a merészségnek mindenikben;
 4366 20|                  akadály átugratására, vagy a beteg megérintésére képesebbnek
 4367 20|                Ismét eltértem... - sebaj. - A kocsi a gyepet elhagyva
 4368 20|              eltértem... - sebaj. - A kocsi a gyepet elhagyva az országútra
 4369 20|                     helyzete nem változott. A kocsis káromkodik, Nyúzó
 4370 20|                káromkodik, Macskaházy pedig a kikerülhetlen betegség fölött
 4371 20|             betegség fölött sóhajtozik, míg a hajdú a kocsi egyik felérõl
 4372 20|                     sóhajtozik, míg a hajdú a kocsi egyik felérõl a másikra
 4373 20|                 hajdú a kocsi egyik felérõl a másikra siet, s minden oldalon
 4374 20|                   éppen akkor csimpeszkedik a kocsi egyik vagy másik oldalába,
 4375 20|                    is felfordulhatna. Cifra a kocsi hátán az egész idõ
 4376 20|           társaságot, hogy ha így haladnak, a gulyás két sárga lovával
 4377 20|                sárga lovával jóval elõbb ér a sz.-vilmosi erdõhöz.~István
 4378 20|                     egy órával van közelebb a sz.-vilmosi erdõhöz, mint
 4379 20|                     mint István tanyája. De a szolgabíró - kirõl Peti
 4380 20|                      míg õ könnyû szekeren, a legjobb gyepen szinte repülhet.
 4381 20|                    És végre van-e valakinek a világon két oly sárgája,
 4382 20|                     volt, mikor elindultak. A hold elsõ negyede, melynek
 4383 20|                  hold elsõ negyede, melynek a debreceni kalendáriom szerint
 4384 20|                   ma este kelle megjelenni, a nehéz ködfátyolon nem hathatott
 4385 20|                    elhagyott gémeskút, mely a ködbõl setét kísértetként
 4386 20|                suhogtatták: ez vala minden. A gulyás bátran tovább hajtott,
 4387 20|                     kétkedés nélkül, mintha a világ legjártabb országútján
 4388 20|           legjártabb országútján haladna, s a sárgák nekifeküdtek a hámnak,
 4389 20|                     s a sárgák nekifeküdtek a hámnak, mintha a garabonciás
 4390 20|               nekifeküdtek a hámnak, mintha a garabonciás diák sárkányaival
 4391 20|             sárkányaival futnának versenyt. A lovak úgy mentek, de úgy...
 4392 20|                  boglya mintha elrepülnének a szekér mellett. A lovaknak
 4393 20|              elrepülnének a szekér mellett. A lovaknak sörénye messze
 4394 20|                   szállt párolgó nyakuktól; a gulyás visszavetve bundáját,
 4395 20|                 szélvész ellen hajtana, ült a szekér elején; a lovak rohanva
 4396 20|               hajtana, ült a szekér elején; a lovak rohanva haladtak,
 4397 20|                    rohanva haladtak, mintha a föld égne lábaik alatt,
 4398 20|               mintha ketté akarnák hasítani a ködfátyolt s túlsó felére
 4399 20|                     semmit, Zsuzsim - mondá a gulyás vígan -, ott leszünk,
 4400 20|                     késõ jõnénk - válaszolt a gulyás. - Monddsza, Zsuzsi,
 4401 20|                    ott vagyunk, s elmegyünk a sz.‑vilmosi csikóshoz gulyáshúsra;
 4402 20|                    elzsibbadt! - tevé hozzá a boldog kocsis, jobb kezébe
 4403 20|                  aranyat hordva fárad el, s a fájdalmakon, melyekét érez,
 4404 20|                   kincsének nagyságát méri.~A lovak egyszerre hortyogva
 4405 20|                    Mi volna ez?! - kiáltott a gulyás, ki bal kezével hamar
 4406 20|                     bal kezével hamar ismét a gyeplõket ragadta meg, s
 4407 20|                    Sárga! Vércse!... ah, ez a baj! - szóla, szemeit a
 4408 20|                     a baj! - szóla, szemeit a ködbe meresztve, midõn a
 4409 20|                    a ködbe meresztve, midõn a farkast, mely útjokon keresztülfutva
 4410 20|                   no, mi baj, vén cigányhús a farkasnak se kell.~A nyugtalanság
 4411 20|              cigányhús a farkasnak se kell.~A nyugtalanság azonban, melyet
 4412 20|                     melyet Violáné Petiért, a farkast látva, érezni kezdett,
 4413 20|                    át kellett menniök, maga a cigány állt.~Peti felült. -
 4414 20|                      Idején jövünk - mondá, a gulyás mellé ereszkedve -,
 4415 20|                  gulyás mellé ereszkedve -, a garacsi út, melyen azok
 4416 20|                   eszed, Zsuzsi - válaszolt a gulyás nevetve -, hány férget
 4417 20|                   Mi bajunk lehetne?... ni, a sárgák nem is izzadnak.~-
 4418 20|                     nem is izzadnak.~- Csak a szekér ne törjék el - mondá
 4419 20|                 Dehogy törik el - válaszolt a gulyás egyet suhogva ostorával -,
 4420 20|                     nem fakó, nem is hintó. A hintó és szekér közt épp
 4421 20|                 hintó és szekér közt épp az a különbség, mint az úr és
 4422 20|                      fõképp az én szekerem! a kerekeket magam faragtam,
 4423 20|                   kerekeket magam faragtam, a vasat Peti verte rá. Ne,
 4424 20|                  mindig esik, s ha valahogy a lápok megteltek...~- Ne
 4425 20|                búsulj. Öcsém, Pista, ki ott a Tiszán túl lakott, a múlt
 4426 20|                    ott a Tiszán túl lakott, a múlt héten halt meg. Már
 4427 20|                 passzust is kapott. Ezekkel a haszontalan írásokkal, melyekkel
 4428 20|             becsületes emberek élhettek. Ez a vármegye kemény dolog -
 4429 20|                   kemény dolog - tevé hozzá a gulyás egyet suhantva -,
 4430 20|            helyzetökben reményleni lehetne? A cigány keselyûszemeit a
 4431 20|                     A cigány keselyûszemeit a setét ködbe meresztve, mozdulatlanul
 4432 20|                     látni, hogy nem alszik. A gulyás, ki ezt nehányszor
 4433 20|                     tovább mentek, csakhogy a köd, úgy látszott, még homályosabban
 4434 20|               homályosabban ereszkedett le; a tér, melyen lovaik száguldva
 4435 20|                 vehetne, alig foghatná meg, a sietõk miként nem tévedtek
 4436 20|               miként nem tévedtek el régen. A pocsogás, mely egyszerre
 4437 20|                    pocsogás, mely egyszerre a lovak lábai alatt hallatszott,
 4438 20|                  véget vetett haladásuknak.~A gulyás, noha nem szólt,
 4439 20|                   foltok, melyeket itt-ott, a köd között is észrevett,
 4440 20|            észrevett, eszébe juttaták, hogy a Tisza talán mégis kiáradt.
 4441 20|                 Most nem volt többé kétség. A hely, melyen szekerükkel
 4442 20|                 szekerükkel megálltak, noha a kákás fû széles leveleivel
 4443 20|                  kákás fû széles leveleivel a vizet eltakarta, már el
 4444 20|             eltakarta, már el volt borítva. A cigány leugrott s pocsogva
 4445 20|               terjedett el, melynek határát a ködben nem láthatá. Visszafordult,
 4446 20|               foltok álltak ki szigetekként a nagy áradásból, mely az
 4447 20|                    víz által mozgásba hozva a síkon s hullámozva tovább
 4448 20|                  szárazan állt, s hova Peti a lovakat most kivezette. -
 4449 20|              vigyázz, István, maradj mindig a víz mellett, másképp eltévedünk,
 4450 20|                      másképp eltévedünk, ez a sárga ér...~- Jézus Krisztusom! -
 4451 20|                  jókor jöhetünk - válaszolt a cigány biztatva, noha szavának
 4452 20|                     noha szavának hangjából a legnagyobb nyugtalanság
 4453 20|         nyugtalanság vala észrevehetõ -; ha a víz a békahágón át nem ment,
 4454 20|                     észrevehetõ -; ha a víz a békahágón át nem ment, a
 4455 20|                    a békahágón át nem ment, a fekete tót szárazan találjuk;
 4456 20|                ostorával biztatva.~- Dehogy a Tisza! hogy beszélhet kend
 4457 20|                  beszélhet kend így - szólt a cigány fejét rázva -, mikor
 4458 20|                 cigány fejét rázva -, mikor a víz innen jó. Még tegnap
 4459 20|                 innen jó. Még tegnap láttam a Tiszát Réten, s az alig
 4460 20|                     az alig mozdul; ez mind a Rákérbõl jõ, mióta az urak
 4461 20|                    egészen nekibolondult.~- A menkõ üsse meg, itt is víz! -
 4462 20|                      itt is víz! - kiáltott a gulyás, gyeplõjén visszarántva
 4463 20|              lebukott. Peti, térdig gázolva a vízben, a szekér elébbi
 4464 20|                    térdig gázolva a vízben, a szekér elébbi irányában
 4465 20|                  baj - kiálta végre, miután a nem széles eren átjutván,
 4466 20|                ismét szárazon látá magát, s a szekérhez visszatérve, a
 4467 20|                    a szekérhez visszatérve, a hortyogó lovakat a víznek
 4468 20|             visszatérve, a hortyogó lovakat a víznek vezeté. - Ne féljetek,
 4469 20|                    többhöz fogtok szokni. - A szekér szerencsésen a túlsó
 4470 20|                       A szekér szerencsésen a túlsó parton ismét szárazra
 4471 20|                 mentek tovább, hol az árvíz a gyepet el nem borítá, vágtatva;
 4472 20|               haladást lehetetlenné tett.~- A fekete tó betelt - kiáltott
 4473 20|                 fekete tó betelt - kiáltott a cigány összecsapva kezeit -,
 4474 20|              összecsapva kezeit -, nincs ló a világon, mely ezen átmenne.~-
 4475 20|                      az kellene még - mondá a gulyás, Violánét, ki már
 4476 20|                   erõszakkal visszatartva - a tó teli van mélységekkel,
 4477 20|                akarják akasztani. - S ezzel a szegény asszony a szekérrõl
 4478 20|                     ezzel a szegény asszony a szekérrõl leszállni készült.~-
 4479 20|                Legyen eszed, Zsuzsi - mondá a gulyás, hasonlóképp leszállva
 4480 20|           fölakasztják, s te itt fúlsz belé a vízbe, mi lesz gyermekeidbõl.~
 4481 20|                 gyermekeidbõl.~Zsuzsi leült a szekér mellé, s két kezével
 4482 20|                       Ne félj, fiam - mondá a gulyás biztatólag -, majd
 4483 20|                     vagy! minek hoztál ide?~A cigány, ki azalatt szemeit
 4484 20|                    most négy nap erre járt, a víznek még nyoma sem volt. -
 4485 20|                   magamat egy kissé. Nem az a nagy fa-e ez, hol minap
 4486 20|                  hol minap voltunk? - szólt a gulyáshoz Peti, kezével
 4487 20|                     gulyáshoz Peti, kezével a túlsó partra mutatva, hol
 4488 20|                   túlsó partra mutatva, hol a ködbõl az erdõ sötét, egyenes
 4489 20|                     Igen, meglehet - felele a gulyás, e magasabb sudarak
 4490 20|                   ördög ismeri meg.~- Balra a fától - folytatá a cigány
 4491 20|                    Balra a fától - folytatá a cigány gondolkodva -, mintegy
 4492 20|                  nem emlékezik kend?~- Hogy a menkõbe ne emlékezném, s
 4493 20|                    hacsak le nem kaszálták, a fához még közelebb nádasnak
 4494 20|                  Igazság! - válaszolt ismét a cigány - még mondtad, mily
 4495 20|                     te jobbra, én balra, ha a nyílást megtalálom, s ez
 4496 20|                  megtalálom, s ez csakugyan a fa, akkor átgázolok. A fától
 4497 20|            csakugyan a fa, akkor átgázolok. A fától egész a tóárok másik
 4498 20|                    átgázolok. A fától egész a tóárok másik partjáig hátas
 4499 20|                     szólt Violáné, ki, mint a rab ítéletét, e beszélgetésnek
 4500 20|                       Zsuzsi lelkem - mondá a cigány, ki már futásra készült,