Fejezet

1 5 |         elõtt, s az egész tömeg ostoba bámészkodással nézett egymás
2 17|    magzata fejét rázva. „Nagyon ostoba”, szóla a legény, ki ismét
3 22|  szelíden -, ne hallgassanak ez ostoba fiúra, ha azt mondta, hogy
4 24|         születtem én! mit ér az ostoba gazdálkodás! Szemetet hordatni,
5 28|     hogy Vilmát megkérjem? Csak ostoba hívségem, mellyel a Rétyek
6 30|  bizonyosan csalódott, s hogy õ ostoba asszony, ki mindent csak
7 38| hátrafelé? - mormogott tovább - ostoba kérdés! Hát talán hogy avandzsirozzanak;