Fejezet

1 2|          mérve, s így lõn, hogy a kisfiú már tízéves korában eszmék
2 4| csecsemõjével együtt elaludt, s a kisfiú mihelyt rám ismert, bizodalmasan
3 4|       rosszabbul van - folytatá a kisfiú, szemeit törülve. - Kevés
4 5|       tudná, hol van. Egyszerre a kisfiú az ablak felé tekint, s
5 5|         lelkem, nénikém - szólt a kisfiú suttogva -, nem álmomban
6 5|        beszélek vele.~Vilma, ki a kisfiú kiáltásánál elsõ pillanatban
7 5|      fakadt, vigasztalni kezdé. A kisfiú, nem értve semmit, de biztatva,