Fejezet

1 5 |           Vilmát, ki most sírásra fakadt, vigasztalni kezdé. A kisfiú,
2 5 |        székre veté magát és sírva fakadt.~- Úgy, most mehetsz - szóla
3 10|    kedvesem - szóla Etelka, sírva fakadt barátnõjét megölelve -,
4 22|          egynél több könyörületre fakadt, midõn e két egymástól távol
5 25|    pamlagára veté magát, és sírva fakadt.~Nem múlt egy fertály óra,
6 30| körülményeirõl. A szakácsné sírva fakadt, de nem tagadhatá, hogy
7 37|       haldokló e szavak hallatára fakadt.~- Hát azért jössz, nemde -