Fejezet
1 1 | rányomja bélyegét - talán soha ismerhetõbb nyomokat nem
2 1 | vonásain, éppen mert talán soha nemesebb anyagra nem gyakorlá
3 1 | természet nemesítési hatalmát soha annyira nem terjesztette
4 1 | fogod bizonyítani, hogy soha ember több erénynek oka
5 1 | ilyen megbántások után is soha esküjérõl meg nem feledkezett,
6 1 | kilencvenkilenc olyannál, mely soha a jó ösvényrõl el nem tért” -
7 1 | erdõben el nem fognak...~Soha iromány nagyobb változást
8 1 | alkalommal fölforr, s kik soha nem gorombábbak, mint midõn
9 2 | ismeri, s ha hazája határain soha túl nem lépett is, nem érzene
10 2 | megbotlani, nem fogsz felbukni soha; de ha például midõn rókavadászatra
11 2 | nem jövedelmezõ munkát, és soha szegények ügyvéde több lelkesedéssel,
12 2 | szerezhetne magának, minõt soha fiatal ember nem szerze;
13 2 | kijelöltek között, minõt soha esküdt restauráción nem
14 2 | táblabíráját tisztelé, ki soha templomba nem ment, soha
15 2 | soha templomba nem ment, soha még az esküdtet sem nevezé
16 2 | tartozott, kik hatalmukkal soha barátjaik elõsegítésére
17 2 | csóválva azt mondá, hogy férje soha megokosodni vagy valamire
18 2 | Családjáról s gyermekkoráról soha nem beszélt. Azon, hogy
19 3 | Háztartása pompás, ebédei soha két óránál nem rövidebbek,
20 4 | lányod nem fogja megtanulni soha. Ha hibáztam, megmondod
21 5 | mindig türelmetlenebbül -, soha jobb gondját nem viselték;
22 5 | jól, számolunk ezért - soha az egész faluban nem bántottam
23 5 | faluban nem bántottam senkit, soha egy darab marha sem veszett
24 5 | ez iránt tisztába jõjünk. Soha életemben úrforma embernek
25 5 | édesatyja nem bocsátaná meg soha.~S Liptákné a kamrába ment.
26 7 | becsületére mondhatjuk, hogy soha erõsebb emberrel szembe
27 7 | egykori férjét sem szerette - soha a kék eget nem nézhette
28 7 | másiknak hatalmas basszusával soha össze nem hangozhatik. E
29 7 | alispánaink közt, hála az égnek, soha nem hiányzott.~Tudván, hogy
30 7 | részesült, hogy a többséget soha önmeggyõzõdése ellen kimondani
31 7 | emberemlékezet óta arcai soha nem mosolyogtak oly nyájasan,
32 7 | mosolyogtak oly nyájasan, soha karjai annyi táblabírót
33 7 | mondjátok meg: nem tettetek-e soha semmit meggyõzõdéstök ellen,
34 7 | közülök való, nem láttam soha derekabb fickókat; ki honn
35 7 | közlelkesedésnek árthatni fog: soha szónok inkább nem éljeneztetett
36 8 | nemzetiségünk nehéz harcai között soha föl nem tarthatta volna
37 8 | volna magát: hogy a magyar soha eltûnni nem fog e világról.
38 8 | Frangepánok, Thurzók s Czudarok soha e tulajdonokban annyira
39 8 | szeret, nem fog szeretni soha, s jól teszi, ily ember,
40 8 | én...~- Ne igyál bort soha, Kálmánom - úgy látszik,
41 8 | megbecstelenítve álljak elõtte? nem, soha! Holnap szabadságot kérek
42 8 | alkalmatlankodni nem fogok soha, hol...~Ákos ismét félbeszakasztá,
43 8 | s azon esküvéssel, hogy soha többé borhoz nem nyúl, örömében
44 9 | vendégszeretõ táblabírák soha politikai befolyás nélkül
45 9 | németül kevesen, franciául soha senki szólni nem hallott,
46 9 | Sáskay terve talált, és soha ember több joggal nem dörzsölheté
47 10| lépe tizenhatodik évébe, soha Taksony megye határain túl
48 10| gondolatnál.~- Nem fogja megtudni soha; Liptáknéban bízhatunk,
49 10| képzelheted helyzetemet; én, ki soha éltemben atyám elõtt nem
50 11| szerszámaikat tisztogatva, soha a darázsdongást, melyet
51 11| személyek Kraveczky beszédeit soha unalmasoknak nem tarták,
52 12| széttörjön, de ne engedjen soha. Századunkban, hol minden,
53 12| választani nem lehet, mert soha a pagátot elfogni nem tudja.
54 12| bajlódik e szegény ember. Soha becsületesebb lelkesedést,
55 12| becsületesebb lelkesedést, soha több erényességet nem láttam.
56 12| látjuk rongyokban, igen, mert soha ruházva nem volt, s gyolcs
57 12| áldás fogja követni, minõt soha fõispán nem szerzett magának
58 12| tevé hozzá a gróf, ki magát soha annyira elragadtatni nem
59 14| szabad római népnek augurjai soha bot nélkül a jövõrõl nem
60 14| boldognak érzi magát, mint eddig soha életében! S ha végre a vész
61 14| majdnem egész életét tölté, soha ily szépnek, soha ily édeninek
62 14| tölté, soha ily szépnek, soha ily édeninek nem látszott
63 14| nem maradhat nyugodtan soha. Mint a várparancsnok saját
64 14| is úgy megtermett, mintha soha gatyánál egyéb nem lett
65 14| parancsolatát, mit eddig soha nem tettem, nem fogadtam
66 14| kételkedem, nem kételkedtem soha szerelmén, bocsássa meg,
67 14| ember veszté életét.~- Ha soha nagyobb veszély nem fenyeget,
68 15| hiánya miatt nem fog elveszni soha.~A külföld gúnyolva szól
69 15| diák, öregapám sem tanult soha.~- Mit mondtam - szólt Kislaky
70 15| nincs”, a kapu felé tolá.~Soha a világ legnagyobb szónokának
71 15| ordított, míg Tengelyi, ki soha életében magát inkább meghatva
72 16| rabolt, s nem fog rabolni soha, ha száz esztendeig élne
73 16| nemességem egész életemen át soha kétségbe nem vétetett azon
74 16| elleneim neveztettek? Hogy soha, ma reggelig, mikor ez urak
75 17| ki, ha Rétyékrõl szólt, soha másképp, mint m i r ó l
76 17| nyilatkozott benne is, s a gyermek soha boldogabbnak nem érzé magát,
77 17| boldogabbnak nem érzé magát, soha nyugodtabb nem volt, mint
78 17| titkai az öreg huszár elõtt soha. Egyetemi s jurátusi évei
79 17| Nyugtalan vagyok, mint még soha életemben nem voltam, egész
80 17| embernek, ki, mint János, soha beteg nem volt, ellene panasza
81 17| homoeopathák nem vágnak eret soha - mondá Ákos oly komolysággal,
82 17| Ez asszony, ki indulatát soha senki irányában nem mérséklé,
83 17| szólt Rétyné -, ne végy soha olyat, ki lakodalom elõtt
84 19| állítás helytelenségérõl. Soha emberek a plasztikai mûvészetekre
85 19| lakta, s mely úgy látszik, soha e határok között jól nem
86 19| ékesít, mint tulajdon házát soha nem - itt roskadófélben
87 19| szemeinkbõl, nem tudjuk soha, nem fogja-e fájdalom tölteni
88 19| hibának tartott; minthogy maga soha az utósó iskolában nem volt
89 19| kell õt megfognunk, vagy soha; holnapig a rablott írásokon
90 20| mentél-e így éltedben?~- Soha - válaszolt ez, kinek gondolatai
91 20| lehetett venni, hogy e kunyhó - soha egészen elhagyatva nem volt.~
92 20| korában, az írók egész új, soha nem létezett középkort alkottak
93 20| keblébõl nem veszhetnek ki soha egészen, midõn figyelmessé
94 20| Ej, nem kell azt hinni soha - mondá Rácz, fejét csóválva -,
95 20| ti, kiket nem bántottam soha életemben, s kik nyomorulttá
96 20| egypár lövés követte, és soha gorgon feje sereget úgy
97 20| lennének a megtámadottak, soha sereg szebben nem viselte
98 22| olcsóság ennyi haszon mellett! Soha a népszerûségnek nagy eszköze
99 22| valami szépet mondhatott, soha az alkalmat nem mulasztá
100 22| faluhelyen, mint városban, soha helyzetével nem elégszik
101 22| legcélszerûbb módon gyógyíttatik, soha nagyobb megegyezést nem
102 22| hosszú bírói gyakorlata alatt soha jobb tanúk nem fordultak
103 22| felakasztatom, azt nem ígértem meg soha.~- Tudjuk, tudjuk - gúnyolódék
104 22| kénytelenségbõl lettem zsivánnyá? hogy soha szegény embert nem károsítottam,
105 22| magamat védelmeztem - senkit soha életemben nem bántottam:
106 22| fognak; nem is szóltam volna soha e dolgokról, valamint most
107 22| maga jól tudja is, hogy soha a fához sem közelített.
108 22| itt kellene felakadnom? Soha életemben ily praetensiókat,
109 22| borulva s szerelmet kérve! soha furcsább dolgot ember nem
110 22| epikus költõ nem vagyok, soha szebb mezõm hivatásom bebizonyítására
111 22| fiatal embereknél megszoktuk; soha Violánál inkább statárium
112 22| kétséget; de hogy eljárásukat soha bírói eljárásnak tartani
113 22| tartani nem fogom, hogy benne soha mást erõszaknál nem látandok,
114 22| megnyugtatás terjedhetett el, hogy soha igazságosabb bírák törvényszéken
115 22| azon megjegyzéssel, hogy soha több baja statáriumnál nem
116 22| szerencsés helyzetbe állítva, soha sorsukkal vagy az emberekkel
117 22| elmondá, hogy ez bizonyosan soha az annyira tisztelt elnöknek
118 22| volt, hogy ily gyengeség soha eszébe nem juthatott, hogy
119 22| kebellel s önmegtagadással, soha a megyének benne helyzett
120 22| volna.~- Elég üggyel-bajjal; soha ilyen statáriális sedriát
121 22| háza felé. Lelkét egy új, soha nem gyanított érzés, lelkiismeretének
122 22| élete lelkemen fekszik, soha nyugodt nem leszek többé!
123 23| Apád jó, áldott ember, ha soha nem ismertem volna õt, azok
124 23| atyám nem fog megegyezni soha.~- Meg fog egyezni - mondá
125 23| hozzá - nem hallották-e soha Trenk történetét?~- Öreg
126 24| mint mondani szoktuk - soha a gyengeség erõt nem vesz,
127 24| köztök? s sok ember, ki soha életében egy pohár bort
128 24| sok - mondá Kálmán -, ezt soha életemben nem hiszem.~-
129 24| nem kérhet mást, mint hogy soha példáját ne kövessék? „Ha
130 24| vigyázva kezeibe vevé. - Soha szebbet nem láttam... s
131 24| volt, mégis azt mondja, soha ily sokáig vártát nem állt.~-
132 24| tiszttartó, mint mondám, soha életében büszkébb érzelmekkel
133 24| noha az érdemes férfi magát soha lenézni nem szokta - mintegy
134 24| tíz esküvést tett, hogy soha magányosan egy szobában
135 24| elveszi gazdasszonyát, hogy soha vacsorára bort nem iszik;
136 24| statáriális bíró nem leszek soha többé életemben.~Kálmán,
137 25| legalább Etelka reá emlékezve, soha nem számolá fel kevesebbé
138 25| összeforrni nem fogunk soha; s a vérrokonság nem pótolhatja
139 25| viseltetett fiához, mind ez soha a tiszteletrõl, mellyel
140 25| mély érzeményt felfogni soha képesek nem voltak, szenvedélyeink
141 25| tenmagad, miként szeretlek; soha egy szót nem hallál tõlem,
142 25| oly mértékben, mint talán soha fiú, kinek szülei élnek?...
143 25| nagyravágyás nem bántott soha; de azt érzem magamban,
144 25| feldúlsz, mert nõm s Vilma soha e világon barátságosan találkozni
145 25| indulattal az asszony -, férjem soha nem mondott mást, esküdni
146 25| többször fejét hajtogatá - soha! soha! sem õ, sem én ez
147 25| fejét hajtogatá - soha! soha! sem õ, sem én ez õrültséghez
148 26| olyant, kinek karjai között soha eszébe ne jusson, miként
149 26| ötvenezer forint pengõ!~- Soha nem szóltam komolyabban -
150 26| nagylelkûségénél fogva...~- Soha! soha! - szakítá félbe Rétyné -
151 26| nagylelkûségénél fogva...~- Soha! soha! - szakítá félbe Rétyné -
152 26| szolgáltatni magára vállalt, soha szemeim elébe nem jutottak,
153 26| János -, nem hittem volna soha, e háztól, hol annyi kenyeret
154 27| bármiként hevüljenek fel, soha helyzetökrõl s céljaikról
155 27| köszönheti, hogy reá adó soha kivetve nem volt, s az egész
156 27| ehelyett azt mutatja meg, hogy soha a közterhekben részt nem
157 27| több ízben fogva volt, és soha pálca-büntetésre nem ítéltetett...
158 27| részemrõl, ha leányom volna, soha magasabban álló vagy gazdag
159 27| semmit oly erõsen, hogy azon soha nem kételkednék... s ismét
160 27| nemzetes asszony kívánatainak soha megfelelni nem fog. Jó,
161 27| nõül kértem, nem kellene soha megfeledkezni a különbségrõl,
162 28| is, e háladatlan asszony soha nem fogja megbocsátani,
163 28| bámulva csóválta fejét... Soha ez ajtóval baja nem volt,
164 28| mozdíthatom, természetes... hisz soha nem éltem vele, s berozsdásodott.”~
165 29| elaludt, a zsiványt idáig soha szeme elõl el nem veszté.
166 30| Nem volt biz az zsidó soha életében - vágott szavába
167 30| vizsgálók elõtt.~Kata, ki még soha mint tanú bíró elõtt nem
168 30| miként õ ezen állításban soha meg nem egyezett, s most
169 30| gyilkosának.~- Én nem mondtam azt soha - sóhajta a szakácsné, midõn
170 30| rázta fejét, azután szólt; soha nem juthatott volna eszembe,
171 30| szerencsétlenség fog történni, soha úgy felgerjedve nem láttam.~-
172 30| könyörüljenek rajtam, nem teszem soha többé, becsületes ember
173 30| komolyan -, de ily dolgot soha nem fogok hinni felõle.~-
174 31| elváltozott arcvonásokkal soha nem látott.~Tengelyi röviden
175 31| követtem el, ezt nem hittem soha!~- Lehetetlen! - szólt Vándory,
176 31| menni a házból, mi egyébként soha szokása nem vala. Az elõmutatott
177 31| harmadmagokkal is félnek?~- Én soha életemben Violát nem bántottam -
178 31| istállóba visszatértek, a marhát soha többé nem találták ott.
179 31| voltak; a zsiványt nem láttam soha!... Szólj te, Erzsébet -
180 31| bizonyítá, hogy az üldözött soha, mióta rossz életre adta
181 31| hogy Liptákné hazudik. Soha leányom nem titkolt semmit
182 31| kedves leányom voltál mindig, soha semmit szüleid elõtt nem
183 32| vigasztalatlansága szívét soha nem érzett keserûséggel
184 32| csudálatosak, de jótett soha embert nem vezetett még
185 32| helyreállíthatám, nem fogom soha engedni egyesülésteket.~
186 32| már többször történtek s soha elébb különös figyelmet
187 32| érdemei mellett, fellépése soha ily nagy hatást nem tett,
188 32| válaszolt az elõbbi. - Soha oly határozottan nem hallám
189 32| hogy az alispán nejével soha ellenkezõ véleményben nincs.~-
190 32| hogy e tömlöcben a skorbut soha meg nem szûnt, s az úgynevezett
191 32| mint hogy - amint mondja - soha tarokkban ennyit nem vesztett,
192 33| habár sokszor remény nélkül, soha a bizodalmat önmagához nem
193 33| bajszod nõ, ne jöjjek ki soha tömlöcömbõl.~- Megölök biz
194 33| ebbõl az alamuszi fattyúból soha nem lesz semmi. Pedig egy
195 33| szenvedései, kinek szívéhez soha bánat nem fért, másképp,
196 33| valamit meggyújtott.~- Hát soha ilyen gyereket nem láttam -
197 33| télben-nyárban munkára, úgy látszik, soha jobb dolgom nem volt. Koszt
198 33| lenni. Csupa próbált ember; soha szebb históriákat nem hallottam.
199 34| erejét lankadni érzi is, soha annyi keserûséggel nem tekinthet
200 34| s a férfiak mondák, hogy soha a megyében ily fiatal, az
201 34| fiatal, az asszonyok, hogy soha ily csinos fõbíró nem volt;
202 34| magát; s Réty, ha nejét soha forrón nem szerette is,
203 34| elpalástolására használd.~Réty soha szerencsétlenebbnek nem
204 34| azaz nejét, nem szerette soha; a hidegség, mellyel iránta
205 34| vagyok, de nem követeltem soha más jogot, mint melyet szíved
206 34| ám legyen; de ha Tengelyi soha barátod nem lett volna,
207 34| mint annyiszor állítád - soha megfeledkezni nem akarsz.~
208 34| szomorúságom okáért kérdez: soha határozatom véghezvitelére
209 34| egyébiránt titkunk nem vala, soha nem sejdíté, hogy testvérek
210 34| elhagyni hazáját nem áll soha senkinek szabadságában,
211 34| egyetértõk legyünk, s egymást soha el ne hagyjuk.~Atyám halála
212 34| számosabbak voltak, s valamint soha tettemet meg nem bántam,
213 34| te önként ígérted, hogy soha semmit tõled nem kérhetek,
214 34| mondá türelmetlenül -, bár soha nem hallottam, volna nevét
215 34| adott ígéretednek, hogy soha semmit, mi emberileg lehetséges,
216 34| megváltozzék, nem említém soha testvéremet; miután nõmmé
217 34| elhalasztva feltételemet, soha annak kivitelére elég bátorsággal
218 35| kaszinó polgári meghívóitól soha ezen megtiszteltetés viszonzását
219 35| is tudom, hogy oly regény soha nem érdekelt szobaleányt,
220 35| nótáit nem pótolhatják; soha idegen kelmét - kivévén
221 35| mindig, néz végsõ órájáig, és soha nem tesz semmit, de szeret
222 35| Egy mezei táblabírót, ki soha regényeket nem írt, hanem
223 35| ezen aggodalmait, mégis soha ember talán boldogabbnak
224 35| mostohája százszor mondá, hogy soha e házasságban megegyezni
225 35| emberek közé tartozott õ, kik soha átlátni nem akarják, hogy
226 35| gonosztevõ, nem fogom azt soha tenni oly eszközökkel, melyeket
227 35| becsületes ember önvétke nélkül soha szomorúbb helyzetbe nem
228 35| nem egyszer mondá, hogy soha nemesebb szívet nem ismert,
229 35| s nem akadunk rá Violára soha többé.~Völgyesy helyeslé
230 35| kit megvetek, sorsomra soha befolyással nem fog bírni!
231 36| bosszankodtam életemben soha inkább - s ím, most pár
232 36| taksonyi földesurak ökreiket soha jobb áron Porváron el nem
233 36| egyenlõn közel állt, nem nevelt soha senkit, nem tudott sem franciául,
234 36| helyheztettek, s Brutus, ha tõrét soha nem mozdítja is többé, híres
235 36| megházasodjék, kisasszonyoknak soha a táncolást meg nem tiltá,
236 36| hetekben betegedett meg, s soha anya gyermekét nem ápolá
237 36| részvét, a régen vagy talán soha nem hallott szeretõ mód,
238 36| nem bízva senkiben, mert soha részvétet nem tapasztalt;
239 36| szülõit nem ismeré, s kihez soha senki szeretve nem közelített;
240 36| amaz -, most mindjárt, vagy soha. Érzem, az idõ, mely alatt
241 37| személyeinknek legalább fele soha nem tudja, tulajdonképpen
242 37| reá, nem voltam bõbeszédû soha, s az én koromban, úgy hiszem,
243 37| hiszem, hogy arról szóltak. Soha a tiszteletes urat oly meglepett
244 37| nincsenek, nem is kívántam soha magamnak; de ha lennének,
245 38| elfogadni nem szokott, s soha nem kételkedik inkább, mint
246 38| szeretetet e nõ iránt nem érzett soha, s ha egykor érzett volna
247 38| férjének testvére, megszokva, soha azokra nem vetemedik, mik
248 38| kétségbeesett határozatára, mihez soha nem jut, ha férjében támaszt
249 38| ember sohasem retirálna. Soha életemben nem voltam ütközetben,
250 38| seregeink nem gyõzettek le soha. - A retirálás csak az -
251 38| magának százszor tett s soha megfejteni nem tudott -,
252 38| meghallgatni nem szokta, talán soha inkább megelégedve nem érzé
253 38| megesküdött, hogy vén létére soha ily gyerekkel, minõ Gazsi,
254 38| adott, honából kitiltva, soha megelégedettnek nem érezheti
255 38| szerencsét õ, kit lelkiismerete soha nyugodni nem hágy, ki a
256 38| adhatja, kesereghet, de soha sorsa által egészen leveretni
257 38| használhat, mindent elbír, és soha nem lankad el. Három kínos
258 38| kedves arcokon; megérté a soha ki nem mondott fájdalmat,
259 38| desertort nem adtam fel soha életemben.~Violának kíváncsisága
260 38| tanultam, hogy nem kell soha lemondani a világról. Mert
261 38| gyermeke lehet, az nem tudja soha, mily szerencse vár reá.
262 38| pihenni. Igaz, nem volt soha szándékomban valakit megölni;
263 39| annyi okot hozhatott föl, soha nagyobb bûntettet nem követett
264 39| vallanom, hogy ámbár a napkelet soha pompásabb színekkel nem
265 39| egész életén át. Neje kérése soha nem bírhatá õt arra, hogy
266 39| keresett, oly szívesen betért. Soha a szeretet, mely tiszta
267 39| veszte semmit melegébõl, soha bizodalma, mellyel az isteni
268 39| tett, de ki mindamellett soha huszárköntösétõl meg nem
|