Fejezet
1 1 | ki Tengelyi mellett ülve, míg amaz a tokaji hegy kékellõ
2 1 | jó részt el nem hagynak, míg a másikból - értem a fizetést -
3 1 | tétetett figyelmessé, kik míg a beszélgetés a dombon folyt,
4 1 | szóla Kislaky nevetve -, míg Violát elfogod, örökös kenyérre
5 1 | mormogá Nyúzó fogai közt, míg esküdtje a kimaradást hallván
6 2 | említé kedves ápolóját, míg végre a boldogság, melyet
7 2 | volt ez a kis Jónással is. Míg apja jövõjérõl terveket
8 2 | komoly férfiarcok nézésével, míg minden kép ösmerõsévé s
9 2 | tévelyegve a sötét erdõségben, míg lelke kedves ábrándjait
10 2 | határtalanul terjedõ rónaságon, míg az est pirosan elvonult
11 2 | eszméje csak addig rettentõ, míg benne az elválás eszméjével
12 2 | halhatatlanságáról. Mint a fa, míg él, zöldellni meg nem szûnik,
13 2 | barátom (szegény jámbor ember, míg élt, mindig azt hittük,
14 2 | ugyan, de csak éppen addig - míg szekerére ülve szerény alkalmatosságán
15 2 | országban nem található, míg a szomszéd megyékbõl való
16 2 | dicsekedhetünk.~Eleinte, míg csak büntetõ perekben dolgozott,
17 2 | fõ-fõtáblabírákat, egészben s egyenként, míg e hosszú vita végén az egész
18 2 | van - szóla mosolyogva -, míg nem ígéred, hogy teljesítni
19 3 | Haja - de ehhez, mindaddig, míg olvasóim õt fõkötõ nélkül
20 3 | hangon -, mennyit küzdék, míg e lépésre határzám magam,
21 3 | közbe aggodalmasan Rétyné, míg Macskaházy, karját taszítva,
22 3 | gondol - nevete Ákos -, hisz míg cselédeket találunk, gonosztevõnk
23 4 | rimánkodtam a káplárnak, míg ígéretemre, hogy mindent
24 4 | is könnyekre fakadjon; s míg az asszonyok a beteg ágyához
25 5 | Nem megyek egy lépést sem, míg Zsuzsim állapotáról nem
26 5 | Ez mind helyén volt, míg a tiszarétiek melletted
27 5 | egy-egy kisbíró õrködött, míg Réty cselédei vasvillákkal
28 5 | némi kételyek léteztek. Míg ti. Nyúzó s esküdtje agarászaton
29 5 | csinálnak.~Viola megállt, s míg az öreg, rókaként az árkon
30 5 | csapat mindkét oldalról, míg végre a kert közepén öszvetalálkozva,
31 5 | kutassátok ki minden szögletét, míg a zsiványra akadtok. Aki
32 5 | Liptákné a kis Pistához, s míg az ártatlan gyermek, kezeit
33 5 | kovács háza mögött eltûnt, míg Macskaházy, mert csakugyan
34 6 | levelekkel takart utain, míg Tünde, az egy, kinek Ákos
35 6 | egykor barátaiknak neveztek, míg azon nagy reménybankrottnál,
36 6 | pajtásod addig fog kérdezni, míg végre eszedbe jut; ha valamely
37 6 | sugárai pirosra festik, míg aljok tiszta fehéren csillog,
38 7 | meghívatásáért tartozó háláját; míg Macskaházy a dóriai oszlopok
39 8 | hangján kezde beszélni; míg Etelka komoly tekintete
40 9 | homlokegyenest ellentétben állnak; míg a nagyobb rész, érdek nélkül
41 9 | ezért a folyosóra mentek, míg az ügyész, ki a sok munkában
42 9 | hogy a választók, legalább míg nehéz foglalatosságukban
43 9 | úgy történhetik, ha addig, míg a korteskedés s maga a tisztújítás
44 10| 10~Míg a tiszaréti kastélyban e
45 10| Vilma, csak addig akarnak, míg szívök magának vezetõt nem
46 10| addig nyugodni nem fog, míg igazságot nem szerez magának.
47 10| harmadik megyében jár, s míg Nyúzó s a fél megye itt
48 10| Etelkát nevetésre készté, míg Vilma mindig nyugtalanabb
49 10| szólt Etelkához fordulva, míg Vilma apja kalapját s botját
50 11| 11~Hogy azalatt, míg Tiszaréten a konzervatív
51 11| Így szóltak Cserepesen; míg Réty felekezete e váratlan
52 11| veranda ablakain járt ki s be, míg a teins úr, ki a másik kulcsot
53 11| megnyugtatására szolgált.~Míg ez utóbbi az egymás után
54 11| fölkiáltásokkal felelt, míg a másik, mielõtt szólt,
55 11| tehetnénk, s minden jó lenne. Míg embereinknek bizonyos színû
56 11| gerjeszt bámulatra; s hogy míg a sphaerák óriási rendjét
57 11| késõn indult el” felelt, míg a játszó asztalok egyikétõl „
58 11| nevetve kártyáit keveré, míg az asztal körül több és
59 11| toutles-trois vala kiérthetõ, míg Sóskuty rövid kék, aranyrojtos
60 11| elreked. - S így tovább, míg az ajtó fölnyilván, az ispán
61 11| táblabírák egy része futott, míg a másik az egyik mellékszobában
62 11| rimánkodva, hogy „eresszék ki”. Míg Sóskuty minden erejét arra
63 11| De csak gondolják meg. - Míg végre a kívánt ruhadarab
64 11| fõtisztelendõ Zsolvay esperes úr, ki míg a többiek ittak s kártyáztak,
65 11| jött, s már a kerthez ért; míg a kalap, mire mint tálcára
66 11| sarkantyúpengéssel követé, míg a megtisztelt jövevény arcán,
67 11| vastag táblabírák egyike, míg a szónok hasonló hangulatban
68 11| Zsolvay, s visszavonult, míg a fõispán röviden, s amennyire
69 12| várja az új sarjadékot, míg új szederültetvény helyett
70 12| kilenc krra szállíttatta le; míg a szomszéd kocsmában a megye
71 12| sárgák ellen, mondja, hogy míg egy csepp vére marad, nem
72 12| katonaság soraiba állíttatik, míg nemes szomszédának gyermeke
73 12| dolgozva kemény anyagán, míg gondolatát legalább megközelítheté?
74 13| kocsmáros ágyát foglalta el, míg a zsidó maga családjával
75 13| vasat rá, s azután várhat, míg baja fölkerül. A nemesember
76 14| keble dagadozott örömében, míg a konyha pattogó tüze mellett
77 14| köszöntését viszonozva Erzsébet, míg Vilma, alig nyomhatva el
78 14| szólt Vilma az öreghez, míg anyja szobába ment -, nem
79 14| elõttem mindig sebesebben, míg a köd között világot látok,
80 14| szólt Vilma kérõ hangon -, míg ön atyja helyben nem hagyja
81 14| elkövetni. Bevárá tehát, míg a zsidó a szobában volt,
82 15| osztott nemesség tölti el, míg a megyeház minden s fõképp
83 15| fõügyésze fogtak helyet, míg Macskaházy úr, ki majd az
84 15| extraordinary! - sóhajtott James úr, míg Slacsanek, haját simítva,
85 15| nélkül ismét tovább folyt.~Míg a kapu alatt a szavazatszedõ
86 15| egy táblabíró egyszerre, míg az elnök mindent átható
87 15| szavazás félbehagyatott, míg végre Nyúzó, kivel épp Macskaházy
88 15| megfosztani, s nemességi pernél, míg a per tart, mindenki elõbbi
89 15| a másik -, hogy mindenki míg nemesítõ pere lefolyt, elõbbi
90 15| állapotában, mint jegyzõ uram, míg irományait elõ nem hozza -
91 15| egész tömeg akciót ordított, míg Tengelyi, ki soha életében
92 16| férjem azt mondta, hogy míg kötelességének eleget tesz,
93 16| szívünket, tovább beszélé, míg Zsuzsi szemeit kezeivel
94 16| görcsösen összekulcsolva, míg Liptákné az egész testén
95 16| Erzsébet sírt.~- Sírj, sírj, míg élsz, szerencsétlen asszony -
96 16| miként csalja apját, s míg én bizodalmasan elmenék,
97 17| rosszkedvûen vánkosai között, míg barátja, Kálmán, szivarral
98 17| hallgatva tért vissza székére; míg János, ki azalatt fát tett
99 17| öreg huszárra bízhatja, míg maga mindazon számos foglalatosságokat
100 17| hívjon össze konzíliumot, míg a beteg meg nem gyógyult.~-
101 18| rejtekéhez utasítsa, hol, míg a rablás által okozott lárma
102 19| között jól nem érzi magát, míg egyenkint a falu túlsó oldalán
103 19| mikor éppen harangoznak, míg a tóban a békák örökös dalukat
104 19| foglalatosságait mutatja, míg egy félig felemésztett tál
105 19| vele sokáig halkan beszélt, míg az esküdt, elõbbi melódiájához
106 19| elviheti, haj! haj! haj!~Míg végre az álom lelkes dalának
107 20| jegyzé meg a fõbíró, ki míg a kocsi állt, kissé nyugodtabbnak
108 20| gondolá Nyúzó magában, míg a lovak lassan ügetve tovább
109 20| betegség fölött sóhajtozik, míg a hajdú a kocsi egyik felérõl
110 20| kocsiban járnak, s útjok rossz, míg õ könnyû szekeren, a legjobb
111 20| kezébe fogva gyeplõjét, míg megfájult balját éppoly
112 20| ereken át Peti által vezetve, míg egy széles vízróna minden
113 20| szoba homályos szögletében, míg két cimborája, ki e pillanatban
114 20| stúdiumok tárgyát látja, s míg a föld vérben áll, s az
115 20| felakaszthatnak bátran, elébb, míg éhen halunk meg.~- Hát mért
116 20| szólt Viola, ki beszédeikre, míg azok e tettleges fordulatot
117 20| mindig távolabb s távolabb, míg a gyenge nesz eltûnt, s
118 20| fõbíró, lábával tombolva -, míg a gazembereket megfogjuk,
119 20| a vér kevesebbé folyjon, míg feldsert találunk.~- De
120 20| haldoklóé -, lõj mindig, míg csak egy van közelünkben.~-
121 20| erõs hangja a lárma közt, míg a kunyhó belseje nehéz füsttel
122 20| csutoráját, kétségbeesve ivott, míg a füst s erõs ital következésében
123 20| darab vörös fényét körére, míg az egész felett a lõpor
124 21| lement, rakj rá mázsákat, s míg terhe alatt el nem törik,
125 21| õreivel egyedül maradt; s míg azok nehéz léptekkel fel
126 21| Violánét Kislak felé fuvarozá, míg Peti maga, hogy Tengelyinek
127 22| tartani. - S így tovább, míg az érdemes tiszttartó elfáradva
128 22| elfogadására mindent elkészítsen; míg a tiszttartó nem bámulhatva
129 22| amelyik éppen elébb érkezik; míg a kapu elõtt a falu lakóinak
130 22| egynek vezérletét követi, míg hol a dolognak eldöntése
131 22| Méltóztassék meggondolni, míg a delinkvens exequálva nincs,
132 22| gyanús - mondá Kislaky, míg Zátonyi egyet szippantva
133 22| amice! - válaszolt Sóskuty, míg Kislaky s Völgyesy bámulva
134 22| helyszínen nem találta? míg a kovács éppen arra esküszik,
135 22| alávalóság! - kiáltott Nyúzó.~- Míg én itt ülök - harsoga, az
136 22| gyalázat - valának kihallhatók, míg Völgyesy nem kis nehézséggel
137 22| az egész társaság felett, míg végre ismét szóhoz juthatott.~-
138 22| Sóskuty.~Sok idõ kellett, míg Völgyesy a zaj között érthetõvé
139 22| felsóhajtott s kezeit éghez emelé, míg végre a sor reá került,
140 22| bíróságtóli félelem megszûnik; míg a jámbor öreg megtámadva
141 22| csúszni a király elõtt, míg férjemnek gráciát ad, s
142 22| az ember nem eszik sehol.~Míg a táblabírák így mulattak,
143 23| mutatták felgerjedését, míg az öreg huszár komoly kifejezésébõl,
144 23| elõbbinek szobájába mentek, míg János, még egy ideig körülvezetve
145 23| együtt az istállóba ment, s míg lenyergelé s megtisztogatta
146 23| hozzá, a levelet általadva, míg arcai Etelka nevénél elpirultak. -
147 23| reggel lovagoltam ide s tova, míg egy pásztorembertõl hallottam,
148 23| Számolhatsz hálámra, míg élek - szólt Kálmán Völgyesyvel
149 23| az öreg huszár magában, míg lassú léptekkel a tiszttartólak
150 23| alatt szobájába vonult, s míg Zátonyi s a báró fel s alá
151 23| hallgatva ült egymás mellett, míg az asszony, a vacsorára
152 24| törvényszék együtt marad, míg az ítélet végrehajtva nincs.~-
153 24| helybenhagyást integete Zátonyinak, míg ez nagy önmegelégedéssel
154 24| semmi tréfa! semmi nevetség! míg a gonosztevõ kivégezve nincs,
155 24| lármásabban tovább folyt.~Míg Kálmán ily módon az urakkal
156 24| türelmetlenül rázva fejét, míg társa nagyokat sóhajtva,
157 24| mindig kézrõl kézre ment, míg az egyik õr végre szörnyet
158 24| felsiettek a magtár padlására, míg Kálmán utánok nézve az ajtó
159 24| zárja be, hogy legalább, míg az feltöretik, segítségkiáltásra
160 24| ellenét torkánál szorítva, míg a másik kezével fejét s
161 24| s karmolással védelmezé, míg az iszonyú zajra emberek
162 24| után a kamarához siettek, míg amaz elbámulva az ügyész
163 25| kelt fel, hazafelé sietett; míg a vendégek az egész ebéd
164 25| Kálmán, bízni nem fogja, míg javulásának jeleit nem tapasztalandja.~...
165 25| magát körül ágyán reggelig, míg bátyjához sietve a dolgokat,
166 25| jogaitól megfosztassék, míg mi összetett kezekkel nyugodt
167 25| juthatunk, s mint a gyermek míg a tért, mely õt egyes tárgyaktól
168 25| hallgatva ültek egymás mellett, míg végre az alispán, erõt véve
169 25| szólt végre az alispán, míg a legnagyobb felgerjedésben
170 25| szeretetreméltónak látszik, míg mástól undorodva elfordulunk,
171 26| csak egy ideig várjunk még, míg a most támadt zaj egy kissé
172 26| kinek kezében lehetnek, míg ön hallatlan szemtelenségével,
173 26| bánásmódja után ön várhat, míg az egykor ígért, de most
174 26| alispánné indulattal -, míg tudom, hogy meg nem ronthat,
175 26| lelkészlak felé indult, míg Peti felvevé bundáját, s
176 27| végeig, nem lenne nyugtom, míg fel nem találtam.~- Hát
177 27| egy darabot hozzászántok, míg birtokom háromszor olyanná
178 27| az elõbbi botját emelve, míg karját neje s leánya alig
179 28| 28~Míg Tengelyi, családja körében
180 28| hevességét maga bánni kezdé, s míg azok, kik a jegyzõ házánál
181 28| s pusztákon kóboroltam, míg feleségem gyermekeimmel
182 28| fel, s ment asztalához, míg Viola, minden mozdulatára
183 28| rendetlenségben futott ide s tova, míg a mindig nagyobb számmal
184 29| együtt Erzsébet szobájában, míg Tengelyi maga a másikban
185 29| zúgott át az éjszaki szél, míg a Tisza habokat vetve csapdosá
186 29| egyenesen az udvarba ment, míg a révész fiaival, valamit
187 29| bámulva néztek egymásra, míg a jegyzõ, kinek kezében
188 29| istállóba ment el követõivel, míg valamennyien meggyõzõdtek,
189 30| eszébe jutott, nem nyugszik, míg elméje legújabb gyümölcsében
190 30| hazánkban papírral fizetünk, míg Anglia s Franciaország aranyinkat
191 30| irtózatosan rázni kezdé, míg a többiek, azt, hogy a zsidó
192 30| kenyeret hozá, csak addig, míg a kávé, vagy más, amit parancsolnának,
193 30| parancsolnának, elkészül.~Míg a szakácsné panaszkodva,
194 30| fogja, vagy összetörni, míg beléillesztheti... mit bánja
195 30| szinte nevetni kezdének, míg Üveges Jancsi egy szemébõl
196 30| csak konyhaszolgáló volna, míg természetes ellensége, a
197 30| további tanúvallomások... - s míg a hajdú kiküldetett, hogy
198 30| bepecsételtek, zárva hagytuk, míg a teins úr visszajõ, vagy
199 30| s nem lehetek nyugodt, míg meg nem gyõztem magamat,
200 30| fiatal - így szólt magában, míg az alispánt s nejét az ügyész
201 30| elmeredve bámulatában állt; míg Rétyné néhány halk szót
202 30| gyûlésen elhatároztatott, hogy míg nemességét be nem bizonyítja,
203 31| felfedezésével várni fog, míg Réty visszatér, s azt neki
204 31| másik után kikérdezték, míg az esküdt minden betût felírt,
205 31| Tengelyire gyanút vetettek, míg esküdtje minden egyes pontnál
206 31| mormoga Nyúzó fogai közt, míg Kenyházy nagyokat sóhajtott,
207 32| szobájában akarja õriztetni, míg e szerencsétlen dolog világosságra
208 32| példákkal világosítva fel; míg egy nyugalmazott kapitány,
209 32| szigorúsággal kívánja tartatni, míg az alispán ellenkezõleg
210 32| részére azt követelé, hogy míg pere tart, ezeknek egyikében
211 33| világos udvarról lejött, míg szeme lassankint a homályhoz
212 33| S ezzel a tömlöctartó, míg a setétben több hang az
213 33| tömlöc falán szemébe tûntek, míg más helyeken, hová a lámpa
214 33| halkabban ‑, megkínozhatjátok, míg ismét pálinkát hozat, így
215 33| most békében hagyatott, s míg ifjú rabtársai az erõs italtól
216 33| bírájától függjön? hogy míg gyûléseinkben a halálos
217 34| azonban csak addig tartott, míg körülötte senki nem találkozott,
218 34| élvezheté jelen kitüntetését, míg benne senki magasabb vágyakat
219 34| jegyzõnek fogadá, fõképp míg elsõ neje élt, s özvegy
220 34| Tengelyi sajátjai voltak. Míg Tengelyi tartatik a gyilkosnak,
221 34| hogy jobban teszem, ha míg atyám él: magamat nem nevezem
222 34| többet költöttél, semhogy, míg apánk élt, szinte adósságokban
223 34| után nem vágyódott volna, s míg emberek lesznek, kiknek
224 34| meghagytam esküdtjének, hogy míg Tengelyi rabsága tart, vele
225 34| mindaddig semmit sem tudott, míg annak felfödözését, meggyõzõdésem
226 35| földesasszonynak gyermeke, azalatt, míg anyja idegen kisdedek javára
227 35| jegyzõnél csak addig tartottak, míg valakinek elnyomatásáról
228 36| akarta magát gyógyíttatni, míg ott, hol az érvágás elhagyatott,
229 36| õszkor addig iparkodott, míg magának télre a megyeház
230 36| boldogabb társaik után, míg ezek közül néha egypár visszatért,
231 36| fekteté, s hallgatva várt, míg a félóra eltelt s börtönébe
232 36| szabadságától megfosztja, míg a halál nála, mint annyiaknál,
233 36| büntetésének határát ismeri, míg a sokszor ártatlan vádlott
234 36| láncra veretett, s azután, míg a hiba valamely szerencsés
235 36| õket is meg fogja ragadni, míg egyesek vad kétségbeesésben
236 36| meg tudtak volna egyezni; míg csak cselekedtek, nem vala
237 36| kútforrását látá; noha az egyik, míg reverzálisok léteznek, a
238 37| izzad, a másik szomjúhozik, míg a harmadik tyúkszemeit érzi;
239 37| annyit járt körül a megyében, míg az egész elõkelõbb nemességet
240 37| nem foghatá meg, hogy míg lenn e megye tömlöcében
241 37| lovakra kívánta szorítani, míg a harmadik, mely mint Ancillon,
242 37| szamarak füleit egyes szónokok, míg elleneik a lovak által régi
243 37| még egypár embert magával? míg sokan legmegfoghatatlanabbnak
244 37| lelkiismerete, s nem is volt nyugta, míg a tiszteletes és az urak
245 37| kezet csókolva visszavonult; míg Rétyné, nehogy jelen fölgerjedett
246 37| megyét másvilágra küldhetem. Míg ez kezemben van, büntetõ
247 37| csak patikában nehéz kapni, míg kereskedõknél fontszámra
248 37| idõrõl idõre mellét emelék, míg ajkai körül s egész testén
249 38| Gazsi sokat tanulhatott, míg az öreg János bennök nem
250 38| foglak vezetni? - tevé hozzá, míg Gazsi s az öreg János szemeikkel
251 38| János halkan -, de hallgass, míg hozzá nem vezetett; ne mond
252 38| heverve alvásra készült, míg az öreg János minden fáradtsága
253 38| mely mérföldekre terjedett, míg e dombok alatt, ameddig
254 38| adá, hogy szeressenek, s míg ennek megfelelhetett, õ
255 38| õ boldognak érzé magát. Míg maga mellett férjét s gyermekeit
256 38| férjét s gyermekeit látja, míg életének minden pillanatait
257 38| pillanatait nekik szentelheti, míg rólok gondoskodhatik, míg
258 38| míg rólok gondoskodhatik, míg értök dolgozhat, õ nem kíván
259 38| Fölgerjedett állapotában, míg férje életéért aggódott,
260 38| láttam? - S neki igaza volt; míg egy gyermeke marad a nõnek,
261 38| õ ismeri azon erõt, mely míg használhat, mindent elbír,
262 38| egyszerre remegni kezdett, míg maga elfordult, hogy férje
263 38| kell hinniök. Te addig, míg mi Porváron ezeket valljuk,
264 38| ne jöjj. Tõlem bizony, míg magad el nem jössz, senki
265 39| jóltevõjét megkárosíthatta volna.~Míg Viola ezeket mondá, a faluból
266 39| a messze határ fölött, s míg fönn csak a csillagok, lenn
|