Fejezet
1 1 | dolgok jutnak eszünkbe.~De Nyúzó Pál, e járás fõbírája, ki
2 1 | miként nevelhetné tekintetes Nyúzó Pál négy fiát a haza istápjainak,
3 1 | szükséges ezeket tudni, hogy Nyúzó Pál elõtt mindenki azon
4 1 | s másról kezde beszélni.~Nyúzó, esküdtjével a tisztújításról
5 1 | egy gyalog ember járt, s Nyúzó, kit e jelenet különösen
6 1 | egyenesen ide hozzák - szóla Nyúzó esküdtjéhez; - hihetõképp
7 1 | miként enyeleghetsz - monda Nyúzó, mindinkább ráncokba szedve
8 1 | Kövesse meg magát akárki, de Nyúzó Pál nem arra való, hogy
9 1 | iparkodott; - de hasztalan. Nyúzó bosszúsága teljes dagályban
10 1 | Ne ugass - lármáza Nyúzó -, vagy úgy pofon nyallak,
11 1 | szakítá félbe az öreget Nyúzó -, a tisztviselõk mindent
12 1 | késõbb válik meg - mondá Nyúzó, mérges tekintetet vetve
13 1 | meglátom...~- Violát? - kérdé Nyúzó oly hangon, melybõl ki õt
14 1 | megválik - szóla bosszúsan Nyúzó. - Ha rablók s útonállók
15 1 | jól illik kezére. - S itt Nyúzó s esküdtje az elmésség fölött
16 1 | embertelenségrõl kezde beszélni: Nyúzó fõképp azért, mert e kérelmekre,
17 1 | elértétek, mi történt? - szóla Nyúzó a pandúrokhoz fordulva,
18 1 | Megijed - szóla közbe Nyúzó -, szeretném tudni, miért?~
19 1 | viselték magokat - szóla Nyúzó -, most vezessék elõbb hozzám
20 1 | elég baj ily öreg embernek!~Nyúzó, kinek az írás szavai szerint: „
21 1 | gondolá; - mi csoda tehát, ha Nyúzó Pál - kit önismeret (mely
22 1 | kéré, bocsássa szabadon. Nyúzó örvendve, hogy tréfáit kérése
23 1 | méltósággal az elõbbi. - Nyúzó Pálnak vannak kémei, kikben
24 1 | észre megindulását, s mikor Nyúzó figyelmét ismét reá fordítá,
25 1 | Dehogy lesz - mormogá Nyúzó fogai közt, míg esküdtje
26 1 | ki gondolta volna - szóla Nyúzó -, hogy apád ily fontos
27 1 | bocsátják ki?~- Igaz - szóla Nyúzó kínjában fejét vakarva -,
28 1 | szóla kezeit öszvecsapva Nyúzó - táskájában levelet hord
29 1 | Sz.-Vilmos felé sietett. Nyúzó a cigány távollétében egész
30 1 | álmodoztak. Ákos s a többiek majd Nyúzó hadarászó gesztikulációin,
31 1 | véve a falu felé ügetett, s Nyúzó káromkodásai s a hahota,
32 4 | elõtt többeknek, kiknek Nyúzó fõbíró úr tartozott, megszerezte
33 5 | biztosan. A restelláció közelg. Nyúzó fél, hogy kimarad, s mindent
34 5 | meg. Mikor elõtte álltam, Nyúzó káromkodva elbeszélte készületeit,
35 5 | egyszer hercegileg megfizetek Nyúzó uramnak. Már nagyobb bajban
36 5 | Tiszarétre jön, magam is osztom Nyúzó fõbíró úr véleményét, hogy
37 5 | kételyek léteztek. Míg ti. Nyúzó s esküdtje agarászaton mulattak,
38 5 | még kétkedett volna, azt Nyúzó szolgabíró s Kenyházy esküdt
39 5 | Hol van, hol? - harsogá Nyúzó a kerítés mellett - hát
40 5 | ácsorogtok itt! - ordítá ismét Nyúzó Pál. - Miért nincs senki
41 5 | egész mértékben. Miután ti. Nyúzó Pál úr a kertet minden oldalról
42 5 | kiáltott, a csendbiztos teins Nyúzó Pál urat látá maga elõtt,
43 5 | házban van - szóla végre Nyúzó; s mint minden tömegnél,
44 5 | helybenhagyással fogadtatott.~Nyúzó, ki a biztost hajdújával
45 5 | kárért majd lakolni fogtok.~Nyúzó, kinek ezen szavak között,
46 5 | engedelmem nélkül házamba jõni?~Nyúzó ildomos úriember volt, ki
47 5 | állt, megijedve hátrált, s Nyúzó maga meghökkent. Azonban,
48 5 | foglárok s pandúrok maradtak Nyúzó parancsára helyeiken, ki
49 7 | alispán úr, Kislaky Bálint, Nyúzó fõbíró s még nehány tekintetes
50 7 | jött.~„Éljen Réty! éljen Nyúzó! éljen a magyar szabadság!
51 9 | nemesemberek - jegyzé meg helyesen Nyúzó -, az egész dolog, hogy
52 9 | rendszabály kivitelét egészen Nyúzó fõbíró úr vállalta magára,
53 9 | át.~Slacsanek tekintélye, Nyúzó káromkodásai, melyekhez
54 10| melyet még ellenei s maga Nyúzó sem tagad el tõle; az, hogy
55 10| harmadik megyében jár, s míg Nyúzó s a fél megye itt tanyázik,
56 10| Violát. Tudod, miként üldözi Nyúzó.~- Azaz miként üldözte tegnap;
57 12| éppúgy, mint Réty, Krivér, Nyúzó s annyi másnak alávalósága
58 15| hajdú, közel az asztalhoz Nyúzó s esküdtje, kik járásuk
59 15| akciák jól állnak, s midõn Nyúzó hat sz.-vilmosi által épp
60 15| félbehagyatott, míg végre Nyúzó, kivel épp Macskaházy nehány
61 15| hatást nem tõn még, mint Nyúzó ez egyszerû szavai. Midõn
62 15| hogy csak egy szót szóljon.~Nyúzó ez egész jelenet alatt diadalérzettel
63 16| közel”. Mind hátráltak. De Nyúzó káromkodva, lelkére esküdött:
64 19| azért mondom, mert e falu Nyúzó Pál fõbíró úr lakhelye,
65 19| legszebbike kétségkívül Nyúzó fõbíró úr lakháza volt,
66 19| vacsorára kell gondolnunk.~Nyúzó csak körülbelõl egy óra
67 19| tisztújításról jövünk, melyen Nyúzó három évre ismét fõbírónak
68 19| Garacsra menjen.~Mindenekelõtt Nyúzó, hogy a fõispán iránti tiszteletét
69 19| az nincs megírva sehol, s Nyúzó miért tenné magán az elsõ
70 19| Tengelyin követtetett el, Nyúzó s esküdtje nemigen bánják,
71 19| emlékeztetének: nem mondhatá, hogy Nyúzó, midõn hazajött, helytelenül
72 19| semmi utunkban ne álljon. Nyúzó szobája e tekintetben tökéletesen
73 19| mozoghatás magyar embernek Nyúzó szobájában jólesett, fõképp
74 19| faggyúgyertyától elterjed, kár lenne.~Nyúzó érzi helyzetének mindezen
75 19| lett.~Részeg!” - gondolá Nyúzó magában, s felkelve nem
76 19| Mit nevetsz? - szólt végre Nyúzó, kinek képe egyszerre egész
77 19| vigyázzon magára - vágott közbe Nyúzó, s arcán mindazon keserûség
78 19| Te vagy, barátom? - szólt Nyúzó, a száraz ügyvédet kebléhez
79 19| Indulnunk, s hová? - kérdé Nyúzó.~- Igen, hová? - visszhangozá
80 19| hogy részeg vagyok - kiálta Nyúzó -, hogy nem vagyok eszemen?
81 19| És miért? - kérdé tovább Nyúzó.~- Viola ott van, ma kell
82 19| elfogjuk holnap - válaszolt Nyúzó méltósággal.~- De mikor
83 19| haj!~- Ha úgy van - szólt Nyúzó némi idõ után, mely alatt
84 19| vesztünkre koholtatott - s Nyúzó sápadtabbnak látszott -,
85 19| próbálunk valamit - szólt Nyúzó nevetve -, te vigyázz a
86 20| kislaki gulyás Violánéval, s Nyúzó Macskaházyval, mindketten
87 20| hogy ildomos emberek - s Nyúzó s Macskaházy kétségen kívül
88 20| Jaj nekem! - kiáltott Nyúzó, kikapva pipáját, mely egy
89 20| felfordulunk - kiáltott Nyúzó -; uram teremtõm! állj meg!
90 20| felkiáltások, melyek alatt Nyúzó kezeivel görcsösen a vánkosokhoz
91 20| hypochondricus? - gondolá Nyúzó magában, míg a lovak lassan
92 20| változott. A kocsis káromkodik, Nyúzó minden zöttyenésnél jajgat
93 20| végig a falun; miként akarta Nyúzó megveretni, s végre a pillanatot,
94 20| rikácsoló hang, kiben mindenki Nyúzó fõbíró szavát ismerheté
95 20| magatokat, zsiványok! - kiáltott Nyúzó - ha a nemes vármegye ezen
96 20| töltötték meg fegyvereiket, itt Nyúzó s a kommisszárius körül
97 20| lehet! ha lehet! - kiáltá Nyúzó indulattal - minden lehet,
98 20| amit én parancsolok. - Itt Nyúzó, ki vezéri tehetségeit már
99 20| Aki nem megy - kiáltá Nyúzó -, poltron kutya, fõbe kell
100 20| komisszárius úr! - válaszolt Nyúzó sokkal csendesebb hangon -
101 20| vezére körül csoportozott. Nyúzó magánkívül vala mérgében.
102 20| ég, szára nem szelel, és Nyúzó Pál ne káromkodjék, ne szidja
103 20| sötétebb, semhogy valaki Nyúzó arcának dühös kifejezését
104 20| meg kell fogni - kiáltott Nyúzó sértett méltóságának érzetében -,
105 20| foghatnék meg.~- Baj - mondá Nyúzó, fejét csóválva -, hogy
106 20| hallása az ostromlókat. Nyúzó, úgy látszott, még hátrált.~-
107 20| engedelmeskedni? - szólt Nyúzó méregtõl elfojtott hangon,
108 20| erdõben ki mehet utána?~Nyúzó már hajlani kezde ez okokra,
109 20| bokrok között rejtõztek el, s Nyúzó, ki Macskaházyval maradt,
110 20| mindenkit a tûzbe - kiáltott Nyúzó erõs hangja a lárma közt,
111 20| tûzben magától elsült. Maga Nyúzó s Macskaházy bosszankodva,
112 20| máskor remegett.~Miután Nyúzó nem kis nehézséggel ez örömzajt
113 20| lehet többé baj - kiálta Nyúzó messze, hátulról, hova egy
114 20| Megvannak az írások? - szólt Nyúzó suttogva Macskaházyhoz.~-
115 21| lassanként elhallgatott. Nyúzó s Macskaházy a nemesek hadnagya
116 21| Tengelyi irományainak átvétele Nyúzó által el fog tagadtatni,
117 21| szóla végre magában, midõn Nyúzó a többiekkel távozván, õ
118 22| virradóra eljutott - mert Nyúzó a tiszttartót hivatalos
119 22| távolságra van Sz.-Vilmoshoz, és Nyúzó rabjával s esküdtjével,
120 22| társaság Kislaky házához ért, Nyúzó s Macskaházy már a tornácon
121 22| sok bajunk lesz - szólt Nyúzó -, minden világos. Ha úgy
122 22| szavakra szinte megfordult, Nyúzó fülébe.~Kislakyné, ki a
123 22| szabályai felolvastattak, s Nyúzó, ki szinte a táblabírák
124 22| igen különös vala, s ha Nyúzó nem kissé neheztelt, midõn
125 22| törvényszék elébe való? - szólt Nyúzó elbámulva - és Völgyesy
126 22| szándékot - vágott közbe Nyúzó -, nem sértési szándékot,
127 22| jegyzé meg, hogy tekintetes Nyúzó úr stilisztikus készültségén
128 22| folytonos üldözés - mondá Nyúzó alig mérsékelhetve mérgét -,
129 22| Kérem alássan - vága közbe Nyúzó -, Szentvilmosi János -
130 22| azt?~- Igazság; csalódol, Nyúzó barátom - mondá Kislaky -,
131 22| lehet becsületes ember.~Nyúzó zavarodva vakarta fejét,
132 22| akarják rabolni? - kérdé Nyúzó gúnyosan.~- Nem nevezte
133 22| is elküldi.~Macskaházy s Nyúzó mosolyogva integettek egymásra. -
134 22| tanúbizonyság - mondá a várás alatt Nyúzó -, mint a teins törvényszék
135 22| szakítá félbe a csendet Nyúzó, a rab felé fordulva - no,
136 22| méltatott figyelemre, hogy Nyúzó az elnök által eléggé rossz
137 22| hogy sorsa nem egyedül Nyúzó Pál fõbíró úrnak akaratától
138 22| magammal.~- Mese - dörmögött Nyúzó.~- Nem mese, teins uram,
139 22| mindjárt az ördög - szóla Nyúzó haraggal -, ha csak egy
140 22| Semmirevaló, gazember! - kiáltott Nyúzó, felugorva székérõl - hogy
141 22| fogod mondani! - kiáltott Nyúzó még dühösebben -, hogy az
142 22| nem fogja tûrni - mondá Nyúzó ellökve székét -, hogy színe
143 22| Violától elfogásánál elvettünk.~Nyúzó kiment.~- A kendõben nem
144 22| valóját megragadá, midõn Nyúzó visszatérve, a kendõt az
145 22| írások belõle kivétettek? Ha Nyúzó s Macskaházy szüntelen tagadják,
146 22| elvesztve reményét, fõképp midõn Nyúzó arcain a kárörömet látá
147 22| jelenlévõket, hogy - mint Nyúzó mondá - az egész alávaló
148 22| nem lesz szükséges - mondá Nyúzó -, mihelyt Viola kezembe
149 22| Ez hallatlan! - kiáltott Nyúzó.~- A teins úr ismeri kötelességét
150 22| valóságos alávalóság! - kiáltott Nyúzó.~- Míg én itt ülök - harsoga,
151 22| zsivány kezünkbe kerül, teins Nyúzó úr, mi nevét örökké dicsõítendi,
152 22| Én részemrõl - vága közbe Nyúzó - ugyan nem leszek bolondja
153 22| Ez gazság - kiáltott Nyúzó.~- Infámia - mondá Zátonyi.~-
154 22| vele! ki vele! - harsogott Nyúzó.~- Akciót! - kiáltott Sóskuty.~
155 22| illeti, kétség nem lehet: Nyúzó úr, bírói székén, mint hóhér
156 22| s már menni akart, midõn Nyúzó, felugorva, gallérjához
157 22| rendezésével foglalkozott. Nyúzó fogai között dörmögve szidá
158 22| Ugyanezt mondá más szavakkal Nyúzó. Zátonyi nevetve megjegyzé,
159 22| bámulva néztek egymásra, s Nyúzó alig tarthatá vissza magát,
160 22| lát, kételkedni merjen. Nyúzó szörnyûnél szörnyûbb gonosztetteket
161 22| szemtelenség ez? - kiáltott Nyúzó - a teins törvényszék nem
162 22| asszonyi vinnyogás? - kiálta Nyúzó - szeretném tudni, ki eresztette
163 22| felugrott.~- Itt van - szólt Nyúzó gúnyoló hangon, egy ív papírra
164 22| eleget fáradtunk - enyelge Nyúzó -, Macskaházy úr kend kedvéért
165 22| elpityeredik - szóla közbe Nyúzó, ki azalatt hozzájok jött -,
166 23| szótlanul ült tányérja elõtt. Nyúzó s Kenyházy, kik most ismét
167 23| megfázik - gúnyolódék közben Nyúzó -, holnap nyakravalót kap.~-
168 23| feküdtek, s csak Macskaházy és Nyúzó váratott, hogy játszáshoz
169 24| hatalmának ellentállt. - Nyúzó közönségesen kerti borral
170 24| részegíteni, ugye? - mondá Nyúzó, miután ismét egy pohár
171 24| voltál.~- Kicsoda? - kiáltott Nyúzó.~Zátonyi, ki két könyökére
172 24| dologhoz - mondá haragosan Nyúzó -, én kérdeni akarom ezt
173 24| statáriális sedria vagyunk.~Nyúzó mindig türelmetlenebbé vált.
174 24| vegye. Ki várja, hogy akár Nyúzó, akár Kenyházy ez alkalommal
175 24| kivihetõségén kételkedik, miként õ, Nyúzó Pál, minden pohárra, melyet
176 24| Nem hiszed? - kiálta Nyúzó.~- Nem én - válaszolt Kálmán -,
177 24| nevetve kiüríté elsõ poharát. Nyúzó, ígérete szerint, felhajtott
178 24| állapotban találá rabját Nyúzó, ki miután esküdtjét holt
179 24| elkerülhette volna... s miután Nyúzó a kamarában körüljárva,
180 24| Elvesztette!? - mondá Nyúzó felkacagva. - Ugyebár, hát
181 24| pityergésre! - kiáltott Nyúzó, botjával türelmetlenül
182 24| és a tiszttartó követték. Nyúzó még egy percig megállt,
183 24| egész ház részeg, midõn Nyúzó a rabtól kijött.~- Ki részeg?
184 24| Igazság! - kiáltott most Nyúzó - mind részegek vagytok,
185 24| magával viszi, mit azonban Nyúzó, mint egyenesen hivatalába
186 24| rabhoz bement volna, ha Nyúzó a kamarát elzárva, a kulcsot
187 24| hajdújának ismételt rázásai, sem Nyúzó káromkodásai, nec ardor
188 30| szakács úr - szólt végre Nyúzó, ez érdemdús férfihoz fordulva,
189 30| úrnak igazsága van - mondá Nyúzó, miután második poharát
190 30| Nem sikerül? - kérdé Nyúzó, bosszús tekintetet vetve
191 30| szólni nem akar - mondá Nyúzó, félretaszítva kiivott findzsáját -,
192 30| kellemetlen italnak emlékét. Nyúzó meggyújtá az ivás közt félretett
193 30| ismerik a módot, mellyel Nyúzó az elébe állított gyanús
194 30| õ, hogy tetszik neki? s Nyúzó ezen többség közé tartozott.
195 30| gyilkosságot állandóan tagadta.~Nyúzó nem osztá a zsidók iránti
196 30| azt a szakácsnét - szóla Nyúzó, ki most szinte ez asszony
197 30| Azt én is tudom - mondá Nyúzó méltósággal -, de a formákat
198 30| s esküdt felkacagtak, s Nyúzó mosolyogva kijelenté, hogy
199 30| parentációját lehetne írni.~Nyúzó rosszkedvûen jára fel s
200 30| tartozik - szakítá félbe Nyúzó a szólót -, ezek voltak
201 30| férjérõl? - vága szavába Nyúzó - isten nyugtassa, neki
202 30| szakácsné tovább veszekedtek. Nyúzó Kenyházyt figyelmezteté,
203 30| hivatal iránt viseltetett, Nyúzó utolsó szavain látszólag
204 30| nemesember létére a módot, melyen Nyúzó hozzá szólt, rossz néven
205 30| Különös, igen különös! - mondá Nyúzó esküdtjéhez fordulva. -
206 30| akart, de midõn látta, hogy Nyúzó reá éppen nem figyel, félhalkan
207 30| Még nem tudjuk - mondá Nyúzó -, a cselédek azt mondják,
208 30| Legalább a gonosztevõt - mondá Nyúzó Rétyhez, ki mély gondolatokba
209 30| pillanatban, hogy mind férje, mind Nyúzó egyszerre kérdék: rosszul
210 30| kérdés sem lehet - s itt Nyúzó nagy megelégedéssel elmondá
211 30| Majd kihozzuk - mondá Nyúzó önmegelégedéssel -, én kifacsarom
212 30| hogy bánnak veled - mondá Nyúzó mérgesen -, ha szépszerivel
213 30| eszközök nem használtatnának. Nyúzó, midõn lelkére esküdött,
214 30| mondá, midõn férje s Nyúzó, meghatását észrevevé, õt
215 30| elégséges vala, midõn férje s Nyúzó beszélgetése, kik addig
216 30| mondom, teins uram - szólt Nyúzó -, e véres irományok, miket
217 30| midõn az írást, melybõl Nyúzó olvasott, kezébe vevé -,
218 30| engem illet - válaszolt Nyúzó sóhajtva -, azok után, miket
219 30| No már, zsidó - mondá Nyúzó -, keress más mentséget. -
220 30| amelyrõl szóltok - mondá Nyúzó, kinek vonásain a vizsgálat
221 30| De hol van? - kérdé ismét Nyúzó élénken.~- Hát kérem minden
222 30| botot a fõbírónak átadá. Nyúzó diadalragyogó képpel átadá
223 30| fognak esküdni - szólt most Nyúzó a révész- s kocsishoz fordulva -,
224 30| aznap elvesztette. Mire Nyúzó a szólót csak arra figyelmezteté,
225 30| kérem a teins urat - szólt Nyúzó, ujjain elõszámítva gyanújának
226 30| bizonyságokkal - válaszolt Nyúzó -, mindjárt házához megyek,
227 30| akarnám megszégyeníteni.~Nyúzó esküdtjével kezet csókolva
228 30| teszek kötelességemnek. Nyúzó, ki régen észrevette, hogy
229 31| egész történetet elmondom, Nyúzó vagy alispánod, kit úgy
230 31| mások! Mi ezt illeti, Réty s Nyúzó közt nem nagy különbséget
231 31| szolgálhat, miért vagy hát Nyúzó vagy mások iránt szigorúbb?...
232 31| felgerjedve. - Réty, mint Nyúzó, s ez, mint a többiek; ha
233 31| mindig pluralisban szólt, s Nyúzó egyenként elsorolá azon
234 31| megzavarodni Tengelyi úrnak - mondá Nyúzó gúnyosan -, csak a tiszta
235 31| nem sokat tartunk.~- Ha Nyúzó úr azt hiszi - mondá Tengelyi,
236 31| ugyan honnan van - kérdé Nyúzó, ki egész idõ alatt kételkedõ
237 31| ugyan kérjük - mondá ismét Nyúzó - a levélkét, melyrõl szó
238 31| Az igen kár volt - szólt Nyúzó -, fõképp ha Tengelyi úrnak
239 31| Tengelyi szólni akart, Nyúzó folytatá: - És ki teszi
240 31| felvállalja a kezességet; de Nyúzó, ki eddig az alispán kívánatát
241 31| tulajdonosok által állítólag Nyúzó istállóiban találtatott
242 31| ellenállhatatlan, s maga Nyúzó, minden természetes nyersesége
243 31| testén remegett, s maga Nyúzó sajnálni kezdé a hölgyet,
244 31| hiszi, üdvezül! - mormoga Nyúzó fogai közt, míg Kenyházy
245 31| mondanivalója nincs - szólt Nyúzó felkelve -, csakugyan véget
246 31| Erzsébet még inkább sírt, s Nyúzó, miután még megjegyzé, hogy
247 32| nem teljesítheti, s miután Nyúzó kezességet elfogadni nem
248 32| szerencsétlen dolog világosságra jõ, Nyúzó ellent merne állni kívánatának?
249 32| Mikor a háztól elmenék, Nyúzó már a kocsikat rendelé.
250 32| olvasóim nem bámulhatnak, ha Nyúzó - ki mihelyt vallatását
251 32| Hát volt baj? - kérdé Nyúzó élénken - mindjárt gondolám!
252 32| természetesnek tartom - szólt közbe Nyúzó, ki a hatást, melyet esküdtje
253 32| magokat.~- No, sebaj! - mondá Nyúzó jókedvûen, midõn ez intésnél
254 32| várnának.~- Már minek? - mondá Nyúzó türelmetlenül - a rab a
255 32| szerencsénk tisztelni? - mondá Nyúzó, megvetõ mosollyal tekintve
256 32| nélkül zárassék el.~Karvaly s Nyúzó igen rosszkedvûen hallák
257 32| gonosztevõk közé záratik; de Nyúzó véget vetett e hosszú vitatkozásnak,
258 39| vagy Vándorynak átadhatta, Nyúzó pandúrjainak kezeibe kerül.
259 39| alkalmánál tõle elvétettek s Nyúzó által eltagadtattak - félnie
260 39| jobbra, ott az átkozott Nyúzó, mintha még most is káromkodni
|