Fejezet
1 1 | benevolumát.~- És azután, mikor a cigányt elértétek, mi
2 1 | érzetében egyet köpve -, mikor a cigányt utolértük - s
3 1 | kezeit dörzsölve a cigány -, mikor csak úgy káromkodva rám
4 1 | mondja, hogy nem látta.~- Mikor mi pedig láttuk, hogy vele
5 1 | ismeri - felelt János -, s mikor erre fölpattantam - mert
6 1 | hogyne szaladtam volna, mikor agyba-fõbe kezdenek verni,
7 1 | kérem - rimánkodék Peti -, mikor én ártatlan vagyok, oly
8 1 | vevé észre megindulását, s mikor Nyúzó figyelmét ismét reá
9 1 | ily ember által küld?~- Mikor már mondtam - viszonzá Ákos,
10 1 | kínjában fejét vakarva -, de mikor nem szól, mikor egy szócskával
11 1 | vakarva -, de mikor nem szól, mikor egy szócskával sem mondja,
12 1 | tarták meg komolyságukat, s mikor a víg vadásztársaság tõlök
13 2 | kis fia, Jónás. A gyermek, mikor anyja meghalt, alig tölté
14 2 | életét! S így lõn, hogy mikor Jónás tizenhárom éves korában
15 2 | rókát akkor adják kezedbe, mikor éppen lóra ülsz - örülni
16 2 | úgyhogy némelyek közülök, mikor a végsõ ítélet hozatik,
17 3 | engem kétségbe ejt.~- De mikor mondom nagysádnak - viszonzá
18 3 | ismeri ígéretünket. Azon nap, mikor az irományok kezembe jõnek,
19 4 | áteresztém lányunkat.~- Mikor Farkasékhoz jöttem - folytatá
20 4 | mely most elõttem állt. Már mikor a házhoz közeledtem, irtózatos
21 4 | igazság kezeibe jutott. Mikor a konyhába léptem, a hajdú
22 5 | mérföldnyire is; tudod, ma délután, mikor veled szóltam, már a sz.-
23 5 | vasvillásan jelenjék meg. Mikor elõtte álltam, Nyúzó káromkodva
24 5 | van, igen megijedtem. De mikor megmondták, hogy az öreg
25 5 | veszett el gulyájokból, s mikor háznépem ínségbe kerül,
26 5 | vált, hogy tíz óra után, mikor Viola Petivel Tiszaréthez
27 5 | reám - szóla Peti társához, mikor a szérûkhöz értek -, hadd
28 5 | volt, azt elhiheti nénikém; mikor az ablakhoz jöttem, egyszerre
29 5 | ágyából a kertbe nézett, s mikor a káromkodást hallá, s eltiprott
30 6 | Vilma imád, kezdetben, mikor elmaradásod okát nem tudta,
31 7 | Sáskay a tolvajt látta is, mikor szobájából kiment, mit használt!
32 9 | nem csalódom, pénteken, mikor a teins úrral a kávéház
33 9 | az idõrõl beszélgeténk, mikor a kortesek Kálmánnal jöttek.
34 9 | rossz következései lesznek. Mikor az erzsébeti pusztára -
35 11| másképp ítélnek.~- Egy sincs, mikor konferenciánk e szerencsétlen
36 11| Hát persze, ez baj! De hát mikor hazavitte, ki tehet róla? -
37 11| legkerekdedebb másodalispánja.~- De mikor én betakarom.~- Hát miért
38 11| takarta be a teins úr?~- Mikor nyolc tarokkom van!~- S
39 11| tudta megfogni?~- Persze, mikor a teins úr zöldet játszik.~-
40 12| a tíz krajcár mellett! s mikor a kávéház mellett elmentem,
41 13| tömlöcöt olyankor látta, mikor Cifra benne nem volt, sem
42 13| elmegy a vármegyeházhoz?~- Mikor az ember nemesember, s hívják -
43 13| az ilyenfélének, mint én. Mikor baj támad, s az ember gyanúba
44 13| veszedelmére emlékeztetem? mikor ön-füleimmel hallottam Violától,
45 13| faluba, kályha mögé bújt, mikor én már egész bandával jártam
46 13| látnád, hogy parancsol! Mikor a tömlöcbõl kiszabadultam
47 13| hajtottam el a mezõrõl; mikor megtudta, szörnyû káromkodások
48 14| száguldott. Már est vala, mikor Ákos, anélkül hogy távozása
49 14| tettem, azt Ákos nem tenné, mikor példánkon láthatja, hogy
50 14| szemem könnyekbe lábadt, mikor azt a két gyereket láttam;
51 14| magatokat jól, ki tudja, mikor lehettek ismét együtt.~S
52 14| megfogva a piruló lány kezét -, mikor jöttem, szemeiben könnyek
53 14| aggódtunk, anyám is, s lássa, mikor önt legnagyobb félelmem
54 14| az ajtón kivánszorgott, s mikor Ákos belépett, csak a nyitott
55 15| világos parancsolatja...~- De mikor a teins megye látja, hogy
56 15| nemességét a megyében?~- De mikor nemességemen nem kételkedett
57 15| haragjában reszketve a jegyzõ -, mikor szolgabírónak jeleltettem,
58 16| kérdezett: szeretem-e? s mikor nem szóltam, de csak úgy
59 16| férjem házánál találtam. Mikor elsõ gyermekünk született,
60 16| történt, mint Zsuzsi mondja. Mikor Violát elvitték, én utána
61 16| Hogy soha, ma reggelig, mikor ez urak megraboltatásomról
62 16| megígérted, s a pillanatban, mikor ez ígéretet tevéd, már kész
63 17| úrnak minden jobban fáj. Mikor kimarsíroztunk, ha az úrfiak
64 17| éppolyan, mint a dohány, mikor új, oly erõs, könnybe lábad
65 17| Rétyeket el nem hagyta. Mikor ura fõbíróból alispánná
66 17| rá, felkacagott örömében. Mikor a gyermek pokrócán mászni
67 17| fejét szomorúan rázva -; mikor Vilmát elõször keblemhez
68 17| elõször keblemhez szorítám, mikor szíve dobogását érzém, s
69 17| akkor vonatott kétségbe, mikor a rablás történt, mindjárt
70 17| egyszersmind nagyanyád, mikor apád a világra jött, a szegény
71 17| meggyógyítsuk.~- De honnan van, hogy mikor isten a kolbászt s töltött
72 17| gyomrom fáj, bort iszom, s mikor a kulcsárnak tüdõgyulladása
73 18| szinte Garacs felé hajtatott. Mikor a hintó Cifrát utoléré,
74 18| de már sötétedni kezde, mikor a tanyához közelgett.~Itt
75 18| volna menkõ teremtésével, mikor számat tátottam az elõtt
76 19| véletlenül vasárnap jössz ide, mikor éppen harangoznak, míg a
77 19| édeni boldogságuk elveszett, mikor szégyenleni kezdvén magukat
78 19| késõ éjszaka, rossz idõben, mikor becsületes ember otthon
79 19| Nyúzó méltósággal.~- De mikor mondom, hogy holnapig az
80 20| akkor érnek segítségünkre, mikor hasznukat többé nem vehetjük,
81 20| s ím, akkor hallám, hogy mikor a kolera uralkodott, senki
82 20| egyik vagy másik oldalába, mikor az úgyis arra hajlott s
83 20| gulyásnak?~Már sötét volt, mikor elindultak. A hold elsõ
84 20| a cigány fejét rázva -, mikor a víz innen jó. Még tegnap
85 20| órával közelebb, s hogy mikor most négy nap erre járt,
86 20| bosszúság mutatkozott - mikor nincs, minek boszontod az
87 20| ily suhancra nézhet.~- De mikor mindig tréfálsz - mondá
88 20| gúnyosan mosolyogva.~- Mikor minden ember lábon van ellenünk -
89 20| mindig bajba kever.~- De mikor éhes vagyok - szóla a másik,
90 20| legnagyobb háború idejében, s mikor hazajöttünk, s nem akartak
91 20| veszedelem akkor üt ki, mikor az ember legkevesebbé gondolja.
92 20| feldsert találunk.~- De mikor én mondom, hogy meg kell
93 20| aggódott. - Egy percig, mikor az ostromlók utószor visszavonultak,
94 21| 21~Mikor Violáné magához tért s követõivel
95 21| nem szenved többé.~- De mikor már mondom, hogy Viola nem
96 21| volnál, isten neki, de így! Mikor tanyámon most két esztendeje
97 21| tehén égett belé, s mégis mikor nagyságos asszonyom jött,
98 21| írásai jutottak eszébe. Mikor az égõ kunyhóból kilépett,
99 21| hogy azon pillanatban, mikor a kunyhóból kilépett, az
100 21| Engem isten elátkozott, mikor születtem!... Nem akartam-e
101 22| is jelen voltam párszor, mikor az, kit felakasztottunk,
102 22| még te sem tetted volna, mikor boldogult férjed élt. Neked
103 22| mondá az özvegy hangosan -, mikor utolsó betegségében doktort
104 22| az embert fogni kell; de mikor hallotta valaki, hogy olyan,
105 22| pedig megeskettettük, mikor a zsidó minden átkait elmondá
106 22| keresni okot, ez hallatlan.~- Mikor a tanúk ily tökéletesen
107 22| mindjárt a másik mellé, s mikor a szolgabíró a statáriális
108 22| volna ígéretedet. Látod, mikor hallottam, hogy nekem azt
109 22| feleségemet vajúdásai között, mikor a nagyságos asszony velem
110 22| merészeltem ellentállani, mikor a szolgabíró parancsolta,
111 22| reá függesztve szemeit. - Mikor az égõ házból kijöttem,
112 22| kívül rogytam a földre, s mikor magamhoz jöttem, már kötözve
113 22| mind csak azt mondták, hogy mikor kijöttem, senki a fõbírón
114 22| kedvét, felakasztathat, mikor tetszik; de az írásokat
115 22| hozzá. Kend azt mondja, hogy mikor a kunyhóból kilépett, én
116 22| saját meggyõzõdése szerint. Mikor a kunyhóból kirohant, valamit
117 22| talán méltóztatik emlékezni, mikor a szomszéd megyében a perceptornál
118 22| kassza mind porrá égett. Mikor a vizitáció jött, a vasládában
119 22| beszélgetését meghallgatá, addig, mikor Tengelyi házánál a zsidót
120 22| oktalanságáról meggyõzõdjék. Mikor kend - folytatá Violához
121 22| ezt állandóan tagadá.~- S mikor kend Tiszaréten üldöztetett,
122 22| kenddel eziránt akkor szólt, mikor üldözése alatt Tiszaréten
123 22| öreg Kislaky nyájasan -, de mikor a jegyzõ úr kinyilatkoztatja,
124 22| feljegyzésére kötelesnek érzi, s mikor látjuk, hogy azt félóra
125 22| jegyzé meg Sóskuty.~- Persze, mikor egy statáriális praeses
126 23| csikósunkkal is szóljak. Mikor elmentem, Viola elfogásáról
127 23| bolond, mint sokan gondolják. Mikor az ember annyi esztendeig
128 23| mormogott az öreg huszár -, mikor az ember a császárt szolgálta
129 23| hogy szabadíthatjuk meg? mikor a szamarak négy lámpást
130 23| válaszolt János mosolyogva. - Mikor az ember maga van s csinálhat,
131 23| lehessen próbálnia erejét. De mikor az embert mindenfelõl nézik
132 23| maradva a többieket követék -, mikor a hideg kamara mellett nyilatkozál,
133 24| fejét haraggal rázva -, mikor én Kenyházyt akarom kérdezni...~-
134 24| méltósággal az asztalra csapván - mikor én mondom... mit is akartam
135 24| szolgált. - Maga Violának neje, mikor a halálos ítéletnek meghallása
136 24| gondoskodtunk. Sebaj, pár óra múlva, mikor az urak s a strázsák hortyognak,
137 24| szeretném akkor is. A gyermek mikor kicsi, mind egyformán szép,
138 24| róla - mondá a másik -, mikor parancsolat?~- Persze, parancsolat -
139 24| mondá János -, Kálmán úrfi, mikor ma jöttem, égett bort adatott,
140 24| tudni, kivel váltsanak fel, mikor a többiek mind alszanak.~-
141 24| haragot, mely keblét eltölté, mikor a kamarához érve lámpájával
142 24| kamra ajtajánál kiáltozott, mikor Viola már a padlásra ért,
143 26| bizodalmas hangon az elõbbi - mikor az ember egész életét egy
144 26| ingujjával törölgetve -, mikor kályhából kályhába bujkálok.~-
145 27| cimboraságát? Viola, ki tudja, mikor kerül elé... a zsidó mindent
146 27| urat most, mint egykor, mikor együtt a német egyetemet
147 27| legnagyobb alávalóság!~- De mikor már mondom - szólt megnyugtató
148 27| egésznek kiegyenlítését, mikor az ajtó megnyílt, s nem
149 27| akkor érte el az ajtót, mikor a háziúr megszabadulva,
150 28| szóhoz sem enged jutni?... S mikor Tengelyi hazatért, miket
151 28| tizenegy órához közelgett, mikor az ügyész e munkát bevégzé,
152 28| halálos ellenségem?~- De mikor én mindent, mindent odaadok,
153 28| ráncokba szedve -, melyeket, mikor elfogtak, kezembõl kiragadtál...
154 28| megragadta.~- Volt-e neked, mikor Zsuzsi koldult? mikor engem
155 28| neked, mikor Zsuzsi koldult? mikor engem akasztófára ítéltél? -
156 28| megkötözve a pincébe záratott. - Mikor a zsidót mutattam neki s
157 28| e semmirevaló üveges.~- Mikor még szólni tudott - mondá
158 28| magát -, de a fiskális úr, mikor kérdeztük, ki a gyilkos?
159 28| valóságát bizonyíták. - És mikor azután már szólni nem tudott,
160 28| Tengelyit akarna mondani. Mikor boldogult férjem... isten
161 28| hevesebben -, mint hogy mikor a fiskálist kérdeztük: ki
162 29| az elõbbi tovább menve - mikor Violát kerestük, akkor is
163 29| miként reszketett a nótárius, mikor hallotta, hogy a fiskálist
164 30| állítá, hogy Macskaházy, mikor kérdeztetett, ki ölte meg?
165 30| szaladt, nem tudtuk elérni; mikor a bokrokhoz jött...~- Az
166 30| másik mindig zokogva -; mikor szakács úr engem Macskaházy
167 30| Az igaz - mondá emez -, mikor e gazembert az ágyhoz vezettem
168 30| hogy lett volna magánkívül, mikor szakács úr kétszer kérdezte
169 30| Kenyházy -, mirõl a szakácsné, mikor jöttünk, szüntelen fecsegett.~-
170 30| a ma született gyermek. Mikor Macskaházy ágyához vezették...
171 30| házba, mi történt azóta, mikor veszett elõször össze a
172 30| valakit nem érdekelhetnek -, mikor a teins úr mondta hogy ne
173 30| azt is, hogy jól éltünk, s mikor halt meg, s mily betegségben,
174 30| kérdésre felelve: igaz-e, hogy mikor ez átkozott zsidót szakács
175 30| az a kérdés: Macskaházy, mikor kérdezték s fejét rázta,
176 30| nem érti. Én férjemet, mikor a víz mellére jött s többé
177 30| volna magánkívül, hiszen mikor kérdezték, még szólt.~-
178 30| jelen voltunk, hallottuk. Mikor szakács úr kérdezte: ki
179 30| félbeszakadt beszédjét - mikor a fiskális, szegény tekintetes
180 30| hallgatásra -, a kérdés csak az, mikor nevezte Tengelyi urat? miért
181 30| mondom...~- Akkor nevezte, mikor a zsidót ágyához vezették,
182 30| közünk; fõdolog csak az, hogy mikor kérdezték: ki ölte meg?
183 30| ugyan nevezte, de nem akkor, mikor gyilkosa iránt kérdeztetett.
184 30| nevezte volna Tengelyit, mikor a szakács õt gyilkosa iránt
185 30| szóla rimánkodva -, minap, mikor az ablakokat javítottam,
186 30| százszor kigyúlna azalatt. De mikor üldözése oly egészen más
187 30| vezetett, mint gondolá, s mikor ahelyett, hogy a gyilkost
188 30| a révész -, a botot mi, mikor a Tiszától Tengelyi úr házához
189 31| mondá Liptákné szomorúan. - Mikor a fõbíró a nemzetes asszonynak
190 31| hittem, csak tréfál; de mikor a szolgálót behítták, és
191 31| hinné. A nemzetes asszony, mikor õt akarta kikérdezni, mondta,
192 31| fogja, miként kényszerítse. Mikor ezt hallottam, elfutottam
193 31| folytatá az elõbbi -, mikor már a faluban voltam s vizsgálataimat
194 31| miután tudva való dolog, hogy mikor Violát múlt restauráció
195 31| asszony sóhajtva -, hogy mikor Violát a faluban üldözték,
196 31| nekik, amire szegény Viola, mikor elment, kért, hogy megmondjam:
197 31| ki akkor már alunni ment. Mikor szegény Viola a házhoz jött,
198 31| Zsuzsi ágya mellett ültünk, mikor az utcán a lármát hallottuk.
199 31| fordulva -, igaz‑e, hogy Viola, mikor a faluban kerestetett, házunknál
200 32| habár csak napokra kilép, mikor visszatér, úgy, mint elhagyá,
201 32| szakítá félbe Ákos. - Mikor a háztól elmenék, Nyúzó
202 32| volt, s mintha éppen akkor, mikor az alsó tömlöcben e lábak
203 32| nem tett, még akkor sem, mikor szürke báránnyal bélelt
204 32| nem hallám beszélni, mint mikor azt mondá, hogy: Tengelyi
205 32| meglehet, hibát követtem; de mikor a teins alispán nekem ezeket
206 32| folytatá az elõbbi -, mikor még pipázni sem akart, pedig
207 32| kérem, domine spectabilis, mikor az egész megyeházban mindössze
208 32| megzsákolt. Ki tehet róla? mikor a parasztokkal másképp bánni
209 32| harminc esztendeje lehet, mikor egyik inasát oly erõvel
210 32| emlékezem - mondá James -, mikor Angliából visszatértem,
211 33| Csak húszesztendõs voltál, mikor a tót gyereket megölted;
212 33| halsz meg, mint én. Hej, mikor az ember kilencvenhárom
213 33| uraknak mégis igazságuk volt, mikor rám fogták.~- Kend, apó,
214 33| ugyan beszélje el azt, mikor a zsidót megölték.~- Majd
215 33| hangon - majd meglátja kend! Mikor ide zártak, akkor félénk
216 33| van, mint akkor gondoltam, mikor behoztak - válaszolt a másik
217 34| bánásra képes volna. De mikor atyjától hallá, hogy ezáltal
218 34| legszebb reményét hiúsítja meg; mikor anyja rimánkodott, s a férfiak
219 34| vágyódott; késõbb pedig, mikor a világra jöttél: mivel
220 34| vissza hazájába. Volt idõ, mikor azon élvezet, melyet a tudományokban
221 34| terveidnek szívedet feláldozád, mikor voltál boldogabb?... Sóhajtsz! -
222 34| a napsugár most is, mint mikor aknájába merült. Térjen
223 35| ilyenekkel társalkodjam? Mikor Ádám a paradicsomban maga
224 36| akárhogy, akárki által s mikor, csak neveztetni magát,
225 36| büntetését. Azon napig, mikor megtörött testtel, de láncok
226 36| hogy ez irgalom akkor jó, mikor reá legkisebb szükség van -,
227 36| mutasd a magas eget neki, mikor a nap a láthatár felett
228 36| hazudtolta meg, s valamint akkor, mikor észrevevé, hogy látogatásai
229 36| De mit kerestél az éjjel, mikor a szerencsétlen ügyvéd meggyilkoltatott,
230 36| minden rosszra reávett, s mikor miatta szenvedek, elhagyott
231 37| szerint nem is verheti meg; s mikor James úr, azon megyének
232 37| miért küldetett ki ez ma, mikor a lelkész betegével egy
233 37| képpel nem láttam, mint mikor a zsidótól kijött. Isten
234 37| hallhatott tõle! A zsidó, mikor én a szobába visszajöttem,
235 37| mondhatja-e el vallomását? s mikor hallá, hogy igen, egészen
236 37| pillanatban ülve maradt. - Mikor az urak elmentek, mondta,
237 37| iránt szólt, azon estéig, mikor éppen ezen írásokért Macskaházyval
238 37| minden rosszra csábítál, s mikor miattad szerencsétlenné
239 38| fõorvos akkor hívatott, mikor Rétyné már magánkívül volt,
240 38| öcsém, a retirálás csak az, mikor az embert visszafelé kommandírozzák.~-
241 38| figyelemmel hallgatá -, mikor az embert az ellenség megkergeti.~-
242 38| folytatá elõadását -, mikor az ember az ellenséget jól
243 38| elõbbi még inkább bámulva - mikor tulajdon szemeimmel láttam;
244 38| sohasem lesz belõle.~- De mikor mondom, hogy az - szólt
245 38| pajtások voltunk. Most is, mikor öccse feleségét s két gyerekét
246 38| betegágya mellett, ugyanakkor, mikor szívét mondhatlan kínok
247 38| elmondom, hogy veled szóltam, s mikor az írásokat átadtad, magad
248 38| éltem ily nyomorúságot. Mikor a sereg retirál, a legbátrabbakat
249 38| kezére támasztva ült ott, mikor neje hazajött, s õt megszólítva
250 39| le arcain.~Már este volt, mikor Viola elhagyá a házát. A
251 39| eszmélet nélkül maradt. Mikor magához jött, elment gyermekei
252 39| énekest.~Másnap reggel, mikor a faluból több gazda kaszáival
|