Fejezet

  1 1 |            fölött. - Ismert dolog, miként kedélyünkre semmi nem hat
  2 1 |      áradás ideje megszûnt, a víz, miként zaj nélkül jött, úgy zaj
  3 1 |         nem foghatom, mívelt ember miként gyönyörködhetik benne?~-
  4 1 |    mennyiszer fordult meg a nyúl s miként szaladt végre ellenkezõ
  5 1 |        végre ellenkezõ irányban, s miként fogatott el ez alkalommal
  6 1 |        ismerem állásomat, s tudva, miként e hazában a szolgabíróval
  7 1 |     számolhatnak, nem láthatom át, miként nevelhetné tekintetes Nyúzó
  8 1 |         fiát a haza istápjainak, s miként léphetne fel fõképp azon
  9 1 |           András vagy Bandi bácsi, miként leghívebb barátai által
 10 1 |        emberei iránt.~- Nem tudom, miként enyeleghetsz - monda Nyúzó,
 11 2 |   fölszólítások s unszolások, hogy miként mások - szobáik agyag alapja
 12 2 |        melyet a hallgatóra tettek. Miként is lehetne másképp? talán
 13 2 |           melyre szíve földobog, s miként hallhatná a távolból gyöngén
 14 2 |  leírhatnám; elég, ha mondom, hogy miként a fûszerrel telt edény illatát,
 15 2 |        melyeket a halál hagyott: - miként álmodhatott más szerencsérõl,
 16 2 |      álmodhatott más szerencsérõl, miként kívánhatott volna fiának
 17 2 |         mindig reményekké válnak - miként kétkedhetett volna ennek
 18 2 |            fogunk, többnyire függ. Miként a gyümölcs, melyet a fa
 19 2 |          is többször gondolkozott, miként padoltathatná ki szobáját
 20 2 |          tévelygve keresé örömeit.~Miként a hajós csak miután vészeket
 21 2 |        maga is csak azon fáradott, miként erõsítheti meg fiát még
 22 2 |          nemesbõl minden válhatik, miként kételkednék ezen elv valóságán
 23 2 |          jó volna transigálni”. De miként? Konkolyira nézve nincs
 24 2 |         együtt nõtt), ily földesúr miként lehetne ily úrbéri kihágásoknak
 25 3 |    Macskaházy úr sokszor megvallá, miként legjobb replikáit egészen
 26 3 |            s hogy jól tudja úgyis, miként Macskaházy senkit sem enged
 27 5 |          anélkül, hogy észrevegye, miként magyar asszonnyal van dolga,
 28 5 |            asszonnyal van dolga, s miként az asszonyoknak ezen neme,
 29 5 |           szavak között, nem tudom miként, a violenciális törvények
 30 5 |         kútfõ, melybõl származnak. Miként volna a többiektõl különbözõ
 31 5 |     többiektõl különbözõ Erzsébet, miként kívánhatnók, hogy midõn
 32 6 |            jut, hogy nemzetünk is, miként hazája, csak a bizonytalan
 33 8 |         úgyhogy nem is képzelheti, miként élhetne, ha ettõl elszakíttatik!
 34 8 |             ha valaha elfelejtené, miként azon nemesebb mûvelõdés
 35 8 |          izzadásában építé, lássa, miként izzad ugyan e helyen a nemesség
 36 9 | kapitányoskodva 1715 után, jeleül, miként tiszteltetett mindkét részrõl,
 37 9 |     kitagadom.~Slacsanek, ki tudá, miként a báró földi javai nem oly
 38 9 |           leszen fölvilágosítandó, miként Bántornyi pártja nem annyira
 39 9 |         írt alá, meg nem foghatja, miként találhatott az oly általános
 40 10|      beszélhetsz így? Isten tudja, miként szánom a szerencsétlent,
 41 10|       titkolok elõtte, hogy tudva, miként csak teljes bizalmat kér
 42 10|      mondja, nem képzelheti senki, miként szereti nejét; ki áll jót,
 43 10|         kémlelni?~- Violát. Tudod, miként üldözi Nyúzó.~- Azaz miként
 44 10|        miként üldözi Nyúzó.~- Azaz miként üldözte tegnap; ma, hidd
 45 11|      kihirdetése után elhatározák, miként szándékaik kivitelére csak
 46 11|        biztossá az úri társaságot, miként az egész dolog õt valóban
 47 12|       mondhatnánk. Valószínû, hogy miként külseje, úgy a lélek is
 48 12|        pártok belsejébe nézhetünk, miként tartsuk meg komolyságunkat?
 49 12|         megyét, nem is véve észre, miként Bántornyi zászlója lobog
 50 12|     állapotját? nem kell-e tudnom, miként sáfárkodtak az eddigi tisztviselõk?
 51 13|        maguk után, s az emberi arc miként ne tartaná meg azon érzelmek
 52 14|        falusi jegyzõvel ossza meg, miként gyanítaná, hogy mások nem
 53 14|       egész szívemet; ha elmondom, miként szeretlek, s hogy szerelmeden
 54 15|       választóink belsejébõl jött, miként ne felelne meg bizodalmoknak?
 55 15|             mibõl az egyes seregek miként elhelyezésérõl magának ismereteket
 56 15|            véve ki, figyelmezteté, miként elnöknek õ neveztetvén,
 57 15|           legalább megmutathassuk, miként Taksony megyében elég, ha
 58 16|         szegény árva leány létemre miként hihettem, hogy engem fog
 59 16|        azon meggyõzõdéshez jutunk, miként a mérleg végre mégsem a
 60 16|           által nem emlékeztettem, miként nemességem még a megyében
 61 16|            mindenható isten tudja, miként szerettelek; házasságunk
 62 16|     megszegi, megtanítád lányodat, miként csalja apját, s míg én bizodalmasan
 63 17|            mert idõsbjeink érezve, miként hazájuk iránti tartozásukat
 64 17|    válaszolt Ákos -, töprenkedtem, miként lehetnének e jámbor lelkésznek
 65 17|            csudálatos hatásáról, s miként Ákos már minden veszedelmen
 66 18|      hagyná maga után! S az átmenõ miként ne emlékeznék, hogy egykor
 67 18|       kommiszáriusok - s õk gyalog miként érhetnének elõbb Viola rejtekéhez,
 68 19|        modorát, s Garacsról szólva miként ne élnék egyes kitérésekkel?
 69 19|        hogy belépve mindenki látá, miként itt azt teheti, mihez éppen
 70 19|           hogy még máig sem tudja, miként került aznap ágyba; s annyi
 71 20|  hihetõképp akként fog különbözni, miként magukat vagy az akadály
 72 20|        alig foghatná meg, a sietõk miként nem tévedtek el régen. A
 73 20|           király palotájában. S az miként juthatott volna eszébe?
 74 20|         hogy szinte bámulni lehet, miként nem találkoznak többen,
 75 20|      mosolygó megelégedéssel nézé, miként dörzsöli fájó nyakát -,
 76 20|            melyeken keresztülment. Miként akarák õt kényszeríteni,
 77 20|         vajúdásai között elhagyja; miként hurcolták õt végig a falun;
 78 20|        hurcolták õt végig a falun; miként akarta Nyúzó megveretni,
 79 20|             meghalt.~- Hisz látod, miként emelkedik melle.~- De meg
 80 22|   jótéteményei közé tartozik, hogy miként testi táplálékra nézve nem
 81 22|       mondanának, ha tapasztalnák, miként országunk határai között
 82 22|      szomszédok nemegyszer mondák, miként csak azért tartatik Kislakon,
 83 22|      fiatal ügyész által intetett, miként a szabályok felolvasása
 84 22|           válaszolt Völgyesy -, de miként sül ki ezen jelentésbõl,
 85 22|            tisztújításhoz készült? miként történt, hogy õt Tiszaréten
 86 22|         aziránt adott bizonyságot, miként Viola Tengelyinek annyi
 87 22|            deákságban megintetett, miként hasonló nem ide tartozó
 88 22|        bántás rajtok ne történjék; miként fogja bebizonyítani, hogy
 89 22|     mosolyogva -, kíváncsi vagyok, miként fogja a rab becsületes ember
 90 22|       rablásának egész történetét, miként azt olvasóim tudják, azon
 91 22|        házánál rejtve volt. Máskor miként is szólhatott volna kenddel?~
 92 22|          rablás történni fog.~- És miként? - kérdezé ez tovább.~-
 93 22|             a rendes törvényszékek miként szoktak ítélni. Három esetre
 94 22|  következéseket, ha példát adnánk, miként még ily zsivány is, minõ
 95 22| biztosítják. Neki nem fért fejébe, miként lehet egyrészrõl kimondani,
 96 22|        miután eddig nem tudta még, miként mívelt századunkban, valamint
 97 22|          nálánál jobban nem tudja, miként a bírónak ítéleteiben személyes
 98 23|         levélben - szólt Kálmán -, miként mentsem meg most, miután
 99 23|       annak kutya baja.~- De hogy? miként? szólj!~- Hát csak úgy -
100 23|          elfogá - én nem látom át, miként...~- Azt bízd rá - szakítá
101 23|  agyrémekkel - mondá Kálmán -, már miként ronthatnám él éltem szerencséjét
102 24|          kivihetõségén kételkedik, miként õ, Nyúzó Pál, minden pohárra,
103 24|          panaszlá a tiszttartónak, miként ura túlvitt vendégszeretete
104 24|          fülét, s világosan hallá, miként emeltetik ki egy padlásdeszka,
105 24|   emeltetik ki egy padlásdeszka, s miként eresztetik le valami a kamarába. -
106 25|            s bátyjának nem mondja, miként Vilma, kit azonnal meglátogatott,
107 25|          vala, hogysem a gondolat, miként apa s fiú, talán pár nap
108 25|          ha nyilván nem lép fel, s miként teheti azt, oly esetben,
109 25|     pillanatok, melyekben érezzük, miként akaratunk úgynevezett szabadsága
110 25|           becsülete! én nem tudom, miként szenvedhetett volna az?
111 25|       tudja jobban, mint tenmagad, miként szeretlek; soha egy szót
112 25|           hol lelkedet a gondolat, miként nagy tehetségeid parlagon
113 25|           mennek a hegyhez: ugyan, miként akadályozhat Vilma célom
114 26|          között; hogy elfelejtjük, miként az érzelem, mely annyi kínok
115 26|            hogy Tengelyi megígéré, miként részérõl leánya választásának
116 26|      között soha eszébe ne jusson, miként kínos még kedvesünktõl is
117 26|    nehézséget nagyítani szokott.~- Miként is ne? - szólt, mennyire
118 26|        kívül semmit nem szereztem, miként kockáztassam mindenemet?~
119 26|           árt, holott elõre tudom, miként, amint mondám, minden körülményeket
120 26|          kérdé: - Nem emlékezik-e, miként azt mondta, hogy az irományokat
121 26|      kacagva -, alig foghatom meg, miként nem jutott eszembe azonnal,
122 26|     törvényszék elõtt, s elmondom, miként egész éltemet e házban töltve
123 27|      között néha nem jut eszünkbe, miként nagy útra készülünk valamennyien,
124 27|    rablásban egyenes részt vett? s miként bizonyítsam be Rétyné cimboraságát?
125 27|            tarthatja fel magát. De miként?”~Átgondolva helyzetét,
126 27|           lelki nyugalommal mondá, miként csak tiszteletét kívánta
127 27|             mint hogy megmutassam, miként azon szeretet, melyet egykor
128 27|           Tengelyiné bámulva.~- És miként tudnám én azt? - válaszolt
129 27|    keveredve csak azt mutatta meg, miként apja lólopásért több ízben
130 27|         eljött, nemegyszer mondák: miként ez alávaló nem is érdemli,
131 28|        Tengelyiéket felkereste. - „Miként is lehettem oly bolond -
132 28|         beszélni, hogy a gondolat, miként az éjt magányosan s nyitott
133 29|     valamit mormogva fogai között, miként nem ártana, ha e büszke
134 29|            s a többieket követé -, miként reszketett a nótárius, mikor
135 30|       mindent, hol szolgált elõbb, miként jött a házba, mi történt
136 30|        elõször össze a szakáccsal, miként csalatott meg ugyanezen
137 30|          teins úr még látta volna, miként rázta, mióta férjem halálos
138 30|          egyszerre - ez különös!~- Miként is hallgatnak a teins urak
139 30|            a szakácsot arra intse, miként a tanút ne zavarja; s emezt
140 30|            jegyezze fel különösen, miként a szakácsné vallomása szerint
141 30|        Nyúzót figyelmetessé tegye, miként õ ezen állításban soha meg
142 30|       figyelmeztetéssel némítá el, miként mi mondva van, az az esküdt
143 30|         minden kérdésen kívül áll, miként a zsidó az esetben csak
144 30|              ez Tengelyi írása; de miként jöhetett ez ide?~- Már ami
145 30|         többi irományokat elégeté, miként történhetett, hogy szobájában
146 30|           mindig térdepelve -, már miként lett volna részem benne?
147 30|             s hogy csak azt hallá, miként bizonyos írásokat kért vissza.
148 31|  gyilkoltatott meg - érzete annak, miként õ maga a zsivány jelenlétét
149 31|           de vajon tudtad‑e ezt? s miként állt volna hatalmadban Violát
150 31|            által, van a kérdés?... miként szólhatsz így?~- Való, a
151 31|      Rétyrõl az egész világ tudja, miként zsiványokat eleséggel tart,
152 31|     parasztnál, mint én, ez más!~- Miként gondolhatsz ilyenekre? -
153 31|         felel, majd õ tudni fogja, miként kényszerítse. Mikor ezt
154 31|    ártatlanságáról, nem tagadhatá, miként a külsõ jelek csakugyan
155 31|            hangon bizonyossá tevé, miként csalódik, ha a fõbíró ittlétét
156 31|         szokása ellen oly késõn, s miként történt, hogy a révész s
157 31|       ismerte.~Tengelyi megjegyzé: miként õ, mennyire emlékezik, ezt
158 31|         csakugyan írattak volna... miként gondolhatott csak egy pillanatig
159 31|            ünnepélyesen kijelenté, miként a feleletteher rajta fekszik
160 31|        kirõl az egész megye tudja, miként nem egyszer hivatalát orgazdaságra
161 31|         mondá a fõbíró gúnyosan -, miként vezethetted volna a zsiványt
162 31|       váratlan nyájassággal mondá: miként bizonyos környülményeknek
163 31|           most legyen meggyõzõdve, miként õ mindent el fog követni,
164 32|            vérzik, ha arra gondol, miként ily becsületes ember s ki
165 32|      hiszek neki. Ti nem tudjátok, miként kértem õt. Sírtam, mint
166 32|       nálunk minden gyermek tudja, miként a tömlöc nem is lehet máshol,
167 32|        kétlábú tollatlan állatnak, miként Pláto az embert értelmezé,
168 32|             s csak azt jegyzé meg: miként részérõl jónak tartaná,
169 32|          azt nyilatkoztathatom ki: miként kötelességem szerint mindent
170 32|          által arra emlékeztetett, miként rabot tömlöcben tartani
171 32|          holott köztudomású dolog, miként gót épületben, minõ állományunk,
172 32|          részét teljesen meggyõzé, miként a számos betegségi esetek
173 32|           harminchárom börtön van, miként fog ötszáz rabot úgy elzárni,
174 32|          tenni, ha nem felejti el, miként tiszteletbeli alügyész a
175 33|       Szíve szorult a gondolatnál, miként istennek ezen adományai,
176 33|           visszatartóztatá, kérdé: miként történhetett, hogy e fiú
177 34|           tudott.~Olvasóim tudják, miként Réty mindjárt, elsõ fellépésénél
178 34|        lebeszélje. Százszor mondá, miként megvetné önmagát, ha legjobb
179 34|          majdnem mindenki bámulja, miként õ özvegy létére a környék
180 34|           nem vehettem; ha láttam, miként köztök azok is, kik egymástól
181 34|  pillanataira, Sámuel? A gondolat, miként egymást sokáig látni nem
182 34|       kíván, mit tõled az kér, ki, miként minden vagyonát, úgy életét
183 34|          születésem feljogosított, miként juthatott volna eszembe,
184 34|            melyben hozzád állok, s miként, ha a hatalmadban levõ irományokkal,
185 35|      tudományt s derült mûvészetet miként mertem egymás mellé állítani? -
186 35|           az ellenem emelt vádat - miként történetem csak aljas körökben
187 35|       kívántatott -, meggyõzõdött, miként e haza nemcsak jó borokban,
188 35|          nálánál nem tudta jobban, miként arra, hogy haladjunk, szükséges
189 35|            gazdálkodva megtanulta, miként válhatik ez is jövedelmezõvé,
190 35|  legkellemetlenebb idõszaka ez; de miként ifjú testünk a tavaszi lázban,
191 35|       magunkon is tapasztalandjuk, miként az embernek nem annyira
192 35|       követni akarja, s elfelejti, miként minden erkölcsi parancsnak
193 35|         befolyással nem fog bírni! Miként a legnagyszerûbb tények
194 36|         Kniggébõl, megtanulhatnák, miként viseljék magokat bizonyos
195 36|       többször életében megmutatá, miként semmi a világon nincs, mi
196 36|            tiltatik, meggyõzõdvén, miként oly ökrök, melyek a megye
197 36|         pillanatban kérdé társait: miként érzik magokat? naponként
198 36|           két embernek eszébe jut, miként az egyháznak a küzdésen
199 36|            ünnepélyesen Vándory -, miként remélheted, hogy isten irgalmas
200 37|            így bizonyosan tudhatá, miként ha csak a nagy lépcsõn felmegy,
201 37|      fogadom, azt bámulnák inkább: miként találkozik e hazában annyi
202 37|            ismét ülésnél találjuk, miként adjam okát, ha azon általános
203 37|        talán nagy úr; ha kérdezed: miként lettek azzá, s miben fekszik
204 37|          ítéltek, miután megtudák, miként a fokonkénti emancipáció
205 37|          szabályokban kimondatott: miként állatkínzásnak nem neveztethetik
206 37|           folynak a tanácskozások: miként lehetne a lovak- s szarvasmarháknak
207 37|       melybõl örömmel tapasztalja, miként az állatkínzásra nézve már
208 37| megdicsérte, dobogó szívvel kérdé, miként érzi magát a beteg most?
209 37|            szörnyû méreg belsõmet, miként küzd testem minden egyes
210 37|       szekrényét, s szinte bámult, miként ragadtathatá el magát annyira
211 37|        átgondolva nem látta volna, miként az, mire minden reményét
212 37|          meg, s tõle kérdeztetett: miként van a beteg?~- Nyugodtabban,
213 37|            azok elõtt elmondhatod, miként elõbb ígéretekkel bírtak
214 38|            határozatra, mert látá, miként Ákos s Vilma házasságát
215 38|         embervér kétszer kezeit? s miként reméljen szerencsét õ, kit
216 38|           gyenge s beteges volt. - Miként is lehetne másképp! - szólt
217 38|           mint bánatot maga körül; miként ne lenne a szegény gyermek
218 38|            azután nem tudja senki, miként fordul még a szerencse.
219 39|   Határozata változhatlan vala, de miként találjon oly ürügyet távozásra,
220 39|         hogy nejének tudtára adja, miként még az este nehány napra
221 39|          alkalmasnak; s nem tudom, miként teljesítette volna föltételét,
222 39|             Miután férjétől hallá, miként távolléte alatt a házhoz
223 39|        bizonyításul szolgálhatott, miként nem lett volna boldog õ!