Fejezet

  1 1 |           olvasónõim a társaságot, mely az öreg lelkész s jegyzõ körül öszvegyûlt,
  2 1 |            törökdombon hagytunk. Kálmán az öreg Vándoryval az agarászat
  3 1 |               tölték el, s ki õt, midõn az öreg Tengelyit Vilma leányáról
  4 1 |             cigányunk.~Kislaky, ki most az öreg Petit - ez híres neve -
  5 1 |                    mer kimenni házából.~Az öreg cigány, ki azalatt hallgatva
  6 1 |                   Nem találtatok semmit ez öreg akasztófáravalónál, mi õt
  7 1 |               pedig jó késõn volt, mert az öreg more átkozottan szaladt -
  8 1 |                   vezessék elõbb hozzám ez öreg rókát s maradjanak ott;
  9 1 |               egyszer megpatkoltam, de ily öreg ember mit tegyen, ha csákány-
 10 1 |                 alázatosan -, elég baj ily öreg embernek!~Nyúzó, kinek az
 11 1 |                mindent elkövetett, hogy az öreg cigány bûntettei napvilágra
 12 1 |             beszélgetés alatt figyelmét az öreg Petire fordítá, észreveheté
 13 1 |            figyelmét ismét reá fordítá, az öreg könyörgõ helyzetben álla
 14 1 |                   mennem kell, s ártatlan, öreg ember létemre tömlöcbe hurcolnak,
 15 1 |                 úrfi édesatyjának, hogy az öreg Petit elfogták, s hogy nem
 16 1 |              fõbíró zavarodásán -, hogy az öreg Péter hû emberünk, s évek
 17 2 |                  helységben, mint Bárd, az öreg Ézsaiás helyzete nem lehete
 18 2 |                fájdalmat horda magában. Az öreg lelkész nem panaszkodott,
 19 2 |            teljesülhetnek.~Egy volt, mi az öreg lelkészt e földön visszatartá -
 20 2 |              magányosan tudná e földön? Az öreg Tengelyi meggondolá mindezt,
 21 2 |                    egész körére, s hogy az öreg Ézsaiás maga, kinek haja
 22 2 |                  nyolc esztendõs vala s az öreg tiszteletes elkezdé nevelését.~
 23 2 |                 részletekbe ereszkedem. Az öreg Ézsaiásnak egyetlen nevelési
 24 2 |                  seregével találkozunk. Az öreg Ézsaiás, ki szegény legény
 25 2 |                    ez vala minden, mire az öreg Ézsaiás fiát oktatá, s mit
 26 2 |                   szükségesnek gondolt.~Az öreg Ézsaiás ti. jókor, sõt mint
 27 2 |                    fogja, oly erõs vala az öreg lelkészben, hogy a gyermek
 28 2 |        irányozására a véletlen adott. - Az öreg Ézsaiás, ki ifjú korában
 29 2 |                    tudá elmondani, hogy az öreg Ézsaiás szemei néha örömkönyûkbe
 30 2 |                  Szerencsére e gondolat az öreg Ézsaiásnak nem zavará nyugalmát.
 31 2 |                    a véghetetlen síkon.~Az öreg Ézsaiás azalatt nyugodtan
 32 2 |                küszöbén találta magát.~Egy öreg barátom (szegény jámbor
 33 2 |                 vagy ellenkezõleg valamely öreg ember oly célt ért el, mely
 34 2 |                szerencsénk élvezésére.” Az öreg, ki csaknem mindig ily hasznos
 35 2 |                   nézve nincs nehézség, az öreg Réty szívesen átengedi neki
 36 2 |                     szóla õt megölelve egy öreg táblabíró -, még fiatal
 37 3 |                Tengelyinél vannak, mint az öreg szolgálótól tudom, a nagy
 38 4 |                    jó dolga van - szólt az öreg Liptákné, ki ez egész idõ
 39 4 |             szedett a sövények mellett, az öreg Liptákné házuknál volt s
 40 4 |                     Neheztelni - kiálta az öreg kebléhez szorítva gyermekét -,
 41 4 |               Isten áldjon meg.~S ezzel az öreg sietve elment, nehogy õ
 42 5 |             nagyidai gyászdalodat énekled, öreg? - szólt az ismeretlen,
 43 5 |                lábaid bírnak.~- De kérlek, öreg - viszonzá Viola, ki azalatt
 44 5 |                  mikor megmondták, hogy az öreg Tengelyi nem is tudja, s
 45 5 |                    megnyugodtam. Legyen az öreg akármilyen, hogy leánya
 46 5 |                    Viola megállt, s míg az öreg, rókaként az árkon átcsúszva
 47 5 |                mellett régi bibliájában az öreg Liptákné olvasott, s idõrõl
 48 5 |                öcsém, éppen ma? - szólt az öreg - holnaputánig az egész
 49 5 |                 csak várj itt reám. - S az öreg bement, s Viola falhoz támaszkodva
 50 6 |                    Vilmától? s hidd el, az öreg Tengelyi kérlelhetlenebb
 51 6 |                 távolról érdekli, abban az öreg kérlelhetlen. Azon szerencsétlen
 52 6 |                   elmegyek barátnémhoz. Az öreg eleinte kissé dörmögve fogadott,
 53 6 |                     talán nemsokára, ha az öreg Tengelyi majd a tisztújításra
 54 8 |                 Kálmán között létezett. Az öreg Kislaky ti., kiben Kálmán
 55 8 |            hiányzottak vendégei, s hogy az öreg Kislakynak kevéssé elavult
 56 8 |            befolyás nélkül nézeteire, s az öreg Bálint úr s Borbála asszony
 57 8 |             kertben tartózkodtak, addig az öreg Kislaky, ki szíve jókedvében
 58 8 |                   dolgokon törte fejét. Az öreg úr rég kedves Kálmánjának
 59 8 |                 Etelkára kelle szállni, az öreg Kislaky joggal mondhatá,
 60 8 |               megerõsít kívánataiban, s az öreg Kislaky, kinek szemei egész
 61 8 |              kérésére, melyet ebéd után az öreg Rétyhez intézett, csak azon
 62 8 |               tisztújítás után szólani.~Az öreg örömében kezeit dörzsölve
 63 8 |                    Kálmán”-t kiáltának. Az öreg úr - mert mely apa maradna
 64 8 |                 házhoz közelgtek, midõn az öreg Kislakyval s mindjárt utána
 65 8 |           egyenesen feléjök vevé útját. Az öreg, ki fiát megölelve csak
 66 8 |                akart, káromkodott, maga az öreg Kislaky is, ki fiát Etelkának
 67 9 |                  hogy kitagadásra elõbb az öreg báró halála szükséges, mire
 68 9 |                       Bolondság - mond egy öreg táblabíró félig álmosan -,
 69 9 |             zenével tiszteltetik meg, s az öreg Körmöczy tanácsosnak pedig,
 70 10|               nagyobb szerencse - mint egy öreg asszony, kivel sokat társalogtam,
 71 14|                sietett, anyját híja: az az öreg Liptáknéval, ki kis bundájával
 72 14|              testvéredet nemde? és...~- Az öreg Liptáknét talán - szólt
 73 14|                    oh, az úgy szeret!~- Az öreg Liptáknét persze; majd Vándory
 74 15|                   az egészben, min egy-két öreg táblabíró fejét csóválta,
 75 15|                   mellett a bárón kívül az öreg Kislaky, teins Slacsanek,
 76 15|             ordítanának úgy - sóhajtott az öreg Kislaky -, öcsém! - szólt
 77 15|                    hivém - vágott közbe az öreg Bálint, kiben midõn pártolókra
 78 15|                  egész társaságra, maga az öreg Kislaky, ki Tengelyit egyébiránt
 79 15|                   ijedten visszavonult, az öreg Kislaky, fia mellé sietve,
 80 15|                   annyi ellenség között az öreg jegyzõt védelmezé, ki szavának
 81 15|              juthatunk belsejökbe. Maga az öreg Kislaky nem tudta volna
 82 15|                    nem vádolhat. - Mire az öreg nagyot sóhajtott, s a titkos
 83 16|                    jelenlevõkre, s csak az öreg Liptákné, ki Zsuzsinak hideg
 84 17|                kezében, ágya mellett ül, s öreg huszárja, János, a sérült
 85 17|                  behunyta szemeit. Csak az öreg János, ki idõrõl idõre friss
 86 17|                 vén szamár! - sóhajtott az öreg - mindig rosszul veszem
 87 17|                  felejthetem el - szólt az öreg huszár, s egész képe mosolygott,
 88 17|                  Hát kitõl? Éj! - szólt az öreg, fejét csóválva - hisz e
 89 17|               teins úré lesz. - S ezzel az öreg fejét csóválgatva s még
 90 17|                 szükséges tudniok, hogy az öreg János, ki 1814-ben, noha
 91 17| testestõl-lelkestõl övé lesz; s mert ha az öreg néha morgott, s ebédnél
 92 17|                   nem kevésbé kellemes.~Az öreg huszár, ki semmit gyermekeknél
 93 17|                   becsét elõtte, szóval az öreg János egész idejét úrfiával
 94 17|                  látta, hogy növendékét az öreg huszárra bízhatja, míg maga
 95 17|                     mondanám, hogy Ákos az öreg huszár által neveltetett:
 96 17|                   nem volt egy, melyet nem öreg barátjának köszönhetett.
 97 17|              Pestre iskolába küldé, nem az öreg Jánost adta volna hozzá
 98 17|               Ákosnak nem voltak titkai az öreg huszár elõtt soha. Egyetemi
 99 17|                ruhát tett Ákos karjára. Az öreg János, ki semmit e világon
100 17|                    nevetve Kálmán, mire az öreg János nagy megelégedéssel
101 17|                  Például minap Porváron az öreg ügyvédnél?~- Aki harmadnapra,
102 17|              tekinte maga körül, fõképp az öreg Jánosra, kinek örömében,
103 18|                 tanyához közelgett.~Itt az öreg gulyást, s Petit találta. -
104 18|             sietett.~Violáné, ki Peti s az öreg gulyás szavaiból észrevevé,
105 18|             melletti padra ereszkedett. Az öreg gulyás nem kevés káromkodással
106 19|                    ember a tudósoknak! Egy öreg ösmerõsöm van, fõõrmester
107 20|                ifjabb társára, mellyel ily öreg zsivány, ki mesterségét
108 20|          éhgyomorra, tudod, megárt. - S az öreg zsivány nevetett.~- Addszide -
109 20|                  Majd meglátjuk - mondá az öreg zsivány, s midõn sötét szemeit
110 20|                   Nem mondtam?! - szólt az öreg zsivány felugorva s kétcsövû
111 20|               elillanhat - de akkor szemei öreg pajtására estek, ki vérében
112 21|               látványt, mely elõtt maga az öreg gulyás elhalványodott. Az
113 21|               statárium összeül, s hogy az öreg Kislaky úrhoz - ki e járásban
114 22|               tudtokra adjam; miszerint az öreg Kislaky, ki a megyét soká
115 22|                  miért fogadta el a szelíd öreg kegyetlen hivatalát, ha
116 22|                udvarán fiatal ispánjával s öreg béresével tanácskozott,
117 22|                    púpos hátát érté - s az öreg Kislaky, ki megtudván, hogy
118 22|           törvényszék megengedi - mondá az öreg, ki alig nyomhatá el könnyeit;
119 22|                   azért nem mondtam meg az öreg Tengelyinek, mert házánál
120 22|                 vele pipát gyújthatunk. Az öreg banya Violával közel rokonságban
121 22|               Isten mentsen meg - mondá az öreg Kislaky nyájasan -, de mikor
122 22|               bosszút állhassanak.~Maga az öreg Kislaky, fia kedveért kerülni
123 22|                     s Sóskuty, Zátonyi, az öreg Kislaky maga nemegyszer
124 22|                    megszûnik; míg a jámbor öreg megtámadva mindenfelõl,
125 23|                    s Ákosnak huszárját, az öreg Jánost találá, kik fel s
126 23|             mutatták felgerjedését, míg az öreg huszár komoly kifejezésébõl,
127 23|                     teins uram - felelt az öreg, fejét rázva -, elébb a
128 23|                   soha Trenk történetét?~- Öreg János, ha ezt véghez vihetnéd! -
129 23|               János, bajszát simítva -, az öreg János sem oly bolond, mint
130 23|                    van, jól - mormogott az öreg huszár -, mikor az ember
131 23|                  ura van, mint az enyim, s öreg napjaira nem kell kenyerérõl
132 23|          legbarnábbak közé tartozott; s az öreg Kislaky, ki a nején történt
133 23|                termet.~- No, hogy vagyunk, öreg János? - mondá Kálmán, mihelyst
134 23|                  mondá Kálmán, mihelyst az öreg huszárt meglátá, ki a folyosón
135 23|                   az a Kálmán - gondolá az öreg huszár magában, míg lassú
136 23|                életének végpillanatait.~Az öreg Kislaky azalatt nejétõl
137 23|                    lelkem - szólt végre az öreg nejéhez fordulva, ki szokása
138 23|                 Ugye, Trézsi - folytatá az öreg szomorúan -, te sem fogsz
139 23|                   tréfálj, fiam - monda az öreg Kislaky -, amit mondasz,
140 23|                     Nem értelek - szólt az öreg bámulva.~- Én értem - vága
141 23|                  Igen, de - szóla közbe az öreg Kislaky, kinek arcain a
142 23|            elszöktetésére módot talált, az öreg János s a vén Peti cigány
143 23|                   meg e szerencsétlent.~Az öreg Kislaky azalatt nagy léptekkel,
144 23|               Arról gondolkozom - szóla az öreg megállva -, mi szörnyû helyzetbe
145 23|            visszatartóztassalak - szólt az öreg, visszaadva a levelet -,
146 23|             szörnyû törvény - sóhajtott az öreg háziúr -, mely becsületes
147 24|             eltûnik nyugtalanságunk is.~Az öreg János jó hírei felzavarák
148 24|                 nélkül elfogadtatott, s az öreg huszár késõbb önmagán tapasztalá,
149 24|                megtartani tervét? Midõn az öreg huszár a szobába lépve,
150 24|                   mi hamar árva lesz... az öreg kemény kezével szemeit törülve,
151 24|             második apjokat - válaszolt az öreg, sóhajtva -, de ha az embert
152 24|             Violáné reményeit elárulná.~Az öreg Jánosnak aggodalma azonban
153 24|                ígértetett. Az irományok az öreg Istvánnál valának, ki Violát,
154 24|         kiviteléhez hozzáfoghat, s maga az öreg Kislaky most elõször évek
155 24|                   kerítése megett várt. Az öreg cigány vasrudat, fogókat,
156 24|                   lóháton utánok jöhet.~Az öreg János e hírekre nem kis
157 24|                  Látják kendtek - szólt az öreg huszár, miután palackjából
158 24|                    bírá. Az egész ideig az öreg huszár azzal mulatá õreit,
159 24|                  semmi útjában nem áll.~Az öreg huszár letevé fegyverét,
160 24|                fiával szobájába jött, a jó öreg Kálmánnak nyakába borult. -
161 25|              Kálmánnak levél íratott, s az öreg János Kislakra nyargalt.~
162 25|               gyakori eset -, sõt, mind az öreg Réty látó szeretettel viseltetett
163 25|                 kell hagynia -, s ámbár az öreg lelkész ígéré, hogy az egészet
164 27|          említtetett, hol, mióta az úrfi s öreg huszárja elmentek, senki
165 31|             hallott, s csak most, midõn az öreg János által felébresztetett,
166 33|              meggyõzé, hogy a beszélõ igen öreg lehet.~- Már mit ér ez az
167 33|                   neked - szólt köhögve az öreg -, nem látod, hogy köhögök?
168 33|                    részed benne - mondá az öreg nevetve s köhécselve egyszerre. -
169 33|                    mered te azt - mondá az öreg ingerkedve.~- Nem merem? -
170 33|                   Jól van, jól! - mondá az öreg - belõled derék gyerek lesz;
171 33|              gyermek.~- Megint? - mondá az öreg mérgesen - rántsd meg üstökét,
172 33|             békével gyerekeimet - mondá az öreg zsivány nevetve -, néha
173 33|                   halállal végzõdjenek.~Az öreg mellett térdeire könyökölve
174 33|         megüstökölöd - szólt köhécselve az öreg -, minap is majd megfúltunk
175 33|                   nyakon, Pista - mondá az öreg, kiben e veszély emlékénél
176 33|                  nem jõ a rostélyhoz, s az öreg Pista és a kis Imre gondolatainak
177 33|              pálinkát, Imrécske - mondá az öreg -, te meg fogd a kulacsot,
178 34|                   hidegebbnek látszott. Az öreg Kislaky s Bántornyi Tiszarétre,
179 35|                   kívánhatja-e tõlem, hogy öreg napjaimra egész éltemet
180 35|                talán...~Itt az ügyvédet az öreg János szakítá félbe, ki
181 35|                     Jánosra bízatott, s az öreg huszár naponként tízszer
182 35|                    a teins urat - mondá az öreg huszár az asztalhoz közelítve,
183 35|                Gazsit, s hallani fognak az öreg Jánosról nemsokára. Hej,
184 38|                  két hétnél múlt, mióta az öreg János Csavargóssal Porvárt
185 38|                  fenyegetõdzött, többet az öreg gulyás kínpadon sem mondott
186 38|                 oly kérdés vala, melyre az öreg János minden stratégikus
187 38|          alkalommal Csavargós, ki mióta az öreg Jánossal járt, nem szûnõ
188 38|                  sokat tanulhatott, míg az öreg János bennök nem kis gyönyört
189 38|                akkor - sóhajtsunk fel - az öreg János káromkodott -, s menjünk
190 38|                       s menjünk tovább. Az öreg huszárnak filozófiája szerint:
191 38|           változékonynak nem nevezheté. Az öreg huszár, noha fiatal korától
192 38|              elmúlt, midõn Csavargós végre öreg pajtásának megvallá, hogy
193 38|                    pásztorembert ismer: az öreg azon reményben, hogy itt
194 38|                  hogy Pistának híják, mint öreg bátyját s engem is. No,
195 38|                 tevé hozzá, míg Gazsi s az öreg János szemeikkel integettek
196 38|                    alvásra készült, míg az öreg János minden fáradtsága
197 38|                 azonban ez nem így van, az öreg János erõsen csalódott,
198 38|                    hitt szemének, midõn az öreg, máskor oly rendesen felöltözött
199 38|              földre? - kérdé az elõbbi.~Az öreg János, ki jelen járatának
200 38|                    inkább növekedett; s az öreg János, kérésének engedve,
201 38|                     Nem szükséges, hogy az öreg huszárt kissé hosszas elbeszélésében
202 38|                      szólt megnyugtatva az öreg huszár -, nem kell hinned,
203 38|                   barátimat rontom meg.~Az öreg János mélyen meg vala hatva
204 38|                úron gyanú nem maradhat.~Az öreg János gondolkozva csóválta
205 38|                   el.~- Pistát? - mondá az öreg János - kis Pistámat? hej,
206 38|                mély fájdalomba merülve, az öreg János könnyekbe lábadó szemekkel.~-
207 38|                 meghatva hallgatá végig az öreg katona tanácsait, de midõn
208 38|              valaki azt mondaná: Violát az öreg János fogta meg.~- Jól van -
209 38|             legjobb lesz, öcsém - szólt az öreg János -, ha már rászántad
210 38|                 veled, öcsém. - S ezzel az öreg huszár ismét a ház felé
211 38|                  Legfölebb azt mondják, az öreg János nagyobb szamár, mint
212 39|                    hollétemet. Valamint az öreg János, úgy más is fölkereshetett,
213 39|                  minden elmúlik, s mint az öreg János mondta, még mint becsületes
214 39|                 nem a kastélyban, hanem az öreg Vándorynál lakott. Vándory,
215 39|                 Ákos nem jó kedvben követé öreg barátját, ki út között szüntelen
216 39|                     Hej, öcsém - mondá egy öreg paraszt, ki Vándory mellett
217 39|                 magát boldognak érezze?~Az öreg Kislaky nem vágyódik ily
218 39|                    majd kiforrja magát.~Az öreg Tengelyi eleinte szomorú
219 39|                fárad, el nem veszti díszét öreg napjaiban sem.~A kislaki
220 39|                    nem földi láng vala.~Az öreg János, kit Ákos gazdájának