Fejezet
1 3 | magácska azt nem érti - válaszolt az ügyvéd, kihez nyugalmával
2 8 | A jutalmat ismered - válaszolt Macskaházy, s a két beszélgetõ
3 9 | mint mi magunk vagyunk - válaszolt a nagy direktor -, a szavazatok,
4 9 | állunk.~- Ami engem illet - válaszolt alázatosan mosolyogva Krivér -,
5 10| Magam is úgy hiszem - válaszolt Vilma, könnyeit törülve -,
6 10| Bátran várhat kend - válaszolt Etelka türelmetlenül -,
7 10| csak azon észrevétellel válaszolt, hogy: - Tengelyi úr, mint
8 11| Nem tartom tanácsosnak - válaszolt Krivér fejét rázva -, a
9 12| megveretnek, közkívánat szerint - válaszolt a titoknok. - Réty többsége
10 13| és ha...~- Ej, Cifra - válaszolt az üveges, midõn székével
11 13| kulcsokat magamnál tartom - válaszolt a zsivány nevetve -, ha
12 14| Magam is szeretném - válaszolt suttogva amaz -, ha a teins
13 15| folytassuk.~- De kérem - válaszolt megnyugtatólag James -,
14 15| kend olvasni?~- Olvasni? - válaszolt a megszólított - nem olvasok
15 15| semper privato incumbit - válaszolt kis szürke szemeivel pislogva
16 15| irományait elõ nem hozza - válaszolt Slacsanek.~- Mindig nemesnek
17 15| Csak annyit mondhatok - válaszolt a megszólított, kezeit dörzsölve -,
18 16| lehet alávaló.~- Ki tudja! - válaszolt Erzsébet sóhajtva - az asszonyi
19 16| Csak ládádat rabolták ki - válaszolt remegve Erzsébet -, a többi...~-
20 16| szótlan fájdalmában nem válaszolt, s csak abból, hogy fejét
21 17| csak azt akartam mondani - válaszolt János -, bizony rossz idõnk
22 17| Nem is azért szomorkodom - válaszolt felemelkedve ágyában s kezét
23 17| ez az egész.~- Nem az - válaszolt Ákos, fejét szomorúan rázva -;
24 17| irományairól?~- Nem én - válaszolt Ákos -, töprenkedtem, miként
25 17| Azt mondják mindenfelõl - válaszolt Kálmán halkabban -, hogy
26 17| Mit ért kend hozzá - válaszolt a másik -, a szép seb nem
27 17| orvosságokat nem adunk be - válaszolt Serer méltósággal. - Kik
28 17| kocsonya, és...~- Igen - válaszolt Kálmán nevetve -, de én
29 17| tesz.~- Amint vesszük - válaszolt Kálmán pajkosan -, minden
30 17| Sõt éppen ellenkezõleg - válaszolt Ákos, ki mostohájának fölgerjedését
31 19| visszanyeré.~- Azon nevetek - válaszolt a másik, mindig kacagva -,
32 19| ilyet?~- No, látod, Bandi - válaszolt a másik, mélyebb belátás
33 19| hát szóljunk józanon - válaszolt a fõbíró, összeszedve magát -,
34 19| Majd elfogjuk holnap - válaszolt Nyúzó méltósággal.~- De
35 20| még így is késõ jõnénk - válaszolt a gulyás. - Monddsza, Zsuzsi,
36 20| mentél-e így éltedben?~- Soha - válaszolt ez, kinek gondolatai máshol
37 20| Legyen eszed, Zsuzsi - válaszolt a gulyás nevetve -, hány
38 20| félek.~- Dehogy törik el - válaszolt a gulyás egyet suhogva ostorával -,
39 20| Még jókor jöhetünk - válaszolt a cigány biztatva, noha
40 20| kell lenni.~- Igazság! - válaszolt ismét a cigány - még mondtad,
41 20| embert?~- Hát csak úgy! - válaszolt Rácz - vagy talán nem tetszik -
42 20| egyet.~- Melletted van - válaszolt a másik, midõn nevetve nagy
43 20| de már most is részeg - válaszolt Rácz, ki a kulacsot a földrõl
44 20| Körül vagyunk véve - válaszolt Viola -, ha nem sokan vannak,
45 20| még egyszer, és ismét - válaszolt a fõbíró, lábával tombolva -,
46 20| gondol, komisszárius úr! - válaszolt Nyúzó sokkal csendesebb
47 20| kunyhóhoz?~- Nem biz én - válaszolt a másik nyugodtan, félreállva.~-
48 20| puskapornak az a természete - válaszolt a másik mosolyogva -, hogy
49 20| suttogva Macskaházyhoz.~- Meg - válaszolt a másik hasonlóan -, tûzbe
50 21| hogy Viola nem volt itt - válaszolt István -, teremt-úgysegéljen,
51 21| lenni megszûnt.~- Benn - válaszolt Peti felakadva -, nem éppen
52 21| neki.~- Hogyne volna! - válaszolt Peti - jó nagy bundával
53 21| te Kislakig menni?~- Én - válaszolt Zsuzsi -, ne félj, én elmegyek;
54 22| zsiványaikat?~- Nagysád elfelejti - válaszolt a tiszttartó, ki a határnak
55 22| mondá Kislakyné.~- Igen - válaszolt a tiszttartó -, de csak
56 22| Kérem alássan, nagysám - válaszolt Sóskuty szokott udvariasságával -,
57 22| történt volna.~- Elhiszem - válaszolt Sóskuty, ki elv- s megszokásból,
58 22| Nem vagyok táblabíró - válaszolt az ifjú -, nincs szavam. -
59 22| fekszik.~- Hisz, lelkem - válaszolt a férj sóhajtva -, ha tõlem
60 22| felakasztani hát?~- Mit tudom én - válaszolt a férfi.~- Cigánynak kell
61 22| feledkeztem meg errõl - válaszolt Völgyesy -, de miként sül
62 22| Völgyesy élesen.~- Csak azért - válaszolt Sóskuty méltósággal -, ellentállni
63 22| valának talán célozva - válaszolt az ifjú ügyész, szemeit
64 22| diadalmasan.~- Igazság - válaszolt a táblabíró minden zavarodás
65 22| teins úrnak nincs voksa - válaszolt szárazon Zátonyi -, mi majd
66 22| Mit gondol, amice! - válaszolt Sóskuty, míg Kislaky s Völgyesy
67 22| lenni.~- Lárma... igen - válaszolt a táblabíró még mindig mosolyogva -,
68 22| mondok semmit védelmemre - válaszolt a rab.~- Gondolja meg jól -
69 22| rablásban ártatlan vagyok - válaszolt a zsivány, kezét éghez emelve -,
70 22| hanem tiszta igazság! - válaszolt a rab, reá függesztve szemeit. -
71 22| ez emberrel.~- Persze - válaszolt a másik, fejét hajtogatva.~-
72 22| írásokat kihoztam magammal - válaszolt Viola -, hogy azokat valaki
73 22| szándéklanak?~- Azt nem mondhatom - válaszolt Viola, ki inkább hatszor
74 22| Mondom, teins uram - válaszolt nyugtalanul Viola -, csak
75 22| a te fejedre, az igaz - válaszolt Macskaházy -, de az a másik,
76 22| Macskaházy.~- Nem bánom - válaszolt a rab -, én megmaradok állításomnál.~-
77 22| pillanata.~- Dehogynem - válaszolt Zátonyi -, csak siessünk,
78 22| törvényszék elõtt vallott - válaszolt Völgyesy nyugodtan.~- Ez
79 22| gondol?~- Kötelességemre - válaszolt nyugodtan a megszólított -,
80 22| Tökéletesen lehetetlen - válaszolt emez -, senki buzgóbban
81 22| fogja tartani.~- Okom - válaszolt Völgyesy -, mert az irományok
82 22| indítványba.~- Persze, persze - válaszolt Zátonyi haragosan -, mintha
83 22| hozhat.~- Három nap alatt? - válaszolt Zátonyi nevetve - majd meglátjuk,
84 22| Haszontalan formaság - válaszolt a táblabíró -, s itt az
85 22| kíváncsiságot kielégíthetem - válaszolt, haragja mellett is legalább
86 22| fáj?~- Meglesz kívánata - válaszolt Völgyesy mélyen meghatva,
87 22| éghez emelve.~- Lehetetlen - válaszolt Zátonyi nyugodtan, s a szegény
88 23| bevégezettnek mondhatunk - válaszolt Völgyesy ‑, vége van, sõt
89 23| szavazat nélküli tagja - válaszolt a másik keserûen -, s elmentem,
90 23| kérdezé a másik.~- Nem - válaszolt Kálmán -, tudod, Ákosnak
91 23| érdekkel.~- Azt még nem tudom - válaszolt ez -, elõbb ki kell menni
92 23| állt.~- Jól, teins uram! - válaszolt a megszólított - jerünk
93 23| jöttek.~- Semmi kétség - válaszolt János -, akit a kommandáns
94 23| teins uram, igen sokkal - válaszolt János mosolyogva. - Mikor
95 23| nemde?~- Úgy van, úgy! - válaszolt Kálmán érdekkel - tovább!~-
96 23| õröket magamra veszem - válaszolt megvetéssel a huszár. -
97 23| Az más, egészen más! - válaszolt Kislaky szomorúan. - Más
98 23| gondolkozva a nõ.~- Én sem - válaszolt Kislaky -, Macskaházynak
99 23| Meglehet, törvényesen az - válaszolt az ifjú jókedvûen. - Valamint
100 23| foghattam meg.~- És mi másért? - válaszolt Kálmán. - De amint látja,
101 23| Violát te mentetted meg - válaszolt apja -, ismered az asszonynak
102 23| Remegek.~- Ha nem sikerülne? - válaszolt Kálmán jókedvûen - de hát
103 24| sem tartozik a dologhoz - válaszolt a másik, fejét haraggal
104 24| kiálta Nyúzó.~- Nem én - válaszolt Kálmán -, fogadok akármibe.~-
105 24| mint második apjokat - válaszolt az öreg, sóhajtva -, de
106 24| legénykedtél?~- Teins uram - válaszolt a megszólított, ajkait harapva -,
107 25| Az egyenes út a legjobb - válaszolt fejét rázva testvére -,
108 25| magadat.~- Nem, atyám! - válaszolt élénken Ákos - fia becsülete
109 25| kérdésen kívül legfontosabb - válaszolt Ákos -, biztossá tehetem
110 25| s el vagyok határozva - válaszolt Ákos nyugodtan. - Vilma
111 25| célt tûztek ki magoknak - válaszolt az alispán.~- De ha én azok
112 25| tûzhetnék-e ki mást?~- Miért ne? - válaszolt az alispán élénken, ki ámbár
113 25| ha én az vagyok?~- Igen - válaszolt Réty, ki a vitatkozás hevében
114 25| s mit mond?~- Szóltam - válaszolt a megszólított zavarodtan -,
115 25| fogjuk.~- Ezen esetben - válaszolt az ifjú hideg megvetés tekintetét
116 25| Nem lesz szükséges - válaszolt a másik, kinek arcait felindulásában
117 25| méltóztassék megfeledkezni - válaszolt Ákos nyugodtan -, hogy két
118 26| akarta.~- Régen mondom - válaszolt Vándory mosolyogva -, csak
119 26| mi elértük-e célunkat? - válaszolt az alispánné sóhajtva. -
120 26| Dehogynem érti, édes nagysám! - válaszolt az ügyvéd, nyájas enyelgõ
121 26| történnie.~- Ki tudja! - válaszolt az ügyvéd sóhajtva - az
122 26| nem szóltam komolyabban - válaszolt a másik szelíden -, által
123 26| Meg vagyok gyõzõdve - válaszolt a megszólított nyugodtan -,
124 26| tûzbe dobta?~- Emlékezem - válaszolt az ügyvéd ismét gúnyosan -,
125 26| fogadok el kevesebbet! - válaszolt a másik nyugodtan. - Oly
126 26| család felett gyakorol - válaszolt Macskaházy ismét gúnyosan -,
127 26| szava-e?~- Utolsó szavam - válaszolt a másik szinte határozottan.~-
128 26| írásait?~- Bizonyosan nem - válaszolt amaz, meghökkenve a hangon,
129 26| egyszerûen, nagyságos asszonyom - válaszolt a másik, elõbbi gúnyoló
130 26| sóhajtva.~- El biz én - válaszolt János -, nem hittem volna
131 27| gyermekeimet illeti, ám szóljon! - válaszolt Erzsébet, ki felindulását,
132 27| elraboltattak?~- Úgy tartom - válaszolt Erzsébet, ki elvégre mégis
133 27| Minden kérdésen kívül - válaszolt a kérdezett mindinkább bámulva
134 27| miként tudnám én azt? - válaszolt a másik nyájasan - csak
135 27| fogok tenni igen sokat? - válaszolt az ügyvéd mosolyogva. -
136 27| türelmetlenül.~- Hát csak azt - válaszolt a másik mosolyogva -, hogy
137 27| édes nemzetes asszonyom - válaszolt a másik fejét csóválva. -
138 27| Rosszat? isten ments meg! - válaszolt a másik nyugodtan. - Semmit,
139 27| volna ebben?~- Mi rossz?! - válaszolt Erzsébet, ki hevében egészen
140 28| odaadok, amim csak van - válaszolt a másik könyörgõ hangon -,
141 28| zsoldjában áll.~- Akárki - válaszolt amaz szárazon -, de ha életedet
142 28| ifjasszony ily bolondokat - válaszolt a szakács -, Tengelyi uramról
143 28| alávalóságtól! Én nem mondok mást - válaszolt emez mindig hevesebben -,
144 29| keresni.~- Mi a manó! - válaszolt a révész elbámulva - a fiskálist
145 29| keresni?~- És miért nem? - válaszolt a másik - nem tudja-e, hogy
146 29| Nagy csuda, ily idõben! - válaszolt a révész, bámulva Ferkó
147 30| felkölteni.~- Hát azt mondtam - válaszolt a másik büszkén -, hogy
148 30| Nem öltem meg biz én - válaszolt sírva a kérdezett -, már
149 30| fejét rázta?~- Igaz bizony - válaszolt a kérdezett, kihívó tekintetet
150 30| Hát nem sokat, az igaz - válaszolt az asszony -, de világosan,
151 30| felhíhatom tanúbizonyságul - válaszolt a szakács.~- Az egésznek
152 30| És ez teljesen igaz - válaszolt a másik -, de éppen nem
153 30| asszonyom?~- Az az én dolgom - válaszolt az alispánné szárazon.~-
154 30| vallásnak lehetne nevezni - válaszolt a fõbíró -, a zsidó még
155 30| Már ami engem illet - válaszolt Nyúzó sóhajtva -, azok után,
156 30| pártolni.~- Ennyire pártolni - válaszolt az alispán szinte halkan,
157 30| hol van?~- Hát kérem - válaszolt a révész -, a botot mi,
158 30| bûnjel együtt?~- Megengedem - válaszolt az alispán fejét rázva -,
159 30| bõvebb bizonyságokkal - válaszolt Nyúzó -, mindjárt házához
160 31| kötelességemet teljesítem - válaszolt a jegyzõ komolyan -, mely
161 31| megnyugtatva.~- S miért nem? - válaszolt Tengelyi keserûen mosolyogva. -
162 31| esküdt jöttek a házhoz - válaszolt amaz, még mindig az elõbbi
163 31| életemben Violát nem bántottam - válaszolt Tengelyi -, s azért nem
164 31| szerint azonnal elégettem - válaszolt Tengelyi.~- Az igen kár
165 31| hogy senki nem tudta? - válaszolt Liptákné. - Én csak azt
166 31| szobádba, s hídd ki leányodat - válaszolt Tengely komolyan -, én meg
167 31| önnel errõl vitatkozni - válaszolt az alispán zavarodottan -,
168 32| meg lehettek gyõzõdve - válaszolt Ákos keserûen. - Sírt, valósággal
169 32| teljesítheti?~- Hát azt gondolod - válaszolt Ákos még keserûbben -, ha
170 32| megtenné nevéért.~- Értelek - válaszolt Tengelyi nyugodtan. - De,
171 32| feltartóztatott.~- Feltartóztatott? - válaszolt az elõbbi - és még mennyire!
172 32| magát?~- Hát sehogy se! - válaszolt a kérdezett - miután a teins
173 32| volna?~- Éspedig mennyire! - válaszolt az elõbbi. - Soha oly határozottan
174 32| vette volna pártfogása alá - válaszolt emez sóhajtva.~A rab s irományok
175 32| Minden gonosztevõ nem - válaszolt emez komolyan -, de azt,
176 32| vágyódnék.~- Hát, teins uram - válaszolt Karvaly -, az elsõben a
177 32| kérdé James.~- Biz úgy! - válaszolt sóhajtva a várnagy, ki minden
178 32| Csudálatosan jó hatású - válaszolt a kérdezett egész komolysággal. -
179 32| ide zárni?~- Lehetetlen - válaszolt a várnagy szárazon. - A
180 32| gyújtogatásért.~- Jól van - válaszolt helybenhagyólag a fõügyész -,
181 33| Ugye fiúk?~- Nem bizony! - válaszolt itt egy férfi- s gyermekhang
182 33| inkább több, mint kevesebb - válaszolt az elõbbi. - Lólopásért
183 33| beszélni, mind kend, apó - válaszolt a gyermek. - Ha kend szól,
184 33| pajtásod?~- Megint alszik - válaszolt a gyermek.~- Megint? - mondá
185 33| kezdett.~- Köszönöm alássan - válaszolt amaz -, jóllaktam. Ma este
186 33| gondoltam, mikor behoztak - válaszolt a másik jókedvûen. - Szolgaember
187 33| igaz, néha bosszantanak - válaszolt a másik nyugodtan -, fõképp
188 33| Tengelyi.~- Nem bizony - válaszolt a másik -, én közönségesen
189 33| ismét.~- Az furcsa dolog - válaszolt a kérdezett nagyokat ásítva -,
190 34| zsivány mondott igaz volna - válaszolt neje -, ha azt, mivel vádoltatom,
191 34| törtem pálcát senki fölött - válaszolt Vándory mélyen meghatva
192 34| tettem, amit csak tehettem - válaszolt Réty mindig nyugtalanabbul -,
193 34| áldozod fel...~- Értelek - válaszolt a másik -, s hidd el, ha
194 34| Sámuel, én az vagyok - válaszolt emez testvére kezét fogva -,
195 35| hogy van benne megalázás - válaszolt a jegyzõ türelmetlenül. -
196 35| köszönhetem e részvétet? - válaszolt a jegyzõ az elõbbi hangon. -
197 35| szorítva.~- Felgerjedve? - válaszolt amaz keserûen - képzelje
198 35| igazságában nem bízom? - válaszolt Tengelyi fejét rázva.~-
199 35| ha nem akadtak nyomára - válaszolt a huszár fejét csóválva. -
200 35| Völgyesy.~- Hát teins uram - válaszolt a másik -, akármelyik a
201 36| én hallottam is mindent - válaszolt a zsidó. - A gyilkosság
202 36| múlva jövünk.~- Nem, nem - válaszolt amaz -, most mindjárt, vagy
203 37| Nyugodtabban, sokkal nyugodtabban - válaszolt az asszony, fölkelve székérõl,
204 37| hallaná.~- Bánom is én - válaszolt a zsidó nyugodtabban -,
205 37| emelsz?~- Fognak hinni - válaszolt a zsidó -, amit én mondtam,
206 37| visszavenni semmit vallomásomból - válaszolt a beteg -, egy szót sem.~-
207 38| Érted-e most?~- Értem - válaszolt Gazsi -, csak azt nem tudom,
208 38| gulyásnak testvéröccse - válaszolt a másik -, bátyja derék
209 38| Magam is azt hiszem - válaszolt János halkan -, de hallgass,
210 38| öltözetben?~- Ugye furcsa - válaszolt a másik jókedvûen -, hiába
211 38| nem adná e tanácsot - így válaszolt. - Ne adjam magamat bíráim
212 39| Még eddig nem halt meg - válaszolt Vándory, ki azalatt a beteg
|